Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Geekz versus Képregénykiadók IV. - Delta Vision Kiadó

2008.10.08. 07:59 Santito

Sorozatunk legutóbbi installációjában a Kingpin Kiadót faggattuk a Kilencedik Művészettel kapcsolatban, most pedig egy fantasy-, sci-fi- és szerepjáték-berkekben már jól ismert kiadót kerítünk sorra: a kék sarokban a Delta Vision Kiadó színeiben Kleinheincz Csilla (író, fordító, főszerkesztő, Hanna) és Járdán Csaba (szerkesztő, szürkecsuklyás), a piros sarokban a Geekz teljes gárdája (semmit sem bízunk a véletlenre)... Fogvédőket becsatolni... 


Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólatok…

A Delta Vision Kft. 1994-ben jött létre, és már majdnem egy évtizede foglalkozunk könyvkiadással. A fő profilunk a fantasy, de ahogy az évek teltek, úgy szélesedett a kiadói spektrumunk – ma már megjelentetünk sci-fi és misztikus regényeket, sőt a thriller vagy a mágikus realizmus műfajába tartozó műveket is. Mindezeken túl társasjátékok, kártyajátékok és természetesen képregények kiadásával is foglalkozunk – évente mintegy negyven új termékkel bővül a kínálatunk. Kiadói tevékenységünket az utóbbi években a régió szomszédos országaira – Romániára, Szlovákiára – is kiterjesztettük, illetve saját országos bolthálózatunkat is folyamatosan bővítjük.

Pár szó a kiadó profiljáról, célkitűzéseiről…

A célkitűzésünk: szeretnénk a magyar Waterstone-ba oltott DC-vé válni :) Komolyra fordítva: természetesen minél több színvonalas új kiadványt szeretnénk megjelentetni, legyenek azok a külföldön legsikeresebb társasjátékok, legkultikusabb képregények vagy legtöbb díjat elnyert fantasy- és sci-fi kötetek.

Kinek az ötlete volt, hogy a Delta Vision a képregénypiacon is nyisson az olvasók felé?

Már legalább öt évvel ezelőtt felmerült a cég vezetésében, hogy ebben az irányban is érdemes lenne elindulni. A komoly, személyes tárgyalások úgy a japán, mint a francia kiadókkal három évvel ezelőtt kezdődtek a Frankfurti Könyvvásáron.

Hogyan kerültetek közelebbi ismeretségbe a képregényekkel?

A képregénykiadásig két úton jutottunk el. Az egyik a Magyar Anime Társaságon keresztül vezetett, amelynek tagjai közül többekkel már a kezdetekkor igen jó kapcsolatot ápoltunk. Részben a MAT által összefogott rajongói kört látva döntöttünk úgy, hogy megpróbálkozunk a képregények – pontosabban a keleti stílusú képregények – kiadásával. Persze nem ment könnyen: három évbe telt, míg a nevesebb japán mangakiadókkal folytatott tárgyalásaink eredményre vezettek. De meglett a gyümölcse: idén kiadtuk az első eredeti mangánkat, a Berserket, és rögtön utána az Angyalok menedékét.

Párhuzamosan azzal, hogy nyitottunk kelet felé, körülnéztünk a fő profilunkba tartozó fantasy regények képregényes megfelelői között is. Így találtunk rá a Dabel Brothers cégre, amely híres fantasy írók műveit dolgozta át rajzos formába. Először George R. R. Martin Kóbor lovagját jelentettük meg velük közösen, amit Raymond E. Feist Mágus: A tanítványa követett. Azóta persze az európai képregénykultúra terén kihagyhatatlan francia kiadókkal is felvettük a kapcsolatot, és bár mindeddig maradtunk a saját műfajunkon belül – fantasy (Hódítók végzete) és sci-fi (Metabárók kasztja) képregényeket jelentettünk meg világhírű francia alkotóktól –, távlati terveink között más műfajba sorolható képregények kiadása is szerepel.

A francia nyelvű képregények közül miért éppen a Hódítók végzetére és a Metabárókra esett a választás?

Mindkettő nagynevű, „klasszikus” kiadvány, és úgy gondoltuk, bevezetésnek ideális lehet. Fontos volt, hogy gyűjteményes kötet is rendelkezésre álljon belőle franciául, mivel nem szerettünk volna a kint szokásos 48-56 oldalas keménykötésű kötetek kiadásába itthon belevágni. A Hódítók végzete a kiadói profilunkhoz is közel áll, hiszen fantasy, rendkívül aprólékos, gyönyörű grafikával, ami rögtön megragadott bennünket. A választásnál ugyanis nagyban befolyásol bennünket, hogy mi magunk mit tartunk esztétikusnak.

