Én mint hátrányos helyzetű vidéki,
hol szerezhetem be ezeket a képregényeket?

A Stroboscopát meg tudod rendelni a Comicsinvesttől (de akár le is töltheted ingyenesen).
A Műút, amiben a Miserere homine megjelent, kapható országos terjesztésben, illetve a teljes 8. szám már letölthető a honlapjukról PDF-ként.
A Papíron-nak is van honlapja, valamint a Négyzet című havilap is kapható országos terjesztésben.
A többi említett közül például a Spirál kapható minden (rendes) könyvesboltban, a "Zsuzsi" megrendelhető a Képes Kiadó webshopjában, a Bookline-ról vagy megint csak a Comicsinvesttől.

Köszi NeroBlanco!

Ez a film-noir magyar bűntörténet szerintem csillagos ötös... régen borzongtam meg képregényen.

@Wostry Ferenc: Értem, tehát nem olvastad. Csak ennyit akartam kérdezni. :)
(Mellesleg Lakatos István a „bámulatos" is publikált benne. ;)

cö-cö-cö... Jajj, ne legyél má' bitch... :) Próbáltam elolvasni, maradjunk ennyiben, de narratív szempontból továbbra is jobbára köldöknézés. Az első pár számnál nyitottabb, az kétségtelen.

@Wostry Ferenc: Nem köldöknézés az egyáltalán. Esetleg kezdd a végén az Orlandóval, megéri.

Egy olyan képregényantológiához meg mit szólnál, amelyben az írók Dragomán György, Jászberényi Sándor és Dr. Máriás? És tartalmaz képregényrajzolók által illusztrált novellákat, többek közt Esterházy Pétertől is?

@NeroBlanco: a felsoroltak közül az egyik kiváló haverom VOLT, tehát inkább nem mondom meg mit szólnék. Annyit csak, hogy ez az irányvonal szögesen ellenkezik azzal, amelyet a magyar képregénynek követnie kellene, mint médiumnak, amelynek gyorsan szüksége lenne valamilyen gerincre. Ezzel az ő hármuk kétségtelen tehetségét nem káromoltam, azt hiszem.

Nem kötözködni akartam, csupán én akkor merek csak ilyen sommás véleményt megfogalmazni valamiről, ha azt teljes egészében megnéztem, meghallgattam, elolvastam. Kicsinyes, divatjamúlt szokás, tudom... :)

Azért kíváncsi lennék tételesen – persze nem ezen a fórumon, nem akarom szétoffolni a kommenteket –, akár az egyes történeteket is számba véve, hogy mitől volna köldöknézegetős a narratíva – és szerinted milyennek kéne lennie. Ebben most egy csepp cinizmus sincs, tényleg őszintén kérdem. Amúgy is érik már szerintem egy sörölés. ;)

Azért is lepődtem meg kicsit a sommázatodon és „piszkálódom", mert pont olyan emberektől hallom, olvasom vissza, hogy ez a szám már végre abszolút olvasmányos, olvasóbarát – most végre történetek vannak benne –, akik eddig – megjegyzem jogosan – elég keményen kritizálták a Pinkhellt.
Ok, tudom, hogy nekünk azért elég komoly véleménykülönbségünk van a jó képregényről, filmről stb., gyanítom, hogy eléggé eltérő az ízlésünk, de ettől még lehetünk nyitottak egymás álláspontjára, sőt... ;)

„Csak úgy gondolom, hogy a sok kiváló hazai rajzoló még mindig csak aprópénzre váltogatja a tehetségét, szerzői kiadások, antológiák meg pár oldalas pályázatok jelentik a magyar képregények nagyját. Értem én, hogy pénz, meg idő és energia a nagyobb lélegzetvétel, de aki akar, szerintem az tud is."
Chavez, nem akarom újra elmantrázni a szokásos szöveget, de úgy tűnik, néha nem árt.
Mivel abban a helyzetben vagyok, hogy elég pontosan átlássam, mire is van lehetősége egy hazai rajzolónak, illetve ezt a saját bőrömön tapasztalom, röviden reagálnék.
Teljesen igazat adok neked abban, hogy az önálló albumban, füzetben megjelenő, nagyobb lélegzetvételű sztorik garmadája jelentené a hazai képregény felvirágzását, azonban erre kizárólag azoknak a rajzolóknak van lehetőségük, akiknek még nem kell megkeresniük a napi betevőt, otthon laknak, esetleg egyetemre (nem) járnak.
Hogy ne legyek teljesen off: István a Miserere Hominét több héten át, reggeltől estig rajzolta, mellette levegőt is alig vett. Pénzt biztosan nem keresett, márpedig ezt közülünk a fent említett helyzetben élő rajzolók engedhetik csak meg maguknak. Én most három héten át napi 18-20 órában szerkesztettem, írtam/rajzoltam a Pinkhellt, szintén ingyér. Most rendesen szívok is, mert egy havi fizetést kellett kölcsönkérem emiatt és jó pár hétig nem tudom magamnak megengedni, hogy újra képregényt rajzoljak.
Ez a tevékenység – ha csak nem egy-két oldalas művekről van szó – bizony teljes embert kíván, ha hobbiszinten tudja csak művelni valaki, akkor sok-sok évbe telik, mire elkészül egy füzettel, albummal. (És nekem még családom sincs! Akinek van, annak kizárt, hogy havi 1-2 napnál több ideje lenne ilyesmire.)

Bocs az OFFért!

És persze itt is szeretnék gratulálni a győzteseknek! Mivel benne voltam az előzsűriben és a jelöltjeim közt mindhárom munka szerepelt, így még inkább örülök a győzelmüknek. :)

@FIAT!: Említettem,hogy megpróbáltam. Ha maga az anyag nem engedi a magamhoz vételét (vagy maximum a kiábrándító magamhozvételét engedi), arról nem én tehetek... Ne haragudj, de ebben a kérdésben, az, hogy azt állítod, ez mégis lehetséges (meg a Tóni), nem mérvadó: te vagy a szerkesztője a kiadványnak, a Tóni meg... az meg mindenhol ott van! :)

@FIAT!: Megjött a leveled, majd akkor folytatjuk magánban. :)

@Wostry Ferenc: Attól, mert én szerkesztem, még megpróbálhatok objektív lenni, de tény, hogy én is inkább a sok pozitív olvasói véleményre alapozok, mind nem lehet elfogult. ;)
Viszont abszolút tiszteletben tartom a véleményed, neked még ez is fogyaszthatatlan. Elfogadom. ;)

Ok, akkor magánban.

Mondtam én ilyet, hogy "fogyaszthatatlan"? Nem. Sőt. Azt írtam, hogy a korábbiaknál jóval nyitottabb. Ne rángasd a szőnyeget, amin állok... :)

Az attitűd az, ami probléma: Magyarország egyetlen képregényantológiája, és nem a nagyközönségnek készül - vagy direkt, vagy egyszerűen a szerkesztő ezt nem érzékeli. Ez a halála egy popkulturális kiadványnak.

Nagyon egyszerű egyébként lemérni hogy mennyire sikeres tartalmilag egy ilyen: olyasvalaki kezébe kell adni, aki akar ugyan képregényt olvasni, mert csak kiváncsi rá esetleg, de nem rajongó. AZ EZT MEGELŐZŐ számot egy barátnőm lelkesedve rántotta ki a kezemből, és pár perc múlva fanyalogva adta vissza. És egy intelligens csajról van szó.

Ilyen kis szar egyszerű dolgokon lehet lemérni, hogy magamnak vagy a haverjaimnak csinálok-e valamit. Vagy sem.

magamnak ÉS a haverjaimnak

@FIAT!: Én ezt értem, de mivel itthon nagyon kicsi az esélye annak, hogy valaha bárki is megéljen csak ebből, így akkor ez az állapot marad fent majd mindörökre? Ha évekig tart egy nagyobb munka, hát tartson évekig. Legfeljebb eltűnik az alkotó egy kisebb időre, és addig nem lesz jelen az antológiákban, mert azt az időt a "nagy műre" fordítja. Én még azt is bevállalom, hogy ne legyen eredeti a sztori, vagy ne legyen annyira különleges a rajz, csak legyen valami kézzelfogható dolog már. Mint annyiszor, én most is a Robotok és Emberek-re hivatkozom. Szép volt, jó volt, kerek, nagyon hangulatos és full magyar műfaji képregény volt. A mai napig gyűjteményem egyik legkedvesebb darabja. Nem hiszem, hogy ma egy min. ugyanilyen elképzelhetetlen lenne itthon. Persze hangsúlyozom, hogy már így is jelentős az előrelépés, csak az ütemével nem vagyok teljesen elégedett. REngeteg kiváló rajzoló van Magyarországon és mindannyian nagyon lelkes emberek, de ugyanakkor szerintem nem szabadna beérniük ennyivel.

Ami az írókat illeti, tény, hogy abból már hiány van (még én is megpróbálkoztam vele, valami elképesztően siralmas eredménnyel), de ez egy nagyon újszerű dolog még itthon, nincs igazán tapasztalata benne az embereknek, ezért konkrét képregény forgatókönyvírói pályázatokat is gyakrabban kellene hírdetni. Hátha valakiben ott szunnyad egy Alan Moore, csak még nem tud róla.
Szóval a látszattal szemben én nem kritizálni akarok, hanem sokkal inkább buzdítani! :)

OFF (asszem)
Tudomásom szerint hamarosan megjelenik Amerikában egy magyar alkotó munkája. A srác ismerős is lehet, az anyag pedig - bár a pontos oldalszámot sajnos nem ismerem - nem egy-két oldalas. Ja, és tán valami horror-féle. Többet nem mondhatok, de majd szólni fogok, hogy "erről beszéltem akkor". Remélem, nincs is nagyon messze az a "majd" - tudtommal a mű már teljesen elkészült.

