Stan Sakai 56. születésnapjának apropóján Gulandro, visszatérő vendégbloggerünk járt utána a nyúlszamuráj legendás C64-es és rajzfilmes inkarnációinak.

A képregényes inkarnációk után eljött az alkalom, hogy más médiumokban való feltűnését is górcső alá vegyük ennek a renitens fülesnek. Ennek kapcsán megjegyezném, mennyire jól is jártunk, hogy Usagi bár keleti művész munkája, tevékenységét tőlünk nyugatabbra fejtette ki. Ellenkező esetben ugyebár nyakon lennénk öntve 200-300 mangával, 30-40 cameo szerepléssel vállalhatatlan és lefordítatlan rajzfilmekben és valami premierjén megbukott konzol nyitócíme lenne, ami sosem jutott volna el a partjainkig. Gonosz és előítéletekkel teli lehet ez a kijelentés, azonban ha arra gondolok hogyan bántak el Golgo13-al (korábbi cikkemben olvasható) az évek során szerintem mind hálát adhatunk, hogy mégsem így történt.

Usagi a ’80-as években vendégszerepelt a Tini Nindzsa Teknőcök rajzfilmsorozat két epizódjában is. A ’87-es Usagi Yojimbo című epizódban egy Zúzó és Donatello által egy időben aktivált dimenzionális átjáró megnyitásakor kapu nyílik arra az alternatív világra, ahol a feudális japánban állatok élik mindennapjaikat kettős kardkészlettel az oldalukon. Usagi éppen ősellensége bérenceivel harcol, amikor a világunkról nyílt rés (mert a tini nindzsák velünk élnek) és vidám jeleneteken keresztül ismerkedik a modern világ nyúl ellenes valóságával, míg a végén a teknőcök egy régi ismerősüknél elszállásolják és elrejtik a világ elől. A teljes epizód megtekinthető eredeti nyelven (német felirattal sajna) a modern, nyúl ellenes világnak hála.

Szerencsére nem kell messzire mennünk, hogy a második róla szóló részt megtekintsük. Az Usagi Come Home epizódban Zúzó aljas trükkel ráveszi nyulam-bulam, hogy támadjon barátaira és ölje meg őket. Részemről kissé furmányos az a becsületre való apellálás, ahogyan ezt a gonosz megcselekszi, azonban az egész sorozatnak mindig is volt egyfajta „bushido-light” világképe ami hozzátartozik a teknőcléthez is, szóval igazán nincs okunk fennakadni ilyesmin. Felhívnám a figyelmet arra trükkre amikor Zúzó egy hatalmas mágnessel lefegyverzi Usagit, azonban az ő teljes fémvértezetére és kardjára ugyanez nem hat.

Mi az, ami a ’80-as évek végén a legnagyobb dolog volt a világon és a TMNT-hez hasonlóan nálunk még majd egy évtizedig király maradt? A C64, avagy a Commodore 64. Legendás játékok jelentek meg rá (Last Ninja, Maniac Mansion, Midnight Resistance) és akkoriban még magyar fejlesztések is szép számmal akadtak rá (Gálya, Long Life, BOOM). Olyan fajta közösségi élet jellemezte ezt a platformot, ami mára már szinte kiveszett, nemhiába nevezzük most „hőskornak”. Mi lehetett volna tehát alkalmasabb időszak arra, hogy megjelenjen a Samurai Warrior: The Battles of Usagi Yojimbo? Ez az akkori szemnek gyönyörű és rajzfilmszerű kaland több volt, mint aminek látszott. Nem igazán emlékszem abból az időből olyan játékra ahol például a szembejövő figurákat ne kellett volna megölni. Azonban itt a játékmenet fontos eleme volt, hogy minden szembejövő szamurájnak adjuk meg a tiszteletet egy főhajtással vagy hogy a szegényeknek alamizsnát osszunk. Ott voltak persze a gaz nindzsák, akik dühödten ugrottak a képernyőre, hogy megszabadítsanak füleinktől, de ha jól taktikáztunk és ráéreztünk a irányításra, akkor általában egy jól elhelyezett vágással végső nyugalomra tudtuk helyezni őket és ilyenkor a képregényből ismert halálfejes füstfelgő lett a jutalmunk.