Milyen stílusú/zsánerű BD-ket láttok még jelenleg eladhatónak a rendkívül gazdag frankofón palettáról kis hazánkban?

Ez elég összetett kérdés. A magyar képregénykultúra és -piac fejletlensége miatt ugyanis azoknak a képregényeknek a köre, amelyek jelenleg (rentábilis módon) megjelentethetőek itthon, jóval szűkebb, mint azoké, amelyeket (reményeink szerint) a jövőben érdemes lesz majd kiadni. Tehát nem is annyira az a kérdés, mi adható el ma még Magyarországon, hanem hogy melyek azok a címek, amelyek egyre inkább számíthatnak megfelelő számú érdeklődőre.

A kérdés másik részére válaszolva: rengeteg típus és zsáner létezik még a nyugati stílusú – de akár csak a francia – képregényeken belül, amelyek egyelőre nem, vagy csak alig képviseltetik magukat a hazai piacon. Gondoljunk csak a kifejezetten felnőtteknek szóló – minőségi – erotikus címeken túl a Blacksadhoz hasonló gyönyörű, allegorikus „képregény noir”-okon át a mi Metabárónkhoz hasonló művészi sci-fi sorozatokig.

Mi indított egyáltalán arra titeket, hogy belevágjatok a képregénykiadásba?

Az olvasók nyilvánvaló érdeklődése, a képregénykultúra hazai helyzete és – fájdalom :) – szakmai büszkeség.

Körülbelül mekkora nagyságrendű beruházást igényel egy ilyen elhatározás?

Ha valaki komolyan meg szeretne próbálkozni ezzel a műfajjal Magyarországon, jó pár milliós kezdeti beruházás nélkül nem ússza meg.

Milyen kiadványaitok jelentek meg eddig és mi alapján esett ezekre a választás? Mi nyom többet a latban, a személyes preferencia vagy az üzleti szempontok?

Nyilván szerepet játszik a személyes preferencia is – azt tudtuk, hogy milyen témákat, milyen típusú képregényeket látnánk szívesen a kiadványaink között, melyek lehetnek sikeresek, de igyekeztünk a kategóriákon belül azokat kiválasztani, amelyek ilyen vagy olyan okból megtetszettek, vagy közel álltak hozzánk. A lányoknak szóló képregényeink kicsit kilógnak a sorból – a Bolondok aranyának humora és frissessége egész egyszerűen megtetszett, a Makrancos hercegnő pedig kísérlet volt a kínai manhua megismertetésére (ez utóbbi egyébként olyan jól sikerült, hogy az írónőnek már a második sorozatára szerződtünk le).

De a hazai piacon jelenleg még alapvetően az üzleti szempontok dominálnak. (Kapásból fel tudnánk sorolni legalább öt olyan képregénycímet, amelyeket nagyon szeretnénk megjelentetni – szó szerint vérzik a szívünk érte –, ám egyelőre nem tehetjük, mert üzleti szempontból egészen biztosan bukást jelentenének.)

A fent említetteken túl megjelentettük egy Warcraft-képregénysorozatot (Napkút-trilógia), a Grimm-mesék mangára adaptált – és néhol kissé szokatlan módon átdolgozott – változatát (Grimm-mesék), és elkezdtük az ugyancsak eredeti japán, világhírű Trigun-sorozatot is.

Ha nem titok, vajh mely öt cím kiadása akadt fenn a pénzügyi szempontok szűrőjén?

Sajna ez egyelőre titok, merthogy még nem vesztettük el a reményt, hogy mégis sikerül megjelentetnünk őket.

A japán kiadókkal köztudomásúlag nehéz dűlőre jutni. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek a Berserk, a Trigun, valamint az Angyalok menedéke kapcsán, és hogyan kerekedtetek felül rajtuk?

Kitartónak kell lenni, udvariasnak és alkalmazkodónak. A japán kiadóknak határozott elképzeléseik vannak arról, hogyan és milyen formában kívánják a mangáikat külföldön viszontlátni, és a feltételeikből nemigen engednek. Ugyanakkor, ha már megszületett a szerződés, nagyon pontosan intézik az adminisztrációs ügyeket.