@Wostry Ferenc: Aha. Akkor itt van a kutya elásva. Ugyanis az, hogy a nagyközönségnek szól, jól hangzik, de elég nehezen definiálható, hogy abba a közönségbe akkor tulajdonképpen kik is tartoznak bele, illetve kik nem. Előttem soha nem az lebeg, hogy mindenki egyaránt szeresse és élvezze a PH-ban lehozott képregényeket, mindössze az, hogy olyan anyagokat próbáljak beválogatni a tagok munkái közül, amik a maguk nemében minőséget képviselnek.

Nem tudom, hol van az leírva, hogy a Pinkhell célkitűzése az, hogy mindenkinek megfeleljen. A PH egy képregény antológia a sok közül (igaz, most éppen egyedül áll) és a benne publikálók abszolút eltérő stílusú, világú és alkatú alkotók – éppen ezért nincs műfajilag sem kategorizálva a lap.
Azt elfogadom egyébként, hogy szükség lenne ilyen finoman, de határozottan eldöntött kategóriákra és jól esne egy olyan antológia, ami csak sci-fit vagy csak horrort, illetve csak drámai, szerzői, művészibb darabokat foglalna magába, de ezt nem rajtunk kell számon kérni. Az MKA eleve nem eszerint válogatja meg a tagjait, nem szortírozunk műfaji érdeklődés szerint. Egyedüli szempont a minőség.

Azt pedig nem igazán tudom, miért gondolod, hogy én nem adom rendszeresen olyan emberek kezébe a lapot, akiknek semmi közük a képregényhez? Mert adom és nem is olyan meglepő, általában megjósolható, hogy az illető ízlésétől és érdeklődési körétől függ, hogy hogyan reagál rá. A kortárs táncos, a képzőművész és író ismerőseim szerint (hogy csak alkotókról beszéljek most) pl. ez az irány már túlságosan populáris és kommersz nekik. Aszongyák rá: na, hát ebben nincs semmi művészet, ez silány popkultúra, ez a képregény. Amikor aztán a Tükörvárossal bombáztam őket, hajlamosak voltak revideálni az álláspontjukat. No lám! Akkor ők most nem tartoznak a nagyközönségbe? :)

Én továbbra is kitartok amellett, hogy a képregény ugyanolyan sokszínű tud lenni, mint a film és az irodalom. És hagyni is kell, hogy virágozzék. Hogy kinek melyik műfaj a szívszerelme, azt meg döntse el saját maga.

Ühüm... Ugye ismered azt a filozófiai fejtörőt, ugye, hogy ha egy fa eldől az erdőben, és nincs senki, aki hallja, ad-e ki az a fa hangot? Na kb. ez a véleményem. Bár igaz: a PINKHELL hangját azért valaki hallja, ha más nem, az MKA...

@Wostry Ferenc: Aham. Ezek szerint mondjuk a Kutya éji dalát vagy a Radírfejet (nyilván mondhatnék még millió, nem kommersz filmre vonatkozó példát) csak a stábja értékelte. Ezt most nem a PH anyagainak a minőségére, hanem a műfaji jellegzetességre értem persze.

Abban azért egyetértünk, hogy a képregénynek (és a művészibb, komolyabb irányának is) szüksége van egy stabil gerincre, ami főleg azt jelenti, hogy egy szélesebb közönség is rendszeresen vásárolja, hogy tényezővé váljon és ezt biztos, hogy csak egy populáris irány képes megteremteni. Ha a képregény ezáltal bekerülne a köztudatba, akkor a szűkebb rétegeknek szóló művek is könnyebben el tudnának jutni a saját közönségükhöz, mert most az a réteg (ahogy az első fesztiválon Réz András fogalmazott: a „művészmozik közönsége"), akiknek a „periférikusabb" darabok szólnak, nem is tud a létezésükről vagy éppen amiatt nem is keresi ezeket, mert nem cáfolja semmi az előítéleteiket, miszerint a képregény nem csak kommersz lehet.

Chavez, egyetértek, csakhogy én pl. megőrülnék ha csak évekkel később szembesülhetnék azzal, hogy milyen a fogadtatása a munkámnak és addig csak a fióknak alkotnék. Persze embere válogatja...

„... miszerint a képregény CSAK kommersz lehet."
Sorry.

A KUTYA ÉJI DALÁRÓL nem tudok nyilatkozni, de a Lynch annak köszönheti a karrierjét, mikor a RADÍRFEJ-et elkezdték széles körben vetíteni, és a Mel Brooks asszisztense is megnézte és szólt a Mel Brooksnak... -> ELEFÁNTEMBER. :)

A KUTYA ÉJI DALÁRÓL nem tudok nyilatkozni, de a Lynch annak köszönheti a karrierjét, mikor a RADÍRFEJ-et elkezdték széles körben vetíteni, és a Mel Brooks asszisztense is megnézte és szólt a Mel Brooksnak... -> ELEFÁNTEMBER. :)

Igen, ezt hallottam. De ettől még a Radírfej ugyanaz a film maradt, nem vágták meg, nem forgatták újra stb. Nem vagyok benne biztos, hogy Lynch a nagyközönségre gondolt, amikor készítette. ;)
Elefántember rulez! :P

Összegzésként azt tudom csak mondani, hogy tulajdonképpen egyetértünk, az összekülönbözés csak abból fakadt, hogy te Pinkhellen valami olyasmit próbáltál meg számon kérni, amit soha nem állítottunk, hogy kizárólag a „nagyközönségnek" szóló, kizárólag populáris képregényeket fogunk közölni. (Még mielőtt valaki visszakeresi a 0. számban írott előszavamat: ma már másként fogalmaznék, abban azért volt egy jókora önbizalom, elég „nagy mellénnyel" hirdettem az igét. :) Nem, nem az MKA akar a magyar képregény lenni, az MKA csak egy szelete annak.)

Mellesleg hol a határ a kommersz és nem kommersz közt? Van ilyen élesen meghúzható választóvonal? Én csak jó – ok, nekem tetsző és számomra élvezetes – műveket szeretnék olvasni, nézni. Ebből a szempontból számomra irrelevánsak a műfaji határok.

Azért álljunk már meg egy pillanatra. A Pinkhellben 10-12 oldalasnál hosszabb képregény nem nagyon jelenik meg. Tegye fel a kezét, aki rendszeresen olvas ilyen rövid terjedelmű képregényeket külföldiül, és sorolja fel, hogy ezek közül melyek szólnak a nagyközönségnek és semmiképp sem illethetők a "köldöknézegetős" jelzővel.
Kérem szépen, nem nagyon vannak ilyenek. A franciák, az olaszok, az amerikaiak, a japánok jellemzően nem ilyen terjedelemben utaznak, hiszen náluk meg lehet élni képregényrajzolásból és százával-ezrével születnek évente a valóban regény-hosszúságú művek. Ellenben a hollandoknál, a finneknél, a szlovénoknál vagy a svédeknél (majdnem) ugyanolyan ritka a hosszú képregény, mint nálunk, és hasonlóképpen szabadidejükben készítenek nagyrészt önkifejező képregényeket.
(Zorrót egyébként kicsit elragadta a hév: a Pinkhell nem az egyetlen aktív magyar képregényantológia, a fesztiválra is megjelent egy remek Panel különszám, és nem olyan régen jött ki a Nero Blanco Comix 3. füzete. Mangafronton is alakul a dolog, úgy tudom, a Dharma 3 kijön a májusi conra.)

Amit Wostry Feri és Chavez hiányol, az a hosszabb "epika". Én is hiányolom, és nagy fájdalom, hogy kevés tud ilyen születni. A most "kép-regény"-ként ünnepelt Stroboscopa, Zsuzsi és társaik legfeljebb kisregénynek, hosszabb novellának felelnek meg, és szeressük őket, mert nagyon jó irányban indulnak el, de kétségtelen, hogy egy igazi képregényfalónak a fél fogára is kevés egy 24 oldalas sztori.

Nem pártolom Chaveznek azt a felvetését, hogy készüljenek akár évekig a 40-60 oldalas történetek. Ennek csak akkor volna értelme, ha legalább havonta le tudnának belőlük közölni 4-5 oldalt. Sajnos, azok az újságok, amelyek régen ilyesmivel foglalkoztak, vagy már nem léteznek, vagy csak minimális terjedelmet szentelnek a képregénynek, ráadásul elszomorítóan konzervatívan közelítenek hozzá.

Jelenleg úgy látom, hogy annak, aki míves rajzokkal szeretne hosszú történeteket elmesélni, exportra kell dolgoznia. Nincs ebben semmi ördögtől való: szerb, ukrán, lengyel rajzolók egész soráról tudunk, akik a Marvelnek vagy az Humanoïdes Associés-nak adták el a lelküket, miért ne lehetne köztük magyar is?

Ellenben a "köldöknézegető" képregény terén abszolút látok lehetőségeket, és ha elég érdekes az a köldök, akkor arra lesz közönség is.

