Utolsó kommentek

  • doggfather: Ha van a Pengének "előzménye", olyan film ami ihlette akkor ez az. Hogy ezután Joel Schumacher Bat... (2024.07.10. 07:02) Az elveszett fiúk (The Lost Boys)
  • Kerma: Nagyon jó film volt! Kössz a cikket! Üdv, Kerma (2023.06.12. 10:31) Párbaj
  • doggfather: Nagyon európai animációs stílusú és történetű messze nem gyerekmese. Fantasy minimális varázslatta... (2023.02.16. 11:22) Az utolsó egyszarvú
  • doggfather: A zsaruk becsülete, Kiképzés (light), A bűn mélyén. Három film amiből erősen merített ez az alkotá... (2022.04.05. 15:52) Brooklyn mélyén
  • josé73: @travis: Bizony, amikor Hemingway a háború alatt Eisenhower táborában tartózkodott, és üres borosü... (2021.09.16. 15:12) Filmkritika: 1408 (USA, 2007) ***
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Kocsmapult: Szuperhősválság, 1. rész

2014.03.21. 11:20 Rusznyák Csaba

shwolverine0.jpgAz utolsó nagy, mainstream szuperhős, akit felszívott magába a popkultúra globális szivacsa, 1974-ben született – igen, Rozsomákról van szó. Az azóta eltelt negyven évben nem jött egyetlen új jelmezes igazságosztó sem, aki akkora hatással lett volna a világra, aki akkora ikonná vált volna, mint ő. Rozsomák még bekerült Superman, Batman, Pókember és a hozzá hasonlók társaságába, azóta pedig csak a nagy halál van (talán az 1991-ben debütált Deadpool az egyetlen, aki közel járt hozzá, hogy ilyen jelentős figura legyen, de ő még mindig csak a szűkebb értelemben vett geekek kiskedvence). Kell ennél jobb és egyszerűbb érv arra, hogy a mainstream szuperhősképregények mennyire képtelenek megújulni? Hosszú évtizedek óta ugyanazokkal a karakterekkel zsonglőrködnek, akik mostanra saját, szappanoperaszerűen hömpölygő kontinuitásuk rabjai – nem lehet őket megváltoztatni, megölni, jelentősen megújítani, nem öregedhetnek, nem házasodhatnak (ha mégis, azt előbb utóbb eltörlik, mintha soha meg sem történt volna), csak az marad, hogy újra és újra elmeséljék velük nagyrészt ugyanazokat a történeteket. Elég szarul hangzik, nem?

Gyorstalpaló: A ’30-as évek végén megszületett Superman és Batman karaktere, majd a siker mintájára jöttek a többiek, beindult a futószalag: Wonder Woman, Flash, Captain Marvel, Captain America stb. A második világháború sok sorozatot a propaganda irányába vitt, utána pedig az egyre agresszívebben terjedő sci-fi és krimi képregények kárára csökkent a szuperhősök népszerűsége. Az ’50-es évek végére valamennyit visszanyertek belőle, a ’60-as évek első felében pedig Stan Lee forradalmat robbantott a Marvel égisze alatt. Az ő hősei Supermanhez és társaihoz képest meglepően emberiek voltak: ha egyikükről lekerült a maszk, alatta esetleg egy tinédzser fiú rejtőzött, aki ugyanolyan problémákkal küszködött, mint megannyi igazi tinédzser fiú a világon. A jelmezes igazságosztó többé nem feltétlenül megfoghatatlan bálvány volt, lehetett akár a szomszéd srác is – vagy az olvasó maga.