A legnagyobb problémát talán az okozta, hogy Magyarországon korábban csak rossz tapasztalataik voltak a mangakiadással, és ezért a nagy japán kiadók egymásra vártak, vajon melyikük vállalja először a kockázatot. A félbehagyott és csődbe ment sorozat számukra leginkább presztízsveszteséget jelentene, nem anyagit, de éppen erre érzékenyebbek. Nyitást csak akkor tapasztaltunk, amikor már más kötetek – nyugati stílusú comic bookok, global mangák, illetve koreai és kínai képregények – kiadásával bizonyítottuk: a piac megérett arra, hogy japán címek is belépjenek rá.

Mennyivel könnyebb (vagy éppen nehezebb) manhwák illetve manhuák kiadására szerződni?

Tapasztalataink szerint a koreai és tajvani kiadók kevésbé óvatoskodóak, közvetlenebbek tárgyalás során, és szeretnék minél több nyelven népszerűsíteni kiadványaikat. Szívesen és sok címet ajánlanak és arra törekszenek, hogy az üzlet megköttessék.

Milyen nagyságrendben éri meg (vagy ésszerű) képregényt kiadni?

A hazai képregénypiac nemrég indult újra fejlődésnek, ezért az átlagos példányszámok viszonylag alacsonyak. Mivel mi elsősorban könyvkiadóként működünk, össze tudjuk hasonlítani a fogyásokat: a népszerűbb keleti képregények keresettebbek, mint a könyvek általában, az európai képregények azonban talán még a könyvek átlagfogyását sem érik el. Éppen ezért nehéz döntés képregényt kiadni nálunk – a grafikai anyagok miatt a jogdíj sok esetben jóval magasabb, mint egy regénynél, ugyanakkor nem remélhető nagyobb fogyás. És akkor a hazai könyv- illetve képregénypiac rákfenéjét, a nagykereskedői problémahalmazt még nem is említettük…
Gondosan mérlegelni kell, megéri-e – és milyen nagyságrendben – az adott cím megjelentetése.

Hogyan oldjátok meg a terjesztést és a reklámot?

Ahogy a többiek :) Szorgalmasan küldünk a nagyterjesztőknek kiadványokat, amelyek fogyását aztán ők – részben – lejelentik, majd pedig (többnyire hosszas késedelemmel, heveny rimánkodás után) kifizetik. Általában ugyancsak részben.

Illetve a mi helyzetünk annyival kedvezőbb kissé, hogy saját bolthálózatunkban is tudjuk kínálni a kiadványainkat.

Reklám: online módokon, a rendezvényeken szóróanyagok segítségével, valamint keresztreklámokkal úgy a saját kiadványainkban, mint más kiadókkal közösen.

A visszajelzések alapján melyek a legsikeresebb köteteitek?

A legsikeresebb képregényünk a Grimm-mesék manga, ezt követi a Warcraft- és a Makrancos hercegnő-sorozat. De a Berserk és az Angyalok menedéke is erősen jön föl…

Mi a véleményed a magyar képregénypiac jelenlegi helyzetéről?

Kissé nyomott, rendkívül alultáplált csecsemőre emlékeztet, akit néhány csontsovány – ám reménykedő – dada áll körbe. A háttérben pedig mintha a nagy tápszercégek képviselői pókereznének, szivarral a szájukban…

A korábbi évekhez képest egyre több kiadó vág bele a képregénykiadásba. Ez az olvasók szempontjából rendkívül örömteli, de mi a helyzet kiadói szempontból?

Úgy tűnik, hogy a hazai képregénypiac az utóbbi néhány évben talán feltámadt haló poraiból. Ebben nem kis szerepe van az igazi rajongók által beleölt rengeteg munkának és energiának, valamint annak, hogy mostanában nyílt lehetőség a keleti stílusú képregények hazai megjelentetésére is. Ez utóbbiak terén véleményünk szerint a kezdeti nagy boomot mindenképpen valamiféle tisztulási folyamat fogja követni – kialakul, hogy mely kiadóknak, milyen területtel, milyen címekkel érdemes foglalkozniuk.

A „nyugati típusú” képregények terén a feltámadás egyelőre várat magára. Ördögi körben forgunk különben: ahhoz, hogy sokféle színvonalas nyugati képregényt jelentethessünk meg, megfelelő olvasói érdeklődésre van szükség – ám megfelelő olvasói érdeklődés csak egészséges, fejlett képregénykultúra esetén várható, amelynek a megteremtéséhez viszont sokféle színvonalas kiadványra van szükség…

A következő kérdést igyekszünk minden kiadónak feltenni, akihez csak szerencsénk van. Tehát: belevágnátok-e magyar szerzői képregények kiadásába, amennyiben úgy ítélnétek, hogy megüti a megfelelő mércét?

