Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Filmkritika: NEKROMANTIK (Németország, 1987) ****

2007.09.30. 11:36 Wostry Ferenc

Az exploitation-filmeknek - e gyűjtőszó takarja az akció, a szex és a hozzájuk hasonló alantas szinematikus röfögvények csapatait - gyakran felróják, hogy éppen a maguk fajtájából adódó szórakoztatásbeli elvárásokat nem teljesítik. Különösen igaz ez némelyik horrorfilmre; elég, ha az utóbbi évek hollywoodi eresztéséből idézünk meg olyan torzszülötteket, mint az Ideglelés ("Mi ebben a félelmetes? Ó, hogy dögölne má' meg mind a három...") vagy a tényleg mindenféle kritikai kategóriát alulmúló Jan De Bont-féle The Haunting.

A Nekromantikot több okból sem lehet ezekkel egy napon említeni; ha valaha volt film, amely a horror lényegét - a "josephconrad"-i értelemben - képviselte, akkor ez az 1987-es német félamatőr film ilyen; nem is csoda, hogy a Rózsaszín flamingós John Waters, a trash királya "ground-breakingly gruesome"-ként emlegette.

De hát miről is szól ez a szinte már-már elképesztően-nevetségesen alacsony költségvetésből leforgatott, elkészülte óta számtalan filmfesztiválon botrányt, sőt, külhoni videotékák polcairól hatósági határozattal megtámogatott betiltást eredményező celluloid "rémtett"?  Íme.

Rob (Daktari Lorenz, a megtestesült loser) egy balesetek áldozatiait feltakarító cégnél dolgozik. A meló lejártával, sandán-sunyin, ha a begyűjtött elhunyt még aránylag koherens állapotban van, Rob nem habozik őt hazacsempészni. Az otthon melegéban, barátosnőjével, Betty-vel (Beatrice M.) így nyugodtan hódolhatnak kettejük érthető módon titokban tartott nekromantikus (az érdeklődőknek: halottakkal folytatott szexuális tevékenység) szenvedélyének. A kezdeti kedélyes prütykölést követő hétköznapi szituációk azonban felfedik előttünk a kapcsolat árnyoldalait is: Betty mindenféle szempontból elégedetlen a szerencsétlen Robbal, és miután az nem képes anyagilag (no meg az ágyban, bár ez utóbbi szempont a lánynak csak másodlagos) teljesíteni az elvárásokat, Betty, hóna alá csapva az utolsó hazalopott hullát (útravaló?), távozik. Rob nyüszít-szűköl-szenved, és gyorsan kielégülés után néz, ám az általa frissen lemészárolt prosti a jó szexhez túlságosan is hajlékonynak bizonyul. Rob kénytelen belátni, hogy kapcsolata Betty-vel (+ kiegészítő) valami különleges volt, és csak egyetlen módot lát arra, hogy visszatérjenek a régi szép idők...

Legjobb, ha az ember felkészületlenül nézi végig a Nekromantikot, a hatás olyankor tényleg elképesztő. Természetesen minden izlés kérdése, ettől függetlenül én még nem találkoztam ennél gyomorkavaróbb filmmel. Tökéletesen funkcionál minden olyan szinten, amelyen egy horrorfilmnek működnie kell: sokkoló és gondolatébresztő egyszerre. A szexjeleneteket (persze egyik sem éles) talán a legnehezebb végigülni: bár Buttgereiték minimális képi stilizálással és ál-romantikus zenei aláfestéssel próbálják elviselhetőbbé tenni az "élményt" (meg persze elfedni az egyébként lelkiismeretes effektek hiányosságait), a látottak hatása zsigeri és páratlanul szuggesztív, groteszk par excellence.

Érdekes, hogy a kritikák általában azon a jeleneten csámcsognak el, mikor Rob "flesbekkel" egy gyerekkorit, és felidézi apja számtalan nyúlnyúzási sessionjeinek valamelyikét. Buttgereit és Rodenkirchen ezzel a többször visszatérő szegmenssel a főszereplő szexuális aberrációjának gyökereit próbálja magyarázni - meglehetősen nevetséges és kevéssé hihető ez a motiváció. Mégsem ez vele a kritikusok baja, hanem a jelenet nyilvánvaló valódisága. Ennek ellenére senki ne reménykedjen snuff-filmben: bár jó pár ember otthagyja a fogát a Nekromantikban, egyedül a nyúl az, "aki" valóban feldobja a tappancsait. A mészárlások (mert ezek többek, mint gyilkosságok pszeudo-megjelenítése) az effektek szempontjából - és tekintettel a film alacsony költségvetésére - kitűnően lettek filmre víve, és nagyban hozzájárulnak a gyomorkavaró hangulathoz. A finálé pedig, amelyről a szinopszisban direkt nem ejtettem szót, maga is egy külön grand guignol mestermű.