A történet szerint egy régi ismerősünket (a fiatal nemest a képregényből) elrabolták és senki sincs, aki a segítségére siessen. Nem így Usagi Yojimbo, a ronin, ő a nyakába veszi ezt a felelősséget és útnak indul, hogy tűzön-vízen át, de valahogy kiszabadítsa. Technikai téren talán nem etikus számon kérni bármit is egy lassan két évtizedes játékon, de a pozitívumait kiemelném. A C64 hangrendszere mindig is sok lehetőséget rejtett egyszerűsége dacára, fájdalmasan kevés hangkészletből olyan fülbemászó és maradandó zenéket tudtak komponálni, amelyek még hosszú évek múltán is nosztalgiát keltenek az emberben (sokan itt például a mai napig a Golden Axe C64-es verziójának zenéjét emlegetik, pedig köztudomású, hogy nem a legjobban sikerült adaptáció volt). Külön felhívnám a figyelmet a képernyőn állandóan látható nyúl fejre ami évekkel előzte meg a későbbi FPS-ek ikonikus sebzésmérőjét és ehelyütt tovább mélyíti a rajzfilmes hatást. Ifjabbak számára, akik nem lehettek elsőkézből tanúi ennek a kalandnak, íme a link, ahol a teljes játék végignézhető, a német Longplay csapatnak hála.

Szégyenszemre a ’90-es években Stan Sakai tollából megjelent Space Usagi sorozatról nem sokat tudok, azon kívül, hogy Yojimbo szerepelt benne. Igen rövidéletű képregény volt és nem is igen jutott ki az Államokból. Ha valaki tud róla valami közelebbit, egészítse ki hiányosságunkat ezen a téren.

Valamivel modernebb vizekre evezve a 2003-as Tini Nindzsa Teknőcök sorozat újkori remake-jében ismét feltűnik Miyamoto Usagi és egy interdimenzionális gladiátorviadalon találkozik a páncélos kétéltűekkel. A Big Brawl történet második felében siet az orgyilkosok által szorongatott helyzetű Leonardo segítségére és ismerkedik meg a többiekkel is. Idegenekként találkoznak, ezzel is tudatosítva, hogy ez egy új sorozat, de a harcosokat összetartó testvériesség ismét fegyvertársakká teszi őket erre a kalandra. Anélkül, hogy különösebben felfedném a történetet, megjegyezném, hogy mennyit javult Usagi harctechnikája az utolsó rajzfilmes szereplése óta. A képregényt kedvelők sokszor kritizálják a harcok valószerűtlenségét a régi TMNT sorozatban és ez Usaginál látszott leginkább, aki míg a képregényben létező harművészeti stílusban küzd, addig a ’80-as években inkább csak össze-vissza hadonászott a tévé képernyőjén. Az új évezredre azonban ez szerencsére megváltozott, megérezve az új idők szelét, gondos tanulmányozás után betanulta a Mátrix vélhetőleg összes létező kunsztját, úgy vette fel a harcot a nindzsákkal és inhumán szörnyekkel. Különösen sokra értékelem, hogy a modern TMNT sorozat nem vesztette el régi szellemiségét (a film például nálam év mozija volt) és Usagi is az őt megillető szerepben jelenik meg.

A fentiek alapján elmondható, hogy Usagi életútja a képregényeken túl is figyelmet érdemlő és méltó az eredetihez, így remélem a jövőben mások is megemlékeznek majd az amerikai-japán nyúlról mozgókép vagy játék formájában. Így hát tudja mikor hallunk legközelebb a vándor nyúlról, aki sosem lelhet új hazára…