Hazai bemutató: 2007. október 4.

Hogy kicsoda Johnnie To? Hogy nem ismeritek? Ez azt mutatja, hogy bizonyára véletlenül keveredtetek erre az oldalra, ugyanis kevés, egy igazi geek számára annyira megkerülhetetlen rendező van manapság, mint ő. Johnnie To nem kevesebb, mint a korábban szebb napokat látott, és zseniális tehetségekkel gazdagon megrakott hongkongi filmgyártás egyetlen igazi túlélője, egyszemélyes intézménye, és kétségkívül jelenleg legfontosabb alkotója. És ami legfőbb, a mára halott szubzsáner, a hősies vérontás (heroic bloodshed) legihletettebb korboncnoka, felravatalozója és reanimátora!

Eddig hazai forgalmazásba mindössze egyik jelentéktelenebb, de a populáris média-tematika okán nemzetközi figyelmet keltő mozijával, az Adásunkat megszakítjukkal (Breaking News, 2004) találkozhattunk, de ennek ezennel vége, a Számüzöttek bemutatójával végre egy, To ikonográfiájával és formanyelvével gazdagon átitatott remeket üdvözölhetünk hazai vásznon.

Kezdjük talán a  szereposztással, ami egyszerűen pazar! Egy korábbi To remekmű, az 1999-es The Mission szinte teljes ensemble castját viszontláthatjuk, köztük Hongkong három legjobb színészéből kettőt: Anthony Wongot és Francis Ng-t, de tiszteletét teszi többek között az ezerarcú Simon Yam és a Milkyway Image két lábon járó céglogója Lam Suet is.

A történet szerint - amely csakúgy, mint a rendező legtöbb filmjében, most is csupán jelképes - Makaón járunk, valamikor közvetlenül az átvétel előtt. A szereplők To sokszor látott, szinte emblematikus triádfigurái, akiknek a vonásai azonban a zaklatott történelmi időszak és a sivár helyszíneknek hála különösen izgalmas westernfűszerekkel gazdagodnak. Olyanok, mintha a The Mission testőrcsapatát és  a rendező másik zseniális munkájának, A Hero Never Dies-nak „álruhás” cowboyait gyúrták volna össze. 

A filmet a karakterek rokoníthatóságán túl is meghatározza a két korábbi mozi hatása. Amíg az A Hero Never Dies-tól a romantikus párbajeszmét és a megtisztító, katartikus finálét, addig a The Missiontől annak szikárságát, és a főként a tűzharcokat jellemző, virtuóz időkezelését örökölte.
Nem túlzás hát azt állítani, hogy aki megnézi ezt a filmet, észrevétlenül is belekóstolhat To munkásságának legizgalmasabb ízeibe.

Azonban félreértés ne essék, az Exiled önmaga jogán is mestermunka! Egyszerre egy hibátlanul megrendezett, szemkápráztató vizuális hatásokkal teletűzdelt, a klasszikus tragédiák időtlen hangulatát idéző, szerzői gengszterballada, és egy megállíthatatlanul közelgő történelmi pillanat fojtogató "előestéjének" sajátos krónikája.