Engem is ideesz a fene :-D
Három ember kéthavonta kényelmesen megcsinálna 24 oldal akármilyen képregényt. Munka, család, kocsmázás, akármi mellett.
Bár nem ezen múlik a Magyar Képregény Ügye ( lassan már a kibaszott Szent Grálként emlegetjük, vagy méginkább mint az Igaz Szerelmet- amiről mindenki hallott, de senki sem látta még) de szemmel láthaólag nincs itthon három vállalkozó szellemű ember, aki odatenné magát és belekezdene. Zömében 4-6 oldalas gegek gyártásával nem lesz előremozdulás. Soha. Külföldi gyakorlatban ennyvel kiadókat szokás megkeresni, bemutatkozó anyagként. Lehet kiadni évente párszor 50-60 oldalas antológiát szórakozásból, de arra várni, hogy ebből kifolyólag rárugják az emberre az ajtót a képregénykiadók táskányi zsozsót lobogtatva, elég hiábavaló.
Pedig itthon lényegesen könnyebb érvényesülni. Bárki-bármit rajzol az gyakorlatilag nyomtatásba kerül, és kis szórással ugyanakkora eladást produkál. Tony mondta nem én, higgyük el neki, mert mindenhol ott van.Természetesen mindenki azt csinál amit akar és úgy ahogy jónak látja!! :-D

Akkor ez ördögi kör, mert miért érdekelne egy kiadót egy olyan rajzoló, aki csak 5-6 oldalban tud gondolkodni, és miért igyekezne nagyobb művet csinálni egy rajzoló, ha nem látja esélyesnek a műve kiadását? Ha ez tényleg így van, akkor sosem lesz magyar képregény, csak magyar képregény próbálkozás.
Amúgy biztos vagyok benne, hogy idővel valaki "kívülről" rátok cáfol majd.

@Chavez:

Mivel?

@_Henrik_: Azzal, hogy egyszer csak azt látjuk, hogy munka és család mellet is képes alkotni valamit, amit két percnél is tovább lehet olvasni.

Chavez, durván túlzol. Tavaly 24 önálló magyar képregény jelent meg, 70 fölötti rövidebb történet, mintegy 30 képsor és egy-két oldalas. Nem próbálkozás, hanem képregény. Sokkal több, mint bármikor korábban.
Persze, ha neked van egy 10 pontos listád, hogy mely kritériumnak kell megfelelnie egy "magyar képregény"-nek, akkor biztos igazad van a saját szempontból.
Kívülről meg senki sem tud ránk cáfolni, mert nincs olyan, hogy "kívülről". Magyar képregényt nyilvánvalóan magyar rajzolók/írók tudnak csak csinálni.
Henrik: te is jól tudod, hogy van előremozdulás. Ami az elmúlt pár év alatt történt, az egy kijózanodás: pont azzal vetett számot az alkotók többsége, hogy nem fog jönni táskányi dohány, és mindenki elhelyezi a saját életében a képregénykészítést.
Ezzel együtt nekem is van még mindig vitám "Fiat"-tal és körével. Például arról, hogy le kéne már végre szokni a színes képregényekről, háromszor annyiba kerül az előállításuk. De nem ragazom tovább, nemrég futottunk köröket erről az MKA-blogon, aztán megint a KN fórumán.
És ha már bevállalás: ne feledkezzünk meg az olyanokról, mint Kalyber Joe, Tomster, Johnny Fellow, Pestblog.hu, vannak itt nagyon ígéretes kezdemények.

@Chavez: "két percnél" tovább tart azért például a Spirálnak vagy a Gemini-jelentésnek az olvasása. Függetlenül attól, hogy neked ezek a sztorik történetesen tetszenek-e vagy sem, csak a terjedelemről beszélek.

Brandek kialakítása és eröltetése helyett, kisebb csapatok gyors véletlenszerű támadása lenne célravezető, amúgy gerilla módján.

Jó, hát nyilván van egy-kettő kivétel, de ez most amúgy is képletes, mert a lényeg inkább az, hogy ne kivételekről beszéljünk, hanem tendenciákról.

Nem vagyok rajzoló, nem tudom, hogy meddig tart egy-egy panel elkészítése, nyilván ember és stílusfüggő is. De ha csak naponta egyetlen panelt megrajzol valaki, utómunkával meg mindennel együtt is szerintem minimum negyedévente lehetne már egy kerek valamije, amit felmutathatna.
Az, hogy a rajzoló nem író, az persze már más kérdés. És ha már itt tartok: tegyük fel, ha valaki tud és akar rajzolni, de nincs mit, akkor honnan szerezhetne magának forgatót? Megkérdezi a k.net fórumán? Miért nincs író toborzás, vagy egy forgatókönyvek/próbálkozások adatbázisa, pontosabban valami, ahova beküldheti akárki, akinek ilyenje van, és mások meg akár meg is nézhetik, kommentelhetik? Onlyzérónak mintha lett volna ilyen kezdeményezése valamikor, vagy nem? Az megvan még?

partvonal.blogspot.com/
Erre gondolsz?

Ja, csak hát annyira nyilvános a dolog, hogy már én sem emlékeztem a nevére. :)

És néddmá! A te egyik munkád is ott van! :D

@_Henrik_: Ezt nem értem. Épp ellenkezőleg, a brandek kialakítása az egyetlen célravezető. Amit persze csinálhatnak kis csapatok gerillamódszerekkel.
Chavez: Nem kell túlmisztifikálni ezt a forgatókönyv-hiány kérdést sem. Jó forgatót - természetesen - csak az tud írni, aki már írt korábban, nem is egyet. Ahogy a Pinkhell 0-ik számára is rá lehetett húzni, hogy az első próbálkozásokon mennyire meglátszott, hogy a remek grafikusoknak (többnyire) ez volt az első képregényük, ugyanúgy még a legkiválóbb íróknak sem sikerülne elsőre képregényként jól működő sztorit kitalálniuk.
Talán már hallottad, hogy számos elismert képregényíró maga is rajzolóként kezdett, vagy legalábbis skiccelve készíti a forgatókönyveit. Ilyen például René Goscinny (Astérix, Lucky Luke) vagy Brian Michael Bendis (Újvilág Marvel-sorozatok). De Neil Gaiman is rajzolt már "24 órás" képregényt.
Hadd ajánljam ismét figyelmedbe a Pinkhell 6 utolsó képregényét, az Orlandót. Zorro írta, Graphit rajzolta. Gyakran előfordul, hogy egy képregényalkotónak egyszerűen nincs annyi ideje, hogy az összes ötletét saját maga rajzolja meg, lásd például Joann Sfart, akinek a "Donjon" ciklusáról Santito írt remek összefoglalót a legutóbbi Buborékhámozóban.
Nálunk is vannak írni (is) tudó rajzolók, gondolom, elég megemlíteni Geek vagy Fekete Imre nevét. Valamint olyan, rajzolni kevéssé vagy nem tudó írók, akik egy vagy több grafikussal együtt dolgozva lépésről lépésre kitanulják ezt a mesterséget. Mert hogy mesterség ez is. Persze egy regényíró, filmes forgatókönyvíró vagy színházi szerző pár lépés előnnyel indul, mint ahogy nagyon sokat segít egy komoly szerkesztői vagy legalább fordítói tapasztalat (ld. Varga Péter, a Stroboscopa írója, aki többek között a Sin City képregények magyarítása közben tanulhatott egyet s mást a képregényes narráció működéséről).

@NeroBlanco: "Épp ellenkezőleg, a brandek kialakítása az egyetlen célravezető." Miért? Melyik magyar brand sikeres? Napirajz nem ér :-D

@_Henrik_: Miért nem ér a Napirajz?
De miért csak magyar brandekben gondolkozol? Világszerte elmondható, hogy a sorozatok hozzák a sikereket, az egykék nagyon ritkán. Ebben sem kell nekünk újra feltalálnunk a spanyolviaszt.

Floodolok bocsánat!!!!!!


@NeroBlanco:' Nem kell túlmisztifikálni ezt a forgatókönyv-hiány kérdést sem. Jó forgatót - természetesen - csak az tud írni, aki már írt korábban, nem is egyet."

Pont ez a baj, Jó forgatót az tud írni akinek van jó ötlete. Aki frissset, újat, érdekeset tud kitalálni. Erről folyt már beszélgetés máshol is, hogy egy formailag korrektül megírt gyenge forgató semmit sem ér. Viszont egy néhány mondatban felvázolt jó történetből lehet nagyon jó képregény. Akár kifejezetten forgatókönyv formájú iromány mellőzésével is. Itt el is hangzik a kulcsmondat, hogy jót az csinál aki már csinált nem is egyet. Egyelőre a magyar alkotók( írók-rajzolók) nem nagyon büszkélkedhetnek óriás mennyiséggel. Évente 15-20 oldal a nullával egyenlő. Senki sem akar a fióknak dolgozni, és nem látják be, hogy amíg a fióknak nem dolgoznak addig nem készek a valódi munkára. Félreértés ne essék, természetesen nem a rajzlók rajzkészségét vonom kétségbe, mint ahogy az írók írástudása sem kétséges, egész egyszerűen stílustalanságról, rutintalanságról van szó. Külföldi zseniális alkotókkal példálózni megint csak hiábavaló, itthon még a középszerűségre is alig futja.

