Parrgah úr (hiányolom az írásait) mellett ki van a képen?

Jóvolt nagyon, bár még mindig inkább börze mint fesztivál érzésem szerint. Lehetne még mit fejleszteni. Mindenesetre nagyonjól szórakoztam vasárnap.

vittorio: a detoxikáló főorvosa.

Egyetértek: inkább börze, mint fesztivál. Volt ugyan néhány program, de nagy részük olyan unalmas volt, hogy hihetetlen. Palcsót például minek kellett képregényekről faggatni? Még a tombolát is unta, mint a geci. Fazekas Attilát szeretjük, isten éltesse őt, de a felköszöntése sem egy olyan fesztiválprogram, ami sok embert le fog kötni... A képregénykritikáról szóló kerekasztal-beszélgetést pedig hova dugták? Zártkörű lett, nehogy megnyilvánuljon a sajtó?!

A szervezők jövőre remélhetőleg rájönnek, hogy nem kell állandóan történnie valaminek a színpadon, és nem kell mindig monotonon duruzsolni valamiről, de ha beszélnek, akkor az legyen összeszedett, lényegretörő és érdekfeszítő. Vagy legalábbis erre kell törekedni. És ez persze nemcsak a szervezők sara, hanem a "fellépőké", bemutatkozást vagy akármilyen programpontot vállaló embereké, képviseleteké is.

Manapság már senki nem veszi a fáradtságot, hogy egy lagymatag, nehezen követhető műsor elé leüljön, ezt tudomásul kell venni. A fesztivál programjának legjobb pontja a Théba bemutatkozó videója volt, mert az alatt legalább szólt egy kis Besh o droM...

Menyusi mellett a Gyula látható, ám ő nem tagja a geek-stábnak.

A vevőnek természetesen mindig igaza van, de képregényfesztiválok tekintetében még mindig nagyon az elején járunk a dolgoknak. Lassan alakul ki a képregény kultúrája nálunk, és való igaz, hogy még mindig a vásártérre összpontosul a figyelem. Ez azért is érthető, mert a kiadók (főleg a kisebbek) számára az ilyen események pótolják az országos terjesztés hiányosságait (vagy hiányát).
De hogy bizonyos programoknak a képregényfesztiválon van a helye, az nem kétséges, hisz ez egyben a szakma éves találkozója is. Aki járt már külföldön képregényfesztiválon, tudja, hogy a miénknek a hangulata egyáltalán nem lóg ki a sorból, és igen, tudomásul vesszük, hogy ilyenkor kevesebben vannak a nézőtéren.
A fellépők egy része egyáltalán nem szokott hozzá, hogy nyilvánosan kelljen megszólalnia, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdekes a mondanivalója a szakma számára. Ha erre más is kíváncsi, az örvendetes, de tudjuk jól, hogy a nagyközönség a látványos dolgokra vevő leginkább (no meg a tombolára). Pár év alatt biztos belejön mindenki, és akkor átnyergelnek a képregényről a stand-up comedy-re. :)
Semmilyen programpontot nem rejtettünk el, és ha valaki valamit nagyon nem talált, hát az igazán felkereshette volna az információs pultot, ahol eligazították volna. A képregénykritikáról szóló beszélgetésen kb. 10-15 ember vett részt, és meglepően sok volt a "civil" érdeklődő. A sajtó pedig bőségesen megnyilvánult (pl. Hamlet a Geekz és Könyvesblogokról, Birkás Péter a PC Gurutól, Szabó Zoltán Ádám és több szerző a Panel szaklaptól, Kálovics Dalma a Japanimániától).
Palcsó Tamás egyáltalán nem unta a tombolát, ezt egészen biztosan tudom, hisz mellette álltam. Nagyon kedves volt tőle, hogy elvállalta a szereplést, és róla történetesen már egy ideje tudjuk, hogy kifejezetten kedveli a képregényeket, a legutóbbi börzére is eljött.
Ugyanakkor azt belátom, hogy ez az ismert személyek lerajzolása más jellegű környezetben (pl. Szimpla, Mentaterasz) jobban működik, és valószínűleg most csináltuk utoljára fesztiválon.

taguchi,
de igen, geek vagyok (lásd Rambo-kritika és Titanic-buli)

Fazekas megünneplésére szükség volt. Palcsóra nem. Kezd magára találni a fesztivál, csak lassan, határozottabb szervezés kéne. Több fantázia, lendület. A kritikuskerekasztal egy vicc volt, felesleges. Azoktól az emberektől, Hamleten kívül még nem olvastam épkézláb kritikát. Csak azért mert vannak, nem biztos hogy jók.

