Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Csoportterápia (The Captains, 2011)

2012.12.30. 08:23 Forgács W. András

ShatnerBox2.pngHa már a stúdió úgyis elkezdte az Into Darkness promotálását, legyen egy kis dokumentumfilm-vesézés, azt úgyis szokták szeretni egy popkultúrális blogon. Vagy nem?

Azt hiszem nem kell bizonygatnom senkinek, hogy hatalmas Star Trek rajongó vagyok. Egyszerűen szerelmes vagyok abba az ártatlan és felelmelő legendába és történetmesélési metódusba, amely öt tévésorozatot, tizenegy mozifilmet és ki tudja miféle más inkarnációt tölt mára meg. Mindezek ellenére nem félek kijelenteni, hogy William Shatner szar. Oké, finomítok: Bill lassan fél évszázadot felölelő színészi karrierje ellenére mindig is középszerű, kisszínpados kanadai színész maradt.

William Shatner története mintául szolgálhat bárkinek, akinek a képességei önmagában nem garantálnák a sikert és az elismerést. Színészi eszköztára modorosságokra és rosszul beidegződött, teátrális gesztusokra korlátozódott - ez a mai napig nem változott. Ha annak idején nem éppen ő lett volna az épeszű pénzért megkapható férfiikon-jelölt, akkor maradt volna annak, amire a képességei predesztinálták: ő lenne az a pacák, aki egyszer a Columbóban a gyilkos volt. De jó helyen volt jó időben, így vált örökre Kirk kapitánnyá. Modorosságokkal és rosszul beidegződött teátrális gesztusokkal.

Mindezek alapján azt gondolhatja a Kedves Olvasó, hogy nem szeretem sem őt sem Kirk-öt. Ha ezt gondolja, akkor téved. Visszanézve az eredeti sorozatot (The Original Series, ahogy ma ismerni) van az egésznek valamilyen megfoghatatlan bája, és ezt nem csak a kornak köszönheti, amikor készült. Valahogy minden ügyetlensége, technológiai kezdetlegessége és szemmel láthatóan elégtelen költségvetése ellenére mégis működik. (Zárójeles megjegyzés: olyannyira működik, hogy éveknek kellett eltelnie, mire az utánsugárzásból sikerült valami nyereséget kicsikarni. Ezt csak azért tettem ide külön, hogy lássák a rendkívül műveltek is, hogy nem minden franchise üt be elsőre)

Shatner-Pine.jpgKi tudja miért, mostanra érett meg Shatnerben, hogy kezdjen valamit az "örökségével". Akár könyvet is írhatott volna (mint hogy tette is), viszont azt találta ki, hogy forgat egy "dokumentumfilmet" is. Az idézőjel annak szól, hogy a The Captains eredendően egy másfél órás egotripnek indul, és ebből mondjuk ha tíz perc, ami nem azt a célt szolgálja, hogy Shatner bebizonyítsa magának - és a világnak, persze - hogy ő márpedig igen is fontos ember, és hogy van neki "öröksége". Ez persze abba van bújtatva, hogy elmegy és elbeszélget azokkal a színészekkel, akik a kapitányokat játszották a Shatner Utáni (SU) korszakban - beleértve Chris Pine-t is.

Szerencsére Shatner nem "folyik rá teljesen az alapanyagra", csak hogy irodalomtanáromat, Réfi Csabát idézzem (innen is tiszteletem, Tanár Úr), így kiderül egy-két érdekes dolog, például hogy Avery Brooks (Deep Space Nine) számára az élet olyan, mint egy jazz-fantázia, hogy Scott Bakula (Enterprise) mennyire megöregedett alig pár év leforgása alatt, vagy hogy Kate Mulgrew (Voyager) gyerekei gyűlölik a Star Treket. Van tehát néhány pillanat, amikor talán Shatner elnagyolt mozdulatai miatt, vagy annak ellenére a film főhősei mégis megnyílnak, feltárnak egy-két fájdalmas vagy éppen boldog élményt vagy tényt, ami a Star Trek világához köti. Az mindenképpen kiderül, (azoknak, akik nem tudják, hogy megy az ilyesmi) hogy tévésorozatot, filmet gyártani igen is nehéz, időigényes munka, 12-18 órákkal, hétvégék, ünnepek nélkül. És ennek következményei is vannak, elég csak a válási rátákra gondolni.

