Istenkirályság.

Bár a filmek lennének olyan jók, mint a kiadás!;-)
Maxiumum respect a kiadónak!

Ringsider: ugye sokáig szeretnél még a geekblog krú tagja maradni? :D

most őszintén kinek kell (úgy igazán) az a kalapács. megkapod - örülsz - és utána?
tehát éppen ringsiderrel homlokegyenest szemben mondom: a filmek a kurva jók!!!

A Mr. vengeance máig Park Chan-wook (ejtsd: Pák Csán-vuk) legjobb filmje, az Oldboy hasonlóképp zseniális, a Lady viszont már nem annyira, viszont kétségkívül stílusos.

bla-bla-bla...;-)

Ringsiderrel értek egyet, sok hűhó semmiért. Az Oldboy egyedül még tetszett közülük, régebben, de annak is nagyobb a füstje, mint a lángja. Inkább nézem akármelyik hetvenes évekbeli amerikai vagy japán bosszúfilmet.

Én meg Ferivel értek egyet. Bár a trilógia tényleg nem rossz, de ezerszer inkább egy Rolling Thunder vagy egy Lady Snowblood!

a kalapácsos, poszteres, ajándékdobozos bulit nem lehetne kihozni 8e ft-ból. az a kiadvány angliából is 30e fölött van.

az oldboy zseniális film; a napokban újranézve a mr. vengeance már nem ütött akkorát - habár kétségkívül erős -, a lady vengeance meg gyönyörű, de üres.

Nekem is a Mr. Vengeance a kedvencem, bár még csak kétszer láttam. Olyan film pedig nagyon kevés van (számomra legalábbis) ami másodszorra is ugyanakkorát üt.

Arra viszont ott van a kalapács. :D

ja, bobbyperu: a kalapács nem csak kalapács, hanem "bottle opener". Így már egyből értelmet nyer a létezése. :D

Azért ez nem ilyen egyszerű Feri!A kiadás biztos pazar lesz, és büszkék leszünk rá, csak kár, hogy nem igazán jó filmek kerülnek abba 6 lemezes digipack csomagba...
Mondjuk a Better Tomorrow, a The Killer és a Hard-Boiled!:-)
Vagy lehetne 10 lemezes, bizonyos "jakuzapapírok";-)
Azért remélem ebben is sokan örömüket lelik majd!

A Shawshank Redemption díszdobozához is (érc)kalapács jár. Csavarhúzó, ütvefúró, menetvágó ...stb. is jöhetne, és akkor egy egész szerszámosládát össze lehetne hozni.
Amúgy az Oldboy-hoz az olló is illene!

Vagy egy kis akvárium, benne egy élő polippal, amit a film közben el lehet rágcsálni...

"Büszkék leszünk rá"? Miért legyek én büszke rá? Ez olyan, mint mikor valami kis kiadó kihoz valami obskúr horrorfilmet, és ezért "hálásaknak" kell lennünk... Ez üzlet, nem azért jelentetnek meg valamit, hogy kedveskedjenek, hanem hogy keressenek vele.

A Mr. Vengeance nem az a vontatott kussolás, amiben egy extrovertált környezetvédő az iparmágnás kölykén vesz revansot a züvegházhatásér, és nincs is száuntrekk? Közhelyes, csöpögős, giccs-kataton melodráma, párekszölansz. Szót nem érdemel.

Hirojik bládsid for evriván! From Hong Kong, jeee.

driller: ki lehetne hozni kapásból 990ft-os változatban, műanyag tokban, nulla extrával. úgy még többet, még rövidebb idő alatt lehetne vele keresni, csakhogy ez nem csak üzlet, hanem presztizs és filmszeretet is egyben.

Biztos, bár ha ezek a filmek "990ft-os változatban, műanyag tokban, nulla extrával" kerülnének forgalmazásba, engem az sem izgatna.

Ja, engem igen, mert az Oldboyt akkor talán meg is venném, így viszont biztos nem...

Amúgy ha az imdb-n jól értelmezem akkor az Oldboy manga volt?

Még most is az!:) 8 kötetes, és idén Eisner Díjat is kapott. A fémdobozos kiadáshoz mellékelik is az első kötetet.