Ez sajnos nem csak mérce kérdése – kaptunk már anyagot, sőt találkoztunk is  magyar szerzői kiadványokban tehetséges rajzolókkal, továbbá olvastunk pár izgalmas szinopszist és forgatókönyvet, de a megvalósításhoz elsősorban pénzre van szükség. És a várható nyomdaköltség, borítóár és fogyás fényében könnyen kiderül, hogy nemigen tudná ma Magyarországon egyik kiadó sem megfizetni a készítőket. Más lenne a helyzet, ha több ezres fogyásokkal lehetne számolni, ám sajnos hazánkban jelenleg az európai típusú képregények jóval kevésbé fogynak, mint mondjuk a keleti mangák.

Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?

Igyekszünk az összes nagyobb képregényes portállal tartani a kapcsolatot és részt venni minden rendezvényen, mind Budapesten, mind vidéken. Utóbbiak különösen sokat segítenek a képregény népszerűsítésében és abban, hogy megtaláljuk az olvasóinkat – a képregénykedvelők nagy része még mindig a rendezvényeken gyűjti be kedvenceit, és nem a könyvesbolt az első hely, ahol keresni kezdi őket –; bár ahogy egyre több boltban található már képregénysarok vagy -polc, úgy remélhetőleg ez is változni fog.

Kapcsolatban vagytok-e a hazai képregényes élet más szereplőivel (más kiadók, képregényes fórumok, etc.)?

Alapítótagjai vagyunk a Magyar Képregénykiadók Szövetségének, ezért folyamatosan kapcsolatban vagyunk a többi kiadóval.

Mi a véleményed a Magyar Képregény Akadémiáról, illetve tevékenységéről?

Magyarországon képregénykultúra elképzelhetetlen hazai alkotók nélkül; szerencsére nem csak a régi rajzolók kiadványai elérhetőek, hanem sorra jelennek meg a feltörekvő művészek képregényei is részben önerőből, részben a magyar kiadók vagy a Magyar Képregénykiadók Szövetségének támogatásával. A grafikai megvalósítás sok esetben nem marad el a külföldi képregényektől. Úgy gondoljuk, rajzolóban nincs vagy nem lesz hiány – a kérdés inkább az, hogy akad-e elegendő tehetséges képregényíró is melléjük? Jelenleg a rajzolók sok esetben maguk találják ki a sztorit is, de a grafikai tehetség nem minden esetben párosul dramaturgiai érzékkel. Előbb-utóbb azonban talán a mesélők is kedvet kapnak ehhez a műfajhoz, és megtalálja a zsák a foltját.

Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?

Az utóbbi években, elsősorban a képregényes rendezvények megszaporodásának és nagyobb sajtóvisszhangjának köszönhetően érezhető némi változás: egyre többen fogadják el, hogy a képregény nem csak gyerekeknek szólhat és nem „lebutított regény”, hanem önálló műfaj, amely rendkívül széles spektrumon mozog.

Milyen állásponton van a kiadó a különféle netes honosító oldalakkal kapcsolatban, jelenthetnek-e komoly fenyegetést egy kiadó munkájára, esetleg akár segíthetik is?

Könyvkiadó online kalózkodástól még nem ment tönkre, sőt: az online tartalmak általában kimondottan segítik az adott kiadványok népszerűsítését és növelik fogyását. Persze a kifejezetten jogsértő viselkedés az hosszú távon senkinek sem előnyös; sem a kiadóknak, sem a szerzőknek, sem az olvasóknak.

Segíthet-e megismertetni a képregény az olvasás szeretetét az fiatalok újabb generációjával?

Ezt a feladatot szerintünk nem a képregénytől kellene várni, és eleve hiba úgy gondolni erre a műfajra, mint a könyvek fogyaszthatóbb alternatívájára. Persze a minőségi művek – legyenek azok akár kép-, akár „klasszikus” regények – mindenképpen nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a fiatalok ismét elkezdjenek olvasni.

A Watchmen magyarországi megjelenése kapcsán: milyen jövőt jósoltok a kiadványnak?

Csilla: Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok rá, mert nagyon jó képregénynek tartom, remélem, a fordító jó munkát végez. A három kötetre bontás ésszerű lépésnek tűnik, így remélhetőleg jól fog fogyni, különösen, ha a mozifilmet bemutatják. Azt nem tudom, bestseller lesz-e, de a kiadása valószínűleg megtérül.

