Donald Trask: - Amikor ma reggel felkeltem, nem az járt az eszemben, hogy megsemmisítek tizenötmillió embert.
Cassandra Nova: - Azok nem emberek, Mr. Trask. Hanem koszos, büdös mutánsok.
Úgy tűnik a magyarországi képregénykiadás egy sajátos fordulata révén (tudniillik a Panini megszüntette a Hihetetlen Pókember és az Újvilág X-Men sorozatait) mi is csatlakozunk az egyébként mindenképp dicséretes trendhez, miszerint betevő képregényeinket számunkra is javarészt a trade paperback-ek, vagyis gyűjteményes kötetek formájában tálalják majd. Az amerikai képregényipar ugyanis rádöbbenve a dupla bőr lehúzásának lehetőségére, már egyenesen 3x2, 2x3 avagy 1x6 részes történetek írását irányozza elő szerzőinek, hogy azután hatos pakkban, a legtöbb esetben extrákkal megpakolva dobják piacra az összegyűjtött sztorikat (amiket ugye már egyszer eladtak egyenként, különféle variáns borítókkal és reklámoldalakkal bőségesen meglocsolva), ezzel követve a dvd ipar evolúcióját. Jelen esetben ez nekünk viszont nagyon is kapóra jön, hiszen így a Fumax kiadó jó érzékkel választhatta ki azt a pontot, amin keresztül, a hirtelen támadt űrt kihasználva, a régi és az új olvasókat bedobhatja az X-Men képregények végeláthatatlan folyamába anélkül, hogy bele ne fulladnának a negyven évnyi kontinuitás rájuk nehezedő nyomása miatt. A választás kiválóságának oka mindössze két szóban összegezhető: Grant. Morrison.
A skót fenegyerek ugyan az Animal Man kultsorozattá nemesítésével robbant be az amerikai képregényes köztudatba a nyolcvanas évek végén a Brit Hullám egyik képviselőjeként (olyan alkotókollégákkal, mint Neil Gaiman, Jamie Delano és Alan Moore), ám mégis saját elmeszüleménye, a The Invisibles révén billogozta bele magát végérvényesen az olvasók homloklebenyébe (amelynek ötlete, saját bevallása szerint, a Himalája megmászása közben egy kábítószer indukálta lázálom során az ötödik dimenzióból idelátogató idegenektől származik). Kísérletező és úttörő kedvét (valamint valószínűleg a fent említett idegenek lobotómiai beavatkozásának eredményét) egyébként mi sem mutatja jobban, mint a Bible John, melynek szkriptjét Ouija-táblával írta, míg a rajzoló Daniel Vallely hallucinogén drogok hatása alatt készített kollázsokkal alkotta meg szövegéhez a képi világot. 
Miután a kilencvenes évek végén sikeresen új életet lehelt a DC kiadó JLA (Justice League of America) szuperhőscsapatába, ezen felbuzdulva a 2000-ben a Marvel szerkesztői székébe került Joe Quesada kereste fel, hogy pumpáljon némi friss vért az akkoriban egyre inkább fáradó és összekuszálódott X-címekbe, és egészen pontosan a két fősodorba tartozó sorozatuk közül az X-Men újragondolásával bízták meg. Az új érához új név is dukált: a nem túl eredeti, de legalábbis a szándékot tükröző New X-Men címet nyerte el a tűzkeresztségben (aminek logója egyébként egyúttal ambigramma is, ám ez sajnos magyarul nem visszaadható sajátosság). Morrison hírnevéhez hűen drasztikus lépésekhez folyamodott: 15 millió mutáns pusztul el Genosha salaküveggé változtatott szigetén, Bestia másodlagos mutációja folytán most már leginkább egy kékes szőrű macskafélére hasonlít, a klasszikus (ám mindazonáltal rendkívül röhejes) szuperhősjelmezeket hétköznapibb bőr és latex ruha váltja fel, a csapat tagja lesz az X-ek ikonikus ellenfelét, a Pokoltűz Klubot eleddig vezető, lehengerlő stílusú brit szépség, Emma Frost (aki nem mellesleg a sorozat eddigi legjobb dekoltázsát villantja) és végre bepillantást nyerhetünk az eddig érthetetlen módon ki nem aknázott lehetőségeket rejtő mutánsiskola tanulóinak életébe.
Az imidzsváltás új rajzolóért kiáltott, erre a szerepre pedig Frank Quitely-t (valódi nevén Vincent Deighan, álneve szpúnerizmus és a quite frankly angol kifejezést rejti) szemelték ki. Egyedi, és elsőre, főleg a Byrne, Romita Jr. és Silvestri hagyaték fényében, meghökkentő stílusa sok X-rajongóban zsigeri ellenszenvet váltott ki, de mivel az eladások meggyőzőek és stabilak voltak, a Morrison futam mindhárom éve alatt együtt dolgozhatott a skót íróval. Ennek még kifejezetten lassú munkatempója sem állta útját, a Marvel inkább fill-in rajzolókat alkalmazott, hogy minden hónapban időben landoljon az új szám az újságosstandokon. Későbbi, szintén Morrison-nal közös munkái, mint a We3 és az All-Star Superman, már osztatlan sikert arattak mind az olvasók, mind a kritikusok körében. 
