Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Black Mirror, 1. évad

2013.02.05. 06:00 Rusznyák Csaba

blackmirror01.jpgTeljes döbbenettel olvastam tavaly nyáron az aurorai lövöldözéssel kapcsolatban a túlélők, szem- és fültanúk tweetjeit (több híroldal is egész csokorra valókat gyűjtött össze belőlük). Nem azokról beszélek, amiket a tömegmészárlás után írtak – azokról beszélek, amiket közben. Ilyeneket lehetett olvasni, hogy „Úristen, valaki lövöldözik.” Nyilván nem az őrült géppuskájának csöve előtt állva pötyögte ezt le az illető, de akkor is: tragédia játszódik le, lövések dördülnek, emberek halnak meg, és ennek a baromnak az a legnagyobb gondja, az a reflexe, hogy tweeteljen róla. Ennél kicsit kevésbé volt meglepő, amikor két-három éve a villamos, amin utaztam, elcsapott egy eléügyetlenkedő buszt, megtolta úgy 30 méteren, és közülünk, a villamos utasai közül (akiknek az egész pusztán olyan érzés volt, mintha a jármű hirtelen fékezett volna, az ijedségen kívül senkinek nem lett semmi baja) kettőnknek jutott eszébe, hogy meg kellene kérdezni a buszon lévő embertársainkat, hogy jól vannak-e, szükségük van-e segítségre. A többiek túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy megtalálják a pozíciót, ahonnan a legfaszább képeket lehet csinálni.

Lehet, hogy a technológia kicsit elbaszta a priorizációnkat?

„Ha a technológia drog – márpedig úgy működik, mint egy drog – akkor egész pontosan mik a mellékhatások?” Ebből a kérdésből indította Charlie Brooker (Dead Seat) a Black Mirror című sorozatát, aminek három, egymástól teljesen független epizódja (más színészgárda, más sztori, más világ/jövő) gúnyosan, gonoszan, szatirikusan, cinikusan veszi górcső alá a társadalom és a technológia kapcsolatát, és annak nemkívánatos következményeit, összefésülve többek közt George Orwellt, William Gibsont és Phillip K. Dicket.

A National Anthemben valaki elrabolja Anglia csinos, kedvenc hercegnőjét (gondolj Kate Middletonra), és szabadon engedéséért cserébe azt követeli, hogy a miniszterelnök (Rory Kinnear) élő egyenes adásban közösüljön. Egy disznóval. Haha, micsoda röhej, pislognak egymásra a kormány fejesei. De azután, hogy az emberrabló elküldi a hercegnő egyik levágott ujját, a királynő felhívja a miniszterelnököt, a közvélemény és a média pedig tántoríthatatlanul a bármi áron való lánymentés felé hajlik, már nem lehet idegesen elröhögni az abszurdumot.

blackmirror02.jpgAmikor az elnöknek nem marad más választása, és készül belépni a malaccal és a kamerákkal teli helyiségbe, egyik stábtagja kegyetlen tárgyilagossággal a fülébe súgja: „Ne végezzen túl gyorsan, uram. Az emberek még azt hinnék, élvezi.” Ebben az egyébként tökéletes, gyönyörű és kényelmetlen, sírva röhögős és gyomorszorító pillanatban benne van minden: a média ereje, az élet-halál kérdések show-vá degradálása, a látszat fenntartásának kényszere, a hatalom bizarr természete. A National Anthem gonosz média/politika/társadalomszatírájának groteszk zárlata a „XXI. század első nagyszerű műalkotása”-ként értékeli az eseményeket, lesújtó képet festve az emberről, ami úgy tapad a tévére/monitorra/kijelzőre, hogy közben nem regisztrálódik benne a körülötte lévő valóság.