Csaba: Természetesen én is várom a Watchment. Ha a kiadó megfelelő munkát végez, mindenképpen kiemelkedő színvonalú képregény születik. Jósolni nem merek, de őszintén remélem, hogy a piac kedvezően reagál majd rá, mert azzal mindenki csak jól járna.

Mondanátok pár példát a kedvenc képregényeitek közül, lehetőleg kiragadva egyet-egyet a manga, az amerikai és az európai képregénykínálat mindegyikéből?

Csilla: Bár sok mangából készült animét néztem, magukat a mangákat kevésbé ismerem, nem gyűjtöttem őket korábban, warez oldalakon meg nem nagyon forgolódtam – főleg azóta kezdtem olvasni mangákat, hogy mi is a kiadásukba kezdtünk. A magyar kiadások közül a Nana fogott meg legjobban. A francia képregények közül – ha a gyermekkori nagy élményeket, az Asterixet meg a Rahant nem számítjuk – a spanyol szerzőségű Blacksad jön be nagyon. Az amerikaiak közül Gaiman Sandmanjét és Alan Moore képregényeit kedvelem – és a képregénykönyvek mellett a másik végletet, a néhány kockás stripeket. Ezeket főleg a neten olvasom, naponta ellátogatok a Wulffmorgenthaler, a Count Your Sheep és a Sinfest oldalaira, Kázmér és Huba pedig hírlevélben érkezik.

Csaba: Amerikai oldalról Calvin and Hobbes nekem is kétségkívül az elsődleges a kedvenceim, illetve Gary Larson sztripjeinek különféle gyűjteményei, amelyek általában szimplán csak zseniálisak. Na meg persze Magdalena és társai Eric Basalduától és Marc Silvestriéktől (éljen a klerikális reakció). Francia oldalról a spanyol :) Blacksad közös rajongásunk tárgya Csillával. De nagyon tetszenek mostanában az angol Sláine kötetei is. Manga: erre a területre talán még inkább igaz, mint a többire, hogy egy élet is kevés lenne a megismeréséhez. Nekem személy szerint a japán kínálatból leginkább a gekiga-típusú képregények tetszenek, illetve a CLAMP bizonyos mangái (például a Sirahime), vagy a Sinobi no Onnához (Kayono) hasonló kötetek.

Közelebbi és távolabbi kiadói tervek?

Mindenképpen folytatjuk megkezdett sorozatainkat, és szeretnénk tovább bővíteni a kínálatunkat koreai manhwákkal és további kínai manhuákkal.

Bónusz kérdés egyenesen a Geekz egyik, a témát illetően rendkívül izgatott tagjától: mi lesz az idénre ígért Terry Pratchett: Őrség! Őrség!-ének kiadásával?

Az idei kapacitásunkba már nem fért bele, ezenkívül a fordítóváltás miatt újra kell fordítanunk a nevek egy részét. Az őrség tagjainak új neveivel először a most következő Pratchett-regényben, a Men at Arms-ban találkozhatnak az olvasók, ha ez a fordítás elkészül, elvileg nincs akadálya az Őrség! Őrség! kiadásának sem.

Köszönjük az interjút és remélhetőleg legközelebb a Titkos Ötök valamelyikének kiadása kapcsán találkozhatunk...

20 komment

Címkék: interjú képregényelmélet

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr3691049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chavez 2008.10.08. 11:27:07

Klassz dolog ez az interjúvolás, a Deltáék meg amúgy is nagyon szimpatikusak. További minden jót nekik!

Mátyás 2008.10.08. 13:30:38

"Mi a véleményed a magyar képregénypiac jelenlegi helyzetéről?
Kissé nyomott, rendkívül alultáplált csecsemőre emlékeztet, akit néhány csontsovány – ám reménykedő – dada áll körbe. A háttérben pedig mintha a nagy tápszercégek képviselői pókereznének, szivarral a szájukban…"

ez egy igen érdekes hasonlat. A tápszercégek képviselői alatt a nagy könyvkiadók vannak értve?
Nekik kellene elkezdeni a képregények nagyobb példányszámú terjesztésével?

az meg, bár nem meglepő, de elég szomorú, hogy a képregények aszerint fogynak, hogy milyen területen jelentek meg. Ez a mangamánia így sosem fogja elősegíteni a képregény népszerűsítést hazánkban, mert a legtöbben nem azért veszik mert képregény, hanem azért mert japán. Jobban fogynak mint a könyvek. De akik ezeket veszik, sosem fognak nyitni európai, magyar, és főleg amerikai képregények felé.

