Akkor kezdeném :)

Ma láttam a Gyerekjátékot. A film első fele (harmada?) feszültebb, inkább sejtetős, a baba meg már önmagában ijesztően néz ki. A második fele már inkább slasher, a speciális effektek még ma is megállják a helyüket. Chucky-nak van egy zseniális monológja/jelenete a néger "mágusnál". Szóval az alapötlet nagyon jó effektek ütősek, a film szórakoztató :)

gondolom akkor most újrakezdjük a számolást is, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indulhasson..

1, Nightmare Man
(Besztrájkolt a cd-meghajtóm, úgyhogy kénytelen voltam a vinyómon található szemétből szemezgetni, így eshetett a választás egy újabb After Dark Horrorfestes borzalomra.)
A film főszereplője egy démon, aki vaginán keresztül képes újabb testekbe költözni, valamint a szokásos bulizó fiatalok, ezek kergetik egymást másfél órán kersztül egy erdőben, míg végül csak egy maradhat.
Röhelyes trükkök, csapnivaló színészgárda, kábé az ötödik percben kitalálható "csattanó", de legalább annyira kotvány helyenként, hogy az már szórakoztató.

2, Profondo Rosso (Deep Red):
(A tengernyi fos után muszáj volt valami értelmeset néznem.)
Marc Daly angol zongorista véletlenül tanúja lesz egy gyilkosságnak, melynet később egy újságírónő segítségével próbál felderíteni.
Gondolom mindenki ismeri Dario Argento eme remekművét, melyet gyönyörű, barokkosan burjánzó díszlet, hangulatos zene, kiváló rendezés, és sokadszorra is izgalmas történetvezetés jellemez. Szerintem egyszerűen tökéletes.

1, Night of the Livng Dead

Nehéz az embernek visszafogottan nyilatkoznia, hiszen kétségtelenül mesterművel állunk szemben. A történet bizonyára mindenki számára ismert. Barbara és az idióta hím a temetőbe indulnak, hogy tiszteletük leróják szeretett halottaik előtt. Legnagyobb meglepetésükre egy csázkáló hullába botlanak, aki nem igazán azért van ott, hogy a keblére szorítsa hőseinket. Barbara menekülőre fogja a dolgot, és egy közeli házban egy feka társaságában sikerült elbarrikádoznia magát. Hőseinknek egy fogyatékos családdal karöltve kell túlélniük az éjszakát az éhes élőhalottak ostromának közepette.

A jubileumi újravágott verziótól menekülni, és sziveskedjünk továbbá nyilvánosan felgyújtani!

2, Dawn of the Dead

Romero NOTLD filmjének kronológiai folytatása, melyben ezúttal az élőhalottak elől menekülő hősienk egy bevásárlóközpontba költöznek be, hogy megvédjék magukat a hulláktól. Ki is tisztítják a területet szépen csnedessen és ügyesen be is rendezkednek egészen addig, amíg Tom Savini-nek köszönhetően be nem jutnak kedvenc rothadó barátaink az épületbe, és el nem kezdik egrecíroztatni hőseinket.

2008-09-02:

1. À l'intérieur – Inside (2007) (dir: Alexandre Bustillo & Julien Maury)

Az állapotos Sarah és férje autóbalesetet szenvednek, a férfi meghal. Pár hónappal később, egy téli estén furcsa idegen csönget be a lányhoz. Az idegen egyre erőszakosabb lesz, ezért Sarah kihívja a rendőrséget. A járőrök körülnéznek a kertvárosi házban és a környéken, majd megnyugtatják Sarah-t, nincs mitől félnie, a betolakodó kereket oldott.
De a zsaruk elkövettek egy hibát: vizsgálódás közben nem zárták be a bejárati ajtót…

Extrém erőszak, csinos francia csirkék, vér, belső szervek, elmebaj.
Megtekintése vasárnapi családi ebéd közben javasolt.

2.) Children of the Corn

A kölkök átveszik az uralmat Gatlingben és legyakják az összes nagykorút. Mindezt egy prófétaként tetszelgő társuk utasítására. Három évvel az események után egy fiatal pár érkezik a városba...

King rövidke novelláját tehetségtelenül és unalmasan filmesítették meg. A színészek egytől egyik végigripacskodják a művet, vidám perceket szerezve a nézőknek. Hangulat és feszültség még csak nyomokban sem fedezhető fel. A szánalmasan gagyi trükkök már csak a habot képezik ezen a lejárt szavatosságú tortán.

Üdv!
Akkor csatlakoznék én is. Beleveszem az elsején megtekintett filmet is: csak a teljesség kedvéért. Legfeljebb majd a zsűri kihúzza a végén :)
Tehát:

No.1. 2008-09-01 késő este

Cápa

Spielberg 1975-ös, klasszikus horrorfilmje Peter Benchley regénye nyomán (ami ahhoz képest, hogy ponyva, egészen tűrhető).

A címszereplő egy nagy fehér cápa, aki hívatlan vendégként érkezik a napsütötte Amity-be. Mivel éhes, az óceán pedig tele van fürdőzőkkel, ezért kézenfekvő a megoldás: együnk embereket! Összesen négy embert pusztít el, amíg végre lezárják a strandot, és elindul a cápavadász-kommandó, hogy elintézzék a főhőst (ebből 'csak' három fő haláltusáját látjuk – a negyediknek pusztán megtalálják a holttestét).

A történet tulajdonképpen két részre osztható: a közel két órás film kb. a hatvanadik perctől már a nyílt óceánon és a hajón játszódik. A végén persze megölik a főhőst, ékesen bizonyítva, hogy a sztárok élete nem csak játék és mese. Azért előtte még magával rántja a mélybe a különítmény egyetlen szakképzett cápavadászát.

A filmet mai szemmel is kiválónak tartom: Williams zenéje zseniális, a három főszereplő alakítása briliáns (különösen a cápavadász Quintet alakító Robert Shaw van elemében), de Bruce-cápa is kitesz magáért. Sokkal meggyőzőbb, mint a mostanság számítógéppel komponált grafikus cápák tömege. Már nem is emlékeztem, hogy Quint és a halbiológus ennyire összehaverkodnak.
A szinkron kiváló, bár kétségtelen tény, hogy eredeti hanggal még feledhetetlenebb élményt nyújt. Egyedül a nyitó öt perc béna egy kicsit: a fürdőző lány megtámadásának kivitelezése nem sikerült reálisra.

Jó tanács: saját érdekünkben óvakodjunk a folytatásoktól!

No.2. 2008-09-02 este

Sziklák szeme I.

Egy régi Wes Craven klasszikus 2006-os feldolgozása, Alexandre Aja rendezésében.
Tipikus horrorsztori: atomkísérletektől kattant mutánsok hobbiszinten embereket mészárolnak. Na nemcsak úgy, perverzióból: meg is eszik őket. Merthogy - mint általában a rosszemberek és szörnyek - állandóan éhesek. Van a történetben egy tégla is: a Mexikói sivatag szélén tengődő félnótás benzinkutas személyében, aki a mutánsok számára ehetetlen, ámde értékesíthető tárgyak (esetleg kifejezetten kápé) fejében az arra tévedő turistákat terelgeti szorgalmasan tévútra. Ő később öngyilkosságot követ el.

Érkezik is egy népesebb család a film elején: na róluk, illetve az ő kizsigerelésükről szól a történet (ne keseredjünk el/kezdjünk örülni: vannak túlélők). A felvezetés viszonylag hosszú: míg elkezdődik az igazi gyilkolászás, majd’ félóra telik el (a film kb. 105 perces). Mindehhez idegtépően vinnyogó-nyüszítő háttérzene szolgál: jó ebédhez szól a nóta kedvelők előnyben.

Nem rossz mozi, bár a jó öreg hollywoodi szirupot sem nélkülözi: az egyik gyakorló mutáns leányzó átáll az Erő jó oldalára, és a végkifejletben megmenti a kisbabát, s a Nyúl Bélából hőssé avanzsáló kispapát.

Jó tanács: készüljünk fel rá, hogy vagy beszarunk rajta, vagy szétröhögjük az agyunkat.

No.3. 2008-09-02 késő este

Sziklák szeme II.

Az előző mozi 2007-ben készült folytatása (rendező Martin Weisz).
Igazából nem szerves folytatása az előző mészárszéknek, de a helyszín és a mutáns-koncepció ugyanaz. Ezúttal egy csapat zöldfülű amerikai katona érkezik a sivatagba, hogy ellenőrizze az ott tébláboló tudósok és a rájuk felügyelő katonák munkáját (őket egy mobilklozettbe hajított tudóson, és a félszeművé faragott Redding ezredes híján már mind feldolgozták a helyi őslakosok).

A kiskatonák természetesen összeakasztják a bajszukat a mutáns kannibálokkal – így végre elkezdődik az alig 90 perces film. Szerencsétlen kopaszok össze-vissza kapkodnak: egy véletlen folytán még az őrmesterüket is lepuffantják. Hiába: nem lehet mindenki Hunyadi főtörzs. A végén azért hárman megússzák, bár a történet itt is nyitva marad: alighanem tengődik arrafelé még néhány éhes bennszülött.

Ez a film pörgősebb, mint az első rész, brutálisabb is talán, de itt is van öngyilkosság (Redding szétlövi a fejét), és még egy jóakaró mutáns is újfent meglapul a Sötét oldalon – valami azt súgja, nem ölhettek túl sok újítást a forgatókönyvbe.

Jó tanács: ld. az első résznél!

3, Day of the Dead

Romero tetralógiává bővült zombi eposzának 3dik darabja. Itt hőseink már akkora szarban vannak, hogy egy földalatti bunkerbe kényszerültek levonulni a hullák elől. Ha ez azonban nem lenne elég nem csupán az éhes élőhalottaktól kell félniük, hanem a Joe Pilato vezette maszkulim katonáktól is. Jobb oldalon zombik, bal oldalon fogyatékosok. Egyik sem tűnik túl nyerő választásnak.

No.4. 2008-09-03 este

Kannibál szikla (Hillside Cannibals)

2006-os horror tucatfilm, Leigh Scott rendezésében. Gyakorlatilag az egész egy összemixelt kliségyűjtemény: mindez szűk másfél órában.
Adott egy csapatnyi fiatal (három a kislány + két srác), akik – mivel jobb dolguk nincs – nekivágnak a végtelen prérinek. Mit tesz Isten, épp azon a helyen támad kedvük piknikezni, ahol a kannibál hajlamokkal megáldott Bean-klán szedi áldozatait. Naná, hogy nem hagyják ki a kínálkozó alkalmat, és lecsapnak a kirándulókra. Három főt kiirtanak, egy srácot foglyul ejtenek, egy leányzó elmenekül.

Ez utóbbi futás közben találkozik a helyi dagadt seriffel (vö. körzeti meghízott), majd egy Rambo-imitátor kispolgárral, akinek a klántagok egész véletlenül szétütötték a családját, és ezért most éppen bosszúra szomjazik. Együtt próbálják kiszabadítani a lány barátját, de túlzás nélkül állíthatjuk: nem járnak sikerrel. A két fickót kizsigerelik, a jobb sorsra érdemes kishölgyből pedig az újdonsült klánvezér szexrabszolgát csinál.

A seriff természetesen a kannibálok beépített embere; hogy mi a büdös franc köti őt össze a csak majommakogással kommunikáló gyilkosokkal, az sajnos nem derül ki. Bár a történet egy brutál nagy utánérzés (ráadásul jó sok más filmé egyszerre), a maga műfajában szemet gyönyörködtető B-movie. Bőven ömlik a vér, hátborzongatóan dobol a rituálisan kannibalisztikus filmzene, a színészi játék pedig kimagasló: különösen a seriff és a bosszúvágyó figura szerepében alakítanak nagyot – akkorát, hogy hirtelenjében nem is igen tudni: sírjon vagy nevessen az ember.

Jó tanács: mielőtt nekikezdenénk, étkezzünk bőségesen – nehogy valami tiltott csemegére támadjon gusztusunk a film hatása alatt…

3, Vibroboy, Night of the Hellhamsters, Urine Trouble, Super Mario Nazi Batman

(A négy rövidfilm együtt kitesz majdnem másfél órát, ezért gondolom rendben van, ha egynek beszámítom őket. [Amennyiben mégsem, csak egy szavatokba kerül, és sztornó.])

Vibroboy:
Francesca, a transzvesztita hazatérvén mexikói nyaralásáról, egy szoborral ajándékozza meg barátnőjét, Brigittet, nem tudván, hogy az el van átkozva, s El Vibro, azaz Vibroboy szelleme rejtezik benne, mely persze később egy véletlen folytán kiszabadul, és mindenkit halálra kefél.

Night of the Hellhamsters:
Bébiszitter leány és barátja egy túl jól sikerült szellemidézés folytán életre hívnak egy gonosz démont, aki megszállja a város hörcsögpopulációját, és terrorizálni kezdi a lakosságot.

Urine Trouble:
Nyomicsávó szerencsétlenkedéseinek lehetünk tanúi egy rapidrandin, ahol miután leendő szexpartnerét sikerül leöntenie egy pohár piával, kimenekül inkább a mellékhelységbe, ahol egy öntudatra ébredt wc-illatosító dentata leharapja a farkát (nemgáz, csajozási szokásait figyelembe véve amúgy sem látta volna sok hasznát az említett szervnek), majd társaival egyetemben kitör börtönéből (a klotyóból), s gyilkolni indulnak..

Super Mario Nazi Batman:
Ezt már tényleg nem tudtam követni, egyrészt akkora állatság, másrészt nem tudok svédül.
Egy űrhajó (?) érkezik a Földre, melyből kiszáll egy afrofrizurás férfi, aki egy klotyóban történő megmerítkezés alkalmával batmanné avanzsál, majd megküzd Pikachuval, aztán megjelennek a gonosz nácik (akiket onnan lehet felismerni, hogy idétlenül masíroznak, és szado-mazo homopornókból jól ismert láncos, bőr rendőrsapkát hordanak), leszúrnak néhány embert, pornót néznek és számítógépes játékokkal tengetik idejüket, mígnem egyszercsak hazarepül az űrhajó, és vége lesz a filmnek...


Mindegyik darab zseniális a maga a nemében, s bár egyik sem hosszabb fél óránál, megtekintésüket inkább csak egyesével ajánlom, elkerülendő a maradandó agykárosodást és ízlésficamot..

ja, amúgy feribá voltam, csak közben regisztráltam, és a feribá nickname már foglalt volt, úgyhogy kénytelen voltam kofferbácsivá transzformálódni..

4, Sadomaster

Náci banda tartja rettegésben a környéket: megerőszakolnak, megkínoznak és kibeleznek mindenkit, aki az útjukba kerül (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Egy szép napon véletlenül arra járván egy alkoholista, sátánista rocker rátalál legutóbbi áldozatuk maradványaira, melynek agyát elfogyasztva menten rádöbben, hogy bosszút kell állnia. A gondolatot tett követi: elcsór egy szado-mazo szerkót egy szexshopból, s azt felöltvén Sadomasterként igazságosztói karrierbe kezd...

Alacsony költségvetésű argentin gore/trash rengeteg kifröccsenő vérrel és béllel, hullagyalázással, náci nindzsákkal, temérdek szexuális aberrációval, finom kis black metal muzsikával, a körülményekhez képest igényes trükkökkel.
Melegen ajánlom bárkinek, aki egy kis könnyed kikapcsolódásra vágyik, világmegváltó gondolatokat és finoman rétegzett, mély mondanivalót természetesen ne várjunk tőle, ellenben társadalomkritikát találhatnak benne dögivel az erre fogékonyak.

(Nekem csak a lengén öltözött, bögyös macák hiányoztak belőle, főleg mert a borítón kettő is található belőlük, de a filmben már nyomuk sincs.)

2008-09-03
2. My Bloody Valentine (1981) (dir: George Mihalka)

Sok-sok év után először rendeznek Valentin napon szupercuki táncos teadélutánt a poros bányászvárosban.
20 évvel ezelőtt e jeles ünnepen szörnyű tragédia történt: metángáz robbanás a bányában. A beomló járatok egy műszaknyi bányászt maguk alá temettek, de a hetekig tartó mentőakció végén már csak egy túlélőt találtak: Harry Warden-t.
Harry egy rövid elmegyógyintézeti kitérő után szörnyű bosszút áll a tragédiáért felelős műszakvezetőkön, akik a bánya felügyelete helyett inkább bugivugiztak, majd üzen a városka vezetőinek, hogy soha de soha de soha nem csinálhatnak több Valentin napi táncmulatságot, különben irtózatos sarabulás lesz.

Átlagos slasher 80-as évekből, a szokásos karakterekkel és helyzetekkel, kissé unalmas (vagy nem voltam megfelelő hangulatban).

az Inside - ról (L'Interieur) akartam volna írni egy beszámolót, de látom, megelőztek.:)

úgyhogy csak annyi, hogy egyszerűen az elmúlt évek legütősebb filmje, tartalmas, jó színészek, remek rendezés/atmoszféra és gore, gore és még több gore.

éljenek a franciák!!

Attól még, hogy valaki írt már róla, te is írhatsz róla.

2008-09-04
3. Monster Shark (1981) (dir: John Old Jr. a.k.a. Lamberto Bava)

Cápatámadás áldozatait halásszák ki a Karib-szigetek környékén, ám harapásnyomok azonban nem átlagos cápára utalnak. A hatóság és az óceánkutatók nyomozása során szörnyű titokra derül fény: a mélytengeri ellenség egy gonosz genetikai kísérlet eredménye!
Ám van, ami még ennél is borzalmasabb: a szörnyeteg egy cápa vadságával, egy delfin intelligenciájával és egy polip erejével rendelkezik!!!

Összefoglalva: SZAR. SZAR. SZAR. ;)

OFF.
ELNÉZÉST, MÁSIK NÉV ALATT POSZTOLTAM A HARMADIK MEGTEKINTETT FILMET.
ÍMHOL A JAVÍTOTT VÁLTOZAT.
ON.

2008-09-04
3. Monster Shark (1981) (dir: John Old Jr. a.k.a. Lamberto Bava)

Cápatámadás áldozatait halásszák ki a Karib-szigetek környékén, ám harapásnyomok azonban nem átlagos cápára utalnak. A hatóság és az óceánkutatók nyomozása során szörnyű titokra derül fény: a mélytengeri ellenség egy gonosz genetikai kísérlet eredménye!
Ám van, ami még ennél is borzalmasabb: a szörnyeteg egy cápa vadságával, egy delfin intelligenciájával és egy polip erejével rendelkezik!!!

Összefoglalva: SZAR. SZAR. SZAR. ;)

No.5. 2008-09-04 este

Az ezer halott háza (House of 1000 Corpses)

A keményzenész Rob Zombie első rendezése (egyúttal forgatókönyvíró és komponista is - ráadásul az asszonyt is szerepelteti), még 2003-ból.

A sztori tipikus: adott egy fiatalokból álló csipet-csapat (két lány, két fiú), akik Amerika egyik végtelen útját róva eljutnak egy dilis bohóc horror múzeumába. Itt megismerkednek egy bizonyos Dr. Sátán történetével, és miután útbaigazítást kapnak a házigazdától, nekiindulnak kideríteni az igazságot.
Elég sok mindenre rájönnek, mivel találkoznak Dr. Sátán rokonaival, egy rakás közveszélyes pszichopatával. A kiscsalád természetesen lelkiismeretesen el is kezdi lemészárolni az amatőr történészeket, és a segítségükre siető rendőröket is elintézik (az a jelenet, amiben a hófehér hajú Otis valamiféle blueskeringős zenei aláfestésre kivégez kettőt, egyenesen briliáns).

A történet vége nem igazán happy end (persze attól függ, kinek a szemszögéből nézzük); az utolsó túlélőt, a menekülő főhősnőt Spaulding bohóc visszaszállítja Sátán doki karmai közé (bizony, bizony: a legenda él).

Rob Zombie első filmje ugyan klisékből építkezik, de mégis élvezhető, és a maga műfajában kimagaslóan jó horrorfilm: Mr. Zombie képes egyedi hangulatot adni a mozinak, kellően hátborzongató muzsikát is varázsol hozzá, a színészek hozzák a karaktereket, tele van trágár, tökös beszólásokkal, és a másfél órás filmbe kimérten, de megfelelően van adagolva a brutalitás (darabolás, kínzás, lövöldözés, arcnyúzás, és egyéb nyalánkságok).
Egy kérdés maradt bennem: vajon van-e Mrs. Zombie-nak (alias Sheri Moon) húga? Szívesen megismerkednék vele…

Jó tanács: ha van gitárunk, a film előtt zárjuk el biztos helyre – nehogy megfojtsuk magunkat egy húrral.

3.) Törjön ki a frász!

Közepesen szórakoztató horror-komédia Peter Jackson-tól. A főszereplő Michael J. Fox kisujjból kirázza a figuráját, a többi szereplő sem nyújt maradandót. Akad pár vicces jelenet, de kínos poén is bőven. A végefelé kicsit komolyabb, sötétebb stílusra vált a film, ez megtörténhetett volna korábban is, jóval több ötletes halállal és művérrel. A cselekménynek sem kéne feltétlen ilyen papírízűnek, könnyedén megjosólhatónak lennie, és máris magasabb lenne az újranézési faktor. Így azonban elég alacsonyka, a film egynek elment.

2008-09-04
4. The Unnameable (1988) (dir: Jean-Paul Ouellette)

Pár perce fejeztem be a filmet, össze kell szednem magam, mert a Szörnycápa után még ez is... :D

tehát: néhány száz éve egy jókeresztény családból származó asszony életet ad egy nagycsöcsű, patás, imitt-amott szőrös lénynek. a család elzárja a démoni külsejű porontyot, ám az nehezen tűri az izolációt, uh lemészárolja felmenőit.
ugrunk a jelenbe: egy kellemes őszi estén ámerikánus egyetemisták próbálják meg felfedezni a házat. vajon sikerül e nekik?

szar szkript, a rendező mintha csak a nevét adta volna a produkcióhoz, Klaus Jürgen Wussow pedig órákat adhatna a színészeknek.
AZONBAN megint láttam 80-as évekbeli ciciket, makkos cipőt, magasszárű csontfehér ríbokot, csőfarmert, eltúlzott szemfestéket, vastagra szedett szemöldököt, tupírozott sérót, uh összességében megérte.

4, Land of the Dead

Romero zombilógiájának eddigi legutolsó része. Itt már az emberek ismét a földön tanyáznak saját elszeparált városrészükben, melyet hullák hada vesz körbe. A város Denis Hopper-ének egy valóságos hadseregből álló brigád gyüjti be a zombiktól hemzsegő városrészből a földi javakat. Egészen addig, amíg ki nem baszuik John Leguiziamo-val (aki amugy egy zseniális figura úgy általában) és le nem nyúlja a naaaagy hatalmas páncélozott begyűjtő gépjárművet, hogy ezzel menjen Denis Hopper idegeire.

5, Diary of the Dead

Megmondom őszintén az utolsó 10 percbe már beletörött a bicskám. Nagyon nehezemre esett végignézni. Nem áll jól Romero-nak ez az amúgy is kurvára idegesítő kézikamerás rángatózós marhaság. Ráadásul a szenvedő fiatalság nyomora sem érdekelt túlzottan. Logikátlan és ostoba jelenetek tömkelege egy értékelhetetlen filmben. Nem is szólt ez semmiről.

5, Sweeney Todd (2006, r: Dave Moore)

A démoni borbély történetének BBC féle adaptációja nekem százszor jobban tetszett, mint Tim Burton változata. Nélkülözi az idióta szerelmi szálat, középszerű dalocskákat és a túlírt történetet, jóval kidolgozottabbak a karakterek, sokkal inkább a Sweeney Todd lelkében (?) lezajló folyamatokra megy rá az agyatlan gyilkolás helyett, és persze a történet terén is akad némi különbség a két film között. Inkább nevezném lélektani drámának, mint klasszikus horrornak, a vérben tocsogó jelenetek is inkább szolgálják a főszerepló jellemfejlődését, mint a nézősereg sokkolását.

A ruhák és a díszletek gyönyörűek, hűen adják vissza a 18. századi London a felszínen pompás, ámde belülről rothadó hangulatát.
Ray Winstone valami zseniális Sweeney Todd szerepében (engem már a Propositionben is lenyűgözött), és a többi színészre sem lehet panasz.

Ha másért nem legalább összehasonlításképpen érdemes megnézni, de persze a másik műtől függetlenül is jószívvel ajánlható mindenkinek, aki egy kicsit komolyabb horrorra vágyik.

No.6. 2008-09-05 este

À l'intérieur

2007-es francia horrorfilm, Julien Maury és Alexandre Bustillo rendezésében.

Adott egy várandós ifjú hölgy, aki autóbalesetben elveszíti a férjét. Innentől kezdve depresszió-közlei állapotban várja a négy hónappal később esedékes szülést. A nagy nap előtti estén egyedül (na jó: van egy macskája) pihenget otthon, amikor egy pszichésen meglehetősen terhelt nő beszabadul a házba, hogy kiszedje belőle a babát.

A néniről hamar világossá válik, hogy merev őrült: lemészárlásra kerül a hősnő kenyéradója, anyukája, a segítségére siető három rendőr, és a velük lévő őrizetes. Van a sztoriban egy meglepetés-szál is, méghozzá az önkéntes szülésznő személyével kapcsolatban. Nem leszek szemét: inkább nem lövöm le a poént.

A sztori kellően koncentrált, a film kellően rövid (alig 80 perc), az atmoszféra hatásos, a vér bőven patakzik. A hitelességet azonban nem kifejezetten növeli, hogy a vérengző kedvű hölgyike egy szabóollóval meg egy kötőtűvel valószínűleg az egész francia idegenlégiót ki tudná csinálni – sőt: talán még Chuck Norrist is. Mindent összevetve azért elég kemény.

Jó tanács: ha várandós nők vagyunk, inkább halasszuk máskorra a filmet…

No.7. 2008-09-05 késő este

Magasfeszültség (Haute tension)

Egy újabb Alexandre Aja rendezés, 2003-ból; szűk másfél órányi francia csemege.

A történet főhőse két barátnő, Marie és Alexia, akik ellátogatnak utóbbi leányzó családjához (anyu, apu, kistesók). Az éjszaka közepén egy unszimpatikus fickó rájukveri az ajtót, és módszeresen nekilát kivégezni őket. Alexia-t gúzsba kötve, a furgonjába zárva magával viszi. Marie-nak sikerül észrevétlenül felkapaszkodni a kocsiba, és meglapul, várva az alkalmas pillanatot, hogy kiszabadíthassa barátnőjét.

Természetesen egy-két ember az út során is meghal, Marie pedig kétségbeesetten próbál segítséget szerezni. A végkifejletben szembekerül a furgonos fazonnal, és úgy tűnik sikerül elintéznie – a történet azonban mégsem ér véget ilyen egyszerűen: Monsieur Aja tartogat némi meglepetést számunkra.
Rövid, velős, lényegretörő alkotás, egészséges arányban (elnézést a kifejezésért) vegyíti a pszichikai és a fizikai terrort. A dupla csavaros sztoriban azért akadnak buktatók, de nem olyan súlyosak, hogy a zsigeri élvezetekre szomjazó nézőt megzavarja a műélvezetben.

Jó tanács: ha a film közben becsengetnek hozzánk, véletlenül se nyissunk ajtót! Ismerősnek főleg.

huh, basszus, nem a finlandiával kellene foglalkoznom ma este...

6, Baise-moi (Fuck Me):

A film elején felváltva nyerhetünk betekintést két lány életébe: Manu épp drogos barátnőjével sörözget a parkban, mikor három férfi elrabolja és megerőszakolja, majd közvetlenül ezután véletlenül lelövi a bátyját, s annak pénzét és fegyverét magához véve elmenekül; ezalatt Nadine épp hazatér az esti kurválkodásból, s megfojtja lakótársát, miután az felrója neki, hogy elszívta az összes füvét, majd az éjszaka során még tanúja lesz az utolsó olyan ember meggyilkolásának, akihez érzelmeinek maradéka fűzte.
Útjaik egy lepukkant pályaudvaron keresztezik egymást, s mivel az utolsó vonat már elment, jobb híján együtt próbálkoznak tovább a mérhetetlen nihil töménytelen mennyiségű szexszel, tudatmódosító szerekkel és erőszakkal történő kitöltésével, vagy legalább egy pillanatig tartó elfeledésével...

A film minden egyes pillanatából hatalmas dózisokban sugárzik az üresség, kilátástalanság, céltalanság, értelmetlenség; az embernek az első tíz perc után elmegy a kedve az élettől, nem sokkal később pedig rájön, hogy az emberiség megérett a pusztulásra.

Imós bölcsészeknek garantáltan tetszeni fog, valamint bárkinek, aki élvezetet lel az önnön ocsmány, kiábrándító, értelmetlen emberi mivoltával történő szembesülésben.

7, La Monja (The Nun):

Gonosz zombiapáca középkorú háziasszonyokat vadászgat le, míg végül az egyiknek a kölke legyakja, majd jön az elengedhetetlen "csavar".
Ez tényleg ennyi...

Első pillanattól kezdve kiszámítható történet, barátokközt színvonalú színészek, röhelyes cgi, pocsékul kivitelezett, minden fantáziát nélkülöző halálok, és még azzal a rendkívül idegesítő tulajdonsággal is bír a film, hogy amikor épp hentelnek, tíszer olyan hangos, mint egyébként (biztos, hogy ne aludj el rajta, vagy időnként azért felébredj közben).

6, Demons

Kicsit rátérve az olasz vonalra egy igazi klasszikust halásztam le a dvd polcomról. A recept egyszerű. ördögi maszk, démonok egy moziban, és szakadnak a végtagok. A végén lévő helikopteres jelenetet bár sosem tudtam hova tenni, de mindenképpen érdekes megoldás volt hőseink szökését megoldván.

7, Hátsó Ablak

Minden kétséget kizáróan benne van a világ 5 legjobb filmjében Hitchcock mesterműve. A főszereplő egy toloszékben ücsörgő fényképész, aki azzal tengeti unalmas napjait, hogy a szomszédokat kukkolja. Egészen addig, amíg egy gyilkosságot nem vél felfedezni. Nem sok olyan 1 szobában játszódó film van, ami ennyire izgalmas lenne, és ennyire odaszögezett volna a székhez.

Komolyabban kéne venni a zsánerkérdést sztem. Se a Baise-moi se a Hátsó ablak nem horror.

No. 8. 2008-09-06 délután

Ómen 1 (The Omen)

Richard Donner 1976-os klasszikusa, Gregory Peck zseniális alakításával.

A Peck által megformált Thorn nevezetű amerikai diplomata halva született gyermeke helyére magához vesz egy másik kisfiút, ki a keresztségben a Damien nevet kapja. A kissrác hatodik hó hatodikán hat órakor született – az összefüggés innentől egyértelmű (csak a nagyon hülyék, vagy a Jelenések könyvéből alulképzettek nem értik).

Telnek-múlnak az évek, mígnem Damien hatodik születésnapján elkezdődik a balhé. Először is a nevelőnője nyilvánosan felköti magát, majd a kis lurkó balesetnek álcázva megöli a saját mostohaanyját. Közben persze Thorn körül megjelennek az ómen-kongatók: egy űzött tekintetű pap, meg egy hippiforma fotós. Ez utóbbival az időközben nagykövetté avanzsált mostohapapa elindul utánajárni, hogy a nevét öröklő gyerkőc vajon valóban az Antikrisztus-e? Naná, hogy az!
A történet vége nem kimondottan ígér szép jövőt az emberiségnek: apuka meghal, az ifjú Antikrisztus pedig törvényes örököseként várhatja, hogy a csillagok állása megfelelőre forduljon.

Donner filmje ugyan helyenként akadozni látszik, néhol talán le is ül a feszültség, azonban kétségtelenül a korszak egyik leghatásosabb horrorja. Az alakítások kitűnőek, a zene briliáns, a temetői jelenet és a végjáték (amely egy templomban csúcsosodik ki) pedig egyenesen feledhetetlenek. Sajnos a film nem sokat javít a rottweilerek amúgy sem makulátlan hírnevén…

Jó tanács: a film megtekintése örökbefogadóknak, örökbefogadottaknak és nagyköveteknek csak az Igaz Kereszt egy szilánkjával javasolt.

Beyonder felvetésére reagálva: én a magam részéről mindig lecsekkolom előzőleg a megnézni kívánt filmet egy-két oldalon (pl. imdb), hogy szakmailag mit írnak róla, belefér-e a horror-kategóriába.
Ha stimmel a műfaj, akkor nincs változás a programban (általában jól választok - de pl. így maradt ki a listámról a Vidocq).
A többit a zsűrire bízom.

No. 9. 2008-09-06 este

Ómen 2. (Damien: Omen II)

A kultfilm 1978-as folytatását már Don Taylor dirigálta.

A történet (egy kis Yigael-falára való kitekintés után) hét évvel később játszódik, mint az előző. Damien mostohaapja testvéréhez kerül, ahol – mit tesz a Sátán – van egy vele majdnem egykorú unokatesó, akivel együtt kerülnek katonai középiskolába. Az őket körülvevő emberek egy része sejti, hogy valami nem stimmel vele, de hiába minden: mielőtt bárki ártalmára lehetne a tinédzser Antikrisztusnak, a negatív hullámok lecsapnak rá.

Akad persze segítője is: még Bishop android is feltűnik egy ilyen mellékszerepben. A film tetőpontján Damien olyan rossz szemmel néz a mostohaunokabratyójára, hogy az legott szörnyethal. Végül a nagybátyja is rájön, micsoda kígyót melenget a keblén, de hiába: mielőtt a szent tőröket beledöfhetné, őt magát szúrják le – hátulról mellbe.

A film gyorsan pörög, a zene itt is telitalálat (még mindig Goldsmith), és bár a film gyengébb, mint az első rész, illetve nagy hibája, hogy nem tudja kihasználni a benne lévő lehetőségeket, néhány feszült pillanat és kivégződés mégis emlékezetes perceket szerezhet (részemről a fagyott tóba esést tartom a legnagyszerűbbnek).

Jó tanács: ha épp 13 évesek vagyunk, katonai suliba járunk, a kőgazdag nagybátyánk nevel minket, és az emberek hullani kezdenek körülöttünk – minimum gyanakodjunk, és nézzük meg a harmadik részt. Hogy tudjuk, mire számíthatunk…

No. 10. 2008-09-06 késő este

Ómen 3. (The Final Conflict)

Graham Baker 1981-es filmje zárja a trilógiát.

Damien (Sam Neill) itt már – minő irónia! - krisztusi korban lép élénk, ráadásul a Thorn Corporationt is ő vezeti. Mindennek a tetejébe még brit nagykövetnek is kinevezik, és az ENSZ Ifjúsági Tanácsának elnöki posztját is megkapja. Az elpusztításához szükséges hét tőr azonban egy szerzetesrendhez kerül, akik el is utaznak Londonba, hogy megöljék az Antikrisztust. Ez nem igazán akar összejönni, közülük azonban jó néhányan elvéreznek. A filmben romantikus szál is van: a Sátán fia egy egyedülálló anyukával szűri össze a levet. Nem mellesleg egy morcos ábrázatú rottweiler kíséri mindenhová.

Időközben megszületik a kis Jézus, így Damien elrendeli egy rakás kisded kivégzését – mivel érzi, hogy az Erő egyre kevésbé van vele. De hiába minden: a szerzetesek a tv-riporter barátnő segítségével tőrbe csalják a Gonosz fiát: 01:40-nél az eljövendő Krisztussal közösen a filmtörténelem legrövidebb, mintegy 2 másodperces nagy leszámolását produkálják. Még két Biblia-idézet, és vége a történetnek.
Röviden: ezt a filmet kár volt leforgatni...