@NeroBlanco: Mert a Napirajz kivétel.
Nem megbízásból készült, hanem szórakozásból, ingyen, szabadidőben, amíg más pénzt keresett, aludt, pihent, filozofált stb.....
Azért gondolkozom magyar brandekben , mert magyarországon élek. A Heavy Metal (bár egyre gyengébnek látom :-( ) sikere számomra nem vezet egyenesen a Nero Blanco Comix sikeréhez pl. Ezek a brandek kényszermegoldásoknak tűnnek, hogy az a pár oldal képregény ami itthon elkészül, az nyomtatásban megjelenjen. Mindösszesen néhány gyűjtőhely.

Szeretem az ilyen kulturált vitát.

Lesz ez még csúnyább is. Ma pálinkás kenyér lesz reggelire, utána előásom a csatabárdot. :-D

@_Henrik_: Abban abszolút igazad van, hogy egy formailag korrekt forgatókönyv magában még semmit sem garantál (bár nagyon nem mindegy, hogy aztán ki és hogyan valósítja meg...)
Viszont azzal komoly vitám van, hogy egy ötlet és pár odavetett sor elég lenne ahhoz, hogy abból jó képregény legyen. Ez legfeljebb az éppen itt ekézett 5-6 oldalasokra áll. 20 vagy pláne 40 oldalnyi anyagot már igenis le kell bontani oldalról oldalra, képről képre. Ne feledjük, hogy az alkotói szabadságot korlátozzák az olyan apróságok, hogy 8-cal, 16-tal oszthatónak kell lennie az oldalak számának, különben üres papírlapokért is fizethetünk a nyomdának (vagy hozzácsapunk valamit alibiből).
És én sokkal többre tartom a tudatosságot, mint az ötletszerűséget. Futaki Attila is megerősítette, amikor erről szó volt egy beszélgetésen: a firenzei képregényiskolában, ahova járt, igenis minden egyes képről, beállításról, mondatról meg kellett tudniuk magyarázni, hogy az mit keres itt, miért pont ezt a megoldást választották. Ugyanezt mondta Fekete Imre egyszer a kArtonban, amikor a forgatókönyv-írásról volt szó: az ő képregényeiben minden egyes részletnek, fintornak, kelléknek szerepe van.
Zseniális kivételek mindig vannak, de hosszú távon az olvasó is azt élvezi jobban, ami "ki van találva", nem rögtönzés eredménye.
Eszembe se jutna a Nero Blanco Comixot a Heavy Metalhoz mérni (bár, ha megjelenhetne 10 ezer példányban és kapna országos terjesztést, nyilván egész másképp festenének a lehetőségeink). Kicsit prózaian foglaltad össze, de igen, az NBC-nek (és a Panelnek, ha szabad belevonnom őket is) biztosan az a fő érdeme, hogy meg tudnak jelenni egyáltalán az elkészült képregények.

Mellesleg meg igenis tessék olvasni Nero Blanco Comixot, amelynek megbecsült szerzője az itt velem vitázó Henrik. Például a 2. számban a Hősmagyart, amit éppen Tomsterrel és vele közösen követtünk el.

@NeroBlanco:"Viszont azzal komoly vitám van, hogy egy ötlet és pár odavetett sor elég lenne ahhoz, hogy abból jó képregény legyen."
Nincs vita, természetesen úgy értettem én is, hogy később kibontva normálisan megtervezve.

Tudatosságról beszélsz , ami itthon barokkos túlzás. Futaki ( és Fabe) volt olyan szerencsés, hogy tanulhatott képregényrajzolást. Feki meg maga az egyik zseniális kivétel. Akiknek nincs lehetőségük tanulni, mert nincs kitől (és könyörgöm ne hivatkozzunk már a képregény alkotást előkészítő kedvcsináló tanfolyamot megalapozó kurzusra) és nem zseni, annak marad az autodidakta gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, amiből rutin lesz. Egyszer. Majd. Nagysokára. Talán. Valamikor, és akkor elválik a szar a májtól.

@_Henrik_: Akkor hadd hivatkozzak arra, hogy az említett kurzus végén volt egy konzultáció, aminek a keretében leültünk a hét résztvevővel, és oldalról oldalra, képről képre kiveséztük közösen a munkáikat, pontosan a fenti szempontok alapján.
A gyakorlásból csakis akkor lesz rutin, ha van visszajelzés: rajongói, szakmai és kritikai egyaránt.

@NeroBlanco: Illetve , ha van gyakorlás.

@_Henrik_: "Nem megbízásból készült, hanem szórakozásból, ingyen, szabadidőben, amíg más pénzt keresett, aludt, pihent, filozofált stb....."
Ez nagyjából minden hazai képregényre igaz, a Napirajz nem ettől sikeres. Nem értem, ezzel mit szerettél volna mondani.
Sokat gondolkodom magam is azon, hogy lesz-e ez valaha is másként Magyarországon, fognak-e születni több száz oldalas (siker)képregények. "Valódi" képregények, nem napirajzok. Nem vagyok benne biztos, hogy igen. Azért, mert Henriktől eltérően én nem látom reálisnak, hogy három havonta szülessenek minőségi 24 oldalak.
Wostry Feri álláspontjával azért nem tudok teljes mértékben azonosulni, mert nem hiszem, hogy ha megvalósulna egy-két általa kívánatosnak mondott munka, arra széles körben igény mutatkozna. Chavez, emlékszel, te is lelkesedtél az olyan kiadványokért, mint a Satan's Angel, még olyan is elhangzott akkoriban, hogy megtörtént a nagy áttörés (vagy valami hasonló). És ugye nem. Megkérdeztem a Stroboscopásokat, mennyit adtak el a füzetükből eddig. Pár tucat darab fogyott, magyarul még a képregények iránt érdeklődők is alig vásároltak belőle (és akkor még nem volt letölthető). Pedig olvasmányos, van sztori, és még fekete fehér is. De a Robotok és embereket sem adták el ezerszámra, úgy hiszem. Sőt, szerintem ha nálunk megbukik a XIII, vagy sokszor nagyon necces kiadni a legsikeresebb külföldi képregényeket, akkor nem hiszem, hogy ugyanarra magyar alkotóktól nagyobb igény lenne.
Képregényes körökben állandó vita tárgyát képezik, de én úgy látom, a falakat igenis az olyan kiadványok bontogatják, mint a Spirál vagy éppen a Pinkhell. Mert ezekre felfigyel egy szélesebb réteg, igenis Futakit rengeteg, nem képregényolvasó ember ismeri, ellentétben mondjuk Kalyber Joe-val. Az, hogy a képregény.neten vagy a Geekzen a Spirál (hogy a példánál maradjunk) megosztja az embereket, az kb. azt a 30-40-50 potenciális vásárlót jelenti, akik megveszik az olyan dolgokat, mint pl. a Stroboscopa. Na most nem ez a 30-40-50 ember fogja megváltoztatni a magyar képregényes életet, ahogy eddig sem tette. Geek és Korchma Zsombor talán nem túloznak, mikor ezt a közeget hangos kisebbségként emlegetik.

Egyébként meg ha én hosszú lélegzetvételű képregényt akarok olvasni, leveszem a polcról a Blame!-et, eszem ágában sincs számon kérni mondjuk Fekitől, hogy bakker, mit akarsz azzal a sz*r kis egy oldaladdal a Panelban :D

Remek beszélgetés. Szivesen hozzászólnék valami okosat, de derékszögben nem tudok objektív lenni, olyankor csak rajzolok.

@onlyzerosandones: "Azért, mert Henriktől eltérően én nem látom reálisnak, hogy három havonta szülessenek minőségi 24 oldalak."
MKA elnökeként ez elég szomorú. 10 nél több taggal nem tudnátok 60 nap alatt 24 oldalt megcsinálni? Csak mert nem fizet senki érte?
Szomorú.Hogy jön a népszerűséghez a Stroboscopa, vagy a Satan's Angel? Vagy akár a Spirál?

"Spirál vagy éppen a Pinkhell. Mert ezekre felfigyel egy szélesebb réteg"
Itt a köldöknézegetős lila ködöt emlegető kommentekre gondolsz?

"Az, hogy a képregény.neten vagy a Geekzen a Spirál (hogy a példánál maradjunk) megosztja az embereket, az kb. azt a 30-40-50 potenciális vásárlót jelenti, akik megveszik az olyan dolgokat, mint pl. a Stroboscopa. Na most nem ez a 30-40-50 ember fogja megváltoztatni a magyar képregényes életet"

Hanem ki?

"eszem ágában sincs számon kérni mondjuk Fekitől, hogy bakker, mit akarsz azzal a sz*r kis egy oldaladdal a Panelban"
Jobb is, mivel felkérésre készítette. ;-)

@_Henrik_: "Csak mert nem fizet senki érte?"
Egyáltalán nem azért. Mellesleg az MKA-ban mi fizetünk folyamatosan, hogy meglegyen a nyomdaszámla, molinó, plakát, web, és még hosszan sorolhatnám. Arra nem kötelezhetek senkit, hogy egyetlen projekten dolgozzon. Még MKA elnökként sem :)
Az oldalszám egyébként megvan, csak különálló sztorik képében.