A magyar megjelenések fejlődnek, erre a ZAP-ra nagyon kiváncsi vagyok, bár ahhoz hogy sikeres legyen, kult, egy ezressel olcsóbban kéne adni, minima.

A kritikusi kerekasztal egyáltalán nem volt felesleges, viccnek meg pláne nem nevezném. Ott voltál te is, végighallgattad? Miért nem ott tetted szóvá ezeket a meglátásaidat, talán tudtunk volna válaszolni rájuk?
(Mellesleg épp arról volt főleg szó, hogy mit értünk kritika alatt, miben különbözik az ajánlótól és a véleménytől, és ha látogatod valamennyire a kepregeny.net-et, tudhatod, hogy részben éppen Hamlet - és más Geekz és Könyvesblog szerzők - írásai azok, amik kiváltották ezt a közös gondolkodást.)

Gyula: ne haragudj, alulinformáltságom arcpirító.

Nos, bevallom, kíváncsi lettem. Mi lett a kerekasztal beszélgetés eredménye, mi a különbség a kritika, az ajánló és a vélemény között? És a neten megjelenő, képregényes oldalak közül melyik milyen fajta írásokat szokott közölni?

Bár nem voltam kinn, amit olvastam és hallottam róla, az alapján a Képregényfesztiválok egyre jobbak. A lelkesedés és az elhivatottság, ami mögötte van, elismerésre méltó.

Ramiz: nem fogadtunk el közös nyilatkozatot, amelyben rögzítettük volna ezeknek a különbségeit. :)
Pár dolog, amiről sok szó esett, illetve nagyjából ténynek tekinthető: a Japanimánia bevallottan ajánlókat ír, nem kritikákat, bár ezen most már lehet, hogy változatni fog, hisz gyorsan szaporodik a kínálat, érdemes kicsit segíteni a választásban. A Kepregeny.net jelenlévő szerkesztője pedig azt tartja a saját portálja hibájának (ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni), hogy nem választja el a külső forrásból származó cikkeket a kifejezetten a KN-s közlésre készülő írásoktól.
Páran határozottan képviseltük azt az álláspontot, hogy a kritikának megalapozottnak kell lennie, és ha nem is lehet mentes a szubjektivitástól, arra kell koncentrálnia, hogy egy, a témában járatosabb, az adott műfaj szabályait ismerő szempontjain keresztül mutassa be az olvasónak, hogy mennyiben sikerült a szerző(k)nek megoldaniuk azt, amire válallkoztak - és nem magát a vállalkozást kell minősítenie.
Abban mindannyian egyetértettünk, hogy véleménye mindenkinek lehet, és hogy ezt természetesen kifejtheti pl. egy saját blogban. Sokkal nehezebb elhelyezni a "kollektív blogokat", amelyek egy része gyakorlatilag egy internetes "újság" rovataként működik, és ezáltal óhatatlanul azt sugallja, hogy az adott "újság" hivatalos álláspontját tükrözi. Ez még egy nagyon új dolog, és minden bizonnyal mozgásban van azok számára is, akik csinálják, és azoknak is, akik olvassák.
Külön beszéltünk a Könyvesblognak a "bulváros" felhangjairól, és azt is megállapítottuk, hogy ez nem elsősorban a képregénynek szól, hanem reakció a hagyományos irodalomkritikai felfogásra és gyakorlatra. A képregényen legfeljebb lecsapódik azzal, hogy "kattintékonysági" célból a képregénykedvelők számára időnként kifejezetten durva, az előítéletekre inkább ráerősítő, mint azok oldását segítő címeket ill. megfogalmazásokat tartalmaz. Erről azt mondtuk páran, hogy alapvetően semmi bajunk azzal, hogy ilyen "is" van, de zavar, hogy ha más viszont nincs, legfeljebb a mi kis belterjes berkeinkben.
Abban is többnyire egyetértettünk, hogy fontos tudni, hogy kinek íródnak az írásaink, és hogy valamiféle felelősségünk mindig van. És abban is, hogy egyelőre sajnos még csak kevesen írnak képregény-kritikát, így nemigen van mód arra, amire mondjuk a filmes világban, vagyis hogy mindenki kiválassza magának azt a kritikust, akinek a véleményére ad még akkor is, ha történetesen nem ért vele egyet, de az érvelését el tudja fogadni.
Megválaszolatlan, költői kérdés, hogy a nagyobb nyilvánosságot kapó, de helyenként felületesebb, markánsabban szubjektív, már-már deklaratív írások a képregényről elérik-e azt a célt, hogy olyanok is elolvassák őket, akiknek egyébként nem jutna eszükbe képregényt (vagy képregényről) olvasni, vagy pláne azokról elgondolkozni.

