(2008. 10. 22.)


118, Penny Dreadful:

Mióta szülei egy baleset során elhaláloztak, Penny Deerborn annyira fél az autóktól, hogy emiatt terápiára kényszerül. Pszichológusának hosszas gondolkodás és a csaj rommá szedálása után az a remek ötlete támad, hogy Pennynek talán szembe kéne néznie a félelmeivel, úgyhogy kettesben kocsikázni indulnak, ám egy gonosz stoppos keresztülhúzza a számításukat..

Legalább annyira röhejes, mint amilyennek hangzik, a baj csak az, hogy féltételezhetően nem annak szánták. Két szerencsétlen, csökkent értelmű embertársunk szívszorító, heroikus küzdelmét örökíti meg, amint egyikük megpróbál mindenáron ki-, a másikuk pedig bejutni egy autóba, de ezt szellemi és fizikai képességeik (ill. azok hiánya) nem teszi számukra lehetővé, hiába harcolnak minden erejüket latba vetve a nemes célért.


119, Wicked Little Things:

Egy imbecillis nő, és az anyuka intellektusát örökölt két lánya egy zombigyerekek lakta lepukkant faluba érkezik, hogy ott szokás szerint másfél órán keresztül ne csináljanak semmit.

A történet egy csiga és egy döglött lajhár szerelemgyerekének sebességével vánszorog előre, útját kontakthibás zseblámpák, legrosszabbkor lerohadó autók és egyéb klisék szegélyezik, ráadásul mindezt csupán azért, hogy a legvégén mutogathassanak néhány Marylin Mansonnak kisminkelt kiskölköt, akik még arra sem képesek, hogy jobb későn mint soha alapon brutálisan lemészárolják a három idegtépő főszereplőt.


120, Haze (2005):

Egy férfi egy szűk, sötét betonlabirintusban tér magához, sebesülten, emlékek nélkül, majd felfedezőútra indul a pokolban..
Shinya Tsukamotonak jó szokásához hűen sikerült csekély 50 percbe sűrítenie egy életre elegendő tömény szenvedést. Hihetetlenül nehéz nézni, ahogyan a főszereplő végigvonszolja magát a vascsövekkel és szögekkel teli, vagy éppen vízzel elárasztott folyosókon, hullákkal teli termeken, melyek mindegyike annyira szűk, hogy mire vége a filmnek, a néző még azt is maradéktalanul megtapasztalhatja milyen érzés lehet klausztrofóbiásnak lenni.


OFF
a mai adag meg majd holnap jön, mert ennél többet nem vagyok képes egyhuzamban rizsázni, meg fáradt vagyok.. köszönöm a megértést.
ON

Feribá, nem jössz vissza a Sokk fórumra? :)

No.125. 2008-10-24 este

Amerikai pszicho (American Psycho)

Mary Harron 2000-es filmje, Bret Easton Ellis kultregényéből.

Patrick Bateman 27 éves, a Wall Streeten dolgozik (munkája abból áll, hogy a lábát az asztalon pihenteti, és zenét hallgat), és a főnök fia. Önmagának és főleg testének megszállottja, kínosan pedáns, nagyképű, drogos-piás – igazi modern kori ifjú burzsuj. Nem mellesleg totál őrült. Az irigység és a kapzsiság végül annyira elhatalmasodik rajta, hogy embert öl. Majd újra és újra.

Hajléktalan, kurva, kolléga, ismerős, nő, férfi: nem számít. Hulljanak a kapitalista társadalom vesztesei! Amikor megöli egyik kollégáját, egy nyomozót kap a nyakába, aki kicsit megszorongatja a tökét – de nem talál semmi használhatót. Bateman azonban végül annyira elméri a farkát, hogy a nyílt utcán lelő egy idős nőt, majd összetűzésbe kerül a kiérkező rendőrökkel. Kezdődhet a menekülés.

Egyfajta pszicho-horror akar lenni a film, de a regény zseniálisan beteg, vérfagyasztó és mondanivalót sem nélkülöző tartalmát nem képes átvinni a vászonra. Hiába Christian Bale briliáns alakítása: Ellis regénye túlságosan hosszú és összetett ahhoz, hogy egy alig 100 perces filmben egy közepes író-rendező (Mary Harron egy személyben) megbirkózhasson vele. A közepesnél kétségkívül jobb alkotás – de valójában egy zseniális regény méltatlan elpocsékolása. Az egy szem Bale-t leszámítva.

Jó tanács: tartsd magad távol a Bateman-féle szépfiúktól! Vagy a saját nemére bukik, vagy sorozatgyilkos. És tuti, hogy a mostani válságot is az effélék keverik!

Ramiz, Hát, ha ennyire hiányzom, akkor majd igyekszem a közeljövőben oda is belepofázni valamit, de jelenleg minden energiámat kimeríti hogy ide próbálok 1-2 értelmes magyar mondatot összehordani filmekről (ja meg elviekben nonstop kitartóan tanulok).. (:


(2008. 10. 23.)


121, Dead Silence (2007):

Jamie egy nap ismeretlen feladójú csomagot kap, melynek tartalma: egy hasbeszélő bábu menten lemészárolja a feleségét, amíg ő leugrik a sarokra kínaikajáért. A borzalmas tett elkövetésével a rendőrség értelemszerűen őt gyanúsítja, hiszen ez sokkal kézenfekvőbb egy földhözragadt fakabát számára, mint a vérszomjas fabáb teóriája.

Emiatt az vesse rájuk az első követ, aki legalább három olyan dolgot fel tud sorolni, ami kevésbé ijesztő egy vigyori fakisfiúnál. Épp ezen okból kifolyólag nálam remekül funkcionált a film horror-paródiaként (persze a készítők közel sem annak a szánták), pörögnek annyira az események, hogy ne aludjunk el közben, a csattanó is tisztességes, úgyhogy előzetes várakozásaimmal ellentétben végül nem a kukában végezte, ami egy kétezres években készült kommersz amerikai horror esetében kiváló teljesítmény.


122, Shutter (2004):

Fotóscsávó és barátnője éjszaka hazafelé tartva elütnek egy lányt, majd sietősen elhagyják a tett helyszínét, ám a baleset után pár nappal furcsa árnyékokat vélnek felfedezni fényképeiken..

Igényesen reciklálja a ghost storyk és keleti filmek szokásos eszköztárát és kliséit, de semmi több.
Mégis sikerült földöntúli boldogságot okoznia számomra, mert az általam megtekintett darabok közül ez volt talán a harmadik olyan thai horror, amiben nincsen feketemágia meg vudu, és ez mindig nagy öröm..


123, Dominion: Prequel to the Exorcist:

Bevallom töredelmesen, én ezt a filmet egyszerűen nem értem. Mi ez, és miért kellett? Szinte ugyanaz mint az Exorcist: The Beginning, még néhány jelenetet is átvett abból, meg amennyire vissza tudok emlékezni, talán más a befejezése, de a legnagyobb különbség a kettő között valójában az, hogy az utóbbit egy leheletnyivel könnyebb agykárosodás nélkül és ébren átvészelni, mint a most tárgyalt művet. Még remakenek sem nevezném, mert a színészek, a történet, minden majdnem megegyezik..
Tényleg, valami nálam okosabb ember igazán felhomályosíthatna, hogy ezt így most hogy?


124, Alone (2007):

Pim, egy néhai sziámi-ikerpár tagja Koreába menekül a bűntudat elől, amiért ő testvérével ellentétben túlélte a szétválasztó műtétet, ám anyja halála miatt kénytelen hazatérni, ahol a rátörő emlékek hatására előttünk is fokozatosan feltárul, hogyan lett a lányok szoros kötelékéből terhes, bénító lánc, mi vezetett a végzetes műtéthez, és egyéb sötét foltok a múltból..

Utólag jöttem rá, hogy ez a is Shutter készítőit dícséri, kezdem is őket egyre jobban kedvelni, mivel ebben sincs vudu, van ellenben fordulatos sztori, gyönyörűen fényképezett környezet, sötét, elborult atmoszféra, némi mindfuck, dupla szerepével gond nélkül megbirkózó színésznő.. Azért nem egy Tale of Two Sisters, de nagyon rendben van.

No.126. 2008-10-24 este

A Horror Mesterei: A holtak tánca (Masters of Horror: Dance of the Dead)

Tobe Hooper 2005-ös rendezése, Richard Matheson novellájából.

Valamiféle világégés után játszódik a történet, középpontjában egy fiatal lánnyal és bigott anyjával. A leányzó egy napon megismerkedik két vagány sráccal, Egyikükkel első látásra egymásba zúgnak. A kedvéért éjjel kilóg a városba, és a srácok egy furcsa bárba viszik. Itt a tulaj (Robert ’Freddy’ Englund) hullákat táncoltat. Az ehhez szükséges vért a két fiú szállítja neki. Főhősnőnkre azonban a bizarr táncon kívül még egy borzalmas felfedezés is vár.

A film elérte célját. Dermedten néztem végig az 56 perces filmet. Most per pillanat nem tudom: sírjak vagy nevessek. Nem horror: kábé annyi benne a feszültség és a terror, mint egy üres konzervdobozban. És erősen megkérdőjelezhető, hogy film-e egyáltalán. Egy Van Damme vagy egy Seagal-mozi ehhez képest csúcs. Megismétlem: a filmet Tobe Hooper rendezte. Az eredeti láncfűrészes alkotója…

Jó tanács: ne... nézd meg! A film... végére... te is... agyhalott... lesz... ...

No.127. 2008-10-24 este

A Horror Mesterei: A hegyi út titka (Masters of Horror: Incident on and Off a Mountain Road)

Don Coscarelli 2005-ös filmje.

Sűrű, sötét éjszaka van, elhagyatott vidéken járunk. Ellen autójával belerohan egy másik, üres kocsiba. Kiszáll, hogy felmérje a helyzetet, ám a semmiből egy szörnyszerű emberforma veti rá magát. Telefonját elveszíti, és megkezdődik az üldözés. Kemény meló árán a lény elkapja, és egy lerobbant házba cipeli, amely tele van rothadó hullákkal, meg egy tolókocsis vén hülyével. Ellen azonban nem hagyja magát: felveszi a harcot. Mint emlékképeiből kiderül: a férje a helyi terminator, és ő sokat tanult tőle. A történet végén slusszpoén(?).

Egy-két elfogadható jelenetet kivéve feledhető, gyenge filmecske. A csavar a végén fárasztó és erőltetett.

Jó tanács: hölgyeim: férjhez menni tudni kell. John Rambot ajánlanám mondjuk.

125, Za ginipiggu 2: Chiniku no hana:

Egy szamurájnak öltözött férfi elrabol egy éjszaka hazafelé igyekvő nőt, majd módszeresen feldarabolja, miközben a felszakított hasfalon át kiömlő beleket hatalmas áhitattal gyönyörű, nyiladozó rózsabimbókhoz hasonlítgatja..

A monoton, vontatott darabolást időnként megszakító magasztos, költői rizsákat leszámítva elképesztően unalmas, a puszta erőszak öncélú mutogatása az elérni kívánt hatalmas sokk helyett úgy az ötödik perc után már csak álmosítóan hat.

No.128. 2008-10-24 késő este

A Horror Mesterei: Rémálmok a boszorkánylakban (Masters of Horror: H.P. Lovecraft's Dreams in the Witch-House)

Stuart Gordon 2005-ös rendezése.

Walter Gilman csóró fizikushallgató. Egy lepukkant panzióban vesz ki szobát. Hamarosan kísérteties álmok szakadnak rá. Egy emberarcú patkány és annak gazdája, egy gonosz boszorkány arra akarják rávenni, hogy feláldozza a szomszéd szobában lakó hölgyemény kisgyermekét. Walter ráébred, hogy ez bizony egyre inkább valóság. Úgy dönt, hogy felveszi a harcot a több száz éves ellenséggel.

A történet itt is eltér némileg az eredeti Lovecraft novellától. Gordon azonban jól keveri a lapokat. Hangulatos, szépen elkészítette, hatásos kis film.

Jó tanács: ha hasonló helyzetbe kerülsz, javaslok egy nagy adag patkánymérget. Ha ez nem elég: gyújtsd fel az egész tetves házat, aztán atomot rá!!

