A Black Mirror kiadót egyszerre lehet szeretni és haragudni rájuk, mert bár nagyon bátran felvállalták a keleti filmtermés legjavának hazai terjesztését, a minőség és a határidők terén még bőven lenne mit fejlődniük. Az eredetileg még tavaszra ígért fémdobozos, két lemezes exkluzív kiadványaik többszöri csúszás után, végül csak az ősz végére futottak be. És hogy megérték-e a várakozást? Ezt egyrészt megtudhatjuk Ramiz
Versus DVD kritikájából, másrészt pedig a
tovább gombra való klikkelés után.
A szakmát Ausztráliában kitanuló, fiatal japán rendező Ryuhei Kitamura, mielőtt még beleszagolt volna a hollywoodi álomgyár bűzös levegőjébe, két olyan filmet is letett az asztalra, amelyek a szigetországon kívül is nagy sikert arattak, mondhatni kultuszstátuszt értek el. A Versus zombis-jakuzás hentelésén kívül, a csinos pofival megáldott bájos tinisztár Aya Ueto látványos vérontása az Azumi is hatalmas rajongótábort tudhat magáénak világszerte, tehát nálunk is.
A Yu Kojama manga sorozatán alapuló Azumi, az igazi kis eye-candy főszereplőjén kívül, kiválóan koreografált, bámulatos harcjelenetek egész sorát kínálta a nézőknek. (A törékeny alkatú Azumi a film végén közel 300 embert aprít miszlikbe, mindezt majdnem egyedül!) A sikert meglovagolva természetesen hamar jött is a folytatás, ezúttal már Kitamura nélkül. Az Azumi 2 – Szerelem vagy Halál mérsékelt sikert aratott, bár olyanok is vannak szép számmal, akik inkább a folytatást preferálják. Az biztos, hogy Shusuke Kaneko rendező (Death Note) filmje sokkal inkább csak egymás után fűzött harci jelenetek sokasága, melyek közé egy kicsit bugyuta és jelentéktelen történetet tuszakoltak be, de ahol egy tizenéves lány a szamurájok és a különleges képességű nindzsák tucatjait öli halomra, ott ne várjon senki egy Kurosawát. Ezek ellenére, vagy pedig éppen ezért az Azumi második része még mindig egy igazán szórakoztató és látványos film, sok vérrel, érdekes, manga-szerű főgonoszokkal (mérgezett fém-pókhálókat „szövő” pókember, duplapengéjű, bumerángként repkedő pallost lóbáló óriás – mintha csak a Ninja Scroll-ból léptek volna elő), és olyan nevekkel mint, Chiaki Kuriyama (Kill Bill, Battle Royale) vagy Kenichi Endo (Visitor Q, Takashi Miike filmek).
A film története egyébként ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Már csak egyetlen hadúr van, aki veszélyeztetheti a békét, Sanada, aki a hegyekben állomásozik hadseregével. Azumi és egyetlen még életben maradt társa Nagara feladata, hogy végezzenek vele. Hozzájuk csapódik Kozue (Kuriyama), a fiatal nindzsalány is. Az út során találkoznak egy fiatalokból álló rablóbandával, akiknek vezérében Azumi felismerni véli korábbi társát, Nachi-t. A banda csatlakozik hozzájuk, de az út cseppet sem veszélytelen, ráadásul úgy tűnik, hogy áruló is van közöttük.
A rengeteg kardcsörte mellett azért vannak remek ötletek is, pl. Kozue árulása némileg színesítette a nem túl bonyolult történetet, és a félelmetes szupererejű harcosok is a film értékelhető színfoltjai közé tartoznak. A karakterek fejlődése megtorpant, Azumi már szinte csak másodszereplő, a Nachi hasonmás Ginkaku szerepeltetése pedig teljesen felesleges és értelmetlen. (Mintha kárpótólni akarták volna az előző részből elég hamar kihullott Shun Oguri-t.) A filmet lezáró monumentális összecsapás is kevésbé jelentős, mint az első rész hatalmas rombolással járó ámokfutása, de az út során így is számtalan bunyó van, így pedig annyira nem is érezzük a katartikus csúcsjelenet hiányát. A két film tökéletesen összeilleszthető, így vizsgálva a dolgot pedig egyáltalán nem tűnik rossznak a folytatás. Elődjét semmiben sem múlja felül, de véleményem szerint szégyent sem hoz rá. Aya pedig most is ugyanolyan elbűvölő, és bármikor igent mondanék neki, ha férjül kérne. (Sóhaj!)
KülalakNa, ébresztő! Nézzük magát a kiadványt, kívülről befelé haladva.
A fémdoboz nagyon szép, de nagyon piros. Egyetlen apró hibán kívül, külsőleg minden rendben van vele, belül két nagyon piros korong vár, alattuk két piros árnyalatú képpel. A pléhbox tehát összességében jól néz ki, de talán valamivel kisebbre is csinálhatták volna, mert így simán elférne még benne akár egy adag sushi, vagy két sonkás szendvics is. (Hozzám a doboz úgy érkezett el, hogy az egyik lemez odabent önálló életet élt, így a szabad mozgásnak köszönhetően nonfiguratív, primitív törzsi jelekre emlékeztető karcolatok jelentek meg a korong nem jó oldalán. Ez nyilván a szállítás bukkanóinak is köszönhető, de valószínűleg a doboz sem ragaszkodott eléggé a lemezekhez.) A kiadó viszont már tényleg örökre elköszönhetne ettől a „japános” betűtípustól, amit már sokadszorra alkalmaz, pedig már elsőre sem volt túl szép.