Nos, mi bevallottan kritikákat írunk, és mint ilyenek, nem mentesek se a szubjektivitástól, se a műfaj és a konkrét mű jellegzetességeinek vizsgálatától, a sikeres és elismert művekkel való összehasonlítástól és így tovább.

Van viszont valami, amivel nem tudok egyetérteni:

"Páran határozottan képviseltük azt az álláspontot, hogy a kritikának megalapozottnak kell lennie, és ha nem is lehet mentes a szubjektivitástól, arra kell koncentrálnia, hogy egy, a témában járatosabb, az adott műfaj szabályait ismerő szempontjain keresztül mutassa be az olvasónak, hogy mennyiben sikerült a szerző(k)nek megoldaniuk azt, amire válallkoztak - és nem magát a vállalkozást kell minősítenie."

Véleményem szerint pontosan a vállalkozást, azaz a képregényt, a kész terméket kell minősíteni, természetesen rengeteg dolgot (az éppen aktuális hírekre vagy divatokra reflektáló motívumokat, az eredetiséget, újszerűséget és sok minden mást) figyelembe véve. A vállalkozás sikerességét már csak azért is lehetetlen figyelembe venni, mert azt a készítő/kiadó nem artikulálja egyértelműen, és nagyon helyesen teszi ezt! A művét magyarázó művész mindig csak melléfoghat a magyarázatával. Egyébként a vállalkozás sikerességét legalább ennyire lehetetlen is megítélni, mert sikeressé válhat valami később, idővel, kultuszstátuszba emelkedhet, divatot teremthet valami utólag is. Ezt gyakran lehetetlen megítélni, amire a történelem (ezen és más művészeti médiumok esetében) gyakran példákat is mutatott. A célokat értékelje ki a szerző annak fényében, hogy ki mit gondol a műről, milyen álláspontok alakulnak ki róla, hogyan értelmezik, olvassák azt az emberek. Ezt pedig éppen a kritikák tükrözik, mutatják meg.

Az "újság" (nyugodtan nevezhetjük egyébként újságnak, netes újságnak, magazinnak vagy bármi egyébnek a világszerte egyre olvasottabb és jelentősebb portálokat, weblapokat) hivatalos álláspontjával pedig az a problémám, hogy ilyen szigorú értelemben sosem létezik: közelről nézve mindig egy ember véleménye látszik ott a papíron. Persze hosszútávon, egy magazin általános stílusát, értékrendjét tekintve már egységesebb az "újság álláspontja", és ez határozza meg, hogy mennyi ember olvassa, követi, hányan adnak az ily módon kifejezésre juttatott véleményekre-kritikákra (nem látom a határvonalat, amennyiben a vélemény kellően átgondolt, világosan kifejezett, megalapozott, némi háttértudást is használ, és igyekszik mindig több szemszögből is megvizsgálni tárgyát), tehát végső soron azt, hogy mennyire válik népszerűvé és ismertté az adott felület.

Van felelősségünk, teljes mértékben egyetértünk. Az a felelősségünk, hogy akármennyire is szeretjük a képregény médiumát, akármennyire is bosszant minket annak gyakorta mostoha sorsa, és hiába kezdjük megismerni a hazai képregényes közösség alkotóit, kiadóit lassan személyesen is, mindezek ellenére késznek kell állnunk őszinte kritikát megfogalmaznunk, olyat, amit bármikor felvállalhatunk, akár 20 év múlva is. Ez a felelősségünk, és reményeink szerint ez adja majd meg a szavunk súlyát, amikor egy olyan mű kerül terítékre, ami tényleg megérdemli a halleluját. Akkor és csak akkor fogjuk azt mondani: "ez egy tökéletes képregény, öt csillagot ér". Mert különben nem érne semmit az öt - vagy a három - csillagunk. Most pedig ér.