shtdkr.jpgA ’70-es években vége szakadt a szuperhősök ártatlanságának, antihősök, illetve komolyabb, sötétebb tónusú történetek születtek, amik alkalomadtán társadalmi problémákat sem féltek érinteni (ld. a drogfüggőségről szóló Pókember és Green Lantern/Green Arrow sztorikat). A ’80-as években a jelmezes igazságosztók felnőttkorba léptek a Watchmennel és a The Dark Knight Returnsszel, amik amellett, hogy elősegítették a műfaj komplexebbé, kifinomultabbá válását, és tökön rúgták a "képregény gyerekeknek való" ige ostoba hirdetőit, utat nyitottak a később majd gombamód szaporodó ironikus, szatirikus, posztmodern/meta személetnek is. A ’90-es évek főleg az amerikai képregénypiac majdnem-összeomlásáról híres, egyébként a karakterek sebezhetősége (Superman „halála”, Batman „gerinctörése”), és az ezzel kapcsolatos agyament szenzációhajhászás uralta az időszakot, a kreativitás pedig elkezdett oldalágakba szivárogni (Dark Horse –Hellboy, Image – Spawn). A 2000-es éveket már nehéz trendek által meghatározni, bár a Marvel Ultimate univerzumának és a Warren Ellis/Bryan Hitch duó Authorityjának hatása érezhetően máig gyűrűzik („hardcore” szuperhősök, „szélesvásznú” történetmesélés). De mi jellemzi az utóbbi éveket, innen hova tovább?

Hol van manapság a változtatási szándék, a fejlődés, a merészség, a tökösség? Kicsit úgy tűnik, mintha a DC és a Marvel lefutotta volna az összes kört, amit a témában le lehet futni. A ’70-es évek második felének újszerű antihősei már a ’90-es évekre standarddá váltak, a ’80-as évek komorsága és érettsége szintén betagozódott a fősodorba, a ’90-es évek „sebezhető/halandó” hőseinek koncepciója mára nevetség tárgya (halál-feltámadás körforgása), és már nem csak a független sorozatokban lehet Dunát rekeszteni az alternatív, a klasszikus felfogást megcsavaró szuperhőstörténetekkel, de ezek beszivárognak a mainstreambe is (Hawkeye). Egyikben sincs már semmi különös (és ez független az adott sorozatok mindenkori színvonalától), viszont minden karakterrel megtörtént már minden, csurig van a történetük ezer kalanddal, szerelemmel, drámával, halállal, feltámadással, eposszal és tragédiával, minden szarral, amit el lehet képzelni, és sok mindennel, amit nem. És hol van egy olyan sztori, aminek van bátorsága tabukhoz, vitatott témákhoz nyúlni, mint anno a ’70-es években? Ott volt pl. az Ultimate Spider-Man 2008-as éves különszáma, ami körül már előzetesen hatalmas hírverés alakult ki, merthogy a tinédzserek közti szexről volt szó benne (a 16 évesPeterrel és Mary Jane-nel) – de a témát a konformista – és álságos – „várjunk még ezzel” konklúzióval sumákolták el.

shultisp.jpgEgyrészt a Marvel és a DC szorult helyzetben vannak, mert az olvasóik egyre nagyobb része van 30 év felett – vagyis a felvevőpiac öregszik, hiányzik az utánpótlás, egyre kevesebb gyereket érdekelnek a képregények. Másrészt viszont ezt a helyzetet legalább részben saját maguknak köszönhetik. A Watchmennel és a The Dark Knight Returnsszel annak idején behúztak sok kétkedőt és felnőttet, azóta pedig ennek a rétegnek a kielégítésére törekednek, csak közben elhanyagolták a fiatalabbakat - és bár ennek nem kellene vagy/vagy szituációnak lennie, ezek a cégek egy dologban egész biztosan nem voltak jók soha, az pedig a termékpalettájuk diverzifikációja. Csak nézzük meg, mennyire ritka manapság az igazán felhőtlen szórakoztatás (FUN!) ezekben a sorozatokban: a szuperhősök elvileg példaképek, de melyik kölyök akar olyan hős lenni, akit már kétszer megöltek és feltámasztottak, klónoztak, akinek az élete tele van bűntudattal, tragédiával, kétségekkel, barátai/barátnői, családtagjai jelentős részét pedig kinyírták az utóbbi években, és folyton gyötrődik valami miatt? Persze, kell a dráma is, csak nem ilyen mértékben, nem ilyen erőltetetten, és főleg nem úgy, hogy egyébként is csak az aktuális sztoriig/eventig tart a hatása.