Nem, mintha különösebben jó lenne, de hátha érdekel benneteket:
rapidshare.com/files/1938871/Old_Boy_v01.rar
rapidshare.com/files/1938639/Old_Boy_v02.rar
rapidshare.com/files/1938672/Old_Boy_v03.rar

És valóban, ez manga, és ezt azért szükséges hangsúlyoznom, mert ha korei képregényről lenne szó, akkor manhwa-ról beszélnénk (most jövök az animeconról, ott olyanokat mondtak a nagyszínpadon, hogy koreai manga, én sírva rohantam ki a levegőre:)

A http-t tegyétek elé.

taguchi: koreai manhwa jópár van a magyar piacon is.Pl.: Árnybíró, Warcraft, Bania, Tarot Café. És most figyelj: a kínai mangát pedig manhua-nak hívják. Jó mi? Arról viszont nincs infóm, hogy a vietnami, thaiföldi, laoszi képregényeket hogy nevezik.

Ahogy mondod, a kínai képregény manhua névre hallgat (a mangát ne keverjük bele), a japán és a koreai elnevezés is ugyanazon kínai ideogrammából fakad. (Olyat ne írj, hogy koreai manhwa, mert az olyan, mintha azt mondanád, hogy japán manga: tautológia.) Na, de most már nyugovóra térek, túl sokat jár a szám;)

Jogos! És legalább a tautológia szót is megismertem. Tényleg hasznos ez a blog!:)

Tautomicsodaaa??? Mos komojan, minek eza fellengzős latinosság? Ha lenne rá jogsim, én biza büntetném az ijen lingvisztisznob verbálkozmopolitákat!

Ez Vazulnak,Koppánynak vére!
Idegenajkú rapperek,félre!

Bakos-ügyileg forduljatok bizalommal Parraghramma kollégához;)

odeon.hu/hir.phtml?id=3418
Moziban is lesz!

ennyi pénzért baromira meg fogja érni kalpács ide vagy oda :D

"Bár a trilógia tényleg nem rossz, de ezerszer inkább egy Rolling Thunder vagy egy Lady Snowblood!"

Érdekes vélemény. Képtelen vagyok meglátni, hogy a Lady Snowblood milyen szempontból ér a nyomába a trilógia bármelyik filmjének. Érdekes próbálkozás volt a Snowblood, de inkább csak a szokatlan felállás miatt lett kultfilm, mert a megvalósítás csak közepes.

"hogy nem igazán jó filmek kerülnek abba 6 lemezes digipack csomagba...
Mondjuk a Better Tomorrow, a The Killer és a Hard-Boiled"

Az érthető, ha valakinek nem tetszik a trilógia, de ettől függetlenül szerintem felismerhetőek az értékei. Én pl Woo filmjeit nem szeretem, de nem tartom rossznak őket. A saját műfajukban jók, de összehasonlíthatatlanok a bosszú trilógiával.
Chan-wook Park egyszerűen jobb rendező, mint Woo. Már csak azért is, mert minden filmjében megújul, és közben a rajongóit sem veszíti el, és az eddigi legrosszabb filmje is marha jó. Woo viszont általában ugyanazt adja, kivéve amikor nézhetetlen szarokat gyárt...ennek megfelelően a trilógia is minden szempontból felülmúlja az említett Woo filmeket...(na jó, Woonál több golyót lőnek ki, meg több galambot reptetnek).

Lady Snowblood mitől jelentős? Faszom tudja, kérdezd meg a Tarantinót, aki egy az egyben lelopta a szerkezeti megoldásait...

Csánvukpark (mostantól Vuk) jó rendező. A JSA a legjobb filmje. Az képes valódi katarzist, érzelmi rezonanciát kelteni. A bosszú trilógia egy hideg "exercise in style", amely erőlteti a aktarzist, de az erőlködéstől összeszarja magát. Az utolsó film ráadásul egy rossz vicc, ami nyilvánvalóan azért készült el, hogy Vuk ne csináljon segget a szájából, ha már trilógiát ígért, elhamarkodottan.

