Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

A hús barokk dekonstrukciója - Chang Cheh filmjei, 2. rész

2007.12.14. 16:53 Wostry Ferenc

SHAW BROTHERS-SOROZAT, 4. A cikk első része itt olvasható.


A ”millió dolláros rendező”

A Shaw Brothers rendkívül szigorú, munkatáborhoz hasonló forgatási rendszere (szinészeik nagytöbbségének kötelező volt a stúdió területén felállított „szállókon” lakniuk), illetve az a drákói szabályrendszer, amely még a főnökség által megkívánt viselkedést és életstílust is pontokba szedte, ha a jó hangulatot nem is, a totális kontrollt mindenesetre garantálta. A Shaw Brothers Színészképző Központjából sorra kerültek ki a saját nevelésű művészpalántáik, akik általában kaszkadőrként kezdték. Miután Wang Yu lelép Tajvanra, Chang Cheh kénytelen újabb, potenciális sztárok után nézni, és a friss arcok közt főleg kettő kelti fel a figyelmét: Ti Lung és David Chiang.

Bár valóban híressé, a hetvenes évek elejének legnagyobb sztárjaivá a közös filmjeiknek köszönhetően váltak, Chang először külön-külön szerepeltette őket, mintegy megalapozva azt a filmes személyiségüket, amelyet későbbi közös munkáikban, egymás segítségével bontottak ki sikerrel. Chiang a magányos, intellektuális hős perszónáját öltötte magára (Utazó kard, Vándor kardforgató, Az éneklő gyilkos), ám a karakterből igazi mélységeket csak a Ti Lung társ—főszereplésével készült, elsöprő sikerű kaland, akció- és wuxia filmjeikben tudott kihozni. Ti Lung a meggondolatlan fiatal erő megtestesülése, ám ami mindkettejükben közös, az a halál szakadatlan keresése, sőt, ez Chang Cheh összes figurájában megvan, náluk a kegyetlen elmúlás a transzcendencia lényege, egy orgazmikus, a földi szenvedéstől megszabadító pillanat. A hősi halál maga az akcionizált glamúr, általa a halandók mítoszokká lesznek. A hősi nirvánát elérendő, a figurák vakon rohannak a végzetükbe, mérlegelés, intellektuális sorsvetés nélkül. Emiatt gyakran támadják Chang Cheh filmjeit, anti-intellektualitást vetve a rendező szemére, ám ez a vád távolabb már nem is állhatna a valóságtól, sőt: Chang hősei a harcművészeti film talán leges-legárnyaltabbjai. Opresszív mikrokozmoszukból a legendává válás az egyetlen kiút. Radikális individualizmusuk, amely a hatvanas évek terméke, ezt az egyetlen megoldást adja kezükbe, a kiontott vér és az eksztatikus fájdalom végső apoteózisát, mégsem igazán romantikus figurák, inkább öngyilkos hajlamú önzők.

Ti Lung és David Chiang filmjei erre kiváló példák. Az új félkarú kardozó fiatal hőseit az establishment csalja tőrbe, elragadják tőlük értékeiket, elveiket, sárba tiporják az ifjú büszkeséget, és lezárásként még a testüket is elpusztítják. Hiába a Ti Lung által alakított szerencselovag megkérdőjelezhetetlen becsülete, kettéhasítva, torzóként végzi, barátja pedig az összes elvét és meggondolást félretéve rohan bosszút állni érte (bár ez nem egyértelmű, barátja halála lehet hogy csak ürügy a saját levágott kezéért indított bosszúhadjáratban?): egymaga végez kétszáz ellenféllel, vérbe borítva a Halál Hídját (a finálé a hongkongi filmipar máig leghíresebb utolsó húsz perce, és akkor John Woo Gyilkos-át is számításba vettem).

De a Boorman-féle Point Blank újrájaként értelmezhető klasszikus Bosszú! is ilyen alapokon nyugszik: Ti Lungot szó szerint széjjelszabdalja a kisvároson basáskodó gengszterbanda, álnok felesége ráadásul összeszűri a levet a bosszal. A férfi öccse (Chiang) a halál melankólikus angyalaként andalog vissza a városba, hosszú évek távolléte után. Talpig fehérbe öltözve, végtelen hidegséggel metszi el a torkát vagy belez ki mindenkit, akinek a bátyja kivégzéséhez köze volt. Lezárásképpen egymaga megrohamozza a banda főhadiszállását – egyedül több tucat ellen? Kit érdekel? Chang Cheh hőseit semmiképpen.