"Hanem ki?"
Miért, szerinted mit fog tenni ez a maroknyi ember? Vesz mindenből még egyet? :D

"Jobb is, mivel felkérésre készítette."
Engem az nem kell, hogy érdekeljen. Havi 24 oldalas, akció-horror-nindzsa-scifi képregényt akarok Fekitől, könyvesbolti terjesztésben, mert ez így rendkívül szánalmas és köldöknézős :D

Ez így nem jó. Kezdünk elbeszélni egymás mellett.
Egybefüggő 24 oldalakról volt szó. Folytatásos állandószereplős történetekről. Nem 2-10 oldalas különállókról.

Amíg a maroknyi alkotó nem alkot addig a csendes tömegek kussban maradnak. Be kéne végre látni, hogy ha az elmúlt 3-4 évben elindított képregény alkotási irány nem hozott eredményt ( nem csak a Pinkhell-re gondolok, hanem általában az itthoni tendenciákra) akkor már nem is fog. Keresni kell egy másik irányt, ami eredményes lesz.
Ne kérdezd mi az , mert nem tudom( sőt szerintem senkisem tudja) , szerintem próbálkozni kell ezzel-azzal, valami majdcsak jó lesz alapon.

Kár Fekit froclizni, nem vagytok egy súlycsoportban.

@_Henrik_: "Be kéne végre látni, hogy ha az elmúlt 3-4 évben elindított képregény alkotási irány nem hozott eredményt ( nem csak a Pinkhell-re gondolok, hanem általában az itthoni tendenciákra) akkor már nem is fog. Keresni kell egy másik irányt, ami eredményes lesz."
A Pinkhellben sokminden van.
Szerintem Futaki sikeres.

"Kár Fekit froclizni, nem vagytok egy súlycsoportban."
Nem is állt szándékomban, Feki neve tetszőlegesen behelyettesíthető, én a "havi 24 oldalas, akció-horror-nindzsa-scifi képregényt akarok" attitűdöt frocliztam :)

@onlyzerosandones: Elkezdtünk szavakon lovagolni, ami nem vezet sehová.
"A Pinkhellben sokminden van."
Mindezzel együtt nagyon vegyes a fogadtatása, és ezzel a sokmindennel nem orvosolja az egybefüggő hosszabb történet utáni érdeklődést.

"Szerintem Futaki sikeres."

Szerintem Futaki ismert.

"Nem is állt szándékomban,"

Nevesítetted ebből gondoltam.

Vicces olvasni ezt a vitát, hogy közben azért csak odapasszírozza mindenki a saját cuccainak a reklámját is. :)
Amúgy épületes beszélgetes, csak éppen tanulsága nincs. :(

A szerzői kiadású képregényekkel az a baj, hogy igencsak nehéz beszereznie annak, aki nem jár fesztiválokra. De az elején még szépen fel kell pakolgatni a netre az ilyeneket, sok helyen reklámozni, és az emberek idővel úgyis elkezdenek érdeklődni iránta. Az Alfabéta-díjas Lakatos István munkáit én például így ismertem meg, de innentől bármit megvennék, amit ő rajzol, illusztrál.

@onlyzerosandones: a Kalyber ellenpéldával mellényúltál. Rengeteg olyan vásárlója, sőt rajongója van, akiknek semmi közük hozzánk hardcore képregénygeekekhez. Mangarajongó kiscsajok, általános iskolás gyerekek, stb. Ami rohadt nagy szó, ha hozzávesszük, hogy nem a Magvető adta ki a képregényét, hanem gyakorlatilag saját maga 500 példányban. (És az első két kötetből már az újrakiadáson jár Roli esze.)

Én továbbra is bizakodom a jövőben, Wostry Feri minden szkepticizmusa ellenére (én kommenteltem véletlenül Geekblog néven valahol fentebb) és igenis van létjogosultsága a Pinkhell/Nero Blanco Comix/Panel különszám típusú kiadványoknak, mert rendkívül jó gyakorlópálya ismert és még ismeretlen rajzolóknak/íróknak, ráadásul megjelenik olyan példányszámban, hogy érdemi kritikát, visszajelzést kapjon.

Mint azt mások is említették, a Pinkhell rengeteget mozdult a helyes(nek vélt) irányba a kezdetek óta, de ehhez szükség volt hat számra és a visszajelzésekre (igen, még a fanyalgókra is, sőt, legfőképpen azokra).

Ami a Henrik igényelte hosszabb történeteket illeti, mi a Johnny Fellow és a Pestblog.hu, ha nem az első hajtások, amiből aztán erdő sarjadhat?
A Napirajzot, a Kalyber Joe-t és a számos lelkes, ám amatőr szerzői kiadást most ne vegyük ide, itt most a reklamált kommersz, nagyközönség által fogyasztható, tudatosan zsánerbe illeszkedő, grafikailag és forgatókönyvileg felkészült művekről van szó.

Ami a Stroboscopa-t és az igen gyér eladási mutatóit illeti, annak egyszerűen az az oka, hogy teljesen ismeretlen a nagyközönség számára, ezért jött létre részben az Alfabéta-díj és ezért írunk képregényekről a Geekz-en is (ti. hogy valamivel nagyobb nyilvánosságot kapjanak).

A faszé' kellett most visszarángatni engem ebbe az egészbe, örültem hogy vége... Az nem szkepticizmus, kiscsillagom, hogy az egy PINKHELL szerintem nem a megfelelő olvasóközönséget célozza meg, egyetlen antológiaként - ha megcéloz valamit egyáltalán. A magyar képregény jövője nem sötét, csak feljebb tudunk menni - mindössze gyökeresen más szerkesztői elvek kellenek. Méghozzá gyorsan.

@Wostry Ferenc: :D

Persze nem is kell megcéloznia. Aki akar, rajzoljon az MKA tagságának. Mellette kellene valami olcsó szar, fekete-fehérben, szar papíron, ami SZÓRAKOZTATÓ. És miután ez megvan, és ennek segítségével valóban bemutatkoztak tehetséges alkotók (alá 2000AD), akik bebizonyították, hogy képesek történetek előadására, narratív folytonosságra, NEM a hatvanas évek képregényes elvárásai alapján (utóbbi nem a pinhellre értendő), utána majd büszkék lehetünk.

Nem rángatlak én, jössz te magadtól... :D

Nem mintha nagyságrendi különbséget jelentene, de azért pontosítok. A Stroboscopa a tavalyi fesztiválra jelent meg 200 példányban, és annak a fele akkor el is fogyott. Mivel azonban azt követően gyakorlatilag semmilyen terjesztése sem volt (utánanéztem: az Eduárdban 8 példány kelt el), szombatra még kb. 50 darabot tudtak elhozni a szerzők. A zsűritagoknak még korábban juttattak 7 példányt, magán a fesztiválon 9-et sikerült eladni - többségükben az eredményhirdetés után. Túlzó reménykedés azt gondolni, hogy most vasárnap a könyvfesztiváli dedikáláson majd mind elkel a maradék, de aki szeretne tenni az "ügy" érdekében, jöjjön oda a Millenáris Fogadóba délután 4-re!

Wostry, te nem vagy egyszerű eset, ezt azért be kell látni. Kedvenc képregényed az Usagi Yojimbo és a Lucky Luke, de nem szereted a hatvanas évek elvárásait narratív folytonosság tekintetében...

Chavez: veled meg aztán tényleg igazán nehéz bármilyen magyar képregényről is beszélni, ha nem szerzed be őket. (Tavaly nyáron még helybe le is vittem volna neked Győrbe, de még az Animecon közelébe sem akartál eljönni...)

Mindezekkel együtt én is azt mondom, hogy fekete-fehér és olcsó képregény kell. Decemberben még úgy nézett ki, hogy összefogással el is indítunk valamit, aztán jött egy jó kis válság, és máris nem volt miről beszélni.

Henrikkel is egyetértek, többen összedolgozva sokkal inkább van esély arra, hogy elkészüljenek 20 oldalas folytatások legalább kéthavonta.

Büszke pedig mindenki lehet, aki úgy érzi, hogy amit csinált, az szerinte jó lett. A kollektív büszkeség elvében meg nem hiszek.

Egy ötlet: adjon ki a Geekz is olyan képregényt, ami neki tetszik!

Most őszintén, ennél a behalt fekete-fehér projektnél mik voltak a szerkesztési direktívák? Milyen történeteket kellett volna a szerzőknek szállítaniuk?

Egyáltalán nem érzem magamat megszólítva, a hatvanas években nem szerkesztettem még semmit... képregényantológiát is csak az elmúlt pár évben. Többnyire vadonatúj anyagokból.

Feri, rohadtul zavaró ám, hogy nem teszel különbséget a "kedvencem" és a "legjobb" szavak között. Tudom, ilyen a te stílusod, ez van, nem kell szeretni.

Félreértettél egyébként: nem azt mondtam, hogy te vagy a Geekz szerkesszen képregényt. Azt mondtam, hogy adjon ki képregényt, ha olyan jól tudja, hogy neki milyen tetszik. Tegye a pénzét oda, ahol a szája van, magyarán. Vagy keressen a saját elképzeléseihez írót, rajzolót, támogatót, ez így lenne fair.

Egy kedvenc történetem lerövidített verziója: "- Ne így csináld! - Hát akkor hogy csináljam? - Jól csináld!". Ilyen véleményekkel és tanácsokkal tele van a padlás.

"Helyes szerkesztési alapelvek" pedig nincsenek. Illetve vannak, minden egyes kiadványnak a sajátjai. A Pinkhellnek teljesen helyesek a szerkesztési alapelvei a saját szempontjából.