Jó tanács: ha horrorfilmen akarunk elaludni, akkor ez egy kiváló választás.

Na akkor elkezdek én is írkálni.
Tegnap esti filmek:
1.
Leprechaun 2.

A gonosz vigyori kobold visszatér, és ezúttal nősülni szándékozik, persze a végén megszívja, és happy end. Nem kell sokat várni a filmtől és akkor kellemes szórakozást tud nyújtani, megaztán bennem felidézte a vhs korszakot :). Könnyed matiné, nekem az első résznél jobban teteszett, ja és említik benn Lugosi Bélát, ami jó pont. :)

2.

Diary of the dead

Romero mester imáron 5. zombifilmje, amely újra, ezúttal kicsit másképp mutatja be az apokalipszis kezdetét. Ismét jelen van az erős, már már szájbarágós társadalomkritika, Romero ezúttal a média világa elé tart görbetükröt. Ha sorrendet kéne állítanom a Dead filmek között, akkor ezt még nem igazán tudnám hova tenni, de az első két hely mondjuk nálam fix. Night, Dawn :)... Mindenesetre nekem tetszett, hangulatos darab.

Délutáni matiné:

3.
Halloween 4. The return of Michael Myers
Michael visszatér Haddonfieldbe, hogy levadássza kishuga lányát, Dr. Loomis meg utána megy. Nagyjából erről szól ez a szerintem olyan semmilyen film, aminek végére még némi csavart is biggyesztettek. Hát többször nem fogom megnézni az tuti, de azért egyszer nézhető.

2008-09-07 - délelőtt:
5. Botched (2007) (dir: Kit Ryan)

Érdektelen sztori Richie-ről, a kétbalkezes "mestertolvajról", aki éppen Rettegett Iván aranykeresztjére hajt, amit egy moszkvai gótikusnak álcázott, ámde szupergigahájtek létesítményben őriznek.
kínos poénok, Stephen Dorff, angol színészek angol kiejtéssel ruszkikat alakítanak. bénafoskurvaszar, na.

2008-09-07 - dilután:
6. Dog Soldiers (2002) (dir: Neil Marshall)

Egy kis létszámú angol katonai egység gyakorlatozik Skóciában. Jól indul a dolog: tábortűz, katonasztorik, nyafogás, vicceskedés, kevéske csapatépítés, de kiderül, nincsenek egyedül.

Csatlakozom én is végre.

#001: Angel Heart (1987): újranézés volt, mivel a nyomasztó csattanón kívül már nem nagyon emlékeztem a filmre, de most talán még jobban tetszett, mint először. Harry Angel (Rourke) magánnyomozó megbízatásának stációit egyenletes, mindvégig szinten tartott feszült és baljós atmoszférában követhetjük nyomon, az okkultista-misztikus hangulat keveredik a film noir-ok világával, visszafogott, ám hatásos erőszak-képekkel, jelentéses szimbolikával. A felszínen krimi, a mögöttesben megindító bukás-történet, amit visszapörgetve a csattanó sem tesz tönkre.

8, Zombie 2 /Zombi 3 stb stb/

Egy katonai biofegyver elszabadulása után egy kis szigeten az atmoszférába kerülő vegyi anyag a környékbeli "őslakosok" éhes mindenre elszánt zombikká változtatja. Ez persze mondanám sem kell meglehetősen felborítja a szigetecske unalmas hétköznapjait. Végtagok szakadnak, belek ömlenek, vérfolyamok zúdulnak. Egyben a világ leghülyébb és legszórakoztatóbb filmje, melyet Fulci úr kezdett el forgatni és a hírhedt legendás rendezőpáros Bruno Mattei és Claudio Fragasso fejezett be.

9, 2001 Maniacs

A film főszereplője egy pár egyetemista, akiket jól lebasz a tanár, mert fogyatékosok. Ráadásul azt a feladatot kapják, hogy ha nem hoznak össze egy remek házidolgozatot a polgárháborúról búcsút inthetnek az egyetemnek. Lábukat a nyakukba véve elindulnak, hogy infókat gyüjtsenek az emerikai parasztoktól. Útjuk során egy Pleasent Valley nevű helyre bukkannak, ahol eleinte szívesen látják őket, amikor azonban hullani kezdenek, mint e legyek, igencsak átértékelik ezt a kis kalandot.

10, Absurd

D'Amato filmje egyszerű mint az 1x1. Adott George Eastman, akit valamiért nem igazán tudnak kinyírni, ám várszomja azonban annál erőteljesebb. A kórházból kiszabadulván egy környékbeli kis családot áll neki terrorizálni. Van itt eztán sütőben megpörkölt fej, szemgolyóba szúrt körző stb stb. Kellemes esti szórakozás romantikázásra éhes szerelmes párok számára.

11, Army of darkness

Kb 3 hónapja láttam utoljára de megint elő kellett szednem. Miután Ash a 2dik rész végén bekerül egy fura örvénybe a középkorban találja magát. A helyi lakosok eleinte nem nézik túl jó szemmel a különös ruházatba bújt idegent, ám kedvenc monszterük kicsinálása után valóságos gladiátor bajnok válik belőle. A saját idejébe való visszajutáshoz azonban szüksége van a holtak könyvére, amit meg is próbál megszerezni, ám elbassza a varázsigét és felébred a holtak serege. Ash azonban végül új barátaik segítségére siet és szembeszáll a holtak hadseregével.

Kb ez volt a hétvége termése.

No.11. 2008-09-07 este

A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet (The Texas Chainsaw Massacre: The Beginning)

2006-os amerikai mozi, a ’74-es klasszikus egyik utánérzése, Jonathan Liebesman rendezésében.

Nos, végre kiderül, hogyan született a Bőrpofa nevű legenda: egy mészárszéken lett csak úgy kipottyantva. A csecsemőt szemétre dobják, és a Hewitt családhoz kerül, ahol lelkiismeretes pszichopatává válik – hisz tulajdonképpen az egész família az.
Itt kezdődik az igazi sztori: négy ifjú titán a környéken jár, és a család úgy dönt, hogy vendégszeretetükben részesítik őket. Nem járnak túl jól. Egyikük szökésben van ugyan, és próbál segítséget hozni, de végül nemhogy a társait, még magát sem sikerül megmentenie.

A sztori ugyan valójában a csupán nyers brutalitásra épül, de meg kell adni: azt egész jól csinálja. A film elején lévő kalapácsos jelenet, a barátnőjéért érkező motoros kivégzése, illetve ’Hoyt seriff’ (R. Lee Ermey vérfagyasztóan zseniális alakítása) percei igazán élvezhető teszik a sablonokból felépített történetet. Jól eltalált az is, hogy a másfél órás film nem végződik happy enddel.

Jó tanács: lehetőleg ne vegyünk húst olyan mészárszékről, ahol a hentes emberbőrből készült maszkot visel, és láncfűrésszel, hörögve öli a prédát.

No.12. 2008-09-07 késő este

A texasi láncfűrészes (The Texas Chainsaw Massacre)

Ez viszont már valóban a Tobe Hooper-kultfilm 2003-as remake-je, Marcus Nispel keze alól.

Öt fiatal (három leányzó és két srác) furikázik egy rozoga furgonnal meg egy adag fűvel a poros országúton. Felszednek egy zavart tekintetű csajt, aki a kocsijukban szétlövi a fejét. Nincs mit tenni: keríteni kell egy seriffet, aki tisztába rakja a dolgokat. A csapat itt kettéválik. Előkerül azonban Bőrpofa, és a még nála is őrültebb Hoyt seriff, akik egy lány híján elkapják a csapatot.

Vérben tocsogó menekülés veszi kezdetét; főhősnőnk elkeseredett harcot vív, hogy megmentse utolsó, még élő társát. Ő maga azonban megússza, sőt: még bosszút is áll; Bőrpofának lecincálja az egyik karját, a kattant seriff pedig még cifrábbul jár, ráadásnak kiment a karmaik közül egy kisbabát. Kell ennél több?

Bár atmoszférájában nem sikerül utolérni a Hooper-féle klasszikust, azért a maga nemében jó kis horror: izgalom, mészárlás, pörgés, vér, csonkítások, bosszú, egy lipótnyi pszichopata, happy end.

Jó tanács: míg tart a film, a jointot lehetőleg mellőzzük...

Valóban a "Hátsó ablak nem horror", de szerintem is ott van a legnagyobbak közt.
Kedvencem a Mestertől.

Az imdb-n szerepel a thriller a stílusmeghatározásnál azért mertem beírni.

Ja, csak ez nem a Nagy Thriller Cselendzs. :)

#002: Doom (2005): kellemesen fárasztó scifi-horror gyerekkorunk kedvenc lövöldözős játékából, amely dramaturgiájában a Bolygó neve: Halált idézi, kis csapat - élén The Rock-kal - deríti fel, hogy milyen biológia katasztrófa történt a hatalmas laborban. A film feléig nagyon szörnyeket se látunk, de a második fele azért felpörög. Nevetségesen nagy puskával irtja Rock a közepes CGI-szörnyeket, az Időzsarut idéző scifi-motívumok azonban erőltettek. Az utolsó tíz perc egy az egyben a first person shooterek vizualitását valósítja meg a vásznon. Nekem nagyon hiányoztak a zseniális Doom-szörnyek, például a Cacodemon, a Pain elemental vagy az Arachnotron.

No.13. 2008-09-08 este

Halálos kitérő (Wrong Turn)

Rob Schmidt 2003-as rendezése, alig 80 percben.

Sablonsztori a javából: hat fiatal elkeveredik a vészjóslóan sűrű erdőben (egy + öt fő felosztásban érkeznek). Négyen elindulnak segítséget keresni, ketten a lerobbant autóknál maradnak (ők halnak meg először). Mit tesz a forgatókönyv: egy kannibál klán házába tévednek be telefont keresni. Szóval a szokásos ’mutánsok vagyunk, embert eszünk, mer’ olyan randák vagyunk, hogy a bótba mégse mehetünk’. Csak itt hegyi embereknek hívják őket.

Jön a menekülés, a pörgés, a gyilkolás: gore, gore, gore. A végkifejletre csak ketten maradnak: egy lány és egy fiú (a büdös bunkó vérfertőző beltenyészetek még a kiérkező seriffet is legyilkolják). Kicsit megizzadnak, de csak kihúzzák a film végéig. Azért az utolsó képsorok előrevetítik egy következő rész lehetőségét.

Elcsépelt alapszituáció, sablonos megoldások és karakterek – de akadnak benne jó pillanatok. Aki vért, gyakást, őrült kacajjal aláfestett embervadász-szezont akar látni, annak kifejezetten ajánlom: egy misét megér.

Jó tanács: ne vérfertőzzünk, és messzire kerüljük el Virginiát!

Halálos kitérő 2 (Wrong Turn 2:Dead End)

Az előző film laza folytatása, 2007-ből, Joe Lynch vezényletével.

Adott egy survivor-show, több szereplővel, szűk stábbal, és egy nyugdíjas katonával az élen. A megoldandó feladatok számára hol másutt választanának helyszínt, mint a szépséges virginiai erdőség közepén. Sajnos éppen a kannibál erdei emberek területén. Ez kihívás! Kannibálék nem sokat tökölnek: nekiesnek a játékosoknak; kezdetét veszi az igazi túlélés.

Sajnos(?) élesben már nem megy annyira a csapatnak, így aztán a legtöbben tragikus hirtelenséggel elhunynak. Még a műsor ikonját, az exkatonát is elintézik a végére: azért becsülettel kitesz magáért, és kivégez néhány debil erdőlakót. A végén természetesen az a párocska ússza meg, akik a film elején legszívesebben még leköpték volna egymást. A harmadik rész ígérete persze a levegőben marad.

Brutálisabb, letisztultabb alkotás, mint az első rész: ez már egész elviselhető kategória. Van minden, ami csak kell: ömlik a vér, lógnak a belek, hasítás, nyilazás, darabolás, trancsírozás, meg még a mutánsok is kettyintenek.

Jó tanács: mondtam, hogy ne menjetek Virginiába! Hiába beszélek?!...

Na, beszállok én is a játékba. Íme a hétvégi termés. Fáradt vagyok, rövid leszek:

Halloween 2 (1981)

Szerintem baromi rossz húzás volt a forgatókönyvíróktól, hogy a történet pont ott kezdődik, ahol az előző rész véget ért. Mike Myers mégsem halt meg, Laurie korházba kerül, ő meg megy utána. Rick Rosenthal rendező szorgalmasan koppintja Carpenter stílusát, de feszültséget nem igazán képes csiholni. Lehet, hogy bennem volt a hiba, mert éjjel 2 körül kezdtem neki, de a végére baromira untam az egészet. A maga idejében ennél sokkal jobb slasherek születtek...

The Wizard Of Gore (1970)

Trash a javából, de sajnos nem jó értelemben. Egy bűvész fiatal lányok meggyilkolását imitálja(?) a színpadon, de az áldozatok még aznap este meghalnak pont úgy, ahogy a műsorban történt. A forgatókönyv eszméletlenül ostoba és zavaros, gore-jelenetek vannak bőven a címhez méltóan, de nem túl élethűek, mai szemmel inkább visszataszítóak, mintsem ütősek, hatásosak, a feszültség meg teljesen hiányzik a filmből.

Legközelebb remélem jobban választok...

#003: Mimic 3 - Sentinel (2003): nagyon gyenge és aránytalan folytatása Del Toro lenyűgöző szörnyfilmjének, amely még mindig jobb, mint a második rész. A 75 perces hosszt értékeltem, azt azonban már nem, hogy a film csak az utolsó negyed órában indul be, addig leginkább egy ócska és elképesztően vontatott Hitchcock-koppintás, a beteg és zárkózott főhős ugyanis leginkább az ablakán keresztül, teleobjektíves fényképezőgépével érintkezik a külvilággal. A történet zavaros, szinte nincs is, a CGI gagyi, és még csak az sem derül ki, hogy pontosan miért és hogyan jött létre az újabb Júdás faj, illetve mi köze volt az egészhez a titokzatos Garbageman-nek (Lance Henriksen). A teljes mértékben kiaknázatlan lakóház-invázió-biopara motívum kapcsán eszembe jutott Cronenerg Shiverse, ami mérföldekkel jobb - szintén minimálköltségvetésű - megvalósítása ennek a témának.

12, Feast

Nem egy komplex film ez az tuti. A történet egy kocsmában játszódik, ahol mindenféle lepukkant alkesz gyűlik össze. Egy nap azonban beront egy felfegyverkezett manus, akit hamar kicsinál pár fura ábrázatú szörny. Hőseink a kocsmában elbarikádozva próbálják saját életüket megmenteni.

13, Péntek 13 - VI Jason Lives (ha már 13dik film)

Az egyik kedvenc péntek 13 epizódom. Miután Tommy Jarvis kinyírta Jason-t, még mindig fosik, hogy életben van, és hogy igazát bizonyítsa elmegy gy haverjával a temetőbe, hogy kiássák Jason sírját. A dolog balul sül el és szívébe állított fém "karó"-ba belebaszó villám feléleszti a halott Jason-t, aki ennek hatására szinte halhatatlan lesz, és újra gyilkolászni indul.

A Feast nekem baromira bejött, másodszorra is végigröhögtem. Különben is, Henry Rollins rózsaszín macinadrágban? Pure win! :D

Hu bazzeg Henry Rollins-on mennyit röhögtem. elképesztő egy figura.

1. Holtak hajnala (George A. Romero)
Romero zombi trilógiájának első része, amiből megtudjuk, hogy a megállíthatatlannak tűnő zombikat, hogyan lehet egy ládával és egy helikopterrel megállítani.
2. Holtak földje (George A. Romero)
Megtudjuk mi lesz, ha a zombik a mindennapi élet részévé válnak. Persze ennek nem sokan örülnek. Ront a helyzeten, hogy 1-2 zombi elkezd gondolkodni.
3. Holtak hajnala (Zack Snyder)
Egy kíváló horror kíváló remakje. Ami nekem kicsit hasonlított a 13-as rendőrörs ostromához.
4. Halloween (John Carpenter)
John Carpenter klasszikusát senki sem fogja elfelejteni, már csak az írtó jó zongorapetyegtetés miatt sem.
5. A dolog (John Carpenter)
Ez az egyik nagy kedvencem. Antarktiszra megy egy ürlény izé, kutatók közé férkőzik, aztán kitör a balhé.
6. Az őrüt torkában (John Carpenter)
Carpenter későbbi munkája, ami szerintem méltó lehet az elődökhöz. Megmondom őszintén eléggé paráztam az egész film alatt.
7. A köd (John Carpenter)
Aki szereti Carpentert ezt is megnézi, mondjuk nekem nem jött be annyira, inkább kiscserkészeknek ajánlom, azok úgyis mindig paráznak a tábortűz körül, ahogy az a film elejéből is kiderül.
8. 28 nappal később (Danny Boyle)
Nem mindig túl jó dolog a kómából ébredni, plána, ha már alig van egy épeszű ember.
9. 28 héttel később (Juan Carlos Fresnadillo)
28 hét alatt eléggé elterjed a vírus, és ezek a vörösszemű betegek is egyre idegesebbek lesznek.
10. Halálhajó (Paul W.S. Anderson)
Sci-fi is, horror is, érdekes is, félelmetes is. A film tanulsága: ne babráljuk a fekete-lyukakat.

Egyenlőre ennyi, de van még a tarsolyomban.

Gunsmoke, ez a poszt és a kommentek nem arról szólnak, hogy ki mennyi horrorfilmet látott *életében*! Az ilyen "egy hozzászólásban felsorolok 30 filmet" a többiekkel való kibaszás.

No.15. 2008-09-09 este

A pokol hét kapuja (E tu vivrai nel terrore - L'aldilà)

1981-es, olasz klasszikus, Lucio Fulci-tól.

1927-tel startolunk: egy hotelben egy lelkes kis csapat felszegez a pince falára egy amatőr boszorkánymestert. Közben egy néni vérfagyasztó hangon hajmeresztő szöveget olvas fel egy ’Eibon’ feliratú könyvből.
Ugrás: 1981-ben vagyunk. Egy helyes kishölgy megörökli a hotelt, és nekiáll tataroztatni. Ám ekkor elkezdődnek a furcsa balesetek, gyilkosságok, az elhunytak visszajárnak, meg ilyesmi.

A főhősnő és sármos lovagja természetesen úgy döntenek, hogy megállítják az egyre növekvő terrort. Még Eibon könyvére is rábukkannak, és ezt is segítségül hívják. A zárójelenetre egy kórházban kerül sor: itt már annyi a sétáló hulla, mint csillag az égen. Azonban úgy tűnik, hőseink sikerrel járnak, és megmenekülnek. Azonban Signore Fulci csavar egyet a befejezésen.

Igaz kultfilm, bizonyos jelenetei még most is hatásosak: emlékezetes a vak lány felbukkanása, megjelenései (végül a saját kutyája tépi szét), a pókos invázió, de említhetjük a záró perceket is. Évekkel ezelőtt láttam legutóbb, és be kell valljam: most már nem igazán volt rám hatással.

Jó tanács: vigyázzunk az állatokkal: még a vakvezető kutyánkban sem bízhatunk!

No.16. 2008-09-09 késő este

Zombik városa (Paura nella città dei morti viventi)

Szintén Lucio Fulci rendezés, 1980-ból.

A helyszín New York, ahol egy kis társaság szeánsz alatt rákapcsolódik egy papra, aki felakasztotta magát. Ezt követően kezdődik baj: különös halálesetek, és még különösebb feltámadások. Egy médiumi képességű hölgy kisüti, hogy meg kell keresni és el kell pusztítani a papot – mivel az ő öngyilkossága nyitotta meg a pokol kapuját. Na és hova mennek: Dunwich-ba (Lovecraft után szabadon)!

Sajnos itt valahogy elvész a film koncepciója: szezon a fazonnal, ide-oda ugrálás, felesleges szálak, miegymás. A végén csak megtalálja egy életben maradt pár a papot egy sír mélyén. Baromi csúnyán tud nézni a szuicid hajlamú reverendás: még a néni is vért rí félelmében. Ebben azonban ki is merül az összes tudománya, és a hölgyemény kísérője belevág egy bazi nagy fakeresztet, amitől a pap bácsi elég. Itt vége is filmnek – vagy mégse? Nem tiszta a kép...

Akad a filmben néhány kellően feszült, véres jelenet, de összességében vitába szállnék azokkal, akik ezt mesterműnek tartják: már a maga idejében is születtek sokkal jobbak: Cápa, Ómen, Ördögűző, Texasi láncfűrészes.

Jó tanács: ne kövessünk el öngyilkosságot – főleg ha papok vagyunk! Nem éri meg, hidd el...

2008-09-09 - kora este:
7. Day of the Woman a.k.a. I Spit On Your Grave (1978) (dir: Meir Zarchi)

Csinos, fiatal írónő vidékre utazik, hogy új irományán dolgozzon. A környezet rendkívül kellemes: tóparti ház, gyönyörű erdő. azonban a HVCS elbasszák a pihenését. Szó szerint...
kellemes bosszú-film, szívesen ajánlom.

2008-09-09 - késő este:
8. 30 Days of Night (2007) (dir: David Slade)

Egy alaszkai település 30 napra sötétségbe burkolózik. A setétség leple alatt fura lények kezdik tizedelni a lakosságot.
Képregényadaptáció, de az eredeti műhöz sajnos még nem volt szerencsém, uh csak annyit mondhatok, böcsületes iparosmunka, néhol érdekes megoldásokkal (kedvenc a felülnézetes-sarabulós eksön).

Nekem a két említett Fulci horror nem annyira jött be (a teleportálgató szellem-zombik például kiakasztottak), de a Beyond befejezése azért igen impresszív.

Alvwen, ha bejött az I Spit On Your Grave, nézd meg a Ms .45-ot is, szerintem sokkal jobb! :)

hejj Ramiz, kösz a tippet, meglesem, tutira.

Csak felhívnám a figyelmeteket, hogy aki eddig nem rendelte elő a Nosferatu című filmet DVD-n fakoporsóban az xpressen tegye meg mielőbb, különben nem jelenik meg:(

1, ez nem a reklám helye 2, ez mekkora hülyeség, hogy csak akkor jelenik meg ha elegen előrendelik - nagyon profi, mondhatom 3, jó szar filmet csomagoltak melléje.

:D:D:D:D
melyik Nosferatu?
mit csomagoltak mellé?
lusta vagyok meglesni...
a Kárhozottak Királynőjét? vagy a Jesus Christ Vampire Hunter-t?

Oké, nincs több reklám csak gondoltam egy horrorfilmekkel foglalkozó oldalon hátha érdekel valakit.
Amugy a Murnau Nosferatu és a Vámpír árnyéka van mellette.

Kedves Wostry Ferenc!

1. Honnan veszed, hogy ezeket a filmeket nem most láttam?
2. Nem 30 filmet írtam be, hanem 10-et. Én naponta kb. két filmet elszoktam fogyasztani. Na most ha kiszámolod, akkor ebbe 10 film simán belefér. És mivel én csak tegnap vettem észre ezt a posztot, egyszerre ideírtam a filmeket.
3. Úgy csinálsz, mint ha ez egy halál komoly játék lenne, de persze nincs semmi tétje.
Egyébként is azt hittem, hogy ez a játék arra jó, hogy az emberek megosszák élményeiket egymással. De úgy látom, hogy ide csak pár eminens fórumozó írhat, akik rendszeresen figyelik az oldalt.
4. A többiek, hogyan tudják azt bizonyítani, hogy most látták a filmeket?
Egyébként azóta láttam újabb filmeket (egyet még bizonyítani is tudnék:), mert most volt a tv-ben), de sajnos elvetted a kedvem az egész játéktól, úgyhogy inkább hagyom játszani a kb. 5 másik kommentezőt.

5. Szóval én nem basztam ki senkivel. Ők basztak ki magukkal, hogy ilyen gyenge teljesítménnyel nyerni akarnak.

6. De legalább használhatjuk az obszcén szavakat, nem igaz?!

Mindenkinek le kellene fényképeznie magát a tv-vel együtt, amiben éppen az adott film megy.A képek timecode-osok legyenek ám!:D

na, a Wostry megkapta. :D
gusnmoke, te veszed kicsit komolyan, nem???
Chavez, a fénykép nem jó, mert az csak pillanatkép.
inkább mindenki fogjon kamerát, és örökítse meg, ahogy megnézi a filmet.

2008-09-10 - kora este:
9. Sisters (1973) (dir: Brian De Palma)

Buzgómócsing újságírónő szemtanúja lesz egy kegyetlen gyilkosságnak. Korábbi, rendőri túlkapásokkal foglalkozó cikkei miatt a zsaruk nem veszik komolyan, ezért egy tanult magánnyomozóval karóltve megpróbálja felgöngyölíteni az ügyet.

i'm lovin' it!

Vagy készítsen másodpercenként 24 fényképet az egész film időtartama alatt. :D

No.17. 2008-09-10 este

Katakombák (Catacombs)

2007-es amerikai horror, Tomm Coker és David Elliot rendezésében.

Victoria, egy depis leányzó Párizsba utazik, hogy levizitáljon a nővérénél. Belevetik magukat az éjszakába, és kiderül, hogy a szendének nem nevezhető nővérke és csapata a föld alatti katakombákban szoktak privátpartikat rendezni. Victoria is velük tart, de amikor meztelenül fürödnie kellene a többiekkel, meggondolja magát, és elindul visszafelé.

A sötét, tekervényes úton egy kecskefejű szerzet támad rá, és a szeme láttára megöli a testvérét is. Elkezdődik a menekülés: néha folyik egy kis vér, és beszabadul egy kis dobhártyaszaggató muzsika is a labirintus feletti dizsiből. A végén érdekes(?) fordulatot vesz a történet: de még ezzel sincs vége.

Szép fényképezés, némi para, némi vér, duplacsavarnak szánt csattanó a végén – mégsem az igazi. Műfaji meghatározása alapján horror, de ne várjunk tőle sokat.

Jó tanács: Párizs, parti, csajok/srácok, pia, pörgés – oké. Szektázás, katakombák – nem!

No.17. 2008-09-10 késő este

Esély a halálra (The Deaths of Ian Stone)

Angol-amerikai horror, Dario Piana-tól, 2007.

Egy Ian nevű fiatal srácot hokimeccs után kivégez valami izé. Meghal – de újra él. Ugyanazon a néven, de mégis másvalaki lett. Ez így megy tovább, míg némi segítséggel rá nem jön, hogy ő egy kaszás nevű szellem-csúcsragadozó, és az emberek félelméből kellene élnie. És akik mindig kipurcantják, azok a volt társai, akiket ő elárult.

Kiderül ám az is, hogy Ian az egyetlen kaszás, aki képes kaszást ölni. Merthogy a szerelem – amely nemes érzést egy emberrel éli át – olyan erőt ad neki, hogy csak na. És a szerelem (no meg a szuperkarmok) erejével elintézi a saját fajtáját. Hogy aztán boldogan élhessen a választott kishölggyel – míg világ a világ.

Nincs sok hozzáfűznivaló: ezt filmet most láttam először. Egyúttal utoljára. Szájbarágós, nullatmoszférás, gyenge megoldásokkal dolgozó film – feldob egy csomó labdát, de csak mellécsépel az ütővel.

Jó tanács: ha nyugodtan akarsz aludni, ne nézd meg ezt a filmet! Az idegtől nem fogsz tudni szunyálni – felcseszi az agyad, olyan tré...

09. 10.

Tenebre, directed by Dario Argento.

Sikeres író Rómába utazik, ahol belekeveredik egy különösen kegyetlen gyilkosságsorozatba (persze, hogy giallo és persze hogy lenge öltözetű nők haláloznak el:), a végén a szokásos csattanóval.

Argento mester egyik legjobbja a Profondo Rosso és a Suspiria mellett, a nála szokásos-szokatlan és lenyűgöző kameramozgással, elsőrangú zenével, tudatos színhasználattal és persze rengeteg erőszakkal, vérrel, közelikkel a gyilkos fekete bőrkesztyűs kezéről ...

must see kategória.

#004: A Nightmare on Elm Street Part 2: Freddy's Revenge (1985): A kultikus első rész méltatlanul silány folytatásában Freddy Krueger egy tinédzserfiút szemel ki magának, akit megszállva arra próbál rávenni, hogy folytassa munkáját, az emberek pedig - miközben a fiú rémálmaival küszködik - elkezdenek hullani. Sholder filmje ezer sebből vérzik, a narratív kétértelműség számos logikátlan megoldást eredményez, arról nem is beszélve, hogy az álom-tematika is zavaros, ki álmodik kit, kinek az álmában történnek a gyilkosságok, hogyan lehet, hogy a fiú álma összeér a nem-álmodó áldozat valóságos síkjával. Kifejezetten fárasztóak az identitás-zavarok miatti melodramatikus jelenetek, pedig a meghasadó személyiségben volt potenciál. Néhány merész ölős jelenetet (például az edző szado-mazo tusolós haláljelenete) leszámítva teljesen béna film, kár volt a slasher-dramaturgiát felvizezni ezzel az okkultista-misztikus sallanggal.

tegnap láttam a Signalt. kurvajó volt. nem akarok én ebben résztvenni, csak gondoltam megosztom. :D

a right at your door viszont elég szar.

itt harcra kelnék. szerintem az is jó.

No.19. 2008-09-11 este

A dög (Feast)

John Gulager 2005-ös filmje.

Kissé lepusztult bár(?) a semmi közepén, ahová beront egy űzött tekintetű csávó, valami dögnek a fejével. Épphogy belekezd a nagymonológba, amikor egy másik dög már el is kapja. Végszóra még befut az önjelölt megmentő becses neje, majd bezár a bazár: kiderül, hogy egy egész szörnyfamília ólálkodik a csehó körül. A bennrekedtek elbarikádozzák magukat, és kezdődik a leszámolás.

Szerencsétlen emberek kitalálnak mindenféle kreatív dolgot, hogy megmeneküljenek. Még a kocsma előtt parkoló autókhoz is megpróbálnak kijutni. Nem igazán sikerül. Végül – ahogy ez általában lenni szokott – mégiscsak akad, aki megússza: ők elintézik az utolsó dögöt is. Végül elhajtanak a poros napfelkeltében a sportkocsival. De talán nincs is vége...

Pörgős, gyilkolós, káromkodós, helyenként valóban poénos beszólásokkal tűzdelt film. De nem biztos, hogy mindenki megemészti, hogy a horrort vígjátékba illő elemekkel próbálják felturbózni.

Jó tanács: kerüljük az eldugott, lepusztult amerikai krimókat. Főleg sötétedés után. De komolyan!

No.20. 2008-09-11 késő este

A mészárlás éjszakája (Sl8n8)

Frank van Geloven & Edwin Visser közös műve, 2006-ból.

Annak idején Európában kivégeztek egy vudus sorozatgyilkost. Napjainkba ugorva egy főiskolás leányzó elutazik Belgiumba, hogy magához vegye elhunyt apja hagyatékát – hét társa elkíséri. Itt lelátogatnak abba a bányába, ahol állítólag a gyilkos Martiens szelleme kísért. Persze kiderül, hogy nem csak állítólag. Először az idegenvezetőt cserkészi be, majd jönnek a tanulók.

Martiens barátunk ugyanis egy bizonyos rituáléval (naná, hogy kivégzős) kijuthat a pokolból. Így aztán mindenkit ki akar nyírni. A két utolsó ifjú titán végül heroikus küzdelemben égőáldozatban részesíti – így szelleme végre megnyugszik. Remélhetőleg. Nem biztos.

Lassan induló film, kevés lendülettel, klisékben tobzódva. Van benne egy-két jobb pillanat, de összességében szokásos tucatfilm. Egyszer nézhető.

Jó tanács: bányába rekedve ne idézzünk szellemet! Ha mégis, legyen velünk egy ördögűzésben jártas szent ember.

Megtörtem:(
Megnéztem a Golfőrülteket:)

No.21. 2008-09-12 kora este

Pihenő a pokolban (Rest Stop)

2006-os amerikai horror John Shibantól.

Nicole és barátja, Jess Los Angeles-be utaznak, kocsival. Romantika, kikapcsolódás, miegyebek. Azonban megállnak egy lepukkant, országútszéli retyónál – mivel Jess szíve hölgyének folyó ügyei vannak. Mire Nicole visszajön a mosdóból, Jess nyomtalanul eltűnik. És kezdődik a terror: egy ámokfutó fazon, akivel útközben már összefutottak, vadászni kezd a lányra. Nicole pedig menteni próbálja a bőrét.

Menekülés közben találkozik egy totál dilis családdal, látomása támad egy régebben lemészárolt lányról, a segítségére siető rendőrt pedig az autós ürge legázolja. Nicole-nak végül sikerül megpattannia, és mindent elkövet, hogy elintézze az ismét felbukkanó sorozatgyilkost – de az elpusztíthatatlan.

Sablonos, idegesítően megérthetetlen történet, kevés feszültség, kevés gore, és nem derül ki semmi, csak az hogy van egy halhatatlan mészáros, aki a környék országúti budijaira specializálódott.

Jó tanács: kerüljük a szakadt, útszéli mosdókat! Ha mégis ki kell mennünk, harci kutyánk, .44-esünk és kedvenc bökőnk legyen velünk.

No.22. 2008-09-12 este

A gonosz ébredése (The Quick and the Undead)

2006-os, amerikai horror, Gerald Nott rendezésében.

A jövő vadnyugatis világában az emberek háromnegyede zombivá vált. Valami vírustól (hm – ez ismerős valahonnan). De van egy tökig feketébe öltözött csóka, bizonyos Ryn, aki irtja őket ezerrel. Csóró a pali, mert ebből él. Zombi-fejvadász. Ráadásul a fickó feltámad, ha lelövik, és hiába harapják meg az élőhullák: ő normális marad (már amennyire alapjáraton az).

Rynt elárulja a társa, így aztán – miután feltámad – elindul bosszút állni a nagy hegyen túlra. Kinyírja az extársát, meg egy nagy csomó zombit, aztán megtalálja a főganét, akivel szintén leszámol. Közben elveszíti a csaját, úgyhogy a záró képsorokon már magányosan szivarozik.

Röviden: harmatgyenge film, hasonló kvalitású színészekkel és ugyanilyen szinkronnal.

Jó tanács: ha halhatatlanok és a zombi-vírusnak ellenállóak vagyunk, ne legyünk hülyék, mint Ryn! Építsünk rá karriert!

1) Abominable (Ryan Schifrin, 2006)
Tolókocsis, lelkifurdalós főhős (akiről a film az első felében folyton azt a benyomást próbálja kelteni, hogy instabil és tuti pánikba fog esni, aztán ezt szerencsére jól elfelejtjük) visszamegy tragikus sziklamászós balesete (amit a felesége nem élt túl) helyszínére egy tenyérbemászóan paraszt férfinővér társaságában, akiről végig nem derül ki, hogy mitől felsőbbrendű. A szomszéd házba fiatal, csini lányok jönnek hétvégézni. Plusz megjelenik a nagylábú, akiről a helyiek tudnak, bár a seriff nem hisz benne.
Az idegesítően életszerűtlen nővéren kívül tök jó kis alaphelyzet meg atmoszféra van a filmben, csak a szörny néz ki úgy, mint egy muppet, és sajnos túl sokat mutatják, hogy ijesztő legyen.
Ha valamiért érdemes megnézni a filmet, az a főszereplő Matt McCoy, aki kifejezetten jó (és még jól is van megírva a szerepe), meg persze a csodás Jeffrey Combs (Re-Animator), kicsi epizódszerepben.