126, Alone in the Dark II:

Gyakran előfordul, hogy egy sikeres filmet anyagi haszonszerzés céljából nézhetetlen folytatások tömkelege követ, de az Alone in the Dark esetében, aminek nézői petíciót írtak annak érdekében, hogy a rendezőt eltiltsák a filmezéstől, és jelenleg az imdb bottom 100 listájának 76. helyét foglalja el, teljességgel érthetetlen, hogy vajon mi vihet rá valakit a második rész elkészítésére. Uwe Boll ezúttal csupán producerként adta dicső nevét eme emberiség ellen elkövetett bűntetthez, de ez mit sem javít rajta, sőt..

Szomszéd kölök által, warezolt szoftveren, suli után összedobott cgi-látomások, és randomszöveg-generátorral készített választékos dialógusok színesítik az akciódús jeleneteket, ahol idióták kicsiny csoportja, akik anno kétséget kizáróan már általánosban megbuktak egy életre fizikából, egy légnemű boszorkányra lövöldöz ész nélkül, aki szintén annyira hülye, hogy nem esik le neki, hogy halmazállapotából kifolyólag át tudna hatolni például a ketrecen, amibe hőseink bezárkóztak előle, úgyhogy ezzel el is vannak egy jó darabig, mire kínosan lassan rájönnek, hogyan kell kiiktatni a banyát, és lőn hepiend, szerelem, öröm és boldogság..

Mintha az lett volna az egyetlen célja, hogy minden szempontból alulmúlja elődjét, ami maradéktalanul sikerül is neki, bármily' hihetetlenül is hangozzék ez.

127, Return to Sleepaway Camp:

Ismét gyerekzsivalytól hangos Angela kedvenc vadászterülete, a nyári tábor. A kedves kis lurkók békanyúzással, füvezéssel, a kövér fiú változatos, kegyetlen szivatásával és egyéb ilyenkor szokványos tevékenységekkel töltik idejüket, már ameddig ezt a túlzott igazságérzettel megáldott Angela hagyja..

Hihetetlen, de még negyedszerre, negyed évszázaddal az első rész után is működik ugyanaz az egyszerű koncepció, miszerint égetnivaló büdös kölkök finom kis szadista gyilkosságoknak esnek áldozatul, a közbeeső időt pedig középiskolás szintű poénok töltik ki, mindez még idén is a nyolcvanas évek bájos miliőjébe helyezve.. Komolyan, újra tizennégynek éreztem magam eme kedves kis ifjúsági film megtekintése közben.. (Slusszpoén, hogy Angelát ismét a '83-as első részben debütált Felissa Rose alakítja.)

128, Flight of the Living Dead: Outbreak on a Plane:

Ismét egy film, ami úgy kezdődik, hogy a hadsereg az elhullott katonák utánpótlását azok agyatlan, húszabáló ösztönlényként való reinkarnálásával próbálja biztosítani, ezúttal egy repülőgépen szabadul el a zombi-vírus, melynek fedélzetét kizárólag sztereotip karakterek töltik meg: elvetemült bűnözőt szállító hős zsaru, utolsó repülését végrehajtó öreg pilóta, promiszkuit tinédzserek, üresfejű, ám annál dekoratívabb stewardessek, veszekedő házaspárok, akik aztán többé-kevésbé fantáziadús halálokat halnak és belakmároznak utastársaikból, kivéve azt a néhány embert, aki azért felelős, hogy a film végén lerakja a gépet, hogy az egész világot meghódíthassa a zombi-járvány..

Kiszámítható, és másból sem áll, mint a műfaj kliséiből, de legalább jó helyekről lop, a forgatókönyv és a színészgárda teljesítménye pedig kifejezetten kiemelkedő alacsony költségvetéséhez képest.
Kikapcsolt aggyal egészen élvezhető, főleg ha az ember amúgy is vevő az efféle szórakozásra.

129, Bloodlines (2007):

Kentucky erdeinek mélyén éldegél egy alkoholista mutáns parasztokból és fogyatékosokból álló beltenyészet, akiknek egyetlen szórakozása, hogy nőket rabolnak el és eresztenek egymásnak, majd miután a pörköltszaftos asszonyverő trikót viselő demens közösség együttesen kiörömködte magát a küzdelmen, a főfogyatékos vérvonal-tisztítás céljából teherbe ejti a szerencsés nyertest, majd a nemes utód megszületése után végez velük. Ide kerül be egy szerencsétlen véletlen folytán Amber, a halhatatlan hipervadász, akinek megmentésére siető családja már egy fokkal feljebb, az imbecillis szintig vitte, úgyhogy aztán közös erővel ki is irtják az egész kolóniát, persze közben párszor majdnem meghalnak a dráma és izgalom kedvéért, mire eljő a várva várt ("legyen már vége ennek a szarnak*!") hepiend..

A "szar"* kifejezés még dicséretnek is számít eme darabos hígfos* esetében: a mutánsok úgy néznek ki mint egy elcseszett, túlburjánzott szeder, amire műhajakat ragasztottak; a női szereplők válogatásánál az egyetlen szempont a nagy mell volt, a férfiaknál még ilyen kritérium sem fordult elő; az idióták hol földöntúli erővel vannak felruházva, hol egy pöccintéstől felfordulnak; és akkor még az olyan kis finomságokat nem is említettem, hogy a szupercsalád tagjai Teddybearnek meg Baby Girlnek szólítják egymást, vagy hogy a gyáva, hisztis, szőke butaliba megérintvén Amber kismaci alakú kabaláját menten orbitális jellemfejlődésen megy keresztül, és egyik pillanatról a másikra ő is kíméletlen, edzett harcossá avanzsál.

Még az sem enyhít rajta, hogy esetleg paródiának szánták volna, ezt bizony valaki maximálisan komolyan gondolta..
Eredetiségéről már az is sokat elárul, hogy nagyjából ez a végtelen plusz egyedik film, ami a "Only The Trees Hear You Scream" tagline-nal (vagy annak valamely variánsával) rendelkezik, de az új ötletek hiánya még csak a legkisebb gondja, ugyanis nyomokban sem lelhető fel benne bárminemű logika, következetesség vagy ésszerűség szikrája, rendezés, forgatókönyv, értelmes dialógus, színészi játék, látvány... egyszóval semmi, ami miatt filmnek lehetne nevezni.
Idióták készítették idiótákról, idiótáknak.

(*= Ez természetesen nem öncélú trágárság, csupán jogos felháborodásom kifejezése, jól körülhatárolt stíluseszközökkel.)

No.129. 2008-10-25 késő délután

Nosferatu, a vámpír (Nosferatu: Phantom der Nacht)

Werner Herzog 1979-es filmje.

A film Bram Stoker Drakulájának egyik filmes változata. Harker fiatal ügyvéd, aki felkeresi egyik ügyfelét a Kárpátokban. Sajnos az illető (talált, süllyedt: Drakula) vámpír. Harker gyakorlatilag fogollyá válik, és amikor a házigazda épp nem a vérét szívja, akkor filozofikus eszmecserékbe bocsátkoznak. Aztán Harkernek sikerül elszöknie – hazavergődik, Drakula azonban követi. Az új világban azonban Lucy (alias Harkerné) annyira megigézi, hogy bele is pusztul. De persze a befejezés nem túl megnyugtató.

Egyszóval szörnyű volt. A legtöbben istenítik ezt a filmet – de nekem akkor se jött be. Finoman szólva. Nincs atmoszférája, hangulata, vontatott, unalmas – és iszonyatos mértékben művészieskedő. Túlzottan. Az pedig nem csak a horrornak nem válik javára.

Jó tanács: vigyázat! A nemi betegségek előszeretettel terjednek vér útján – én pedig még egyetlen vámpírról sem hallottam, aki használt volna óvszert.

No.130. 2008-10-25 este

Kampókéz (Candyman)

Bernard Rose 1992-es filmje.

Helen egyetemista, és bizonyos városi legendák után kajtat. Megismerkedik és felkelti érdeklődését Kampókéz története, akinek levágták a kezét, majd méhekkel halálra csípették, végül elégették. A legenda szerint aki tükörbe nézve ötször kimondja a nevet, azért eljön. Helen megcselekszi. Kampókéz eljön, baljósan sutyorog és gyilkol. A gyilkosságokkal Helent vádolják, és előbb előzetesbe, majd elmegyogyóba zárják. Azonban kiszabadul, és úgy dönt: felveszi a küzdelmet a rémmel.

Idehaza is volt anno némi visszhangja a filmnek. A filmzene és a szinkron kiváló – ezt leszámítva viszont közepes. Helyenként kitűnő a hangulat, ám valahogy nincs meg az igazi összhatás a szálak között. Rose valahogy elvész a részletek és átvezetések közt.

Jó tanács: "Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, amedig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. !!Az ötöst szádra ne vedd.!! Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki - mivel nem kedves nekem - megdöglend."

Én bírtam ezt a kampókezet. Jó kis pesszimista befejezése van.

kofferbácsi,

Tetszett a "Bloodlines" kritikád :-). Egyszer kíváncsi lennék a véleményedre a troll 2-ről :-D
www.imdb.com/title/tt0105643/

Óriási Klasszikus!

No.131. 2008-10-25 este

A sötétség fejedelme (Prince of Darkness)

John Carpenter 1987-es filmje.

Az egyház egy különös rendje évszázadok óta egy lepecsételt tartályban őrzi a gonoszság esszenciáját. Egy idős pap tudósokat hív össze a rejtekhelyre, hogy elemezzék ki a titokzatos anyagot. Minden jel arra mutat, hogy a tartályban maga a Gonosz, de legalábbis annak valamiféle formája bújik meg. A házat közben hajléktalanok csapata veszi körül, és elvágják a menekülés útját. A zöld katyvasz elszabadul, és megfertőzi a kutatókat – nemsokára a csavargók hordája is akcióba lép. Az életben maradottak mindent elkövetnek, hogy megállítsák a megtestesülni készülő Sátánt.

Carpenter filmje ezúttal is jól eltalált hangulattal és muzsikával operál. A történet kicsit furcsa – de az atmoszféra és a kitűnő időzítések messze az átlagos horrorok felé emelik a művet. Nem olyan brilián, mint mondjuk A köd – de ’87-ben az öreg még tudott jó filmet írni és rendezni.

Jó tanács: hozd a Szent Grált, a Szent Kézigránátot, és a Monty Pythont! Itt már csak ők segíthetnek.
*****
Na, azt nem mondtam, hogy a Kampókéz rossz film - mert nem az. Néhány jelenet kifejezetten emlékezetes. Akárcsak Koncz Gábor vérfagyasztóan zseniális szinkronja.
A befejezés tényleg pesszimista. Finoman szólva :)

No.132. 2008-10-25 késő este

Ház a Kísértet-hegyen (House on Haunted Hill)

William Castle 1959-es filmje.

Egy ismert milliomos, bizonyos Loren (Vincent Price) öt játékost invitál egy hátborzongató hangulatú kastélyba. Aki kitart reggelig, az tízezer dollárt kap. Rajtuk kívül még Loren felesége van a házban. Kívülről rájuk csukják az ajtókat – és kezdődik a szeánsz. A helyzetet csapdák és furcsa események, felbukkanó hullák nehezítik. A vendégek között ráadásul ott lapul Loren feleségének szeretője is. A történet drámai összecsapásba torkollik.

Hatásos és jó hangulatú film – ha nem is mestermű. Price alakítása zseniális, és az alig 75 perces mű felveszi a versenyt sok mai horrorral. Szép, klasszikus darab.

Jó tanács: más ember feleségét ne kívánd! Férjét se! Vagy legalább ne feküdj össze vele. Ha mégis, hát ne legyél olyan dinka, hogy ezüsttálcán kínálod fel magad egy kiadós bosszúra.

No.133. 2008-10-26 délután

Holdkór (Sílení)

Jan Svankmajer 2005-ös szürrealista látomása.

A történet alapját Poe és Sade történetei alkotják. A XIX. századi Franciaországban járunk. Egy Berlot nevű fiatalembert lázas víziók gyötörnek. Találkozik a Márkival, aki kastélyába invitálja. Az ifjú elfogadja a meghívást: perverz orgia és bizarr szertartás a jutalma. A Márki istápolja őt, majd hatására Berlot befekszik egy különös elmegyógyintézetbe, ahol úgy tűnik, hogy az ápoltak és az ápolók helyet cseréltek egymással. Az egyre őrültebb helyzetben Berlot számára talán lány szerelme nyújthatja az egyetlen és utolsó kiutat. De önmaga elől nincs menekvés.