Azt, hogy a közönség kiválaszt-e magának egy kritikust vagy nem, majd eldönti ő. Nekünk bíznunk kell a közönségünkben, abban, hogy mer a saját ízlése után menni, és ha valami tetszik neki, ami mondjuk a mi az adott művet kritizáló írónknak nem, akkor ő is ugyanúgy ki mer állni a saját véleménye mellett, mint mi a sajátunké mellett. Az akár pozitív, akár negatív vélemény elfogulatlan kinyilatkoztatása ugyanúgy szükséges feltétele a felnőtt, komoly képregény-kultúra kialakulásának és elterjedésének, mint az alkotói folyamat, a kiadás vagy e világ bármely egyéb elemének fejlődése, kiforrása. Ha nincs versenyhelyzet, akkor pedig a remekműveknek sincs lehetőségük kiemelkedni... ez olyan öngól volna, amivel mindenki veszít.

Ramiz: ez most olyan fennkölt volt, hogy megkönnyeztem... :)

Mint veterán comics-ítész, nem akarsz a képregény-kritikusok élére állni? Mármint: hivatalosan is? (szmájli)

A filmkritika kapcsán is vannak viták:
www.magyar.film.hu/object.7d35c8d9-f54a-4f29-b222-dcd51204cc53.ivy
(A kommenteket is olvassátok el!)

Persze, hogy vannak viták, kellenek is, a nézőpont- és eszmecsere nagyon is fontos dolog. :)

Jaj, azt hittem mára már kiírtad magadból az összes közhelyet... Tévedtem. :D

Ramiz: Azt kérdezted, mire jutottunk - megírtam. A beszélgetést pont azért rendeztük, mert ehhez hasonló vitákat lefolytattunk már a kritikáról, mint olyanról, és eljutottunk a kommentekben, fórumozásban folyó viták határáig. Kár, hogy nem tudtál eljönni.
De úgyis tervbe van véve, hogy egyszer meghívjuk a Geekz-gárdát az Eduárdba egy beszélgetésre (nem csak képregényekről), úgyhogy akkor előszóban lehetne folytatni.
Most megint idézek a tegnapi beszélgetésből, mert ott óhatatlanul szóba került. Többen olvastuk a Könyvesblogon az igen szórakoztató írást a Pirontanról és a még szórakoztatóbb kommenteket. A tegnapi kerekasztal körül az volt a többségi nézet, hogy nagyon jó, hogy ír valaki olyasmiről, ami a számára teljesen idegen, és amit ír, az természetesen érvényes és alátámaszható meg minden, de attól ez még nem kritika. Ha ugyanis a kritikának az az ismérve, hogy "kritikus" is mer lenni, nem pedig a szakmaisága, akkor magát a kritikusi szakmának a létjogosultságát kérdőjelezzük meg.
Épp ezért én azt mondom, hogy a Geekz-en és pláne a Könyvesblogon az én nézetem szerint nem csak "igazi" kritikák jelennek meg, hanem vélemények és kritikák elegye. A gond (ha van ilyen egyáltalán, nem biztos, hogy mindenkinek az), hogy annak, aki a témáról mit sem tudva bekíváncsiskodik, ki ad hasznosabb támpontokat: a téma alapos ismerője, aki talán helyenként kicsit unalmasan mélyre ás, vagy egy "simán" csak intelligensen és nagyon szórakoztatóan fogalmazó valaki.
Mondom, ez általánosabb kérdés, de mi itt és most (ott és akkor) konkrétan a képregényre vonatkoztatjuk, és csakis azért merül fel egyáltalán a számunkra, mert oly kevés írás jelenik meg még a képregényekről.
A vállalkozásról: szerintem meg akkor jár el "helyesen" a kritikus, ha elmondja, hogy mire vállalkozott a mű és szerzője, és hogy ez hogyan illeszkedik a közegébe. Továbbra sem gondolom, hogy a vállalkozást magát minősíteni kéne, vagyis hogy pl. csak azért lesújtóan beszélni egy műról, mert vadnyugati történet, pedig hát kérem a vadnyugati törénetek olyan cikik. De persze ez már stílus kérdése is.
Az pedig megint csak egy igen jó kérdés, hogy mi van akkor, ha a kritikus (vagy a vélemény-nyilvánító) nem ismeri fel a vállalkozás mibenlétét, illetve félreérti, netán nem jut eszébe, hogy esetleg utána kéne nézni pár dolognak, ami nem teljesen világos, vagy rákérdezni akár a szerzőnél is, hogy jól sejtem-e, hogy. Számomra ezek jelentik a különbséget a kritika és a nem-kritika között - és sajnos, sokszor tapasztalom, hogy a nem-kritikákban van sokkal, de sokkal több kinyilatkoztatás és a kétségek teljes kizárása. Ez nem konkrétan a Geekz-nek van címezve, félreértés ne essék.
Még arról is volt szó egyébként, hogy mennyire szerencsés egy megjelenést megelőzően írni kritikát/véleményt, de abban sikerült viszonylag hamar konszenzusra jutni, hogy ez magánügy. (Hozzáteszem: egészen addig, amíg tényleg az, és nincs hátsó szándék, de ez a mi területünkre nem vonatkoztatható.)
Egy kérdés nem lett szerintem kellőképpen kitárgyalva, ez pedig a "miért pont erről és nem arról" írnak/írunk. Hát, majd valamikor máskor talán sor kerül erre is.