2) Rogue (Greg McLean, 2008)
Alapvetően nem vagyok oda az ilyen gonosz emberevő állatos horrorfilmekért, de a Rogue-ot az elejétől a végéig élveztem. A film ugyanis - a hasonló témájú átlaggal ellentétben - rokonszenves szereplőket is fel tud mutatni, ezért nem szorul rá, hogy démonizálja a krokodilt, aki meg akarja enni őket. A helyzetek hihetőek, a reakciók emberiek, van buta meg okos meg hisztis ember, de a krokodil nem csinál morális kérdést abból, hogy kit egyen meg. A film utolsó negyede, ami a krokodil odújában játszódik, egyszerűen remek. A trükkök jók, Rhada Mitchell aussie akcentussal még szerethetőbb, mint egyébként.
Megtartom.

1) Abominable (Ryan Schifrin, 2006)
Tolókocsis, lelkifurdalós főhős (akiről a film az első felében folyton azt a benyomást próbálja kelteni, hogy instabil és tuti pánikba fog esni, aztán ezt szerencsére jól elfelejtjük) visszamegy tragikus sziklamászós balesete (amit a felesége nem élt túl) helyszínére egy tenyérbemászóan paraszt férfinővér társaságában, akiről végig nem derül ki, hogy mitől felsőbbrendű. A szomszéd házba fiatal, csini lányok jönnek hétvégézni. Plusz megjelenik a nagylábú, akiről a helyiek tudnak, bár a seriff nem hisz benne.
Az idegesítően életszerűtlen nővéren kívül tök jó kis alaphelyzet meg atmoszféra van a filmben, csak a szörny néz ki úgy, mint egy muppet, és sajnos túl sokat mutatják, hogy ijesztő legyen.
Ha valamiért érdemes megnézni a filmet, az a főszereplő Matt McCoy, aki kifejezetten jó (és még jól is van megírva a szerepe), meg persze a csodás Jeffrey Combs (Re-Animator), kicsi epizódszerepben.

2) Rogue (Greg McLean, 2008)
Alapvetően nem vagyok oda az ilyen gonosz emberevő állatos horrorfilmekért, de a Rogue-ot az elejétől a végéig élveztem. A film ugyanis - a hasonló témájú átlaggal ellentétben - rokonszenves szereplőket is fel tud mutatni, ezért nem szorul rá, hogy démonizálja a krokodilt, aki meg akarja enni őket. A helyzetek hihetőek, a reakciók emberiek, van buta meg okos meg hisztis ember, de a krokodil nem csinál morális kérdést abból, hogy kit egyen meg. A film utolsó negyede, ami a krokodil odújában játszódik, egyszerűen remek. A trükkök jók, Rhada Mitchell aussie akcentussal még szerethetőbb, mint egyébként.
Megtartom.

bocs a dupláért :(

Bassza meg, 2 hétig nem voltam net közelben, erre mindenki elhúzott. Na mindegy.

1.:2008 09. 12. Evil Dead 2.

Ash és barátnője Linda egy romantikus hétvégére érkeznek egy üresen álló erdei házba, ahol Ash talál egy fura könyvet és egy hangfelvételt, melyet lejátszik, és ezzel kaput nyit egy másik dimenzióba. Kb. 3 perc múlva le kell fejeznie egy ásóval a menyasszonyát...:) A tükrös rész még mindig kiemelkedő, és az a láncfűrész...
Egyszerűen zseniális, a világ 8. csodája!

A Rogue engem is meglepett anno. Nem hittem volna, hogy a kereskedelmi tévéknek szánt, legalja szintre lealacsonyított, megrágott és kiköpött krokodilos-horror (al)műfajban még lehet érdemlegeset alkotni. Aztán mégis :)
A film legnagyobb erénye szerintem a gyönyörűen fényképezett ausztrál táj.

No.23. 2008-09-13 kora este

Szanatórium (Insanitarium)

2008-as amerikai horror, Jeff Buhler elkövetésében.

Van egy Jack nevű srác, akinek a húgát egy Csernusnál is sokkal keményebb pszichiáter az Istennek se akarja kiengedni az idegosztályról. De Jackkel nem lehet kiszúrni: elintézi, hogy ő maga is bekerüljön az intézménybe. Hamar kiderül, hogy itt mindenkinek van valami komoly baja, a leghibbantabb viszont maga a doki.

Főpszichiáterigazgatónk ugyanis tiltott kísérleteket végez az emberi agresszióval kapcsolatosan. Mivel a keze alatt van egy csomó ápolt, ezért viszonylag kézenfekvő, hogy kik a kísérlet alanyai. Sajnos a beléjük adagolt cucc hatására a paciensek még jobban bekattannak, sőt: szép lassan zombiszerű lényekké változnak. A végén Jack és Lily hugi kitörnek, de meg nem nyugodhatnak: a záró képeken a zombik éppen elözönlik a várost.

A film rendelkezik néhány jó pillanattal, de alapvetően sablonparádé. Egyszer nézhető.

Jó tanács: inkább Csernushoz menjünk ’bevállalni’, mint dr. Gianettihez kezelésre...

No.24. 2008-09-13 este

A helyőrség (Outpost)

2008-as, angol horror, Steve Barker direktor műve.

Kelet-Európa: egy tudós felbérel egy csapat rosszarcú katonát, hogy elkísérjék kutatóútjára – mivel a helyszín háborús övezetben található. A csoport egy régi, náci bunkerbe húzódik be, ahol találnak egy rakás hullát, meg egy szótlan, merev tekintető, kopasz fickót. Beleszövődik a történetbe némi legenda a nácik aranyáról is, de kiderül, hogy a németek itt valójában csúnya kísérleteket folytattak.

Hamarosan elő is kerül az első szellem-zombi, a katonák pedig rájönnek, hogy benne vannak a kakában. Jön a szokásos fordulat: harc a túlélésért. A tudós-mérnök még fekete-fehér filmfelvételeket is mutogat, hogy a zsoldosok jobban féljenek. Aztán nemsokára egy szakasznyi élőhalott tör rájuk. A sztori vége nem éppen megnyugtató: mindenki meghal, a fránya náci-zombik pedig még mindig a bunker körül őgyelegnek.

Golyózáporos, kevéssé véres, alacsony feszültségű, klisé-horror-akció. Egynek jó, de felejtős.

Jó tanács: elhagyott, náci bunkerbe legfeljebb a Führer kíséretében merészkedjünk le.

No.25. 2008-09-13 késő este

Rec

2007-es spanyol horror, Jaume Balagueró és Paco Plaza rendezésében.

Egy riporterhölgy és kameramanje végig akarják követni egy tűzoltócsapat éjszakáját. Ám az egyik lépcsőház, ahová kivonulnak, halálos csapdának bizonyul. A gangon valamiféle fertőzés ütötte fel a fejét, ami zombikat csinál az emberekből. Amikor kiderül, hogy valami nem stimmel (egy idős nő szétcincálja az egyik rendőrt), a jelenlévők megkísérlik elhagyni a házat. Ám időközben karantén alá helyezte őket a hatóság.

Kijutni nem tudnak: barikádok, kommandósok veszik körül őket. Bent pedig terjed a vírus – fogynak a nem zombik. Egyetlen orvos érkezik csak kintről, de belőle is vacsora lesz. Végül már csak a kétfős stáb rohangál fel s alá, mígnem... No igen: nincs happy end.

Pörgős (tényleges játékidő 70 perc), véres, hatásos, kemény horror, elképesztően jó atmoszférával. Még a néhány gikszer (pl. egy szál orvos beküldése, állandó kamerázás, minden helyzetben, az utolsó pillanatig) ellenére is hihetetlenül intenzív élményt nyújt. Az utóbbi évek egyik legjobb zombi-horrorja.

Jó tanács: kapcsold ki gépet, és fuss! Ott vannak mögötted!!...

azt meg szerettem volna még kérdezni, hogy a kis vuk az beszámít? :)

3) Crazy Eights (James Koya Jones, 2008)
Annak ellenére, hogy Dina Meyer összes filmjét kötelezőnek tartom magamra nézve (pedig elég szarok, de hát ez van, a szerelem vak), ez a film olyan mértékben fos, hogy azt nehéz szavakba önteni. Az alaphelyzet nem volna rossz, csak az a baj, hogy én hamarabb rájöttem a titok nyitjára, mint a szereplők... úgy háromnegyed órával. A karakterek az összes horrorklisés ostobaságot elkövetik, kezdve a „rohangáljunk egyedül ott, ahol egy gonosz szellem vadászik ránk, semmiképp se csoportban”-tól egészen a „hagyjuk magára egy szobában azt a lányt, akiről tudjuk, hogy kezelik, ráadásul épp hisztérikus módon fél”-ig.
A látvány nem volna rossz (bár kissé unalmas már a Silent Hill-díszlet, ami minden harmadik B-filmben előjön), de mivel a film atmoszférája minden, csak nem ijesztő, a véres részektől meg gondosan megkíméli a kamera a nézőt, nem tudom, minek kellett volna rám hatnia... hacsak nem a kifejezetten szomorú hangulatú soundtrack-nek.
Elkerülendő.

4.

A sötétség serege
Az örök kedvenc Evil Dead trilógia záródarabja, melyben már több a poénos, mint a horrorisztikus elem. (Persze a hangulat azért nagyon ott van, kedvencem a malmos, majd az azt követő temetőben játszódó jelenet.) Zseniális film.

5.
Night of the living dead 30th anniversary edition
98' ban forgattak a klasszikus filmhez pár új jelenetet, John Russo vezénylésével. Értelme nem sok volt, mondhatni semmi, hiszen egy (szerintem) tökéletes filmen úgyis csak rontani lehet. Ezt meg is tették. A roppant hangulatos nyitóképsorokat újra cserélték, csakúgy, mint a befejezést, ami kimondottan idegesítőre sikerült. Plusz a film közepébe beillesztettek, néhány új zombicsoszogós jelenetet is, mondjuk (és hogy azért ne csak rosszat mondjak)ezek jók lettek. Ja és új zenét is komponáltak a filmhez.
Elmondhatom, hogy ezt is láttam... de nem tetszett.

No.26. 2008-09-14 kora este

A balta (Hatchet)

Adam Green író-rendező 2006-os horror-komédiája.

A Victor Crowley nevezetű torzszülöttet apukája véletlenül (tényleg baleset volt: komolyan!) agyoncsapta egy baltával. Mindenszentekkor. Mutáns kinézet, terhelt gyerekkor, halmozottan hátrányos helyzet – naná, hogy a srác visszajár kísérteni a mocsárban. Ezt egy zátonyra futott turistacsoport meg is tapasztalja.

Elég dilisekből áll a csapat: igaz válogatott horror-figurák. Az utoljára maradt néhány fiatal végül úgy dönt: felveszik a harcot Mr. Crowley-val, és megkísérlik örökre száműzni a pokolba. Már-már úgy tűnik sikerül, és a két túlélő elfelé evez egy csónakban, amikor... Na igen: jöhet a második rész!

Szokásos B-mozi: néhány gyenge poénnal, néhány elviselhető jelenettel - és egy igazi horror-legendával a vendégszobában: Freddy bátyámat sajnos már a film elején feltrancsírozzák.

Jó tanács: messzire kerüljük el az olyan helyet, ahol magát Freddy Kruegert mészárolta le valaki!

jóestét.
2008-09-14 délutántól ezidáig:

10. Ils (2006) (David Moreau & Xavier Palud)

Értelmiségi házaspár a semmi közepén, egy felújításra váró kúriában, egy idegen országban...jó indítás...
egy esős éjjel Clementine (tanárnéni) furcsa zajokra ébred. felébreszti élete párját, Lucas-t (íróembör), és kurva nagy baromságot követnek el: elindulnak körülnézni a házban...
érdekes, izgalmas (nagyon csíptem, hogy sokáig húzták az ellenség megmutatását), és kibaszottul elszomorító (amennyiben tényleg valódi a sztori) mozi. elkurvult ez a világ, az van.

11. Storm Warning (2007) (Jamie Blanks)

Volvo és a Béka a szabadnapot hajókázással töltik. eltévednek, és egy szigeten kötnek ki, mellesleg mocsok az idő, its raining cats and dogs. találnak egy elhagyatott farmot, ahol Volvo, aki foglalkozása szerint ügyvéd, felfedez egy melegházat kb 80 tonnányi fűvel.
közben megérkeznek a tulajdonosok, kellemetlen népség: molesztrálják a Volvonét, de még Volvót is...aztán kiborul a bili: rájönnek, hogy Volvo látta a cuccot...

a film első negyede után attól féltem, hogy texasi láncfűrészes újrázás lesz, aussie kivitelben, ráadásul komolynak beállított lowbudget eszközökkel, de kellemes csalódás volt: a gonoszok a további megélhetésük biztosítása miatt gonoszkodnak, a sarabulás nagyon szórakoztató...itt-ott egy két hiba, sztori és megvalósítás tekintetében is, de nem vészes.

12. Los Sin Nombre (1999) (Jaume Balagueró)

Claudia és Marc kislánya eltűnt. egy reggel telefonon közli a rendőrség a házaspárral, hogy találtak egy hasonló testalkatú kislányt, azonosítás végett tüstént jelenjenek meg az őrszobán. holttest azonosítása megtörténik, sajnos a kislányuk az. 5 évvel később:
Claudia, immáron egyedül, furcsa telefonhívást kap: a kislánya az.

idegesítő és rohadtmód feszült film, okkultistizmussal, náci kísérletekkel, nyugtalanító zajokkal, képekkel, blabla, olyan Balaguero-s az egész, de még jobb lenne a véleményem, ha nem bohóckodják el a végét. az nagyon nem stimmelt.

iccakát.

Alvwen wintwex! A zsűri megtévesztésének szándéka miatt a legutóbb feltett 6 filmedből csak hármat veszünk számításba.

Az ilyen próbálkozásokat elkerülendő példát kell statuálnunk.

No.27. 2008-09-14 este

Jákob lajtorjája (Jacob’s Ladder)

Adrian Lyne 1990-es pszicho-horrorja.

Jacob Singer postán dolgozó filozófiadoktor – nem mellesleg vietnámi veterán. Első ránézésre átlagéletet él, de Jacobot különféle rémlátomások gyötrik. Különös alakok tűnnek fel, bárhová is megy, s állandó társa a rettegés. Végül a káosz és a szorongás olyannyira eluralkodik az életén, hogy már maga sem tudja: ébren van, vagy álmodik, élő-e, vagy holt?

Régi ismerősökkel is találkozik, akiket hasonló dolgok nyomasztanak, de vagy meghalnak, vagy magára hagyják. Egyedül Louis nevű csontkovácsa tartja benne a lelket. Aztán jelentkezik nála egy ex hippi-vegyész, aki azt állítja, hogy Vietnámban harci drogokat kísérleteztek a szakaszán. De ezzel még mindig nincs vége...

Lyne alkotásáról sokan leírták már, én is csatlakozni tudok csak: szuggesztív hatású, briliánsan megkomponált mestermű, zseniális színészi alakításokkal, és csavaros befejezéssel – amely azért sejthető, ha figyelmesen nézzük a filmet.

Jó tanács: a hippik már megmondták: szeretkezz – ne háborúzz! És békélj meg a démonaiddal: angyalokká válnak...

>Beyonder 2008.09.06. 17:00:03
>Se a Baise-moi se a Hátsó ablak nem horror.

A Baise-Moi nekem is gyanús volt, kösz, hogy szóltál.. Utólag eltüntetni nem tudom, úgyhogy a továbbiakban anélkül számolom tovább..

Olyat amúgy lehet, hogy ha nem volt netem/időm, akkor azért utólag bekommentelem amit mondjuk a múlt héten néztem? Úgy értem, mi az a határidő, amíg még lehet írni egy megnézett filmről?

Parraghramma:
ajaj, szegin fejem.
örülök, hogy legalább a hármat meghagytatok.
azért került fel twice, mert nem láttam, hogy sikerült a kommentálás.
legalábbis remélem, hogy erre gondol a kedves zsűri.
ja és célom a világbéke.
(integet)

100!

Első. :)

Beyonder 100 filmnél tart?!?!?

No.28. 2008-09-15 este

Árnykép (Shutter)

Masayuki Ochiai 2008-as filmje.

Egy ifjú házaspár Japánba költözik, mivel a férj ott kap kiváló munkát. Ám késő este, egy elhagyott erdei úton elütnek egy fiatal lányt – akinek a holtteste azonban nyomtalanul felszívódik. Hőseink megkezdik a dolgos hétköznapokat, azonban a nászfotókon különös szellemlény jelenlétére lesznek figyelmesek. Innentől kezdve látomásaik támadnak, és a helyzet egyre kiéleződik.

A pár még egy neves spiritiszta véleményét is kikéri – mindhiába. Elkezdődnek a balesetek, öngyilkosságok: a fotós férjecske két kollegája is jobblétre szenderül. Hiába találják meg és hamvasztják el a lány holttestét: nincs menekvés. A kis menyecske pedig rájön, hogy apucinak nem egyszerűen viszonya volt a megboldogulttal, hanem cinkosa volt a megerőszakolásának is. Így aztán magára hagyja őket, a síron túli szerelem pedig beteljesül...

Szépen fényképezett (még jó!), helyenként hangulatos film, de nem elég intenzív, és valahogy nem áll össze a kép (az eredetijéül szolgáló thai filmet még nem láttam).

Jó tanács: ne éljünk vissza egy vendégszerető ország honleányának bizalmával – ha mégis: készüljünk fel a legrosszabbra!

(2008-09-08 hajnal)

7, Kondom des Grauens (Killer Condom):

A történet New Yorkban játszódik, aholis egy hotelben feltűnően sok férfi veszíti el legnemesebb szervét. Az ügy felderítésével Luigi Mackeronit, a (ballonkabátos-láncdohányos-macsó detektív klisét tökéletesen lefedő), homoszexuális olasz nyomozót bízzák meg, kinek kalandos útját a későbbiekben (többek közt) transzvesztiták, őrült tudósok, vallási fanatikusok keresztezik...

Troma film lévén nem vártam tőle túl sokat, így a végén annál nagyobb volt a meglepetés. A cselekmény teljesen abszurd, de végig koherens marad, a színészek zseniálisak, a poénok, és a horror/thriller klisék kifigurázása is remek; legfeljebb a vége felé tűnhet kissé összecsapottnak (utánaolvasgatva kiderült, hogy a készítők kifutottak az időből és a pénzből egyaránt).
Külön poén, ahogy a németül beszélő, német színészek amerikaikat alakítanak, valamint hogy a harapós kotont, és a trükköket Jörg Buttgereit (Schramm, Nekromantik) készítette.
Kicsiny hibáival együtt is igazi remekmű!

(2008-09-10 éjszaka)

8, The Deaths of Ian Stone:
Ian Stonet minden egyes nap lemészárolják üldözői, de menten újraéled, és ugyanabban a testben, ámde kissé megváltozott körülmények között folytatja életét, mígnem szerelmes lesz, és elkezdi érdekelni, hogy vajon miért történik mindez. Még kergetik egy darabig, aztán persze kideríti üldözői (s önmaga) kilétét, felülemelkedik önnön gyalázatos mivoltán, legyakja az ellent, szíve hölgyével egymáséi lesznek, s boldogan élnek, míg meg nem halnak..

Újabb említésre sem méltó Horrorfestes rettenet, a film egyetlen értékelhető eleme a gyönyörű Jaime Murray..


9, The Gingerdead Man:
Sarah tanúja lesz családja lemészárlásának, majd vallomásával villamosszékbe juttatja a pszichopata tömeggyilkost, ámde az túlméretezett mézeskalácsember formában visszatér bosszút állni rajta és barátain... Nincs nehéz dolga, mivel hőseinkből szemmel láthatóan hiányzik a túlélőképesség, menekülés helyett a sötét pékség mélyén egymást szekálják, gyerekkori emlékeiket idézgetik fel, pettingelnek, etc..., míg sorra leszedi őket a vérszomjas kalóriabomba, akit aztán Sarah és újdonsült pasija tesz el láb alól, másfél óra kínszenvedés után...

A cselekmény annyiból áll, hogy ostoba tinédzserek hülyeségeket beszélnek míg végre meg nem halnak; a "színészeket" (vagy akár az egész stábot) feltehetőleg a legközelebbi középiskola színjátszó szakköréről verbuválták; trükkökről nem beszélhetünk...
Filmnek csúfolt, értékelhetetlen fos..

No.29. 2008-09-15 este

Véres telihold (The Feeding)

2006-os horror, Paul Moore írásában-rendezésében.

A hegyekben bujkál valami csúnya és rossz, ami embereket öl. Két ranger elindul, hogy leszámoljon az arctalan fenevaddal. Ezalatt nem messze tőlük egy tinituristákból álló csoport táborozik (illetve főleg füvezik meg kefél). Egyik éjjel lecsap rájuk a rém – egy farkasember. A két közeg a segítségükre siet, az emberállat elmenekül.

Az egyik ranger a nyomába ered – ő rövid úton megpusztul. A másik a túlélő fiatalokkal elindul kifelé az erdőből. A farkasember azonban utoléri őket. Az egyre fogyatkozó csapat végül egy kis faházban barikádozza el magát: itt várják a végső offenzívát (még ezüst nyílhegyet is öntenek). Hosszas kínlódás után nagy nehezen elintézik a szörnyeteget.

Béna operatőri munka, zéró feszültség, pocsék színészek, blőd rendezés – a farkasember pedig olyan nyomorultul gyengén van megkreálva, aminél még a ’33-as King Kong is jobb volt.

Jó tanács: ha ilyen farkasemberrel találkozunk, csak vágjuk magunk hanyatt, és fetrengjünk a röhögéstől – szégyenében elsomfordál...

(2008-09-11 éjszaka)

10, Nochnoy dozor (Night Watch) és
11, Dnevnoy dozor (Day Watch):

Évszázadokkal ezelőtt a sötétség és a fény harcosai összecsaptak egymással, majd belátva, hogy egyikük sem győzhet, fegyverszünetet kötöttek, mely napjainkban is tart. Az emberek közül kerülnek ki a természetfeletti erővel bíró "kiválasztottak", akik szabadon dönthetik el, melyik oldalra állnak. 1992-ben, Moszkvában, miután egy boszorkány felbérelése során kiderülnek képességei, Anton Gorogyetszkij csatlakozik a jókhoz. Alapvetően ezen döntésének következményeiről, és a két oldal küzdelméről szól a két film.

Az atmoszféra, a hangulat, a színészek csillagos ötöst érdemelnek, a történet is végig maximálisan érdekfeszítő marad, bát számomra néha néhezkes volt követni, de ez egyrészt nem biztos, hogy a film hibája, másrészt nem feltétlenül hiba.
Azt hiszem nem is tudnék róla rosszat írni, engem annyira lenyűgözött...

(2008-09-12 este)

12, La habitación del niño (The Baby's Room):
Ifjú házaspár, miuán megszületett a gyermekük, nagyobb házba szeretnének költözni. Áron alul meg is veszik álmaik otthonát, melyről később kiderül, hogy azért volt annyira olcsó, mert egy múltban lezajlott borzalmas esemény hatására máig kísértetek lakják...

Ez a spanyol film hozza azt, amit manapság a számtalan, szintén a haunted house klisével operáló társának általában nem sikerül: a történet csavaros, nem igazán kiszámítható és hiteles, akárcsak a színészek, valamint évek óta most történt meg először az, hogy a "megijesztős" jeleneteknél tényleg ugrottam egyet hátra a székkel..
Nem próbál több lenni, mint egy kísértetházas horror, de azt tökéletsen teljesíti is.

(2008-09-14 éjszaka)

(mostmár csak nagy röviden, mert sosem érek a végére)

13, Ekusute (Exte: Hair Extensions):
Egy este a vámosok szerveitől és hajától megfosztott női testet, és több köbméter hajat találnak egy konténerben. Miután a proszektúrán kiderül, hogy továbbra is nő a hulla haja, meglovasítja a hajfetisiszta boncmester, és póthajakat kezd gyártani belőle. Itt kezdődnek a gondok...

Sion Sono új filmje ismét hatékonyan hozza a korábbi műveiben már látott műfaji keveredést: családi dráma, komédia, horror és horror-paródia egyben.
Akinek tetszettek a rendező korábbi filmjei és humorérzékkel megáldott jhorror-fanok szeretni fogják.


14, Joshikyôei hanrangun (The Girls Rebel Force of Competitive Swimmers):
Egy vírus zombivá változtatja a történet színhelyéül szolgáló középiskola diákjait és tanárait, kivéve az úszócsapatot, akiket immunissá tett az úszómedence vize. A maréknyi fürdőruhás lány szembeszáll a bezombult iskolával...

Agyatlan japán gore/szoftpornó, történet nem sok van, és az is teljesen logikátlan és következetlen, node mindez kit érdekel, ha cserébe rengeteg vérben és bélben, meztelen mellek tömkelegében és leszbipornóban gyönyörködhetünk töményen, másfél órán kersztül?


15, Seuseung-ui eunhye (Bloody Reunion):
Sokévnyi kihagyás után osztálytalálkozót tart egy megöregedett általános iskolai tanárő, s már felnőtt diákjai, akik eme alkalmat arra használják fel, hogy a tanárnőn töltsék ki kibicsaklott, nyomorult életük felett érzett frusztrációikat, majd megjelenik a tanárnő elveszettnek hitt, deformálódott fiacskája is, és elszabadul a pokol...

Nagyon szadista és nyomasztó darab, a végén akkora csavarral, hogy az ember nem győzi utána összeszedni az állát (legalábbis én így jártam)..

erre az úszómedencésre kíváncsi lettem :)

(nem enged belépni a köcsög blog.hu, azért kommentelek megint ezen a néven, bocsánat..)

16, Aragami:
Egy viharos éjszakán, ellenségeik elől menekülve, két sebesült szamuráj keres menedéket egy isten háta mögötti, hegyi kolostorban. Egy nappal később az egyik belehal sérüléseibe, míg a másik csodálatos módon teljesen felépül. Még aznap éjjel kiderül ennek a miértje, s vendéglátója is felfedi előtte valódi kilétét: ő Aragami, a harc istene, és mindenáron azt szeretné, hogy küzdjön meg vele...

Kiváló ritmusban adagolt lassú és pörgős részek, elképesztő látványvilág, gyönyörű harcjelenetek. A legérdekesebb az egészben mégis az a koncepció, hogy egy egész film egyetlen helyszínen, érdemben két színésszel játszódik, már önmagában ezért érdemes volt megnézni.

17, Lo Strano vizio della Signora Wardh (The Strange Vice of Mrs. Wardh):
Julie újdonsült férjével visszatér Ausztriába, ahol szadista ex-szeretője várja, és egy új románc is felbukkan a láthatáron. Mindeközben egy borotvás gyilkos szedi áldozatait Bécs utcáin...

Ami giallo-t eddig láttam, az mind maximálisan elnyerte a tetszésemet, ebben is megvan minden, amiért rajongva imádom a műfajt: csavaros történet, gyönyörű nők, véres gyilkosságok, bizarr szexjelnetek, hangulatos zene...

18, La Casa dalle finestre che ridono (The House with Laughing Windows):

Stefano, a fiatal restaurátor egy kicsiny olasz faluba utazik, hogy befejezzen egy freskót a helyi templomban, melyet még a nem sokkal korábban elhalálozott őrült festő, Legnani kezdett el. Hamarosan szemtanúja lesz amint barátját, aki valamit feltétlenül el szeretett volna mondani neki, kilökik egy ablakon, és egyéb furcsa dolgok és halálesetek kezdenek történni a faluban, melyek valamilyen módon mind kötődnek a festményhez. Mivel senki sem hisz neki, Stefano magánnyomozásba kezd...

Gyönyörűen fényképezett, nyomasztó helyszínek; mindenre rátelepedő baljós hangulat (az ember egy pillanatig sem érzi azt, hogy éppen biztonságban van a főhős); hátborzongató mellékszereplők... Bár elég könnyen ki lehet találni, hogy mi lesz a befejezése, ez semmit sem von le az élvezeti értékéből.

13. La habitación del niño (2006) (Álex de la Iglesia)

Fiatal, kiskölkös házaspár occsóér vásárol egy régi villát. Festik, tapétázzák, suvickolják, blabla, majd hátborzongató, szuperparanormális-párhuzamos dimenziós kalandba keverednek.

Kofferbácsival egyetértek, helyenként egész feszült a film, én is megijedtem (kedvenc az ágy alá kukkantós, ami poénnak sem rossz, ugye).
de az egész sztori nekem nem áll össze.
nem tudni, miért haunted a house, a nyomozósdi meg büdösgyorsan végetér és nem derül ki semmi.
az öreg néni a rádióval: ez az a karakter, aki általában baljós dumákkal, meg rejtvényekkel segít felderíteni a titkokat, itt viszont hasznavehetetlen töltelék.
a bébifigyelőkamerás részeket tök jól megcsinálták, de láttunk már ilyet, ha nem is ilyen hosszan (Ház a Kísértet-hegyen remake).
na meg a vége. elég egyértelmű volt, hogy cserebere lesz, csak az oka nem tiszta.
de ezektől eltekintve szórakoztató, jó hangulatú TV-film.

1) Shogun Assasin
Tegnap láttam, tök jó volt.

2) Barbie mint papunzel
ez se rossz, bár az effektek......................

4) nigtmere on elm street
nem gyenge

5) péntek 13
ijesztő, de közben jó

shogun assassin???????????????

19, Akai misshitsu (heya): Kindan no ôsama geemu (Red Room: The Forbidden King Game):

Négy ember kártyázik: aki a koronát húzza, az mondhatja meg, hogy ketten mit csináljanak a szobában található ketrecben, és mennyi ideig; aki feladja, vagy meghal az kiesik. A tét tízmillió jen, a feladatok egyre durvábbak...

A résztvevők rövid bemutatása után a cselekmény gyakorlatilag annyiból áll, hogy a szereplők szivatják és kínozzák egymást, közte néhány kártyázós jelenettel.
Elképesztően gyomorforgató és perverz darab nemi erőszakkal, húgy ivással, leharapott farokkal, vaginába beletört villanykörtével, és hasonló finomságokkal, melyek a kiváló hanghatások jóvoltából még hányingerkeltőbbek, mint alapból lennének...
Aki szerint a Guinea Pig sorozat durva volt, az ezt már el se kezdje...

20, Hardcore Poisoned Eyes:

Összekötve a kellemeset a hasznossal, három csaj egy havas hegyen lévő házikóhoz utazik, hogy jól berúgjanak, s az egyikük sátánisták által legyilkolt nagyapjának ügyében gyűjtsenek bizonyítékokat. A buli olyan jól sikerül, hogy részegen felhívják Aleister Crowley-t, majd csak lesnek, mikor ezekután személyesen is megjelenik, és terrorizálni kezdi őket...

Amolyan ultraalacsony költségvetésű tinihorror ez, kissé más megközelítésből...
A történet szinte végig a faházban játszódik, az első egy óra kizárólag azzal telik, hogy a csajok különböző vallási kérdéseken vitatkoznak (ennél a pontnál kezdtem el azt hinni, hogy valami keresztény propagandafilmet nézek), majd megjelenik egy csuklyás alak kaszával, és jól megkergeti őket..
A dialógus alapú horror ötletnek jó, de a karakterek túl közhelyesek ahhoz, hogy másfél órán keresztül lekössenek pusztán azzal, hogy egymással kommunikálnak.
Annak ellenére, hogy semmi extrát nem nyújt, ezerszer szórakoztatóbb, kreatívabb és intelligensebb mint egy átlag tinihorror...

No.30. 2008-09-16 este

A vadász (Wilderness)

2006-os angol horror, Michael J. Bassett rendezése.

Egy javítóintézetben a kemény mag fiai az öngyilkosságig szekálják a leggyengébb láncszemet. Büntetésből egy lakatlan szigetre utalják be őket, egy szál nevelő társaságában. Itt összefutnak egy másik nevelőintézetes csapattal – csak ők leányzók, és egy exkatona néni istápolja őket. Ekkor kezdődnek az eltűnések, gyilkosságok: valaki vadászik rájuk.

Menekülés közben kiderül, hogy a lesből támadó mészáros az elhunyt srác apukája – nem mellesleg fejvadász. Rohanás, üldözés, csapaton belül széthúzás és öldöklés – aztán a túlélők végre szemtől szemben találják magukat a vadásszal. Egyikük el is intézi – és végül ketten – egy lány és egy fiú – megússzák.

Pörgős, kellően véres, de hiteltelen film (pl. mi abban a büntetés, hogy egy csapat gyilkost egyetlen felügyelővel kiraknak egy szigetre, ill. a film végén a vérprofi vadász ordas hibái).

Jó tanács: bánjunk rendesen a fiatalokkal – lehet, hogy egyikük apja éppen Chuck Norris...

No.31. 2008-09-16 késő este

A mezsgye (Pulse)

Egy fiatal lány fiatal barátja furcsa dolgokat lát és hall - fel is köti magát egy kábellel. Éppen akkor, amikor a leányzó meglátogatja. Ezt követően indul be a daráló: a halott ifjú felbukkan az éterben, majd öngyilkossági hullám indul el a városban.

Főhősnőnk és segítőtársa rájön, hogy itten olyan frekvenciákat fedeztek egyes rádióamatőrök, amelyekről addig nem is tudtak. Ezeken keresztül nyomulnak a halottak. Frekvencia-zombik. Megkezdődik a versenyfutás: meg kellene akadályozni, hogy még több öngyilok történjen. De már késő: az egész város tele van halottakkal, meg depis élőkkel. Végül az ifjú páros elmenekül a térerőből.

Még az én leírásom is akadozik: nem a fikázók sorába akarok kötelezően beállni, de ez a horror(?!) baromi gyenge. Kínlódás volt végignézni – az eredetit (még) nem láttam. Ezt viszont nem ajánlom.

Jó tanács: ezek után?! „Kérem, kapcsójja ki!”

21, The Butcher (2006):
Hat fiatal Las Vegasba tart, megünnepelni, hogy lediplomáztak (értelmi képességeiket elnézve ez tényleg kész csoda). Találnak egy rövidebb utat, ami még akkor sem lesz nekik gyanús, mikor felfedezik, hogy szögesdróttal van felszórva (feltehetőleg horrorfilmet sem láttak még soha az életben). El is indulnak rajta vígan, aminek persze szokás szerint az lesz a vége, hogy egyenként leszedi őket egy csúnya, gonosz ember...

Hajszálpontosan ugyanolyan mint a többi erdőben hentelős tinihorror, aki már egy ilyet látott, nyugodtan kihagyhatja, nem marad le semmiről.

22, Ils (Them):
Francia házaspár és egy csapat gyerek fogócskázik Románia sötét erdeiben...

Izgalmas, feszültséggel teli, etc.., egészen addig a pillanatig, amíg ki nem derül, hogy kik állnak a párocska egzecíroztatása mögött, onnantól én egy percre sem tudtam komolyan venni (de ez valószínűleg nem a film, hanem mondjuk a hitvány beleérzőképességem hibája).

A mű amúgy feltételezhetően azt hivatott bemutatni, hogy miért nem szerencsés, ha túl sokat doomozik a kölök..
(Elnézést, fáradt vagyok..)

No.32. 2008-09-17 este

Ház a park szélén (The House on the Edge of the Park)

Ruggero Deodato (Cannibal Holocaust) 1980-as italo-horrorja.