Ez bizony egy cseh-szlovák film, innen a Kárpátok környékéről. Svankmajer egyedien beteg hangulatú filmje egyetlen hatalmas tabló a pszicho-terrorról. Sokrétű, nem könnyen emészthető alkotás. Mester és tanítvány, görbe tükör múltról és jelenről, a társadalomról és az individuumról. Briliáns horror-szatíra, kiváló rendezés, nagyszerű színészek. Aki valami többet szeretne, mint egy átlagos pszicho-horror, és van bátorsága gondolkodni egy kicsit, annak csak ajánlani tudom. Nem könnyű kaland – de megéri.

Jó tanács: kényszerzubbonyból szabadulást gyakorolni nincs jobb hely, mint egy Svankmajer-féle… ööö… szanatórium.

No.134. 2008-10-26 kora este

Just Before Dawn

Jeff Lieberman 1981-es slasherje.

Egy hegyes-völgyes-erdős helyen lévő üres házban két fickó piszmog. Egyiküket kivégzi valaki, a másik elmenekül. Szerencséses bele is botlik egy mikrobusznyi fiatalba. Kicsit be van szeszelve, az ifjú titánok hamarosan ott is hagyják a búsba. Természetesen bulizni (na jó: sátortáborozni) jöttek ide a halál f…ára (he-he: azt akár szó szerint is érhetjük).

Vízesés, csöcsörészés, ökörködés. Aztán megjelenik két deformált fazon (hegyi manók?), és módszeresen gyilkolni kezdik a csapatot. Azok menekülőre fogják: kezdődik a survivor-show! A túlélők fura emberekkel találkoznak a rengetegben: dilis lány, dilis pasas, erdész fehér lovon. Végül leszáll az éj, és elérkezik a végső leszámolás ideje.

Jó hangulatú kis film, de kissé idétlen. A néhány gyilkosság jól el van helyezve a történetben, de nem ártott volna még némi vér. A finálé a tábortűznél azért egész fincsi. Tűrhető kis film.

Jó tanács: érdemes megnézni. A Kristály-tó, nukleáris kísérleti sivatagok, Virgina és a többi mellett lesz egy újabb hely, amit majd elkerülsz.

(2008. 10. 25)


130, The Abandoned (2006):

Marie, az Amerikába szakadt orosz producer visszatér szülőhazájába, miután anyja, akit sosem ismert, elhalálozik és rámarad a családi örökség, egy átokkal sújtott rothadozó ház formájában, s ahol feltárul előtte rettenetes múltja és még szörnyűbb jövője.

Atmoszférateremtésből kitűnő, kár hogy itt meg is áll a tudomány, és a továbbiakban már csak egy szedett-vedett történetre és ijesztőnek szánt, de még rosszkor is elsütött kétszáz decibeles hanghatásokra tellett.. Egyszer azért nézhető.


131, Unrest (2006):

Alison, az ifjú orvostanhallgató egy ismeretlen nő hulláját kapja boncolni, mely körül sorra kezdenek elhalálozni az emberek, s mellyel kapcsolatban látomásai vannak, úgyhogy nekiáll utánajárni a dolognak, s kideríti, hogy a nő egy archeológus volt, akit egy ásatás során megszállt egy azték termékenységisten Brazíliában (érted, véletlenül sem Mexikóban, mert az nincs eléggé messze), aminek hatására prostituáltnak állt és jónéhány férfival is végzett, mire öngyilkos lett, úgyhogy Alison újdonsült szerelmével kénytelen Brazíliába utazni és eltemetni a testet, hogy a háborgó szellem megnyugodjék..

Idióta hibáktól hemzsegő, álmosító, a tökéletes átlagosságot megtestesítő, sablonos horror, ami körül azzal próbálták kelteni a hype-ot, hogy állítólag valódi hullákat használtak a forgatásnál, de ha ez esetleg igaz is, bőven kevés hozzá, hogy megmentse az unalomba fulladástól.


132, See No Evil (2006):

Nyolc fiatal bűnöző és egy rendőr egy lepusztult hotelba érkezik, hogy büntetésük egy részének eltörléséért cserébe kitakarítsák azt, ám az ott tanyázó, agymosott pszichopata tömeggyilkos más programot szervezett nekik..

Pontosan olyan, mint amit egy olyan rendezőtől várni lehet, aki eddig pornófilmekkel és Britney Spears videoklipekkel kereste a kenyerét: pocsék színészek, faarcú főszereplő, szinte nem létező, klisés történet, s mindezt ellensúlyozandó sok hektoliter vér.. Nagyjából van annyira rossz, hogy már jó legyen..


OFF
elnézést, hogy ilyen rövidek, az történt, hogy kissé összetörtem a csuklómat, és így egy csöppet körülményessé vált a gépelés..

Troll 2, Il Nido Del Ragno beszerzés alatt, ha van még ötletetek, hogy mivel romboljam tovább az ízlésemet és az agysejtjeimet, vagy van valami, ami annyira rossz, hogy nem mertétek megnézni, de szeretnétek tudni, hogy milyen, csak szóljatok, én még a Kis Vukot is bevállalom, haha..
ON

No.135. 2008-10-26 este

Bőrpofa - A texasi láncfűrészes mészárlás 3 (Leatherface: Texas Chainsaw Massacre III)

Jeff Burr 1990-es filmje.

Egy fiatal párt tévútra terelnek a poros és kies texasi úton. Nem sokkal később, immár este hazavágják az autójukat is. Szerencséjükre találkoznak egy ex katonával, aki segíteni igyekszik nekik. Azonban a kis csapat elszakad egymástól, majd megérkezik az őrült kannibál család – élén a láncfűrészes Bőrpofával. A leányzó barátját kinyírják, ő pedig épp a család házához menekül. Pech. Vendégül is látják egy kedves kis vacsorára. Sajnálatos módon őt szánják desszertnek. Azonban megérkezik a veterán, aki a lány segítségére siet. Kezdődik a végső muri.

Hangulatos, kellően véres, hatásos kis slasher. Viggo Mortensen (az éhes család egyik tagjaként) alakítása pedig egyenesen élményszámba megy. Korrekt.

Jó tanács: ha szeretnél szakácstudományodon javítani – Bőrpofáék konyhájánál aligha találsz jobb helyet. Saját láncfűrész használata engedélyezett.

No.136. 2008-10-26 este

Frankenstein menyasszonya (The Bride of Frankenstein)

James Whale 1935-ös klasszikusa.

Ezt a történetet a szerző, Mary Shelley meséli el nekünk. A szörny nem halt meg: kikecmereg a malom romjai alól, gyilkol és menekül. Barátkozni is próbál közben az emberekkel. Úgy tűnik egy vak remeténél otthonra találhat – de az üldözők itt is megtalálják.

Közben Frankensteinthez egy régi tanára, bizonyos Pretorius érkezik, és együttműködést zsarol ki belőle (ebben a szörnynek is része van, akit Pretorius alantas eszközökkel manipulál). Végül elraboltatja Frankensteinnét – így a doktor kénytelen részt venni egy újabb lény, ezúttal egy asszony megteremtésében. A két tudós sikerrel jár – ám ezzel még nincs vége...

Bizonyos részeknél megdöbbentően hátborzongató és hatásos alkotás. Mai szemmel nézve néhol hatásvadásznak tűnnek az alakítások, és túlságosan uralkodik a zene. Ezzel együtt (a maga helyén, idején kezelve és nézve a dolgokat) ugyanolyan, ha nem jobb, mint az előző rész. Örökzöld klasszikus. Az igazi horror rajongó nem csupán a fűrész I-IV-et ismeri.

Jó tanács: örök tanulság vakok számára: nem csupán kutyát tarthatsz! Akár szörnyet is.

133, Dead End (2003):

Karácsonykor a rokonokhoz tartva Frank Harrington és családja úgy dönt, hogy levágják az utat, ami később életük legrosszabb döntésének bizonyul, miután az út visszavezet önmagába, és az erdőn át haladva is csak ugyanoda jutnak vissza. Ez már önmagában elég ok volna az aggodalomra, de még egy fehér ruhás nő is vándorol az erdőben, halált hagyva maga után.

Hektoliternyi vér és látványos halálok helyett kizárólag a kiváló színészek által játszott, jól megírt karakterekre alapoz, az egyre rosszabbodó szituációra adott reakcióik viszik előrébb a történetet, teremtenek irtózatos feszültséget, és adják át tökéletesen a növekvő pánik és kétségbeesés érzését. Hullákat szinte sosem mutat direktben, hagyja a fantáziát szárnyalni, ami köztudottan képes mindent még durvábbra színezni.

Alapvetően semmi forradalmi nincs benne, mégis zseniális, pedig "csak" intelligens figurákat helyez egy horrorfilmekben már sokszor látott helyzetbe, akik annyira realisztikusan, logikusan, emberszerűen cselekszenek, hogy maximálisan átélhetővé és élvezhetővé teszik a sztorit.

134, Campfire Tales (1997):

A film gyakorlatilag öt rövid történetet tartalmaz, és annak ellenére, hogy egyik sem hosszabb 30 percnél, sikerül nagyon hamar unalomba fulladniuk, eredetiség és szórakoztatóság szempontjából pedig azon sztorik szintjén mozognak, amivel általános iskolás kölkök próbálják ijesztgetni egymást éjszaka egy tábortűz mellett, de már ott sem működnek, aztán egy ezerszer látott, elhasznált, kiszámítható csavar zárja le az igénytelen kliséfolyamot, ami végülis kiválóan illik a film egészéhez.
(És ez is a roppant eredeti, "Deep in the woods, no one can hear you scream." tagline-nal rendelkezik, haha..)

135, Stuck (2007):

Thomas Bardo elveszíti a munkáját, és az utcára kerül, de ez mind semmi ahhoz képest, ami azután vár rá, hogy Brandi, a fiatal és ambiciózus nővérke némi drog és alkohol hatása alatt elgázolja, majd halálra rémülvén és kétségbe esve tettének következményeitől, ahelyett hogy hívná a mentőket, vagy kórházba vinné, egyszerűen hazahajt, és otthagyja a garázsban a szélvédőbe szorult Thomast elvérezni..

Tanulmány arról, hogyan képes egy emberi lény a körülmények hatására seperc alatt lelketlen szörnyeteggé változni, ami mindig is ijesztőbb lesz bármilyen tömeggyilkosnál vagy emberevő bestiánál, pusztán azon egyszerű ténynél fogva, hogy tökéletesen igaz és bármikor megtörténhet, emellett Stuart Gordonnak sikerül egyetlen filmbe sűrítve kőkemény kritikát gyakorolnia a rosszul működő szociális szervezeteken és a bürokrácián, az impotens rendőrségen, a bevándorlással kapcsolatos problémákon, a lélekőrlő munkahelyeken, és az egész önző, gyáva, bizalmatlan, elidegenedett társadalmon, mindezt teszi úgy, hogy egy percig sem tűnik erőltetett morális fejtágításnak, megmarad elsősorban horrornak, némi kőkemény fekete humorral dúsítva.

kofferbácsi,

Ha így a finisbe érve kell 1-2 ötlet írok egy párat. Utánanéztem IMDB-n mindegyiknél szerepel a horror is a műfajnál.
Fido - Zombis vígjáték - már-már családi film.
Santa's Slay - a geekz-en szerepel is róla kritika részben ez is vígjáték
Maniac Nurses - Az Ilsa sorozatról jutott eszembe, amit a te ajánlásaid után töltöttem le. Ez afféle horror-softpornó magyar pornószínésznőkkel, én csak olasz nyelven láttam...
Metamorphosis - nagyon béna Magyar (co..) "Horror" Ganxta Zolival és Kern Andrással.
Black Sheep - új zélani horror vígjáték, harapós birkákkal
Vérszörf - már a címe is jelzi a színvonalat.
Kaptár 3 - elég jó hentelések vannak benne...

No.137. 2008-10-27 kora este

Boncasztal (Pathology)

Marc Schoelermann 2008-as filmje.

Ted fiatal, szépreményű orvos, aki új helyre kerül. Kollegái szemét sajnos első pillanattól szúrja – egyetlen fiatalembert kivéve. Lassacskán azonban Ted is beilleszkedik a környezetbe: együtt bulizik, piál és drogozik a kemény maggal. Akik közveszélyes őrültek mind: azon mesterkednek, hogyan lehet embereket megölni, lebukás nélkül a boncasztalra juttatni. Ted is belemegy a játékba, ám menyasszonya hatására időben észbe kap. Csakhogy ennek köszönhetően szembekerül orvosi esküt semmibe vevő társaival, és menyasszonya élete is veszélyben forog. Az összecsapás elkerülhetetlen.

