Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

BLAME! (Nihei Tsutomu)

2009.03.20. 18:00 virtualdog

A japánok remekül értenek ahhoz, hogy a racionális magyarázatokra, lecsiszolt technológiai jóslatokra, koherens egészt alkotó jövőképekre fittyet hányva alkossanak a sci-fi és azonbelül a cyberpunk nehezen megfogható szubzsánerében - és az eredmény mégis pontos, találó kritika legyen arról az életformáról, ami felé tartunk, sőt amiben már benne élünk. A Tetsuo, az Electric Dragon 80.000 Volt és társaik mind közelebb fekszenek Lynch Eraserhead-éhez, mint a visszafogottabb nyugati műfaji testvéreikhez (a Robotzsarutól a Blade Runneren át a főszereplőkül precízen belőtt frizurákat és divatos bőrkabátokat választó Mátrixig). Inkább hasonlítanak zavart elmékről látleletet adó művészfilmekhez, mint szokványos disztópikus sci-fikhez, csakhogy az elme most nem egy sorozatgyilkosé vagy egy drogosé, hanem - a modern társadalomé…


CYBERPUNK SOROZAT, 1. RÉSZ:
Futurisztikus technopogány rémálom a kiberlabirintus végtelenjében!

Nihei Tsutomu tíz kötetes mesterművében a technikának kiszolgáltatott ember iszonytató rémálma teljes mértékben megvalósult: visszavonhatatlanul elvesztettük az irányítást a Megastruktúrának nevezett, saját kényelmünkre létrehozott hatalmas, bonyolult és komplex rendszer felett. (Valahogy úgy lehet ezt elképzelni, mint egy nagyvárost irányító számítógépes apparátust vagy egy fejlett épületelekronikai rendszert, csak SOKKAL messzebb az összetettség és az integráció irányában…). A tudomány Frankeinstein-szörnyetegei elhagytak minket: a robotok és a szilíciumlények az emberiség védelmében pusztítják saját létrehozóik leszármazottjait, akik mutálódás következtében elvesztették azon génjeiket, melyekkel kapcsolatot voltak képesek teremteni a bolygó „lelkével”, az internet ük-ük-ükunokájával, a Hálózattal.

Nem a robot lázad itt építője és istene ellen, hanem az irányítás és bármiféle kontroll híján vadul és fékezhetetlenül burjánzó, egyszerre szimbolikus és nagyon is kézzelfogható millió arcú Megastruktúra pusztít és épít az egykori emberi tervek alapján, de a mai, valódi igényeket meghallani képtelenül. A saját gépeivel szót nem értő ember rémisztő tragédiája ez, mely a számítógépek, a programozás, a szoftverek megjelenése óta kísért minket, egyre erősebben.


Hőseink a hálózati géneket mint kormányt keresve próbálják visszanyerni az irányítást a Világ (vagy csak annak a számukra az egészt jelentő része?) fölött, de a küldetés nem csak lehetetlennek, hanem értelmetlennek is tűnik: az emberi életre már jószerivel nem alkalmas a környezet, a tudás gyakorlatilag elveszett. Hiába keres és harcol fáradhatatlanul néhány, a legfejlettebb technológiákat használó technolovag a káosz ellen, ha az emberiség maradékának legnagyobb része még az ajtókat sem tudja kinyitni és egész élete a folytonos menekülésből áll. Ennek megfelelően a társadalom fogalma is értelmetlenné vált, és az irányítás lehetősége is, amiben a 21. századi ember vakon bízik, hiszen egész élete és gondolkodásmódja ezen alapul. Horror, felejts el mindent: vissza az őskorba, egy hipermodern gépmennyországba zárva…

És amit eddig leírtam, az csak egy darabka ebből a technokrata lidércnyomásból, és körülbelül az egész történet felére derül ki. Jó eséllyel így történhetett: Nihei Tsutomu bal kezébe fogta a cyberpunk velejét jelentő elveszettség- és információhiány-érzetet, jobbját a szívére tette, és megesküdött, hogy nem alkuszik: nem hoz létre kerek egészt, nem adja oda az egész felaprított kirakóst a szerencsétlen olvasónak, sőt még csak nem is feltétlenül összeillő darabokat juttat el hozzánk... Hogyan is tehetné? A megismerhetőség és kontrollálhatóság ellenkezőjéről álmodja éppen fekete-fehérbe látomásait!