David és haverja, Ricky kicsit zakkantak – de főleg az előbbi fazon. Ő rögtön a film elején halálra erőszakol egy nőt. Ezt követően ’dizsizni’ indulnának Ricky-vel – amiből végül az lesz, hogy meghívást kapnak egy privát partira (egy gyors autószervizért cserébe). Egy ideig rendesen is viselkednek – azonban egy pókerparti alatt Davidből előbújik a fenevad, és emberkedni kezd egy borotvával.

Itt kezdődik a lelki-fizikai terror: a két tökös fiú szadizni kezdi a házigazdákat. Egy kis verés, egy kis borotvarázás, egy kis szex, egy kis fikázás. Aztán egy hirtelen jött idegrohamában David alaposan odavág egyet a borotvával Ricky komának. De az igazi meglepetés ezután jön: az unszimpatikus(?) főhőst kivégzik – és még egy csavart is kapunk a végére.

Először volt szerencsém látni ezt a horrornak titulált video-legendát – abszolút nem nyerte el a tetszésemet. Vontatott történetszövés, kevés feszültség, kevés vér – pedig Deodato tud ennél jobbat is.

Jó tanács: még akkor is válogassuk meg, milyen házibuliba térünk be, ha gyakorló pszichopaták vagyunk!

No.33. 2008-09-17 késő este

A sötétség 30 napja (30 Days of Night)

2007-es amerikai film, David Slade rendezőtől.

Alaszkában minden évre jut 30 nap sötétség. Egy ilyen alkalmat megelőzőleg valakik elvágnak egy kis falut a külvilágtól (kiiktatják a fényeket, a helikoptert, stb.). Nem sokkal később megérkeznek a valakik – azaz a vámpírok. Eszeveszett tempóban irtják a jó népet – egy maroknyi túlélő azonban elrejtőzik, és megkísérlik kihúzni napfelkeltéig (tehát egy hónapig).

Ez persze nem megy könnyen, és a falubéliek létszáma egyre fogy. Azonban trükkösek a bennszülöttek: egy-két vámpírt még el is intéznek. Végül a főhős seriff önfeláldozásával az utolsó fél tucat ember megéri a film végét. A megmaradt vámpírok pedig felszívódnak.

Pörgős, kellően véres, jól megkoreografált történet, csak a lényegre koncentrálva. Nincs nagyepika: nem tudunk meg a vámpírokról semmit, de nincs is miatta hiányérzetünk. Korrekt, hatásos kis film.

Jó tanács – most csak egy kérdés: no de, Lestat: miért éppen Alaszka?!

23, Wolf Creek:
Újabb megtörtént eseményeken alapuló film.
Ben és két brit barátnője Ausztráliában utazgatnak, mikor egy kráternél rejtélyes körülmények között a kocsijuk felmondja a szolgáltot. Már az ufókra kezdenek gyanakodni, mikor felbukkan egy kedves ember, és önzetlenül a segítségükre siet...

Úgymond lassan indul be, kellő időt hagy az (átlag horrorkaraktereknél sokkal kidolgozottabb) szereplők bemutatására, úgyhogy a néző szinte sajnálja őket, mikor a későbbiekben szörnyű módokon távoznak az élők sorából.
Összességében kellemes darab, de a látványvilágot külön kiemelném: végig olyan érzésem volt, mintha nem is ezen a bolygón játszódna a történet (hatalmas, kihalt tájak, ufójárta kráter, elhagyatott bánya). Erre külön ráerősít, mikor a végén kiderül, hogy az elkövetőt, az áldozatokat, vagy egyáltalán a helyszínt soha nem találták meg...

24, Thir13en Ghosts:
Mikor Cyrus Kriticos, a kissé kattant milliomos elhalálozik, mindent vagyonát, házát és szellemgyűjteményét unokaöccsére és annak családjára hagyja, akik az örökség feltérképezése közben véletlenül működésbe hoznak egy ördögi masinát, ami a pokol kapuját (vagy valami ilyesmit) hivatott kinyitni...

Az ötletesnek nem mondható, de legalább látványos mechanikus masinákat leszámítva értékelhetetlen, nyálban úszó, debil családi horror, gusztustalan hepienddel..

25, Altered:
Egy csapat férfit elraboltak a földönkívüliek, ezért bosszúból 15 évvel később elrabolnak egy földönkívülit (mi tartott ezen nekik ennyi ideig?), de nem tudják eldönteni, mit kezdjenek vele (könyörgöm, 15 évük volt gondolkodni rajta!), amíg ezen tanakodnak persze legyakják őket..

Bárminemű logikának és következetességnek nyoma sincs a cselekményben; a szereplők annyira idegesítőek és ostobák, hogy öröm nézni, mikor kiiktatják őket (több élvezhető pillatat nincs is a filmben).. Kínszenvedés volt végigülni..

"Pörgős, kellően véres, jól megkoreografált történet, csak a lényegre koncentrálva. Nincs nagyepika: nem tudunk meg a vámpírokról semmit, de nincs is miatta hiányérzetünk. Korrekt, hatásos kis film."

Egyetértek. És gyönyörű gyilkosságok vannak benne! :D A végén pedig szinte észrevétlenül csúszunk át a mészárszékből a klasszikus, romantikus vámpírmitológiába... imádom!

2008-09-17 diluta:
14. Carrie (1976) (dir: Brian De Palma)

Carrie White szuperkeresztény édesanyja miatt szupervisszafogott életet él. A középiskolában cikizik, társai nem fogadják el, számkivetett, blablabla...
Carrie azonban nem teljesen védtelen, telekinetikus képességeivel szörnyű bosszút áll.

Csípem a De Palma-t, valahogy mindig bele tudom élni magam a filmjeibe, de talán ebbe volt a legkönnyebb. én se szerettem a középsulit (igaz, engem nem szivattak így), gyűlöltem a klikkeket, a jófejeket, a jófej+jótanulókat...áárgh...
és Sissy Spacek a tökéletes Carrie.

26, Experiment in Torture:
Hat ronda, lelakott sztriptíztáncosnő pornózni indul egy nyaralóba (az egyetlen jócsajt otthon hagyják), ahol elkezdenek megbetegedni, meghalni, összetörni magukat, egyet-kettőt meg is kínoznak forrasztópákával, fúrógéppel és egyéb szerszámokkal, közben random feltűnik még néhány szereplő a semmiből, akik általában szintén elhaláloznak...

Ha esetleg volt is forgatókönyv, a nagyobb részét a hézagok teszik ki, koherens cselekménye gyakorlatilag nincs a filmnek, ami még nem is lenne feltétlenül probléma egy nulla költségvetésű gyilokpornó esetében, de ebből valahogy a vér és a hiányos öltözékű jónők is kimaradtak, illetve mikor elvétve történik is valami, abból semmit nem lehet látni a világítás teljes hiánya miatt..
Nyugodt szívvel kihagyható..

No.34. 2008-09-18 kora este

Gonosz halott (The Evil Dead)

Sam Raimi író-rendező legendás 1981-es horrorja.

Ash és barátai (három lány és egy srác) egy eldugott kis faházba kocsikáznak – bulizni. Eleinte csak hangokat hallanak, és furcsa hangulatuk támad. Majd a magától felcsapódó ajtón lesétálnak a pincébe, ahol megtalálják a Holtak könyvét, és egy hangfelvételt: egy dilis fazon nekromantikus kutatásairól.

Sajnos az elhangzó ősi igék felébresztik a környék rossz szellemeit. Szép sorban megszállják Ash barátait, egyiket a másik után. A fiatalembernek mindenkivel végeznie kell, ha túl akarja élni: de még a meggyilkolt halottak is visszatérnek. Heroikus küzdelemben végül mégis győzedelmeskedik.

Raimi klasszikusa közel 30 év után is hatásos: kiváló atmoszféra és feszültség, bőven folyó vér, kitűnő főszereplő. Az utolsó fél órában már a csupasz téboly vicsorog a nézőre. Klasszikus.

Jó tanács: bulizni inkább az egyetemi koleszba járjunk. Azért balta és puska ott is legyen nálunk...

No.35. 2008-09-18 este

Gonosz halott 2. (Evil Dead II)

Az 1987-es folytatás – szintén Sam Raimi keze alól.

A film eleje kicsit zavaros, de arról van szó, hogy az előző rész túlélője, Ash nem tudja elhagyni az elátkozott házat. Ráadásul le kell vágnia a jobb kezét csuklóból (a kéz elkapta a szellem-kórt, és a gazdatest ellen fordult), és néha megszállja valami. Közben egy titkos ösvényen megérkezik a Holtak könyve-kutató doki lánya, barátja, és még két fő.

Kezdődik a megszállás és a mészárlás, minderre rátesz egy lapáttal a pincében rejtőző ’boszorkány’ (a kutató kishölgy, Annie néhai anyukája). A házban rekedtek rájönnek, hogy csak a könyv igéivel űzhetik el a Gonoszt. Ash és Annie egyedül maradnak – utóbbi olvasni kezdi a könyvet, ám közben jobblétre szenderítik. A varázsszavak egy átjárót nyitnak meg, és Ash visszarepül a múltba.

Ez a film már félig-meddig paródia, nem is a rosszabbik fajtából. Akad benne jól sikerült pillanat szép számmal, bár a trükkök és a szörnyek néhol nagyon bénák.

Jó tanács: ha amputálni kell a kezünket – rakjunk a helyére láncfűrészt! Kiváló fegyver, és a csajok is buknak rá.

No.36. 2008-09-18 késő este

Gonosz halott 3 – A sötétség serege (Army of Darkness)

A harmadik epizód, 1992-ből – Sam Raimitől.

Ash 1300 környékén hőssé válik, mivel hazavág néhány enyhén rothadó helyi lakost. A lovagok s a köznép ünnepeli – ő mégis haza szeretne jutni. Az udvari varázsló szerint csak a Necronomicon segíthet, így hát Ash elindul megkeresni. Sajnos a kalandok közben a sötétség serege is megidéződik.

A sétáló hullák rohamra indulnak, és még Ash csaját is elrabolják. Főhősünk nem hagyja annyiban a dolgot: a középkori csávókból Chuck Norris-okat farag, és fergeteges küzdelemben legyőzik a holtakat. Ash pedig, hiába is tartóztatják, visszatér kedvenc Vasedény szakosztályára – napjainkba. A záró jelenetből azért kiderül: a király itt is király.

Ez bizony már telivér horror-paródia, azonban valahogy nem sikerült elnyernie a tetszésemet. Vannak jó pillanatok, de a film egésze túlzottan erőltetett. És baromi idegesítő, hogy az egyes epizódok mindig átértelmeződnek – ld. a kezdéseket és a befejezéseket.

Jó tanács: sajátítsuk el a filmben látott fogásokat (harcmodor, hadvezetés, csajozás, stb.). Ki tudja, mikor vehetjük hasznát...

27, Wilderness:
Egy csapat javítóintézeti kölök öngyilkosságba kergeti egyik szobatársukat, ezért büntetésből beutalják őket nevelőjükkel egyetemben egy kiképzőtáborba, ami lakatlan sziget létére kezd egyre zsúfoltabbá válni...

A történet számomra helyenként eléggé hiteltelennek tűnt (pl. szuperkatona legyakása), de ez is inkább csak utólag tudatosult bennem, egyébként végig élvezhető volt.

28, Shin akai misshitsu (heya): Kowareta ningyô-tachi (Red Room 2):
Az alaphelyzet ugyanaz, mint az első részben: Négy ember, négy kártyalap, aki a koronát húzza, az instruálhat másik kettőt a szobában található ketrecben, a végén csak egy maradhat...

Tán egy kicsit még ocsmányabb, mint az első rész, terítékre kerül többek között: hányásevés, fisztfákk közben méhből kitépett magzat, robotcsaj, véres koitusz, etc..
Meglepő módon ezúttal a kínzások érzékletes bemutatására mellett nagyobb hangsúlyt helyeztek a cselekményre, némileg kevésbé kiszámítható a történet, és még egy szerelmi szálat is beleszőttek.

(Tipp: A filmben bemutatott kártyajáték remekül adaptálható házibulikra is, a klasszikus üvegezés vagy "felelsz vagy mersz" helyett..)

29, 13 game sayawng (13 Beloved):
Chit élete épp atomjaira hullik szét, nyakig ül az adósságokban, és kirúgják a munkahelyéről is, mikor telefonhívást kap egy ismeretlentől: részt vehet egy játékban, ami 13 feladatból áll: ha mindet teljesíti, hatalmas pénzösszeget nyer, ami megoldaná minden problémáját (legalábbis ő így gondolja); amennyiben menetközben feladja, nem kap semmit. Az egyre szadistább feladatok során szembesülnie kell vele, hogy meddig képes elmenni, miről képes lemondani a pénz érdekében...

Többet nem is szívesen lőnék le a filmből, ami a kedvenc thai horrorom, egyben kőkemény kritika rothadó, érzelemmentes, elanyagiasodott társadalmunkról..

30, Sairen (Forbidden Siren):
1976-ban a Yama sziget lakói nyomatalanul eltűntek. Ide érkeizik meg 30 évvel később Yuki az apjával és a beteg öccsével, mert valamiért a helytől remélik a kölök gyógyulását. Az egyik szigetlakó hamarosan figyelmezteti, hogy ha megszólal a sziréna, nem szabad elhagynia a házát, aminek miértjére és a placc sötét múltjára természetesen rövid időn belül fény derül...

A film alapjául szolgáló PS2 játékhoz nem volt szerencsém, igyekszem ennek (és a normális felirat hiányának) betudni, hogy logikátlan katyvasznak tűnt számomra az egész.
At utolsó tíz percet leszámítva sablon jhorror, de a döbbenetesnek szánt befejezésre is láthattunk már számtalan jobban sikerült példát.
Felejthető..

2008-09-18 dilután:

15. 7eventy5ive (2007) (dir: Brian Hooks & Deon Taylor)

a dicső 80-as évek derekán kis suttyók telefonbetyárkodással ütik el az időt, míg a kedves szülők a szomszéd szobában részegednek.
random mód tárcsáznak, és bacaságokat búgnak a telefonba, azonban az egyik megviccelt embör nagyon a szívére veszi a dolgot, és kifingatja a szülőket.
10 évvel később, újabb gyilkosság történik, az elkövetés módja nagyon hasonlít a régi esetre, ezért Criton nyomozó (Rutger Hauer) és csinos társa előkaparják a korábbi, megoldatlan gyilkosság aktáját és újra nyomozásba kezdenek.

Valaki legyen szíves büdösgyorsan izomból gyomorszájon rúgni, amiért képes voltam ezért a fosért pénzt adni.
a vágást mintha egy szanaszét LSD-zett hippi intézte volna, a szereplők szarok (Jody viszont nagyon édes :D), igazából azt se tudtam a végére, hogy a gyilkos miért/hogyan/honnan/mikor???
SZAR. SZAR. SZAR.
megtekintése tilos.

2008-09-18 este:

16. Planet Terror (2007) (dir: Robert Rodriguez)

Wannabe B-mozi az egyik kedvenc direktoromtól. Kísérleti biofegyver miatt zombivá változnak a népek, maroknyi tökös csávó/csaj küzd a túlélésért Texas poros útjain.

Korrekt múltidéző alkotás, gore elemekkel, rakenroll csajokkal (a legdögösebb fake-kriplivel), barbecue-val, idétlen ötletekkel és kicsit eltúlzott grindhouse feeling-el.
(én sokkal jobban csípem a Tarantino's Thunderbolt-ot).

No.37. 2008-09-19 este

Ördöggerinc (El Espinazo del Diablo)

Guillermo del Toro 2001-es, spanyol horrorja.

A kis Carlos 1939-ben, a spanyol polgárháború idején kerül egy eldugott árvaházba. Nemcsak az új környezet, hanem egy meggyilkolt kortárs szelleme is nyomasztja. Az egyik fiatal tanár (aki titokban a főnökasszonyt döngeti) ráadásul nyakukra hozza a cimboráit: a felkelők titkos aranyára fáj a foguk.

A rosszfiúk és az árvaházbéliek összecsapnak: a végső leszámolásra csupán a kistanár és néhány gyerkőc marad életben. A srácok csapdába csalják az aranylázban égő pedagógust – a végső csapást azonban a szellemfiú méri rá.

Szép képek, hatásos atmoszféra, jó színészek – nem rossz kis film, azonban del Toro csak később tudta igazán kibontakoztatni a benne szunnyadó tehetséget.

Jó tanács: ne váljunk hivatásunk és a ránk bízott gyerekek árulóivá! Az aranyat pedig mértékkel tömjük a zsebünkbe...

No.38. 2008-09-19 este

Ők (They)

2002-es amerikai film, Robert Harmon rendezésében.

A pszichológia hallgató Julia-t gyermekkora óta rémlátomások gyötrik. Amikor egy barátja a jelenlétében öngyilkosságot követ el, a víziók minden eddiginél erősebbé válnak. A lány nemsokára találkozik néhány olyan fiatallal, akiket hasonló események nyomasztanak. Egyedül Julia barátja nem hiszi el ezt a mesét.

Sajnos a főhősnő társai szép lassan mind elhaláloznak, ő pedig eszelős menekülésbe kezd, hogy megszabaduljon démonaitól. Úgy tűnik sikerül, és végül egy pszichiátrián köt ki. Azonban a gyermekkori rémek utánanyúlnak, és...

Tipikus átlaghorror, gyenge hangulattal, kevés feszültséggel és vérrel. Egyszer nézhető.

Jó tanács: ne akarjuk tudni, mi lapulhat a szekrényben vagy az ágy alatt – különösen sötétedés után...

31, Are You Scared:
Hat tinédzser egy elhagyatott gyárban tér magához, aholis kiderül, hogy egy "Are You Scared" című játék résztvevői, minek során legmélyebb félelmeikkel szembesítik majd őket, s melynek nem igazán lesz győztese. Miközben egyenként elhullanak, lassacskán körvonalazódni kezd, hogy ki áll a játék mögött, és mi a célja vele...

Gagyi Fűrész klón, mely minden téren jóval gyengébb elődjénél, az idegesítő szereplők gyötrelmes halálán kívül sok élvezetet nem tartogat, de azért egyszer nézhető...

32, Dracula 3000:
Van Helsing kapitány és legénysége egy évszázadok óta elveszettnek hitt űrhajóra érkezik, hogy elkösse, majd pénzzé tegye azt. Tervük meghiúsulni látszik, mikor kiderül, hogy a hajó magát Dracula grófot szállította, aki ténykedésüknek köszönhetően feltámad, és vacsorázni szeretne...

Röhelyesen rossz film, a főszerepekben olyan színészóriásokkal, mint a szétszívott feka vámpírt játszó Coolio, és Erika Eleniak, aki guminőből kémmé avanzsált robotot alakít, valamint Udo Kier is felbukkan egy kisebb szerepben.
A cselekményt, a hangulatot, a színészek alakítását egyaránt a "gagyi" szóval lehetne legjobban jellemezni.
Szerintem "annyira rossz, hogy már jó" kategória, minden pillanatát élveztem eme fertelemnek.

33, Sl8n8 (Slaughter Night):
Kristi négy barátjával egy isten háta mögötti belgiumi kisvárosba utazik, hogy összeszedje nemrégiben elhalálozott apja holmijait, aki a sorozatgyilkos Andries Martiens ügyével kapcsolatos kutatásokat végzett a helyszínen. Fentebb említett gonosztevő feketemágia gyakorlása céljából lemészárolt nyolc gyereket, s büntetésből arra ítélték, hogy metánszivárgást robbantgasson a helyi bányában, ennek folytán ott is lelte halálát. Bő százötven évvel később eme baljós helyen tesznek kirándulást Kristiék, ahol miután elromlik a lift, unalmukban és némi xtc hatására szeánszot performálnak, minek következtében magukra szabadítják Martiens szellemét, aki ismét elkezdi gyűjtögetni a varázslataihoz szükséges nyolc fejet...

A premissza meglehetősen elcsépelt és klisés, a film a későbbiekben is megmarad szimpla slashernek, de annak egész tisztességes; a nyirkos, izolált, sötét bánya hangulatos hátteret teremt a vérrel és húscafatokkal teljes mészárlásoknak, valamint külön plusz pontot érdemel, hogy a karakterek fel lettek ruházva némi intelligenciával is, nem rohangálnak ész nélkül visítva egyenesen a gonosz szellem karjaiba (ill. csákányába, késébe, etc..).

No.39. 2008-09-20 este

Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow)

Tim Burton 1999-es filmje, Washington Irving története nyomán.

Ichabod Crane felügyelőt egy Álmosvölgy nevű kisvárosba küldik nyomozni. A bűntény: valaki levagdosta néhány őslakos fejét. Crane-t a helyiek azzal lepik meg, hogy tudják ki a tettes: a Fejnélküli Lovas. Felvilágosult nyomozónk csak legyint és jót nevet – no nem sokáig, mert amikor szembesül az igazsággal, azt sem tudja fiú-e, vagy lány.

Közben a helyi nagykutya lányával egymásba szeretnek – de azért itt is akadnak gondok. Ichabod végül kideríti, hogy a háttérből valaki irányítja a lókedvelő hullát: itten bizony kőkemény bosszúról van szó! A happy end azonban nem marad el: Crane és újdonsült kedvese visszaszolgáltatják a lovas fejét. Ők pedig boldogan élnek – amíg esetleg nem jön egy második rész.

A főszerepben Johnny Depp – aki után vért pipilnek a lányok: ez ugye máris egy adu. Mr. Depp egyébként kitűnően hozza a karaktert, a film pedig egészen kiváló a maga nemében: ilyen egy igazi rémmese.

Jó tanács: legyünk mindig higgadtak – hogy semmilyen körülmények között ne veszíthessük el a fejünket!

No.40. 2008-09-20 este

A pokolból (From Hell)

Albert- és Allen Hughes 2001-es filmje.

1888, London: Abberline felügyelő Hasfelmetsző Jack után nyomoz. A jard ugyan kicsit drogos, kicsit abszintes – de a mienk. Mivel ez a gyilkos utcalányokra specializálódott, ezért főhősünk még mélyebbre mászik a posványban. Az egyik ’kisasszonnyal’ egymásba is esnek.

Sajnos a nagy lamour nem ér jó véget. Abberline ugyanis megkapirgálja az igazságot, a mészáros nyomai pedig egészen a királyi családig vezetnek, ráadásul még valamiféle szabadkőműves páholyba is belebotlik. Azért ne örüljünk: a gyilkos is elnyeri jól megérdemelt büntetését.

Kétségkívül nem a mostanság elharapódzó zsigeri horrorral van dolgunk, de ez is nagyon szépen kivitelezett, kitűnő hangulatú mozi. És a felügyelő szerepében ismét Johnny Depp.

Jó tanács: ha lecsúszott nyomozók vagyunk, a nagyhatalmú burzsujokat ne piszkáljuk!

"kofferbácsi 2008.09.19. 09:00:48
30, Sairen (Forbidden Siren)"

Én sem játszottam a konzoljátékkal, de állítólag nagyon jó.

Ramiz, az lehet, de nekem sajna csak pc-m van, ps2-t meg kínszenvedés emulálni, úgyhogy ezt valószínűleg egy darabig még nem lesz alkalmam kipróbálni..

34, Rest Stop:
Nicole és barátja épp úton vannak Kaliforniába, hogy ott együtt új életet kezdjenek. Boldog, ifjú párhoz illően végigveszekedik az utat, aztán a kiscsajnak pisilnie kell, úgyhogy megállnak a legközelebbi pihenőhelyen, ahol miközben Nicole könnyít magán, pasija az autóval együtt nyom nélkül eltűnik, majd egy kamionsofőr is kergetni kezdi..

A film egyetlen értékelhető része, mikor a végén másfél óra dögunalom után végre kiiktatják az idegtépő, ész nélkül fel-alá rohangáló, visítozó butalibát..
Megtekintése közben kínomban kénytelen voltam pulóvert kötni, elkerülendő az azonnali elalvást (pedig amúgy álmatlanságban szenvedek)..

Inszomniásoknak altató helyett még beválhat, másra nem jó..

35, Gong tau (2007):
Rockman Cheung rendőrtiszt gyermekét brutálisan meggyilkolják, és a felesége is iszonyatos fájdalmaktól szenved, noha látszólag semmi nem indokolja ezt. A nyomozás során Rockman és társa elkezdenek fekte mágiára, azon belül is a Gong tau elnevezésűre gyanakodni, később sejtésük be is igazolódik.
Záros időn belül találniuk kell valakit, aki képes levenni az átkot, mert ha annak elkövetője elhalálozik, többé már nem lehet visszafordítani...

A szeánszok bemutatása és a véres jelenetek gyönyörűek, bár nincs belőlük annyi, mint amire számítottam, a játékidő nagyobb részét a nyomozás teszi ki.
Rendőrök, meggyilkolt csecsemő, bosszúéhes thai szerető, fekete mágia, mindez egy HK Cat III horrorban, hát lehetne erről bármi rosszat írni?
(Najó, talán annyit, hogy a letépett fejes jeleneteknél röhelyesen siekrült a CGI..)

36, Ghosts... of the Civil Dead:

Egy szigorúan őrzött, kamerákkal megfigyelt, ablaktalan börtönben járunk valahol Ausztráliában, a semmi közepén, ahol a legveszélyesebb bűnözőket tartják fogva. Henry L. Wenzil be-, majd rehabilitált, újra a társadalom számára hasznos elemként való kikerülése foglalja keretbe a történetet, bár valódi főszereplője nincsen a filmnek, az őrök és a fegyencek egyaránt velejükig romlottak, a rabokkal szemben az igazság nevében elkövetett kegyetlenkedések csak újabb értelmetlen és elkerülhetetlen erőszakot szülnek, s ez a folyamat így gerjeszti tovább önmagát határok nélkül.

S hogy mi történik Henryvel, mialatt letölti jogos büntetését, és gyógyultként tér vissza a való világba? Gyakorlatilag semmi; hajszálpontosan ugyanaz, ami előtte, és utánna: gyilkosság, őrület, halál, megalázatások tömkelege, káosz, és elsősorban gyakran ok és cél nélküli erőszak. Ami belül, az kívül is: lényegtelen, hogy a szuperbiztos börtön minitársadalmát, vagy a sajátunkat nézzük-e: a civilizáció máza alatt az ember is csak egy alantas ösztönlény, veleszületett vággyal a gyilkolásra, amit kiirtani nem, legfeljebb elnyomni lehet.

A filmet még hátborzongatóbbá teszi, hogy valós események szolgálnak alapjául, valamint a néhány hivatásos színészt és két zenészt leszámítva valódi ex-rendőrök, bűnözők, börtönőrök alkotják a szereplőgárdát.

A forgatókönyv írásában is részt vevő Nick Cave olyan alakítást nyújt a dühtől és gyűlölettől őrjöngve önmagát csonkító pszichopata szerepében, ami mellett a TDK Jokere csak ártalmatlan cirkuszi bohócnak tűnik. (Hogy ezért mit fogok kapni...)

Szinte emészhetetlen, számtalanszor újranézhető (csak bírja az ember gyomorral), túlzottan valóságos, végtelenségig nihilista, provokatív mestermű; aki könnyed kikapcsolódásra és szórakoztatásra vágyik, messziről kerülje el...

No.41. 2008-09-21 este

Motel (Hostel)

2005-ös amerikai horror, Eli Roth-tól.

Néhány fiatal srác kanosan járja Európát: vadásszák a csajokat, isszák a piát, tolják a jointot. Egy futó ismerőstől megtudják, hogy az Édenkert Szlovákiában van, egy isten háta mögötti motelben. Csajok tekintetében mármint. A férfiember punciért ugye mindenre képes: nosza, irány Szlovákia!

Eleinte jól mennek a dolgok, aztán kiderül, hogy az itt található prostik a legrosszabbak a világon: az a feladatuk, hogy lépre csalják a gyanútlan faszikat. Akit pedig elkaptak, az különféle szadista hajlamú emberkék játékszerévé válik. És itt kezdődik a kínzás és a vérfolyam. Főhősünk a végén megússza, sőt: még egyfajta bosszúra is lehetőséget kap.

A sztori felvezetése nagyon hosszú: kb. a film felét kiteszi. Ami utána jön, az viszont egészen tűrhető módon kárpótolja az embert. Nem horror-mérföldkő ugyan, de hatásos kis alkotás.

Jó tanács: tanuljunk meg határt szabni a farkunknak és a kurválkodásnak egyaránt! Azért mégiscsak emberek volnánk. Vagy mi...

4.) Gonosz halott

Az első húsz-harminc perc zseniálisan hangulatos, a fás-gyökeres megerőszakolási kísérleten nagyon röhögtem. Aztán jók voltak a "halottak" is, de lassan már inkább fárasztó volt a film, mint szórakoztató. Az utolsó negyedórába már teljesen belefásultam, untam, csak a végét vártam. Remélem a kettő kicsit kreatívabban véres, és nem ennyire egyhangú lesz :)

5.) Péntek 13.

Számomra érthetetlen a kult státusza (vagy az a folytatások miatt alakult ki?). Kegyetlenül amatőr, béna, és unalmas. Egy igazán feszült jelenet sincs benne, amikor ott van az orruk előtt esély, hogy végre megijesszék egy kicsit a nézőt, vagy legalább a pulzusszámát növeljék, akkor is hihetetlen módokon basszák el dolgokat. Két ötletesebb/durvább gyilkosság. Kb. ennyi, ami említésre méltó benne, amúgy tömény unalom és röhögés az égőbbnél égőbben kivitelezett dulakodásokon, na meg az ügyetlenke vágáson. Még ha a csajokból többet látnánk :D (ha már színészkedni abszolút nem tudnak).

No.42. 2008-09-21 este

Motel 2 (Hostel: Part II)

A 2007-es folytatás, Mr. Roth kezéből.

A helyszín gyanúsan ugyanaz – a kocka fordult. Ezúttal ifjú hölgyek sétálnak be a kelepcébe: szépen levadásszák és leszállítják őket. A sztori első néhány percében feltűnik az előző rész túlélője, de neki igazából most nem jut főszerep. Miközben a leányzókat gyilkolják, közben egy szolid családapa lelki gyötrelmei is elénk tárulnak: kínozni vagy nem kínozni.

Van itt egyébként minden: csonkítás, lefejezés, vérfürdő (szó szerint), miegymás. Sajnos a végkifejlet olyan gyalázatosan hiteltelenre sikerült, hogy le se merem írni (meg ne spoilerezzek má’ állandóan, na). De borzasztóan el lett vele cseszve a film.

Véresebb és brutálisabb film volt a cél az előzőnél – ez az egyetlen, ami lejött belőle. Sajnos nem érzek mögötte koncepciót, és a befejezés miatt… hát: én kérek elnézést. Mr. Roth többet, nagyobbat akart – de elmérte az elmérnivalót.

Jó tanács: szülessünk milliomosnak – szorult helyzetekben is jól jöhet, nem csak májerkoddásra.

37, Narok (Hell):
Egy dokumentumfilmes stáb utazás közben autóbalesetet szenved, majd pokolra jut, ahol elvileg jól megkínozzák őket rettenetes bűneikért...
Gyakorlatilag egy röhelyes erkölcsi tanmese a film (ha piálsz, a pokolra jutsz!), egydimenziós karaktereiket is pocsékul játszó színészekkel, 15 évvel ezelőtti pc játékok átvezető animációit idéző CGI-vel..

38, Kansen (Infection):
Munkaerőhiánnyal, és egyéb problémákkal küzdő kórházban különös dolgok kezdenek történni, miután a mentősök behoznak egy fertőző beteget...

Kellemesen csalódtam, mert valami gagyi Jhorrorra számítottam, pedig ez egy mindfuck movie a jobbik fajtából, és még ijesztő, hosszú fekete hajú kislányok sincsenek benne!

Texasi láncfűrészes:
Régi klasszikus újraforgatása hallatán sokan szentségtörést kiáltanak, pedig azért a sok rossz mocsok között akad néhány élvezhető alkotás is. A Texasi láncfűrészes elején egy csajt felvesz a kocsijába néhány fiatal egyén, majd a nő elővarázsol egy pisztolyt és lyukat is üt magán. Innen pedig nincs megállás, pörög a sztori, a izgalom is megvan, Jessica Biel pedig bögyös főszereplő macaként állja a sarat. Ez újranézve is 100 %

Dante 01: sci-fi horror thriller a franciáktól. Az űrben valahol van egy kutatóállomás, ami börtönként és pszichológiai laborként is funkcinál.
Érdkesség sehol, izgalom dettó. Unalom az van. Nem ajánlom senkinek.

Prom Night: Ez is remake, mert már új horror sztorit alig bírnak kitalálni a filmesek. Szalagavató bál körül alakulnak a dolgok. Egy gyilkos lemészárolja Donna családját, majd bekasztlizzák az ürgét. Azonban nem maradhat rács mögött, mert nem történne semmi, így meglép és a csaj nyomába ered, a zsaruk meg az övébe.
Frankó mészárolgatós, menekülős, izgi filmet lehetett volna kihozni belőle, de nem tették, csak jönnek a jelenetek egymás után, a néző ásít , aztán vége, aminek lehet örülni.

Rogue: Ha éppen nem jönnek az álarcos kegyetlen gyilkosok, akkor a természetben kell szétnézni, hátha akad valami amivel borzolni lehet a néző idegeit. A krokodil már előfordult egyszer-kétszer, mint a fő félelem forrás, most megint előhúztak egyet a trükkszobából.
Adott egy kis vidám túristacsoport, akik hajókáznak, azonban jön a bősz kroko és a csónak hamar leamortizálódik, az emberek pedig kétségbe esnek, később terveket szőnek, hogyan élhetnék ezt túl.
A túristák között a legismertebb arc Michael Vartan lehet a legismertebb, aki az Aliasban edződött.
A film maga egy gyenge közepes, itt is hiányzik az izgalom, de legalább nem unalmas.

Holtak naplója (Diary of the Dead): George A. Romero ért a zombikhoz, karrierje során szinte csak velük foglalotoskodott. Talán nem túlzás Dario Argento neve mellett szerepeltetni a nevét.
De most Romero bá' melléfogott vagy nyúlt. Néhány egyetemista filmet forgat az erdőben, mikor értesülnek az eseményekről, majd értesülnek arról, hogy a holtak feltámadnak, szóval összepakolnak és mennek a koliba, kórházba, bele a világba.
A filmet az egyik szereplő kameráján keresztül láthatjuk szinte teljes egészében, néha a tévében látott híradót is hallhatjuk-nézhetjük.
A kamerázás erőltetett, a szereplők pedig írtó gyengék.

Nos, gondoltam én is írok pár sort, kb 5-6 filmről pötyögtem be néhány bekezdést, (bár mondjuk kofferbácsihoz képest sehol se vagyok:)), majd nyomtam, hogy okéj, mehet...aztán befagyott a blog.hu vagy fél órára. Brühhü, na még van több mint egy hónapom, majd rászánom magam megint

39, Pon (Phone):
Ez viszont már totál sablon jhorror, azt leszámítva, hogy koreai. Ijesztőnek szánt, baromi ronda hosszúhajú kislány, borzalmas halált halt, s most a sírból bunkofon segítségével bosszút álló nagyobb kislány... Nagyjából ugyanaz mint a Kör, csak mobillal (vagy a One Missed Call).
Azért nem rossz ez, egyszer bőven nézhető, főleg ha az ember még nem kap agyvérzést a Ringu klónoktól.


Koimbra, ne csüggedj, kofferbácsi októberben már elvileg keményen készül a vizsgáira, és nem lesz ennyi szabadideje, valamint már most is ellenállhatatlan késztetést érez rá, hogy szutyok horrorfilmek helyett rákattanjon ama fél polcnyi könyvre, mellyel névnapja alkalmából a minap meglepte magát.. (:

Most volt Koffer névnap?
Hát akkor boldog névnapot minden Koffernak!