Hasonló orgiasztikus vágóhídfináléval rendelkezik Chang 1972-es remekműve, a Shantungi boxoló is (eredetiben Ma Yong Zhen, ez egyben a főhős neve. A főszerepet Chen Kuan Tai játssza, akinek ez a film indította be máig aktív karrierjét.). Ma a félórás szabdalkozás legelején baltát kap a gyomrába, és a hátralévő időt disznóként vérezve hörgi, püföli, csonkolja, dühöngi végig. A realizmushoz ennek persze semmi köze, ő már nem ember – ahogy korábban írtam: legenda.

Shaolin kulturgút

Hogy mennyire népszerű akkoriban a Ti Lung-David Chiang páros? Még Bruce Lee filmjeit is maguk mögé utasítják bevétel szempontjából. A hetvenes évek eleje az övék, nincs mese (egyik legnagyobb sikerüknek, a Vértestvérek-nek épp most készült el a re-make-je, Jet Livel és Andy Lauval a főszerepben). Ám Chang Cheh és a stúdió egyaránt váltani akar, ami 1974-ben meg is történik. A gyerekképű Alexander Fu Sheng a Shaw Brothers egyik legnagyobb sztár-reménysége, Chang Cheh pedig örömmel ad neki főszerepeket: a komédiához is konyító Fu Shenget a közönség jó szívvel fogadja, a srác először érdekes színfolt, később pedig már szupersztár: viccelődése felüdülésként hat a kőkomoly Lung-Chiang páros uralkodása után.

Első nagyobb szerepét a vérforraló módon bárgyú Rendőrerő című akciófilmben kapja, amely inkább a fakabátok izzadtságszagú propagandája, mint koherens mozi – bár mivel már pár perc után elteszik láb alól, a karrierjére nem nyomja rá túlságosan a bélyegét.

Fu Sheng már főszereplője a Két hős-nek, amely az első film Chang Cheh úgynevezett Shaolin-ciklusában (Két hős, Férfiak a monostorból, Shaolin harcművészet, Az öt shaolin mester, Shaolin tanítványok, Új shaolin harcosok, Shaolin templom) a shaolin kolostor elűzött szerzeteseinek kalandjait bemutató filmsorozatában. Ezekben a filmekben inkább formai, műfaji újításokkal találkozni, mint tartalmi bővítményekkel, annak ellenére, hogy a shaolin hősök ugyanúgy nem rettennek vissza a kínoktól, mint a Chang ouvre-beli elődeik, ám céljaik nemesebbek, személyiségük tisztább.

Chang és akciókoreográfusai olyan komponenst visznek bele a Shaolin-ciklus filmjeibe, amelyet ezek után több száz olcsóbb, rosszabb (vagy éppen csak stúdiófüggetlen) kungfu-film másol majd le: ez az úgynevezett „tréning-szekvens”, amely szinte azután kell sorra kerüljön, miután a hőst az expozíció konfliktusának kibontásakor valamilyen megaláztatás éri. Ő önmagát egy új stílus vagy egy addig ismeretlen módszer segítségével általedzve néz végül szembe az ellenséggel. Természetesen valami hasonló már a Félkarú kardozó-ban is felbukkant, ám csak a Shaolin-filmekben válik rituálévá.

Chang Cheh ekkoriban nem tud bukni: a Shaolin-filmek is óriási sikert aratnak, ám miattuk a korábbi arany tojást tojó tyúkjait sem hanyagolja el, sőt, karrierjének e két szálát összehozza: Ti Lung, Chiang és Fu Sheng több közös filmben is felbukkan (pl. Az öt shaolin mester). Ennek a „mindent, mindenkit bele ugyanabba a produkcióba”-attitűdnek a kulminációja a Jin Yong klasszikus regényei alapján készült Bátor íjász-filmek.