Humornak nyoma sincs a Nekroban. Buttgereit korai rövidfilmjei, pl. a Horror Heaven, még bővelkedtek a vizuális poénokban, de a Nekromantik sötéten komor, kellemetlenül szigorú film. Mikor bemutatták, több addigi rajongó ezt Buttgereit szemére is vetette. Borzasztó és lehangoló (persze ez volt a filmesek célja), amint a mocskos, hiányos díszletek között, az omló vakolatú, elhagyott házak rothadó szobáiban élő emberek hullákkal (pontosabban -kat) dugnak. A filmet Super8-ra forgatták, aki ismeri ezt a nyersanyagot, az tudja, hogy ehhez a történethez ideális.

Jörg Buttgereit és Franz Rodenkirchen, a "kreatív-tím", karrierjük kezdetét, és nem meglepő módon, egyben végét is köszönhetik a Nekromantiknak. A film, az elkészülte óta eltelt tizennégy év alatt igazi kultuszfilmmé vált, a szó legtisztább értelmében. Mikor kijött, underground körökben hatalmas sikert aratott, Buttgereit nevét világszerte megismerték a kapcsolódó szubkultúrákban. Épp ez lett a srác pályafutásának veszte (David Kerekes Sex, Murder, Art című, Jörg korai filmjeiről szóló könyvében az akkor még fiatal rendező többször is kifejti, hogy legszivesebben mainstream vonalon dolgozna): a Nekro túlságosan is borzasztó és erőteljes film ahhoz, hogy akinek köze van hozzá, azt ne fekete bárányként kezeljék "profi" körökben. Bár Buttgereit azóta már három hasonló költségvetésű alkotást készített (Das Todesking, 1989; Nekromantik 2, 1991; Schramm, 1992), betartotta igéretét, miszerint amíg nem jut nagyobb anyagi támogatáshoz, addig nem fog filmet rendezni. Jelenleg televíziós területen aktív, ír és hangjátékokat rendez.

 

Németország, 1987. Rendezte: Jörg Buttgereit. Producer: Manfred O. Jelinski. Írta: Jörg Buttgereit és Franz Rodenkirchen. Zene: Hermann Knopp, Daktari Lorenz és John Boy Walton. Fényképezte: Uwe Bohrer. Vágó: Jörg Buttgereit és Manfred O. Jelinski. Speciális effektek: Jörg Buttgereit, Daktari Lorenz és Franz Rodenkirchen. Szereplők: Daktari Lorenz, Harald Lundt, Susa Kohlstedt, Beatrice M., Jörg Buttgereit és mások.

33 komment

Címkék: horror filmkritika 4csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr72181237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

submari 2007.09.30. 15:52:37

hát, ami azt illeti a második rész már jóval könnyedebb nevezhető lájt művészfilmnek az elsőhöz képest
de az első tényleg a legdurvább legalja, hátamon feláll a szőr téma
gummo feeling, és ugyanaz a tendencia aken park egy lúzerség hozzá képest
sikoly? horror? hova ne verjem a seggem nevetéstől

Beyonder 2007.09.30. 16:35:38

"Buttgereit nevét világszerte megismerték a kapcsolódó szubkultúrákban" Ez alatt a nekrofil-szubkultúrát kell érteni? :D

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.09.30. 17:17:28

Ott nincsenek ismerőseim, de pl. metálosoknál, punkoknál ismerik eléggé, több videoklippet is rendezett :) (nem a nekrofíliához, hanem a szubverzív művészetekhez kapcsoló szubkultúrákról beszélek) SZVSZ a nekrofília amúgy sem szubkultúra, hanem nemi irányultság. Bár biztos van pl. irodalma... :)

simon istvan 2007.09.30. 17:37:15

hol lehet megszerezni?