Chavez, lol, köszi! amúgy tizenötödikén volt, de nem vagyok jó a dátumok megjegyzésében és számontartásában, úgyhogy egész hónapban ünneplem, perverzebb ismerőseim pedig még Ferenc napon is felköszöntenek..

"4.) Gonosz halott (...) Remélem a kettő kicsit kreatívabban véres, és nem ennyire egyhangú lesz :)"

A kettő kibaszott zseniális. :D

Na, csak kirakta a kommentet:)
Boldog névnapot kofferbá'

No.43. 2008-09-22 este

A halál 1000 arca (Faces of Death)

John Alan Schwartz hírhedt, betiltott filmje, 1978-ból.

Ez a horror-dokumentumfilm a különféle halálnemeket mutatja be; kissé szájbarágósan ugyan, de az élet nagyobb fokú megbecsülésére szeretne rámutatni a maga módján. A repertoár szélesnek mondható: állatok halála, kivégzései, majd az emberi faj képviselőinek pusztulása következik.

Gyilkosságok, kivégzések, balesetek, természeti katasztrófák, állatok támadásai, koncentrációs táborok, háborúk – mindez megfűszerezve boncolásokkal, temetéssel, meg némi ’van-e élet a halál után’-körüli elmélkedéssel.

Hatásvadász, erőltetett, eszmei mondanivalóval túlságosan is nyakon öntött, valós és fikciós, megrendezett felvételeket egyaránt felvonultató film(?). Borzongatónak, félelmetesnek nem nevezném – legfeljebb a zsigeri realitást nem bíró nézők kikapcsolják a lejátszót.

Jó tanács: ha gyenge a gyomrunk, akkor a film alatt, ill. közvetlenül előtte és utána az étkezést lehetőleg mellőzzük!

Hadd csatlakozzam én is:
boldog névnapot a kofferbácsiknak!!
:)

Mondom ezt annak biztos tudatában, hogy ha a ünnepelt ilyen ütemben habzsolja a filmeket, akkor a napjaim meg vannak számlálva. Vezetéstechnikailag :)

Azért odébb van még november 1.
Bár kérdéses ki tudok-e egyáltalán tartani addig...
Mindegy: nézzük és élvezzük együtt a horrorfilmeket!
Hajrá HHCs!!

Segítségeteket kérem, régebben láttam két filmet, de nem jut eszembe a címük.
1. iskolai kirándulás a hegyekbe télen, tanárokról kiderül hogy farkasemberek.
2. pf - the wall zenéje, rossz gyererekek ledarálják őket. Elején kisiklatnak egy vonatot?

Kösz

No.44. 2008-09-22 este

A halál 1000 arca 2 (Faces of Death II)

Az 1981-es folytatás, az író-rendező ugyanaz.

A második rész rövidebb, és mintha az ideológiai maszlag is kevesebb lenne benne. A koncepció azért hasonló; a halál arcai ugyebár: naturalista-realista-horrorista stílusban.

Temetés, nekrofília, hegyi baleset, profi boksz, kaszkadőrök, kivégzés, háború, atomrobbantás, állatkísérletek, rendőrségi háttérmunka, bálnavadászat, törzsi életképek, betegség, vadnyugat és egy kis katonai bemutató. Nagyjából ez a kínálat, kb. ebben a sorrendben.

„Véresebb, brutálisabb” – így hirdeti magát a folytatás. Egy nagy túrót – ezt meg én mondom. Az első részben még volt is némi spiritusz, ebben viszont már mutatóba se nagyon akad. Van még több része is – na azokból már nem kérek. Ez a két rész is totál lefárasztott.

Jó tanács: ezután a ’film’ után mindenképpen javallott egy igaz, kemény, pörgős horror.

6.) Gonosz halott 2

Egy folytatás, ami minden tekintetben elődje fölé nő. Míg az első lefárasztott és kicsit untatott, addig ez haláli móka volt. Sokkal jobb a humor / horror arányelosztás, az időzítés hibátlan, Bruce Campbell és keze brillírozik, na és a "zárás" is ütős. Rengeteg emlékezetes jelenet és egysoros, ez bizony egy kurvajó film! :D

1.) Fascination (1979)

Ez horror vagy nem horror? Mindegy, van benne Brigitte Lahaie és az ő Gyönyörű Két Melle, amik fekete köpeny alól villannak elő, mikor nyakakat vagdos egy baszott nagy kaszával... kell ennél több?

No.45. 2008-09-23 este

A titokzatos faj (Eden Log)

2007-es francia film, Franck Vestiel-től.

Egy fiatalember egy sötét barlangban tér magához álmából(?). Nem tudja ki ő – nem emlékszik semmire. Elindul a labirintusban, hogy megtudja, hol van. Katonákkal, mutánsokkal, furcsa növényekkel, és egy különös nővel találkozik. Lassan összeáll valamiféle zavaros kép.

Itten kérem szépen van valami új társadalom, amely az energiát valamiféle önálló identitással rendelkező növény termesztésével nyeri ki. Azonban ehhez embereket is be kell áldozni – ám akit a növény megfertőz, abból mutáns lesz. Kiderül, hogy főhősünk az őrző alakulat (egyik?) félamnéziás parancsnoka, és mivel már ő is megkapta a kórt, ezért úgy dönt, hogy emberiség-megmentő(?) bosszút(?) áll.

Nem vicc: tényleg ennyi a kérdőjel. Zavaros, csak félig-meddig érthető, döcögős hangulatú film: néhol nagyon jól sikerül elkapni a hangulatot – de valami mégsem az igazi. Vagy nem volt írói-rendezői koncepció, vagy túlzásba vitték a ’legyen fúdetitokzatos a sztori’-t. Vagy mindkettő. Kár – ebből a filmből sokkal többet lehetett volna kihozni.

Jó tanács: zseblámpa, gumi óvszer, fegyverek és feljegyzések önmagunkról mindig legyenek nálunk!

40, Virus (Hell of the Living Dead):
Valami vegyi anyag elszabadul, melynek hatására Új-Guinea lakossága bezombul...
Zseniális trash film, idióta kommandósokkal, zöld és kék zombikkal, természetfilmekből összecsórt képekkel, jócsajjal fűszoknyában...
Baromi szórakoztató, nem is kell ennél több egy kellemes esti kikapcsolódáshoz.


amúgy meg wow, és köszi mindenkinek a jókívánságokat, igazán kedves..
nem tudom meddig lehet bírni napi 2-3-4 horrorfilm megtekintését, de ha valami véletlen folytán én nyerek, meghívom a dobogósokat egy sörre.. (:

No.46. 2008-09-23 este

Arc (Face)

Koreai horror, Sang-Gon Yoo rendezésében, 2004-ből.

Hyeon-min halott emberkék arcának rekonstruálásával keresi kenyerét. Kislánya súlyos béta-allergiában szenved, és éppen donorra vár. Apuci ezért úgy dönt: visszavonulnak egy kicsit vidékre pihenni. Azonban a városban sorozatgyilkos szedi áldozatait. A rekonstruktőrt felkeresi munkahelyének új alkalmazottja, egy szemrevaló ifjú hölgy, és a segítségét kéri a nyomozáshoz: az egyik áldozat koponyáját hozza el.

Közben Hyeon-min és kislánya egyaránt nyomasztó látomásokkal küzd. A főhős maga is bekapcsolódik a nyomozásba, és rájön például arra, hogy a donor körül sem stimmel valami. Végül összerakja az áldozat arcát: az eredmény földhöz veri. Sajnos belesétál a gyilkos kelepcéjébe – vele kapcsolatban is furcsa dolgok derülnek ki. Lelövöm a poént: a vége happy end.

Helyenként hangulatos, és romantikus szálat is futtató, minimalista filmecske. Egynek elmegy.

Jó tanács: vigyázzunk a csinos, ázsiai hölgyekkel – némelyikük súlyos titkokat őrizhet...

41, Cheerleader Camp:
Popmpomlányos slasher a nyolcvanas évekből..

Jócsajok és két pasi táborozni érkezik, aztán annak rendje és módja szerint elkezdenek megfogyatkozni, közben persze meztelen melleknek, dagadtcsávós-poénoknak, a kor idióta divatjának, breakdancelő krokodilnak, és ehhez hasonlóknak lehetünk tanúi, mielőtt eljön az érdekfeszítő, katartikus befejezés. (Nem lehet az első 10 perc után nem rájönni, hogy ki a gyilkos, no de van ember a Földön, aki az ilyesfajta izgalom miatt nézi ezeket a filmeket?)

Szomorú, de igaz: nekem nagyjából minden tetszik, amiben pucér csajok, meg vér van, eme mű pedig eleget tesz mindkét feltételnek..

42, Bikini Bloodbath:
Jenny egy reggelen levelet (és egy pucsító férfit ábrázoló rajzot) talál a hűtőn: a szülők elhúztak hétvégére. Ezen felbuzdulva nekilát menten girls only bikinipartit rendezni, mialatt ugyanígy tesznek a szomszédban a suli futballsztárjai is. A két homoerotikus házibuli párhuzamosan fut egy darabig, aztán elkezdnek keveredni, közben egy vérszomjas szakács tizedelgeti a csapatot...

Azt hiszem ez valami paródia akart lenni, amúgy sima slasher, az átlagosnál is butább, nagymellű leszbi csajokkal, és időnként random bevágott, viccesnek szánt, vonagló és egymást fogdosó elhízott hímekkel..
Egyszer elmegy.

2008-09-23 délutántól sörözésig:

17. The Serpent and the Rainbow (1988) (dir: Wes Craven)

A gonosz gyógyszergyártó cég megbízásából az Indiana Jones-klón Bill Pullmann Haiti-n kutat az embereket zombikká változtató fehér por után.

Voodoo, élőholtak, nulla hangulat, kötelező szex egy szép, bajszos haiti bennszülöttleánnyal...nagyon felejthető.

18. Insanitarium (2008) (dir: Jeff Bühler)

A Jack White-hajú Jack gyagyásnak tetteti magát, hogy bekerülhessen abba a zárt elmegyógyintézetbe, ahol húgát kezelik. Odabenn szörnyű kísérletet fedez fel: az Orpheum nevű gyógyszer kannibalizmusra hajlamosítja az embereket.

A film első felét kurvára untam. Hihetetlen, milyen hibákat hagytak meg a készítők (nappali jelenetek közt éjszakai, holdat mutatós vágókép; az éjjel egyedül járőröző biztonságinak lop gyógyszert a beteg...miért nem lopja el a biztonsági???)
aztán szerencsére az egyik doki alkarját leharapják, és elkezdődik a móka, sarabulás a film végéig, ahol jön a kötelező csavar, maybepp folytatási lehetőség...

No.47. 2008-09-24 este

A kör (Thet Ring)

2002-es amerikai-japán alkotás, Gore Verbinskitől.

Adott egy VHS-kazi, amit ha megnéz az ember, akkor kap egy telefont, és egy síron túli hang elsuttogja, hogy hét nap múlva neki konyec. A poén az, hogy tényleg. De van egy Rachel nevű anyuka, aki nem éri be annyival, hogy megnézi a filmet: kideríti ki a rajta szereplő kislány, és előkeríti a szüleit.

No most, ez egy megszállott kiskölyök volt, akit a szülei belevágtak egy kútba, és rácsukták a zsilipajtót. Szóval kinyírták. Rachel azonban rájön hogyan lehet megúszni a hetedik napot – nem lövöm le a poént: jó nagy marhaság, az biztos. A barátja mondjuk ettől függetlenül áldozattá válik.

Most láttam először ezt a sokat emlegetett filmet – kár volt megnézni, csak annyit tudok mondani.

Jó tanács: vigyázat: azellen nem véd – úgyhogy kérem kapcsójja ki!

No.48. 2008-09-24 este

A kör 2 (The Ring Two)

A 2005-ös folytatás, Hideo Nakata rendezésében.

Ahogy a film elején kiderül: bizony akad még abból a fránya kazettából mutatóba. De nem ez a lényeg: Rachel és fiacskája vidékre költöztek, hogy megnyugtassák kissé az idegeiket. De a Samara nevű átoklány utánuk megy: még a házba is bejut, és a falat kaparja. Ezúttal megszáll boldog-boldogtalant: Rachel egy alkalommal majdnem belefojtja a kádba a fiát.

Jönnek is a hivatalból, hogy talán nem is áll neki jól az anyaszerep. Amíg a sráca a kórházban van, addig ő nyomoz: kiderül, hogy Samara szülei talán nem is azok voltak, akik, és hogy talán nem is úgy, ahogy. Meg is találja az igazi(?) mamit. Aztán amikor ismét kettesben vannak odahaza a kisfiával, Samara betámadja őket – de Rachel egy pofonegyszerű, és teljesen értelmetlen húzással ismét helyrerakja.

Csak megnéztem ezt is – ha lesz harmadik rész, azt már tényleg nem fogom. Mondjuk ezt a történetet így a végtelenségig el lehet húzni...

Jó tanács: ha láttad az első részt, és mégis beteszed AZT a felvételt – magadra vess...

43, Cosa avete fatto a Solange? (What Have They Done to Solange?):

Egy leányiskola tanulóit papnak öltözött gyilkos tizdeli, a rendőrség kezdetben Enrico Rossenit, az olasz/testnevelés tanárt gyanusítja. Miután szeretőjét is meggyilkolják, Rosseni magánnyomozásba kezd...

Igazi felüdülés volt a sok agyatlan gyilokpornó után egy ilyen mesterművet megtekinteni. Keresve sem tudnék benne hibát találni, az elejétől a végéig tökéletes.
Még azzal az élménnyel is gazdagabb lettem, hogy a késsel erőszakolós és a homemade abortuszos részek alatt azt hiszem némi fogalmat nyertem arról, hogy mit érezhetnek a férfiak az egyes filmekben található faroklevágós/leharapós/etc.. jeleneteknél..

44, Sei donne per l'assassino (Blood and Black Lace):

Ezúttal egy divatház modelljei esnek áldozatul egyenként egy bőrkesztyűs gyilkosnak, a rendőrség persze tehetetlen, főleg hogy azután is folytatódik a mészárlás, hogy mind a négy gyanusított őrizetbe kerül...

Eddig még nem láttam olyan giallot, ami ne tetszett volna, ez alól eme film sem kivétel, megvan benne minden, amiért szeretem a műfajt: csavaros történet, gyönyörű nők, brutális gyilkosságok, hangulatos zene, mindez nagyon stílusosan tálalva, szemet gyönyörködtetően fényképezve.

2008-09-23 dilután és koraeste:

19. Shutter (2008) (dir: Masayuki Ochiai)

Trendi fotóscsávó (Pészi a Dószon és a haverokból) és butácskaszőke felesége Japánba költöznek egy időre, mert a csóka megbízást kap valami divatcégtől, blabla.
Nászútjukat is ott töltik, mikor is utazás közben elgázolnak egy japó csajt. ám miután kiszállnak, the corpse vanishes.
aztán szellemeskedés, bosszú, blablablablabla.

J-horror az amerikai piacra, asszem, ennyi elég is erről. (hihetetlen, mit művel hálivúd az embörökkel...Masayuki Ochiai rendezte a már itt is emlegetett Infection című filmet...)

20. Night of the Creeps (1986) (dir: Fred Dekker)

hmmm, az egyik kedvenc nyolcvanasévek múvim. :D
seggarcú űrszörnyek kilöknek egy kapszulát az űrbe, amely a földön landol. a benne levő parazita belemászik az embör szájába, megzabbantja az agyát, ezzel vérszomjas zombivá alakítva a gazdatestet.
a geek-ek fellázadnak a parazita elnyomás ellen, immáron gátlások nélkül becsajoznak és kiirtják a kis gec*ket.

jupijj, 50-es évek hangulatú trash, kiégett nyomozóval, sorozatgyilkos szállal, alienekkel, zombikkal, idétlen bábokkal, s csipetnyi Ed Wood-dal.

45, The Gravedancers:

Egy vicces kedvű gondnok röplapokat hagy szét a temetőben, melyek síron történő táncolásra buzdítanak. Három részeg barát megtalál egy ilyet, és menten ropnak is egy jót a sírkertben, nem tudva róla, hogy az egy ősi pogány szokás, mellyel a dühös holtakat szokás magunkra szabadítani. Kapnak is rögtön egy-egy szellemet, aki később kísérteni kezdi őket: egy piromán kisfiút, egy baltás zongoratanárnőt, és egy szadista kéjgyilkost. A következő holdtöltéig van idejük, hogy megszabaduljanak nem kívánt vendégeiktől, különben azok magukkal ragadják őket a túlvilágra..

Amerikai tucathorrorhoz képest, a röhelyes finálét és kötelező hepiendet leszámítva meglepően nézhető volt, ez kábé annyiban nyilvánult meg, hogy nem a tizedik, hanem csak az ötvenedik perc környékén kezdtem el rajta bealudni, de már ez is sokkal több, mint amit vártam..

No.49. 2008-09-25 kora este

The Devil’s Rejects

’Az ezer halott háza’ c. opusz 2005-ös folytatása, író-rendező: Rob Zombie.

A sztori ott kezdődik, hogy a debil családot megtámadják a rendőrök. Egy egész hadosztály, és ráadásul az a seriff vezeti őket, akinek szintén zsaru testvérét az előző részben a család kinyírta. Anyukát el is csípik, azonban a két testvér meglóg. Menekülés közben még felszedik Spaulding bohócot (itt van egy kis rokoni szál), aztán hajrá.

Útközben persze kedélyesen gyilkolgatnak, a seriffről meg kiderül, hogy csöppet ő is gyagya. A nyomozás során ráadásul egyre zakkantabb lesz. A sztori végét nem lövöm le teljesen; maradjunk annyiban: nagyon úgy tűnik, hogy Mr. Zombie ezúttal elvarrta a szálakat – hogy aztán ez kinek tetszik, kinek nem...

Nem annyira véres, és másképp feszült, mint az első rész, a hangulat néhol sajnos leül. Ettől függetlenül jó kis film, és helyenként kifejezetten erős pszichikai nyomás tekintetében. Kicsit gyakorolnia kell még Zombie bácsinak, és hanyagolnia a remake-eket (ld. Halloween). Egész jó horror-direktor lehetne belőle.

Jó tanács: ne káromkodjunk túl sokat – a végén még ránk szabadul egy államnyi rendőrség!

46, The Order (2003):

Miután rendjének vezetője rejtélyes körülmények között elhalálozik, Alexet (akit mellesleg Heath Ledger alakít), az ifjú papot Rómába küldik felderíteni az esetet. Nyomozása során rájön, hogy a vezető halálához köze lehetett egy ún. bűnevőhöz, aki az egyházat megkerülve kínál feloldozást és bebocsátást isten országába...

Miután sikerült leküzdenem a vallásos téma iránti ellenérzéseimet, helyenként még kifejezetten élveztem is a filmet, sokat dob rajta a sötét, ódon, gótikus templombelsők látványa, a szerencsére csak ritkán használt CGI viszont teljesen agyoncsapja az egészet (a bűnöket röhelyes áttetsző medúzák szimbolizálják, wtf?!).

No.50. 2008-09-25 este

Sokkoló (Shocker)

Wes Craven 1984-es horrorja.

Az ifjú Jonathant egy gyilkos képe kísérti rémálmaiban. A vízió valósággá válik: lemészárolják a családját – ő és rendőr mostohaapukája pedig rájönnek, hogy a fickó az álomból az bizony egy garázda sorozatgyilkos. Jonathan látomásainak köszönhetően el is kapják Mr. Horace Pinkert, és villamosszékbe édesgetik.

De Mr. Pinker szentségtelen módon feltámad, és keményebb, mint valaha. Előbb testből testbe, majd tv-ből tv-be száll: villamosszék – éérted? Kiderül az is, hogy... bár ezt a poént Vader nagyúr már lelőtte. Azonban Jonathan és barátai kiiktatják az újdonsült tv-sztárt; nem kell hozzá más, csak szeretet, távirányító és áramtalanítás.

Nem rossz kis film, de valahogy nem tudott igazán magával ragadni. Craven ide, Craven oda: ez nálam csak egy közepes.

Jó tanács: ne vidd túlzásba a tv-zést! Káros lehet az egészségre...

47, The Pumpkin Karver:

Lynn pasiját tévedésből leszúrja a kettyós öccse, de a csaj ezért persze egy percig sem haragszik, hanem keblére öleli, és egy évvel később elviszi egy igazi falusi halloween partira, ahol egy öreg faszi gyilkolássza a részeg fiatalokat, plusz az expasi szelleme is kísérteni kezd, aztán kiderül hogy ez a kettő egy és ugyanaz, majd a végén csavar gyanánt az öcsike átváltozik az expasivá, és legyakja a nővérét... (wtf?!)

Színtiszta szemét: painttel rajzolt effektek, ripacs, színésznek csúfolt idióták, feszültségnek vagy hangulatnak nyoma sincs, a történetnek semmi értelme...
Annyira rossz, hogy akár még jó is lehetne, de nem, ez szimplán szar.
Kérem vissza az erre a fosra fordított másfél órát az életemből!

No.51. 2008-09-25 este

Homokember (Sleepstalker)

Turi Meyer 1995-ös filmje.

A hétéves Griffin szüleit lemészárolja egy sorozatgyilkos: a kissrác épphogy megússza. A kiérkező hekusok mentik meg, és elkapják a Homokembert. Itt ugrunk 17 évet: Griffin fiatal, feltörekvő riporter, a gyilkost pedig éppen kivégzik – gázkamrában. Csakhogy jön a szokásos fordulat: mivel lepaktált a Gonosszal, ezért visszatér – végre igazi Homokemberként.

Griffin elveszíti néhány barátját, még régi nyomozó pajtását is. Barátnőjével eszelős menekülésbe kezdenek, de mindhiába. A Homokember utoléri őket, s nincs mit tenni: szembe kell nézniük vele. Zárszóként annyit: a történet csak félig-meddig zárul happy enddel.

Meyer helyenként hihetetlenül jól eltalálja az atmoszférát és a feszültséget – javarészt azonban nem sikerül neki, a színészek pedig borzasztóan gyengék. Talán az egy Homokembert leszámítva. Ismét egy film, amiből sokkal jobbat lehetett volna készíteni...

Jó tanács: óvatosan a mesékkel is – könnyen az ember agyára mehetnek.

48, Twisted Sisters:

Adott egy ikerpár: Jennyfer, aki sikeres a munkahelyén és a magánéletben egyaránt, valamint Nora, akit a rokonok túl sokat kefélgettek kiskorában, ezért bekattant, és most abban éli ki magát, hogy férfiakat kasztrál szex után. Ezek ketten nem tudnak egymásról, mindaddig míg Nora hirtelen fel nem tűnik, hogy pokollá tegye testvére életét, majd elfoglalja helyét...

Látszólag a rendező egyetlen célja a filmmel levágott pöcsök mutogatása volt, közte némi összegányolt/összelopott történettel.
Hasonló kvalitásokkal rendelkezik, mint az előző remekmű (vagy csak én vagyok már nagyon fáradt), pont másfél órával hosszabb a kelleténél.
(Megyek is inkább olvasni, sok volt ennyi mára..)

"43, Cosa avete fatto a Solange? (What Have They Done to Solange?)"

Ezt akkor megnézzük! Most szed... most vettem meg a 13 Belovedet is :), kíváncsi vagyok rá. (Lássuk, megbízható-e az ízlésed. ;))

Ramiz, wow, nem gondoltam volna, hogy amatőr, szedett-vedett szösszeneteim képesek kedvet csinálni az adott flmhez, ez most jól esett, piciny szívemet melegség járja ár.. (:

(azért halkan hozzátenném, hogy esetemben inkább ízlésficamról lehet beszélni, úgyhogy ne menj biztosra, viszont a fentebb említett két filmet még a nálam kevésbé ferde ismerőseimnek is meg merném muatatni..)

kofferbácsi valójában néni?

igen, de ez egy hosszú történet (mármint hogy miért nyomja ilyen néven)..

No.52. 2008-09-26 kora este

Ragyogás (The Shining)

Stanley Kubrick 1980-as klasszikusa, Stephen King azonos című regényéből.

Adott egy háromfős család, ahol Jack apu (Jack Nicholson briliáns alakításában) exalkoholista értelmiségi. Mivel a munkaerőpiacon nagy a pangás, ezért elvállalja egy szálloda téli szezonra szóló gondnoki pozícióját. Feleséggel, gyerekkel együtt be is költöznek – itt kezdődik a baj. Mert ez persze nem egy szimpla szálloda – ennek lelke van. Alighanem maga a Gonosz van a háttérben.

Az épület különböző utakon betámadja a leggyengébb láncszemet, azaz Jacket, aki szép lassan becsavarodik, ill. a kísértetek uralma alá kerül. A konyha szakácsa – akinek Jack kisfiához hasonlóan különös képessége van – visszaszalad segíteni, de ráfázik. A történet vége félig-meddig jól végződik – de azért akadnak kérdőjelek.

140 percen át hömpölygő, nem túl véres, de feszült, őrült légkört teremtő film, kitűnő alakításokkal, zseniális rendezéssel. Időtálló és hatásos – messze a legkiválóbb King-adaptáció.

Jó tanács: ha az ideális családhoz keresünk mintát, akkor nem ezt a filmet ajánlom...

49, La Chiesa (The Church):

Évszázadokkal ezelőtt a kereszteslovagok brutálisan lemészároltak egy sátánimádónak bélyegzett falut, majd a halottakat tömegsírba temették, és templomot emeltek rá, hogy elzárva tartsa a gonoszt. Napjainkban egy új könyvtáros érkezik a katedrálisba, aki véletlenül feltöri a zárat, és a démonok elszabadulnak...

Attól eltekintve, hogy az események kissé ellaposodnak a vége felé, és a trükkök egy része mai szemmel megmosolyogtatónak tűnik, majdnem hibátlan a film, a templom összeomlásáért felelős szerkezetek különösen jól sikerültek, valamint érdekes volt a Mátyás-templomot és a többi budapesti helyszínt egy ilyen filmben viszontlátni (számomra külön öröm, hogy egyes jeleneteket pont arrafelé forgattak, ahol éppen lakom).

No.53. 2008-09-26 este

Dermesztő szél (Wind Chill)

2007-es film, Gregory Jacobs rendezőtől.

Ez az a film, amit megnéztem, de nem értettem. Van egy csaj, akinek egy iskolatársa felajánlja, hogy hazafuvarozza. Tél van, szél fú, hó esik, zima van. Ezek ketten meg mennek a kocsival a kies úton – mígnem beléjük nem hajt egy szembejövő, ők meg lerobbannak. Na innentől a dolog követhetetlen.

Jönnek arra emberek, meg látomások, meg segítséget hívnának, de nem megy, meg jön egy gonosz rendőr bácsi, meg a srác egy kamugép, meg mintha pszichopata lenne, meg meghal, de aztán mégsem, meg kiderül, hogy ezen az úton már sokan megfagytak. Aztán a film egyszerűen véget ér: a csaj megússza, a feltámadott srác meg elsétál a fák között.

Zéróhoz konvergáló feszültség, érthetetlen történet, a nettó 83 perc kb. fele a kocsiban játszódik. Nemhogy nem horror, de nem is film. Förmedvény. Nem hiszem el, hogy 2007-ben ilyenre lehet pénzt szerezni...

Jó tanács: George Clooney-nak üzenném, hogy jobban is megválogathatná miben játszik ’executive producer’ szerepet!

No.54. 2008-09-26 este

Viasztestek (House of Wax)

Jaume Collet-Serra 2005-ös horrorja.

Van egy totál dilis ikerpár: az egyik torzarcú – de ez lényegtelen. A lényeg az, hogy csináltak maguknak egy saját kisvárost, saját lakókkal – mind viaszba öntött ember. Ide téved egy csapat fiatal, akik meccsre igyekeznek, de egy elszakadt ékszíj miatt ketten a városba mennek. A többiek közül visszafelé jövet ismét ketten beugranak megkeresni őket. Ekkor kezdődik az igazi haddelhadd.

Az erdei táborban maradtakat kinyírják, végül már csak egy testvérpár (egy lány, egy fiú) vívja élet-halál harcát. Testvérek a testvérek ellen – ugye szép? Beszereznek egy-két sérülést, de a végén győzedelmeskedik a jó, a szétválasztott sorozatgyilkos sziámi ikrek pedig elsüllyednek a viasztengerben.

Teljesen korrekt kis film: átlag tinihorror, de nem is akar több lenni. Jó atmoszféra, odaillő zene, egy-két parás jelenet, néhány szépen kivitelezett gyilkosság, tűrhető színészek (még Paris Hiltont is kibírtam :)

Jó tanács: ezt a horrort még lehet fokozni – hallgassunk közben Paris Hilton albumot.

50, Cursed (2005):

Jimmy és Ellie, a testvérpár autóbalesetet szenved, s miközben megpróbálják kihúzni az egyik áldozatot a roncsok közül, megtámadja őket egy vérfarkas, minek hatására ők is elkezdenek lassacskán átalakulni. Rájönnek, hogy a folyamat csak úgy fordítható vissza, ha elpusztítják azt, aki megsebezte őket, bla bla bla..., szóval csak a szokásos.

Akaratlanul vérfarkassá változott szerencsétleneket láttunk már eleget, ez sem szolgál semmi újjal, a tinivígjátékba illő hepiend meg csak ront az egészen.
Különösen röhelyes az a szál, mikor Jimmy, a suli nyomija lenyomja birkózásban a gimi ügyeletes Don Juanját, menten elrabolva ezzel a lányok (és a szépfiú) szívét.
(Christina Ricci azért jó, mint, mindig.)

A végén szavazzunk össze majd "Best of VicGilson 'Jó tanács: ...'" toplistát is... :D

ja, nagyon tetszenek a jótanácsok, irigykedem, hogy nem én találtam ki...

Na még egy...

200! :)

Jaja, VicGilson Jótanács Toplistát a népnek! :D

:D
Oké emberek: a végén majd megszavazzátok! Én is kíváncsi vagyok magamra :)

És csak most olvasom: kofferbácsi nem is bácsi?!
Át lettünk mi itten verve, úgy látom...
Kofferbácsi, kérem alássan: az ember hogy viseli, hogy élete párja ekkora horror-fanatic - kérdem a legmélyebb tisztelettel?
Hölgyeknél ez viszonylag rika tünet :)

51, Alone in the Dark (2005):

Miután már annyit hallottam róla, tegnap elérkezettnek láttam az időt, hogy megismerkedjek Uwe Boll életművével. Végül erre a filmre esett a választásom, mert gondoltam úgyis mindegy, meg anno szerettem nagyon a játékot (amihez persze, mint később kiderült, köze sincsen a filmnek).
Élvezeti értéke tényleg nulla, minden kicsiny részlete, és az egész egyben el lett cseszve, ennek ellenére lazán nem a legrosszabb horror, amihez szerencsém volt, csak a Cselendzs alatt láttam legalább ötöt, ami bőven alulmúlja.
Amivel kiemelkedik (vagy mi) a tengernyi szemét közül, az az, hogy mindennél unalmasabb. A többin legalább lehet bosszankodni, hogy milyen szar, röhögni néha az idióta effekteken, vagy bármi, de itt az egyetlen reakció, amit kiváltott belőlem a film, az a hátralévő játékidő hosszával fordítottan arányosan növekvő megkönnyebbülés volt.
Konkrétan sikerült rajta elaludnom, pedig ilyesmire már vagy 10 éve nem volt példa, és akkor is csak rengeteg alkohol segítségével sikerült filmnek elérnie, hogy álomba szenderüljek közben.
A színészgárda és rettenetes alakításuk külön említést érdemel, a szőke csajt elnézve meg mertem volna rá esküdni, hogy valami pornófilmből szalajtották, pedig nem, és ez a legszörnyűbb (nem azért, mert szívesen viszontlátnám pornóban, hanem mert képességeit elnézve maximum oda való).


OFF
najó, hogy senki ne érezze magát átverve, elmesélem hogyan és miért lett enikő néniből feribácsi (és hasonlók), de nem lesz túl érdekes: ezen szokásom nagyon régről származik, mikor még túlnyomórészt prog.hu-n, és egyéb kocka fórumokon kommentelgettem, ott pedig ha nem volt az embernek markánsan hímnemű egyedre utaló nickneve, egyrészt folyamatosan ajánlatokkal zaklatták, másrészt azt hitték, hogy valami pasi szórakozik lánynéven.
ekkor jött az ötlet, hogy ha már úgyis ferinek hívnak a haverjaim, ilyen néven folytatom tovább fórumos karrieremet, és láss csodát: innentől semmi nem állta útját az érdemi kommunikációnak, végre lehetett a mellbőségem helyett a html szerkesztésről (vagy bármiről) kultúráltan és konstruktívan eszmét cserélni.
hát ennyi, szerintem fórumokon (meg nálam a "valóságban" is) amúgy is irreleváns, hogy ki melyik nemhez tartozik.

VicGilson, természetesen elsősorban az adott egyéntől függ, hogy hogyan viszonyul horror-rajongásomhoz, és egyéb, társadalmilag nem túl nőiesnek tartott szokásaimhoz: a reakciók a kitörő örömtől kezdve az értetlenségig, viszolygásig, és szellemi épségem megkérdőjelezéséig terjednek, dehát nem vagyunk egyformák (és egyéb közhelyek)..
ON

No.55. 2008-09-27 kora este

Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn)

Robert Rodriguez 1996-os filmje.

Seth és Richard (két rablógyilkos testvér – egyik hülyébb, mint a másik) menekülésben vannak: útban a mexikói határ felé. Jobb dolguk nem lévén túszul ejtenek egy apát két gyerkőcével – közben persze kinyírnak néhány embert. Így, öt főre kiegészülve jutnak el a Titty Twister nevű lebujba, ahol majd más gengszterekkel kell találkozniuk.

Helyettük azonban egyelőre csak egy rakás vámpír szabadul el a csehóban – no nem csupán hőseink, hanem az egész vendégsereg nyakába. Innentől kezdve pörögnek fel az események: irtsd a vámpírt, ne siránkozz! Karó, kereszt, szenteltvíz, megkeresztelt töltények, családtagok elvesztése, vér, dráma – néhány poén. Seth bátyót és az ex-túszleányzót a felkelő nap sugarai mentik meg.

Hol morbid, hol parás, hol vicces hangulatú, szemet gyönyörködtető gyilkosságokat bemutató, kitűnő hangulatú film. És van titkos fegyver is: Seth szerepében dr. Ross (leánykori nevén George Clooney) személyesen!

Jó tanács: ilyen fasza krimó nincs: tökig tele szimpatikusan rosszarcú sittesekkel, rakás félmeztelen cicababával, ingyen svédtornával, kiváló piával... Ha ilyen helyre kerülsz: kezdj el gyanakodni!

ilyen szart, mint a death of ian stone már régen kellett végigszenvednem.

No.56. 2008-09-27 este

Interjú a vámpírral (Interview with the Vampire)

Neil Jordan 1994-es filmje, Anne Rice azonos című regényéből.

Louis, aki egy életunt vámpír interjúba adja életét egy ifjú riporternek. Az 1790-es években marta meg egy Lestat nevű dilis halhatatlan. De nem volt jó atya: állandóan csak fikázta szerencsétlen társának érzékeny lelkivilágát – ráadásul még titkolózott is előtte. Erre vámpírrá tettek egy kislányt is – nő nélkül ugye...