BelalakAz első lemezen az egyszerű menü mögött magát a filmet találjuk, 16:9-es képpel, hozzá 4 hangsávot (dd 5.1-es japán és magyar, valamint DTS ES 6.1 discrete japán és magyar) és magyar feliratot választhatunk köretnek. A szinkron nem baj hogy van, érdekességnek jó, de szerintem ne nagyon erőltessük. A szinkronszínészek hangja nem igazán próbál azonosulni a szereppel, néhol hiányzik a dinamika, néhol meg egyenesen túljátsszák. Az egyik jelenetnél pl. Azumi elég halkan, szinte suttogva beszél, Roatis Andrea pedig szinte kiabál. Nem csapnivalóan rossz, de azért kicsit ront az élvezeten. A másik dolog, ami miatt nem ajánlom a szinkront az, hogy magyar hanggal a térhatás sokat veszt az erejéből. Érdemes összehasonlítani a mozgalmasabb jeleneteket a japán sávokkal, érezhető a különbség. Amúgy a DTS és a DD keverése között már nem éreztem jelentős különbségeket, a hangok erőteljesek, rendesen megdolgoztatják a hátsó hangfalakat is, bár az effektek néhol kissé túlvezéreltek. Tehát az eredeti hangsávokért fejsimogatás, a magyar keverésért dádá, de azért összességében egyikkel sincs olyan nagy probléma. A kép szép, semmi szemetszúró hiba, a színek élénkek, pixelesedés alig érzékelhető. Ezen a téren minden nagyon oké.
ExtraA sokáig csak a titokzatos meglepetés extraként emlegetett bónusz nem más, mint az Azumi első részének 143 perces rendezői változata (a szintén a Black Mirror égisze alatt megjelent film 128 perces), ami tényleg egy remek húzás volt a kiadótól. Kitamura filmjének eredeti, vágatlan verziója valamivel több vért, harcot, és dialógust tartalmaz, az ínyenc rajongók nagy örömére. Az ilyen extrának pedig sokkal több értelme van, mint még egy semmitmondó, egymás ülepét fényesre nyaldosó kisfilmnek, vagy a filmből kivagdosott unalmas képsoroknak. Az ajándék filmhez japán 5.1-es és DTS hangot, valamit természetesen magyar feliratot választhatunk. A mosolytúltengésben szenvedő Aya által levezényelt, közel fél órás Így készült az Azumi 2 szokás szerint megint nem azt mutatja be, hogy hogyan készült a film, hanem sokkal inkább a színészekre és szerepükre koncentrál, de ettől függetlenül is érdekes. Megtudhatjuk belőle például, hogy Aya nagyon kritikus önmagával szemben, és hogy Chiaki-chan annak ellenére, hogy a filmeken többnyire kegyetlen gyilkosokat alakít, a valóságban inkább csak egy aranyos kislány, aki a forgatáson még a kardoktól is félt.
A továbbiakban megnézhetünk még egy néhány perces összefoglalót az első rész történéseiről (Azumi – A kezdetek), egy az új epizód színészeit, és néhány érdekes forgatási képsort valamint látvány effekteket bemutató 18 perces kisfilmet (Azumi 2 - Feltámadás), egy interjúcsokrot, amiben mindenki nagyon örül, hogy a többiekkel dolgozhatott. Láthatjuk még a tokiói premier képeit is (Bemutató Japánban), ahol a zavartan hebegő-habogó főszereplők egymásnak adják a mikrofont, amibe aztán végül egyikük sem tudott semmi értelmeset belenyögni, a műsorvezető pedig a rendező úr jelenlétéről valamiért tudomást sem akart venni, pedig lehet, hogy ő képes lett volna értelmes, összefüggő mondatokra is. (Az extráknál érdekes ez a színész uralom, mert pl. a rendezőt, producert, vagy az operatőrt a kutya se kérdezte meg a filmről.) Végül pedig megkukkanthatunk 2 előzetest és egy TV-szpotot is.
Summa
Úgy látszik, hogy a Black Mirrornak a kétlemezes kiadások az erőssége. Az Azumi 2 – Szerelem vagy Halál pedig valóban exkluzív kiadás, kívül-belül teljesen rendben van, az árát tökéletesen megéri, és mindössze csak néhány nem túl jelentős hibával bír. Igaz, hogy rengeteget kellett rá várni, de a hosszú várakozás után végül egy olyan Azumi 2-t tehetünk a polcunkra, ami még a többi kiadó előtt is követendő példaként állhat. Ha a kiadó egy kicsit jobban odafigyelne az egylemezes dolgaira is, akkor ők lehetnének a tökéletes kiadó. Még több ázsiai kultfilmet, még több ilyen igényes kiadást! Van bőven miből válogatni.
Film: ***
Kép: *****
Hang: ****
Extrák: *****
Utolsó kommentek