Az évek során több párhuzamosan futó cím indukálta kényszeres, újabb és újabb mutáns szereplőt a közös katyvaszba dobó módszert Morrison a katlan felrúgásával oldotta meg: a megmaradt, teljesen lecsupaszított, de időtálló alapokból hozta létre a hatfős szereplőgárdát, így most X Professzor, Küklopsz, Jean Grey, Rozsomák, Bestia és Emma Frost alkotja az X-Men sorait. Az elfáradt, kiszámítható konfliktusok száműzetnek, az eddig újra és újra felmelegített eszmék összecsapása, a két fekete-fehér, szöges ellentétben álló vélemény, azaz X Professzor Martin Luther King és Magneto pre-Mekka Malcolm X álláspontja tabula rasa-t kap: Magneto odaveszik több millió társával Genosha pusztulásakor. A professzor felfedi magát és iskoláját az emberiség előtt, ezzel teljesen felborítva az eddigi status quo-t. Morrison megkérdőjelezi az X-ek szuperhős voltát is:
X Professzor: - Vélemények az új iskolai uniformisról?
Rozsomák: - Végre nem kell fényes nappal idiótának látszani.
Bestia: - Nem is értettem soha, minek öltöztetett minket szuperhősgöncbe, professzor úr.
A csapat eddigi legsótlanabb, legérdektelenebb szereplője, Küklopsz, hirtelen eutanáziánál segédkezik mindenféle idegesítő és kioktató moralizálás nélkül (tekintetének egy villanásával elhamvasztja a szenvedőt) és megváltoztathatatlan X-alapvetéssé kövült kapcsolatán Jean Grey-el megjelennek az első repedések. Emma Frost bevezetése a csapatba egy örök kérdést vet fel: képes-e vajon belsőleg megváltozni az ember, és ha igen, ezt mások el tudják-e fogadni? Bestia pedig a Szépség és a Szörnyetegből kölcsönzött új külsejének változását próbálja feldolgozni (ezt eddig a The Thing-től láthattuk a Fantastic Four-ban), jobbára a humor segítségével: 
Jean Grey: - Üdítőt?
Bestia: - Csak diétásat.
Jean Grey: - Minek? Úgyis 300 kilót nyomsz.
Bestia: - Na és? Nem akarok elhízni. Ugrándozom is eleget. [...] Napfoltaktivitás, mániákus-depressziós kilengések; úgy érzem magam, mint egy hindu szexisten, Jean. Írok erről egy tanulmányt, ha majd ismét meg tudom fogni a tollat.
Egyedül néhány jól bevált dolog marad többé-kevésbé érintetlenül, Rozsomák ugyanolyan badass crazy motherfucker, amilyennek mindig is szerettük, Jean Grey elméjébe pedig még mindig olyan elképzelhetetlenül pusztító képességek vannak bezárva, amitől még maga Magneto is összevizelné magát, ha még élne. Ellenben a kisebbségek helyzetén moralizáló alapvetést felváltja az evolúció és a poszthumanizmus témája, és az X-eknek egy minden eddiginél veszélyesebb, valószerűtlenül hatalmas veszéllyel kell szembenézniük, mely belülről próbálja meg szétbomlasztani a csapatot és földönkívüli segítséggel világok közti háborút kirobbantani. Habár az új főgonosz eredete még a legelnézőbb szóhasználattal élve is borzasztóan klisés, ezt jótékonyan ellensúlyozza az a gördülékeny és logikusan felépített csuklógyakorlat, amellyel Morrison felhasználja a szereplőt.
Na de lássuk a magyar kiadást, mit is kapunk a pénzünkért? A kötet elég vékonyka, lévén mindössze négy számot foglal magában, viszont a papír és a nyomdai minőség kiváló és a kötés is elég strapabírónak néz ki. Számomra nagyon fájó pont, hogy az eredeti trade paperback-hez (New X-Men Vol. 1: E is for Extinction) képest kihagyták belőle a 2001-es Annual-t, amiben pont Morrison egyik saját maga kreálta és a későbbiekben fontos szerepet játszó mutánsát mutatják be, ráadásul egyik kedvenc rajzolóm, Leinil Francis Yu (Silent Dragon, High Roads, Ultimate Wolverine vs. Hulk) illusztrálta rendhagyó, egész oldalas fektetett képekkel, ami egészen különleges narrációt biztosít a történethez. 
Hiányzik továbbá a 11 oldalas, úgynevezett Morrison-manifesztum, ami a szerző a New X-Men eljövendő sztorivonalára vonatkozó elképzeléseit vázolja, de ez tulajdonképp egyfajta making of dvd extra, különlegesség, ami csak a hardcore rajongóknak szánt csemege, akik már egyébként is végigolvasták a teljes, nagyjából negyven részes történetfolyamot.
Egyedül az Annual hiánya és a néhol döcögős fordítás miatt kap az egyébként öt csillagos kiadvány négyet, de ezek az apróbb bosszúságok eltörpülnek a tény mellett, hogy mostantól már magyarul is hozzáférhető az X-Men történetének egyik legformabontóbb és hírhedtebb szelete egy meglehetőst egyedi elképzelésekkel rendelkező szerző tollából. Örüljünk hát neki együtt.
És végül egy rejtett bónusz azoknak, akik végigolvasták a cikket :)
Utolsó kommentek