A 15 Million Merits egy olyan jövőt ábrázol, amiben az emberek szó szerint foglyai a szórakoztatásnak. Vécéfülke méretű életterük falfelületei megállás nélkül sugározzák a showműsorokat és a reklámokat – akkor kell fizetniük, ha nem akarják látni őket. Pénzt (egységet) pedig úgy szereznek, hogy egész nap szó szerint pedáloznak egy energiatermelő biciklin (a túlsúlyosak másodrangú, megvetett, folyamatosan kigúnyolt polgárok), milliónyi társukkal együtt, így látva el kakaóval a világot, amiben élnek, vagy legalábbis vegetálnak.

A film nem csak a „pont vagy a gépezetben” motívumát viszi végletekig, de a média és különösen, az X-Factor-szerű műsorok ürességét, embertelenségét, húspiac-jellegét is. Bing (Daniel Kaluuya) beleszeret egy szép hangú lányba, és minden fizetőegységét felhasználva, benevezi őt egy tehetségkutatóba. Abszurd premissza helyett valódi érzésekből indítva, ez az epizód fájdalmasabb, szebb, drámaibb, mint a National Anthem. A röhögést szívszakadás váltja, és az, hogy még a nagy Peter Finch-pillanat, a rendszer elleni emberi lázadás is két perc alatt bedolgozódik magába a rendszerbe, és még azelőtt karóba húzatik, hogy bárki bele tudna gondolni a szavak mögötti igazságba, az maga az áltimét tragédia.

blackmirror03.jpgA The Entire History of You egy fiatal pár története egy olyan világban, ahol szinte mindenkinek a fejébe be van építve egy apró, grain nevű készülék. Ez rögzít mindent, ami történik, mindent, amit a tulajdonosa lát, és hall, és később bármilyen átélt esemény visszajátszható. Ez az egyetlen epizód, amit nem Brooker írt (hanem a Four Lionst jegyző Jesse Armstrong), és bár vannak benne utalások arra, hogy a civilizáció egészét hogyan változtatta meg a grain, a sztori szigorúan a két főszereplő személyes, intim drámájára koncentrál. Liam (Toby Kebbel) egy barátokkal közös vacsora után gyanítani kezdi, hogy feleségének, Ffionnak (Jodie Whittaker) viszonya lehetett a házigazdával. A gyanút az emlékek folyamatos, megszállott visszajátszása, kielemzése, dühös féltékenységi rohammá korbácsolja, és a mindent látó technológia súlya alatt megroggyan a házasság.

Amikor az egész közösségi média arról szól, arra ösztönöz, hogy azonnal megosszuk egymással minden gondolatunkat, képünket, videónkat, élményünket, egyáltalán nem olyan valóságtól elrugaszkodott a grain (egyébként persze messze nem eredeti) ötlete. A kérdés csak az, hogy mennyire jó nekünk, ha minden elejtett megjegyzésünket, minden nyelvbotlásunkat, minden pillantásunkat, minden rezdülésünket, minden gesztusunkat mások bármikor megvizsgálhatják, kinagyíthatják, és felhasználhatják ellenünk egy öngerjesztő, paranoid érvelésfolyamban. Isten hozott a szép új világban, a természetes emberi interakció már kínhalált halt.

Brookernek nincs túl hízelgő véleménye a társadalom technológia és információ iránti megszállottságáról, és ha visszagondolok az első bekezdésre, nem is tudom hibáztatni érte. A Black Mirror mindhárom része egy vészharang, különböző mértékig vicces és drámai, de mindhárom esetében nagyszerűen kivitelezett – a 15 Million Merits még vizuálisan is lenyűgöző. Gyönyörű képekben mutat be valami egészen, mélyen borzalmast és embertelent.  Így hívni fel a figyelmet a média manipulatív voltára, az „ördög” csáberejére – az irónia nem marad észrevétlen.