Lehet hogy a csiricsáré Vuk mellett Woo egy vizuális simpletonnak tűnik (bár ez is baromság, a Hard-boiled vagy a Bullett in the Head akkora remekművek, amekkorákat Vuk soha az életben nem fog csinálni, és vizuális szempontból is elképesztőek), de jelentőség, tudás - és azon bizonyos katarzis előhívása - szempontjából is Woo sokkal tehetségesebb. (Nyilván nem az amerikai filmjeiről van szó, az egy szégyenteljes fejezet.)

Összegezném az utolsó két kommentet: a vitatkozó felek megpróbálták összehasonlítani a körtét az almával, és nem sikerült nekik. Mondjuk érthető: a stílus és 'műfaj'-béli különbségeken kívül se lehet egy pályája elején tartó rendezőt egy fénykorán már rég túllévővel összevetni. (Akkor már inkább Jeunet a stílus miatt.)

Mindenesetre szóljatok, ha Park valaha is olyan taknyot csinálna, mint a Paycheck. Jelenleg nem tudom róla elképzelni.

Paycheck? Szar, de a maga módján ez az utolsó android-filmje vagy mi ezerszer rosszabb...

Úgy látom többnyire elég nagy HK-fanboyokkal állok szemben. :)
Még alig hevertem ki a Johnnie To-Michael Mann párhuzamot, erre jön egy újabb, ezúttal Park Chan-wook és John Woo. Ez még érdekesebb. Bármilyen két rendezőt össze lehet hasonlítani, de nem minden esetben van értelme. Én mégis leírnám személyes véleményemet kettejükről.

John Woo még a régi szép időkben - egy Jet Li film címével élve Once Upon a Time in China - remekműveket készített. Még a mai napig az egyik legjobb akciófilmnek számít a The Killer és a Hard Boiled sem szégyenkezhet egy kicsivel elmaradva mögötte. A Bullet in the Head pedig kedvenc \"háborús\" filmem, elképesztő érzelmi töltet van benne. Aztán Woo átkelt az óceánon és megrendezte az amerikai filmgyártás egyik legjobb akciófilmjét a Face/Off-ot. Rendezői pályája innentől csak lefelé ível, közepes vagy szimplán csak szórakoztató alkotásokkal belesüllyedt a Hollywood-i posványba és csak nagyon nehezen tud onnan kimászni. Szerencsére újból hazalátogatott és ezerrel dolgozik a nagyszabású Red Cliff-en, amivel jó esélye van, hogy visszaszerezze az USA-ban elvesztett hírnevét. Én drukkolok neki.

Park Chan-wook a kedvenc rendezőm, az ázsiai filmek iránti rajongásom is az Oldboy-jal kezdődött, Bosszú-trilógiája pedig a valaha készült legjobb variáció egy témára. Nem értek egyet azokkal, akik a trilógia nyitó- és zárodarabját lehúzzák.

A Sympathy for Mr Vengeance vizuális megoldásaiban bravúros és ahogyan a bosszú körbejár, az pedig egyenesen zseniális. Nem marad olyan cselekedet, amit ne torolna meg valaki, a jószívű süketnéma sráctól kezdve az ártatlan családapán keresztül mindenki a bosszú elkövetője és egyben szenvedő alanya. A képivilág közel sem olyan stílusos, mint Park későbbi filmjeiben, de a végletekig letisztult operatőri munka és a filmzene helyetti hanghatások alkalmazása egy rendkívül nyomasztó hangulatot eredményez, tökéletes nyitófilmje a trilógiának.

Oldboy. A FILM. Az új évezred legnagyszerűbb alkotása. Az új évezred legjobb színészi alakítása (Choi Min-sik). Az egyik legszebb score, ami valaha napvilágot látott. Sok ilyen és ehhez hasonló mondatot tudnék még, de teljesen felesleges, a film magáért beszél. Park megalkotta főművét, aminek alapjait egy manga szolgáltatta, de az alapanyagot rendesen átgyúrva varázsolta a vászonra a valaha készült legjobb bosszútörténetet. Az Oldboy több egy szimpla vendetta movienál, Park legnagyobb inspiráció mind visszaköszönnek az alkotásban, Kafka, Hitchcock és még sokan mások jelen vannak a filmben. Brutális, filozofikus, elgondolkodtató, csavaros, katartikus, humoros, stílusos, egy rendkívül összetett és nehezen feldolgozható élmény.