Végül Louis és kis szerelme kinyírták Lestat bácsit, és elhúztak Európába. Párizsban találkoztak egy rakás vámpírral: lett is belőle homoerotikus vonzódás a fővámpír Armand és Louis között. Ám a többi vámpír begőzölt, és kinn felejtették a napon Louis védencét. Erre cserébe ő elégette a vámpírcsapatot. Armand-t meg otthagyta a búsba. A végén kiderül, hogy ez a Lestat mégse annyira halott, mint hittük.

Rice 1976-os könyve zseniális, a film briliáns: imádom mindkettőt. Ez a sztori nem a vérre megy; hangulata, atmoszférája, jó értelemben vett epikus történetszövése azonban kitűnővé teszi. A színészek remekelnek: Pitt, Cruise, Dunst, Banderas, Slater.

Jó tanács: 14 éven aluliak messzire kerüljék el a pedofil vámpírokat! 14 éven felüliek szintén...

kofferbácsi

Csak vicceltem az átveréssel!
A csodálkozó megjegyzést a horror iránti rajongásoddal pedig csak a tapasztalataim alapján említettem. Örülök, ha minél több ember szereti ezt a műfajt - én ugyanis imádom. Még a sok tré film ellenére is.
Nem mintha más műfajban nem lenne gyenge alkotás bőven :)

Úgyhogy bocs, ha 'erős' voltam!
Remélem nincs harag!
Peace :)

No.57. 2008-09-27 késő este

Vámpírok bálja (Dance of the Vampires)

Roman Polanski klasszikus horror-paródiája, 1967-ből.

Abronsius professzor és asszisztense, Alfred vámpírok nyomait kutatják. Utazásuk során elvetődnek a havas Erdélybe: szállásukon rakás fokhagyma mindenütt – vámpírok! Úgy is van. A fővámpír el is rabolja a fogadós szemrevaló lányát. A két kutató ezt követően útra kel, és beóvakodnak a vámpírgróf várába, de lebuknak.

Eleinte kedélyesen csevegnek, miután a gróf elszállásolja őket, rájönnek, hogy innen pucolni kell. Sajnos éppen vámpírbál készül, azonban a két férfi heroikus küzdelemben eljut a szánig, és megmenekülnek. Sőt: még a fogadós lányát is visszaszerzik. És itt végül kiderül, hogy talán mégsem úszták meg ennyivel...

Polanski filmje faramuci keveréke a horrornak és a humornak: jó film, de őszintén szólva a horror is kevés, a humor se túl sok. Klasszikusnak minősül ugyan – de valami mégis hiányzik belőle.

Jó tanács: télen Erdélybe, a vámpírok közé? „Csak a jó meleg Afrika, ott fülledt az erotika.”

No.58. 2008-09-28 délután

Holtak hajnala (Dawn of the Dead)

Romero kultfilmjének 2004-es feldolgozása, Zack Snyder rendezésben.

Ana (aki egy fiatal, szemrevaló ápolónő) hazakóvályog egy kemény műszak után a kórházból. Arra ébred, hogy a család másik két tagja egymást cincálja, majd belőle is falatozni akarnak. Kitörve a házból azzal kell szembesülnie, hogy a világ zombivá változott. Felkapja a nyúlcipőt, és uccu! Menekülés közben először egy közeggel, majd néhány más túlélővel találkozik. Együtt pucolnak tovább.

A túlélők némi beilleszkedési nehézség után meghúzzák magukat egy plázában, majd később újabb emberkék csatlakoznak hozzájuk. Nagy dumálások, nagy dugások, sakkpartik, golfozás, céllövészet, dizsi. Mígnem néhány zombi betörése előbbre kényszeríti a tervezett nagy menekülést. A kikötőhöz tartanak, ahol az utolsó emberek hajóra szállnak – közben dráma, vér, önfeláldozás. A kis csapat egy lakatlan szigeten köt ki – ám nem éppen megnyugtató felfedezésben van részük...

Véres, pörgős, hangulatos, zúzós kis film – néhány tanulságos, idézhető beszólással. Az egyik legkiválóbb remake, amit valaha láttam.

Jó tanács: ha legközelebb plázában jársz – egyél-igyál kedvedre, próbálj ki és fel mindent! Indok: a zombi-invázióra készülsz...

No.59. 2008-09-28 kora este

Cannibal Holocaust

Ruggero Deodato 1980-as kultfilmje.

A film alapvetően két részre osztható: először is van egy amerikai doki, aki az Amazonas mentén egy eltűnt forgatócsoport nyomát kutatja. Mit tesz Isten: talál két kannibál törzset is, de ez még hagyján. Rábukkan ráadásul az elveszett stáb néhány cuccára, köztük filmtekercsekre is. Irány vissza Amerikába – itt le is vetíti a filmet néhány lelkes érdeklődő jelenlétében.

Nos: kiderül, hogy a stáb (három férfi + egy néni) valóban ott járt, ahol a professzor – csak éppen ők ráfaragtak. A kamera az operatőr haláláig rögzített mindent, a kameraman társainak gondos és alapos kivégzését is. Azért a felvételekből az is lejön, hogy a nyugatiak nem voltak olyan ártatlanok az ügyben: megszadizták kicsit a törzs egyes tagjait. Ámde – ahogy mondani szokták – a fagyi visszanyalt.

Deodato műve ma is hatásos, időtálló alkotás: kiváló operatőri munkával, gyönyörűen brutális kivégzésekkel, darabolásokkal, beteg hangulattal. Ha a mélyebb mondanivalótól eltekintünk (bár bizonyos elképzelések helyenként ellentmondásosak – pl. élő állatok kizsigerelése a film kedvéért), és a maga nyersességében tekintjük, még akkor is kiemelkedően jó film.

Jó tanács: SPOILER! Ne hívd a zsarukat – ez csak egy ál-dokumentumfilm...

No.60. 2008-09-28 este

Machine girl (Kataude mashin gâru)

Noboru Iguchi 2008-as horror-vígjátéka.

Ez kérem egy tipikus bosszútörténet, egyből a közepén kezdve. Ami átlagos japán kiscsaj – volt. Amíg az öccsét és annak haverját szét nem szadizták a nagyfiúk. Ami erre szörnyű bosszút esküszik – ami-be majdnem bele törik a bicskája. De a fél bal karja mindenképpen. A fő ellenség ugyanis egy jakuzanindzsasrác.

Szerencsére az elhunyt haver rokonai besegítenek, és hiányzó karja helyett főhősnőnk kap egy csinos géppuskát (ezt utóbb láncfűrész váltja majd fel). És elkezdődik az igazi leszámolás; vér, darabolás, vér, csonkítás, vér, sikolyok, vér, bosszú – vérbosszú. A végső leszámolásra Ami gyakorlatilag egyedül marad – hogy a befejezés happy-e, vagy sem...

Poén igazából nincs sok a filmben – és ez az, ami visszaüt. A nevetségesen morbid, ultravéres jelenetek ugyanis egy idő után önmagukban már nem poénosak. Amúgy nem rossz, beteg kis film – csak elkelt volna bele némi verbális humor is.

Jó tanács: Ash, öreg cimbi! Megtaláltam neked az ideális csajt ;)

No.61. 2008-09-29 este

Fűrész (Saw)

James Wan 2004-es filmje.

Egy fotós-kémkedős srác arra eszmél, hogy lábánál leláncolva fekszik egy ótvar mocskos helyen. Vele szemben egy másik férfi, hasonló helyzetben. Kettejük között egy hulla, kezében pisztollyal. Egy diktafonon utasításokat találnak, és szép lassan kibontakozik, hogy ők egy, a hírekből ismert sorozatgyilkos áldozatai lettek. Találnak fűrészt is: levághatják vele a lábukat.

Közben megismerünk egy csomó háttérinfót: van itt például egy nyomozó, aki a gyilkos után lohol, bosszúra szomjazva. Aztán kiderül, hogy a másik leláncolt férfi az a sebész, aki után a fotós gyerek kémkedett. Ráadásként a doki családja is életveszélyben van – itt minden összefügg mindennel. A fináléban a két főhős egymás ellen fordul – de hiába. A történet befejezése nem nevezhető vidámnak és megnyugtatónak.

Sokan igazi kultfilmnek nevezik ezt a horrort, szinte a műfaj egyik mérföldkövének. Jómagam nagyon jól sikerült, hatásos mozinak tartom – de mesterműnek azért nem. Kétségkívül az utóbbi évek egyik legjobb horrorja – a folytatásokról ez már nem mondható el.

Jó tanács: ha nem vagyunk szentéletűek, gyónjunk és áldozzunk rendszeresen – és reménykedjünk, hogy a valóságban nincsenek olyan figurák, mint Jigsaw. Esetleg rohadt gyorsan térjünk jó útra.

OFF
Tegnap sajnos bedöglött a netem - így nem tudtam a megszokott módon, rögtön a megtekintés után posztolni a véleményezést. Most pótolom - bízom a zsűri nagylelkűségében :)

Köbli Norbert · kobli.blog.hu/ 2008.09.27. 22:18:55

Ezzel egyetértek: ritka tré film volt :)
ON

No.62. 2008-09-29 este

Fűrész 2 (Saww II)

A folytatás, 2005-ből, ezúttal Darren Lynn Bousman vezényletével.

A cselekmény ismét több szálon fut. Egyrészt újra van egy nyomozónk, aki keresi az igazságot. Közben ő is belekerül a kakába. Másrészt Fűrész-bácsi ezúttal nyolc játékost terel össze egy házba, hogy megadja nekik életük utolsó, legnagyobb lehetőségét. Eközben egyre több dolgot tudunk meg Jigsaw múltjából.

Az épületbe zárt emberek létszáma egyre redukálódik, szép lassan egymás ellen fordulnak. Köztük van a nyomozó fia is. Ráadásul még egy beépített ember is. Fogy az idő, és közben változatosabbnál változatosabb módokon pusztul a nép. A végén lehull egy-két álarc, Mason közeg pedig nagyon megszívja.

Az első résszel ellentétben ez bizony már B-horror a javából. Annak nem rossz – de más koncepció a remélt és teljesített bevételen kívül nincs a film mögött. Egyszer nézhető, klisékből építkező film – néhány új kivégzési formával.

Jó tanács: ha még mindig nem tértél az igaz útra – semmi sem menthet meg a folytatásoktól...

Szerintem az egész Machine Girl úgy, ahogy van, poénos. :)

No.63. 2008-09-30 este

Fűrész 3 (Saw III)

2006, Darren Lynn Bousman.

Jigsaw védence, a totál elmeroggyant Amanda elrabol egy doki nénit, hogy segítsen életben tartani egyre rosszabb bőrben lévő mesterét. Közben kinyiffan egy-két ember az előző részből, felbukkan Mason detektív is – szívós egy ürge, meg kell hagyni. A többi zsaru persze nyomoz bőszen: látunk is ezalatt néhány kreatívan borzalmas emberhalált.

Itt valójában már Amanda játssza csöppet sem fair play díjas feladványait – belekeverve a történetbe a doktor hölgyike férjurát, Jeffet is. Mondjuk Amanda konkrétan elég keményen ráfarag arra, hogy rossz tanítványnak bizonyul. Konkrétan a doki is ráfarag a végére. Meg Mason is. Meg Jigsaw is. Tulajdonképpen Jeff is. De legjobban a néző.

Tipikus rókabőr-film: cserébe vért kapunk ugyan – de koncepciót nem. A színészi játék – az egyetlen Jigsaw (Tobin Bell) kivételével – olyan lagymatag, hogy elhinni is nehéz. Hiába ér véget a film úgy, mintha befejeződhetne a történet – mégis világos, hogy nem úszzuk meg.

Jó tanács: semmilyen körülmények között ne próbáld Jigsaw-t bántani – úgyis ő az erősebb kutya.

OFF
Egész jó kis film a Machine Girl - de szerintem tényleg több verbális humor kellett volna. A dilis vihogások, meg a morbidan eltúlzott mászárszék-jelenetek egy idő után nem annyira viccesek.

Persze lehet, hogy rossz volt a feliratozás - japánul meg nem igazán tudok :)
Nálam erős közepes a film. Ez részemről már komoly dícséret :)

Ha végére érek a HHCs-nek (most már én is kíváncsi vagyok, kitartok-e addig, és meglesz-e a tervezett 120 film), úgyis csinálok egy TOP 5 (10?) legjobbak és legrosszabbak listát :D
ON

Nálam is csak közepes volt a Machine Girl, mert míg a Ricky Oh-n pl. sokadszorra is a térdemet csapkodva kacagok, ez már csak félmosolyokra volt elég. Iguchi korábbi filmjei viszont még ennél is gyengébbek.

Amúgy már megvan a Machine Girl és a Tokyo Gore Police alkotóinak új filmjének címe is:
Driller Bra Sisters
Szóval jönnek a Fúrós Csöcstartós Csajok!! Óje! :P

No.64. 2008-09-30 este

Fűrész 4 (Saw IV)

+ 1 év, ...

Ebben a történetben Jigsaw már halott: az elhunytat szépen fel is boncolják, és találnak a gyomrában egy diktafont. Szóval nincs vége a mesének. Nyomozóink kutakodni kezdenek: ki szórakozik még itt, ha Jigsaw halott – vagy mégsem halt meg? Persze feltűnik Mason közeg is – a csávó tényleg nagyon bírja.

A történet a szokásos: néhány csapdás gyilkosság, részletek Jigsaw múltjából – előszedik még az exnejét is (ja: volt neki ilyen). A végkifejletben egy, az előző részből ismert helyszínen összecsődül több ember. Jeff bácsi is feltűnik – de ráfarag kegyetlenül. Az utolsó nyomozó is ráfarag – de vele még találkozhatunk. Mason bátyánktól végre végleg(?) elbúcsúzhatunk. És persze a végén lehull az álarc...

Egy-két jól mutató kivégzésen kívül az ég adta világon nincs a filmben semmi érdekes. A koncepció végre jól látszik: ennek a történetnek ugyanaz a lényege, mint a Péntek 13, vagy a Rémálom szériáknak. Húzni, mint a rétestésztát – ha lehet, akkor a végtelenségig.

Jó tanács: csak egy kérés: majd szóljon valaki, hányadik résznél hagyták abba! Már ha megérjük...

a hétvégén nem igazán volt időm, meg egy időre lehalt a gépem is, úgyhogy megint egyben lesz egy nagyobb adag, elnézést.
(nem tudom mennyire egyértelmű, de ha nem írok külön dátumot, akkor közvetlenül az adott film megtekintése után születik a komment)


( 2008.09.27 éjszaka)

52, The Girl Next Door (2007):
Jack Ketchum, a Sylvia Likens-ügyet feldolgozó regényének filmre vitt változata.
A könyvet anno egy éjszaka alatt olvastam ki, aztán hányingerrel küszködve vágtam be a sarokba, és még az a röhelyes gondolat is felmerült bennem, hogy el kéne égetni. Nem azért, mert annyira rossz, sőt, a mai napig remekműnek tartom, de azt hiszem ezt csak az értheti, aki szintén olvasta már.
Eme brutális hatású, kiválóan megírt mesterművet sikerült megfosztani a hangulattól, tartalomtól, az életszerű, kidolgozott karakterekről, és egy súlytalan, dögunalmas, másfél órás kínzás-jelenetté degradálni, ami akkor is baromi kevés, ha a könyvtől függetlenül próbálom szemlélni: horornak lájtos, drámának meg felszínes...

53, Bug:
Agnes White magányosan tengeti szánalmas életét egy lepukkant motelszobában, mígnem barátnője jóvoltából megismerkedik egy háborús veteránnal, akin a hadsereg különböző kísérleteket végzett...
A felszínen "csak" egy hatásos horror, ami napokig nem hagy nyugodni, aztán később esett le, hogy az igazán hátborzongató benne a mélyén megbúvó pszichológiai tanulmány az őrület racionális és logikus természetéről, az instabil elme befolyásolhatóságáról, a folie à deux kialakulásáról és lefolyásáról.

54, The Signal (2007):
Egy távközlési eszközök által sugárzott jel hatására kitörő és elharapódzó erőszakhullám, paranoia és kollektív őrület történe, három részletben, három rendező által három különböző stílusban előadva, főszerepben egy szerelmi háromszög résztvevőivel.
Horrorként kezdődik, fekete komédiaként folytatódik, majd sci-fiként ér véget, de koherens marad egészen a befejezésig, mely (a film egészével egyetemben) sok mindenre nem ad konkrét választ és elvarratlanul hagy szálakat, ezáltal igazi újranézős darabbá téve a filmet.

( 2008.09.28 este/éjszaka)

meglepve tapasztaltam, hogy az imdb szerint az ilsa trilógia is belefér a horror kategóriába, úgyhogy sokadszorra is újranéztem egy végigpiált éjszaka után, szinte gyógyírként hatott másnapos szervezetemre.

55, Ilsa, She Wolf of the SS:
Az egyik kedvenc filmem, már az elejére bevágott fals szövegnél fetrengeni szoktam a röhögéstől, mely arról biztosít, hogy a film valós tényeken alapul, és azzal a céllal született, hogy ezek a borzalmak ne történhessenek meg újra. Hát persze..
Ilsa, a gonosz SS tiszt egy náci táborban kísérletezget a női foglyokon, mely kísérletek célja leginkább fájdalomtűrő képességük feltérképezése, szabadidejében pedig férfiakkal hetyeg, majd eljön a nagy szerelem is , egy mindörökké álló farkú fogoly személyében, aki persze csak és kizárólag azon önzetlen érdekből dugja Ilsát, hogy ezáltal elősegítse a rabok szökését.
Az általam látott exploitationok nagyrészével ellentétben ennek a története is eléggé szórakoztató: ármány, és szerelem, töménytelen mennyiségű izgalom; erre vannak a szokásos kínzós- és szexjelenetek felfűzve, főszerepben Dyanne Thorne-nal, aki a létező leggyönyörűbb milf, akit valaha láttam. Hát kell ennél több?

56, Ilsa - Harem Keeper Of The Oil Sheiks:
A története szinte hajszálpontosan megfeleltethető az előzőével: Ilsa ezúttal háremőrként hódolgat szadista hajlamainak, megy is minden a legnagyobb rendben, míg fel nem bukkan egy alfahím az ellenség táborából, aki képes hatalmas szexuális étvágyát kielégíteni, minek hatására szerelmes és óvatlan lesz, a csodás szerető pedig elárulja...
A többi a szokásos: sok szex, gyönyörű fiatal lányok ötletes szadizása, Dyanne Thorne hatalmas, meztelen mellei... Méltó folytatása az első résznek.

57, Ilsa - The Tigress Of Siberia:
Számomra a széria leggyengébb része (bár az utólag Ilsa, the Wicked Warden-re kersztelt művet még nem láttam): a film első, szibériai gulágon játszódó része még nagyjából követi a sorozat hagyományait, aztán a történet áthelyeződik Kanadába, és átcsap lapos akciófilmbe. Nekem nagyon hiányzott az a mozzanat, amikor Ilsa a megfelelő hím hatására dominából szexrabszolgává transzformálódik, és ami (többek között) annyira szórakoztatóvá tette az előző részeket, valamint ezúttal kimaradtak a leszbikus csatlósok is, a kreatív kínzóeszközöket pedig agymosó számítógépre cserélték, mely megintcsak eléggé felejthető.
Azért a "Mozogjunk együtt, bátyuskáim!" és "Elvtárs, neked olyan hosszú, mint a Volga folyó" jellegű beszólásokkal súlyosbított, usánkás dp jelenet mindent visz, és Dyanne Thorne hatalmas rajongójaként amúgy sem tudom nem szeretni.

( 2008.09.29 este)

58, Antikörper (Antibodies):

A film zsenialitása az eleje stáblista (mi ennek a rendes magyar neve?) inventív használatával kezdődik, majd szinte rögtön ezután tesz egy kikacsintást a Silence of the Lambsre, mintegy tudtára adva a nézőnek: a rendező tudja jól, hogy a téma jellegéből adódóan óhatatlanul a fentebb említettel fogják összehasonlítgatni a művet, úgyhogy ne is várjunk egy újabb Hannibal Lectert. Mert ami ezután jön, az sokkal durvább annál.

Gabriel Engel (figyelem: gyönyörű, beszélő név, egyben finom bibliai utalás, melyből lesz még jópár), a veszélyesen intelligens, manipulatív, pedofil sorozatgyilkos, és a belőle vallomást kicsikarni próbáló naiv, hithű keresztény, vidéki rendőrtiszt kapcsolata kerül kivesézésre (szélsőségességük ellenére mindkét karakter teljes métékben életszerű és hiteles), kettejük között a kapocs egy hosszú ideje megoldatlan gyilkosság, ami, bár kézenfekvő lenne, de valamiért mégsem akar beleilleni Engel profiljába.

Tanúi lehetünk, ahogyan egy csendes, nyugodt falu mikroközössége atomjaira hullik szét a gyilkosságot követő kollektív bizalmatlanság okán; egy férfi meginog a hitében, és megkérdőjelezi kompetenciáit mint családapa, rendőr, vallásos ember és vezető; egy perverz, bomlott elme az utolsó pillanatig űzi beteges játékait, és rács mögül is gyilkolni próbál; közben jó és rossz, normalitás és őrület, rendőr és gyilkos közti határvonalak szép lassan elmosódnak.

A filmről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, az első két óra egyszerűen tökéletes, a hátborzongatóan szépen megkomponált gyilkosságok pont annyit mutatnak, hogy aztán a fantázia még brutálisabbra színezze őket; a két főszereplő elképesztően alakít; a feszültség és a fogyó idő folytán érzett szorongatottság egyetlen másodpercre sem csökken, a végére már szó szerint a körmömet rágtam és a szívem kiugrott helyéről, az utolsó másodpercig képtelenség akár csak sejteni, hogy mi lesz a befejezés... és jajj, elérkeztünk a befejezéshez, melyről, -mivel ha pisztolyt fognának a fejemhez sem lenne szívem lelőni- álljon itt annyi, hogy erre tényleg nem lehetett számítani.

No.65. 2008-10-01 este

Szörnyűségek tábora (Sleepaway Camp)

1983-as elkövetés, Robert Hiltzik író-rendezőtől.

Természetesen a történet egy amcsi táborban játszódik. Főhősünk, a kis Angela olyan félénk, hogy még a könnyű nyári szellentés is csak hálni jár belé. Egy 8 évvel ezelőtti motorcsónak baleset is kísérti csórikámat. Unokaöccsével közösen paterolta el őt erre a nemszeretem helyre anyuci: és ennek meg is lesznek a következményei.

Angela ugyanis olyan, mint a tipikus westernhős: szófukar, magányos, különc – és maga osztja az igazságot. Aki túl sokat baszakszik vele, azt hazavágja. Tulajdonképpen ennyi az egész film: a tini vamp véres bosszúja. Persze elméletileg csak a film végén derül ki, hogy ő a gyilkos – öreg rókák azért sejthetik. Ám van itt még egy aprócska meglepetés, ami már nem biztos, hogy mindenkinek olyan könnyen lejön.

A film néhol mintha a műfaj torz tükre akarna lenni – de igazából maga se tudja micsoda. Horror? Vígjáték? Paródia? Ezek egyvelege? Sehogy se jövünk ki jól a végére, azt kell mondjam, ráadásul kevés a feszültség és a vér is. Ezek után nem vagyok kíváncsi a folytatásokra...

Jó tanács: srácok: ne szédítsetek egyszerre több csajt! Főleg, ha az egyiket Angelanak hívják. Kegyetlenül ráfaraghattok. Mick bácsi nem véletlenül írt róla dalt is: „But Angie, I still love you, baby
Evrywhere I look I see your eyes...”

No.66. 2008-10-01 este

Menekülj! (See No Evil)

Gregory Dark munkája, 2006-ból.

8 vásott javítóst (nemek fele-fele arányban) két nevelő közösségi munkára visz egy lepusztult szállodába, ahol egy öreg nőci a felügyelő. Ha kiganyézzák a putrit, egy hónapot elengednek a büntetésükből. Nosza! Hamar kiderül: nincsenek egyedül. Egy rohadt nagydarab elmebeteg vadászik rájuk, aki ráadásul az egyik nevelő, a félkarú exzsaru régi ismerőse.

Kezdődik a szokásos macska-egér játék: döglenek a népek keményen. A rosszul szocializálódott behemót (gyermekkori traumák, ketrecben tartás, szadizás, vallásos agymosás) persze dicstelenül elhullik a végén – de közben kiderül egy-két dolog, és a csapat nagyobbik részét a másvilágra küldi.

Klisékből építkező, de viszonylag tűrhető átlag horror. Jó kis véres, szemkiszedős, kampózós, rejszolós, torkon mobilt lenyomós. Beteg.

Jó tanács: most egy életre megtanulod: a telefont a film vetítése előtt kéretik kikapcsolni!!...

(2008.09.29. éjszaka)

59, Demon Seed:

A tudós Dr. Alex Harris és csapata a tanulásra, gondolkodásra és cselekvésre képes szuperszámítógép megépítésén munkálkodik. Fáradozásikat siker koronázza, a gép rögtön rájön, hogy sokkal okosabb alkotóinál, úgyhogy azok idióta parancsainak teljesítgetése helyett szemet vet teremtője csinos nejére, és határozott egyéniség lévén már az első randin közli is szíve választottjával, hogy gyereket szeretne csinálni neki. Az asszonykát alakító Julie Christie persze egy kissé gyorsnak találja ezt a tempót, de aztán némi veszekdés és családon belüli erőszak után már egészen összeszoknak, és megtörténhet a fogantatás: megszületik az első félig ember, félig gép hibrid, nagy az öröm: a család visszakapja tragikusan korán elhalálozott lányát (ugyanis róla mintázta a kölköt a melegszívű pc), és a kompjútörnek is sikerül továbbörökíteni génjeit (áramköreit?): mindenki megkapja amit akart, hepiend, öröm és boldogság..

Nem igazán tudok kevésbé rémisztő dolgot elképzelni, mint egy számítógép, de készséggel elhiszem, hogy '77-ben még lehetett ezzel ijesztgetni a jónépet, akik talán azért is szerencsésebbek voltak, mert fogalmuk nem lévén a témáról, kevesebb szenvedést okozott nekik az áltudámányos, informatikai bullshit, amit a múviban prezentálnak..


60, Kairo (Pulse):

A minősíthetetlen amerikai remakehez volt előbb szerencsém, és most abban is erősen kételkedem, hogy egyáltalán látta-e az eredetit, aki elkövette azt a rettenetet..

Sikerült ugyanis agyatlan tinihorrorrá gyaláznia ezt a modern, elgépiesedett világunkat bemutató opuszt, ahol a telefonon és számítógépen köttetett és ápolt álkapcsolatok korában észrevétlenül üresednek ki mindennapjaink, mígnem az ember izolált kis szigetté, szellemmé változik a többi ember számára, ami már nem nevezhető életnek, de még nem halál, csupán súlytalan lebegés a semmiben.

Sötét és nihilista hangulatára rátesz még egy bazinagy lapáttal, hogy aki csak egyetlen napot is töltött már valamilyen internetes társkeresőn, az valószínűleg minden nehézség nélkül képes magát tökéletesen beleélni a történetbe, és ez az igazán hátborzongató, nem a szekrényből előugró hülyegyerekek..

( 2008.09.30. éjszaka)


61, Strange Circus:

Az első fél óra nagyjából eseménytelenül és könnyen érthetően telik: Mitsuko incesztussal és nemi erőszakkal súlyosbított gyerekkorának lehetünk tanúi, melynek aztán anyja akaratlan meggyilkolása vet végleg véget.
Aztán egyre gyorsuló ütemben mutatkozik meg eme kardinális esemény mások szemszögéből is, melyet az ember eleinte még magabiztosan követ, majd egyre jobban elbizonytalanodik, a végére pedig csak fogja a fejét, hogy akkor most ki kicsoda?, ki képzelte magát kinek?, mi volt múlt, jelen, és jövő?, mi volt álom, képzelet, és valóság?, kinek az álma volt kicsoda?, és egyáltalán: WTF?

Válasz nem lesz, ellenben a kérdések annyira jól lettek feltéve, hogy folyamatos újranézésért kiált: a néző aktuális hangulatától függően, kedvére azonosulhat az anyja megölésétől bekattant kislánnyal, a lánya megölésétől bekattant anyával, ezeknek későbbi kiadásával, vagy egy szimplán kattant pornóírónővel, mely karakterek mindegyike még további számtalan értelmezési lehetőségét rejti a történetnek (és plusz egyet az a tény, hogy ezek mindegyikét Masumi Miyazaki játssza).


62, Wind Chill:

VicGilson véleményezését olvasva ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy ezt újranézzem, mert úgy rémlett, hogy nekem meg pont tetszett..

Sztori dióhéjban, szerintem: Pszichopatának tűnő fiú felajánlja lánynak (a nevük sosem derül ki), hogy hazafuvarozza a karácsonyi szünetre, aztán mikor lerobbannak a semmi közepén, kiderül hogy a srác nem akar semmi rosszat, csak kicsit félénk, és így próbál ismerkedni, ellenben a megfagyáson kívül még a helyszínen az ötvenes években borzalmas halált halt emberek gonosz szellemei is fenyegetik őket...

Tény, hogy kábé annyira ijesztő, mint egy természetfilm, de itt nem is ez volt a lényeg, hanem a két szerethető és életszagú karakter kapcsolata, hisz' mi is lehetne tragikusabb, mint mikor két lélek végre egymásra talál eme zord világban, majd a bimbózó kapcsolat az egyikük halálával végződik, mielőtt még egyáltalán elkezdődhetett volna? (Ugye milyen költői?)
A gyönyörű, békés, tiszta fehér hófödte táj és a dühös, háborgó halottak kontrasztja Clint Mansell zenéjével aláfestve amúgy is olyan hangulatot teremt, ami önmagában elviszi a filmet, még ha az ember nem is kifejezetten fogékony az ilyen romantikus darabokra.


63, Apartment 1303:

A mérhetetlen kreativitás és újszerűség jegyében ezúttal gonosz kéró gyilkolássza az anyagilag nehéz helyzetben lévő fiatalokat, akiknek baromi lassan esik csak le, hogy talán nem véletlenül olyan alacsony a bérleti díj. Testvére halála után Mariko is felkeresi ezt a lakást, hogy ott nyakig süllyedjen az önsajnálatba, majd nagy nehezen összeszedi magát, és hosszadalmas, döcögős nyomozásba kezd, minek során kiderül (figyeled, mekkora csavar!?), hogy valójában nem a kégli, hanem egy ijesztő, bosszúra vágyó, hosszú fekete hajú kiscsaj a hunyó..
Legalább olyan izgalmas, mint amilyennek hangzik, haha..

Van egy olyan érzésem, hogy késő lenne beszállni... Nem vagytok kispályások!

Imáááááádom a Kairo-t! :D

"Nálam is csak közepes volt a Machine Girl, mert míg a Ricky Oh-n pl. sokadszorra is a térdemet csapkodva kacagok, ez már csak félmosolyokra volt elég."

Jó, hát Ricky-Oh-t senki sem üti! (Sokáig... :D)

"Amúgy már megvan a Machine Girl és a Tokyo Gore Police alkotóinak új filmjének címe is:
Driller Bra Sisters
Szóval jönnek a Fúrós Csöcstartós Csajok!! Óje! :P"

A Machine Girl végén már ellőtték az ötletet, de azért szívesen megnézek egy filmet is a témáról. :)

No.67. 2008-10-02 este

Őrültek háza (Madhouse)

William Butler 2004-es filmje.

A történet főhőse egy ifjú dilidoki, Clark bekerül (rém)álmai elmegyógyintézetébe. Itt aztán mindenki zakkant: nem csak az ápolandók, hanem a rájuk vigyázó személyzet is. Sőt: ők talán még inkább. A főnővér kiemelkedően lökött, ráadásként a klientúrát szadizza. No nem sokáig: a pszichiátrián ugyanis egy titokzatos gyilkos is felbukkan.

Innentől kezd véresebb fordulatot venni a film: terítékre kerülnek ápoltak és ápolók egyaránt – többek között a főnéni is. Lassan fény derül a szörnyű titokra: itt bizony alighanem a főhős a hunyó. A végső jelenetekben természetesen lehull a lepel: fény derül még a titokzatos 44-es cella lakójának kilétére is. Happy end nincs.

Megint egy olyan film, amiből többet illett volna kihozni. De ez így nagyon gyenge. A kórház vezetőjét alakító Lance Henriksent kivéve a színészi felhozatal iszonyúan gyenge. A főszereplő Clark dokit alakító színész (írjuk le bátran: Joshua Leonard) gyengébb, mint az algopyrin.

Jó tanács: ha azt hiszed, hogy úgy gondolod, hogy én tudom, hogy te sejted, hogy én valójában kik vagyunk – akkor legszebb ideje bejelentkezned Joshi Bharatnál. Majd ő megoldja :)

No.68. 2008-10-02 este

Dark Floors

Pete Riski 2008-as finn horrorja.

Egy fiatal apuka úgy dönt, hogy elviszi epilepsziás(?) kislányát a kórházból. Azonban bennrekednek a liftben négy másik ember (nővérke, biztonsági őr, öreg hippi, táskás fickó) társaságában. Amikor kiszabadulnak, a kórházban síri csend, sötétség, megállt órák és hullák. Keresik a kiutat – de hiába. Közben újabb halottak, és oroszlánhörgést imitáló szörnyek mindenfelé.

Mintha valami idő és/vagy dimenzió csapda lenne ez az egész. Vagy nem. Az öregnek mintha lennénk infói a helyzetről. Vagy nem. Talán a kislány a megoldás kulcsa. Vagy nem. Ami biztos: a túlélők létszáma fogyatkozik. Vagy nem. A történet vége nesze semmi – fogd meg jól. Hogy ki álmodott kit, megtörtént-e valami az egészből, vagy nem? Nem derül ki.

Kevés feszültség, kevés vér, iszonyúan zavaró trükközések (olyan sötétség van, hogy szinte semmit nem látunk), gusztustalan módon semmitmondó és teljesen érthetetlenül végződő történet. Sok béna filmet láttam már – de ezt a legrosszabbak közé sorolom. A néző pofátlan átverése és hülyének nézése pedig nem horrorfilm.

Jó tanács: ha teheted, nézd meg! Csak hogy értékelni tudj majd egy Uwe Boll filmet...

Most nézem csak, hogy ez a Dark Floors az Euróviziós dalversenyt megnyert, szörnymaszkokat viselő Lordi együttes frontemberének ötlete alapján íródott, és maga a zenekar is szerepel benne. :)

( 2008.10.1. éjszaka)

64, Paura nella città dei morti viventi (City of the Living Dead):

Thomas atya egy nap felakasztja magát, ezáltal megnyitva a pokol kapuját, melyet hőseinknek még mindszentek éjszakája előtt be kell zárniuk, különben csúnyán elszabadulnak a halottak.

Hogy ki volt Thomas atya, mi vitte rá, hogy önkezével vessen véget életének, és cselekedete miért bír ilyen hatással, azt sok egyéb mellett sosem tudjuk meg, nem is a története volt az, ami mélyen megfogott, hanem hogy ennyire rémületesen gusztustalan zombikat én még filmen nem láttam (mondjuk élőben sem, haha), a hátborzongató zenével és hanghatásokkal kísért látványorgiára és gyilokra pedig egyszerűen nincsen jobb szó, mint hogy gyönyörű.


65, The Wicker Man (1973):

Howie rendőrtiszt egy isten háta mögötti skót szigetre érkezik, hogy kinyomozza egy kislány eltűnését, akinek a helyiek eleinte még a létezését is tagadják..