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.09.30. 17:45:30

Egyébként Rodenkrichen manapság "script-consulting"-gal keresi a kenyerét, forgatókönyveket javítgat, és elég jól is keres: az idei pécsi pitch-fóum szervezői meg is akarták hívni konzultánsnak, de állítólag túl sokat kért. :D

Celtic 2007.09.30. 18:23:27

Azert az Idegleles (gondolom, a Blair witch project) messze vana Hoollywod-i studioktol :) Marmitn az elso resze, a masodik mar kozepszeru szar. Az elso viszont nagyon is utos sztem.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.09.30. 19:00:31

Egyezem, az Ideglelés tényleg nem "stúdió". De nem szeretem :)

geekz.blog.hu/2007/08/18/filmkritika_idegleles

PIPboy2000 2007.09.30. 19:03:21

Hiijnye, milyen szép film vót ez. Még gyermekkoromban láttam, 3 jelenet maradt meg. A nyúl nyúzás (közbe a haver magyarázta hogy mé nyúzza rosszul a hülye német), mikor a csaj lenyalja a hulla szeméről azt az undorító gennyet, és a hulla keletkezése. Azé elég vicces jelenet volt az. Pár éve variálgattam fruity loopsal a zenéjét, mély benyomást hagyott na.

submari 2007.09.30. 20:05:45

ahh, a zenéje, az viszont kellene, az nagyon ottvan

clive 2007.09.30. 20:31:05

Szerintem ez egy fekete gyönygszem. Egy mestermunka de Ferivel ezt már kiveséztem:) Ha egyzser egy region 2 kezembe kerülne angol felirattal megvenném. Mivel nálunk egy kiado sem elég bátor mégha gerillakiado is hogy megjelentesse szerintem:) PEdig lehet csapna egy kis botrányt.

Bisztő Gyalla · http://gyulszi.blog.hu 2007.10.01. 01:00:25

Az alsó szeméj az ágyon hasonlít eggy picit a Lujzához, amikor gyászolta az uszkárját, mer tavaj mekhalt az uszkárja neki, és akor a gyásztól pörsenések lettek neki az arcán, meg kinőtt eggykét bajusza neki, monnyuk nem tuttam, hogy nők vigasztalták meg a méj gyászába.

moRtiZ 2007.10.01. 13:00:12

Celtic, szerintem pont hogy Blair Witch P. 2 volt a sokkal jobb, nekem a kedvenc horrojaim kozott van.

Nekromantiknak meg utánanézek :)

kegan 2007.10.03. 18:58:58

jó csajozós filmek :)
megvan mind2

Beyonder 2007.10.05. 15:43:58

vettük észre. odáig vagyunk a büszkeségtől. :)

cs242 2007.10.07. 20:00:47

Nohát, a Bisztő Gyalla nevezetű antihumoros fórumozó már ide is berakta dögunalmas baromságait.
A film bizony nehezen emészthető, ez tény. Viszont a magam részéről művészfilmnek tekintem, és annak jó. Nem mondom, hogy mindenkinek ajánlom, de érdemes megnézni. Sokan vannak, akik képesek isteníteni néhány felkapott rendező szellemi maszturbációit, no, ők kerüljék...

Illető 2007.10.13. 06:50:43

Nos, nem tudom, őszintén szólva rám nem volt valami nagy hatással ez a remekmű, pedig e cikk hatására töltöttem le a napokban, ma este megnéztük egy kiadós vacsora után, de nagyon kevés sikere volt. Többen el is aludtak rajta a társaságban, én inkább mondanám fájdalmasan komikusnak és vontatottnak, mint sokkolónak. Kb. a sírásós jeleneten lehetett nevetni, a macskás részen, meg az utolsó perceken.
Ha valaki sokkolódni akar, annak inkább a japánhorror-vonalat ajánlanám, kezdetnek például az Ichi, the killer és a Visitor Q című remekműveket. Előbbitől konkrétan rosszul lettem, ami eddig egyedülálló teljesítmény a filmek között, utóbbi meg annyira beteg, hogy a Nekromantik sehol sincs hozzá képest.
Jó töltögetést!