A Sympathy for Lady Vengeance teljesen más utakat jár, mint a trilógia első két része. Lee Geum-ja története nem nélkülözi az erőszakos jeleneteket, de a főhősnő a bosszú felé vezető út mellett egyszerre indul el a megváltás ösvényén is. Nincsenek hatalmas csavarok, idézhető dialógusok, a képek mesélnek, méghozzá nem is akárhogyan. Park vizualitása lenyűgöző, a film minden képkockája apró részletességgel kidolgozott és végletekig stilizált (ami sokak szemében visszatetszést kelt, pedig ebben az esetben nagyszerűen működik). Jo Yeong-wook score-ja ismét mesés, együtt él a történettel. A Lady Vengeance hatalmas stílusbravúr és mint ilyen egy cseppet sem lóg ki a trilógiából. A Mr Vengeance nyers erőszaka, az Oldboy felkavaró és megbotránkoztató végkimenetele mellé tökéletesen illeszkedik a Lady Vengeance már-már lírai és felemelő bosszúja. És az befejezéssel az út végén egy aprócska fény is feltűnik, Park a nézőt is feloldozza a nem mindennapi utazás után.

Akkor egy pár szót a kiadásról. Az év legfontosabb kiadványa, ami a jelek szerint a filmekhez méltó tálalásban kerülhet a rajongók polcára, ilyen áron szinte ingyen van. Szívesem látnám Park többi alkotását is hasonló kiadásban.

"Úgy látom többnyire elég nagy HK-fanboyokkal állok szemben. :)"

Ha te azt tudnád... :)

"Oldboy. A FILM. Az új évezred legnagyszerűbb alkotása."

Hol egy fal, hadd verem bele a fejem... Kiszámított, patikamérlegen kiméricskélt, lélektelen filmegyenlet. A kivitelezése tetszetős, pont mint a dél-koreai kocsik.

Feri, öröm ilyet hallani a film talán legelső hazai rajongójától...;-)

Hm... Pedig az Oldboy tényleg király. Azt pont láttam. :D Tényleg kiszámított, de lélektelen nem nevezném. Van hangulata, bár néha ugrál.

Jól beszélsz Brumi. :) Csak ezzel nem értek egyet: "A képivilág közel sem olyan stílusos, mint Park későbbi filmjeiben," A Mr. Vengeance nem olyan szép színes mint a Lady, de ugyanolyan gondosan van megkomponálva minden kép. A trilógia legjobb darabja szerintem.

Az I'm a cyborg...-ról mi a véleményed?

Kedves Ferenc!

Imádom, amikor a véleményemet szétszabdalva és abból mondatokat kiragadva próbálják meg egyesek saját csekély mondandójukat rámerőltetni, nem baj, már megszoktam.

Nincs azzal semmi bajom, ha neked a látványos, de többnyire lélektelen HK-filmek tetszenek (nekem is van pár favoritom, félre ne érts), de valahogy én sokszor többre vágyom, mint pár jó akciójelenet és néhány üres párbeszéd.
Dél-Korea filmgyártása sokkal szimpatikusabb, Park Chan-wook, Kim Ki-duk, Bong Joon-ho és Kim Ji-woon alkotásai ott alázzák le a Johnnie To-féle filmeket, ahol csak akarják.

"Csánvukpark (mostantól Vuk) jó rendező. A JSA a legjobb filmje. Az képes valódi katarzist, érzelmi rezonanciát kelteni. A bosszú trilógia egy hideg "exercise in style", amely erőlteti a aktarzist, de az erőlködéstől összeszarja magát. Az utolsó film ráadásul egy rossz vicc, ami nyilvánvalóan azért készült el, hogy Vuk ne csináljon segget a szájából, ha már trilógiát ígért, elhamarkodottan."