tmt 2008.10.08. 13:39:16

Pratchett kapcsán: tipikus magyar mentalitás az előző fordító részéről, dögöljön meg a másik tehene :(

geomayler 2008.10.08. 14:42:55

Az ötből egy a Blacksad, azt hiszem ez biztonsággal megtippelhető. :) Drukkolok neki, ha a Metabárók véget ért, mondjuk...

virtualdog 2008.10.08. 20:39:48

A csecsemős-dadás-tápszeres hasonlat nagyon büntet! :D A Hódítók Végzete és főleg a Metabárók kasztja pedig az eddigi legszebb magyar megjelenések között vannak. Én a jövőben is sok ilyen szépet remélek és várok a Deltavision-től. :)

Donnie23 · http://donnie.blog.hu/ 2008.10.08. 20:41:45

Az ötből még a Sandman is tudható.

Jogos a hasonlat, de azért azt se feledjük, hogy mekkora utat járt be az elmúlt években a magyar képregénykiadás.

clive 2008.10.09. 09:51:56

Sandmannek örülnék a legjobban:)

clive 2008.10.09. 11:33:51

"az meg, bár nem meglepő, de elég szomorú, hogy a képregények aszerint fogynak, hogy milyen területen jelentek meg. Ez a mangamánia így sosem fogja elősegíteni a képregény népszerűsítést hazánkban, mert a legtöbben nem azért veszik mert képregény, hanem azért mert japán. Jobban fogynak mint a könyvek. De akik ezeket veszik, sosem fognak nyitni európai, magyar, és főleg amerikai képregények felé."


Kedves Mátyás: Kicsit úgy hangzott, mintha a mangákat hibáztatnád azért, hogy még nem vevő a vásárlóréteg a nyugati képregényekre. Én speciel nagyon örülök neki, hogy legalább a mangák jól fogynak. Így legalább látok rá esélyt, hogy legyen egy teljes Berserk, Hellsing és Death Note sorozatom meg kitudja milyen nyalánkságok jönnek még. Az én véleményem az, hogy akik ilyen nagy mértékben vesznek mangákat, (vagyis jobban fogynak mint a könyvek) nem azért nem veszik a nyugati képregényeket, mert helyette mangákat vesznek. HA nem lennének mangák nem vennének semmit. Pont az az animéken felnövő korosztály kezd kinevelődni és vásárlóréteggé szerveződni, akik elkezdték szeretni a japán kultúra termékeit és ez nagyon jó. Meg amiben én a mangák sikereit látom az az, hogy 2000 Ft-ért egy 200 oldalas kis könyvecskét kap a kezébe a vásárló. Szerintem ez megéri. Viszont egyes szuperhős regények amik az igényes kivitelnek köszönhetően + fényes papír meg minden 3000 ezerbe kerülnek és alig 100 oldalasak. Mondjuk én kifizetem azért ami nagyon kell, de hát az átlag képregényekkel ismerkedő vásárló elfog gondolkozni azon, hogy melyik éri meg jobban. Meg ugye a mangák sokkal szélesebb körben szólítanak meg rajongókat. Általában a szuperhősképregényeket 90%-ban csak srácok veszik, a mangákat meg fiuk lányok vegyesen. Sőt talán a legtöbb hazai manga címet a csajok veszik többen. Én ennek is örülök, hogy végre a női nem is felfedezi magának, hogy vannak nekik való képregények. Szóval összetett dolog a mangák sikere én nagyon örülök neki. De mellette egyet értek abban, hogy aki bukik az igényes mangákra az nyugodtan bepróbálkozhatna az igényes nyugati képregényekkel (Sin city, Metabárók, Watchmen, egy bejelentett The Dark Knight Returns, egy remélhetőleg megjelenő Sandman). Sandman azért is lenne jó választás, mert Neil Gaiman egyre népszerűbb nálunk is. Könyvei + filmjei elérték, hogy már itthon is jelentős rajongói bázissal rendelkezik és ez csak nőni fog. Öszességében azt kell, mondjam, hogy fejlődik a magyar képregénypiac, bár remélem, hogy hamarosan újabb és újabb komolyabb nagyszerű képregényekkel fogunk találkozni.

virtualdog 2008.10.09. 19:30:26

Clive, igazad van, a mangások és a nyugati képregényt vásárlók közt NAGYON kicsi az átfedés. Számomra ez megdöbbentő. A következő interjúban sokat beszélgettünk erről aaaa... meglepetés interjúalanyainkkal. ;) Nekem nagyon furcsa volt ez mindenesetre.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.10.09. 21:44:42