Ezt a filmet horrorként hirdetik, ill. horror-krimiként. Bedőltem neki – igaz, hogy ez bármilyen műfajnak gyenge lenne. Hiába a bonctermi jelenetek sokasága, hiába a jó alapötlet – nem sikerült kihozni belőle igazán jót. Gyenge közepes. Kár érte.

Jó tanács: tartsd szem előtt, hogy az eskütétel komoly dolog. Ha elblicceled – lehet, hogy másnap már a boncasztalon ébredsz.

136, T.T. Sindrom:

Belgrád alatt húzódik egy elátkozott csatornahálózat, közepén a Kloáka névre hallgató, gonosz főcsatornával, minek fölé egy nyilvános wc emeltetett, ahova már a történelem kezdetétől fogva csak a társadalom legalja jár, kefélni, drogozni, nemkívánatos gyerekeket és hullákat eltüntetni, meg tartozik hozzá egy pokoli wc-s néni is, aki a hatalmas étvágyú Kloákát hivatott táplálni friss emberhússal.

Hihetetlenül hülyén hangzik, épkézláb történet és színészi játék csak nyomokban fedezhető fel benne, mégsem tudtam rajta röhögni, mert valami elképesztően beteges, undorító, sötét hangulata van, ami annyira erős, hogy önmagában képes megmenteni a filmet az unalmassá vagy nevetségessé válástól, és ez nem kis teljesítmény.
Annyira sikerült elkapni a hely atmoszféráját, hogy a néző jobban félti a szereplőket a budi falát vastagon borító, fél évszázados mocsok és különböző testnedvek keverékében tanyázó, eddig feltételezhetően ismeretlen organizmusoktól, mint a klotyót kísértő tömeggyilkostól, valamint hálát ad mindennek, hogy még nem találták fel azt a technikát, amivel szagokat is lehet továbbítani monitoron keresztül.

Már csak az egzotikum miatt is érdemes bevállalni, ritkán van szerencséje az embernek szerb horrorhoz..


OFF
Tepes, köszmindent, ezt a Maniac Nurses-t be is szerzem rögtön, a többit már vagy láttam, vagy hirtelen nem találom sehol, mai magyar filmeket meg azóta nem merek nézni, mióta egy tévedés folytán 2004-ben láttam a Mixet (bár az is csak co.).
Szerintem van annyi filmem, ami kitart a cselendzs végéig, de úgy sokkal szórakoztatóbb, ha tippeket adtok..
Ma estére a Troll 2, a Shock Waves és a Surf Nazis Must Die van beütemezve sok sörrel és haverokkal, nagyon durva lesz, már érzem..
ON

Kofferbátyám: Valahol a 60.-nál csatlakoztam a kibicelésbe, visszaolvasni meg lusta vagyok. De a Blob és a Thing nem igen volt még szerintem. Ezüst pisztolygolyó, Kedvencek temetője? Picsába, visszaolvasok. :-(

No.138. 2008-10-27 este

Jack Brooks: Monster Slayer

Jon Knautz 2007-es filmje.

Jack kisgyermekként végignézi, ahogy szüleit és testvérét szétcincálja egy szörny. Ez érthetően mély nyomokat hagy benne: még 20 évesen is lélekgyógyászhoz jár, meg minden. De nem csak a 20 éveseké a világ! Jack (amellett, hogy civilben vízvezeték szerelő) esti iskolába jár.

Tanára. prof. Crowley (Robert Englund személyesen) egyik reggel bazi nagy ládát talál új házának kertjében. Benne csontváz, meg egy dobogó, fekete szív, amely megeteti magát a dokival, aki lassan átlényegül. A teljes átalakulás egy óra közepén válik esedékessé. Crowley doki sokcsápos rémmé változik, és akit beszipkáz, abból förtelmes rém lesz. Itt már csak Jack klotyópumpája segíthet...

Ez kérem horror-paródia akart lenni. Helyenként el is kapja a fonalat, de többnyire elveszíti. Pedig ígéretesek a bevezető képsorok – csak azután 60 percig nem történik semmi (a nettó játékidő 80 perc). Sokkal jobbat lehetett volna belőle készíteni. Mondjuk Freddy bátyám hihetetlenül cool :)

Jó tanács: azért csak óvatosan a szörnyirtó-szuperhőssé avanzsálással! Még a végén mindenki megtalál majd: vámpírok, farkasemberek, kísértetek, zombik, Casper, a kicsi szellem... Csajozáshoz viszont kitűnő imidzs.
*****
A dolog az horrornak minősíthető? Mert akkor mindjárt nézem meg! Itt van a polcon, a DVD-k között. Egyik kedvencem!
Na jó: de akkor az Alien is horror.
Ezek inkább sci-fik, nem?
Hard mindegyik - de akkor is inkább sci-fik, és nem kifejezetten horrorfilmek.

Szerintem a Dolog horror. Alieneket már tényleg nem mertem, de szerintem az első és a harmadik horror. De lesznek itt nálam sokkal okosabbak is akik majd jól megmondják.

Alien filmeken és a Dolog-on is be lehet fosni, tehát horrorok. Nincs vita, megnézni, megírni!

137, Inagawa Junji no densetsu no horror:

A film hat híres japán ghost storyt dolgoz fel, melyeknek témái főleg a síron túli szerelem és barátság, igaznak bizonyuló urban legendek, valamint a világunk és a túlvilág közti vékony határvonal, és annak átjárhatósága.

Pont olyan, mint az összes többi szellemes ázsiai film, azzal az aprócska, de nem elhanyagolható különbséggel, hogy amit másfél órában kínszenvedés végignézni, az itt 15-20 percbe sűrítve kifejezetten élvezhető.


OFF
A Thing anno súlyos rémálmokat okozott kölyökkoromban, asszem tényleg ideje lenne már újranézni, kösz a tippet..
ON

Cserébe a cselendzs után kéretik a Kis Vukot is megnézni :-D

No.139. 2008-10-27 este

Alkonyattól pirkadatig 2. - A texasi vérdíj (From Dusk Till Dawn 2: Texas Blood Money)

Egy tökös csávókból álló banda nagy balhét fontolgat: egy mexikói bankot akarnak kirabolni. Egyikük úton van a találkozóra, amikor lerobban a kocsija. A Titty Twisterbe megy segítséget kérni. Azonban csak vámpírharapást sikerül összeszednie. Aztán elmegy a motelbe – és terjeszteni kezdi a kórt.

Ezt persze a többiek eleinte még nem tudják. Elmennek hát a bankhoz, és kezdik az akciót. A vámpírrá lett rabló azonban társaiból is vérszívókat gyárt. A nagy szlopálás közben megérkezik a rendőrség. A mexikói zsaruk különösen éles szeműek: rögtön feltűnik neki, hogy ezek nem hétköznapi bankrablók. Úgyhogy kezdőik a leszámolás.

Über tré film. Ennyi. Nem tudok rá mást mondani. Nincs hangulat, nincs feszültség, vannak felesleges jelenetek. Az első résszel összevetve pedig még szörnyűbb a kép. Gyengébb, mint a hajnali harmat. Nettó 80 perc baromság.

Jó tanács: ha már vámpírok közé keveredtél – végy példát Lusta Dickről! Nézd meg a Macskafogót, és épülj be.

Egy kis Miike a végére?
Audition? Ichi The Killer? :)

Na, én viszont az Ichi-t nem tartom horrornak.

138, Troll 2:

Az első dolog, ami felmerült bennem a mű megtekintése közben, hogy ennek vajon melyik korosztályt szánták célcsoportjául? Mert normális szülő ilyet nem mutogat a kölkének, hat éves kor felett viszont értékelhetetlen..

Ezt rögtön követte a "Mi ez? Mi eeez??!!" kérdés feltétele, ami egészen a film végéig folytatódott.. Anti-vegetáriánus propaganda? Gyerekfilm? Bizonyíték arra, hogy az emberiség megérett a pusztulásra? Néhány filmszakos főiskolásnak iszonyat betépve túl sok szabadideje és pattogatott kukoricája volt?

A végére megfájdult a fejem a "soundtracktől", meg a folyamatos visítozástól, de legalább elmondhatom hogy ezt is túléltem, és olyan feledhetetlen pillanatokkal ajándékozott meg, mint a popcorn-pornó, vagy azon tanulság, hogy a kolbászos szendvics mindenek felett győzedelmeskedik..


(Hogy nézné meg a Kis Vukot, aki ezt a csodát ajánlotta! (: )

139, Shock Waves (1977):

Egy csapat nyaraló véletlenül pont egy háború után ottfelejtett náci vízizombik lakta szigetnél szenved hajótörést..

Eléggé lassan indul be, és később sem lesz túl akciódús, némi kergetőzés után, a jócsajt leszámítva egyenként megfojtanak mindenkit az élőhalottak, oszt jóvan..
A búvárszemüveges zombik igen látványosra sikerültek, bár némi vér és néhány változatosabb halálnem nem ártott volna meg neki, de aki hozzám hasonlóan képes izgalmi állapotba kerülni pusztán a náci zombik gondolatától, az valószínűleg ezt is élvezni fogja.


(Jut eszembe, ha a Golden Nazivampir vom Absamot sikerült már valakinek beszereznie, az igazán megoszthatná velem a forrásait.)

Már láttam ám. Előtte nem hittem benne, hogy valaki képes 3 perc alatt megőszülni. :-(

Kofferbácsi:

A hullaégető tényleg remek film.
Herz bácsitól a Vámpír négy keréken tetszett még.

"Ismét egy zseniális csehszlovák találmány: az energiatakarékos versenyautó. Olcsó, gyors és minden más kocsit megelőz. Igaz, hogy kissé szokatlan üzemanyaggal működik: emberi vérrel."
(port.hu)

Persze semmi komolyra nem kell számítani, de egynek szórakoztató.

(ez még a hajnali adag folytatása, csak jobbnak láttam emésztgetni egy kicsit, mielőtt megszólalok)


140, Begotten (1991):

(Amennyiben létezik olyan ember, aki tervezi ennek megtekintését, az inkább ne is olvasson tovább, mert az egyetlen, de létező legnagyobb spoiler a filmmel kapcsolatosan az, ha előre tudjuk, hogy ki kicsoda, ami különben csak a végén, a stáblistánál derül ki.)

A Begotten könnyedén lehetne az a film, aminek folyamatos nézésére Alex DeLarge-ot kényszerítették a Clockwork Orange-ben agymosás céljából; vagy ami a Cigarette Burns c. MoH epizódban a közönséget dühöngő őrültté változtató, elátkozott filmszalagon található.

Dialógusok egyáltalán nincsenek, és legtöbbször lehetetlen pontosan megmondani, hogy mi történik éppen, ezért abszolút a néző aktuális hangulatára és érzéseire bízza magát, döntse el mindenki kedve szerint, hogy a művészet magasiskolája vagy éppen értékelhetetlen szemét-e ez. (Egyedül a három "főszereplő" "neve" nyújt némi mankót az értelmezéséhez.)
Íme az én kicsiny, abszolút szubjektív változatom:

Isten kibelezi önmagát egy borotvakéssel, majd véréből és szarából megszületik a Földanya, aki megtermékenyíti magát a halott Isten spermájával, s életet ad az Embernek, aki aztán rángatózó féregként vonszolja végig magát a Földön, miközben megerőszakolja a természetet, és még mikor nemz, sem életet ad, csak pusztulást és halált hagy maga után, mire egy életnyi agónia után végre visszadöngölik a földbe, ahonnan vétetett, s kezdődik minden elölről..

Ennek a filmnek nem célja a szórakoztatás. Ennek a filmnek a célja a szórakoztatás ellentéte: hogy feszengj közben; folyamatos ellenállhatatlan késztetést érezz a stop gomb megnyomására, de aztán ne legyél képes megtenni, hányingert kapj tőle; felháborodj rajta; halálra rémülj; ideges legyél, szomorú, depressziós... mindegy, csak érezz végre valamit, és lehetőleg szembesülj önnön eredendően kártékony, gyalázatos emberi mivoltoddal, és az egész élet értelmetlenségével.

Eme célkitűzését maradéktalanul teljesíti: olyan, mint egy iszonyatosan félresikerült trip, egy véget nem érő, monoton rémálom. Az irtózatos mennyiségű utómunkálat árán zizegőssé, kopottá, homályossá tett fekete-fehér képkockákból mindig éppen csak annyit lehet kivenni, hogy a bizonytalan foltokat bőségesen meg lehessen tölteni a néző legsötétebb, tudatos és tudatalatti félelmeivel, a hangeffektek pedig önmagukban képesek rövidtávon szorongásos tüneteket kiváltani, amiktől még jóval a film vége után is szinte lehetetlen szabadulni.

