USA, 2007. Hazai bemutató: augusztus 16.

Egyeseknek olyan vastag a bőr a pofáján, hogy azt egy egész rinocéroszhorda megirigyelhetné. Ez a jelen pillanatban tárgyalt amerikai szupersiker Hitchcock Hátsó ablak-ának szinte egy az egyben re-make-je, a kettő közt mindössze a főhősök életkorában mutatkozik különbség.

Az amerikai média jelenleg egy szteroidokkal teletömött gőzkalapács erejével nyomja a film főszereplőjét, ezt a Shia LeBeouf gyereket (hogy kell ezt ejteni, Síla Löböf? Ha igen, minden idők leghülyébben elkeresztelt filmsztárjához lesz szerencsétlenségünk…) Állítólag ő lesz majd 2008-ban ifjabb Indiana Jones, és a kölök tényleg hasonlít valamelyest Harrison Fordra, ha egy szódásüveg alján keresztül nézzük, sűrű ködben. Ha van tehetsége, azt biztosan a Spielberg-filmre tartogatja.

Mer ehelyütt igen haloványan, fantáziátlan-rutinosan muzsikál. A sztori beccszóra a Hátsó ablak tini-izált verziója: a faterja egy évvel korábbi halála hatása alatt kornyadozó Kale (Shia) nem bírja a feszültséget, és ennek hatására ad a spanyoltanárának egy maflást. Mivel ez már sokadik kihágása, háziőrizetbe kerül, és hogy a helyet el ne hagyhassa, bokájára elektronikus helyzetjelzőt csatolnak (Jimmy Stewart ezt egyszerűbben oldotta meg). Unalmában elkezdi a szomszédokat stírölni, akik közül egy bizonyos Mr. Turner egyre gyanúsabbnak bizonyul, esetleg még az is előfordulhat, hogy ő egy körözött sorozatgyilkos. És ugyanúgy fehér a haja, mint a nagydarab csávónak a Hátsó ablak-ban. És mivel a David Morse játssza, ő is nagydarab. Kale anyja viszont a Mátrixos Carrie-Ann Moss, úgyhogy arra számítottam, mikor a konfliktus felüti a fejét, ő körívesen lerúgja a fejét, de nem.

Ez egy minden eredetiséget nélkülöző thriller, amely a Hitchcock klasszikus fordulatai nyomában halad egészen a kiszámítható fináléig. Technikailag és izgalomkeltés szempontjából valamivel jobb a Hollywoodtól az utóbbi években megszokott remake-eknél, de ez kb. olyan minőségi differencia, mintha azt mondanánk, hogy egy hasmenés élvezetesebb egy tökönrúgásnál.