SandS1071411.gifViszont ahogyan a Nemzedékekben, ahol zászló átadás-átvételre kellene hogy sor kerüljön Kirk és Picard között - értik, Nemzedékek - úgy itt is Sir Patrick Stewart csendesen belép és egy határozott mozdulattal kiveszi Shatner kezéből a fent nevezett zászlót. Nincs itt generációváltás - itt kérem egy másik működési minőség kezdődik. Egy magányos - de koránt sem egyedül lévő - tépelődő, eltökélt ember alakja bontakozik ki abban a pár percben, amikor megnyílik a sáros gumicsizmában szinte a mellkasán ugráló Shatner előtt. Talán ez, talán ez a szándéknál mélyebb önvizsgálat az, ami Shatnerből is kihúzza azt, ami a lelkét igazán nyomja - az egyszerre terhes és gazdagságot hozó örökség kettőssége, az élet kiszámíthatatlansága és a szakma (értsd: színészet) szépségei és nehézségei. Noha nem nagyon tudja helyiértéken kezelni saját magát továbbra sem, de valahogy az összes játékszeren, lényegtelen, Star Trek találkozókon készült montázsokon, lassításos-zongorás könnyzacskó-morzsolgató vágóképeken túl mégis van ebben a másfél órában, ami miatt érdemes végignézni. Mert az összes egó-búszting marhaságot félretéve van benne valami, ami a Star Treket naggyá tette, és nem csak az én szembemben: nagyon nagyon emberi.

9 komment

Címkék: kritika star trek dokumentumfilm

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr424987271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elefes 2012.12.30. 11:01:40

Akkor valaki árulja el nekem, hogy miért a Khan haragját tartják a legjobb Trek-filmnek.

thegoddamnbatman 2012.12.30. 11:37:39

Szerintem azért, mert A TOS legénység filmjeiből az a legjobb. Az egy jó film, na. Mondjuk nekem pl. a First Contact jobban tetszett, de az már TNG éra és valahogy mintha azt kevésbé tartanák klasszikusnak a trekik. A filmek minősége nagyon változó volt, én csak a magam nevében beszélhetek, de nekem mindig is a sorozatok voltak a kedvenceim, főleg a TNG és a Voyager.

Forgács W. András · http://geekz.444.hu 2012.12.30. 21:51:07

@elefes: Azt hiszem rájöttem, nem is olyan régen - végignéztem az elmúlt pár napban mind a tizenegy filmet. Az van, hogy mindegyikhez (jó, a legutóbbit kivéve) kell valami minimális tudás a sorozatról. Khant azonban nem kell megmagyaráznod az egyszeri nézőnek, jól exponálható gonosz - nem mellesleg a megboldogult Ricardo Montalbán legfaszább szerepe - és még Shatner is működik - noha dagadtabb és öregebb az elvárhatónál. És ami az egészre felteszi a koronát, az Leonard Nemoy (spoiler! Á, minek írjuk ezt ki egy 1982-es filmre?) önfeláldozása. És ugye a Motion Picture bukása után kevesebb pénz - ergó többet kellett dolgozni a könyvön, hogy üssön. Szerintem.
Amúgy emlékszem, hogy anno nem szerettem a Nemezis-t, és ugyan vannak benne gáz dolgok - az a terepjárós baszakodás az elején, na az fú... - de amúgy nincs vele gond. ÉS: Tom Hardy a gonoszember. Érted, tíz évvel TDKR előtt, heló. És mennyire jó már.

Rusznyák Csaba 2012.12.30. 23:38:34

@Forgács W. András: Nemezist én nagyon szeretem, minden téren rohadtul egyben van (kivéve - valóban - a terepjárós jelenetet). First Contact után a legjobb TNG-mozi.

clive. 2012.12.31. 19:48:41

BÚÉK a geekeknek! :)

elefes 2013.01.01. 18:06:10

@Forgács W. András: Kábé két hete néztem újra a Khant és nekem csak annyi volt a Montalban karaktere, hogy egy koszlott csöves, aki rettentő kínos szövegeket puffogtat az űrhajóban és hűde meg akarja ölni Kirk-öt. Aztán meg kilőttek egy rakétát a nagy semmibe, rögtön lett egy bolygó, egy Nap(!!!!), plusz egy komplett Jurassic Park. A Monolit mindezekhez képest egy kvarcjáték.

elefes 2013.01.01. 20:07:04

@Forgács W. András: Pedig általában szeretem a Star Trek-filmeket, ezt, a Spock nyomábant és az Űrlázadást leszámítva.

mizrolist 2013.01.02. 17:16:07

@thegoddamnbatman: egyet kell értenem; szerintem is a First Contact az eddigi legjobb Star Trek-mozifilm. Persze ennek lehet köze ahhoz is, hogy hozzám közelebb áll a Picard-féle Trek, mint Kirké.
süti beállítások módosítása