Jin Yong a huszadik századi wuxia siaosuó legnagyobb mestere, a legolvasottabb ázsiai bestsellerszerző (angol nyelvterületen Louis Cha néven is ismert). A Bátor íjász-filmek Jin Yong A sasokra vadászó hősök legendája című monumentális regénye alapján készültek (amely könyv maga is csak része az író un. Kondor-trilógiájának). Természetesen oka volt annak, hogy Chang Cheh, aki egyébként ki nem állhatta az adaptációkat, egy regény megfilmesítésére adta a fejét (a forgatókönyvet természetesen nem ő, hanem már-már nevetségesen munkabíró íróöszvére, Ni Kuang hozta össze): a hetvenes évek második felében ijesztően visszaesett a mozik látogatottsága a televíziónak köszönhetően, és az emberek leginkább a wuxia tévésorozatok bámulása céljából maradtak otthon. A konkurencia legyőzése érdekében a Shaw Brothers nekiállt a négy egész estés filmből álló Bátor íjász-szériának, ám azt az apró tényt kihagyták a számításból, hogy a lendületes sztorikban gondolkodó Chang Cheh teljesen alkalmatlan a kismillió karaktert felvonultató, lépten nyomon más irányt vevő, állandó pöcsölést igénylő történet kifejtésére (ez neki magának is csak forgatás közben esett le). A Bátor íjász-filmek számomra teljesen nézhetetlenek: unalmas, összecsapott akciójelenetek próbálnak a narratív káosz felszínén maradni, sikertelenül.

A Shaw Brothers mentségére legyen mondva, hogy korábban már több kiváló wuxia siaosuó-adaptációt is legyártottak, Chu Yuan például a Gu Long-feldolgozásokból csinált karriert magának, de ez már egy másik történet.

Mérges emberek

„Poison clan rocks the world!” – minden becsületes kungfufilm-rajongó ismeri ezt az ismeretterjesztő csatakiáltást, az Öt venom örökérvényű kinyilatkoztatását (direkt nem fordítom le, angolul sokkal jobban hangzik). Hogy kikből áll ez a banda? Név szerint: Kwok Choi, Chiang Seng, Sun Chen, Lo Meng és Lu Feng – ők Chang Cheh karrierjének utolsó komolyabb truppja, a végső nagy szakasz meghatározó előadóművészei. Előadóművészek, és nem színészek, mert inkább akrobatáknak mondhatók, mint Thália kínai papjainak (és ha vannak Tháliának kínai papjai, akkor vajon a shaolin kolostorban kell keresni őket? Az agyam szétrobban…) Ám még így sem pontos a meghatározás, mivel Chang Cheh Tajvanról importálta át őket Hongkongba (az ottani kaszkadőrök közül válogatta őket), miután több, a saját független cége és a Shaw Bros által koprodukcióban készített tajvani munkája (pl. Marco Polo) megbukott.

Egyik-másik venom már a Bátor ijász-filmekben vagy a Haditengerészeti kommandó-ban (1977) is felbukkan. A Fu Sheng főszereplésével készült Kölyök a kínai negyedből című produkcióban (1977) már komolyabb szerepeket kapnak (ha valakinek van kedve, utóbbi fináléját hasonlítsa össze DePalma 1983-as Sebhelyesarcú-jának utolsó negyedórájával – lesz ám meglepetés!), ám az első olyan Chang Cheh mozi, amelyben mind feltűnnek, a klasszikus Öt venom, ez a máig talán legkedveltebb un. old school kungfufilm. A lelkesedést megértem, még ha nem is osztom: sajnos karrierjének ezen a pontján Chang már túlságosan is a különböző gimmick-ek segítségére támaszkodik, és egyre inkább lemond arról, hogy koherens, narratív gerincet fabrikáljon filmjeinek.

Persze éppen ilyesmitől indul be a fanboy: adva van öt tanítvány, akik mind különböző, állati eredetű stílusokat tanultak el ugyanattól a mestertől, jelesül a varangy-, a százlábú-, a kígyó-, a skorpió- és a gyík-stílusokat. A hatodik, zöldfülű tanítványnak kell rendet vágnia közöttük, mivel mióta elhagyták mesterüket, a klán egyes tagjai bűnözésre adták fejüket. Hogy pontosan kik közülük a véres kezű gyilkosok, azt az újoncnak kell kiderítenie – és máris kész a kungfu-krimi receptje!

Annak ellenére, hogy a venomok Chang Cheh összes felfedezettje közül a legkevésbé kiforrott színészi kvalitásokkal rendelkeznek, harcművészeti képzettségük agyzsibbasztó, és mivel az egészet Robert Tai hihetetlen koreográfiája segíti, nem csoda, hogy a rajongók máig megőrülnek értük (az itt-ott a Bava színsémaira hajazó világításról már nem is beszélve). A film bevételi szempontból közepesen sikeresnek bizonyult, amely elegendő volt további venom-filmek beindítására. Chang Cheh összesen tizenegyszer rendezte őket, ezen hagymázas, díszleteiben, kosztümjeiben totálisan irreális barokk szadi-víziók közül a Nyomorék bosszúállók (1978) a legemlékezetesebb.