Számomra a nihilizmus filozófiájának zseniális, egyik leghatásosabb vizuális manifesztációja, de ez persze még távolról sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a film csak egy öncélú, unalmas, művészieskedő, blaszfém maszlag.


OFF
Az imdb szerint is horror, az egészestés hossz is megvan, ha ennek ellenére mégsem fér bele egy ilyen experimentális cucc a cselendzs kereteibe, továbbra is áll, hogy csak szóljatok, és sztornó.
ON

A Begottent egy jeles magyar blog ajánlása után leszedtem, de még nem volt lelkierőm megnézni, csakúgy, mint a Phylosophy Of A Knife-ot sem.

Azért a spoilerek miatt most ezt mégis átugrottam, szerintem karácsonykor a Santa's Slay, Black Christmas és Silent Night, Deadly Night után, de még az éjjeli Unicummal leöblített nihilista beiglizabálás előtt ideális választás lesz. Újévre készen állok majd a világ pusztulására, mint szokásosan... :D /off

omg, most látom mennyit rizsáztam, szorri..

vittorio, ezt a Vámpír négy kerékent te honnan szerezted be? mert érdekelne, de még karagargán sem találom, és az már tényleg durva..

_Henrik_, ebben az estben fogadd az (agy)halál torkából dicsőn visszatért, kőkemény hősöknek kijáró mélységes tiszteletemet és csodálatomat.
lassan már tényleg megnézem én is azt a szart, mert kezdem magam puhánynak érezni, a megőszüléstől meg már úgysem kell tartanom..

Ramiz, a Begotten nálam is itt figyelt évekig, mire végre rászántam magam, miután szomorúan konstatáltam, hogy a tervezett Surf Nazis Must Die élvezhetetlen minőségben van meg.. Megtekintését akkor ajánlom a legjobban, mikor az ember éppen öngyilkos akar lenni, de még egy kevés hiányzik a végső elhatározáshoz, haha..
A Philosophy of a Knife-ot meg csak azért nem mertem bevállalni, mert amilyen hosszú, azalatt végignézek három másikat, ami a cselendzs szempontjából előnyösebb.. (:

lol, a húgommal pont ma kezdtük el tervezgetni a közös, karácsonyi programot, ami filmek tekintetében teljes átfedést mutat a tieddel, csak mi már általában délután elkezdünk töményezni, a csodás hangulat elviselését megkönnyítendő..

No.140. 2008-10-28 délután

A fehér zombi (White Zombie)

Victor Halperin 1932-es filmje.

Két fiatal Madaleine és Neil esküvőre készülnek. Egy kedves(?) ismerősük, bizonyos Beaumont Haitire invitálja őket házasságot kötni, ahol ültetvénye van. A bökkenő, hogy ő maga vetett szemet a menyasszonyra. Egy Legendre (Lugosi Béla személyesen) nevű másik ültetvényeshez fordul segítségért, aki a nála dolgozó emberekből zombikat csinált. A különös páros Madaleine-ből is zombit varázsol – de Beaumont rájön, hogy nem ezt a lovat akarta. Közben a kétségbeesett Neil egy Burner nevű misszionáriustól kap segítséget, hogy megtalálja asszonyát. S így el is jő a végső leszámolás pillanata.

Nem orbitális nagy film, de (a saját idejében kezelve a dolgokat ugye) érdekes, hangulatos, klasszikus alkotás. Talán a filmtörténelem első zombifilmje. Érdemes megnézni.

Jó tanács: ha van rá sanszod, ezt a filmet Rob Zombie társaságában nézd meg, miközben volt zenekarát, a White Zombie-t hallgatjátok.

No.141. 2008-10-28 késő délután

Drakula (Dracula)

Tod Browning 1931-es filmje, Bram Stoker regénye nyomán.

A klasszikus Drakula-film. Renfield és Drakula (igen: Lugosi Béla ismét) Angliába tartanak hajón. Közben az emberek kicsit megpusztulnak. Renfield kicsit megőrül, később diliházba is kerül. A szanatóriumban Seward doki ügyel rá. Vele Drakula gróf meg is ismerkedik – nemkülönben Minával, Lucyvel és Harkerrel. Nem sokkal később Lucy különös tüneteket produkál. Szerencsére kéznél van Van Helsing doki, aki megorrontja, hogy itten bizony vámpír van a dologban. Kezdődik is a vadászat.

Mi lehet erről mondani? Klasszikus, örökzöld, fantasztikus. Lugosi Bélánk pedig leiskolázza a mai vámpírokat: szuggesztív és őrült.

Jó tanács: vámpír ellen csak doktoroknak van esélyük. Ha idehaza találkozok eggyel, majd riasztom Csernust és Czeizelt.

No.142. 2008-10-28 kora este

A fekete macska (The Black Cat)

Edgar G. Ulmer 1934-es filmje, Poe azonos című novellája alapján.

Werdegast doktor (Lugosi Béla) 15 év orosz hadifogság után visszatér Visegrádra, hogy bosszút álljon egykori bajtársán, Poelzigen (Boris Karloff), amiért az elárulta hadosztályukat. Egy furcsa kastélyban talál rá. Az öreg veterán sátánista főpap, mindenféle elborult miséket celebrál, meg ilyenek. Werdegast asszonya bebalzsamozva, kiterítve fekszik, lánya pedig valójában Poelzigen felesége. Csoda, ha teljesen megőrül. Közben pedig egy baljós, fekete macska is a környéken somfordál.

Két, klasszikus horrorszínész parádézik. Érdekes, hangulatos film.

Jó tanács: igaz a régi babona: ha átszalad előtted egy fekete cindúr, nem számíts semmi jóra!
OFF
Lenyúltam kofferbácsi ötletét, és most egy kedves ismerősnél nézünk cselendzs-kategóriás filmeket. Csak ő kicsit régimódi fazon: se számítógépe, se nete. Viszont akad nála néhány klasszikus horror :)
A sarki netcaféból pötyögök, aztán rohanok vissza. Mivel van fent némi kaja, és - bevallom férfiasan - ital is.
Ha le tudok vergődni két szeszelés között, akkor majd dobok posztot még az éjjel. Ha nem, az azt jelenti, hogy KO :)
Kunyeráltam DVD-ket, úgyhogy lesz mit nézni, és holnap már realtime posztolok.
Addig is: bort, zúzát, vérességet, szeressük a horrorfilmet!
ON

No.143. 2008-10-28 este

A massza (The Blob)

Chuck Russell 1988-as filmje.

Egy kisváros mellett valamiféle meteorit landol. Egy öreg csavargó találja meg – vesztére. Ugyanis elszabadul belőle a massza, és bedolgozza magát az öregbe. Őt nem sokkal később három fiatal találja meg. Enyhén nagyot néznek, hogy mi a pálya, aztán beviszik a fickót a kórházba. Sajnos itt már nincs segítség.

Ezután pedig elszabadul a massza (ami leginkább egy hatalmas adag jóféle takonyra emlékeztet). Beborítja az embereket, kinyírja őket – ő pedig vígan növekszik. Vegyvédelmi ruhás pasasok érkeznek, hogy úrrá legyenek a helyzeten, de nem igazán sikerül nekik. Végül a két tinédzser főhős, Meg és Brian veszik fel sikeresen a harcot a messzi-messzi galaxisból érkezett trutymóval.

A film ugyan tulajdonképpen remake, ennek ellenére egészen jól sikerült. A színészi alakítások(?) mondjuk elég gyengék – de hát ez igazából egy korai tinihorror (félig-meddig legalábbis). Vannak benne jó jelenetek, néhány szép megdöglendés, kitűnő zene, és egyedi, hatásos atmoszféra.

Jó tanács: állj hátrébb és töröl ki az orrod, ha velem beszélsz!

No.144. 2008-10-28 késő este

A dolog (The Thing)

John Carpenter klasszikusa 1982-ből.

Egy antarktiszi kutatóállomásra egy kutya és üldözője érkezik. A helybéliek, más választás híján lelövik az idegent, a kutyát pedig befogadják. Aztán megkeresik a hőbörgő fickó bázisát, ahol különös dolgokat találnak. Egy furcsa, szétégett hullát, egy filmfelvételt, és valami jégbe vájt hatalmas akármit – vagy annak a helyét. Estére a kutya megkezdi szörnyű átalakulását.

Az amerikaiak szép lassan rájönnek, hogy a norvég srácok valamiféle földön kívüli létformát szedtek ki a jégből, ami nem éppen barátságos. Átlényegíti magába más élőlények struktúráját, célja pedig a monopolhelyzet megteremtése. MacReady pilóta (Kurt Russell) vezetésével felveszik a küzdelmet a lénnyel, aki már lehet, hogy ott lappang mindnyájukban.

Kiváló atmoszféra, gyönyörű képek, briliáns zene (Ennio Morricone a szerző), hatásos színészi játék. Óriási, fenomenális, klassszikus, minden idők egyik legjobb sci-fi horrora. Kisgyerekkorom óta nem is tudom, hányszor láttam már – de még mindig élvezettel nézem végig.

Jó tanács: a befogadott állatokat először oltásban kell részesíteni. Lángszóróval csak abban az esetben támadj rá, ha bizonyítottan negatív szándékú kozmikus létforma bújik meg benne!
OFF
Sorry, kissé megkésett kommentért! Sok volt a jager. Most már remélhetőleg péntek éjfélig realtime nyomom a zagyvaságaimat.
A kérdés? Hány filmet lehet megnézni három nap alatt? 50-et? Tudja valaki mi a Guiness-rekord? A tegnapi/ma éjjeli beszélgetések hatására úgy döntöttem: jöhet a világcsúcskísérlet. Nem lesz hivatalos - de ezt tekintem a felkészülésnek az igazira.
Kezdődik. Kezdődik!!
ON

Kofferbácsi:
A Vámpír négy kerékent valami német csatornáról vettem fel régen, de asszem ment a magyaron is egyszer. Az lehet, hogy nem lesz könnyű hozzájutni. Ki kell várni.
Viszont akkor ajánlok egy Ulli Lommel filmet: Tenderness of the Wolves. Egynek mindenképp érdekes.

No.145. 2008-10-29 napközben

Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead)

George A. Romero 1968-as filmje.

Egy testvérpár apjuk sírját koszorúzza meg, azonban a semmiből egy sétáló hulla veti rájuk magát. Barbara el tud menekülni, és egy elhagyott háznál köt ki. A tulaj kifektetve, és ráadásul akad néhány zombi itt is. Szerencsére egy úriember épp időben érkezik megsegíteni a kishölgyet. Ezt követően elbarikádozzák magukat a házban. A pincéből előkerül még öt ember, azonban ez nem is olyan jó, mint hinnénk. A kiélezett helyzetben (odakint nyüzsögnek a zombik) a bent rekedt túlélők egymás ellen fordulnak. Happy end abszolút nincs.

Fekete-fehér kultfilm, némi társadalomkritikával és mondanivalóval. Kitűnő zene, kiváló, hátborzongató atmoszféra. A színészi alakítások azonban helyenként olyan szinten túljátszottak, hogy ahhoz képest a Lugosi-filmek sehol nincsenek. Túl sok a tv-híradós felvétel, amelyeket valami mással, máshogyan kellett volna helyettesíteni. Engem legalábbis baromira zavart, hiába töltötték meg tartalommal. A mögöttes mondanivaló rendben van: értem, bár nem mindenhol értékelem. Ezzel együtt nagyon nagy film.

Jó tanács: csak egy ötlet: készítsenek celebes túlélőshow-t zombikkal! Azt még én is megnézném :)

No.146. 2008-10-29 napközben

Holtak hajnala (Dawn of the Dead)

George A. Romero 1978-as filmje.

Az emberiséget különös járvány fertőzi meg: a holtak visszajárnak. A filmben két tudósító menekül a zombik elől. Találkoznak két rendőrrel, és egyesült erővel elcsaklizzák a tv-csatorna helikopterét. Menekülés közben persze átélnek egy-két csetepatét, végül egy elhagyatott bevásárlóközpontban húzzák meg magukat.

Kedélyesen töltik mindennapjaikat: játszanak, szórakoznak, öltözködnek, zombikat ölnek. Közben az egyik rendőr odavész, és ráadásként fogytán vannak a készletek is. A csattanót mégsem ez, hanem egy motoros banda megjelenése jelenti, akik fosztogatni kezdenek a nagybótban. A zombik elszabadulnak, bejutnak mindenhová, főhőseink pedig az életükért küzdenek.