Tsutomu, ha nem manga-ka volna, egész biztosan építészként dolgozna. A Blame! igazi főszereplője a „labirintus” – egy behatárolhatatlan képződmény, melynek felépítése talán logikus, de csak az álom logikájával mérhető. Az antropomorf gondolkodásmódot el lehet felejteni: hiába a lépcsők, az ajtók és a többi ismerős motívum, előbb-utóbb úgyis felbukkan egy felfoghatatlan méretű üres tér, egy feneketlen akna vagy egy végtelen magas torony a következő sarok mögött… A vonatok magukban járják végtelen útjukat, az ajtók nem nyílnak, a Konstruktorok, eme torz, burjánzó technodzsungel gigantikus kertészrobotjai a primitív emberi kolóniákat, falvakat szétzúzva építkeznek, vakon és megállíthatatlanul, csakis a mi érdekünkben…

Egy ilyen torz világban természetszerűleg az emberszerű lényeket is naivság volna emberként aposztrofálni. A Homo Sapiens faj sokféleképp mutálódott, különböző testméretű törzsek jöttek létre, mintha az Alíz Csodaországban acid tripre emlékeztető jeleneit látnánk a messzi jövő groteszk rögvalóságába vetítve. Ahogy semmire, a biológiára sem lehet támaszkodni: emberek, humanoid robotok és szilíciumlények csapnak össze, és nem látszik a különbség, talán nincs is különbség… A hősök és erősebb ellenfeleik nem esznek és nem is alszanak, legfeljebb az alsóbbrendű, fejlődésben elmaradt emberi törzsek, akikkel találkoznak, és akik változatos és erőszakos módokon pusztulnak el, saját tragikus és rövid szerepükkel is az ilyen körülmények között való túlélés lehetetlenségét példázva. Az erősebb ember: aki már nem is ember. Az evolúció könyörtelen isten...

Aztán még egy jellemző Blame!-es húzás: nincs Dr Watsonunk és nincs a sci-fire jellemző „most érkezett utazónk” sem, aki rácsodálkozásával a befogadó kérdéseit, meglepődését testesíti meg. Így, mivel még a létfontosságú információkat sem közli senki a Tiszelt Olvasóval, a párbeszédek pedig a legszigorúbb mértékben minimálisra vannak korlátozva – és nem is mindig igazán informatívan és tanulságosan alakulnak… –, ugyanolyan egyedül vagyunk mi is, eltévedve és támpontok nélkül egy felfoghatatlanul összetett, határok nélküli világban, mint a képregény szereplői maguk. A hatás tökéletes - welcome to the jungle!


A főhősünk, Killy, egy igazi "Blank Page": a történet nagy részében nincsen társa (és persze mikor van, akkor sem beszélget vele), nem tudunk semmit múltjáról, sem motivációjáról. Drukkolni lehet neki, de azonosulni vele nem: van rajta valami uncanny, valami zavaró benyomás, ami veszélyre int, ami miatt nem tudjuk saját jellemünket rávetíteni, ahogy egy FPS játék láthatatlan főhősére szoktuk. Nem hagyja. Visszanéz avval a kiismerhetetlen macskatekintetével, aztán elfordul és elmegy. Mi pedig követjük, és nézzük, ahogy futurisztikus keresztes lovagként járja a veszélyekkel teli technodzsungelt, a Szent Grálhoz hasonlóan elérhetetlen és megtalálhatatlan hálózati géneket keresve. Ha szükséges, gondolkozás nélkül, a legnagyobb túlerő ellen is közbeavatkozik, akárhányszor kockára téve saját életét - és mindent túlél, ebben a világban pedig ez igazán ijesztően hat. A kudarc nem halála, hanem ismeretlen célú küldetésének be nem teljesülése volna.

Ennek a szörnyű, befagyott jelennek (amit rendre "16 245 nappal később" jellegű feliratok szakítanak meg) még múltja sincsen: nincsen emlékezet, nincsenek archívumok, és ami tudás, történelem-szilánk megmaradt, ahhoz is csak kevesen tudnak hozzáférni. (Újabb pofon a mindenről tudni akaró mohó információéhségnek...) A tudományok, amik magas fokú fejlettségét ehhez a technológiailag bonyolult városstruktúra létrejöttének tükrében lehet, mintha végérvényesen eltűntek volna, semmisnek tekinthetők. Nem csak a biológia, de a fizika alapvető történyei sem működnek. A folyosókban és aknákban néha gravitációváltások történnek, a lépcsők lehetetlen helyekre vezetnek, Escher őrült festményeit megidézve, sőt még Dalí hosszú lábú szürreállatai is felbukkannak egy cameo erejéig. A tér és idő nem egzakt, a szereplők találkoznak jövőbeli önmagukkal, a kibertér összekeveredik a valósággal avatárszerű megtestesülések formájában, de még a halál sem biztos…

A koherens történetvezetésre egyre jobban fittyet hányó sorozat a zseniálisan elborult harc-epizódokon kívül a borzongató tech-horror motívumok rafinált, egyenletes fokozásával köti le figyelmünket. Az első emberi testméret-különbség a második kötetben tűnik fel, és Killy is itt veszti el először egy végtagját. A következő könyvben tanúja lehetünk az első gravitáció-változásnak, és így tovább, míg a nyolcadik kötetben már harap a fal, a lépcső pedig féreggé változik… és még mindig van hová tovább!