Valaki fogjon le: Chen Kuan Tai feleségét a lábaitól, kisfiát a kezeitől szabadítja meg két ismeretlen. Az asszony belehal (és ezzel el is búcsúztunk a film egyetlen nőfigurájától – hiába na, Chang Cheh az Chang Cheh!), a kiscsávó azonban meglehetősen nyugodtan fogadja a történéseket. Chen egyszerre ér haza túl későn és mégis időben: a családi csonkítást már nem tudja visszacsinálni, de a két kellemetlenkedőt azért felkoncolja. Tíz évre rá apa és vaskezekkel kiegészült fia a város rémei: aki csak ferdén néz rájuk (és az Kínában elég gyakran előfordul), azt máris megszabadítják egy tartozékától. A vándor árust megvakítják, a kovácsot süketnémává verik, Sun Chiennek a lábait amputálják, Chiang Sengnek pedig addig szorítják satuba a fejét, amíg az összes IQ ki nem csordul belőle. Tiszta szerencse, hogy a kriplikommandót egy jó szándékú mester a szárnyai alá veszi, és kiképzi őket a hátrányos helyzetűek harcművészetére.

A Nyomorék bosszúállók, az valamilyen remekmű, csak nem a szokásos, orsonwelles-i, kuroszavai értelemben. Bizonyos szempontból Chang életművének epitómája: a morbiditás és a kegyetlenség már nem csak motívum, hanem világépítő erő. Az „ember embernek farkasa”-direktíva filmes alkalmazásánál tovább megy, végigviszi a kísérletet: a hús brutalitás általi átformálása filozófiává lesz. Mindez egy csiricsáré cukrospapírba öltöztetett világ által közrefogott, pszichopata tervezte jelmezekbe öltöztetett kísérleti nyulak által elmesélve. Grand guignol végállomás: későbbi, még ennél is extrémebb filmjei, pl. az Öt ninja elem már nem képesek hozni ugyanezt a morbiditást.

Függöny

Tiszta szerencse, hogy az utókor emlékezik: ha a rajongók lankadatlan szeretete nem létezne, ha Tarantino nem zengené szüntelenül Chang Cheh dícséretét, ha, ha… A kommersz rendezők feledésének pokla várná? Bár még az is jobb lehet annál a kínnál, amelyet dicsfénye leáldozta után megszenvedni kényszerült: a nyolcvanas évek vesszőfutását, bukást bukásra halmozva, az olcsó produkciókat, az isten háta mögötti független filmeket, ő, akinél valaha nem volt nagyobb. Utolsó filmjét 1993-ban rendezte, csak a lexikonok jegyzik.

Csakhogy szerencsére nem merül el a semmiben, Chang Cheh-revival van, a filmjei sorra jelennek meg dvd-n (nem nálunk), és kritikusok frissebbnél frissebb generációi értékelik újra az életművét. Megérdemli: kevesebb nála jelentősebb filmes forradalmár létezett.

23 komment

Címkék: életmű wuxia kungfu shaw brothers

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr71264019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Linkovic Csumoszky · http://geekz.blog.hu 2007.12.14. 19:43:30

Nálam az első kép alatt van egy bazi nagy üres hely, csak az én készülékemben van a hiba?

blabal 2007.12.14. 20:13:51

Nálam ua. mint jesuskingnél.

virtualdog 2007.12.14. 20:40:03

Nyugi, Feri, nálunk is fognak megjelenni filmjei, legalábbis a Black Mirror tervei szerint. :)

Esmein 2007.12.15. 04:04:22

Gratulálok! Igaz nem vagyok a legnagyobb rajongója a távolkelet aprítós cellulóznak, de a cikk lenyűgözően meg lett írva, már csak amiatt végigolvastam :)

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.12.15. 05:05:06

Esmein: köszönöm.

Ramiz: Nem csak náluk, de erről nem beszélhetek, most dolgozom rajta többek közt én is.

Azoknak, akiknek hézeg van a kép alatt: fuck Firefox.

Linkovic Csumoszky · http://geekz.blog.hu 2007.12.15. 05:36:45

Fuck IE, ugyanis az IE okozza a problémát, mert tojik a szabványokra.

virtualdog 2007.12.15. 10:06:03

"Ramiz: Nem csak náluk, de erről nem beszélhetek, most dolgozom rajta többek közt én is."