Pedig elég sok magyarázat van erre az eltérésre. Hogy csak egyet említsek: nálunk a mangaolvasók túlnyomó többsége nagyon fiatal, és nem az animék felől közelít kedvenc figuráihoz, más stílusú képregényen egyszerűen átnéz, ha találkozik is vele egyáltalán.
Van abban is némi igazság, amit Clive mond: a fekete-fehér és kisebb méretű mangaköteteknek a gyártási költségei jóval kisebbek, mint a színes, szélesvásznú nyugati képregényeké.
Nemrég olvastam egy elemzést egy francia szakírótól, aki azon gondolkodott el, hogy miért nem tudják mostanában olyan jól exportálni az ő képregényeiket, mint korábban. Régebben a francia, 48 oldalas album-formátum rendesen elterjedt Európában, mára viszont visszaszorult. Ami pedig különösen érdekes: náluk a keménytáblás, ergo eleve jóval drágább kivitelezésű képregények uralják a terepet, és ennek az egyik fő oka, hogy a kötetek többségét nem saját maguknak veszik az olvasók, hanem ajándékba (egymásnak). Tehát totál más képregénykultúrákról, a képregényhez való viszonyulásról van szó.
Sandmanről még annyit, hogy tudomásom szerint egy másik kiadó kacérkodik ezzel a gondolattal, de konkrétum még egy ideig biztos nem lesz. Sajnos, az eddigi magyar Vertigo-megjelenések fogadtatása eléggé lehangoló, és a Sandman rajza nem olyan, hogy lábon eladja a kiváló sztorikat.
A Blacksad valóban remek, bár a második kötet egy kicsit komolyabbra sikeredett, amennyiben a rasszizmus kérdését feszegeti (amivel semmi baj, sőt, csak egy paródia jellegű képregényben picit meghökkentő fordulat). Nagy élmény lenne magyarul látni, de teljesen megértem a DV-t, hogy mégsem vállalták be.
A Metabárók eddigi teljesítménye azért alapot ad némi reményre, és a kisebb méretű, több eredeti kötetet egybefoglaló kiadás pontosan beleilleszkedik abba a stratégiába, amelyet a fent említett francia szakíró is megfigyelt: amolyan "graphic novel"-ként pozícionálják át újabban a francia-belga képregényeket külföldön.
Meg egy kis pontosítás: a Delta Vision valóban alapító tagja az MKSZ Kulturális Egyesületnek, amely 2007 nyarán jött létre hivatalosan, de az azt megelőzően informális alapon működő szövetséget 2005 januárjában öt kiadó hívta életre: ADOC-Semic, Képes Kiadó, Krak, Míves Céh, Ratius.

Chavez 2008.10.09. 22:54:59

Számomra sokkal nagyobb rejtély, hogy a Vertigo miért nem megy annyira? A Vertigo antológiánál azért valamennyire érthető volt az ok, de hogy a mindenféle díjjal megszórt Fabulák miért nem, azt már végképp nem értem. Eddig letudtam azzal, hogy túl fiatal vagy csak túl igénytelen az átlag magyar olvasó, és a jelmezes hősökön kívül másban nem tud gondolkodni, de azért a Metabárók, Sin City, Persepolis mégis életben tudnak maradni a piacon, pedig azok sem éppen gyermekképregények.
Örülnék nagyon a Sandman-nek, de ha majd az is bebukik itthon, akkor azt hiszem a Vertigo címektől jó hosszú időre elköszönhetünk.

Nem tudok többet tenni az ügy érdekében, mint hogy felhívom a Geekz olvasóinak táborát, hogy:

Vegyetek Fabulákat meg Vertigo antológiát basszátok meg!
:)

Chavez 2008.10.09. 23:04:50

A vasárnapi képregénybörzén pl. a Vertigo antológiákat kötetenként egy ezresért tehetitek magatokévá, és azt hiszem a Fabulákra is van kedvezmény.
4 ezer pénzért 3 egész kötetnyi kurvajó Vertigo képregényt kaptok! Mégegyszer: 4000 forint = 3 teljes sztori!!!!!!