Ebben sajna nem értünk egyet. Tényleg HK fanboyok vagytok :)

Woo katarzisa nyers, beletolja a képedbe, nem tudod elkerülni, figyelmen kívül hagyni. Nincs ezzel semmi baj, az egyszerűség gyönyörködtet, és én is szeretem az ilyen filmeket, de nem érdemes leírni a kifinomultabb módszereket...

Érdemes végignézni a trilógiát (többször minden részt), aztán atgondolni, hogy CWP hányszor újjul meg, miközben egy témát dolgoz fel.

Az utolsó résszel egy nézés után én sem tudtam mit kezdeni. Aztán másodjára is megnéztem, és rájöttem, hogy kib*szott jó. Talán a legösszetettebb a három közül, és ne felejtsd el, hogy a főszereplő egy nő...ezért annyira más.

Ha rangsorolni kellene...

1. Oldboy: persze lehetne vitatkozni, hogy melyik rész miben jobb, de ami egyértelmű: A színészi játék, a zene és a képi világ harmóniája itt a legerősebb, és ez az egység az, ami kiemeli a többi közül. (Ja, és talán az első modern ázsiai film, ahol még európai füllel is iszonyat jól hangzanak a szövegek koreai nyelven).

2. Sympathy for Mr. Vengeance: Szoros volt a küzdelem. Tényleg zseniálisan megkomponált. Néhány momentumában veri az Oldboy-t, de nem olyan erős a zenéje pl, és bármennyire is jól alakítanak benne a színészek (mert nagyon jók) Min-sik Choi jobb náluk (mondanám, hogy élete alakítását nyújtotta az Oldboy-ban, de ott van a Failan vagy a Crying Fist is).
A képi világ valóban egyszerűbb, de ez tudatos. A Mr. Vengeance átlag emberekről szól, még Oh Dae-su képregényes hős (ez akkor is egyértelműen látszik, ha nem tudjuk, hogy egy képregény a film alapja), és ez a filmek képi világában is megmutatkozik.

3. Lady Vengeance: Byeong-ok Kim (az Oldboy Mr. Hanja) zavaró. Gyengén hozza a lelkészt, egyszerűen minden mozdulata és szava furcsa. Valamint Mr. Baek karakteréről is keveset tudni. Ő kicsit elcsúszott, ha Dae-su képregényes figura volt, akkor ős is az. Az egyszerűségével a klasszikus képregények gonoszait ifézi. Kicsit talán kidolgozatlan volt. Még volt még pár iylen apróság...
Persze ennek a résznek is megvannak a maga felejthetetlen pillanatai. Amikor a szülők végignézik a videót, és amikor a kínzásra készülődnek...a trilógia legerősebb jelenetei közé tartoznak ezek a részek.

Ja, az I'm Cyborg tényleg szar CWP mércéjével, csak ha nem a hozzá igazított elvárásokkal ülök le elé, akkor elég jóra osztályozom, és valljuk be, ha egy ismeretlen rendező jön ki vele, akkor pillanatok alatt kultfilm lett volna. Az a baj vele, hogy nem nagyon halad sehová sem, de sok emlékezetes momentum van benne. Néhol egy audiovizuális maszturbációra emlékeztet, de az is lehet jó ha hozzáértő kezek csinálják, höhö (ala Resurrection of the Little Matchgirl).

Woo gyenge alkotásait mentegetni, meg tényleg nagy fanatizmusra vall. Istenem, a Paycheck alapja egy K. Dick írás. Hogy lehet azt így elszúrni? Vagy a Windtalkers...ritkán nevettem ennyit filmen. A Face/off viszont cool.

Nincs nagy bajom Woo-val, mert vannak jó filmjei, de sokkal szegényesebb az eszköztára, mint CWP-nak. Park minden filmjében megújul. És a JSA is király. Ja, a Three Extremes-ben is mintha ő vinné a pálmát a Cut rövidfilmmel, pedig ott a halálra hypeolt Miikével kellett összemérnie az erejét.

Pff, jó lesz ez a dvd pakk. Az Odeon kinyomhatná a Bittersweet Life-ot is. (vagy a Dead Man's Shoes-t, mint a bosszú trilógia brit mostohagyerekét :D)

Egyébként Dél-Korea filmgyártása már nem annyira szimpatikus. Szeretem őket, mert a legjobbjaik a kedvenceim között vannak, ráadásul előkelő helyen, de most már elég sok a szemét is.

