Minden nemzetnek megvannak a maga tragikusan korán eltávozott, ám ezáltal mégis halhatatlanságra ítéltetett fiatal filmes legendái, ikonjai. Japánban Yusaku Matsuda-t illeti ez a szomorú ám valahol mégis megtisztelő cím. Még nekem, J-film rajongónak is kissé megfoghatatlan az a mítosz, ami hazájában épült a mindössze 40 évet megért színész köré. A 89-ben elhunyt Matsuda élete során közel negyedszáz filmet és sorozatot forgatott "csak", de személye a mai napig rendszeres téma a japán médiában, könyvek, életrajzok jelennek meg róla folyamatosan, a filmjeit a legkülönfélébb kiadásokban kínálják, videójáték, manga és anime karaktereket mintáztak róla (Például az idehaza is méltán népszerű Cowboy Bebop főhősét, Spike Spiegel-t), a szerepeit megidéző akciófigurákról nem is beszélve. (Mellesleg pont a napokban debütált egy róla szóló dokumentumfilm is a szigetországban.)
Matsuda szexszimbólumnak, amolyan új generációs keményfiú karakternek, a 80-as években már kissé döglődő japán filmgyártás új akciósztárjának lett szánva. De a valóságban Matsuda nem volt az a kifejezett sztár típus, maga is egy kissé titokzatos ember hírében állt, és talán ennek is köszönhető ez a filmjeiben megjelenő misztikus imidzs.
Kétségkívül több volt ő, mint egy jobb sorsra érdemes fiatal színész, hiszen a tragédia önmagában még nem szül legendát. Kivételes tehetség volt, ami mellé vonzó külső és ellenállhatatlan sárm is párosult, így a japán James Dean mai napig tartó töretlen népszerűsége teljesen indokolt. Matsuda-val sajnos pont a nemzetközi karrierjének kapujában állva végzett a rák, Ridley Scott kiváló neo-noirja, a Fekete Eső forgatásakor már gyakorlatilag tisztában volt vele, hogy csak hetei vannak hátra, és sajnálatos módon már a film premierjét sem érhette meg. (Sato szerepében jócskán elhomályosította amerikai, sőt hazai kollégáit is.) Tehetsége fiában, Ryuhei-ben öröklődik tovább.
A Haruhiko Ooyabu novellájából készült Resurrection Of The Golden Wolf című nihilista bűnügyi thrillerben jócskán kamatoztathatta a fentebb felsorolt adottságait, és bár a film önmagában közel sem tökéletes, Matsuda alakításának köszönhetően mégis talán a színész egyik legemblematikusabb filmjévé vált.
Asakura (Matsuda) kettős életet él. Munkaidőben egy egyszerű és szürke hivatalnok, tipikus "salary man" egy olajvállalatnál, de munkaidőn kívül egy rafinált bűnöző és kegyetlen gyilkos, akit nem is annyira a jómód, sokkal inkább az izgalom vonz. Miután elrabol 100 millió yent a saját cégétől, rá kell jönnie, hogy a bankjegyek sorszámait figyelik, így úgy dönt, hogy kábítószerre cserélni a lóvét. A kábítószer kereskedő maffiózó azonban megpróbálja megöletni az igencsak rámenős idegent, de mint mondottam Asakura óvatos és megfontolt ember, így még idő előtt végez a rá váró gyilkosokkal, majd elegánsan távozik a droggal. De emberünk ennyivel nem éri be, és megpróbál még több pénzt szerezni a cégétől. Megtudja, hogy a fejesek saját maguk is előszeretettel sikkasztanak, így Asakura becserkészi a vállalat igazgatójának menyasszonyát, hogy az általa szerzett információk alapján megzsarolhassa a főnökeit. De nem ő az egyetlen, aki ilyen módszerekkel dolgozik, Sakurai (Sonny Chiba) egy kisstílű csaló személyében konkurenciája is akad. Hamarosan mindketten egy egyre szövevényesebb és egyre veszélyesebb zsarolási hálóba keverednek bele, ahol már nem csak yen-milliók a tét, de emberi életek is.
Asakura két személyisége csak külsőleg ellentétei egymásnak, a jelentéktelen kis irodista munkaidőben is ugyanolyan rafináltan igyekszik az eseményeket a saját javára fordítani. Főnökeit kihallgatva, illetve a szeretőként tartott nő információinak köszönhetően mindig több lépéssel előbbre jár. Főhősönknek ráadásul nem csak a sáros cégvezetőkkel, de riválisával Sakurai-al is számolnia kell, aki viszont már kevésbé profi, így a végzete őt hamar utol is éri. Asakura azonban igazi konspirátor módjára a lehető legszorultabb helyzetekből is úgy tudja magát kivágni, hogy az még az előnyére is váljon. Főnőkei persze nem is sejtik, hogy valaki belülről rombolja az ő kis bizniszüket, így még az is megtörténik, hogy ők maguk bérelik fel az látszólag ártalmatlan alkalmazottukat, hogy végezzen egyik ellenlábasukkal. Asakura végig a kezében tartja a szálakat, és könnyen térde kényszeríti a korrupt vezetőséget és a riválisait is.