Ugyan a Blame! története a tizedik kötet végén lezárul (eddigre ugye már senki sem számít igazi, megmagyarázós és szereplők sorsát befejező végkifejletre, igaz?), a mester rövidebb mellékhajtásokkal szórakoztatja rajongóit. A Net Sphere Engineer, a Biomega és a Noise mind a fanok érdeklődésére számot tartó anyag ugyan (különösen az utóbbi, egy egykötetes előzménytörténet), lényeges újdonságokkal azonban nem szolgálnak, csupán hozzák a szintet és variálják a helyzeteket.

Mozgóképen viszont, úgy tűnik, nem működik a mágia: a Blame! Ver 0.11 című egyórás, rövid jelenetekből álló animeváltozat meg sem tudja közelíteni a manga atmoszféráját. Elsőre látszik rajta, hogy képregény-adaptáció: nagyrészt lassan tovaúszó állóképekkel dolgozik, a színek használata által biztosított túlságosan is nagy lehetőséggel pedig nem tud mit kezdeni: a piros, kék és más élénk színűre festett kontrasztok túlságosan valótlanná teszik a Blame! bizarr, mégis kézzelfogható világát. Kihagyták Killy hosszú sétáit is (a mangában rengeteget látjuk a magányos főszereplőt a Megastruktúra végtelen folyosóit, párkányait, lépcsőit és termeit járva), ami az animében persze kevésbé működött volna, de így jóval gyengébb az a varázslatos, megfoghatatlan, nyomasztóan magányos hangulat is.

Tsutomu a Blame! sorozattal - nyugodtan kimondhatjuk - kultuszművet alkotott, amely, mint ilyen, természetesen nem a nagyközönségnek szól: ugyanolyan egyedi és nehezen emészthető, mint a bevezetőben említett társai. A fáradságot azonban, a Ghost In The Shell-hez, az Akirához és a többi igen komoly hangvételű, tömény, idővel legendává magasztosult mangához hasonlóan bőségesen meghálálja.


Nihei Tsutomu: BLAME!
Terjedelem: 10 kötet (~ 10 x 250 oldal)

Készült: 1998-2003 között

30 komment

Címkék: cyberpunk manga 5csillagos képregénykritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr351013222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yakuza · http://yakuza-filmes-pagodaja.blog.hu 2009.03.20. 19:03:44

Éppen ezen a héten kezdtem el olvasni, úgyhogy meglepi ez az írás. Gratula, nagyon jól megfogalmazott, alapos munka!

CruelAngel 2009.03.20. 19:48:22

Polcomon a teljes sorozat. :D

Defterdár 2009.03.20. 20:16:48

Nyelvhelyességi nemzetiszocialistaként szerintem nem a fáradTságot, hanem a fáradságot hálálják meg :)

Amúgy köszi, jó kedvcsináló, végre van valami fogalmam, hogy mi húzódik e mögött a nagy név mögött.

ph34rb0t 2009.03.20. 22:22:56

A BLAME! alapmu! Es mellesleg nagy kedvenc, azt a hideglelos hangulatot ami ott van, pedig csak allokepek...
Egyszer regen meno BLAME! dizajnja volt a blogomnak, tetszett is az embereknek :)

Irtad, hogy Nihei ha nem mangat rajzolna epiteszkent dolgozna (valoban, azok a terek, basszus...). Elarulom: eredetileg epitesz :)) (ez azert megmagyaraz par dolgot :)
megjegyeznem tovabba, hogy a Nihei a vezetekneve (a cimben jo sorrendben is irtad)

A videonak is megvan a maga hangulata szerintem, de a manga nelkul nem mukodik.

a BLAME!-univerzumhoz tartozik meg amit nem emlitettel, ilyen parodia-szeruseg amit Nihei gondolom kikapcsolodaskent a megastruktura tebolyabol csinalt: BLAME! Academy! ahol a szereplok kozepiskolasok (pl Killy, Cibo meg Domochevsky) vagy tanarok (Mensab, de Sanakan is! :) Szorakoztato.
btw az anime meg az academy is elerheto a magyarmanga.hu -rol magyarul.

egy aprosag: nem szilikonleny, hanem sziliciumleny (kesobb mar jol irtad, de az iras elejen javitsd).