Terjedelmes, bőven ömlengő kis alkotás (az én változatom nettó játékideje 2 óra 17 perc). Ez már színes film, és meglátásom szerint kiforrottabb, mint az előző rész. Sokkal jobban vannak megoldva az üresjáratok: én a magam részéről ezt a bizonyos ’második részt’ sokkal jobbnak tekintem az elsőnél. Nagyon szép, jó hangulatú, máig hatásos zombifilm.

Jó tanács: ha összeomlik a kapitalizmus, és történetesen nincs pánikszobád – irány a legközelebbi pláza! Van benne minden, és biztonságos. Egy ideig...

No.147. 2008-10-29 napközben

Holtak napja (Day of the Dead)

George A. Romero 1985-ös filmje.

Egy föld alatti állomáson néhány tudós kísérleteket végez a zombikon. Az a céljuk, hogy újra embert, vagy legalábbis kontrollálható lényeket faragjanak belőlük. Egy kis csapat katona vigyáz rájuk. Csakhogy igen komoly ellentétek és feszültségek dúlnak a két tábor között. A magát főterminatornak képzelő százados a végén teljesen begerjed – éppen akkor, mire megmutatkoznak az első eredmények. A kis kolónia tagjai egymás ellen fordulnak, és a zombik is rájuk verik az ajtót.

Azt kell mondjam, valóban ez a trilógia leggyengébb darabja. Ez már ’csak’ slasher – igaz: annak egészen jó. Az átlagos horroroknál sokkalta jobb. Élvezhető, hangulatos, beteg kis film. Fincsi :)

Jó tanács: bár a film szerint egyes zombik is nevelhetők, én azért házikedvencnek mégis inkább kutyát, macskát és más effélét javasolnék.

Már nem trilógia, és már nem is ez a leggyengébb darabja.

No.148. 2008-10-29 kora este

Drakula (Dracula)

Francis Ford Coppola 1992-es filmje.

Ez a Drakula-feldolgozás azt a részt is érinti, hogyan is vált a gróf vámpírrá. Sok évszázaddal ezelőtt elveszítette feleségét, akitől megtagadták az egyházi temetést (mivel öngyilkos lett). Drakula elkeseredésében Isten ellen fordult, és vámpírrá lett. A történet a XIX. században folytatódik. Harker ügyvéd Erdélybe utazik, ahol a gróf személyesen tartja fogva kastélyában. Drakula Harkeren keresztül vásárolt ingatlanokat Angliában, és nemsokára útra is kél hajón. Harkernek közben sikerül megszöknie.

Visszatér hazájába, ám a gróf már ott van. Menyasszonyának barátnőjén kezdi a vérszívást, de igazából jogász barátunk nője, Mina izgatja; benne ugyanis rég halott feleségét véli felismerni. Harker s barátai Seward doki, Lord Holmwood és a texasi Morris Van Helsing professzor vezetésével szembeszállnak az évszázados élőhalottal.

Meglehetősen hosszú (kemény két óra), de nagyon szép, hangulatos film: igazi rémdráma. A színészek kiválóak; Gary Oldman zseniális Drakula, és a többiek is kitesznek magukért: Anthony Hopkins (Helsing), Winona Ryder (Mina), Keanu Reeves (Harker).

Jó tanács: menyasszonynál, vőlegénynél alapos reinkarnációs vájkálás nem árt! Ki tudja: talán egy nagyhatalmú élőhulla kedvese született újjá benne.
OFF
Chavez: ez így van. De ezt az eredeti trilógiáról írtam most. A negyedik darabró ld. No. 89-nél. És tényleg az a legszörnyűbb. Szerintem (is).
ON

Nem, nem! A Land Of The Dead a 4-ik, a Diary of The Dead az 5-ik. Ez utóbbi a béna. :)

No.149. 2008-10-29 este

Begotten

E. Elias Merhige 1991-es látomása.

Filmnek elég nehezen nevezhető nyomasztó vízió. Szöveg nincs, csak hangok és zörejek. A film fekete-fehér, és ráadásul szándékosan roncsolt, torzított képekkel operál. Erdei ház, amelyben egy férfi (később kiderül, hogy valóban hímnemű) kibelezi magát egy borotvával. Ezt követően előmászik belőle(?) egy nőalak, aki vele és mellette egyaránt kéjeleg. Ami ezután következik, az egymást kínzó emberszerű lények zavaros látomásának sorozata.

SPOILER! A végén derül csak ki, hogy a férfialak - God Killing Himself, a nő - Mother Earth, ill. az egyik megkínzott alak - Son Of Earth. SPOILER VÉGE

Bár érdekes kísérlet, de valahogy pont ott van a gubanc, amivel kifejezni akar. Az, hogy csak a stáblistáról derül ki, hogy ki kivel, az még elmegy. De az, hogy a film követhetetlen és értelmetlen, az már nehezen tolerálható. Értem, hogy miről akar szólni, mit akar kifejezni – csak ez nem a megfelelő eszköz. Szerintem. Lehet persze filmet forgatni a nihilről, meg a semmiről – csak éppen ez az eredmény. Ennyi erővel meg lehetne jelentetni egy könyvet tök üres, fehér lapokkal (persze lehet, hogy már van ilyen). Az életnek nincs értelme – lehet erről is filmet forgatni, persze (mondjuk ezt kábé 10 éves korom óta tudom) – csak annak éppen úgy nincs értelme Kísértetiesen emlékeztet Lynch Inland Empire c. alkotására (ill. Lynch filmje volt később). Az is merő zagyvalék.
De leginkább egy magyar film jelenetére emlékezetet. Azt hiszem ez volt A veréb is madár c. régi magyar alkotás. Ebben egy filmrendező azzal állt a milliomos elé, hogy feltalálta az antifilmet. A nézők ülnek a sötét teremben, a vásznon a nagy semmi, ugyanis a vetítőben az üres film pereg. Nos: Mr. Merhige majdnem ezt csinálta meg.

Jó tanács: ezt a filmet emós randira ajánlanám. Arra ideális.
OFF
Chavez: jogos!
Én vagyok a hülye. A holtak földjét most nem néztem meg - valószínű ezért keverem a szezont a fazonnal. Tavaly láttam (az ugye a Dennis Hopper-féle): nem tetszett. Talán egy fél fokkal a naplós felett van.
ON

(tegnapi adag, éjszakára én is csúnyán besöröztem, meg fáradt is voltam már)


141, Cujo (1983):

A család barátságos bernáthegyije elkapja a veszettséget, és terrorizálni kezdi Donnát és a kisfiát, akik a lerobbant autójukban keresnek előle menedéket..

Szerencsétlen kutya a könyv lapjaival ellentétben filmen már egy csöppet sem hat ijesztően, és a történet mögöttes tartalma is nagyban elvész, de még így is a jobban sikerült King adaptációk közé tartozik.


142, FeardotCom (2002):

Gonosz weboldal gyilkolássza a szerencsétlen hülyéket, akik megtekintik, de hogy ne legyen olyan egyértelmű a Ringu nyúlás, ezzel párhuzamosan egy pszichopata tömeggyilkos is tevékenykedik, realtime torture porn-t sugározva az interneten..

Legjobb pillanata Udo Kier mellékszereplése a legelején, de miután ő a harmadik perc után elhalálozik, csak egyre rosszabb lesz az egész, a végére meg már visszasírtam az Alone in the Darkot..
A történetnek semmi értelme nincsen, egyetlen jelenetre három logikai bukfenc jut, ráadásul még hosszú is (101 perces, de háromszor annyinak tűnik)..
Aki látott már számítógépet meg internetet, az főleg ne nézze meg, mert a falat fogja kaparni a tudományosság és az mérhetetlen intelligencia látszata érdekében időnként benyögött informatikai rizsák hallatán, melyeket ugyan ritkán használnak, de akkor hatalmasat ütnek..


143, Bad Reputation (2005):

Egy visszahúzódó szűzlányt megerőszakolnak a bedrogozott osztálytársai egy házibulin, majd még őt hibáztatják az egészért, és bekategorizálják a suli kurvájának. Megpróbálja elmondani az igazságot, de miután még alkoholista anyja sem hisz neki, nem meglepő, hogy inkább bekattan, kezébe veszi az irányítást, és nekiáll egyenként bosszút állni kedves barátain..

Alacsony költségvetéséhez képest meglepően igényes rape-revenge story, életszerű karaktereket alakító tehetséges színészekkel, ötletes halálokkal.
Egészen hitelesen mutatja be, mekkora szívás, ha valakit kiközösítenek az iskolájában, valamint hogy micsoda művészi szinten képesek űzni a tinédzser lányok egymás halálra szekálását.


144, Schramm (1993):

Lothar Schramm leesik a létráról, mikor a vérfoltokat próbálja eltüntetni lakásának faláról, s miközben a földön fekszik haldokolva, emlékképei által felárul előttünk egy sorozatgyilkos lelkivilága.

A Schramm előtt agóniája közben lepergő életében nincsen egyetlen pozitív monumentum sem, minden frusztrációjának gyökere a női nemtől való félelme: szerelmes a szomszédjában lakó prostituáltba, de képtelen közeledni felé, ezért inkább egy bizarr felfújható gumibabán, és női áldozatainak különböző pozitúrákba rendezgetésében éli ki szexualitását, majd éjjel-nappal bünteti magát emiatt: kalapáccsal ver szöget a hímtagjába, és folyamatosan egy rettenetes vagina dentatával álmodik (ami ezúttal tényleg gyönyörűen szimbolizálja a rettegést a nőktől, nem csupán a sokk faktor miatt került a műbe), miközben ártatlan vágyainak tárgya csupán egy tengerpart, a szomszéd nő, vagy hogy kisfiú lehessen újra.
A felkavaró képi világánál és a brutális gyilkosságoknál csak Schramm belső tragédiája sokkolóbb, egy olyan individuumé, aki képtelen az érzéseinek kifejezésére, ezért szeretete sosem találhat viszonzásra, és örök magányra ítéltetett.


145, Maniac Nurses (1990):

Egy nővérszálló mindennapjaiba enged betekintést, melynek lakói többek között az út mellett levadászott flagellánsok ostorozásával, kempingezőkre történő lövöldözéssel, és színvonaltalan erőszakos képregények olvasgatásával tengetik idejüket.

Keletkezésének körülményei valami olyasmik lehettek, hogy egy hc katonás leszbipornóból kivágták a durva szexjeleneteket, majd az így keletkező lyukakat azzal tömködték be, ami éppen kéznél volt (naplemente, útifilm Párizs szexshopjairól, néhány épület), majd az egészet egy elképesztően durva, pszeudo-szociológiai narrációval súlyosbították a végsőkig: egyszóval zseniális. A fél karomat odaadnám azért a cuccért, amit a készítők akkor tolhattak, mikor kipattant a fejükből az Elvis tetkóval született gyerek, vagy a Sztálinra gerjedő lány ötlete.

Eszembe jutott még pár. Van ez a Végső állomás, vagy Következő állomás vagy Középső végső végállomás vagy mia szar. Amikor a balesetet megúszók sorra mókásnál mókáabb halákt halnak. Szerintem azis horror. 2 része tuti van. Majdnem egy napi adag.

No.150. 2008-10-29 késő este

Pusztulás (The Plague)

Hal Masonberg 2006-os filmje.

Írni is nehezen tudok róla. Egy éjjel apuka pici kölke katatóniába esik. Berohan vele a kórházba, erre kiderül, hogy a világ össze gyereke bekómált. 10 évet ugrunk az időben. Családi drámák, meg minden, mígnem egyszer csak hopp – magukhoz térnek a gyerkőcök Olyan zombiszerű izé lett belőlük, de mégsem. Lassan kóvályognak, és kommunikálni sem képesek ugyan (legalábbis nem a hagyományos emberi módszerekkel), de fegyvert kezelni azt például tudnak. Az ezt követő képek néhány felnőtt meneküléséről és hősies küzdelméről szólnak. Mígnem csak egyetlen párocska marad, egy kézzel írott levéllel a zsebükben.

Egetverő, oltári nagy, erőltetett marhaság. Se füle, se farka. Én kérek elnézést!

Jó tanács: remélem az ’alig várom, hogy a srácok kirepüljenek a családi fészekből’ szöveget azért nem így gondoljátok...

146, Believers (2007):

Két mentős segélyhívást kap egy isten háta mögötti benzinkútról, ahol érkezésükkor egy lányt és halott anyját találják, majd elrabolja őket egy vallásos, matematikusokból, filozófusokból és egyéb tudósokból álló öngyilkos szekta, akik azt állítják, hogy előre megjövendölték a világ végét, és már azt is tudják, hogyan lehetne mindezt megúszni..