:D Hehe, ez jó!
De azért ügyesen körbejárták a semmit, de mi is a konklúzió? Most akkor végülis kritikusok vagyunk, vagy sem?

"Az pedig megint csak egy igen jó kérdés, hogy mi van akkor, ha a kritikus (vagy a vélemény-nyilvánító) nem ismeri fel a vállalkozás mibenlétét, illetve félreérti, netán nem jut eszébe, hogy esetleg utána kéne nézni pár dolognak, ami nem teljesen világos, vagy rákérdezni akár a szerzőnél is, hogy jól sejtem-e, hogy."

Nem tudom milyen az ideális kritika, de az biztos, hogy a szerző megkérdezése ("mire gondolt a költő") baromira nem dolga a kritikusnak, sőt, inkább ellenjavalt. Az már rég rossz, ha meg kell kérdezni.

Rosszul gondolod. Ha valamit a kritikus nem ért, vagy nem biztos benne, hogy jól érti-e, hasznos, ha informálódik.
Feltéve, persze, hogy a filmkritikus nem frusztrált filmrendező, az irodalomkritikus nem frusztrált író, a képregénykritikus nem frusztrált képregény-forgatókönyv-író. :)
Chavez: tőled már olvastam nagyon jó kritikákat. :) Hogy a Képregény.neten miket szólsz hirtelen jókedvedben, az más kérdés, de olyankor feltehetően nem is képregény-kritikusi minőségedben nyilvánulsz meg. :)
Nesze neked semmi...

Ha esetleg megpróbálsz lekenyerezni a bókkal, akkor jelzem, hogy sikerülni fog! :D
Amúgy én nem fogom ilyen tudományos módon megközelíteni a kritikaírást. Ami eszembe jut róla, azt írom, de azt nem tagadom, hogy a szívemnek kedves dolgokkal némileg elnézőbb vagyok. (De csakis az enyhébb hibák esetében!)
A k.neten meg..., nos az a másik énem. A gonoszabbik. ;)

Nem is kell tudományos módon közelíteni, elég a józan (vagy ezt a szót ne használjam sörbarátok között?) mittudoménmicsoda.
Elolvastam közben a filmes linket, és messzemenőkig egyetértek Schubert Gusztávval és Böszörményi Gáborral, és nem csak azért, mert mindketten szeretik a képregényeket. :)

Érdekes a filmkritikás párhuzamos vita, és az is, hogy pont most zajlik az is. :)

Én egyik oldallal sem értek egyet: sem a tekintélyelvű, merev, változni nem képes (egész pontosan a változásokat nem tudomásul vevő) régi rendszerhez ragaszkodó nézőponttal, se az alapvető módszereket, tudásanyagot, kultúrtörténelmet figyelmen kívül hagyó önjelölt mesterekkel. Valahol van egy arany középút, azon kell menni.*

A piacot (mert piac ez is!) pedig nem kell félteni szerintem, a kereslet kiválasztja azt, amire neki szüksége van, kínálat meg lehet akárhány féle, a végén úgyis kialakul, hogy milyen jellegű kritikákat ("véleményeket" stb) akarnak olvasni a képregény-rajongók. Amíg kevés féle van, addig úgyis mindent elolvasnak(/unk).