I

Illető 2007.10.13. 06:52:30

Elnézést a szóismétlésekért, most olvasom csak újra, na de korán van már ehhez...

hatori 2007.10.13. 09:50:05

hát nem tudom de nekem a visitor q inkább egy fekete komédia, az ichiben meg annyira el van túlozva minden, hogy nem is tudom komolyan venni... ezek nem jó példák szerintem

ramiz · http://virtualdog.blogspot.com 2007.10.13. 14:31:20

Furcsa nézetek... az Ichi The Killer film (a mangától eltérően) látványosan poénra veszi az összes szörnyűséget, horrornak csak gore tartalma miatt nevezhető, a Nekromantik viszont komor és abszolút komolynak szánt... Furcsa baráti köröd lehet, ha unatkoztatok ezen a filmen... O.O

Illető 2007.10.13. 15:27:28

Komolyan venni, pláne horrornak besorolni azt hiszem egyiket sem lehet ezek közül, beleértve a Nekromantikot is, de ettől még szerintem a Visitor Q inkább feszeget tabukat, és nekem legalábbis meglepőbb módon tette ezt, mert bár egyikről sem tudtam semmit előre, a Nekromantiknál azért lehetett sejteni, hogy miről fog szólni, nomen est omen. Az Ichi meg talán csak azért volt felkavaróbb számomra, mert ott azért az erőszak határozottabbban jelen van, azt meg nehezebben viselem. Azt, hogy valaki lopott hullákkal kefél az ágyában, tulajdonképpen az ő dolga, legfeljebb undorít(ana, ha nem egy alacsony költségvetésű bábfilm lenne), míg kínzásból és kegyetlenségből leszakítani egy lekötözött ember karját, lemetszeni az asztalhoz csíptetett mellbimbóját, amellett, hogy abszurditásánál fogva tulajdonképpen humoros, igazából szerintem sokkalta brutálisabb. Talán csak a túlfejlett igazságérzetemet zavarja jobban, így például, ha megerőszakolnak egy nőt a filmben, az legtöbbször eléggé zavar, míg ha kibeleznek valakit, az általában nem.
Elképzelhető, hogy az újabb filmek nagymérvű aránytévesztése tehet erről, hogy ugyebár mindent és egyre többet megmutatnak, mert a technika megengedi, és ezzel nem hagynak teret a rettegésnek, így annak a helyét átveszi az undorítás és a megbotránkoztatás.
Azt még szeretném leszögezni, hogy nem egy vérivó, sátánista grind metálos társasággal járok össze filmezni, sokkal inkább huszonéves, jól szituált, bölcsészértelmiségi egyetemistákat kell elképzelni, remek ételek és jó borok társaságában. :)

Chavez 2007.10.13. 16:13:23

Ami azt illeti, a Visitor Q nálam is sokkal jobban kicsapta azt a bizonyos biztosítékot, mint a Nekromantik. Ahhoz képest, amiket előtte olvastam/halottam róla, hatalmas csalódás volt. Klassz kis művészfilm, de sokkolni egyátalán nem sokkolt.

gibson 2007.10.15. 04:48:46

viszont a zenéje kurvajó, azt hiszem ebben mindannyian egyetérthetünk.

renevol 2007.11.27. 04:40:33

Illető: mi meg grindcore-t (nem g.metált!) is hallgató ex-bölcsészek néztük együtt. :) De a grind-nak semmi köze nincs egy ilyen romantikus múvihoz.

Sztem teljesen király kis film ez, pontosabban együtt a második résszel, merthogy ezt inkább csak bevezetőnek tekintem ahhoz. Én nem értek a filmekhez, de ez egyáltalán nem horrorfilm, nincsenek benne ijesztő jelenetek, meg szörnyek, meg természetfeletti, hanem szerelemről, szerelmi háromszögről, kielégítetlen szexualitásról meg őrületről szól. A második része meg annál inkább. Zseniális NDK-fíling az egész, csüggedten lepukkant, egy szürke külvárosi szűk lakótelepi lakás az egész, nagy ürességek, várakozások, na mégegy cigaretta, minden, ami a '80-as évekből kicsit szánalmas, és ezek szerint már akkor is az volt; mindez tök természetes egész végig, egy nagyon jellegzetes és ismerős hangulatot áraszt - persze a (néhol már-már zaj-)zenével együtt, de hát azt mindenki dicséri. Szinte el is felejti az ember a film közben többször, hogy egy nekro-filmet néz, annyira jó minden, ami azon kívül esik. Mindenkinek a második részt is javaslom egy idő eltelte után; én legalábbis 1 hónap különbséggel néztem meg a kettőt, és nagyon ütött a dezsavü. Nagyon-nagyon-nagyon jó!