Viszonylag érdekes a sztori, egy idő után már maga a néző sem tudja mit gondoljon az egészről, a vége pedig kifejezetten ütős, bár lehet rá számítani, viszont (negatív értelemben) túl sok elvarratlan szálat hagy, mikor éppen magyaráz is csak némi inkoherens áltudományos humbugra telik tőle, pedig semeddig nem tartott volna kitalálni hozzá, vagy beemelni valahonnan érdekes metafizikai vagy matematikai elméleteket, és utána azokat boncolgatni a maszlag helyett, s akkor máris kapnánk egy élvezhető filmet, de ez így sajnos eléggé sovány, pedig az ötlet jó volt..

147, FinalCut.com (2001):

Egy férfi és egy nő házról házra jár, hogy öngyilkosságot elkövető embereket örökítsen meg egy weblap számára..

A házaspár megérkezik a helyszínre egy kézikamerával, az öngyilkos-jelölt röviden bemutatkozik és elsírja bánatát, majd a megbeszéltek szerint végez magával a neki szimpatikus módon, aztán a kétfős stáb kommentálja az egészet, úton a következő tizenöt perc hírnévre vágyó szuicid hülyéhez.

Helyenként megpróbál a kétes értékű valóság-showkra reflektálni, azoknak görbe tükröt tartani, vagy a szenzációéhes, botrány- és bulvárzabáló társadalmat kritizálni, de tartalmilag iszonyatosan sekélyes, sosem derül ki, hogy a párocska miért csinálja ezt az egészet, a karakterek kidolgozatlanok, a halálok az ál-dokumentarista stílus ellenére is megcsinálnak hatnak (néhány oldalon azzal hypeolták a filmet, hogy valódi anyag, és a végén Lloyd Kaufman is öngyilkos lesz, haha), és a történet repetitív jellegének jóvoltából fokozatosan egyre unalmasabbá válik az egész, és korántsem annyira sokkoló és provokatív, mint amennyire az szeretne lenni.

(Még így is kenterbe veri a hasonló témájú FeardotCom-ot, de az is biztos, hogy egy darabig nem nézek olyan filmet, aminek a címe com-ra végződik..)

148, The Hamiltons:

A Hamiltonok távolról szemlélve csak egy szokásos diszfunkcionális családnak tűnnek: szüleik halála után a homoszexualitása és a családfő rákényszerült szerepe miatt frusztrált David, Darlene és Wendell, az egymással túl szoros kapcsolatot ápoló kétpetéjű ikrek és a legfiatalabb, hiperérzékeny Francis kénytelen egyedül boldogulni az életben, ráadásul a helyzetet tovább fokozza egy sötét, családi titok..

Idegtépő, kamaszkorú kölköknek szánt családi dráma a felnőtté válás és rokonaink elviselésének nehézségeiről, némi vérrel felhígítva, bár a Butcher Brothers néven futó rendező/forgatókönyvíró párosnak sikerült a nevüket is meghazudtolni, ugyanis a nagyritkán bekövetkező hentelésből sem látszik semmi, de mindegy is, mert az sem segített volna rajta..

149, The Reaping (2007):

Pocsék bibliai horror főszerepben egy misszionáriussal, aki úgy kitért a hitéből, hogy most azzal tölti az idejét, hogy különböző isteni csodákat és jelenéseket leplez le, aztán mégis kénytelen újra megtérni, mikor a szeme előtt játszódik le ismét a tíz csapás..

Pofátlanul nyúl a vallásos horrorok legjobbjaitól (pl. Ómen, The Exorcist, Rosemary's Baby), de még azt is rosszul csinálja, bár a felvezetés kifejezetten jól sikerült, miután elkezdenek felpörögni az események, hihetetlen sebességgel válik önmaga félresikerült paródiájává, és kínos röhögés közepette végtelenségig elhasznált klisékbe, kiszámítható fordulatokba és nevetséges CGI sáskákba fullad, miközben egy démoni gyermek gonosz pofákat vágva tesz hamvába holt kísérleteket a félelmetesség-faktor nulla fölé rugdosására.

No.151. 2008-10-30 reggel

Az ördögűző (The Exorcist)

William Friedkin 1973-as klasszikusa, William Peter Blatty regényéből.

Akad, aki nem ismeri a történetet? Két pap és egy anya küzdelme egy Sátán által megszállt kislányért. Chris kislánya, Regan olyan tüneteket produkál, amelyekkel az orvosok nem tudnak mit kezdeni. Amikor a kislány már hátracsavarja a fejét, és férfihangon kezd beszélni, nyilvánvalóvá válik, hogy itt a tudomány nem segíthet. Chris egy fiatal paphoz, bizonyos Karras atyához fordul segítségért.

Szegénynek van gondja elég: még a gyilkosságiak is rászálltak egy haláleset miatt. Ezzel együtt elvállalja a gyerkőcöt, de hamar rájön, hogy egyedül kevés lesz hozzá. Ezért ő is segítséget kér, és az idős, tapasztalt Merrin atyát rendelik ki mellé, aki nemrég egy ásatáson különös dolgokat talált. Azonban úgy tűnik még a két pap együttes ereje is kevés. Amikor Merrin végzetes kudarcot vall, Karras elkeseredett lépésre szánja el magát.

Kitűnő alakítások (Merrin atya szerepében Max von Sydow brillírozik), kiváló atmoszféra, mesteri rendezés, gyönyörű képek – igazi rémopera. Örök klasszikus.

Jó tanács: a Gonosz elűzését inkább bízd a profikra! Szellemirtók, Scoob Doo és csapata, ha pedig minden kötél szakad, jöhetnek a magyar celebguruk.

150, Frontière(s) (2007):

Egy kis csapat a zavargások sújtotta Párizsból Amszterdamba próbál szökni egy rakás pénzzel, ám egy baleset folytán kénytelenek szétválni, ezért találkozót beszélnek meg egy határmenti kis hotelben, amit szerencsétlenségükre egy belterjes, szadista, kannibál, náci család üzemeltet..

Stilisztikailag és tartalmilag egyaránt inkoherens, következetlen klisé- és idézetgyűjtemény számos más horrorból, de legalább nyakig úszik a vérben, bár a végére már a főhősnőhöz hasonlóan nekem is rendszert csinált az idegeimből..

151, Masters of Horrror S1 E1: Incident on and Off a Mountain Road:

Ellen hazafelé tartva egy kihalt hegyi úton belerohan egy út szélén hagyott, üres autóba és lerobban, majd az erdők szokásos lakója: egy pszichopata tömeggyilkos is megpróbálja még jobban elcseszni az estéjét, de többek között a pasija által nyújtott kőkemény kiképzés hatására Ellen megedződött, és nem adja egykönnyen magát..

Ezen filmecske alapján semmiképp nem nevezném Don Coscarellit a horror mesterének, de tény, hogy kellőképpen pörgős és véres ahhoz, hogy egyszer-kétszer elszórakozzon rajta az ember, és az ötven perces hossz is sokat dob rajta.

152, Masters of Horrror S1 E2: H.P. Lovecraft's Dreams in the Witch-House:

Egy csóró egyetemista egy düledező, 17. századból ottragadt boszorkány által kísértett, s ezért kifejezetten kedvező árfekvésű hotelben vesz ki szobát tanulmányainak idejére, majd egyre csökkenő meggyőződéssel ignorálja az ott rátörő rémálmokat, és a kedves szomszéd figyelmeztetéseit egy gonosz patkányemberre vonatkozóan.

Ismét egy tisztességes Lovecraft adaptáció, ismét Stuart Gordontól: sokat sikerült átadnia a novella hangulatából, és az olyan lovecrafti elemekből, mint a félelem az ismeretlentől, az irányítás és a józan ész elvesztésétől, vagy hogy a boszorkányok létezését a szokásos misztikus humbug helyett puszta fizikával magyarázza meg, s bár a vége egy kissé gyengére sikerült, összességében kellemes és élvezhető.

153, Masters of Horrror S1 E3: Dance of the Dead:

A tizenéves Peggy elvesztette nővérét, és most túlzottan protektív anyjával éldegél és annak éttermében dolgozik egy poszt-apokaliptikus társadalomban, mígnem egy helyi vagány elcsábítja, és anyu tudta nélkül kilóg vele éjjel egy trendi Doom Room nevű helyre, ahol hullatáncoltatással szórakoztatják a nagyérdeműt..

Kedves ötlet, hogy a filmben a zombik nem vérszomjas ösztönlények, csupán a kábeltévé-hiányban szenvedő közönség szórakoztatását szolgáló tehetetlen testek, de a legjobb benne az, hogy bárki könnyedén magára (vagy ha kevésbé önkritikus és/vagy szerencsésebb akkor a környezetére) ismerhet a Doom Room unatkozó, mindentől megcsömörlött, nihilista, motiválatlan erőszak-függő és annak folyamatos látványától deszenzitizált nézőinek sorában.
Ezúttal a másodpercenkénti vágások sem hatnak zavarónak, vagy oda nem illőnek, mert ez a fajta szerkesztés itt kiválóan rímel a megszokottá vált, mindenhonnan megállíthatatlanul ömlő erőszakra.

154, Masters of Horrror S1 E4: Jenifer:

Frank Spivey, a viseltes rendőrtiszt véletlenül egy gyilkossági kísérlet szemtanúja lesz, és megment egy deformis fiatal lányt, kinek neve: Jenifer az utolsó dolog, ami elhagyja az őt húsbárddal kergető férfi száját, mielőtt kileheli lelkét. Mikor Frank rájön, hogy a lánynak nincs hova menni, úgy dönt hogy hazaviszi, amit felesége és fia nem igazán értékel, főleg miután felfalja a család macskáját, de addigra a férfi már annyira Jenifer megszállottjává válik, hogy fokozatosan elveszíti szabad akaratát, józan eszét, majd az életét is, mire rájön hogy a lánynak a folyamatos szex mellett másra is fáj a foga..

A legvéresebb, egyben legerotikusabb és az egyik legjobb MoH epizód, bár sokadszori megtekintése után sem vagyok képes rájönni, hogyan tud egy kommunikációképtelen, torz arcú nő ennyire vonzó lenni, számomra többek között ebben rejlik a zsenialitása..

155, Masters of Horrror S1 E5: Chocolate

Az elvált Jamie egy nap csokoládéevés után egyfajta összeköttetésbe kerül egy gyönyörű nővel: időnként képes a szemein át látni, és érzi, ami a nő érez. Valami rejtélyes oknál fogva beleszeret a nőbe, és nekiáll felkutatni, miután a szemein keresztül tanúja lesz egy gyilkosságnak..

Sosem tudtam igazán értékelni Mick Garris filmjeit (a The Stand kivételével), és ezen a Chocolate sem változtatott: jól és ötletesen indul, de lassú is, lapos is, úgyhogy fokozatosan elveszti az ember a figyelmét közben, a vége pedig kifejezetten gyenge, és túl sok elvarratlan szálat hagy..

156, Masters of Horrror S1 E6: Homecoming:

Az USA épp aktuális elnöke, miután különösebb ok nélkül ment bele egy háborúba, jó ötletnek tartja az egyik választás előtti kampánybeszédében megemlíteni, hogy azt kívánja, bárcsak visszatérhetnének a hősi halált halt katonák, és elmondhatnák, mekkora öröm számukra, hogy az életüket adhatták az országért.. Nos, vissza is térnek, de nem egészen ezzel az indokkal..

Politikai szatíra zombikkal, amit még nekem is sikerült végignézni, ami nagy szó, mert hajlamos vagyok már az "elnökválasztás" szó hallatán mély álomba merülni..

157, Masters of Horrror S1 E7: Deer Woman:

Dwight Faraday, a kiégett rendőrtiszt bizarr gyilkosságok ügyében nyomoz, melyeknek áldozatait a józan észnek teljesen ellentmondva látszólag egy szarvas taposta agyon, és mindig volt egy gyönyörű nő is a tett színhelyén..

Kellő mennyiségű vérrel és humorral átitatott történet arról, hogy a mítoszok néha igaznak bizonyulnak, a szarvasnő szerepében egy olyan brazil szépséggel, aki úgy néz ki, mintha Penélope Cruzt és Monica Belluccit keresztezték volna, és még némi visszautalgatás is történik az An American Werewolf in Londonra.

