„Nem tudom, mik ezek. Nem tudom honnan jöttek. De megöljük mindet.” Hosszú évek óta nem hallottam filmben ehhez hasonló szöveget anélkül, hogy röhögnöm kellett volna rajta. De Antal Nimród és Robert Rodriguez megcsinálták. Végre adtak nekünk egy tinik igényeinek nem behódoló, trendi bullshit nélküli, igazán tökös és kemény férfifilmet, fasza csávókkal, nagy puskákkal, mindent belengő vadsággal és kegyetlenséggel, és persze tisztességes mennyiségű vérrel – ahogy azt kell. És bár a végeredmény így is messze van a tökéletességtől, azért bizony pokolian szórakoztató.

 Az elmúlt évek során Hollywoodban többször is megpróbálták a filmvásznon is feléleszteni a dühös zöld "óriás" legendáját, ám ezek a kísérletek többé-kevésbé kudarcba fulladtak. Ami eddig nem sikerült az amerikaiaknak, azt most megvalósították a bangladeshi kihívók. A film legalább olyan tökös lesz, mint a képregény, és még ebben az évben érkezik.

M. Night Shyamalan filmjeit már évek óta csak a zenéi miatt érdemes várni. Mindegy, hogy a hajdan még ígéretes új zseniként porondra lépett rendező milyen mélyre süllyed (és higgyétek el, Az utolsó léghajlítóval alighanem megcáfolja „mindig van lentebb” elvét), James Newton Howard mindig élvezetes (olykor pedig zseniális) score-okkal igyekszik tompítani a moziszékben átkozódó nézők szenvedéseit. Más kérdés, hogy Shyamalan legújabb opusán már ő sem képes segíteni. Hiába írt ugyanis lenyűgözően epikus, gazdagon hangszerelt, szép, ötletes, lendületes és változatos zenét, egy leheletnyi keleti beütéssel (erről a kínai vonós hangszer, az erhu gondoskodik, ami már a rajzfilmsorozatban is szerepet kapott), hogyha egyszer a film lapos, unalmas, fantáziátlan, sőt röhejes, és minden izzadságszag ellenére, nyoma sincs benne a megcélzott grandiózusságnak.

 A Joss Whedon által rendezésre kerülő The Avengers, avagy a Bosszú Angyalai képregény feldolgozásának munkálatai, még nem kezdődtek meg, de egy kreatív matéria már felütötte az interneten a fejét. Ez nem más, mint a film előzetesének egy 50'-es évekbeli hangulatba ágyazott, különböző filmekből összevágott, remekül feliratozott szösszenet, mely egyfajta fricskaként is felfogható a Comic-Con-on bemutatottal szemben. Ugyebár a forgatás még meg sem kezdődött, az elvakult rajongókat azért ki kellett engesztelni valamivel, ami végül egy remekül narrált, de egy képkockát sem mutató előzetes lett. A trailer-re akár egy játék is felépíthető lenne, ki hány filmet ismer fel az összevágásból, a klasszikusok kedvelői persze előnyben.

Szar az élet – főleg, ha kisstílű drogdílerként tengeted napjaid a lepukkant Koppenhágában, a ’90-es évek közepén, és egy felszínes nyájassága alatt kegyetlen szerb gengszternek tartozol egyre több és több pénzzel. Nicolas Winding Refn dokumentarista stílusú Pusher trilógiájának első darabja egy mocsokban, kilátástalanságban, bűnben, drogban és erőszakban dagonyázó, visszataszító miliő fájdalmasan hiteles, kisrealista látleletét nyújtja. Lényegét a szlogenje tökéletesen kifejezi: Nincs esélyed. Ragadd meg.

Újabb japán őrület: Masayuki Ochiai Kaidan Resturant (szó szerinti fordításban Kísértetek étterme, ettől függetlenül a nemzetközi forgalmazási cím Thriller Restaurant lett) című filmje egy gyerekeknek készült lágy horrorregény-sorozat adaptációja. Valószinűleg elég bárgyú lesz, bár az előzetesben vannak érdekes ötletek.

Simon Rumley új filmje (az első a 2006-os, elképesztő The Living and the Dead volt) az általam legjobban várt film. A cím valószinűleg program: hogyan látja egy brit az amerikai őrületet. A trailer hangulatos, átjön, mennyire jól van megrendezve a film, a vér pedig könnyedén folyik. :)