Nyilván az sem segített a fiatal vevők elmaradásában, hogy az utóbbi másfél évtizedben vészesen elterjedtek az olyan alternatív szórakozási formák, amikkel szemben a képregény nehezen állja a sarat a körükben (a Facebooktól kezdve a DVD/BD-ken át a konzolokig és okostelefonokig), de naivitás lenne azt gondolni, hogy ha a kiadók időben felismerték volna a problémát, nem tehettek volna valamit kiadványaik népszerűbbé, versenyképesebbé tételéért. Ez csak üzlet: igényfelmérések, pozicionálás, marketing. A Marvel és a DC azonban, noha egyfolytában szajkózzák a szöveget a megújulásról, láthatóan évtizedek óta képtelenek letérni a járt és elkoptatott útról, és szépen bedobozolták magukat abba a pozícióba, ahol a fent említett, öregedő olvasótábor igényeinek felelnek meg. Ez pedig hosszútávon bukta.

shnew52.jpgA DC 2011-ben azért indította nulláról az egész univerzumát az Új 52-vel (a ’85-os Crisis on Infinite Earths után másodszor), hogy új olvasókat húzzon be – elbaszta. A sorozatok ugyanolyanok voltak, ugyanazoknak szóltak, és egyébként is, az is lehet, hogy már késő egy ilyen „egyszerű” trükkel (értsd: a hatalmas, átláthatatlan és ellentmondásos kontinuitás eltörlésével, tiszta lappal) megfogni a potenciális érdeklődőket. Hosszú évek maradtak ugyanis ki, azaz lassan felnő az a generáció, ami a ’80-as, ’90-es évekbelivel ellentétben már szinte egyáltalán nem olvas képregényt, és innentől kezdve jó eséllyel nem fognak az ő gyerekeik sem.

A kiadók a nagy, sok évtizedes ikonjaiknak köszönhetően tudnak még ilyen helyzetben is szakítani: az alapvetően felnőtt olvasótábor ellenére a rajongók többsége sorozatokat, karaktereket követ, nem írókat, rajzolókat, ami egy franchise-rendszeren belül (számukra) elvileg nem feltétlenül szerencsés, hiszen a minőség ki van téve a mindenkori szerkesztői és marketingszempontok, illetve az azok által meghatározott alkotógárda változásainak. De a szappanopera behúzta az embereket Pókember, Batman és a többiek életébe, így sokan akkor is veszik, illetve gyűjtik ezeket a füzeteket, amikor az aktuális sztorik éppen nem tetszenek nekik, részben, hogy „ne maradjanak le”, részben az „előbb-utóbb úgyis jobb lesz” gondolatmenetet követve. (Ami még csak nem is önáltatás, mert ezeknek a szériáknak a színvonala folyamatosan, éveken, évtizedeken át hullámzik, hol fent, hol lent). Ezért van egyszerre féltucatnyi Batman-képregény, és ezért kell Rozsomák és Pókember szinte minden létező szuperhőscsapatba. Ez viszont egy rohadtul felelőtlen, meggondolatlan belekényelmesedés a fenti helyzetbe, ráadásul olyan kuszaságot eredményez, ami az esetleges új olvasót kapásból elrettenti. („– Láttam az új X-Ment, tök jó volt, gondoltam, kipróbálom a képregényt. Van? – Persze, melyiket kéred? – Miért, több van?  - Naná, vagy 10. – 10 X-Men? Oké, melyik a fősorozat? – Attól függ, honnan nézzük. – Fogom érteni bármelyiket előismeretek nélkül? – Hát…” Stb.)

shavengers.jpgKözben ezek az ikonok fénykorukat élik a mozivásznon, és kezdem úgy érezni, hogy ennek hatásai magára a képregényiparra inkább negatívak, mint pozitívak. A Marvelnek nyilvánvalóan aprópénz a képregényekből származó bevétel amellett, amit egy Bosszúállók hoz a konyhára, ami nem baj, viszont egyértelmű, hogy ezek az audiovizuális orgiák nem késztetik a nézőiket arra, hogy a karakterekkel az eredeti médiumukban is ismerkedjenek. Míg a szerzői sorozatok eladásait egy mozis vagy tévés adaptáció az egekbe katapultálhatja (ld. Watchmen, The Walking Dead), addig a franchise-rendszerben működő szuperhősöknél még akkor sem jelent szinte semmit a filmes boost, ha a kiadó direkt igyekszik a képregényeket minél hasonlóbbá tenni az adaptációkhoz (ld. a Bosszúállók közönségét megcélzott, a filméhez hasonló csapatfelállással startolt Avengers Assemble-t, vagy a Samuel L. Jackson-féle Nick Fury borzalmasan kínos beleerőltetését a kontinuitásba). Jelenleg a filmek ilyen szempontból csak arra jók, hogy még egy látványosabb, színesebb, izgalmasabb, nagyobb közösségi élménnyel járó alternatívát kínáljanak a comicokhoz képest, tovább erősítve a fiatalok „minek olvassam, ha játszhatom/nézhetem is?” szemléletét.