Noir 2009.03.20. 23:11:45

és ez miért nem jelenik meg magyarul a sok tinglitangli fos helyett?!

Chavez 2009.03.20. 23:57:34

@Noir: Valószínűleg mert a sok tinglitangli fost olvasót nem érdekelné, akit meg érdekel, azok többsége meg már megvette.

Kopiás Attila Steve 2009.03.21. 00:42:06

Ajánlom én is, ha valakinek van kedve időt és energiát szánni egy mangára, nem kétperces dolog, ha azzá teszed, akkor meg semmi értelme.

se 2009.03.21. 03:15:25

Ha jelentős csúszással is, de legalább írtatok róla. Talán 2011-ben lesz a blogon pl MPD Psycho? Esetleg Gantz?
Szuper volna.

Chavez 2009.03.21. 04:03:19

Neizéljémá!Nem az a lényeg, hogy egyátalán VAN írás róla? És milyen csúszással? A Blame megjelenésekor még nem is volt Geekz blog.

(Gantz és MPD Psycho is biztos lesz majd valamikor, mert nekem speciel nagy kedvenceim.)

csöcsfej 2009.03.21. 06:18:59

szubzsáner

egy korszakalkotó betűhalmaz, amit remélem egy zsében látok legközelebb, amikor a főgeci egy könyvet tart a kezében a film elején.
Szarukeretes szemüveggel tolja (lófarok persze), és felolvassa a "szubzsáner"-t, ma is tanultam egy új szót, miközben ádámcsutkán bassza a vegyesboltost fitogtatva mind a 14 pólyás gyermeke előtt, mekkora rém.

A cyberpunk nehezen megfogható szubzsánerében alkotott mű amúgy fasza és az tetszik benne, hogy azokra emlékeztet, amiket még ökm-mel dugdosott az ember.

Santito · http://geekz.blog.hu 2009.03.21. 09:15:45

@csöcsfej:
Feltételezem egészen eddig a szóig sikerült eljutnod az olvasásban...

azért ez nem kis teljesítmény, mert a már-már a felfoghatatlan távolságba vesző negyedik sorban található...

csöcsfej 2009.03.21. 09:19:22

@Santito:

Nem, az "A" betűnél akadtam le. Aztán csak jövök trollkodni mert ennyire korlátolt vagyok.
Neked amúgy mi a bajod?

Beyonder 2009.03.21. 09:37:50

@csöcsfej: Neked mi a bajod? Ha nem ismersz egy szót, kérdezz bátran, elmagyarázzuk.

Beyonder 2009.03.21. 10:17:25

@csöcsfej: én meg várom a kérdést. :)

csöcsfej 2009.03.21. 10:26:31

@Beyonder:

szubzsáner

bassza a fülem, ennyi.
Tudom, sokan fikáznak ezen a blogon - ami egyébként kurva jó - azért mert furcsán fogalmaz a tollnok, de ez akkor is durva.
Magyarázd el pls. mint egy hatévesnek.

travis 2009.03.21. 11:22:53

@csöcsfej: Alműfaj. Nem értem, mi a probléma.

Beyonder 2009.03.21. 11:24:50

@csöcsfej: az a baj, hogy nem pontosan értem, mi zavar, az idegenszó maga, vagy nem érted, hogy mit jelent, vagy érted, csak mondjuk fellengzősnek tartod a megfogalmazást. de jó, akkor legyen:

először is: zsáner = műfaj, szub = 'alatti', a kolléga tehát akár "alműfajt" is írhatott volna, és akkor lehet, hogy most nem kéne mit magyarázni. :)

az gondolom világos, hogy vannak különböző nagyobb műfajcsoportok, pl. fantasztikus film, bűnügyi film, amikbe elég jól meghatározható zsánerek tartoznak. pl. a bűnügyi film esetén a krimi, a film-noir, a gengszterfilm, a thriller stb. viszont létrejöhetnek még ezeknél is specifikusabb alműfajok, amelyeknek jól felismerhető jegyeik vannak, ezért megérdemelnek egy külön kategóriát. ilyen pl. a zombifilm, ami a horror egyik szubzsánere. ilyen a jakuzafilm, ami a gengszterfilm egyik mutációja. a cyberpunk meg a sci-fi-é.