A Mr Vengeance képivilága letisztult, egyszerű, mindenféle CGI-t nélkülöző, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé zseniális, egyszerűen más.

Amúgy a trilógia nálam pontokban:
Oldboy - 10+/10
Sympathy for Lady Vengeance - 10/10
Sympathy for Mr Vengeance - 9/10

Biztos vagyok benne, hogy a Mr Vengeance is jobban tetszenne, csak az a legnagyobb baj, hogy az Oldboy-t láttam először, attól meg ugye nem lehet jobb. De hamarosan újranézem, mert a trilógiából ezt láttam a legkevesebbszer és egyedül ezt nem sikerült még moziban megtekinteni (és nagyon úgy néz ki, hogy ez sajnos változatlan marad).

Az I\'m a Cyborg, but that\'s OK szintén nem egy könnyű darab, a legtöbb erőfeszítést a nézőtől Park ezen filmje kívánja meg. Már megnéztem háromszor, de még mindig fedezek fel benne új dolgokat. Ez egy olyan alkotás, amit különböző időpontokban megtekintve teljesen másképpen lehet értelmezni. Mondjuk ki másnak jutna eszébe egy olyan romantikus-vígjátékot megrendezni, ami elmegyógyintézetben játszódik és nem mellékesen a létezés értelmét feszegeti. Nagyon sokan (köztük én is) kíváncsiak voltak, hogy Park Chan-wook vajon mivel rukkol elő a Bosszú-trilógia után, a legtöbbeket meglepte a válasz. Én is csalódtam benne, de pozitív értelemben. Park bebízonyítta, hogy milyen remek rendező, aki mindig képes megújulni és nem hódol be az aktuális trendeknek. Az I\'m a Cyborg, but that\'s OK merőben eltér eddigi munkáitól és teljesen más oldalát mutatja meg. Következő filmje pedig egy vámpíros horror lesz.

Park Chan-wook-ra még egy kicsit visszatérve.

Első rövidfilmje a Simpan még részben fekete-fehér, de már itt érződik, hogy ez az ember tud valamit. A történet egy hullaházban játszódik, ahol az érintett felek arról vitatkoznak, hogy ki is az elhunyt hozzátartozója. Kamaradráma egy jó adag fekete-humorral nyakonöntve, szép kezdés egy filmes pályafutáshoz.

A Three Extremes egy remek horror-antológia, ahol minden rendező kitesz magáért. Bár itt Takashi Miike és Fruit Chan részei is iszonyat erősek (a Dumplings 1,5 órás változata nem mindennapi élmény), de a pálmát mégis Park viszi a saját bosszútörténetével. A The Cut olyasmi, mint a Saw, de mégis jóval több annál.

Közreműködött még az If You Were Me-ben egy N.E.P.A.L. (Never Ending Peace And Love) című rövidfilmmel, ahol egy ártatlanul meghurcolt asszony történetét meséli el dokumentumfilmes formában. Nagyon jó kisfilm, de itt van egy tőle jobb is.

Ha már dél-koreai kívánságlistákról van szó, akkor itt az enyém: A Tale of Two Sisters, The Host, Failan, A Bittersweet Life, Joint Security Area, Ditto, When Spring Comes, The President\'s Barber, Crying Fist, Memories of Murder (valami hozzá méltó kiadásban), Il Mare, Running Wild, Monopoly, Marathon, A Family, A Moment to Remember, ...ing, Barking Dogs Never Bite, Shiri, The Quiet Family, Kim Ki-duk-tól pedig minden.

Egy kis olvasnivaló:

filmvilag.hu/xista_frame.php?&ev=2003&szam=10&cikk_id=8391

Azt is belinkeled, amit az új Mozinet ír a három filmről? ;)

Azért a 40% szerintem erős túlzás... :)
Az Inland Empire amúgy 90%-ot kapott. Szóval ízlések... annyira még szerintem sem jó. :D

A Filmvilágos cikket még régebben olvastam, de közelebb áll a szívemmhez, mint például a Mozinetes kritika.
Attól pedig, hogy valaki fikázza a kedvenc filmeimet, az én szememben semmit nem csökken az értékük. El is szoktam olvasni mindent, jót és rosszat egyaránt.