Az egyik lépés a jó irányba valószínűleg az lenne, ha a kiadók nem ugyanazt próbálnák újrateremteni a képregények lapjain, amit a nézők a moziban látnak, elvégre azzal eleve nehéz versenyezni, hanem inkább új utakat keresnének, és mernének változtatni, kísérletezni. Mert ebből így az lesz, hogy a képregények lassan a mozifilmek merchandise-termékeivé válnak (ha ugyan nem váltak máris), ahogy a filmek pedig paradox módon már inkább az egyéb cikkek (pólók, figurák, játékok stb.) merchandise-termékei, és nem fordítva. (A klasszikus példa: a Disney anno 5 milliárdot kaszált a Verdákhoz kapcsolódó cuccokon, míg maga a film tizedannyit sem hozott – kell kérdezni, hogy akkor vajon a film több-e egy drága reklámnál, amivel ezer más dolgot lehet eladni?)

Akárhonnan indulunk, folyton ide lyukadunk ki: a szuperhősképregényeket ismét vagánnyá, szórakoztatóvá, relevánssá kell tenni, és nyilván nem csak az eleve meglévő, öregedő olvasóközönség számára. És a helyzet azért szerencsére messze nem reménytelen, lehetőségek, pozitív tendenciák nagyon is vannak (meg hát szuperhősképregények régóta léteznek, és mindig is fognak, és ahogy a korábbi hullámvölgyeken, nyilván ezen is túljutnak majd), úgyhogy ezt a pesszimistára sikeredett merengést a cikk második részében kissé kompenzáljuk. Stay tuned!

39 komment

Címkék: képregény szuperhős képregényelmélet kocsmapult

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr235872232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.21. 11:32:01

"(„– Láttam az új X-Ment, tök jó volt, gondoltam, kipróbálom a képregényt. Van? – Persze, melyiket kéred? – Miért, több van? - Naná, vagy 10. – 10 X-Men? Oké, melyik a fősorozat? – Attól függ, honnan nézzük. – Fogom érteni bármelyiket előismeretek nélkül? – Hát…” Stb.) "

És ezt úgy próbálják megoldani, hogy mikor kijön egy film elindítanak egy 11. sorit is ami a filmhez kapcsolódik... :S

szoni_ 2014.03.21. 11:46:06

engem már lassan az is fáraszt, hogy ahhoz, h értsek egy poént a Thor 8-ban, látnom kell mondjuk a Bosszúállók 6-ot, de lehet még az Amerika Kapitány 4-et is. Sztem a mozinézőnek egyáltalán nem kellene azon görcsölnie, vagy azt számontartania melyik szereplő Marveles, melyik DC-s és ki kivel hogyan kapcsolódik össze. Ez inkább tévésorozatos irány. Ettől függetlenül persze lehet jó mozifilmadaptációt csinálni képregényből, de én részemről hülyeségnek tartom, hogy így akarnak rávenni mozinézőket (?) h kezdjék el követni a képregényekhősöket és persze a képregényeket.

Zsoca87 · http://kilencesterv.blog.hu/ 2014.03.21. 12:19:50

@doggfather: Nekem is ez a bajom a jelenlegi kiadványokkal. Katyvasz és embertelen időt igényelne követni.