-----------------------------------------------
* : ezt a közhelyet csak Beyonder kedvéért... :D

Igen, hát ezek valóban remek kis közhelyek, amiket leírtál. Mármint hogy a piacot nem kell félteni, és hogy a kereslet kiválasztja azt, amire szüksége van. Segítek, mindig belinkelem az összes képregényes írásotokat. :)

Ha közhelyeket kell mondanom, akkor közhelyeket mondok, az a fő, hogy megértessem magam. :) A kritikát tájékoztatásnak és véleménnyilvánításnak tartom, így tehát nem kell elnézőnek lennie (mintha te írtál volna az előbb arról, hogy figyelembe kell venni, hogy egyelőre kevesen írnak képregény-kritikát és hogy ezért felelősségünk van... no mindegy).

Ha a közhelyes megjegyzésed csak vicces szurka volt, mint mikor Beyonder használta, akkor elnézést a komoly válaszért. Érdemben úgysem tudunk itt már reagálni egymásra, tapasztalati tény, hogy előbb-utóbb a legkomolyabb vita is átmegy kiragadott részletekre való reagálásba és annak visszadobálásába. :)

Ezért javasoltam a személyes folytatást (és fájlaltam, hogy Hamlettel ellentétben nem ültél be a beszélgetésre).
A kritikának nem hogy nem kell, hanem nem is szabad elnézőnek lennie.
A felelősséget nem úgy értettem, hanem azt próbáltam érzékeltetni, hogy a nagyon szubjektív és megmondós írásoknak ma még nem igazán lehet találni ellenpontját, és ez nehéz helyzetbe hozza a tájékozódni kívánót.
És akkor itt tevődik fel a kérdés, hogy ha még ilyen kevés a képregényes írás, akkor miért pont erről vagy arról "kell" írni. Sajnos, pont ez az, amiről már nem sikerült véleményeket kifejtenünk vasárnap, mert kifutottunk az időből.
A közhelyeddel nem az a baj, hogy közhely, hanem az, hogy komolyan is gondolod, hogy így van (legalábbis nem láttam utána smiley-kat). Ha a kultúra piacán csak a kereslet-kínálat dönt, akkor semmi szükség sem kritikára, sem "kritikára".

Rendben. A személyes folytatást jó ötletnek tartom. Így már érthető, amire gondoltál.

A kereslet-kínálat dologban viszont egy kicsit félreértettük egymást, mert te a képregények piacára gondoltál, én pedig a kritikákéra. Én is csak most utólag vettem észre ezt. :)

NeroBlanco: a "nagyon szubjektiv es megmondos" irasok alatt egeszen pontosan te mit ertesz?

egyebkent az erdekes kerdes, hogy miert eppen az adott kepregenyrol szuletik cikk...

"egyebkent az erdekes kerdes, hogy miert eppen az adott kepregenyrol szuletik cikk... "
Pofonegyszerű :-D Abból , amiből recenziós példányt kap a mélyen tisztelt ítész úr . :-D

Ramiz: nem értettelek félre, de én kiterjesztettem mindkettőre, a képregényekére és a kritikákéra is, és úgy általában a "kultúrcikkekére".
Santito: ha lesz rá érkezésem, nekiállok és összegyűjtök egy idézetcsokrot. Majd levélben.
Henrik: nem igazán. Az eredeti amerikaiaknál meg aztán pláne meglepne, ha így lenne. :)

Akkor pontosítsunk úgy, hogy "többnyire".És volt már itt olyan eredeti amerikai, amiből kaptak. ;-)

A kritikusnak nehéz dolga vagyon, mert a sértődés és a népharag folyton ott liheg a nyakában. Ha netalántán írsz egy lehúzó kritikát egy egyébként népszerű hazai megjelenésről, akkor máris könnyen megtalál a vád, miszerint te ezzel rontod az adott termék hírét, és jönnek a szokásos "minek írsz kritikát, ha nem értesz hozzá" vádak is a rajongóktól. Persze ezeket felvenni hülyeség, csak én néha úgy érzem, hogy a kritikákra elsősorban mint reklámra számítanak a kiadók. Persze lehet, hogy tévedek, de nem lepődnék meg, ha az első igazán súlyos írás után többet nem keresnék meg az ítészt. Most még többnyire van reklámértéke minden kritikának, mert nagyon értékelhetetlen dolog még nem jött ki idehaza. De a piac bővül, és szerintem lassan fel is hígul. Na akkor lesz majd csak igazán szükség az ilyen hozzánk hasonló, felelősség nélküli önjelölt kritikusokra.