Ó, meg is mondtam ma a Gábornak, hogy örihari, sem a 70%-ot (vö a számon belül: Lányok), sem a 40%-ot (vö. Agyő, nagy Ő(!!!)) nem fogom neki soha megbocsátani.

Káosz jól mondta, a Cyborg egy öncélú faszverés, a Lady tette meg efelé az első lépést, de ez utóbbi alkotásában még mindig több az invenció, mint a novemberi mozinet összes premierfilmjében összesen.

Sanyi, megtisztelő, hogy kilinkeltél, mai fejjel/szemmel finoman szólva már nem vagyok elégedett ezzel az írásommal.

taguchi (manapság hangukman)

Új hír, hogy a kiadó kénytelen volt emelni az áron egy ezressel, így 8990 FT-ért vesztegetik majd. Cserébe számozott filmkártyákkal próbálják lekenyerezni az éppen kardjába dölni készülő kispénzű potenciális vásárlóerőt.

Egye fene, ettől még a Mikulástól ugyanúgy PCW-díszdobozt kérünk csokoládé helyett a kiscsizmácskánkba, nemdebár? /az új, rumos Balaton szelet megvolt már? Valami istentelen jó!/

Mivel nyomtatásban fog megjelenni, nem publikálhatom, úgyhogy csak ide megy ki. :) Nincs szerkesztve.

I'M A CYBORG BUT THAT'S OKAY

Wostry Ferenc

Young-goon a pszichózisba menekül az arctalanság elől: a fiatal gyári munkás lány kiborgnak képzeli magát, és vezetékeket gyömöszöl a felvágott karjába (bezony, ez nem lesz sima komédia, a koreiaknak kell az emo-cucc, még a vígjátékaikban is!). Túléli, bár ezek után elmegyógyintézetbe utalják, ahol összejön Park Il-sunnal, a kleptomániás szépfiúval, akinek szokása, hogy a többi ápolt őrültségeit tulajdonítja el, rövid időre normálissá varázsolva az egyes betegeket.

Park Chan Wook, ahogy az angolok mondani szokták "a sarokba festette magát", értsd: meggondolatlan szájalásával, a Mr. Vengeance és az Oldboy elkészülte utáni nagyzolós kinyilatkoztatásaival arról, hogy ő bizony már elsőre trilógiát akart csinálni bosszúfilmekből (a nagyérdemű megnyugtatására: még semmi ilyesmiről nem volt szó, mikor a Mr. Vengeance-ot forgatta), sikerült három olyan filmet elkészítenie, amelyek minőségükben gyönyörű szép csökkenő tendenciát mutatnak. A rendező ezért a jelen alkotásával másfajta irányba igyekszik terelni a karrierjét. Csak némileg sikerül neki, ugyanis ez a irracionális figurákkal teli scifis, bolondokházás romantikus komédia nem negálja éppenséggel Park a kegyetlen karakter-karikatúrákat felvonultató eddigi életművét (JSA némileg kivétel).

Bár talán mindegy is: bármi, ami jobb az erőltetett, patikamérlegen kiméricskélt bosszú-trilógiánál (ezen mindig röhögnöm kell), nála előrelépésnek nevezhető.

A klausztrofóbiás atmoszférájú, Gilliam-Kusturica-Jeunet által ihletett, agyondíszletezett és halálra kösztümözött szörnyfelszín alatt érzékelhető némi, valódi érzelmességet filmre vinni irányuló hajlam is, bár az alkotók ezirányú törekvése minden, csak nem eredeti, és mint a rendező legtöbb mozijánál, itt is kellemetlenül kiszámítottnak hat (és hidegnek - jéghideg ez a film!). A korábbi munkáibanben alkalmazott vizuális megoldásokat ide is átadaptálja, szerencsére ezeket lefojtva, a tőle elvárhatóbbnál csendesebb történethez hozzáigazítva alkalmazza.