A fekete-fehér projekt nem halt be, csak fel lett függesztve. Tervezési stádiumban volt, nem érdemes arról beszélni, hogy éppen hol tartottunk akkor, amikor elhalasztottuk. Magamat ismerve nem véglegesen.

@NeroBlanco: "Wostry, te nem vagy egyszerű eset, ezt azért be kell látni. Kedvenc képregényed az Usagi Yojimbo és a Lucky Luke, de nem szereted a hatvanas évek elvárásait narratív folytonosság tekintetében..."

Ezek nem a kedvenc képregényeim. Ezek a jelenleg legjobb, magyar nyelven megjelenő képregények. Érzed a különbséget. Az Usagi amúgy is 83-ban jelent meg először. Nem hatvanas évek. Lucky Luke-kal kapcsolatban meg mindenki tisztában van azzal hogy idejétmúlt mint a franc, de legalább vicces, ezért működik.

Igen, az a hatvanas évek-dolog neked szólt. Szerkesztési szempontból az a halál, negyven évvel korábbi elvárásokhoz vágyni viszonyulni. Szép dolog a nosztalgia, de kreatív területen gyilkos.

"Egy ötlet: adjon ki a Geekz is olyan képregényt, ami neki tetszik!"

Újságíróként, producerként én a saját munkámat a tőlem telhető legjobban, és a modern elvárásoknak megfelelően végzem (többek között ezért is bassza a csőrömet a múltba bámulás). Most még szerkesszek is? Az másnak a feladata - érted... - és hogy hogyan kellene, az fentebb javasolva lett párszor.

Csak szólok a beszélgetés nyomkövetőinek: a hozzászólás, amire NeroBlanco reagált, most az ő hozzászólása ALATT van. Az én hibám.

@NeroBlanco: "te vagy a Geekz szerkesszen képregényt. Azt mondtam, hogy adjon ki képregényt"

Jó, akkor én is egyszerűsítek. A fentebbi, szerkesztéssel kapcsolatos okfejtésem arra vonatkozott, hogy én nem vagyok képregénykiadó, az nem faladatom. Én újságíró vagyok és producerkedem. A munkámat jól végzem. Te viszont kiadó, szegről-végről, illetve szerkesztő. És utóbbit máshogy kellene. Mert az viszont neked feladatod.

Feri: ezek szerint te azt mondod, hogy nem jól végzem a munkámat. Én meg azt állítom, hogy jól végzem a munkámat és a feladatomat - amit mellesleg saját magam vállaltam, senki sem kényszerített rá, és nemcsak, hogy nem nagyon fizetnek érte, hanem többnyire még én is fizetek érte, hogy csinálhassam.

A te produceri tevékenységedről nincs véleményem, fogalmam sincs, hogy miket producereltől, és komoly esély van rá, hogy nem láttam olyan filmet (gondolom, arról van szó?), amiben közreműködtél.

Újságírói tevékenységedet a Sokkmagazinból, innen és a Könyvesblogból ismerem. Nagyon nem szeretem a cikkeidet. Akkor most mondjam azt, hogy nem jól végzed a munkádat, hanem másképp kéne?

Őszinte legyek? Tökmindegy. :)

Azt írtam hogy rosszul végzed? Nem. Az a véleményem, hogy egy nagyon lelkes ember vagy, pont neked kell hogy ennek a magyar képregény revival-nak a vezetője lennie, csak az ízlésedet nem kellene SEMMILYEN formában ráerőltetned egyik publikációra sem, mert az az irány nem jó irány.

"te kell, hogy a vezetője légy", így még értelme is van

Szerintem az teljesen rendben van, hogy újságírókként a Geekz megmondja, mi a jó, mi a rossz. És persze: miért az. Sőt mondják meg azt is, miből van hiány, miből van túltermelés! Egyáltalán nem szükséges az újságírót átrakni a másik oldalra és elvárni tőle azt amit ő elvár. Sőt, elég szerencsétlen helyzet lenne. DE két dolgot mégsem szabad elfelejteni: újságírókként kötelességük az átlagnál tájékozottabbaknak lenniük a körülményekre vonatkozóan és "lehetetlen célra irányuló kérelmük sem lehet" (de lehet, hogy ez egy volt...).
Tudom, hogy mindez elég közhelyes, de én inkább alapvetéseknek gondolom. Mindebből következik például az, hogy totál felesleges állandóan megmondani a frankót a Pinkhellnek, úgy mintha semmit nem sejtenénk abból, mi itthon a realitás.
Ha az MKA találkozna valahol olyan kritikával, ahol a műveiket a hasonszőrű képregényekkel mérik össze, vagyis 2-10 oldalas valamikkel, talán az a csoda is előfordulna, hogy vezetőségük nem írna műveik terjedelmét 3-szorosan meghaladó védőbeszédeket, hanem a kritikát lenyelnék és elfogadnák. (Hozzáteszem, hogy világklasszis alkotók - pl. Bilal - hasonszőrű művei sem nyújtanak jóval többet jobban sikerült hazaiaknál.) Persze, ilyen kritikákkal lapunk is adós marad. :S
(Chavez, csak beszúrtam én is egy sunyi önreklámot, mi? :D)
Persze, jó dolog a 24 órás képregénysorozat, de mégis milyen jogalapon követelhetjük meg akárkitől? Én pl. legszívesebben olyan zsánerképregényeket olvasnék, amelyek valós hazai társadalmi viszonyokra reagálnak, dehát ehhez az kell, hogy legyen agy alkotó, aki megszállott alkotó és a téma megszállottja egyben. Kb. úgy, mint Pilcz Roli. Ezt elvárni nem lehet ingyér senkitől sem.

Ó, assza meg, csak megmondtam én is a frankót, pedig a Geekz is lelkesedésből melózik! Ezt az ellentmondást már nem oldom fel, sitt!

@~zoli79: "(Chavez, csak beszúrtam én is egy sunyi önreklámot, mi? :D)"

Nem Zoli, mert nem írtad le a PANEL nevét. Ez így nem reklám! Csak ha odaírtad volna, hogy PANEL! De nem írtad oda hogy PANEL, és pláne nem azt, hogy VEGYETEK PANELT, MERT AZ JÓSÁG! Ha ilyet írtál volna, az reklám lett volna, és kénytelenek lettünk volna törölni! De így, hogy a PANEL szó nem szerepel sehol, így nincs mit törölni! :)

@Wostry Ferenc: "az ízlésedet nem kellene SEMMILYEN formában ráerőltetned egyik publikációra sem, mert az az irány nem jó irány"

Egyetlen olyan publikációra sem erőltetem rá az ízlésemet, amelynek nem én vagyok a kiadója vagy a szerkesztője.
Amelynek viszont én vagyok a szerkesztője - annak nem véletlenül pont én vagyok a szerkesztője.

És már megint kezded: "az az irány nem jó irány". Nem, Feri. Az az irány neked nem tetszik. A két dolog nem ugyanazt jelenti.

Zoli79: Nyilván nem lenne fair a kritikus orra alá dörgölni, hogy ő sem csinálná jobban, HA nem hangzott volna el Wostry Feritől, hogy bizony ő is írt egy forgatókönyvet. Nyilván olyat írt, amelyet érdemesnek látna elkészíteni és kiadni, nem? Hát akkor rajta, tegye meg, ha úgy látja, hogy másra nem számíthat. Ne érje be a mások munkájának a gyalázásával.
A többivel pedig, amit írtál, maximálisan egyetértek.

Az adott iránnyal való egyet nem értés, és az esetleges kritika azért nem egyenlő a gyalázással.

@Chavez: "köldöknézegetés", "az anyag nem engedi a magamhoz vételét" "gyökeresen más szerkesztői elvek kellenek" "Aki akar, rajzoljon az MKA tagságának".
Valóban nem gyalázkodás (túloztam), de már valamivel több, mint "az adott iránnyal egyet nem értés".
No, ez volt az utolsó postom ebben a témában. Szerkesztek és kiadok tovább, ti meg olvassátok (vagy nem) tovább.
Valóban lelkes ember vagyok, de realista, alkalmazkodom a lehetőségekhez. Ja, és optimista is vagyok, pont ezért tűröm rosszul a negatív vibrációkat.
Örülni kell annak, ami van (azért ne felejtsük, hogy a dolog onnan indult, hogy Wostry szerint is nagyon jók a nyertes művek), és melózni azon, hogy legyenek még jobbak. Aki nem látja, hogy mekkora utat tettünk meg 2005 óta, az nem is akarja látni.

@~zoli79: „... hanem a kritikát lenyelnék és elfogadnák ..." Ha kritika hangzik el, így is fogok tenni. Ez az egész – egyébként szerintem is izgalmas, hasznos – vitafolyam onnan indult el, hogy Feri – nem, nem akarom szegényt ismét idecitálni! :) – valami olyasmiről állította, hogy olvashatatlan, amit nem is olvasott. Pont.

Aztán egyszerűen csak tisztáztuk, hogy ki milyen célkitűzést vállalt, kin mit lehet számon kérni. Szerintem ezt sikerült is.

Nero Blanco: Elnézést, az zavart meg, amit Feri újra megismételt, azaz hogy „egyetlen képregényantológia" lenne a PH, pedig tényleg nem az! Sorry.