ghavin 2014.03.21. 12:20:01

Az utolsó "újítás" a dekompresszió/widescreen (Authority, Ultimates, New Avengers), illetve rekonstrukciós mozgalom (America's Best Comics, USM, Invincible, stb.) óta az eventek elterjedése volt. Nagyon kevés pozitívum mondható el erről a trendről azon kívül, hogy több cím vásárlására ösztönöz, mivel azok egy közös, hivatalosan szerkesztett narratíva részét képezik. Ezzel a kiadó különböző címeinek követése jobb esetben plusz élményt nyújt azok számára, akik járatosak a kontinuitásban, cserébe viszont a képregények kevésbé hozzáférhetőek a "laikusok" számára. A Marvel ezt többek között AR-megoldásokkal és digitális archívumának előfizetéses rendszerben történő nyilvánossá tételével próbálja orvosolni. A DC konzervatívabb, s egyelőre még koncepció szintjén sem létezik náluk ilyesmi, cserébe viszont a digital only képregények terén messze fölülmúlják a konkurenciát. Közben az Image meg szimplán teret biztosít ahhoz, hogy a tehetséges alkotók kibontakoztathassák tudásukat, többek között szuperhős zsánerben. A Marvel is mind nyitottabb az olyan innovatívabb megoldásokra, mint hogy nem fojtjuk meg a kreativitást szerkesztői mandátumokkal - nagyjából ennek köszönhetik a mostani kritikai elismertségüket (piaci részesedés terén ugye évek óta előzik a konkurenciát). A DC-nek meg ott van DiDio, Jim Lee és Bob Harras, aztán csodálkoznak, hogy kizárólag azok a cuccaik sikeresek, amibe az előbbi három úriember a lehető legkisebb mértékben avatkozott bele.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.21. 12:30:07

@Ghavin: eventek és crossoverek hát kábé ez a 2 dolog a képregények halála. Okai és következményei is egyszerre. :S

ghavin 2014.03.21. 12:38:49

@doggfather: Mindkét kiadó megtartotta, illetve kis mértékben növelte is az eladásait az elmúlt 10-15 évben annak ellenére, hogy az olvasóközönség évről évre fogyatkozik. Ha tudsz jobb magyarázatot annál, hogy ez pont az eventeknek köszönhető, akkor oszd meg kérlek, mert bár jó ideje olvasgatok különböző cikkeket a témában, mindig erre a következtetésre jutottam.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.21. 12:44:26

@Ghavin: eladási szempontból lehet, hogy mentik a menthetőt, de történet szempontjából?!

Beleerőszakolnak mindenkit a listástól zs kat-ig egy olyan eseménybe amihez semmi köze. Olvasóként ha azt látom, hogy jön az új éves, hihetetlen mega giga event már lapozok is el, és sírok.

Zsoca87 · http://kilencesterv.blog.hu/ 2014.03.21. 13:12:25

@Ghavin: @doggfather: Szerintem egy ideig védhető, hogy egy ilyen nagy esemény több bevételt generál, de az általa okozott károk, hosszabb távon legalábbis, biztos nem egészségesek és akkor már lehet beszélni az okozott veszteségekről is. Az a baj, hogy én úgy látom, az történik, hogy a mennyiség fontosabb szempont jelenleg.

ghavin 2014.03.21. 13:26:10

@doggfather: A Marvel és DC fősodrában néhány zárványszerű kivételtől eltekintve soha sem érvényesült a 100%-an történetelvű szemlélet, miközben a különböző marketing trükkök (gimmick) kezdettől fogva meghatározó elemei a szuperhősképregényeknek. Az event pedig végső soron nem több egy óriásira szabott gimmick-nél. A szezonalitás pedig semmivel sem jobb vagy rosszabb a vendégszerepléseknél és klasszikus crossovereknél.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.21. 13:31:03

@Zsoca87: nah ez sokkal értelmesebb megfogalmazása lett annak amit én is szerettem volna írni. :)

köszi.

ghavin 2014.03.21. 13:33:00

@Zsoca87: Milyen károkra gondolsz?

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.21. 13:35:07

@Ghavin: Világos nem is lehet kérni, hogy a történetelvű szemlélet legyen az elsődleges mindenhol, de lassan oda jutunk, hogy a "néhány zárványszerű kivétel" is megszűnik. Nincs olyan széria, hős amit ne fertőznének meg legalább egy tie in erejéig az event-tel, és sokszor nagyon fantáziátlanul is teszik ráadásul.

Zsoca87 · http://kilencesterv.blog.hu/ 2014.03.21. 13:55:12

@Ghavin: A képregények számának növekedése, ami az unverzum kóhéziójának nem tesz jót szerintem.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2014.03.21. 14:08:58

Az egyetlen értelmes szuperhírós képregény (értelmes = meghaladja egy 6 éves gyerek power tripjeit), amit láttam, a Watchmen volt, jellemző módon ez is a műfaj kiforgatására épül.