ezek persze egyáltalán nem kőbe vésett kategóriák, a különböző műfajok állandóan keverednek, alakulnak, sokszor az is vita tárgya lehet, hogy van-e létjogosultsága egy-egy ilyen meghatározásnak. pl: érdemes-e tinivígjátékokról beszélni, van-e ezeknek a filmeknek olyan sajátos jegyük, ami miatt megkülönböztethetőek a vígjáték műfaján belül? (minden vígjáték tinivígjáték, amiben tinik szerepelnek?)

ha ennél jobban érdekel a téma, akkor Varró Attila cikkét ajánlom a Mozinetből (2007/4) az óriásszörny filmekről, amiben pont ezeken a kérdéseken lamentál.

csöcsfej 2009.03.21. 11:44:05

@travis:

végre...

travis, néha tényleg a magyar szót kellene használni, ha már van.
Attól semmivel sem lesz kevesebb az írás sőt...

Öröm adni, és jó lenne ha ezek a művek, amikről írtok, szélesebb közönséghez jutnának el.
Mert ránkfér.

csöcsfej 2009.03.21. 12:04:08

@Beyonder:

Köszönöm a kimerítő választ!
Nem a jelentés, hanem a használat volt a kérdőjel:)

virtualdog 2009.03.21. 13:20:32

Köszönöm a korrekciókat! A szilikont az angol kifejezés miatt csesztem el, mindig bezavar. :D

Nem hinném, hogy idegenszerű lenne a stílusom, a zsáner azért egy gyakran használt magyar szó, filmes berkekben mindenképp - de még szlengünk is van rá, úgymint: "(ez meg az) nem a zsánerem". Egyébként meg aki a netig eljut, nehogy má' kiakadjon egy-két idegen szavon! :D A GEEKZ BLOG-on meg pláne minek ilyesmin szarozni?...

MPD Psychoval kapcsolatban Chavezt fűzzétek! :)
A Gantzot egyáltalán nem csípem, azonkívül nem lehet egy lapon említeni a Blame!-mel (nem azért mondom ezt, mert nem szeretem, hanem azért, mert ponyva és annak sem túl eredeti).

_Henrik_ 2009.03.21. 17:37:06

Jómagam nevében is kérem a lófarkas , szemüveges (bár nem használom) szerencsétlenek halmazába tartozó emberi képződmények pejoratíve említését. Köszönöm. :-)

namhanman 2009.03.21. 21:08:02

@Beyonder: "ilyen pl. a zombifilm, ami a horror egyik szubzsánere. ilyen a jakuzafilm, ami a gengszterfilm egyik mutációja."

Az első példa jó, a második nem, mert az olyan, mintha azt mondanád, hogy a manga nem képregény, csupán azért, mert japán. Az alműfaj definíciója országsemleges.

Chavez 2009.03.21. 21:48:51

Akkor a jakuzák mutáns gengszterek? :D Miikenél végülis azok. :)

Na jó, persze vágom ám. De én sem hívnám mutációnak, maximum a japán változatnak.

virtualdog 2009.03.21. 23:11:46

De a jakuzafilm rendelkezik annyi plusz tulajdonsággal, szabállyal, hogy el lehessen különíteni alműfajnak, nem? Az országsemlegességet pedig szintén kétségbe vonnám, ott még nem tart a globalizáció, hogy az országhatárok egyben ne jelentsenek kulturális különbségeket, területhatárokat is. A spagettiwestern például jellegzetesen olasz alműfaj, a giallo szintén (de azért besorolható a thrillerek közé is), és így tovább.

Chavez 2009.03.22. 01:39:01

Ha pontosak akarunk lenni, akkor a jakuzafilm az maffiafilm, ami ugye a bűnügyi film alias krimi szubzsánere. De tény, hogy van annyi sajátossága, hogy valamelyest külön kezelendő.

namhanman 2009.03.22. 04:44:41

Ramiz meglátása legalábbis elgondolkoztató, mindazonáltal a jakuzafilm alapján külön szubzsánernek kellene tekintenünk pl. a brit meg a koreai gengszterfilmet is...

virtualdog 2009.03.22. 23:09:48

Szerintem ha a brit meg a koreai gengszerre lenne külön szó (különböznének annyira az "átlagos gengszertől", mint a jakuzák), akkor azok a szubzsánerek is léteznének! :) Tény, hogy a brit gengszerfilmeknek is igen egyéni, az amerikaitól első pillantásra megkülönböztethető ízük van. (A koreaiaknak is biztos, csak abból keveset láttam.)

¤ CsodaPanni ¤ 2009.04.03. 21:29:29

igazából szerintem nem a besorolás a legfontosabb,anélkül is meg lehet lenni...:)
süti beállítások módosítása