Santito mondta meg a tutit: ha éveket „ülök" egy hosszabb lélegzetű munkán, nem jelenetetek meg addig semmit, nincs visszajelzés vagy én magam nem tudom lemérni, hogy az a módszer, amivel dolgozom, jó irány-e. Valóban, a jó és rossz kritikák, vélemények (ami nem csak fikázás, nyilván) óriásit tudnak lendíteni, abszolút pozitív irányba tudják terelni az alkotót és a szerkesztőt is egyaránt. Éppen ezért, én nagyon hálás vagyok ezekért a visszajelzésekért.
Öt évvel ezelőtt tuti, hogy még csak hasonló forgatót sem tudtam volna írni, mint a már többször emlegetett Orlando. Én most is még csak sovány próbálkozásnak tartom, de legalább már látom benne a fejlődés lehetőségét. Ha ezalatt az idő alatt nem publikálok, nem gyakorlok, nem ez lenne a végeredmény. (Lám, Henrikkel is egyezek: gyakorolni, gyakorolni... :))
Ezért sem értek egyet az „évekig rágódjunk egy nagy lélegzetű művön" módszerrel. Az ember az első úszóleckék után nem rögtön a Balaton átúszásnak esik neki.

Hát én nem látok bele eléggé a kiadásba, plusz épp most jöttem le a falvédőről, úgyhogy a beszélgetésbe és a főnökök egymást osztják játékba való beleszólás leghalványabb árnyéka nélkül csak annyit jegyzek meg, hogy

A fiú, akit Zsuzsinak hívtak
és
Johnny Fellow navigátor

- nekem ezek voltak a legkedvesebb magyar képregények az utóbbi időben, mindkettő lelkes, szerethető, egyszerű történet, nem pedig elborult, magasra törő, de sehova sem tartó művészi vízió.

Nem véletlen, hogy az egyik egy erős alapanyaghoz nyúl (nagyon ügyesen amúgy, de attól még ott van az alapanyag), a másiknak meg össze-vissza csapong a cselekménye.

Írók kellenek igenis, és sok olvasó(t megfogó anyagok). A ZAP hova tűnt például? Drága volt, ahhoz képest a felét max egyszer érte meg elolvasni, ha egyáltalán. Nem az, amiért egy képregényes arc leveszi a polcról még egyszer, és egész biztos nem az, amiért a barátnő/haver/családtag stb képregényeket fog forgatni rendszeresen...

Arra meg tényleg nincsen esély, hogy bizalmat ad egy tehetséges rajzolónak és egy jó forgatókönyvírónak valamelyik könyvkiadó, és előre fizet pár hónapra, hogy dolgozzá' fiam? Végül is a képregény-kiadásba is egész sokan beleugrottak...

No mégis belepofáztam végül... sorry!

A kultúrált vitának én is örülök, vittorio. :)

On a totally different note: tök fura, mindig is azt hittem, Feri, hogy elsősorban producernek tekinted magad és az írás csak másodlagos, hobbi jellegű... :) De végül is van/volt lelkesedés mindig is a cikkeidben, úgyhogy annyira nem meglepő a dolog, csak nem így rémlett.

Nem rágódni kell a művön, hanem csinálni, rágódni azt én is tudok. :)
Nyilván túlzás az "évekig", mert akinek addig tart, az eleve ne is erőltesse ezt a dolgot. Másrészt nem feltétlenül kell egyetlen műre szánni azt a hosszabb időt, csak a sok kisebb "megtérülő" projekt mellett legyen egy vagy több nagyobb volumenű mellékprojekt is, amit csakis a saját elvárásainak megfelelően formál az alkotó.

@Ramiz: "Arra meg tényleg nincsen esély, hogy bizalmat ad egy tehetséges rajzolónak és egy jó forgatókönyvírónak valamelyik könyvkiadó, és előre fizet pár hónapra, hogy dolgozzá' fiam? "

Nulla.

Egyébként nagy titkot pofázok el azzal, hogy tudtommal a Geekz tagjai között van 1-2, akit érdekel a képregény-forgatókönyv (meg úgy általában mindenféle forgatókönyv) írás? :) Csak nyilván mi is látjuk, hogy nehéz a hazai helyzet.

De aki kritikusként keresi kenyerét (átvitt értelemben, persze: ingyen melózunk! :D), az kritizáljon, szerintem. Az a baj az elnéző kritizálással (fentebb előjött, hogy ne rójunk fel olyat, amit a hazai helyzet nem enged meg stb), hogy nem visz előre, hanem a punnyadást segíti elő. (Nem mintha ekkora hatásunk lenne a Szent Ügyre, de értitek, mire gondolok, ugye? :)) Az mindig rossz. Lásd: hová süllyedt a Kretén elpunnyadás hatására.

@Ramiz: Az hagyján, de a Geekz tagok közül kettőről is tudok, aki már képregényt is rajzolt. Az egyik te vagy! :D

A másik meg te :-D

@Chavez: Csak azért pofázok bele, meg tudálékoskodom, mert azt hiszem, hogy ebben a gyakorlatban én jobban benne vagyok, van már fogalmam arról, hogy kb. mi mennyi idő.

Csodálom Henriket, hogy a fizetős munkák és a család mellett van ideje kivitelezni... miket is? Hosszabb lélegzetvételű sztorikat, albumokat? Hol is vannak? (Őt froclizhatom, hiszen a pályán van. ;)

Nem akarom még elkiabálni, de ha már felmerült, és talán a példához érdemes megemlíteni, hogy jelenleg én is dolgozom egy albumon egy francia íróval – igaz, csak a szerződéssel a kezemben merem majd azt kijelenteni, hogy lesz is belőle valami. Kint ez úgy működik, ahogy Ramiz mondja. Most figuraterveket és három teljesen kész oldalt csinálunk, amit a forgatókönyvvel együtt az író több francia kiadónak is prezentál. Ezután hónapokat várunk, majd ha valahol pozitív döntés születik, a szerződést követően a honor felét máris utalják, ugyanis csak így tudok 9-10 hónapon át (kb. ennyi egy 46 oldalas album elkészítése, illetve ennyit szánnak rá) minden nap csak ezen az albumon dolgozni. Így lehet.

Chavez, nem magamról akarok csacsogni, de csak hogy átlásd: ha meg akarok élni, ahhoz ugyanúgy, mint minden más embernek, reggeltől estig dolgoznom kell, pénzt kell keresnem. Nagyon ritka az, hogy egy ilyen nap után nem vagyok hulla fáradt és az éjszakába nyúlóan még tudok a képregényrajzolásnak is hódolni. (A magánéletről már nem is beszélve, így is több vasat kell a tűzbe tartani, egyszerre több projektet bevállalni.)
Pontosan tudom, hogy ezzel így vannak a többiek, a többség is. Az, hogy munka, család, magánélet mellett még kisebb sztorikat, plusz egy nagyobb albumot is bevállaljon az ember, szó szerint lehetetlen.

Az egyetlen komoly esélyt a külföldi munkában látom, mivel, ha már megjelent kint az album, egy hazai kiadó is inkább bevállalja a magyar verziót, a járulékos költségei ugyanis töredékei annak, amit a kinti kiadó munkadíjnak kifizetett.

@FIAT!: " Hosszabb lélegzetvételű sztorikat, albumokat? Hol is vannak?"

Amerika, Anglia, Szingapúr, Dánia( vagy Svédország, nem emlékszem már)

Mi van itt, csupa megélhetési képregényrajzoló?

@FIAT!: "vitafolyam onnan indult el, hogy Feri – nem, nem akarom szegényt ismét idecitálni! :) – valami olyasmiről állította, hogy olvashatatlan, amit nem is olvasott. Pont."

Ne szórakozz, és ne jelentgess kategorikusan ki semmit, főleg ha nem igaz. Fent azt hiszem kétszer is leírtam, hogy megpróbáltam, ami azt jelenti hogy OLVASTAM a Pinkhell legújabb számát, csak nem minden történetet teljesen, mert amelyik zsákutca, és háromnegyed része az volt, abból visszafordulok. És utána visszaadtam a havernak, és mondtam dolgokat.

@Wostry Ferenc: "megpróbáltam, ami azt jelenti hogy OLVASTAM"
Dehogyis jelenti azt, Feri, ne szórakozz már velünk. Ha egy filmről 20 perc után kimész, akkor mered rá azt mondani, hogy láttad?

Elnézést, hogy nem tartom magamat ahhoz, amit mondtam fentebb, és mégis hozzászólok, de ez most kikívánkozik belőlem. Kritizáltad ugyanis a szerkesztési elveimet. Tudod egyáltalán, hogy mit szerkesztettem az elmúlt két évben, amiben volt magyar képregény?
A válasz: a Nero Blanco Comix három számát. Slussz. Ezeket olvastad? (Megpróbálás nem számít).

Ramiz: "Arra meg tényleg nincsen esély, hogy bizalmat ad egy tehetséges rajzolónak és egy jó forgatókönyvírónak valamelyik könyvkiadó, és előre fizet pár hónapra, hogy dolgozzá' fiam?"

De, biztos van rá esély. Valamelyik nagy könyvkiadó ez meg tudná engedni magának (bár a válság, ugyebár...). A képregénykiadók viszont - hogy a Líra vezérigazgatójának a szavával éljek - erősen "alultőkésítettek", és még azt is nehezen bírják ki, hogy a terjesztők 3-4-6 hónapos késéssel fizetnek nekik a fogyások után.