Meg ott van még a Holló, ami ugyan szintén nem túl rétegzett, de a hihetetlenül menő gót külsőségek és melankolikus háttér elviszik a hátukon, meg még el lehet merengeni rajta, hogy a főhős hiába golyóálló, egy mászkáló halottnak sok öröme nem telik a mászkálásban, útja végén cseppet sem boldogabban kúszik vissza a sírba, mint ahogy kijött, max. még pár hullát hagy maga után.

ghavin 2014.03.21. 14:09:16

@doggfather: Túlzol.

Marvel NOW eventek által nem vagy csak alig érintett címei: Daredevil, Hawkeye, legutóbbi Young Avengers, Avengers Arena, Captain America, Iron Man, Thor: God of Thunder, Uncanny Avengers, komplett Spider-Man line és az "All-New" hullám legtöbb címe is ezt a trendet látszik inkább követni.

New 52: Flash, Green Arrow, Wonder Woman, Earth 2, World's Finest, Larfleeze, The Movemenet, The Green Team, Threshold, All-Star Western, Batman, Incorporated, Demon Knights, Dial H, I, Vampire, Sword of Sorcery, Swamp Thing & Animal Man (egymás között volt ugyan egy hosszabb crossover, de ezt maguk az alkotók indítványozták, nem a kiadó erőltette rájuk).

@Zsoca87: Egy univerzum akkor lenne a legkoherensebb, ha egy címből állna. Ha a gimmick után a shared universe sem kell, akkor egyáltalán miért aggódsz a mainstream szuperhősképregény sorsa miatt?

Flankerr 2014.03.21. 14:12:16

@doggfather: Na igen, ez egy nagyon szépen szemléltető példa.

ghavin 2014.03.21. 14:34:50

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: Még a szuperhős-dekonstrukciók közül is vitatható a Watchmen hegemóniája (legjobb példa: Astro City), már rögtön a szerző bibliográfiáján belül is: Miracleman. Ha pedig nálad a Holló szuperhős cuccnak számít, úgy a Swamp Thing, Hellblazer, Sandman és Hellboy/B.P.R.D. is annak tekinthetőek, s értelem szempontjából őket sem kell félteni őket, hidd el.

2014.03.21. 14:58:54

Ez egy érdekes téma, főleg nekem, aki az európai képregények rajongója vagyok és a megvásárolható új kiadványok hiányában, valamint a filmes feldolgozások hatására mostanában kezdtem foglalkozni a szuperhősképregényekkel. Az én problémáim:
1. Az univerzumok átláthatatlanok és ha a Kingpin nem rakna magyarázó oldalakat a kiadványaiba, esélytelen lenne, hogy megértsem.
2. Gyerek részére keresek képregényt és itthon a Képes Kiadó Igazság Ligája kötetein kívül nemigen találtam semmit. Az Egmont Pókembere még esélyes lehetne, ha éppen nem akarnának kivonulni az országból.
3. A történetek egyre nagyszabásúbbak. A negyvenes években Batman vagy Superman is beérte gengszterek üldözésével, most viszont már földönkívüli behatolók ellen a világot kell megmenteniük. Értem én, hogy szuperképességű hősöknek emberfeletti ellenfelek kellenek, de ha már az univerzumot is megmentik, akkor nincs hová fokozni.
4. A digitálisan színezett modern képregények nagyon látványosak, de van, hogy oldalakon keresztül csak a verekedés/harc megy. Aránytalanul soknak érzem az ilyen néma oldalakat, amelyek ráadásul gyakran nagyon mozgalmasak, nehezen áttekinthetőek, pl. Marvel+ 2012/3 36-41. oldal. Nekem nem jön át a grandiózusság, inkább zsúfoltnak és unalmasnak érzem.
5. Minél több a hős (Bosszú Angyalai, X-men, Végtelen Hatalom), annál kevesebb tér jut az egyes szereplőknek, így az egész történet csak egy felületes szuperhős-katalógussá válik.