Wow! :D
Amúgy én se lelkesedem a kung-fu filmekért vagy wuxiákért, de a Sebhelyesarcú meg a Killer emlegetése megtette a hatását, kíváncsi lettem egy-kettőre a cikkben megemlítettek közül. :)

Beyonder 2007.12.15. 10:20:06

Izé, az IE szétbassza az oldalt és ezért a Firefox a hibás? Tessék váltani, nem szégyen az. Minden ember explorerrel kezd, de aki jobbat akar, az továbbfejlődik. :)

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.12.15. 10:47:18

Az IE miért bsszná szét? Sőt, az az amelyik épp megfelelő módon mutatja, a Firefox szerencsétlenkedik.

Váltson a halál olyasmire, amit a statisztika-oldal szerint csak a felhasználók/olvasók elenyésző százaléka használ.

virtualdog 2007.12.15. 11:41:10

Ne csináljunk ebből Explorer VS Firefox vitát... annak is kábé annyi értelme van, mint a Windows VS Linux harcnak és van még ezer ilyen tipikus "választóvíz" dolog (Régen az iskolában mindenki Fradista vagy UTÉs volt, anélkül, hogy bármikor egy meccset is megnézett volna... Én amúgy Fradis lettem, mert zöld sapkám volt, lila nem.)

Beyonder 2007.12.15. 14:28:59

Na, akkor mégegyszer, a kollégát idézve:
FireFox alól feltöltött cikkek FireFox és Internet Explorer alatt EGYARÁNT helyesen jelennek meg, mig IE alól feltöltött cikkekkel rendszerint valamilyen anomália tapasztalható.

Ergo: az IE szarszemét módon keresztbe tesz azoknak, akik veszik a bátorságot, hogy ne a Nagy Testvér böngészőjét használják. Erre sztem nem az a megoldás, hogy használjon mindenki IE-t.

Linkovic Csumoszky · http://geekz.blog.hu 2007.12.15. 14:45:06

"Váltson a halál olyasmire, amit a statisztika-oldal szerint csak a felhasználók/olvasók elenyésző százaléka használ."

Mutasd azt a statisztikát. A statisztika pont azt mutatja, hogy a FireFox a világ leggyorsabban terjedő böngészője (ami független mérések szerint 20-30% között van). Az IE a százalékos többségét csak annak köszönheti, hogy a Microsoft implementálja a Windows-ba, egységsugarú júzer meg azt fogja használni, ami alapból benne van. Webfejlesztői berkekben pedig köztudott, hogy csak az alternatív böngészőket érdeklik a szabványok (ezért jelenik meg minden helyesen, ha FireFox-al lövöd ki a cikket), az Internet Explorer meg tenni szokott rá magasról (azért jelenik meg helytelenül minden más böngészővel, amit IE-vel lősz ki), és ez a bosszantó. Én is IE-vel kezdtem pubertás koromban, és akkor sem térnék rá vissza, ha pisztolyt fognának a fejemhez. Az IE júzer csak addig ragaszkodik hozzá foggal-körömmel, amíg nem próbálta ki az alternatív böngészőket.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.12.15. 15:29:00

Ennek a hozzászólásnak a felét nem értettem...

Egyébként ünnepélyesen visszaszívok mindent (és aki ismer, tudja hogy ez nekem jobban fáj mint egy foghúzás ;) ugyanis a frissített statisztika szerint az utolsó 30 nap olvasóinak éppen fele használt Firefoxot, a maradék pedig a többi böngésző közt oszlott meg.

pinyin warrior 2007.12.15. 17:51:31

Ezen a fuck Firefoxon félrement a kóla, még jó, hogy a későbbiekben tisztázódott.

A napokban kipróbáltam két Firefox alól szerkesztett site-on az Explorert. Kis aranyos sárga pacikakszer bal sarokban:

"Kész, de az oldal hibás!"

Elszonytolodtam kicsit, Explorer verziószám csekk: 6.0 Hja, 2004 óta nem mertem elindítani a Nagy Felfedezőt. Hát akkor csekk a legújabb verziószámot a Pokol Elsődleges Kiberlétsíkján. (windowsupdatedotccom)

Nahát, 7.0. És mostantól piheghet kisnékem búcsút
az Explorer, mert kérem: a rendszer biztonságának kockáztatásával (!) letöltöttem az Explorer 7-et, (!!) fel is installáltam, (!!!) és megnéztem vele az oldalt.