Épp ezért hat meglepetésként, mikor a film második fele kamfasztikus-szifis ultraviolence-be csap át (még ha csak fantáziaszinten is), bár engem jobban megdöbbentett, hogy Park, karrierje során először sikerrel visz könnyedtséget, frivolitást a történetbe, anélkül, hogy az izzadtságszagúnak hatna. Persze ez minden: az egész, úgy ahogy van, felejthető, még akkor is, ha Park utolsó pár filmjével ellentétben a Cyborg kimondottan őszinte az alkotói által kommunikálni szándékolt üzenetet illetően: nem próbálja elhitetni velünk, hogy a csiricsáré csomagolópapírja alatt lenne akár bármi is (urambocsá igazi tartalom).

Park Chan Wook is felkerült Tarantino mellé a fikalistára? :D

Nem köszöntek előre.

"még semmi ilyesmiről nem volt szó, mikor a Mr. Vengeance-ot forgatta"

És ezt innen Pestről hogy tudod (főleg utólag) megállapítani? Telepátia? :D

Ne hülyéskedjél már, hány éve vagyok ebben az ázsiai cuccban benne? Semmi ilyesmiről nem volt szó, csak az Oldboy után jött hirtelen az az ötlete, hogy "ő mindig is trilógiát akart."

Igaza van a drillernek, ez egy öncélú faszverés.

az oldboy közben jött ki belőlem, hogy én így 23 évesen egy trottyos nagymama lehetek, mert nem vagyok hajlandó ilyen futószalagon elémrakott szenvelgések sorozatát nézni. a nyelvlevágás a nadír, üres gesztus, csak hogy lásd ahogy szenved mikor lenyisszantja.

gyűlölöm azt a filmet, és futkos a hátamon a hideg attól, ha bármilyen überjelzővel illetik.

Nem minden öncélú, ami erősen stilizált. Géczi mesternek van (lesz)erre vonatkozóan egy ütős mondata a decemberi Filmvilág BOSSZÚ TRILÓGIÁ-val foglalkozó cikkében. Csekkold. :)

nem a stílus a baj, hanem a gesztus maga. a tett maga csak nem lehet stilizált, max szimbolikus.

várom a mondatot. :)

Vedd meg az újságot a jövő héten. :D

"Sympathy for Mr. Vengeance: Szoros volt a küzdelem. Tényleg zseniálisan megkomponált. Néhány momentumában veri az Oldboy-t, de nem olyan erős a zenéje pl,"

Ezen beszartam. 4 alkalommal csendül fel szerkesztett zörej a Mr.ben. Gyakorlatilag képtelenség nem észrevenni, hogy nincs soundtrack.

És nincs az styleoversubstance lehúzás, ami meg tudna győzni arról, hogy nem páratlan mestermű.

Hát szerintem észérvekkel nem győzitek (győzzük) meg egymást. Lehet gyönyörű cépen emellett is, amellett is kardoskodni, ha itt lenne Cicero, biztos bebizonyítaná nekünk, hogy az Oldboy valójában egy indonéz bábfilm, a Mr Vengeance meg a bálnavadászatról szól, de végül úgyis a személyes élmény dönt, ami inkább érzelem, mint értelem, magyarul tök személyes. Nem? :) Én például beszartam az Oldboyon, amikor néztem, ezért mindig is azt fogom hirdetni, hogy baszott jó film, hiába mondja bárki, hogy nem (mert lehet, hogy a Sarkcsillag inerciapontjához képest, objektíven nézve nem az, de kit érdekel, és ki tudja onnan nézni?), ugyanígy a Mr Vengeance-t erőltetettnek éreztem (süketség, gyerek halála stb), hiába jó film (biztos az), a Lady-ben pedig úgy gyönyörködtem, mint egy festményben, mert már lényegileg mindent elmondott az előző kettőben, amit akart, de attól még ez is szép, mint ahogy a harmincadik Bach zongoradarab is szép a fülnek, hiába nem tudunk felkiáltani, hogy "na itt ez most valami egészen új!".

Aki nevet, az mindenkivel nevet. Aki sír, az egyedül sír.