De csak azért, mert a negatív kritikát az alkotó(és vagy)kiadó is személyes sértésnek veszi. De legyünk tárgyilagosak megint:" néhány esetben".

Jogos, néhány esetben. Bár ha a kiadvány több hasonló kritikát kap, akkor az talán még hasznos tapasztalat is lehet mind a kiadónak, mind pedig az alkotónak. Persze csak ha adnak rá.

NeroBlanco: a "nagyon szubjektiv es megmondos" irasok alatt egeszen pontosan te mit ertesz?

Szerintem a "Nem franciáznak eleget a papírmoziban"-t és a "Szupercsöcsök és fémkarmok mellé nem kell sztorit írni?"-t. :) :buszke:

_Henrik_ 2008.05.20. 10:08:55
"egyebkent az erdekes kerdes, hogy miert eppen az adott kepregenyrol szuletik cikk... "
Pofonegyszerű :-D Abból , amiből recenziós példányt kap a mélyen tisztelt ítész úr . :-D

Így ahogy mondani tetszik. Amit kidob a gép.

Na, azért pontosítsunk. Én speciel mindössze egyetlen olyan képregényről írtam ide, amiből kaptam recenziós példányt. A többi saját büdzséből volt, de fontosnak tartottam írni róluk. Különösen a Vertigo-ról, amit szerettem volna megmenteni.

Nem az a baj a saját büdzsével, hogy nem szívesen költeném képregényekre (pláne hazai kiadásúakra!), hanem az, hogy ugyanúgy szívesen költeném még 1000 másféle képregényre, dvd-re, könyvre stb... :D

A sajtós példány nem lekenyerezés, nem is "ad" kedvezőbb kritikát eredményül, pusztán egy segítség nekünk, hogy az egyre több új kiadást követni tudjuk, valamint nagyobb nyilvánosság azon kiadóknak, akik élni akarnak vele.

Így könnyű Chavez, hogy győri vagy: nem fenyeget a veszély, hogy a Pest-központú kiadók könnyen el tudnak halmozni a kiadványaikkal... :)