Egészen konkrétan úgy néz ki a dolog, hogy többnyire könyvről könyvre "élünk", és a korábbiakból származó bevétel szolgál a következő finanszírozására. Ebben a konstrukcióban nincs annak helye, hogy kilenc hónapig legyen lekötve pár millió forint (ami jelen piaci ismereteink szerint soha nem is térülne meg).

@NeroBlanco: "Ha egy filmről 20 perc után kimész, akkor mered rá azt mondani, hogy láttad?"

Nem, de ha egy másfél órás filmről kimegyek egy óra után, mert nem bírom, mert olyannyira ütközik az ízlésemmel és alapvető elvárásaimmal, hogy irritál, akkor elvárom, mert ez a legkevesebb, hogy a film vágója legalább elismerje a halálmegvető próbálkozásomat.

Na ez milyen analógiának? Mert ez áll közelebb a valósághoz, jelen esetben.

Bájdevéj, kicsit sajnálom, hogy ez az egész Tóni VS The World-féle prüszkölésbe ment át, mivel - ajánlom mindenki szerény figyelmébe -, összes fenntartásom mellett, ezt a PINKHELL számot a korábbiaknál "nyitottabnak" neveztem, itt és levélváltásokban is. Hadd ne kelljen magam többször ismételnem.

Egyébként a dolog szó szerint úgy nézett ki, hogy mikor besokalltam az írott anyagtól (történetenként), csak a képeket néztem végig. Mert az írott anyagtól "mindig" besokalltam... Ez a film-párhuzam itt egyáltalán nem alkalmazható. Moziban nem tudod levenni a hangot, Tóni.

@Wostry Ferenc: Nem Tóni vs the World, csak Tóni vs the Wostry. :)
Az alapvető elvárásaiddal eszem ágában sincs vitatkozni, amennyiben ezek nem tekintendők univerzális és megfellebbezhetetlen igazságoknak.

@_Henrik_: Ezt most szerintem félreértetted. Én arra kérdeztem rá, hogy akkor a te nagylélegzetű sztorijaid, albumaid merre vannak? Hiszen kijelentetted, hogy ez a pénzkereset, kocsmázás és család mellett is könnyedén megvalósítható. Mivel tudom, hogy ez csak milyen színvonal árán lehet(!) esélyes, nem is vitázom róla tovább.

@Chavez: Azért az eszem megáll, és elnézést, hogy így feltossza az agyamat ez a „megélhetési képregényrajzoló" kifejezés, de hol látsz te itt egy ilyet is, Chavez?
Én csupa olyan embert látok, aki ingyér, ócsóér, pusztán lelkesedésből, a képregény iránt érzett szerelemből, elkötelezettségből teszi oda a lelkét és a maradék szabadidejét minden alkalommal, csak hogy valami legalább legyen, ha már ilyen siralmas a helyzet. Sőt, a legtöbb esetben még az alkotó fizet azért, hogy megjelenhessen! (Mellesleg épp ezért röhög rajtam az összes ismerősöm.)
Csak egy pár példa kedvéért: itt van Pilcz Roli, Tomster, a Panel stábja, Tóni, aki messze alul van fizetve a munkájában, ráadásul már nem is tudom, hogy alszik-e egyáltalán vagy csak egy gép (bocs!) és persze én sem tudok már ennél többet beletenni, néha egy-két órát aludni kell. Ezt még lehet egy ideig úgy csinálni, hogy az ember a csőd szélén egyensúlyoz és a leadások után úgy néz ki mint egy vízihulla, de ha komolyabb képregényfolyamokat, albumokat akarunk, akkor az alkotót „ki kell váltani" ebből az idegölő mókuskerékből és legalább minimálisan megfizetni. Máshogy nem fog menni, Megélhetési... jesszus. :(

@Wostry Ferenc: „Említettem,hogy megpróbáltam." Pontosítok, elnézést! Megpróbáltad. Igaz, az én szótáramban ez nem azonos azzal, hogy OLVASTAM, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás. Maradjunk annyiban, hogy a vita abból indult, hogy én rákérdeztem, olvastad-e, ha már ilyen sommás véleményed van róla? Így korrekt?

@Wostry Ferenc: Bocsánat, hogy duplázok, de ez a filmes példa nekem is beugrott, csak kifelejtettem. Azt hiszem, ez korrekt és megkövetem Ferit. Sorry!
És nem mellesleg örülök, hogy ezt a számot már legalább nyitottabbnak tartja. :)

@FIAT!: Hol a félreértés?
Amiken dolgoztam és 60-100 oldalasak azok a fentebb említett országokban jelentek meg.
Ha nem ez volt a kérdés akkor tényleg nem értem. :-S

@FIAT!: Annyira tudtam, hogy a "megélhetési"-n te fogsz majd kiakadni. :)

Arra gondoltam, hogy te itt tulajdonképpen az összes hazai alkotó nevében nyilatkoztál, de kétlem, hogy mindenkinek azonos időbeosztása lenne a tiedével. Gondolom azok, akinek megjelent már több oldalas önálló képregényük itthon akármilyen kiadásban, azok nem mind munkanélküli, naplopó, magányosan, család és barátok nélkül élő emberek lennének. Rendben, te nem érsz rá egy hosszú nap után meg a hétvégéken, tőled akkor nem is várunk nagyobb művet. De mivel nem mindenkinek van lehetősége mindenféle fizetős rajzos megbízásokat elvállalni, így nekik nyilván a napirobot mellett marad idejük néhány vonal meghúzására is.

Én viszont általánosságban beszélek, mivel vannak más rajzolók is, az MKA ugyanis nem egyenlő az ország legtehetségesebb rajzolóival. Ők maximum a legtöbbet blogoló alkotók társulata, ergó mégis csak van némi szabadidejük. :)

Amúgy azt szokták mondani, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít magának. Ez persze így véletlenül sem igaz, de azért ha valamit fontosnak tartunk, akkor arra tudunk.

@FIAT!:

1, érzem a szarkazmust :P

2, na de akkor miért kellett féltucatszor elismételnem? :)

@Chavez: "Én viszont általánosságban beszélek, mivel vannak más rajzolók is, az MKA ugyanis nem egyenlő az ország legtehetségesebb rajzolóival."

Mint ahogy a FIAT! sem egyenlő az MKA-val. És őt aztán tényleg nem kell froclizni az időbeosztása vagy a képregényekre szánt energiái miatt, ugyanis igen kevés embert ismerek, aki nála többet tett volna az elmúlt fél évtizedben a magyar képregényért. Többek között a most valamiért negatívumként emlegetett blogolásával, aminek következtében rendre megtalálnak minket a magyar képregény iránt érdeklődők mindenfelől a világban, vagy például az ARC-osok - amely plakát-projektnél nagyobb hírverés Magyarországon képregénynek szerintem még nem volt. (Ide mellesleg nem utolsó sorban nagyon is remek képregények készültek, szerintem. Persze nem százoldalnyi terjedelemben :))

Egy dolog miatt lehet froclizni FIAT!-ot: végtelen ciklusú reakciói vannak.

@NickelADeón: Na jó, ez igaz :)))

@_Henrik_: Hiszen akkor nincs félreértés, te arról beszéltél, hogy a hazai rajzolók hazai „piacra" miért nem készítenek teljes albumokat. Én erre reagáltam, hogy te sem. Ezek szerint te is csak kinti piacra dolgoztál ilyeneken.

@Chavez: Chavez, ne forgasd ki a szavaimat – nem véletlenül hoztam nem MKA-s példákat is.

Megsúgom, ha mások ráérnek, akkor feltételezem, csinálni is fogják. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy ennyien tartoznak ebbe a kategóriába. Én csak arra reagáltam, hogy számon lett kérve úgy általában a hazai rajzolókon, hogy miért nem vállalnak ennél többet?

„... azok nem mind munkanélküli, naplopó, magányosan, család és barátok nélkül élő emberek lennének...”
Ne essél már túlzásokba, ki állított ilyet? Mivel van rálátásom arra, kb. mi mennyi időt igényel, feltételezem, hogy aki képes a komplett albumokra, az abba a kategóriába tartozik, amit fentebb is említettem: otthon lakik, egyetemista, esetleg a párja jól keres, de biztos, hogy neki magának nem kell egy komplett családot eltartania és párhuzamosan több munkát is elvállalnia. (Kivétel ez alól Henrik, a szuper képességű. ;)

„De mivel nem mindenkinek van lehetősége mindenféle fizetős rajzos megbízásokat elvállalni, így nekik nyilván a napirobot mellett marad idejük néhány vonal meghúzására is.”
Egyrészt, azt már látom, hogy tényleg nem vagy tisztában azzal, mi mennyi idő – bárcsak néhány vonal meghúzásából állna a képregényrajzolás! Másrészt nekem és még sokunknak ezek a fizetős rajzos megbízások jelentik a napi robotot. Nem úri passzió vagy kedvtelés csupán, a legtöbbször sokkal több időt jelent, mintha egy átlagos munkahelyen „robotolnánk”.

@NickelADeón: Igaz, sose fogom megtanulni, hogy mik a fórumozás íratlan szabályai, sajnos egy vitához csak úgy tudok viszonyulni, mintha élőben vitáznánk. Mivel ilyen nyomi vagyok, át is lehet ugrani a ciklusaimat. ;)
(Onlyzerosandones pedig megválaszolta a blogolás előnyeit, így van.)

No, részemről befejeztem, mert csak ismételni tudom magam, az meg senkinek se jó – vár a rajztábla! ;)