Kispolgár, unatkozó playboy, zseniális bűnöző, akcióhős, enyhén bomlott elméjű junkie. Matsuda elképesztő teljesítményt nyújt a filmben, márpedig egy ilyen többszörös személyiség megformálása sosem könnyű. Többnyire macsó módra hideg és kimért, a vállalaton belül egyszerű, bólogató jelentéktelen íróasztal-huszár, és ritkán ugyan, de laza és felszabadult is tud lenni, például, mikor a hölgyemény megnyeréséről van szó. Ez a fajta tudatos tudathasadás azért nyomot hagy a valódi személyiségén is, a film vége felé ugyanis már egy kisebb fajta őrület jelei mutatkoznak meg rajta. Sonny Chiba mellékszerepe ugyancsak kellemes meglepetés, hiszen a piti zsaroló karakterében úgy is hiteles tudott lenni, hogy ez a fajta szerep nem éppen jellemző a pályafutására. A geek már csak ilyen, automatikusan a karategyilkost, a félszemű nindzsát, a hűvös bérgyilkost vagy a dühödt jakuzát látja benne, még úgy is, hogy tisztában van vele, hogy Chiba szenszei jelentős filmográfiájában számos szelídebb szerep is megtalálható. Ezt a filmet ugyan nem ő adja el a közönségnek, de nagy élmény látni ebben a nagyszerű és intelligens szerepben. Érdekességképpen megjegyzem még, hogy a cég gerinctelen vezetőit a 70-es évek jakuzafilmjeinek ikonikus alakjai, Asao Koike és Mikio Narita alakítják, ugyancsak rendkívül meggyőzően.
A történet meglehetősen komplex, hiszen mint minden kémsztoriban, itt is számos egymás ellen szervezkedő fehérgalléros bűnöző és az őket kívülről megvágni óhajtó játékos egymást keresztező akcióiról van szó, ezért természetesen alapos odafigyelés és idő szükségeltetik az egymásba fonódó szálak és a szokásos „ki-kicsoda?” tisztázásához. A filmben szerencsére az akció és a narratív részek megfelelő arányban keverednek egymással, így sem unalmasnak, sem pedig felszínesnek nem mondható, talán csak a kelleténél egy kicsivel hosszabbnak. Ugyanakkor sokszor érezhetjük úgy, hogy kihagyott ziccereket látunk, hogy ebből-abból többet és látványosabbat is ki lehetett volna hozni, de tulajdonképpen ezek nem is igazi hibák, hiszen a film így is működik, csak egyszerűen folyamatosan ott az a hiányérzet. Például az erotika és a nők szerepe kimondottan háttérbe szorult, pedig a film szinte kiált azért, hogy a 70-es évek exploitationjeiből idézzen. A történet koncepciójától (a kissé James Bond-os playboy macsó karakter miatt) egyáltalán nem lenne idegen.
A filmet a 70-es és a 80-as évek érdekesen keveredő hangulata hatja át. Egyrészt a rohamosan fejlődő Japán külsőségeiben (a szaporodó toronyházak, a színes reklámok, Asakura Lamborghini-je), másrészt a meglehetősen eklektikus módon választott zenei körítés miatt. (A funky, a flamenco, a slow jazz, és a modernebb hangszerelésű tingli-tangli diszkó ütemek jó értelembe véve szokatlan keretet adnak a jeleneteknek.)
Matsuda jutalomjátéka ez a film, melynek a legnagyobb hibája talán a túl sűrűn szőtt cselekménye és a váltakozó tempója, és persze a már emlegetett hiányérzet. Egy stílusosabb rendező keze által valószínűleg egy igazi kult-film is születhetett volna a rendkívül izgalmas történetből, de ha nem is mestermunka, nem is igazi klasszikus, a sajátos hangulata és a Matsuda alakítása miatt mindenképpen ajánlott az ínyencek számára, ezért is mozdult jó indulatúan a csillagozásom az eggyel pozitívabb irányba. Yusaku Matsuda hazánkban sosem volt igazán ismert, és félő, hogy nem is nagyon lesz, de ez rajtam ne múljék, én csak annyit tudok tenni, hogy a magam szerény eszközeivel megpróbálom ápolni a hagyatékát, és felhívom a figyelmet rá és a filmjeire, mert igazán megérdemli.
Yomigaeru Kinrô (1979)
Rendezte: Toru Murakawa
Szereplők: Yusaku Matsuda, Jun Fubuki, Kei Sato, Mikio Narita, Asao Koike, Sonny Chiba
Fényképezte: Seizo Sengen
Zene: Tosh, Casey Rankin
Trailer:
Szereplők: Yusaku Matsuda, Jun Fubuki, Kei Sato, Mikio Narita, Asao Koike, Sonny Chiba
Fényképezte: Seizo Sengen
Zene: Tosh, Casey Rankin
Trailer:
Utolsó kommentek