Valóban leginkább Chavezra gondoltam a "nem igazán"-nal, mert őróla biztosan tudtam, hogy nem a kiadóktól kapta a köteteket. De az tény, hogy mi a kiadványainkból adtunk recenziós példányt Santitónak és Hamletnek, illetve küldtünk Wostry Ferinek. Szerintem egyébként minden írásnak van reklámértéke, sőt, még az sem biztos, hogy a dicséret jobban segíti az eladásokat, mint a leszólás.
Kértetek példákat, rászántam másfél órát, gyűjtögettem egy kicsit.
Az első tulajdonképpen egy nagyon szórakoztató eset. A Hush az utóbbi tíz év köz- és elismerten legsikeresebb, közönségkedvenc Batman-képregénye. Ehhez képest nálunk három, egybehangzóan lesújtó írás jelent meg róla, és semmi más (kivéve a saját PR-unkat, persze). Most, hogy egymás után elolvastam őket ismét, vettem észre, hogy lényegében egy kaptafára készültek, amennyiben lezúzzák az írót és felmagasztalják a rajzolót, és még a címükben is ugyanarra a srófra járnak: "Köpeny alatt a semmi" (G. A., Magyar Narancs), "Batman és a gézbe bugyolált ismeretlen" (Wostry Ferenc, Könyvesblog), "Batman meztelen" (Adamik Zsolt, 168 óra online).
Kedvenc idézetem az egyikből: „ott riszál Joker és Harley Quinn, Macskanő és Méregcsók, Rébusz és Harvey Dent, szóval az összes jól ismert pöffeteg kretén”.
Hogy is van ez? Van három kritikus, akiknek nyilvánvalóan nem ez volt az első Batmanük az életben (megint csak gyanús is lehetne, hogy mindhárman a Long Halloweent idézik, például), és egyikük sem tér ki arra, vajon mi magyarázza a Hush kimagasló népszerűséségét. Csak az foglalkoztatja őket, hogy tudnák elsütni a szövegben a "zsolozsmázik", "ergya" vagy "lagzis sokadalom" kifejezéseket.
(Történetesen a Hush kifejezetten jól fogyott, ami ékesen bizonyítja, hogy a képregénykritikáknak egyelőre vajmi kevés hatásuk van a piaci fogadtatásra.)
Én, ha "mezei" képregényolvasó lennék, csak kíváncsi lennék arra, hogy miért pont ez futott be, és miért pont ennek a magyar kiadását áhította már évek óta a rajongók jelentős része.
Ha már Hamlet megszólítva érezte magát, idézek tőle is. "Brian Azzarello és Eduardo Risso nyolcoldalas Batman-je első blikkre olyan, mintha a tizenkét éves Frank Miller rajzolta volna a pad alatt." Ahány képregényrajzolónak megmutattam ezt a mondatot, mind hülyére röhögte magát. Egyébként is divat manapság mindenben Sin City-t látni, ami fekete-fehér és nem őzikeszemű, de én bizony azt mondom, hogy ha valaki képregénykritikus, akkor érdemes egy kicsit elmélyednie abban, hogy melyik világhírű rajzolónak mi a "családfája", ki kitől mit vett át. Külön vicces, hogy a következő mondatban már éppen azt az ifjabb Brecciát magasztalja, akinak az apjától (és Pratt-tól) tanult José Munoz (tavalyi Angouleme-i nagydíjas) és sok más argentin grafikus. Ettől a Buenos Aires-i iskolától (is) sokat vett át Miller - aki autodidakta, és nem hogy tizenkét, de még húsz évesen is pocsékul rajzolt (de már akkor volt szerkesztő, aki felfedezte benn a mocorgó valamit).
Nem mondom, hogy egy Risso-kritikában ezt így mind fel kéne sorolni, de az ilyen mondatok az én szememben némileg aláássák a kritikus szakértelmét.
Ugyanebből az írásból: "Tacumi Josihiro Goodbye című mangája a csöcsös-polgárpukkasztós vonalat képviseli". Ez a mondat csupán a jópofi kedvéért jöhetett létre, hisz a Goodbye-ban nincsenek sem csöcsök, sem polgárpukkasztás, hanem egy iszonyatos-melodramatikus történet, melynek lényege, hogy a II. világháború után milyen mélyre süllyedtek az isteni császárba és saját felsőbbrendűségükbe vetett hitüket elveszített japán férfiak.

Hamlet, mit tudsz felhozni a mentségedre?

Óóóó sitt! Még nem írtam rendes kritikát! :(

(Én már megdobtam Chavezt egy Napirajz recenziós példánnyal. Megvan a címe, megvesztegetés céljából szívesen megadom kiadóknak.)

Én egyébként picit sajnálom, hogy az egész kizárólag a kritika/vélemény felszámolhatatlan vitájára lett kihegyezve. Fontos ez is, de a képregényes szakírásnak még rengeteg fontos terepe van. Persze azokat talán nem övezi akkora vita.

Ja és egy apró kiegészítés: alginak is volt egy kritikája, illetve határozottan megfogalmazott véleménye blogunkon a Hush-ról. Számomra igen szórakoztató volt a vele kiváltott vitával együtt.

Egyáltalán nem kötelező senkinek sem kritikát írni. Lehet írni esszét, recenziót, publicisztikát, glosszát, tárcát, elemzést, kommentárt, olvasói levelet, blogbejegyzést, szakdolgozatot, űrverset, és még sok minden mást is.
(Reméltem, nem fogja senki felemlegetni Algi kirohanását, de úgy látszik, egy szerkesztő nem felejt.)

Akkor én hangversenyt írok. D-moll szonáta szuperhősképregényre, és mangára.

"Egyáltalán nem kötelező senkinek sem kritikát írni. Lehet írni esszét, recenziót, publicisztikát, glosszát, tárcát, elemzést, kommentárt, olvasói levelet, blogbejegyzést, szakdolgozatot, űrverset, és még sok minden mást is."

"Kösz", igazából csak Kurismákira reagáltam. Nem szerettem volna magamra irányítani a beszélgetést, de ha már itt tartunk, valóban: az a kevés írás, amit konkrét művek kapcsán elkövettem lapunkban, azok talán nem is kritikák, hanem valami más. Talán mindegy is. :)