Szerintem az ideális az lenne, ha elengednék a túlírt szereplőket és helyettük új karakterekre koncentrálva új sorozatokat kezdenének, szigorúan egységes univerzumon kívül. A szuperképességeknek kevésbé agyamentnek kellene lenni, az újabb képregényekben egyre őrültebb dolgokat találnak ki a kínlódó szerzők. Picit emberibb szereplőkkel szerethetőbbé válnának ezek a történetek.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.21. 16:09:36

@Ghavin: túlzok?!

Akkor egy példa. civil war.

volt tie in-je ami a Fekete párduchoz kapcsolódott aki egyrészt afrikai, másrészt ekkor semmi köze az Angyalokhoz.

De, hogy még durvább példát mondjuk Szellemlovas, vagy Penge tie in is volt akik meg sose voltak szuperhősök. Mit is kerestek egy szuperhős regisztrációról szóló történetben?!

Vagy a Moon Knight?! De még az x-men is kapott tie in-t úgy, hogy benne volt az alapsztoriban, hogy az x-ek kimaradnak az egészből semlegesek akarnak maradni.

és az a durva, hogy mindegyiknél egy pár részes történet lett beerőszakolva az éppen futó történetek közé.

ghavin 2014.03.21. 16:28:20

@doggfather: A Civil War lassan 8 éve történt és azóta sem próbálkoztak ilyen, a Marvel szinte összes aktuális kiadványát érintő crossoverrel, nem véletlenül. Még a Forever Evil is eltörpül mellette a kapcsoló képregényszámok mennyiségét tekintve, pedig mindjárt 8 hónapja tart (10, ha a Trinity War-t is hozzáveszem).

Rusznyák Csaba 2014.03.21. 16:39:10

Ebben igaza van Ghavinnek, szerencsére úgy tűnik, hogy a kényszeres tie-inek korszakán túl vagyunk már pár éve. Manapság sokkal koncentráltabbak az eventek, pl. az Infinity is csak az Avengers címekbe ágazott el. (Lassan kibeszéljük itt azokat a dolgokat, amikről a második részben írtam:))

Dr. Sick Fuck 2014.03.21. 17:00:06

Csaba úr:
egyértelműen, tisztán és világosan megírtad mindazon okokat, amiért nem gyűjtöm a superhero cuccokat. ha jobban meggondolom, egy-két Hellboyon meg Tsutomu Nihei Wolverine one shotján kívül semmi ilyen nincs a gyűjteményemben, pedig nem olyan kicsi a kollekció. A Marveltől csak a Max sorozatból vannak címek (a Poe és a Lovecraft kötetek szuperszépek, illetve van pár jól sikerült Punisher), a DC-től meg nulla, azaz zéró kiadványom van, bármilyen furcsán is hangzik ez egy gyűjtőtől.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.21. 17:00:26

@Ghavin: tudom, hogy egyik példa se tökéletes nem is lehet, de arra jó, hogy rávilágítson arra amit mondani szerettem volna.

Happy Zoidberg 2014.03.21. 17:13:33

Deadpool sohasem lesz olyan népszerű, mint a többiek. És nem vagyok biztos benne, hogy ez rossz dolog.

Márton Vajda Riefenstahl 2014.03.21. 17:29:29

Szigorúan szvsz:

1. A DC egy soha véget nem érő identitásválságban szenved. Vannak a karaktereik, akik vannak. Nem haladnak, nem változnak. Vannak. Ez szerintem főleg abból ered, hogy a '30-as, '40-es években indultak el és mindig is inkább voltak strip karakterek. Az egyetlen istenigazából valódi újítás a DC-nél az volt, hogy az identitást elkezdték más szereplőknek átpasszolgatni. Mínusz a legnagyobb sztárok. Azóta a DC-nél leginkább azok a történetek voltak igazán jók, amik esszenciálisan mutatták be a hősöket és környezetüket. Ezért is gondolom azt, hogy a DC hősök vannak. Superman és Batman soha sehova nem fog megváltozni. Nem tud, a DC nem erről szól. A nagy közös superhős-univerzum eredendően Marvel találmány, hogy a DC ezt folyamatosan másolni akarja, csak a '60-as évek óta tartó identitásválságának a jele. (Teszem hozzá, hogy a DC előtte meg leginkább abban jeleskedett, hogy jogi bűvészkedéssel fojtsa meg a konkurenciát.)