16 komment

Címkék: sorozat scifi dráma tévékritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr85060763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virtualdog 2013.02.05. 07:15:15

Ígéretes, amit írtál a sorozatról! A téma nagyon aktuális, én azon szoktam megütközni (nem mondom, hogy kiakadni, próbálok türelmes lenni, nekem is vannak rossz digitális lét-szokásaim, például éjjel a neten ragadni órákig), ha összejövünk haverokkal sörözni, és valaki előveszi az okostelefonját, hogy utánanézzen egy NAGYON vicces idézetnek/fontos kérdésnek, azután a másik is szükségét érzi ennek hirtelen, míg végül rajtam kívül mindenki okostelefonozik, én meg előveszek egy könyvet (ha lenne netes telefonom, én is azt venném kézbe - ezért is nem sietek venni), és a végén még rám szólnak, hogy miért olvasok, ha már eljöttünk sörözni...

Forgács W. András · http://geekz.444.hu 2013.02.05. 10:19:27

...és a Black Mirror folytatódik jövő hét hétfőn...

Rusznyák Csaba 2013.02.05. 10:22:11

Igen, ld. három poszttal lejjebb:)

Flankerr 2013.02.05. 10:38:41

Dead Set, az jó kis sorozat volt, dicsértem is eleget..:)
Köszi az ajánlót, meglessük, mit mutat.

default-design 2013.02.05. 17:07:33

Nagyon köszi,
már keresem is...

Maya-- 2013.02.05. 20:00:19

na azilyen cikkeket bírom. a villamos, amin utaztam...

Edgar 2013.02.05. 22:47:31

Rohadt jó sorozat. Talán a legjobb, amit láttam. Kár, hogy ilyen rövid.

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2013.02.08. 15:19:28

én is a múlt héten néztem meg a sorozatot, és nagyon tetszett, egyben le is hangolt kicsit, mert tényleg nem festenek valami szép jövőt. az emberi természet nagyon hitelesen tükröződik abban a fekete tükörben.

Edgar 2013.02.08. 17:55:03

Egyedül a harmadik rész befejezésével voltam kicsit elégedetlen. Valahogy nem következett egyértelműen az előzményekből.
Viszont ami rohadt jó megoldás az első rész végén:

SPOILER!

A szabadon engedett hercegnő a Tate Modern felől gyalogol a St Paul katedrális felé a Millenium hídon. Vagyis a modern művészet küldi őt (mintegy üzenetként) a hagyománynak. Zseniális.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2013.02.09. 11:13:17

Eddig az első részt néztem meg, eddig kiváló a sorozat!

Bubbax Béla (törölt) 2013.02.11. 22:28:02

nekem a sorozatot nézve végig az volt az érzésem, hogy a készítők akartak, nagyon akartak, de végül csak elszúrták. ezt kéne valakinek megmagyaráznia itten.

Edgar 2013.02.14. 22:22:12

Nem szúrták el. Hozzák a kemény drámát, nagyon is hihető sci-fibe csomagolva.

Thom Yerk 2013.04.22. 18:28:55

nálam csak a második rész volt "elhibázott", de inkább csak ízlésileg, kevésbé jött be a történet és a megvalósítás is. de a harmadik valahogy nagyon betalált, az első meg kellőképp wtf élményt adott, ott nagyon jó volt az információadagolás, meg a sok formátum felhasználása erre (hírek stb.) remélem 2. évad is fasza lesz

Maya-- 2013.04.22. 20:20:32

@Thom Yerk: a 2. évad is fasza. tényleg.

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.11.07. 21:30:29

Vannak nagyon jó és minőségileg vitathatóbb, de mondanivalójukban szintén erős részei ennek a sorozatnak. Az első évaddal végeztem. A 3. epizód tetszett legjobban, egészen kiváló lett, minden szempontból. Azt viszont nem értem, mi lenne az 1. részben röhögős. Az, hogy közösül egy disznóval? Szerintem, aki ezen röhög, az olyan, mint a filmben a tévét bámulók. Nincs benne semmi röhögtető, inkább mélyen drámai.

Rusznyák Csaba 2013.11.08. 01:52:58

@Antibaby: Nem maga a közösülés vicces (az kifejezetten kínos, nagyon rossz nézni), hanem az egész szituáció, és ahogy azt az emberek lereagálják. Annak is kell lennie, mert ez egy abszurdum, egy szatíra.
süti beállítások módosítása