... amit filmrendezők követtek el.

Hogy csak a pénzért, vagy egyéb élvezetek miatt állnak néha 1-1 reklámfilm elkészítésének erejéig a multik szolgálatába a sztárrendezők, azt itt most nem fog kiderülni, a The Shiznit viszont összeszedte a 10 legjobbnak tartott műremeket, ez a lista következik most, de teljesen más sorrendben. A gyakorló reklámbuzik számára talán nem fog sok újdonságot tartalmazni, mivelhogy több klasszikus is helyet kapott benne, de az ismétlés és a tudás rokoni kapcsolatát figyelembe véve, ők se fognak rosszul járni. A listán egyébként több kakukktojás is van, többen ugyanis reklámokkal kezdték és csak később tértek át a mozifilmekre. Aki tud jobbat, az jelezze (és linkelje) a kommenteknél.

10. Wes ANDERSON: Amex, My Life, My Card (2006)

Szeretik a népek, ha a színész – vagy itt: a rendező – saját magán poénkodik, Wes Anderson filmje is erre épül. A 2 perces hossz viszont nem szerencsés, aki ráadásul nem vevő a rendező stílusára, az ezt is ugyanúgy erőteljes sznobulásnak fogja tartani, mint a filmjeit.

 

9. Spike JONZE: Gap, Pardon Our Dust (2005)
 
A megvalósítás nem annyira különleges, az ötlet viszont meglepő: Jonze azzal propagálja a Gap új kollekcióját, hogy a vásárlókkal szétvereti a régit, plusz az egész üzletet. A Gap illetékesei pedig beszopták az ötletet, igaz, csak 1 hónapig ment a reklám.




8. Tony SCOTT: BMW, Beat the Devil (2002)

Nem klasszikus reklám mivel majd 10 perces. 2002-ben a BMW úgy döntött, felkér néhány rendezőt, hogy forgassanak kisfilmeket az autóik köré. A legütősebb mindközül Scott dolgozata lett (pedig John Woo is indult), Clive Owennel és Gary Oldmannel a főszerepben. Aki persze rühelli Scott túlpörgetett stílusát, az ettől is hülyét fog kapni.

7. Michael MANN: Mercedes, Lucky Star (2002)

Mann gyakorlatilag összedobta egy fiktív Mann-film áltrailerét, Benicio Del Toróval a főszerepben. A helyszín természetesen Los Angeles, a kamera HD, a szűrő kék. Nagyon macsó, egyedül a zene túl lágy.

 

6. David FINCHER: Adidas, Mechanical Legs (2002)

Stílusos, energikus és precíz, igaz, nem túlságosan Fincheres.

5. Guy RITCHIE: Nike, Take it to the Next Level (2008)

Ritchie legjobb munkája a Blöff óta, a védjegyei mondjuk csak korlátozottan vannak benne (a gyors montázsokat azért ide vehetjük), a gengsztereket nehéz lett volna beleilleszteni a sztoriba (habár Vinnie Jones nyugodtan feltűnhetett volna). Hogy milyen lehet  futballsztárnak lenni - ahogy azt a Móricka elképzeli - azt ennél hatásosabban nem lehet bemutatni. Ráadásul cameózik benne Rooney, Materazzi a taplókirály, és a sátán földi helytartója, CR is.





4. Michel GONDRY: Smirnoff, Smarienberg (1998)

A klipjeihez hasonlóan Gondry itt is a perspektívával és a formákkal játszadozik, zseniálisan. A Wachowski-tesók állítólag innen lopták a bullett-time technikát.

3. David LYNCH: Sony, The Third Place (2001)

A Mester természetesen nem tagadja meg magát: elborult zene, bizarr képek, kellemesen szürreális hangulat. A PS2-ből 140 milliót adtak el (legtöbbet a konzolok történetében), gyaníthatóan azért nem csak ennek a reklámnak a hatására.

2. Jonathan GLAZER: Guiness, Surfer (1998)

Az első pár másodpercben még nem világos, hogy a fenébe kerülnek azok a lovak a tengerbe, és mintha szolid homoerotikus beütése is lenne a dolognak, de csak lüktet és lüktet a basszus, jönnek a közelképek, és robban az egész. Ahogy a csend beüt a végén, az hibátlan. Van benne némi Riefenstahl is.


1. Ridley SCOTT: Apple, 1984 (1984)
 
Legendás reklám 1984-ből, 1984 utalásokkal és Szárnyas Fejvadász-hangulatokkal. Csak egyetlenegyszer vetítették a Super Bowl szünetében. Jobb belépőt nem is kívánhattak volna a Macintosh-nak Apple-ék. (Azóta a politikai aktivisták is megremixelték már párszor.)