Alapvetően a hideg kiráz bármilyen vallással kapcsolatos témájú filmtől, de itt annyira érdekfeszítően és izgalmasan kerül ütköztetésre a szigorú keresztény és a szabadosnak tűnő, életigenlő pogány hitvilág, hogy ha lenne bármilyen hitem, ezekután valószínűleg kitérnék belőle..


66, Dead Man's Shoes:

Richard visszatér szülőfalujába, hogy leszámoljon a fogyatékos öccsét terrorizáló bandával..

Naturalista történet az emberiség szemetéről, a legértelmetlenebb, üresség és unalom szülte erőszakról, és az azt követő, szintén sehova sem vezető, ámde elkerülhetetlen bosszúvágyról. A reváns maga, bár helyenként elképesztően véres, sosem fordul át öncélú hentelésbe, hol borzalmasnak, hol nevetségesnek, hol szánalmasnak hat, ezáltal válik igazán hitelessé és emberivé, még úgy is, hogy a ok-okozati összefüggések teljes feltárására csak a film legvégén kerül sor.

67, Khon len khong (Art of Devil):

Kamala banális módját választja a meggazdagodásnak: teherbe esik egy milliomos, családos férfitől, aki persze perkál is, mint a kisangyal, amennyiben a csaj hajlandó abortálni az ivadékot, ám ő sokkal ambíciózusabb ennél: a pasira és a gyerekre is igényt tart. Mivel eme terve meghiúsul, némi feketemágia segítségével elteszi láb alól a nemkívánatos személyeket, és rámozdul a csávó fiára, aki némi varázslat segítségével hajlandó is feleségül venni, de sajnos nincs akkora szerencsénk, hogy ezután élnek boldogan, és vége a filmnek, ugyanis Kamalának nem akaródzik osztozni a családi vagyonon, ezért kénytelen egyenként kiiktatni az egész famíliát.
Innentől féldimenziós figurák kergetik egymást alacsony költségvetésű papírmasé hátterek előtt, közben vadul próbálják a szánkba rágni, hogy mindez valójában a jó és a rossz örök harcáról és körforgásáról szól, majd miután kilencven perc után sem sikerül főhősnőnk terve, inkább szembesül önnön velejéig gonosz mivoltával, és szinte önként pottyan le egy olcsó díszlet-épület tetejéről, mi meg a stáblista alatt végre fellélegezhetünk, hogy ennél kínosabb már nem lesz..

68, Long khong (Art of Devil 2):

Ezúttal abból adódik a probléma, hogy néhány gimnazista túl gyakran látogatja a helyi voodoo varázslót alantas céljaik elérése érdekében, melyek elsősorban a két fős tanári kar ellen irányulnak. Sikerül is kicsinálniuk a pedofil, szadista tesitanárt, amit ennek szintén pedagógus szeretője nem néz jó szemmel, és két évvel később alaposan megleckézteti a mihaszna, neveletlen kölköket.

Vagy nem, de mindegy honnan nézzük, így is, úgy is hatalmas hézagok és logikai bukfencek tömkelege népesíti be a történetet..

Azért erős közepes gore-parádénak elmenne, ha fél órával rövidebb lenne, és ha nem próbáltak volna valami nagyon intelligensnek látszani igyekvő befejezést erőltetni a végére..

69, Long khong 2 (Art of Devil 3):

Gore szappanopera: hirtelen mindenki feltámad, aki az előző rész során már háromszor elhalálozott, többek között a tanárnéni, akinek funkciója abban merül ki, hogy csúnyán néz, és olyan hangokat ad ki magából, amiket még egy Mike Pattonbe oltott Diamanda Galás is megirigyelne. Ja meg szerelmes bele az apuka, aki ezért megmérgezi anyukát, ám a tanárnő inkább a tesitanárral kavar, ezért apuka öngyilkos lesz, aztán visszahozzák a halott anyuka lelkét a tanárnő testében, aki ezért ismét dühös lesz és sokadszorra is kipusztítja a családot, közben mindenki terhes, de nem tudni kitől..

A készítők bölcsen megfogadták tanácsomat: ez már 20 perccel rövidebb, mint elődei, ellenben az erkölcsi tanulságot csak nem tudták kihagyni.
Igazán figyelemre méltó a gyilok végére bevágott random bullshit, mely azon nézőknek hivatott kedvében járni, akik hajlamosak minden értelmetlen baromságot mesterműnek tartani, csupán azon egyetlen okból kifolyólag, hogy nem értik.

Chavez

Ez bizony a Lordi filmje.
Nem is egyéb, mint egy zenekari propagandafilm. Az élvezhetősége valahol a nulla körül volt. Részemről legalábbis.

No.69. 2008-10-03 kora este

Ideglelés (The Blair Witch Project)

Daniel Myrick és Eduardó Sánchez 1999-es filmje.

Doku-horror akar lenni az alkotás: volt már egy-két hasonló próbálkozás a filmtörténelemben. Három főiskolás (két srác és egy lány) nekivág, hogy dokumentumfilmet készítsen a Blair-i boszorkány legendájáról. Eleinte interjúkat készítenek néhány helybélivel, majd belevetik magukat a rengetegbe. Itt kezdődnek a zavaros, rémisztő események. Feltételezem legalábbis, hogy annak akarták szánni őket.

Akad benne éjszakai táborozás, meg furcsa jelek, meg keringés az erdőben, meg eltűnés, meg csomó sikítozás, kiabálás – főleg a vége felé. Tulajdonképpen nem találnak semmit – csak valami mégis történik, és az utolsó képsorokból az valószínűsíthető, hogy a fiatalok pórul jártak.

Most jön a mítoszrombolás: annak idején, jó régen, amikor először láttam, még benne volt a levegőben a médiazaj, meg a ’megtörtént a dolog’ porhintés. Még se volt rám semmilyen hatással. Most is ugyanígy jártam vele. Ez a film egy reklámhadjáratra, netes gerillamarketingre épített médiahack. Semmi több. Az utóbbi tíz év egyik legnagyobb átverése. Feszültség, izgalom nincs benne fikarcnyi se. Ugrál a kamera, liheg a kezelője, és egy csaj sikítozik. Ez horror?...

Jó tanács: lásd a No. 68-asnál...

No.70. 2008-10-03 este

Ideglelés 2 (Book of Shadows: Blair Witch 2)

A 2000-es folytatás, Joe Berlinger rendezésében.

Néhány fiatal úgy dönt, hogy utánajár az előző filmben szereplők sorsának és a történet hitelességének: valódi-e a film, illetve a legenda? Beveszik magukat az erdőbe – természetesen kamerával felszerelkezve. Virrasztani akarnak, de rájuk tör a filmszakadás, és reggelre egy szemétdomb közepén érkeznek. Az egyik leányzó ráadásul abortál. Visszajátsszák felvételt, de nem derül ki semmi. Viszont egyre idegesebbek.

Aztán ravasz módon egyszer csak visszafelé játsszák le a felvételt, és feltűnik az igazság: a kis csapat önkívületi állapotban egy fekete mágiás orgiát rögtönzött a romok között. Innentől kicsit megkutyulódik a történet: mindenki hallucinál, ideges, mindenki veszekszik mindenkivel. Aztán a csapat egyik fele kicsinálja a másikat.

A film görcsösen próbál mást, valami kézzelfoghatóbbat, véreset produkálni, mint az első rész. Nem igazán sikerül neki. Ritmus és koncepció nélküli, a misztikát és a kevéske gore-t iszonyúan rosszul összemixelő kotyvalék. Méltó folytatása az előzőnek: ugyanolyan nagy semmi (ezt a részt most láttam először).

Jó tanács: gruppen parti? Swinger-klub? Fenét! Csináljatok fekete misét!

No.71. 2008-10-04 délután

Aki bújt, aki nem (Jeepers Creepers)

Victor Salva 2001-es horrorja.

Trish és öccse, Darry vígan furikáznak valahol a jó öreg USA-ban. Egy baljós kinézetű furgon kis híján leszorítja őket az útról – de elsőre megússzak. Nem sokkal később azonban megpillantják a kocsit az út mellett, nem messze tőle pedig egy gyanús alakot, amint egy bebugyolált, tetemnek látszó tárgyat dob be egy csatornába. Ezt követően a testvérek szembesülnek azzal, hogy odalenn egy egész temető van.

Itt kezdődik a vesszőfutás az éjszakában: a sötét gyilkos utánuk veti magát. Hiába egy látó nőci, hiába a rendőrség: a szörnyeteg (mert az) golyóálló, repül, és irtja az embereket. A film vége nem zárul kifejezetten megnyugtatóan.

Utálom már magam ismételni, de újra a ’többet is ki lehetett volna hozni belőle’ dilemmával kellett szembesülnöm. A film első fele nagyon ott van: kivételesen jól kapja el a hangulatot. Aztán amikor a gonosz sötét, kalapos emberből denevéremberré materializálódik... El lett rontva. Sajnos. Azért így is tűrhető.

Jó tanács: aki olyan hülye, hogy amerikai spiritisztáktól remél segítséget – az meg is érdemli! Ha te ilyen szituba kerülsz – hívd Lui Padrét! Vagy Joshi Bharatot...

(2008.10.03. éjszaka)


70, Los Sin nombre (The Nameless):

Claudia hat éves lányának hullája borzalmasan megcsonkítva, szinte azonosíthatatlanul kerül elő egy kútból, ámde öt évvel később telefonhívást kap valakitől, aki azt állítja, hogy ő a lánya..

A film gerincét az alkotja, ahogyan Claudia végigmegy a hitetlenkedés, a remény, majd a lányáért minden erővel folytatott küzdelem stációin, ezért élvezhetőségét nagyban befolyásolja, hogy a néző mennyire képes azonosulni a rég halottnak hitt gyerekéért kétségbeesetten harcoló anya karakterével.
Mivel ez nekem minimálisan sem sikerült, számomra az első 10 perc után unalomba fulladt, az antagonistaként funkcionáló gonosz okkultista szekta tagjai inkább tűntek ártalmatlan, vigyori tébolydatöltelékeknek, mint szadista gyilkosoknak, a befejezés pedig szimplán röhelyes és logikátlan..


71, Eden Log:

A Sci-Fikben előszeretettel használt felvezető szöveget, mely a sztorit térben és időben hivatott elhelyezni, valamint megismertet az előzményekkel, ezúttal egy biblia-idézet helyettesíti, mely igazán csak a finálét követően nyer értelmet, vagy magyaráz meg bármit is. Közben egy vaksötétben, meztelenül és emlékek nélkül magához térő férfi bolyong egy kihalt, vagy éppen mutánsokkal vagy hi-tech katonákkal benépesült, klausztrofób hangulatú földalatti létesítményben, szűk barlangokon, lerombolt laboratóriumokon és furcsa gyökerekkel benőtt termeken át, a felszín felé, ezalatt észrevétlenül annyira magába szippant az elképesztő látványvilág és a történet, hogy vele együtt keressük identitásunkat és miérteket..

Bizalomgerjesztően indul, és az is marad mindaddig, míg el nem kezdünk válaszokat kapni, onnantól valamiért leül és erőltetetté válik, a főszereplő tettei motiválatlannak és ebből kifolyólag súlytalannak tűnnek, ezért a végén csúnyán besül a katarzis.


72, Dagon:

Az első élvezhető Lovecraft adaptáció, amihez szerencsém volt.
Klasszikus horror, mely sikeresen adja vissza a novella (Árnyék Innsmouth felett) hangulatát, annak ellenére, hogy némileg modernizálja a történetet, amiből az utólag hozzáadott véresebb részek sem lógnak ki, és a kihalt, sötét, állandóan nedves és nyirkos, baljós atmoszférájú Imboca és a szigetet lakó hátborzongató halemberek megvalósítása egyaránt kiválóan sikerült.

Messze nem tökéletes, de ha az embernek sikerül túllépnie néhány apróbb logikai bukfencen, esetleg beleélnie magát a kezdetben lúzer, chipagyú, kizárólag binárisan gondolkodni képes, ám később a körülmények hatására egyre találékonyabbá váló főhős helyzetébe (szerintem nem nehéz), remek szórakozásban lehet része.

No.72. 2008-10-04 este

Boogeyman

Stephen T. Kay 2005-ös filmje.

A kis Tim apukáját elragadja a szekrényben bujkáló mumus (Boogeyman) – a fiúcska szeme láttára. Itt ugrunk az időben: Tim már felnőtt, de még mindig parázik. Barátnőjével meglátogatják annak szüleit, és beüt a krach: a szörnybácsi kilopja a kádból a csaját. Így Tim visszatér gyermekkorának színhelyére, hogy szembenézzen a rémmel.

Egy régi ismerőse és egy kislány, akivel a játszótéren találkozik, segítenek neki. Mielőtt ténylegesen szembekerülnének a rosszarcú fazonnal, az még rémisztgeti őket kicsit, meg elragad egy-két embert. A film befejezése olyannyira marhaság (a mumus ’legyőzése’), hogy szót sem érdemel.

Tucathorror – lenne. De igazából annak is kevés. Gyenge, erőtlen, klisé-sablon parádé.

Jó tanács: ha hiszel a mumusban, legegyszerűbb, ha az ajtókat, ágyakat, kádakat egyszerűen kiiktatod az életedből.

72:72!
Ez igen Hölgyem és Uram!:-)
az lenne a szép, ha már halloween estéje lenne és két győztest hírdethetnénk...:-D

A Dagon nagyon jó! Sajnos Lovecraft-hoz kevesen tudnak méltó szerénységgel nyúlni. Stuart Gordon sem, de neki legalább rengeteg lelkesedése van és néha egész élvezhetőre sikerülnek a próbálkozásai (a Dreams In The Witch House kicsit izzadtságszagúbb és a vége gyengébb, de azért határozottan élvezhető alkotás).

No.73. 2008-10-04 este

Fekete karácsony (Black Christmas)

Glen Morgan 2006-os filmje (az azonos című 1974-es eredeti remake-ja).

A kis Billyt anyja addig szadizta, amíg a kissrác totál be nem dilizett. Ráadásul még az apját is a szeme láttára gyilkolta meg – utána pedig elrekkentette a padláson. Jött az új ember, jött új gyerek, Billy meg egyre őrültebb lett. Aztán egy karácsonykor kiszabadult, kinyírta a családot, és el is fogyasztotta őket – kivéve a kishúgát (akinek amúgy ő volt az apja).

A történet jelenében éppen megszökik a elmegyogyóból – és egy koleszos csajokkal teli házban köt ki. Ott kezdi irtani a népet. Kedvenc témája a szemgolyók kiszedése és elnassolása. A csajok visítanak, futkároznak, ellenállnak. A vége felé kicsit összekuszálódnak a szálak: nem egészen úgy van, ahogy eleinte gondoltuk. Itt a rosszak végül elbuknak – de nem adják olcsón az irhájukat.

Ez végre legalább egy egész normális, nézhető kis átlaghorror. Vérben tapicskolás, zöld zsákok a fejre, majd agyvelő kifröccsentése, szemkikaparás, tűzvész. No és persze béke és szeretet. Nem új mérföldköve a műfajnak, de hangulatos kis mészárlás. Nekem tetszett :)

Jó tanács: ha karácsonykor idegesít a társaság, és szeretnél egyedül maradni – indítsd el ezt a filmet. A hatás nem marad el ;)

73, Hansel & Gretel (2007):

Azt hiszem megvan a kedvenc koreai horrorom..

A sztori amolyan kifordított Jancsi és Juliska történet, egyben annak előzménye és folytatása is, ennél többet jobb nem is tudni róla előre, mert így lesz igazán durva.

A látványvilág a koreai filmeknél megszokott magas színvonalat is übereli, úgy néz ki az egész, mint egy megelevenedett Mark Ryden festmény, ahol a vidám színekben pompázó vékony cukormáz alatt ott lappang valami mély, megfoghatatlan, embertelen borzalom; mégsem esik abba a hibába, hogy a külcsín a belbecs kárára menne.
Olyannyira brutális és hatásos, hogy annak ellenére, hogy kórosan rühellem a gyerekeket, a Faun labirintusa óta ez volt az első olyan film, ahol a végén, a stáblista sötétjében kénytelen voltam elmorzsolni egy negyed könnycseppet (micsoda önvallomás, mi?).


OFF

VicGilson, omg, sorry, csak most olvastam nekem címzett kommentedet, mea culpa.. természetesen nincs harag, soha nem is volt, csak gondoltam inkább megosztom veled a tényeket, mint hogy azt hidd, hogy szórakozom, vagy identitászavarom van, vagy bármi egyéb, bocs, ha úgy hangzott, mintha le akarnám harapni a fejedet, vagy ilyesmi.. (:

Ramiz, tényleg, a Dreams in the Witch House-t is láttam anno, mikor egy karácsonyi családi filmnézés alkalmával megnéztük az összes MoH epizódot, de úgy látszik ilyen szinten nem hagyott bennem nyomot.. tán majd újranézem, hátha, kösz hogy eszembe juttattad..

ON

No.74. 2008-10-04 késő este

Aki bújt, aki nem 2: A második este (Jeepers Creepers II)

A 2003-as folytatás, Victor Salvától.

Visszatér a rém! Először egy farmersrácot ragad magával a kukoricatábla közepéről. Apja és testvére bosszút esküsznek, és felkészülnek a harcra. Sötétedés környékén a szörnyeteg már egy iskolabuszt terrorizál. A nevelőket hamar elintézi, majd a buszba bezárkózó diákokkal kokettál. A srácok felveszik a harcot, de úgy tűnik nincs esélyük a sebezhetetlennek látszó lénnyel szemben.

Végül muszáj elhagyniuk a buszt: a rémpofa már lassan darabokra cincálja a járgányt. A taktika: fusson, ki merre lát! Közben megérkezik a bosszúszomjas família is. Küzdenek keményen, meg minden. De tényleg. A film végét nem lövöm le, mondjuk úgy: felemás.

Összességében véve jobban tetszett, mint az első rész. Ott az indulás tűnt ígéretesnek, és aztán laposodott szimpla gore-szerű sztorivá a film. Ez viszont kiegyensúlyozottan B-mozi. Úgyhogy nem ért csalódás. Kis vér, kis para – semmi extra, de legalább az átlagot hozza. A befejezés megmosolyogtató.

Jó tanács: ecsém, he! Nehogy má’ megijedjé’ egy halhatatlan, repülő szörnytől! Lépjél rá a tökire – oszt vágjad hanyatt!

74, La Sindrome di Stendhal (The Stendhal Syndrome ):

Anna Manni rendőrtiszt egy különös betegségben szenved, melynek lényege, hogy különböző műalkotások hatására hallucinálni kezd, és megváltozik a személyisége, és még egy sorozatgyilkos is hajkurássza..

Végülis ha megpróbálok eltekinteni attól, hogy Argento rendezte, meg a mester antitalentum lányától (ez nem könnyű, mivel ő a főszereplő), egyszer egészen nézhető..
Ami kiemelkedően hiteles és hátborzongató volt, az a nemierőszak útóhatását bemutató részek: ahogyan Anna először a tehetetlen szégyentől és a lelki fájdalmat fizikaival csillapítandó öncsonkításba kezd, aztán megtagadja nemi identitását, majd megpróbálja ennek maradékát visszanyerni, kétes eredménnyel. Ezt valami annyira zseniálisan sikerült visszaadnia, hogy még Asia Argento antijátéka sem tudta elrontani.
Amúgy a történet könnyen kiszámítható, és indokolatlanul hosszú, szépnek szép, de semmi extra..

75, La culpa (Blame):

Egy házi abortuszklinikát vezető, manipulatív, öreg leszbikus nőhöz anyagi problémái miatt beköltözik egy egyedülálló anya a kislányával. Ez a felállás eleve nem ígér sok jót, ráadásul a szomszédban is ott figyel egy pletykás aggszűz, tovább súlyosbítva a helyzetet.. Az anyuka egyszerű, mint a faék, egyetlen funkciója a fajfenntartás, ennek megfelelően újra teherbe esik ész nélkül, a pasi persze eltűnik, aztán idősebb barátnője meggyőzi róla, hogy az lesz a legjobb mindenkinek, ha abortálja a kölköt. Így is történik, ám a csaj kicsiny, egyszerű lelke nem bír megbirkózni ekkora teherrel, úgyhogy inkább megőrül, és bűntudatát enyhítendő lemészárolja főbérlőjét, aki közreműködött eme borzalmas tettben.. Vagy nem, lehet, hogy egy feltámadt abortuszmaradék terrorizálja a ház lakóit, ez nem derül ki egyértelműen, de nem ér annyit az egész, hogy ezen töprengjünk..

76, Para entrar a vivir (To Let):

Őrült, szupernagyiba oltott terminátor házmesternéni családokat gyűjtöget, és tart fogva egy lepusztult, lakatlan házban. A három jó erőben lévő fiatal együttes erővel sem képes kiiktatni a negyvenkilós, öreg hölgyet, aki három liter vérveszteség és egy amputált kéz után is lezúz bárkit. Idióta főhőseink a kommunikáció hiányából kifolyólag a nagyi szintén kattant fiacskáját is magukra szabadítják, amivel már tényleg képtelenek megbirkózni, a pokoli házmester győzedelmeskedik: még öt év múlva is ott rohadnak az épületben (úgy tűnik nem hiányoznak senkinek)..

Maradéktalanul sikerült egy filmbe sűríteni a legostobább, legidegesítőbb kliséket és hibákat, van itt minden az legrosszabbkor megszólaló, majd bedöglő telefontól kezdve az egy agysejtű ifjú páron át a semmiből előkerülő majd rögtön eltűnő vérebekig..
Azért van neki pozitív, értékelhető része is: csak hetven perces!

No.75. 2008-10-05 délután

Boogeyman 2

Jeff Betancourt 2007-es folytatása.

A történet kicsit más, mint az előző filmben. Ezúttal egy kistestvérpár nézi végig, ahogy szüleiket elragadja magával a rém. Ugrunk az időben: a két testvér (hugi és bratyó) pszichiátriai kezelésen vannak, ami eleinte sikeresnek tűnik. Amíg be nem üt a mennykő.

Megjelenik ugyanis a zsákos ember, és mindenféle rémlátomásokkal (’megmutatom nektek azt, amitől a leginkább féltek!’) halálra szekálja az egyébként is idegileg instabil embereket. A film végét nem lövöm le: próbáltak belerakni egy kis csavart. Öreg rókák ezt már előre tudni fogják – egyébként is ellőtték már ezt a poént. Néhányszor...

Nekem valamivel nézhetőbb élményt nyújtott, mint az első rész. Fene se tudja miért. Talán mert véreseb, mint az. Igazából az egyetlen pozitívum benne Tobin Bell (Jigsaw) feltűnése – ezúttal a jó oldalon, mint dilidoki.

Jó tanács: ha Jigsaw-val egy filmbe kerülsz, fuss, ahogy csak bírsz – így is, úgy is ráb...ol.

OFF
Megint szarakodik a netem, ezért írom ezt a posztot is később. Remélem a most már okés lesz, és tudom 'realtime' küldeni a beszámolókat!
ON

No.76. 2008-10-05 kora este

Vörös cipő (Bunhongsin)

Yong-gyun Kim 2005-ös, dél-koreai filmje.

A vörös cipő az valójában egy pár női tűsarkú – és igazából rózsaszín. Aki megtalálja, és viselni kezdi – az nem számíthat hosszú életre. Sun-jae egyedülálló anyuka, és egy beteljesült átok után éppen ő a következő szerencsétlen, aki gazdájává lesz az elátkozott cipellőknek. Innentől kezdve látomások és halálesetek kínozzák.

Kiokoskodja, hogy meg kellene találnia a cipők eredeti gazdáját – de ez nem igazán sikerül neki, hiába beszél dilis látó-vénasszonnyal is például. Ne hibáztassuk érte: valószínű nem a szomszéd Manci a tulajdonos. Anyuka úgy bepörög, hogy a végén már a saját kislányát szadizza. Happy end nincs. Hál’ Istennek.

Igazából az egész olyan, mintha A kört látnánk. Gyanúsan hasonló az egész koncepció és történetszövés. A vége azért kicsit más. Nem olyan rossz egyébként: akad benne egy-két szép gyilkosság is (pl. tűsarkú a szemben).

Jó tanács: ismeretlen kutyában, idegen asszonyban és használt cipőben sose bízz!!

>VicGilson 2008.10.05. 19:43:55

tűsarkúhorror, omg lol! azt hittem a gyilkos parókánál rosszabb nem jöhet.. megvan mire fogom áldozni a maradék 700 mega helyemet, köszi!.. (:

Na úgy látom két ember között zajlik a küzdelem, bár ez most olyan, hogy én is elkezdhetnék írogatni olyan horrorokról, amit már láttam és ráfogom, hogy mostanában volt:)

Na de, hajrá hajrá:)

No.77. 2008-10-05 este

Az élőhalottak éjszakája (Night Of The Living Dead)

Romero 1968-as klasszikusának feldolgozása, Tom Savini rendezésében, 1990-ből.

Egy testvérpár ellátogat szülei sírjához, ott paráztatják egymást egy kicsit – majd hirtelen valóban nyakukba zuhan egy élőholt. Csak a hugi ússza meg: neki sikerül elhúzni. Sajnos(?) a környéken már hemzsegnek a zombik. Barbara egy házba rohan, ahol megpróbál megpihenni, de a hullák itt is sétálnak. Majd érkezik egy férfi kocsival, és együtt irtják az ellent.

Nem sokkal ezután más túlélőket is találnak a házban: megpróbálják elbarikádozni magukat, de a feszült helyzetben lassan egymás ellen fordulnak. Egy sikertelen kitörési kísérlet után Barbara egymaga pucol el a környékről. A többiek sorsa nem éppen játék és mese.

Ez ugyan nem az eredeti kultfilm – de ez is nagyon jó. Itt aztán nincs sok mellébeszélés: bele a közepébe, aztán hajrá! Véres, lövöldözős, embereket részletekbe szedős, konkrét, lényegre koncentráló, tuti jó kis film.

Jó tanács: sétáló hullák vesznek körül? Öld meg mind! Isten majd kiválogatja az övéit...

kofferbácsi 2008.10.04. 23:50:53

No problemo! Én bocs az esetleges személyeskedésért :)
A tűsarkú-horrorért meg nincs mit!
Jó szórakozást hozzá :)
*****
Koimbra

Azt azért lehet látni, hogy általában 'realtime' posztolunk. Ha visszapörget az érdeklődő, akkor nyomon követhető, hogy kofferbácsinak is többnyire hajnali egy-két-három órás bejegyzései vannak, nekem is éjfél körüliekkel, vagy még később zárulnak.

És azért róla sem tételezem fel, hogy csak úgy passzióból fennmaradna egész éjjel, aztán beposztolna egy dvd-tartalmat valahonnan :)

Ami a küzdelmet illeti: holnaptól hétvégéig megint max. csak(?) két filmet fogok tudni nézni esténként - többre nem lesz időm. Esetleg péntektől - viszont hétvégén lehet, hogy el kell utaznom.
Úgyhogy erről ennyit :)
Örülök(?), ha a tervezett mennyiség meglesz.

Most még vár rám A texasi láncfűrészes - az eredeti.
Úgyhogy szép estét Mindenkinek :)
Brrr - pöff, pöff!!

Az a vicces benne, hogy a Bunhongsin jelentése "rózsaszín cipő", ennek ellenére The red shoes néven forgalmazták, a Cinetel pedig az angol címet fordította le nekünk. Közepes cucc, de Kim Hye-soo miatt megéri lecsekkolni.

No.78. 2008-10-05 késő este

A texasi láncfűrészes mészárlás (The Texas Chain Saw Massacre)

Tobe Hooper 1974-es horror-klasszikusa.

Öt fiatal (három srác és két lány) vígan kocsikázik egy furgonnal az országúton. Egyikük, a tolószékes fiú apjának házát akarják meglátogatni. Útközben felvesznek egy totál dilinyós stopost, aki saját magát vagdossa bicskával – tőle azonban rövid úton megszabadulnak. Elérkeznek a baljóslatú házhoz, ketten leugranak fürödni a patakhoz. Találnak egy másik házat: és soha többé nem jönnek vissza.

A házban egy láncfűrészes sorozatgyilkos lakik – kiscsaládjával. Tesó, apu, nagyfater. Szép lassan becserkészik a többieket is. Az utoljára maradt leányzó méltónak bizonyul arra, hogy vacsoraasztalukhoz ültessék. A menü: emberhús. A csajnak azonban nagy nehezen sikerül megpattannia.

Sokan ezt a filmet tartják minden idők legjobb horrorjának. Nos: a legjobbak között van a helye, az biztos. Az első kb. 50 perc mai szemmel nézve nem elég véres, darabolós és ’részletekbe’ menős. Viszont a hangulat félelmetes. Az utolsó 30 perc, a beteg család vacsorája és a ’vendég’ szadizása viszont olyan szinten beteg, hogy azt gyengébb idegzetűeknek tényleg nem lehet jó szívvel ajánlani.

Jó tanács: ne vegyetek fel stopost. Ne menjetek elhagyott, idegen házakba. Ha nyaralás – akkor már inkább Disneyland.

No.79. 2008-10-06 este

Rémálom az Elm utcában (A Nightmare On Elm Street)

Wes Craven 1984-es klasszikusa.

Igazi vérbeli tinihorror. A középpontban egy Nancy nevű lány áll, aki kideríti, hogy bizony nem csupán ő egyedül álmodik rosszat a környéken. A rémálmok forrása pedig nem más, mint egy szétégett, fémkarmos, puhakalapos, fekete-piros csíkos pulóveres fickó: Freddy Krueger, az egykori gyerekgyilkos. A poén az, hogy az álmok valósággá válnak: a halálesetek valóban bekövetkeznek.

Végül anyukája meséli el, hogy ki is volt az a manusz, akit Kruegernek hívtak. Nancy és barátai keményen próbálkoznak, de a csaj végül egyedül marad. Azonban rájön: ha megtagadja az álommanótól az energiát – akkor az semmivé foszlik. Megteszi, és helyreáll a világrend. A záró képsorok mégsem megnyugtatóak...

Mai szemmel tekintve a filmet, helyenként bizony már idejétmúltnak tűnik. Az alaptörténet természetesen kitűnő, és akadnak benne azért parás jelenetek. Kiváló a hangulat, jók a színészek (feltűnik az ifjú Johnny Depp is), Krueger szerepében Robert Englund brillírozik. Horror alapmű.

Jó tanács: „Egy, kettő - Freddy érted eljő; Három, négy – zárt ajtó mögött légy;. Öt, hat – rebegd el imádat; Hét, nyolc – ébren forgolódsz; Kilenc, tíz – álmodban se bízz!”

No.80. 2008-10-06 este

Péntek 13 (Friday the 13th)

Sean S. Cunningham 1980-as klasszikusa.

Egy régebbi szállal kezdődik a film: nevezetesen két, kettyintésre készülő fiatalt kinyírnak egy táborban, a Kristály-tónál. Ugrás az időben: helyszín ugyanaz, a tábort éppen újra meg akarják nyitni. Nyitásként itt is kivégeznek egy csajt. A többiek azonban vígan munkálkodnak a tábor kikupálásán. Fürdőzés, parti, társasjáték, összebújás.

Aztán kezdődik a gyilkolászás. Kit az ágyban, kit úton a generátor felé ér a halál. Alice és barátja, Bill végül magukra maradnak. Eleinte azt hiszik, csak a többiek viccelnek. Bill elindul szétnézni – később már lenyilazva tér csak vissza. Alice egyedül parázik tovább – és nem hiába: megjelenik maga a gyilkos, teljes valójában.

Mit mondhatnék? Még ma is hatásos, egész jó hangulatú, frankón véres, sikítós, menekülős horror. Az egyik alapmű. Aki még nem látta: sürgősen pótolja!

Jó tanács: anya csak egy van! Ha a tiéd nem ilyen elhivatott – sürgősen változtass családot!

(2008. 10. 05. éjszaka)


77, Noriko no shokutaku (Noriko's Dinner Table):

Kis híján három órás, monumentális rémmese, mely olyan problémákat vesz górcső alá, mint az információs társadalom elidegenedése és elmagányosodása; az internet anonimitásában korlátlanul felvehető és cserélgethető szerepeink és személyiségeink, és az ezekkel járó veszélyek; nihilista belenyugvás a világ megváltoztathatatlanságába; az identitás és az önálló akarat elvesztése...

Mindez egy diszfunkcionális család széthullásán keresztül bemutatva: Noriko a jéghideg, érzelemmentes családi légkörből egy hirtelen elhatározást követően Tokyoba szökik, ahol egy családkölcsönzőnél áll munkába, nem csupán testét, hanem teljes lelkét és személyiségét is áruba bocsátva: a kör tagjai a kifizetett időtartam erejéig eljátsszák a szolgáltatást igénybe vevők tetszőleges családtagját, legyen akár szó a haldokló nagypapát sirató unokákról, vagy hűtlen, féltékenységből meggyilkolásra itélt feleségről.

Ezalatt persze elmosódnak a valós és eljátszott érzelmek közti határvonalak, míg végül, mire újra egyesül a család, Noriko már maga sem tudja, hogy kicsoda ő eredendően, és tulajdon apját sem képes megkülönböztetni az őt bérbe vevő többi "apától" (ill. csak úgy képes a lányát eljátszani, ha erre kölcsönzik ki).
Közben nem mellesleg számos áthallás és visszautalás elhangzik a három évvel korábbi Suicide Circle-re, más kontextusba helyezve és az egész világra kiterjesztve az öngyilkosok klubját.

Sion Sono zseniális életművébe tökéletesen beleillő, hihetetlenül komplex, többrétegű jelentéstartalommal bíró remekmű, mely vértenger helyett a rögvalóság hol metaforikus, hol dokumentarista precizitással történő bemutatásával rémít halálra.


OFF
Koimbra, igen, megtehetnéd, de gondolom körülbelül annyi élvezetet és sikerélményt rejtene az magában mint god mode-ban végignyomni a Doom-ot, avagy leírás alapján tolni valami kalandjátékot (kevésbé hülye hasonlat nem jut eszembe, ááá nincs beszűkülve a gondolkodásom, bocsánat).
amennyiben ez finom utalás volt arra, hogy mocskos, alávaló, hazug csalók vagyunk, erre annyit tudok mondani, hogy ha meghívsz egy webkamerára, azt szívesen felszerelem a sarokba, aztán 0-24 online közvetítem ahogy filmet nézek, így majd nem kell hogy tovább gyötörjön a lelket megmételyező kétely elképesztő teljesítményemet illetően.
ez az ajánlatom.
ON

78, Tourist Trap (1979):

Három lány és két fiú lerobban egy erdő közepén, ahol később erőszakos halállal távoznak eme árnyékvilágból. Tökéletesen kiszámíthatónak hangzik... És mégsem!
Az átlag slasher forgatókönyvtől annyiban tér el, hogy a fiatalok fokozatos megfogyatkozásáért felelős gyilkos szinte az első pillanattól kezdve képernyőn van, és múltjába, személyiségébe, traumáiba is mélyebb betekintést nyerünk: őrülete nem csupán abban nyilvánul meg, és merül ki, hogy embereket öldös egy erdőben, hanem racionális oka és előzménye van annak.
A többi a szokásos, de meglepően igényesen kivitelezve: az áldozatok az ész nélkül fel-alá rohangáló idióták és a halhatatlan szuperharcosok közti arany középúton helyezkednek el: sérülékeny emberi lények; a helyszínt benépesítő, eredendően ijesztő próbababák nem csak hangulatos díszletként funkcionálnak, hanem a történet és a cselekmény szempontjából is kardinális jelentőséggel bírnak; a legjobb az egészben mégis a (többek között a Carrie, a Dressed to Kill, a Don't Look Now és egyéb remekművek soundtrackjéért felelős) Pino Donaggio által jegyzett zseniális filmzene.