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.10.10. 08:13:13

Chavez: a Metabárókról még szerintem túl korai kijelenteni, hogy mennyire lesz életképes, hisz csak most került be igazán a terjesztésbe. Ráadásul színes kötetről van szó, ami azt is jelenti, hogy a gyártási költségei jóval magasabbak voltak (a közös, kínai nyomás ellenére), mint a másik kettőnek.
A Sin Cityt erősen támogatta a film körüli hype, és ez még most is hat, szerencsére.
A Persepolist egy egészen más közönség veszi, számos női lapban írtak róla, és szintén volt jó nagy hírverés a Cannes-i díja, az Oscar-jelölése és most a DVD bemutató körül. No meg azt se feledjük, hogy a megjelenését támogatták a franciák, aminek köszönhetően jóval barátibb lett az ára, mint lett volna anélkül.

clive 2008.10.10. 09:36:27

A Fabulákkal kapcsolatban az a véleményem, hogy talán azért nem fogy olyan jól, mert szinte semmi reklám nincs körülötte. Ugye nem várhatjuk el az egyszeri képregényvásárlótól, aki nem az interneten tájékozódik ez ügyben (mint mi), hanem mondjuk csak bemegy egy boltba és kinézi magának.
Valamit tenni kéne a képregények reklámozására, de igazából nem tudom mi lenne a megfelelő (plakátok? szórólapok? interneten keresztül?).
Sandmanhez visszatérve, hogy ha normális kiadás lesz, ha lesz (tehát a legelső számtól elkezdve, hiánytalanul + külföldihez hasonló kiadásban megjelentetve (papír, borító meg minden)) akkor felőlem dupla árat is kérhetnek, én megveszem:)

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.10.10. 10:50:23

Hát ez azért nem teljesen így van. Készült a Fabulákról egy ajánlófilm, ami fent van a YouTube-on és több más helyen. Készült egy reklámfüzetecske, amit minden könyves rendezvényen osztogatunk, no meg ahol csak tudunk és engedik (könyvesboltok például nem engedik, illetve csak pár). Megjelent reklámja a Galaktikában.
Az átlagos képregényhez képest sokkal többet hirdettük a Fabulákat. De ennél többre egyszerűen nem futja, a reklám méregdrága (mármint az olyan, ami tényleg tömegekhez jut el).

Chavez 2008.10.10. 11:18:29

Pedig szerintem is a reklám, illetve annak hiánya a kulcs. Persze tisztában vagyok vele, hogy drága mulatság.

Talán nem (csak) a Galaktikában kellene hirdetni, hanem a Semic lapokban, és egyéb, nem feltétlenül képregényes folyóiratokban is. (Nyilván nem a Nők lapjára gondolok, hanem pl. filmes és zenei szaklapokra). Nem értek a marketinghez, de szerintem nem szabad még az offline reklámokon spórolni. Könnyű rábízni a dolgot az netre, meg néhány pozitív kritikára, de az még mindig csak egy szűkebb réteget ér el. És talán valami hangzatosabb, figyelemfelkeltőbb szöveg is kellenne, amivel nyilvánvalóvá válik a laikusok számára, hogy ez nem Pókember, meg nem Garfield, hanem valami sokkal színvonalasabb és értékesebb valami.

Nagyobb olvasottságú napi/heti folyóiratokban nem szoktak könyvkritikák lenni? (pl. 168 óra :)) Talán egy-egy tiszteletpéldány ide-oda is segíthetne terjeszteni az igét.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.10.10. 11:55:43

Semic-lapok: a Pókemberben nem lehet DC-s kiadványokat hirdetni (és viszont). Star Warsban emlékeim szerint volt már hirdetésünk, bár nem biztos, hogy Fabulák, hanem talán Arkham. Természetesen ez is csak kölcsönösségi alapon tud működni.
A hetilapok közül a Magyar Narancs az egyetlen, amelyik rendszeresen közöl képregénykritikákat. És igen, ők is kapnak tőlünk tiszteletpéldányokat, nem csak a Geekz. :)
A 168 óra kb. fél éve közölt egy háromoldalas cikket a képregényeinkről, igen pozitív kicsengéssel (nem az a bizonyos főszerkesztő-helyettes írta).

clive 2008.10.10. 13:11:10

Ha ezek múlik és csináltok pár darab miniplakátot vagy szórólapot én kiplakátolom itt a környeken pár iskolába vagy hasonló helyen:)

Komavary · http://orokorom.freeblog.hu 2008.10.10. 13:21:13

"Megjelent reklámja a Galaktikában."

A Galaktika közönsége szerintem zsigerből fúj a fantasyra. A képregények sem a szívűk csücske...

Chavez 2008.10.10. 13:23:28

Én meg kirabolok néhány bankot, és minden helyszínen otthagyok egy Fabulák kötetet. A sajtó rákap a témára, és kész is az ingyenes országos reklám. Cserébe a sittre tiszteletpéldányokat kérek a következő kötetekből.
süti beállítások módosítása