"Kész, de az oldal hibás!"

Hát akkor erre már tényleg nem tudok mást, minthogy puszilgassák, ahol pipilni szoktam. Úgy olvastam, valamiféle html-félreinterpretálás áll a jelenség hátterében, de ezzel én már nem vagyok hajlandó bónusz köröket szívni az Explorer kedvéért. Kiírtam a site-okra, hogy a Firefox-ot javaslom a böngészéshez, és tsók anyu.

Beyonder 2007.12.15. 18:11:18

Állítólag az Opera sem rossz, az aki anno nekem a Firefox-ot ajánlotta, áttért rá és dicséri nagyon.

virtualdog 2007.12.16. 20:17:12

Az Opera az tényleg nagyon jó, de nekem még mindig a Deep Red a kedvencem. Bár mostanában kétszer láttam a Suspiriát és erősen inog a Deep Red trónja. :D (Éjszakánként, ha kimegyek a klóra, a Suspiria borzongató, rekedtes férfikórusának dallamát dúdolom: "Na-na-na-na naaa na-na-naaa...")

Egyébként megjavult a cikknek a főoldalra vett vetülete: eltűnt a "medzsik gep" a kép alól. Hála a Firefoxnak. Hála az IE-nek. A biztonság kedvéért még egy kis bort is löttyintek a földre mingyár'...

xfantomasx 2007.12.16. 23:14:33

Szép és jó ez a kimilyeninternetböngésző fan,csak sajnos az nem derül ki hogy a filmtörténet egyik legfontosabb rendezőjét ki miért szereti...

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.12.17. 05:29:36

1, számból vetted ki 2, ez a Firefox kurva jó :D

RoFä 2007.12.17. 09:55:58

Ez a kriplikommandó kifejezés megütötte a fülemet.

Véletlen elszólás a tudatalattiból, vag a T. Szerző kisebb korában szintén Fable könyveket evett vacsorára? :D

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.12.17. 12:12:55

Anélkül, hogy el akarnám idegeníteni magamtól a Vavyan Fable-rajongókat: a hölgynek egyetlen könyvét próbáltam meg elolvasni (Halkirálynő és a kommandó?) de pár oldalnál tovább nem jutottam benne.

A humorkálós-nyegle stílus szvsz rohadtul nem illik egy ilyen könyvhöz + két bekezdés után érezni lehetett, hogy a szerzőnek halvány segédfingja sincs a kommandós/covert/black ops világáról. Persze tiszta sor, hogy ő eleve egy ilyen nem létező dimenzióbe helyezi ezeket a sztorikat, csak engem meg úgy nem érdekel.

Tehát nem tudom honnan jött a "kriplikommandó". Asszem az okos fejemből.

RoFä 2007.12.17. 14:27:21

Korrekt, pontos összefoglaló. :D

Nem vagyok rajongó - most már, tizenévesen meg sok minden szart elolvas az ember. Viszont szakértő, az vagyok, mert a sok szart sokszor olvastam. Valóban nyegle. Ami érdekes benne, hogy a koraibb cuccokban még frissebb és üdébb volt a nyegleség, és volt ottan tehetség is. Nyelvújítási tehetség (na nem ilyen Parti Nagy Lajos szintű), meg gördülékeny sztorivezetés. (Fantázia az nem sok, ordas klisékre épül az egész életmű :D)

Aztán a humor előbb önismétlővé, majd nemhumorrá vált, és egyre több lett a kurva fárasztó moralizálás, meg a ló/lovaglás, és az édesvizes-ezoterikus agymenés. Ami pedig broáf.

Legjobb könyve egyébként a Fattyúdal című, ha valakinek kedvet csináltam a fikázással.

Chow · http://geekz.blog.hu/2007/12/14/changcheh2 2008.06.30. 16:43:04

Hála az egyre jobb (és meglepőbb, nemrég kijött a Nonhosonno) hazai DVD-kiadásnak máris beszereztem két Chang Cheh filmet: Shaolin templom + a legendás 5 ninja elem .... ez utóbbi tényleg kész,
azt hogy "grand guignol végállomás", azt erre is rá lehet húzni:) amikor a főhős elesik saját belében, na meg többi totálisan agyament jelenet azok között a műtermi díszletek között. Mintha színházban lennénk:)
süti beállítások módosítása