158, Masters of Horrror S1 E8: John Carpenter's Cigarette Burns:

Kirby Sweetman, egy becsődölt mozi tulajdnosa megbízást kap egy egyszerre hátborzongató és komikus gyűjtőtől (Udo Kier alakítja, ami mindig nagy öröm), hogy találja meg az Le Fin Absolue du Monde című elátkozott horrorfilm egyetlen kópiáját, melynek első és egyben utolsó vetítése során a közönség erőszakos, dühöngő őrültté változott. Mivel Kirby rengeteg pénzzel tartozik az apósának, és maga is kíváncsi, igent mond az ajánlatra..

Sötét, szürreális rémálom arról, hogy mennyiben képes egyetlen film megváltoztatni a néző életét, némi fekete humorral fűszerezve. Ez volt az első MoH epizód, aminél sajnáltam, hogy csak egy órás..

159, Masters of Horrror S1 E9: The Fair Haired Child:

Egy házaspár elrabol egy tinédzserlányt, és későbbi felhasználásig a pincébe zárják, ahol megismerkedik a párocska rég halott, az évek folyamán kissé megzombult fiával, és lázadó kamaszokhoz méltón együtt szervezkedni kezdenek az elnyomó szülői akarat ellen..

Unalmasan hömpölyög klisék tengerén a kiszámítható befejezésig, ráadásul a főszereplő nagyban szenved a női horrorkarakterek szokásos hibáitól (lásd. antipatikus, életképtelen butaliba).

Kofferbácsi megindította a hajrát :D

Kofferbá, ez így nem lesz jó. A Masters of Horror egy sorozat és nem film, márpedig a kiírásban "horrorfilm" szerepelt. Még konzultálok az ügyben Wostry Mesterrel, de azt javaslom, kezd újra a számlálást 151-től.

Beyonder, Ohh, bocsánat, azért mertem elkezdeni újranézni, mert VicGilson is posztolt már belőle legalább három részt, és akkor senki nem reklamált, úgyhogy bátorkodtam feltételezni, hogy ez azt jelenti, hogy rendben van..

Konzultáltam a Mesterrel, aszondta, hogy érjen a MOH is.

könyörgöm, legyen má' döntetlen...!!!!:-D

Beyonder, Micsoda szerencse, köszönöm!
(Pedig már kezdtem némi halovány örömet érezni, hogy ha kezdhetem elölről 151-től, akkor feltételezhetőleg úgysem nyerek, és mehetek végre aludni.. (: )

ringsider, még lehet hogy az lesz belőle, bár egyelőre nem tudni hogy VicGilson hol tart, emlékeim szerint valami filmnézési világrekordot akart felállítani a cselendzs utolsó három napjában..


160, Masters of Horrror S1 E11: Pick Me Up:

Miután a busz, amin utazik lerobban a semmi közepén, Stacia úgy dönt, hogy inkább gyalog teszi meg a maradék utat. Tervét egy stopposokat gyilkoló kamionsofőr és egy kamionsofőröket gyilkoló stoppos próbálja meghiúsítani, akik egyfajta versenyt rendeznek azért, hogy melyikük vadászhassa le..

Annyira nonszensz az egész, hogy a történet teljesen kiszámíthatatlan, annak ellenére, hogy dugig van klisékkel, amiket annyira eltúloz a karakterekkel egyetemben, hogy a szokásos sorozatgyilkosos kergetőzés helyett végül egy szórakoztató fekete komédia kerekedik ki belőle.

hehe.
azt hiszem, én lettem az utolsó. :D:D:D
a 2009-es csellendzsig munkahelyet váltok, aztán megpróbálok ismét geek-király lenni.

mondjuk ha még ma megnézek kb. 200 horrort, akkor nyerhetek simán...

alvwen wintwex, nekem könnyű, mert kábé a cselendzs felénél ismét munkanélkülivé váltam (a két dolog független egymástól, haha), meg előtte is otthonról dolgoztam, úgyhogy időm mint a tenger.. (:

161, Masters of Horror S2 E1: The Damned Thing:

Kevin Reddle gyerekkorában tanúja volt annak, ahogy apja lemészárolja anyját, majd lemészároltatik valami stuff által (sosem derül ki, mi az konkrétan, valami olajszörny, damned thing, oszt jóvan), felnőve pedig sheriffként dolgozik, miközben mindennapjai rettegéssel telnek attól, hogy a cucc visszajön érte. Persze így is lesz..

A főszereplőnek látszólag semmi funkciója nincs azon kívül, hogy katalizátorául szolgáljon az eseményeknek, amiknek viszont meg értelme nem sok van, és nemigen kerülnek megmagyarázásra sem, így a végén kapunk egy nagy büdös semmit, néhány effekttel feljavítva.. (Ennek ellenére már vagy tízszer láttam, mert a kalapácsos jelenettől mindig azonnali, ötperces röhögőgörcsöt kapok..)

Tényleg a döntetlen lenne a király, akkor egyikőtök se "dolgozott" volna hiába. tessék éjfél előtt bevárni egymást! :) Szerintem ilyen mennyiségért a geekz stábja is simán odaadja a megosztott címet nektek akik fogyasztói szempontból váltatok MoH-rá. :)
Ha ma már nem jönnék erre, akkor gratula nektek ehhez a teljesítményhez és gratula a győztesnek, ami remélem győztesek! :)

162, Masters of Horror S2 E2: Family:

Harold Thompson unalmasan tengeti átlagos mindennapjait egy amerikai kisvárosban, gyermekei és felesége körében, azt a tényt leszámítva, hogy népes családját gyakorlatilag felöltöztetett csontvázak alkotják. A bonyodalmak ott kezdődnek, mikor megismerkedik a frissen szomszédjába költözött házaspárral..

Kapásból úgy kezdődik, hogy a kamera szép lassan végigpásztázza a csendes, idilli kertvárost, bejárja az otthonos, rendezett házat, majd öt perc után megállapodik a pincében, ahol Harry éppen savat locsol egy hullára, majd közli vele, hogy "Sajnálom apa, ebédidő van", és elhúz.. És ez még csak a legeleje, később még betegebbül brutálisan vicces lesz.. Nem is akarok sokat lelőni belőle, szerintem a második széria legjobb része.

Nehogy döntetlen legyen már! :o
Ha már ennyit kűzdöttetek, akkor legalább egyikőtök dicsősége legyen teljes. A második helyezettet különben is elzavarjuk és örökre bannoljuk a blogról. Mi nem szeretjük a veszteseket. :)

Már többször elhangzott, de megismétlen: eszetlen, brutális, kegyetlen halálmaratont tartottatok mindketten, le a kalappal, én negyedúton lemészároltam volna a családomat egy baltával!

A megtisztelő címet Wostry Feri osztja majd ki gondolom holnap vagy ma éjjel, részemről tiszteletem jeléül egy-egy Unicumra szeretném meghívni a két versenyzőt jövő hét valamelyik estéjén egy kis alkoholizálás keretében... :D

Chavez, galád önző szívemből szóltál.. (:

Ramiz, köszi mégegyszer, amúgy én már hetek óta maszkos gyilkosokkal meg zombipornóval álmodom, és a minap majdnem szarrávertem egy ellenőrt, meg a gerincbántalmaim is kiújultak a sok gübbedéstől a monitor előtt, úgyhogy azért nem múlt el ez nyom nélkül, de ha kapunk unicumot, már megérte.. (:


163, Masters of Horror S2 E5: Pro-Life:

Egy vallási fanatikus apuka az imbecil fiaival karöltve megpróbálja kimenteni a sátántól terhes lányát egy abortuszklinikáról, akit egy Rambo-szerű doki vesz védelmébe..

Egyszerűen borzalmas: az egyrétegű wc-papír vékonyságú karaktereket és a szájukba adott bárgyú dialógusokat akár a barátokközt készítői is írhatták volna; képes a mobiltelefonok korában játszódó történetben elsütni azt a klisét, hogy apuka az alaposan kitervelt, bravúros harci taktika részeként elvágja a telefonzsinórt, ezzel elszigetelve a kórházat a külvilágtól, ami amúgy is pont egy erdő közepén fekszik véletlenül..
Egyedül az az öt perces jelenet értékelhető, mikor szerencsétlen csajból végre kislattyan a hiperbrutál démoni fattyú..

164, Masters of Horror S2 E10: We All Scream for Ice Cream:

Egy csapat büdös kölök addig szekálja a helyi fagyisembert, aki mellesleg egy enyhén retardált bohóc, míg véletlenül ki nem nyírják, de az később visszatér a sírból pokoli fagyikészletével egyetemben, és saját ivadékaik segítségével áll bosszút a közben felnőtté khmm...érett bagázson.

Szerintem a fagyihorror a világ tíz legjobb találmánya között foglal helyet, ebben még grátisz bohóc is van, ami tovább emeli a mű fényét eredendően hátborzongató mivoltával; imádnivalóak az effektek, ahogyan a kis szadisták vére és belei olvadt jégkrémként folynak szét a flaszteron, vagy éppen ahol; néhány kedves kis poén is helyet kapott benne..
Agyatlan baromság, de annak tökéletes.

én fejenként két szilvát fizetek!

lol, hogy gyűlnek a természetbeni felajánlások, ez igazán motiváló.. (:


165, Masters of Horror: S2 E12: The Washingtonians:

Mike Franks családjával együtt nagyanyja halála után annak házába utazik, ahol egy véletlenül megtalálnak egy George Washingtont ábrázoló festménybe rejtett levelet, melyben az áll, hogy Washington előszeretettel fogyasztott gyerekeket, a csontjaikból pedig evőeszközt készített. Miközben a dokumentum eredetiségéről próbál megbizonyosodni, Mike óhatatlanul felhívja magár a a Washingtonians névre hallgató, a helység kannibál tradícióit továbbra is ápoló szekta figyelmét..

Nem tudja eldönteni, hogy horror vagy komédia szeretne-e inkább lenni, ennek eredménye egy idétlen (de nem vicces), horror elemekkel tarkított katyvasz. Nem tudom, mennyire szánták sokkolónak az ötletet, hogy Washington kannibál volt, de ha van is olyan ember, aki ezen képes lenne kiakadni, végül az sem fog, mert annyira komolytalan baromság az egész.

De hová tűnt VicGilson? :D

VVega, Jó kérdés, már nekem is feltűnt irtózatos hiánya.. Kissé hülyén fogom magam érezni, ha kiderül hogy 151-nél feladta, én meg még itt szenvedek.. (:


166, Masters of Horror: S2 E13: Dream Cruise:

A történet Japánban játszódik, ahol Jack Miller, az amerikai ügyvéd kavar a kliense feleségével, ezért az bosszúból ragaszkodik hozzá, hogy a következő mítinget a yachtján tartsák, mivel Jack egy gyerekkori trauma jóvoltából betegesen fél a víztől. Egyre távolabb kerülnek a parttól, aztán természetükből adódóan előkerülnek a különféle szellemek is..

Nagyjából attól a pillanattól kezdve lehet kitalálni a végét a hatalmas csattanóval egyetemben, meg az egész, legbénább j-horror klisékből összehányt történetet, mikor az ember a meghajtóba helyezi a dvd-t.. Sok hihetetlenül szar ázsiai horrort láttam már, de ez egészen új dimenziókat nyit meg a néző előtt. Csupán egy órás, mégis fájdalmasabb végigülni mint az egész Ringu szériát, a remake-eket is beleszámítva. A legdurvább az, hogy ebből a rettenetből másfél órás változat is készült, pedig már így is embertpróbáló feladat ébren átvészelni.


(Elnézést az egyre szaporodó elgépelésekért, szóismétlésekért, és egyéb hibákért, kissé régen aludtam már..)

167, Masters of Horror: S2 E3: The V Word:

Két konzoljáték-függő kölök úgy gondolja hogy a változatosság kedvéért jó ötlet lenne betörni éjjel a temetkezési vállalathoz, ahol az egyikük unokatestvére dolgozik, és megnézni néhány hullát élőben is, ám a helyszínen az unokatesó hullája és egy vámpír várja őket, aki meg is harapja egyiküket, a maradék meg szembeszáll a vámpírral..

Émelyítő, szentimentális dráma a két kissrác lapos barátságáról, némi vérrel nyakon öntve, hogy azért beleférjen a horror kategóriába.

Na, akkor most tapsvihar és üdvrivalgás közepette elhúzok aludni, és legalább egy hónapig nem fogok filmet nézni.. (:

akkor most ennyi???
és vége???
vígasztalhatatlanul szomorú vagyok...:-D
a geekz magazin jövő hónapi számában kihajtogatható kofferbácsi poszter lesz, annyi már bizonyos!!:-D