A Schramm viszont borzasztóan uncsi és béna, rajongóknak sem ajánlom.

nolifer · http://qwwg5d 2007.11.27. 05:50:57

Nem így érzem, pedig láttam mindkettőt. Éppen a Necromanticot tartom kicsit már agyonhájpolt dolognak, jóformán nem vagy igazi underground orca, ha nem volt meg a Necromantic.

A film maga viszont szerintem kicsit szupercinkes, nekem úgy tűnik, hogy az általad egyébként pontosan körülrajzolt szociális/egzisztenciális NDK-s kilátástalanság képét a Buttgereit valami nagyon nagy forma-meg tabudöntögetésben szerette volna meghenteregtetni, aztán ez lett a pszichébe merengésből.

Megreckírozom, hogy nálam nem nyalábolja ennek a filmnek a felépítése azokat a kereteket, hogy az erőteljes atmoszférán túl is indokokat látnék komolyan vételére. Baromi jó, és érdekes módokon lehet felé közelíteni, rendben van, de ezekre érzésem szerint a film maga nem feltétlenül szolgál rá. Tipikusan az a cucc, amibe a téma tabuja miatt bele lehet magyarázni ezer és ezer jópofa közelítést, éppen azért, mert a film maga nem ad egyet sem. Mindenki beleláthatja a maga privátperverziót a hullákról, ha meg nem volt, nosza, hátha most majd fog lenni.

A nyúl miatt be vagyok rágva a Buttgereitre, mert az ürge nem "csak" a szerencsétlen nyulat alázta halálba, hanem a kamerát is, meg a nézőt, akiről feltételezi, hogy majd a jelenet szemlélője is azt a kisszerű, torz hatalmi örömet fogja konstatálni a saját megélésében, amivel gondolom: ő gazdagodott (?) a nyúl haláltusája láttán. Shit, man! Nagy-nagy mutatvány volt.

OK, atmoszférában nagyon erős a film, de ez jórészt az elkerülhetetlenül felszínre kerülő korrajz/szocioarculat miatt van. Ami végkövetkeztetés szintjén a felszín alatt lappang, az érdemi kifutási pálya felkínálásának hiányában kizárólag azért van, hogy mi(nk) megbotránkozzunk. Akkor már lehetőleg jól. Szóval a Schramm nálam, mint kellemes őrületmaraton, egyértelműen előkelőbb helyen van.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.11.27. 06:11:26

Gyerekek, Buttgereit nyugat-berlini volt. NSZK!

mangoa 2008.03.20. 15:19:17

szerintem a legmegdöbbentőbb ebben a filmben, hogy 1987-ben készült! (a második '91-ben) nekem különben tetszett mind a kettő, noha valóban más a feelingje. az első rész nekem húzosabb volt, egyáltalán nem találtam unalmasnak, tök jó, hogy kevés s szöveg, és inkább a képek beszélnek.
nálam inkább pszichésen ütött be, engem untat kicsit a gore céltalan hentelés.
a témában még 2 filmről halottam, (egyiket sem láttam sajnos) az egyik a Beyond the darkness (Buio Omega, 1979, Joe D’Amato) a másik a Deranged (1974, Jeff Gillen, Allen Ormsby. de ezek is '70-es közepe vége...
mostanában nem csinálnak ilyen filmeket? vagy csak én nem tudok róluk?

feribá 2008.03.20. 17:54:00

""Buttgereit nevét világszerte megismerték a kapcsolódó szubkultúrákban" Ez alatt a nekrofil-szubkultúrát kell érteni? :D"

volt egy nekrofil ismerősöm, az csípte nagyon a filmet, de a minta kicsiny volta miatt ez az eredmény persze nem nevezhető reprezentatívnak..

Landenhoffer 2009.07.06. 13:37:09

Bocs, hogy írok, de egy kérdésem van. Valaki mesélt nekem egy olyan nekrofil filmről, amiben állítólag egy orvostanhallgató lány a patológia gyakorlaton csemegézik. Összejön egy csoporttársával, aki megtudja ezt a titkát. Felakasztja magát, hogy a lánynak így okozzon örömet. Van ilyen film, ha igen, mi a címe?

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2010.07.18. 20:52:50

http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=2115&type=200&_v=Kerekes_David_Sex_Murder_Art_The_Films_of_Jorg_Buttgereit

kutyaaszarpor_a_szembe (törölt) 2014.05.02. 14:20:26

laza családi vígjáték ez a film, semmi több
süti beállítások módosítása