79, Insanitarium:

A pszichiátria elmebajos miliője önmagában remek táptalajt biztosít egy remek pszicho-horrorhoz: a társadalom és a józan ész perifériájára szorult másik világ ez, aminek küszöbét átlépve lehull az emberről a normalitás vékony kényszerzubbonya, és talán először lehet vesztenivaló nélkül tökéletesen önmaga. Kevés alkalmasabb helyszínen lehetne boncolásnak (vagy a lobotómiaként elhíresült prefrontális leukotómiának, haha) alávetni olyan problematikákat, mint az emberi elme tűréshatára, és a társadalmilag elfogadott "valósággal" való ingatag kapcsolata; az őrültség viszonylagossága illetve nemlétezése; a normalitás és a téboly közti vékony határvonal hollétének firtatása, vagy létezésének megkérdőjelezése, vagy szimplán egy bomló elme borzalmainak bemutatása..

Nos, ebben a filmben ilyesmiről egyetlen szó sem esik, a tébolyda steril, fehér falai kizárólag háttérként funkcionálnak az őrült doki medicinájától bezombult, kórtermeik börtönéből kitörő paciensek agyatlan vérontásához, szerepük igazából nincsen. Ami elsőre kiábrándító, de ha nem várunk tőle többet tartalom nélküli mészárlásnál, talán még működhet is a töménytelen mennyiségű felnyársalt, leharapott, kitépett testrész érzékletes ábrázolásának köszönhetően..
Nekem csalódás volt..

Gratulálok a két igen termékeny versenyzőnek. Kofferbácsinak meg külön elismerés, hogy nőként valószínöleg a legerősebb gyomorral rendelkezik akikről valaha tudomást szereztem. Hajrá kedves horrobuzik (csakis jó értelemben). Én magamról azt hittem, hogy sok horrorfilmet láttam már, de tévedtem, ennyit eddig összesen se és még van több mint 3 hetetek. A kis szösszenetek is remekek, több filmhez kedvet kaptam és megnéztem az utóbbi hetekben.

Tourist trap, Noriko, Péntek 13 felírva. :D

No.81. 2008-10-07 este

Rémálom az Elm utcában 2.: Freddy bosszúja (A Nightmare on Elm Street 2: Freddy’s Revenge)

Jack Sholder rendezése, 1985-ből.

Az előző rész Nancyjének házába új család költözik. A gimis fiú, Jesse kapja a lány szobáját. Nemsokára rémálmok törnek rá: még az unalmas órákon is. Az pedig már régen rossz. Freddy bátyánk gyakorlatilag megszállja őt, és rajta keresztül gyilkol. Jesse természetesen felveszi a harcot.

Megtalálja Nancy naplóját is: a leányzó precíz ember lévén mindent papírra vetett. Hiába áll össze a kép: a rém teljesen átveszi a fiú felett a hatalmat. Egy éjszakai buli alkalmával megtörténik az átlényegülés: Jesse-ből Freddy válik. Barátnője, Lisa azonban nem hagyja magára, és egyesült erővel végül száműzik a gonoszt. A záró képsorok mégis előrevetítik a harmadik részt.

Tömören, röviden: jó folytatás. Nekem bejött, még ennyi év után újra megnézve is.

Jó tanács: ha a sárga iskolabuszunkat Freddy Krueger vezeti – kezdjünk imádkozni. Alighanem ez lesz a legutolsó tanítási nap...

No.82. 2008-10-07 este

Péntek 13 2 (Friday the 13th Part 2)

A folytatás Steve Miner rendezésében, 1981-ből.

Először is kivégzik az első rész túlélőjét. Ugrunk öt évet, és már megint a táborban vagyunk. Fiatalok, jókedvűek – de nem sokáig. A táborvezető sztorija a Jason-legendáról már felvezeti a későbbi eseményeket. Bizony: ismét elkezdődnek a gyilkosságok. Egyik ifjú titán hullik a másik után. Taccsra teszik még a seriffhelyettest is.

Sajnos olyan gyors iramban pusztul a nép, hogy a végén már csak egy pár marad. Ők felveszik a harcot, sőt: úgy tűnik, végeznek a gyilkossal. Ám kiderül, hogy mégsem. Az utolsó túlélőt mentőbe rakják – de teljesen egyértelmű, hogy nincs vége a mesének.

Rövid leszek: penge kis film! Tulajdonképpen ez az első igazi Jason-film, hiszen az előző, az első részben nem ő gyilkolt. Bár a családban maradt.

Jó tanács: ha a táborvezető elregéli a helyi rossz szellem legendáját – pucolj a környékről! Hacsak nem vagy vudu főpap. Akkor talán van esélyed.

No.83. 2008-10-08 este

Rémálom az Elm utcában 3.: Álomharcosok (A Nightmare on Elm Street 3: Dream Warriors)

Chuck Russell rendezésében, a dátum 1987.

Ebben a részben visszatér az első rész Nancy-je, mint doki. Egészen pontosan egy pszichiátrián dolgozik, ahol segíteni próbál egy csapat fiatalon, akik – minő véletlen! – mindannyian ugyanarról a csúnya, rossz, gonosz mumusról álmodnak. Naná, hogy Freddy tért vissza! A gyógyszeres kezelés nem jön be – úgyhogy marad a harc és a misztikum. Közben hullik a nép. A bürokraták persze öngyilkosságnak titulálják Krueger kivégzéseit. A hulye kocsogok!

Nancy apja és kollegája is beszáll a küzdelembe. Ja: végre Freddy bátyánk életéből is kiderülnek dolgok. Anyukája például egy apáca volt. Neki meg is idézik a szellemét, és kiderül: Freddy roncstelepen elásott maradványait megszentelt földbe kell temetni – akkor megnyugszik a lelke. Az egyik doki ezt meg is cselekszi – ám addig Nancy és csapata elveszít néhány embert az álombéli küzdelemben.

Ez a rész már megpróbál némi epikus löketet adni a sztorinak: szerintem tök jól csinálja. Lehet, hogy a személyes érintettség is közrejátszik (már vagy 20 éve Robert Englund rajongója vagyok), de nekem ez a rész is bejön. Beteg állat vagyok, na :)

Jó tanács: ha egyszer már összeakasztottad a bajszodat Freddy karmaival, és valami csoda folytán megúsztad – legyen annyi eszed, hogy nem cseszteted többet.

80, Ilsa, the Wicked Warden:

Ezúttal egy nők szexuális devianciáit kezelő elmegyógyintézet szolgál Ilsa magánjátszóteréül, és díszletül a szokásos ízléstelen gyilok- és szexjelenetekhez. Ilsa khm...jellemfejlődése most elmarad, végig egydimenziós, szadista állatként funkcionál, és az előző részek idióta humorának sincs semmi nyoma.
Az egyetlen pozitívuma az elején Dyanne Thorne habokban úszó, tökéletes melleinek látványa, mely továbbra is képes seperc alatt elmulasztani a három üveg lőre elfogyasztása okozta irtózatos másnaposság minden tünetét (a későbbiekben sajnos igen szűkmarkúan bánnak eme látványelemmel).


OFF

VicGilson, inkább tűnt ártatlan érdeklődésnek, mint személyeskedésnek, no para! (:

kelemen, Ramiz, köszönöm! nincs is nagyobb öröm, mint ilyen visszajelzéseket olvasni.

ON

No.84. 2008-10-08 este

Péntek 13 3 – A véres kirándulás (Friday the 13th Part III)

Steve Miner rendezésében, 1982.

Először kapunk némi emlékeztetőt az előző részből, majd Jason kizsigerel egy házaspárt. Aztán kezdődik a film. A felvezetés elég hosszú. Egyébként ismét Kristály-tó, ismét fiatalok – ismét ölik őket. Piálás, füvezés, kefélés, hülye viccek (pl. baltával való agyoncsapás imitálása). Aztán jön az igazi gyilkos – és kezdődik a mészárlás.

Jason barátunk hihetetlenül aktív: kicsinál még egy környéken lebzselő motoros bandát is. Nincs kegyelem még a rosszfiúknak sem. A forgatókönyv a szokásos: a végére már csak az egyik csaj van életben. Ő egy baltát beleállít az immár hokimaszkot viselő Jasonbe (az álarcot a vicces kedvű sráctól szerezte). De hiába marad Jason kinyúlva a földön: érezhető, hogy lesz itt még nemulass.

A hosszú felvezetést leszámítva egész jó kis B-film. Az elején a szimpatikusan gusztustalan házaspár bemutatása és kivégzése az egyik legviccesebb jelenet, amit horrorfilmben valaha is láttam. Még most is szívből röhögtem rajta :)

Jó tanács: házastársa elhidegült Öntől? Megromlott a párkapcsolata? Örökös, visszafordíthatatlan szerelmi kötés és ráolvasás! Élethosszig tartó garanciával! Hívja Mr. Jason Voorhees-t!

81, Namgeuk-ilgi (Antarctic Journal):

Egy hatfős, koreai expedíció próbál eljutni az Antarktisz azon pontjára, ahol ember azelőtt még nem járt. Hatvan napjuk van hátra, mielőtt fél évre lemegy a nap, ráadásul egy nyolcvan évvel korábbi, sikertelen brit expedíció nyomaira is rálelnek, mely ijesztő párhuzamokat mutat a velük történő eseményekkel..

Minden egyes képkockája annyira szuggesztív és gyönyörű, hogy festményre kívánkozik; Kang Ho-Song (Memories of Murder, The Host, Sympathy for Mr. Vengeance, etc), és stáb többi tagja is zseniális; Kenji Kawai szokásához hűen önmagában is rongyosra hallgatható mesterművet komponált...
Ennek ellenére (vagy éppen ezért), azt hiszem én nagyon utálom ezt a filmet, ugyanis másról sem szól két órán keresztül, mint heroikus, agybomlasztó küzdelemről a semmiért, melynek akkor mutatkozik csak meg igazán az értelmetlensége, mikor a legdurvább rémálmokat idéző fináléban eléri célját, aztán az ember a stáblista után tíz perccel is csak ül, néz maga elé, és már ahhoz sincs kedve hogy felvágja az ereit...
Hatásos egy darab, na.

No.85. 2008-10-09 este

Rémálom az Elm utcában 4.: Az álmok ura (A Nightmare on Elm Street 4: The Dream Master)

1988-as film, Renny Harlin rendezése.

Freddy bátyámat életre kelti egy Jason nevű kutya pisije (nem vicc!). A program a következő: először is el kell intézni az előző rész életben maradt álomharcosait. Végül már csak a kemény kiscsaj Kristen marad életben. Freddy őt is elkapja, azonban új leányzó lép a színpadra: Alice.

Tökös kiscsaj: kung-fu harcos, meg ilyenek. Fel is veszi a harcot Freddyvel – aki ezalatt azért szorgalmasan irtja a suli diákjait. Végül Alice belép a főálomba, és kezdődik a végső leszámolás. Nehezen megy. Ahogy Freddy mondja: „Tiéd az erejük, de enyém a lelkük.” Mármint Freddy áldozataié. Azonban Alice tetemre hívja a lelkeket – akik szó szerint szétszaggatják a jobb sorsra érdemes Kruegert. De persze a végén megint feltűnik.

Na ez az a rész, ami már gyenge. Kevés vér, kevés feszültség – béna karate-jelenetekkel felturbózva. Itt bizony már el van veszítve az a bizonyos fonál.

Jó tanács: ha olyan kurva kemény harcbűvészek vagyunk, mint a filmbeli Alice – ne szerencsétlen Freddyt püföljük! Irány a K-1!

No.86. 2008-10-09 este

Péntek 13 4 – Az utolsó fejezet (Friday the 13th: The Final Chapter)

1984-es film, Joseph Zito rendezése.

Jason tetemét hullaházba viszik. Azt hiszik annyi neki. Közben meg francokat. Fel is támad szépen (hozzá meg Freddyhez képest Jézus max. ipari tanuló), és kivégzi a hullaház személyzetét. Aztán váltunk csöppet. Adott egy család, horror rajongó kiskölökkel, meg néhány fiatal, akik bulizni jönnek a Kristály-tóhoz. Mert a helyszín megint ugyanaz.

Dizsi, kefélés, táncika, pancsika. Aztán jön a hokimaszkos Jason, és zsigereli a népet. De valami iszonyatosan erőtlen módon. Ez előző három részhez képest ez nudli. Komolyan. A vége a szokásos, viszont még annál is erőltetettebb. Az életben maradottak olyan piszkosul nyegle, hervatag módon végeznek végleg(?!) a rémmel, hogy az bosszúért kiált.

Most mit mondjak? Ez is tök olyan lett a negyedik részre, mint a Freddy-széria. Elveszítette a lendületét. Ez van.

Jó tanács: ha Jasonhoz hasonlóan te is képes vagy végtelen számú feltámadásra, ne legyél ilyen debil! Alapíts egy saját vallást! Én ezt tenném...

82, Bunhongsin (The Red Shoes):

Rózsaszín magassarkú kóborol gazdátlanul a metróban, míg divat iránt fogékony hölgyek rá nem találnak, és haza nem viszik..

Aki húzott már le hosszabb időt (mondjuk) leányiskolában, valószínűleg unásig ismeri a szitut: féltékenységtől és irigységtől bomlott agyú, hiszteroid nők szadizzák és ölik egymást materiális javak és férfiak miatt (de nem értük), monoton ismételve önmagukat, generációkon át..
Motivációik egyszerre szánalmasak és röhelyesek: nem a szeretett férfi elvesztése felett érzett fájdalom sarkallja őket borzalmas tettekre, hanem -ahogy a főhősnő szeretője ki is mondja- mindössze az sérti a büszkeségüket, hogy valaki más is megszerezheti azt, ami valaha az övék volt.
Röviden annyi mondható el róla, mint ami a történetről, annak cipőfetisiszta főszereplőjéről és a kifakult polaroid fényképeket idéző, gyönyörű színvilágról egyaránt: szép, de üres (mint korunk média és sebészkés által teremtett, mesterséges nőideálja -de ezt már csak az ilyen gagyi filmekbe is könnyedén belemagyarázható társadalomkritika végett írtam, haha).

83, Fritt vilt (Cold Prey):

Öt fiatal snowboardozni érkezik a hegyekbe, ahol egyikük balesete után egy 30 éve elhagyatott fogadóban kénytelenek menedéket keresni, melyről persze kiderül, hogy mégsem olyan kihalt, mint azt elsőre hitték..

Meglepően jó norvég slasher, mely kizárólag a műfaj sablonjait reciklálja, de teszi ezt olyan igényességgel, hogy az ezerszer látott sztori ellenére a végeredmény mégis érdekfeszítő lesz: az isten háta mögötti, zord, havas hegycsúcsok között még az olyan klisék sem hatnak hülyén, mint a térerő híján nem működő telefon; legnagyobb erénye mégis a komplex, racionálisan cselekvő, maximálisan szerethető karakterek, melyek nem kizárólag arra szolgálnak, hogy változatos módokon legyakják őket, hanem viszik előrébb a történetet, tetteiknek, érzelmeiknek, agóniájuknak súlya van, ezáltal képesek a nézőben szimpátiát, érzéseket kelteni (és most kivételesen nem az unalomra gondolok), egyszóval lehet értük izgulni, frászt kapni a gyilkos feltűnésekor, megbotránkozni a halálukon, etc.., és ez már önmagában elég ahhoz, hogy remekül működjön a film, az önmaga szabta határain belül.

84, Villmark (Dark Woods):

Egy ötfős tv-stáb (?) csapatépíteni (?) érkezik Norvégia sötét erdeibe (ha még egyszer le kell írnom egy mondatban, hogy fiatalok és erdő, agyvérzést kapok).

Még egy remek darab a black metál (második hullámának) őshazájából, nagyjából ugyanazokkal a kvalitásokkal rendelkezik, mint a fentebb említett mű, csak erre fokozottan érvényes annak minden pozitívuma, valamint több a dráma és kevesebb a vér, a karakterek annyira szimpatikusak, hogy bármikor elmennék velük sörözni, a befejezés megfejtése is igényel némi kellemes mennyiségű töprengést, de nem többet, mint amire hajnali nyolckor még képes az ember.

Felüdülés a kőkemény pszicho-horrorok által meggyötört, valami egyszerűbbre (de nem gagyira) vágyó léleknek..

Koffebácsi!
Az Ilsa filmekkel kapcsolatban kérdeznék. Ez a kebelrajongás nálad csak szépérzékből fakad?

És a black metál műveltség? Sok nem átlagos férfi álmai nőjét vélhetné felfedezni benned. :)))

No.87. 2008-10-10 este

Psycho

Alfred Hitchcock 1960-as klasszikusa.

Adott egy Marion nevű titkárnő, aki elsuvaszt a főnökétől 40 ezer dollárt. Menekülés közben, éjszaka betér egy út széli motelbe. Egy szolid, visszafogott fiatalember a tulajdonos: bizonyos Norman Bates. Kicsit azért furcsa a srác. Vacsora után Marion zuhanyozni megy, ám a tusolóban egy idősebb nőnek tűnő valaki brutálisan kivégzi egy késsel. Norman felfedezi a holttestet: kétségbeesik, majd eltűnteti.

Marion főnöke közben megbíz egy magánnyomozót, hogy kutassa fel a lányt. A pasas el is jut a motelbe – de ő is ráfázik: a néni lelöki a lépcsőről, majd ráugrik, és leszúrja. Ezt követően Mariont barátja és húga is keresni kezdik. Ők is felgöngyölítik a szálakat a Bates-motelig – ahol iszonyú felfedezést tesznek…

A film elég lassan indul, igazából csak a 25. perc környékén indul be, amikor is Marion megpillantja a szakadó esőben az épületet, és az egyik ablak mögött egy sétáló alakot. Amikor azonban végre belép a történetbe Norman (Anthony Perkins félelmetesen szuggesztív alakítása), kezdődik a psycho-horror. Nem vérgőzös, de máig hatásos film, a feszültségteremtés és az idegek játékának iskolapéldája.
/Félreértések elkerülése végett: a filmet az írott lexikonok és filmes netes oldalak a modern horror egyik legelső, mérföldkőnek számító darabjának tartják. Tehát úgy vélem belefér a HHCs repertoárjába. Nem akarok több Hitchcock-filmet előhúzni a kalapból – de azt a klasszikust vétek lett volna kihagyni./

Jó tanács: zuhanyozni csak teljes fegyverzetben, a környéket aknásítva, kedvenc harci ebeinket a tusoló mellé állítva menjünk!

A Psycho-t először éjszaka, egyedül, fülhallgatóval a fejemen láttam (néhány éve). A hirtelen, sikoltva támadós részeknél (asszem három ilyen is van) olyan brutális libabőrözést kaptam, amit azóta se. Mondjuk asszem Hitchcock itt kicsit félretette a suspense-nek az ijesztegetéshez képesti feljebbvalóságáról alkotott véleményét... :)

No.88. 2008-10-10 este

Fertőzés (Kansen)

Ryoichi Kimizuka 2004-es, japán horrorja.

Rövid leszek, mert megint egy olyan filmet láttam, ami kiborított.
Helyszín: (lerobbant) kórház a város szélén. Kb. annyira is képes (horror ügyileg), mint a régi csehszlovák tv-sorozat. Van itten kérem egy orvosi műhiba, amibe belehal egy paciens – ezt eltussolják. Közben érkezik egy beteg, akit valami nagyon agresszív vírus támadott meg, amitől a belső szervei bomlanak.

Az orvosok és ápolók küzdenek, de a beteg megszökik. Aztán kiderül, hogy valaki elszabadult, és halálra fertőzi a kórházat. Hullik is a férgese, meg kattannak meg az egészségügyi dolgozók. Látomások, spontán vérzések, nagymonológok. A végén persze nincs vége.

Egy szóval: gyenge. Nagyon. Szerintem. Hiába a baljós zene, meg a realista orvosi beavatkozások. Ennél még a Vészhelyzet is inkább horror...

Jó tanács: ultrabrutál módon fertőző horror-vírushoz hívd Blazej doktort! Esetleg Brinkmann professzort...

85, Blood and Chocolate:

Rózsaszín nyálban úszó, harmatgyenge dajkamese egy farkasember és egy képregényrajzoló mindent elsöprő szerelméről, melytől nem telik többre olyan nevetséges közhelyek pufogtatásánál, mint hogy az átlagtól eltérőnek lenni bizony nehéz, de ne tagadd meg önmagad, mert végül a szerelem úgyis mindenek felett győzelmet arat, etc.., ráadásul véresen komolyan veszi magát.
Tizennégy éven felülieknek semmilyen körülmények között nem ajánlott.
(Esetleg forgalmazhatnák játékboltokban, cuki rózsaszín, habos-babos dobozban, "My First Horror" címen.)


OFF
Jodz, természetesen, én még pornót is csak azért nézek, hogy az emberi test művészi anatómiájában gyönyörködjek..
de ha az jobban tetszik, akkor a sátánista barátnőimmel Ilsa filmekkel szoktunk bemelegíteni az esti orgiára, ahol az Astarothnak felajánlott áldozati fekete kecske vérében tapicskolva penetrálgatjuk egymást fordított keresztekkel, miközben a Belphegor Bondage Goat Zombie c. albuma szól.
nem kívánt rész törlendő.
ON

No.89. 2008-10-10 este

Holtak naplója (Diary of the Dead)

George A. Romero 2007-es zombihorrorja.

Adott egy csapat amatőrfilmes: éppen horrort forgatnak. És éppen ekkor jön a hír: kitört a zombivírus! Egyikőjük elporzik egy leányzóval hazafelé. A többiek elindulnak, hogy kiderítsék: ez most igaz, vagy átverés? Útközben persze kiderül, hogy igaz. Szépen lassan fogyatkozik is a csapat.

Hőseink járnak zombikkal teli kórházban, ellenállók búvóhelyén, egyikőjük szüleinél, kifosztják őket a katonák – meg ehhez hasonló traumák érik őket. Végül néhány túlélő eljut a legelején elpucoló srác kastélyához, ám kiderül: a zombi-kór ide is elért.

A legnagyobb baj, hogy a film halál komolyan veszi magát – mégis olyan, mintha önmaga paródiája lenne. A színészek(?) borzalmasan gyengék. Kevés a feszültség, illetve a ritmus nincs igazán eltalálva. Az eszmei mondanivaló pedig (érdemes-e megmenteni az emberiséget, ha ugyanolyan mocskos gyilkosok maradunk, mint annak előtte?) túlzottan szájbarágós. Egyszer nézhető.

Jó tanács: a filmben szereplő karakterek közül többen is megölik hozzátartozóikat, közeli barátjukat. Arra kérek mindenkit: ezt NE utánozza!! Csak ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy kitört rajtuk a zombi-kór!!

86, Meatball Machine:

Gonosz nyálkás űrlények pusztán szórakozásból kis parazitákat küldenek a Földre, melyek bejutván az emberi szervezetbe vérszomjas harci robotokká változtatják viselőiket, melyeknek egyetlen vágya és célja egymás kinyírása és megevése, minek során persze eléggé leamortizálják a gazdatestet. Egy bimbózó kapcsolatuk elején járó szerelmespárt is megfertőz egy ilyen cucc, ami súlyos dilemmát okoz nekik: a testük feletti irányítást átvett kiborgok megölnék egymást, a továbbra is mélyen bennük lakozó emberek pedig nem.

Nincsen túlbonyolítva a történet, mert nem az a lényeg, hanem az ellenfelüket atomjaikra szaggató cyberpunk masinák harca; vérrel és béllel pettyezett fémváz az emberi szöveten; metallobioformulák (ezt most találtam ki, meg ne kérdezd mi az); fűrészből, fúrógépből, és egyéb szerszámokból tákolt fegyverek; szemkinyomás, csápok, fém-fétis: mi is lehetne ennél kedvesebb látvány az emberi szem számára..

Kicsit olyan érzésem volt közben, mintha ezzel egy maréknyi lelkes, költségvetéssel nem rendelkező Tetsuo-fan próbált volna tisztelegni kedvenc filmjük előtt, a lehető legjobb értelemben (bár ezt megerősítő információt azóta sem találtam).
A koszos-kopott, roszdás helyszíneken egymást zúzó robotok szívettépően (haha, szó szerint!) gyönyörűek, a többi meg kit érdekel..

Természetesen pont erre gondoltam én is...:)

87, P:

Aaw egy kicsiny, vidéki faluban tengeti gyermekkorát varázsló nagyanyjával, míg az meg nem betegszik, és hogy a gyógyíttatását finanszírozni tudják, Aaw-ot Bangkokba küldik gyermekprostituáltnak, ahol új nevet kap, elveszíti testi és lelki ártatlanságát, és mindent, ami addig fontos volt számára, valamint a megváltozott körülmények hatására személyisége is átalakulásba kezd.
Eddig az első, még reménykedésre okot adó fél óra, utána pillanatok alatt dönti romba, amit addig felépített, mikor átmegy a szokásos vudu bullshitbe, minden logikát nélkülözve random egymásra hajigált, szexturistákat és sztriptíztáncosokat belezős jelenetekkel.
Úgy tűnik a fekete mágia és a gonosz szellemek olyanok a sablon thai horrornak, mint japán társainak a hosszú fekete hajú vérszomjas leányok. (Én már mindkettőtől agyvérzést kapok.)

"(Esetleg forgalmazhatnák játékboltokban, cuki rózsaszín, habos-babos dobozban, "My First Horror" címen.)"

Hehe... :D

Kofferbácsi!

Én ezek miatt nem kaptam kedvet a thai meg japán horrorok nézéséhez. Valahogy idegesít ez a sok egy kaptafa. Mondjuk nehéz jó horrort kifogni bárhol is készítsék. Lehetne olyat kérni, hogy a csellendzs után Vic és te felállítsatok egy Top10-et mondjuk? Szerintem igény lenne rá. :)
További erős idegeket a folytatáshoz.

No.90. 2008-10-11 késő déután

28 nappal később (28 Days Later...)

Danny Boyle rendezése, 2002-ből.

Egy csapat aktivista kiszabadít egy csapat majmot valamiféle kísérleti telepről. Csakhogy ezek a csimpánzok iszonyúan fertőző vírust terjesztenek, ami bizony elszabadul. Itt jön a ’28 nappal később’ felirat. Egy fiatal srác meglóg az egyébként tök üres kórházból, és kóvályog a lepusztult Londonban. Találkozik egy csapat túlélővel, és együtt indulnak biztonságos helyet keresni.

Útközben egy-két összecsapás teszi izgalmasabbá a menekülést. Csatlakozik még hozzájuk túlélő, de sajnos belső és külső feszültségek egyaránt nehezítik az életüket. Balhéba keverednek még állig felfegyverzett rendfenntartókkal is. A végső összecsapást nem lövöm le – a lényeg, hogy akad, aki megússza, és a végén megmentik őket.

Tipikus, sablonos, kiszámítható zombi-horror. De őszintén szólva mindenből kevés van belőle. Gyenge.

Jó tanács: a majmok megmentését inkább bízd profira – mondjuk Tarzanra.

OFF
kofferbácsi 2008.10.10. 22:18:50
:D
*****
kelemen 2008.10.11. 11:51:48
Ahogy valamelyik kommentemnél már írtam: én tervezek TOP 10-et. A jók és a pocsékok oldaláról is :)
Csak bírjam szuflával addig.

A sok gagyi film teljesen lefáraszt. Nem maga a horror műfaj, vagy a filmek nézése - hanem a silány filmek. És sajnos azokból van több.
Erősen gondolkodom, hogy mit lehetne még nézni, ami minőségi.
Sajnos van egy-két film, ami nincs meg, és nem is tudtam eddig hozzájutni (pl. Ördögűző).
Mindegy: lesz, ami lesz.
Ha valakinek van ötlete, azért szóljon nyugodtan :)
ON

No.91. 2008-10-11 este

Re-Animator

Stuart Gordon 1985-ös horrorja, H. P. Lovecraft klasszikus novellája alapján.

Herbert West megtalálta a feltámasztás szérumát. Sajnos azonban akit ezzel a cuccal visszahoznak, az vérnősző baromként támad új életre. West összeáll egy másik fiatal dokival, bizonyos Cainnal, és belekeveredik a történetbe annak menyasszonya, Megan is.

A kísérlethez szükséges hullákat a patológiáról szerzik be – azonban az egyik feltámadott kinyírja a rájuk nyitó Megan apukáját. Őt is feltámasztják. West pedig nem sokkal később lefejezi egy ásóval Hill dokit, aki el akarja lopni kutatásának eredményeit. A végén azonban már sok lesz a jóból, azaz a feltámadt emberekből. Hill doki bosszúra szomjazik – és jön a végső leszámolás.

Nos, én Lovecraft régi és elkötelezett rajongója vagyok. Ennek a filmnek nem sok köze van az alapjául szolgáló novellához. Ettől függetlenül hihetetlenül jó film. Néhány helyen humoros (gondolom feszültségoldás végett), de alapvetően iszonyúan beteg és véres, pszichikailag is komoly nyomást okozó, máig hatásos film. Imádom :) Gyengébb idegzetűeknek viszont nem ajánlom.

Jó tanács: „A holtakat el kell temetni. Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk.”

No.92. 2008-10-11 este

Hellraiser

Clive Barker író-rendező 1987-es kultmozija.

Egy Frank nevű pasas egy különös kocka segítségével magára idézi a kenobiták elnevezésű lényeket, akik magukkal ragadják, hogy földöntúli kínzásokban és gyönyörökben részesítsék. Nem sokkal később a helyszínül szolgáló házba beköltözik Frank tesója, Larry és a felesége (aki titokban Frank szeretője volt). Larry lánya, Kristy csak félállásban van náluk olykor.

Ám Frank bácsi visszatér, noha erről eleinte csupán hozzá hasonlóan elmebeteg volt exszeretője tud, aki kanos férfiakat csal a házba, és életerejükkel emberformára hizlalja szívszerelmét. A végső küzdelemben Kristy már szintén a kockát forgatja, és egyezkedik a kenobitákkal, hogy szabadítsák meg nagybácsikájától.

Beteg hangulatú, nagyon jól eltalált atmoszférájú, méltán klasszikus horror. Iszonyú jó, a műfaj kedvelőinek igazi csemege. Mr. Barker tudott valamit, az már egyszer biztos.

Jó tanács: a film megtekintése után kétszer is gondold meg, mi lesz a következő forgatásod a Rubik-kockán...

Vic, nézz szét a cinemageddon.org-on, ott BIZTOS találsz valamit.

nem is annyira off-topik:
új magyar világsiker horror/videoklip/animáció terén!! csodálom, hogy a geekzblog még nem írt róla!
www.roadrunnerrecords.com/BlabberMouth.Net/news.aspx?mode=Article&newsitemID=106688

A Geekz nem foglalkozik zenével, viszont a képregény.net-en már volt egy poszt ezzel kapcsolatban. Remek klip, de hogy mitől világsiker, az számomra még nem tiszta.

"zenével" nem foglalkozik? de hiszen nem egy dalt ajánlottam, hanem egy videoklipet, amiben egy tobe hooper-klasszikusra reflektálnak... :-O
mitől világsiker? kezdésnek mondjuk nézd meg a külföldi kommenteket, ahol vannak ;)

Videoklipekkel sem foglalkozik. :) Na jó, de attól, hogy külföldi oldalon is fent van, és ott tetszik néhány embernek, még nem világsiker. Majd ha a külföldi zenecsatornák is játszák, akkor talán. De mindegy is, a lényeg, hogy Gróf Balázs képregényeit és eddigi klippjeit finoman szólva sem szerettem, de ez tényleg ötletes és vicces, plusz jóval kidolgozottabb is.

hát ez érdekes, hogy pont egy internetes blog kérdőjelezi meg az internetes sikert, és legitim médiumnak a televíziót jelöli meg... önbecsülési probléma ez talán? :)
a másik, amit ki lehet olvasni ebből a kommentből, az a klip alkotója iránti eredendő utálat... miközben jelen esetben (videoklip) semmi jelentősége az alkotó személyének. szóval a kommentnek ez a része meg eléggé előítélet- és diszkrimináció-szagú...

Még mielőtt ez elharapózna: tessék villámgyorsan befejezni, ez itt off topic.

Ecsém, te aztán nem vagy egyszerű eset. :) Most dícsértem meg a klippet, és vele együtt az alkotót is. Nem szerettem a korábbi munkáit, de a nem szeretni, meg az utálni között hatalmas különbség van ám.
Véleményem szerint a netes siker még nem mérhető a televíziós sikerhez. De ezt nem a blog mondja, ezt én mondom, és amúgy semmi baj az önbecsülésemmel. Nincs is olyanom.

No.93. 2008-10-12 késő délután

28 héttel később (28 Weeks Later)

2007-ből, Juan Carlos Fresnadillo direktálásában.

Ezúttal egy maroknyi túlélővel indítunk, akik egy vidéki házban bújnak meg – míg egy kedélyes délutánon rájuk nem verik az ajtót a zombik. Csak Don bácsi ússza meg, aki otthagyja a pácban asszonyát. Londonba szökik, itt szárnya alá veszi két gyermekét. Böcsülettel elmeséli nekik, hogy s mint történtek a dolgok, majd a két kis lurkó városnézésre indul. Meg is találják anyucit.

Kiderül, hogy a csaj ugyan vírushordozó, de mégis ellenáll a zombivá válásnak. Egy sajnálatos csókjelenet következtében azonban Don apuci bezombul, és szétkapja neje őnagyságát. A vírus pedig terjedni kezd. A film hátralevő része a két testvér meneküléséről szól.

Élvezhető, pörgős film, de néhány véresebb ill. ijesztőnek szánt jelenetet leszámítva inkább akciófilm. Bedőltem a horror-címkének – ez van. Azért egynek elmegy.

Jó tanács: jóban-rosszban, amíg a halál el nem választ! Megértettétek, amit mondtam?! Nem? Most majd megtanuljátok a leckét...

No.94. 2008-10-12 este

Tágra nyílt elme (From Beyond)

Stuart Gordon 1986-os filmje, ismét Lovecraft egy novellája nyomán.

Két tudós, bizonyos Crawford és Pretorius ismeretlen dimenziók aktiválásra alkalmas kütyüvel kísérletezik. Az attrakció kissé balul sül el: Pretorius kinyiffan, Crawford pedig diliházba kerül. Van egy kis bibi (nem mintha ez nem lenne bőven elég): Pretorius feje eltűnt – egy olyan izé leharapta. Erre visszaküldik a kísérlet színhelyére egy szemrevaló pszichiáternéni és egy zsaru kíséretében.

Nos: Crawford sztorija igaz. Bekapcsolják a gépet, és elszabadul a pokol. Előbb még kikapcsolják a szerkentyűt, de a hülye tyúk visszapöcköli: ekkor végre megjelenik Pretorius doki is. Vagyis ami maradt, azaz lett belőle. Később a gép már megállíthatatlan: a fakabátot felzabálják valami rovarok, a pszichiátercsaj átmegy domina-ribancba, és teljesen megkattan, Crawfordot majdnem elnyeli egy másik izé... Nincs happy end.

Helyenként logikai bakiktól sem mentes alkotás, amely néhol mintha önmaga paródiájává akarna válni. Ezzel együtt is hatásos, fincsin beteg kis film. Ahogy a Re-Animator, úgy ez sem igazán követi az eredeti novellát – de ez itt nem is probléma.

Jó tanács: ne kukkolj más dimenziók után! Menj peep-showba, nézzél celebeket, pornót, vagy leskelődj a szomszéd maca/fickó után – de ne a másik világba!