2. A Marvel azóta van bajban, amióta Stan Lee kitalálta, hogy létezik Marvel idő. Amit mi négy év alatt megveszünk, az egy év történése. Azóta pedig már ez sincsen réges rég óta. A Marvel ott cseszte el, hogy belement abba a játékba, hogy ők lehetnek a DC. Pedig soha nem lehetnek azok, a Marvelnél a karakterek nem "vannak" hanem valahonnan valahova tartanak, már a kezdet kezdetétől. Igazából a Marvel hősök identitása a kezdetektől válságban van, ami kijelöli a sorsukat. A Fantasztikus Négyes soha nem volt más, mint Reed Richards csapata, egy diszfunkcionális család, akiknek egy kozmikus küldetésük van, ezért léteznek. Pókember mindig is Peter Parker volt, aki boldog akar lenni. Ennek a boldogságnak az útjában a kettős-identitása áll, aminek egyszer véget kell vetni. Rozsomáknak egyszer meg kell állapodnia és tisztáznia kell a múltját és választ adnia arra a kérdésre, hogy valójában kicsoda ő.
Egyszer a mutánskérdés egy végső megoldást fog kapni. Hulk és Banner egyszer megbékél magával, vagy elemészti az egyik felét. Na szóval a Marvel a sorstörténetekre épül, vagyis épülne, ha nem szarták volna le réges régen. Ezekhez a sorstörténetekhez már nem lehet új olvasóközönséget találni, magyarázni sem kell szerintem, hogy miért nem.

3. A szuperhős képregényipar összességében két történelmi esemény szülötte: a II. világháború és hidegháború. Mind a kettőnek vége, '90-ben eljött a "történelem vége". Persze nem jött el, de a Nyugati Civilizáció ezt így élte meg hosszú távon. És erre egyik kiadónak sem volt releváns válasza a két nagy közül. Amerika a '80-as évek végéig hol közeledett az atomháborúhoz, hol pedig távolodott tőle, de majd 45 éven át az egyik legfontosabb viszonyulási pontja volt a világnak. Ennek vége és nincs szükség szuperhősökre. Ők az amerikai fiatalság helyett küzdöttek meg a felettük lebegő fenyegetésekkel.

Hozzá kell tenni, hogy a két legnagyobb új franchise, a Harry Potter és a Gyűrűk Ura a lappangó, visszatérni készülő gonoszról szól, a szuperhős-ipar pedig az állandó és soha véget nem érő veszélyről. Ráadásul Potter és Frodó inkább gyerekek, így sokkal könnyebb a velük való azonosulás.

Illetve mint kiemelném még a Walking Dead-et és a Breaking Bad-et, ami a saját értékeink erodálódásáról szól, hogy mi magunk válunk gonosszá. Nem hiszem, hogy a szuperhős-ipar rá tudna lépni erre az útra.

Összességében: folyamatos fenyegetettség hiányában sokkal kisebb az igény a XX. század hőseire. Ők már egy régi kor szülöttei.

És most, hogy ezt írom, átfutott az agyamon, hogy talán a geek kultúra(?), szubkultúra(?) nem sokkal több, mint hagyományőrzés.

Hogy senki fejemet le ne harapja: ezekre a következtetésekre szigorúan saját tudásom alapján jutottam, ami nagyon kevés. Tévedéseimért, túlzott egyszerűsítéseimért elnézést kérek.

(Ja és imádom ezt a blogot :) )

ghavin 2014.03.21. 17:58:46

@Dr. Sick Fuck: Vertigo (azaz DC) kiadványod sincs? :O

@doggfather: Én meg rávilágítottam, hogy a kijelentésed, miszerint az event-független címek mindinkább eltűnnének a színről, egyszerűen nem fedi a valóságot, mivel nem hogy csökkent, hanem éppen nőtt az ilyen kiadványok száma, legfőképp ha a Marvel 8 évvel ezelőtti helyzetét hasonlítom össze a tavalyi évvel (lásd felsorolt példák). Momentán ott tartunk, hogy a hagyományosan Avengers tag A-listás karakterek szóló ongoingjai több mint egy éve függetlenek az Avengers csapatcímektől. Nem kell követned Hickman Avengers-ét és New Avengers-ét ahhoz, hogy követni tud a Cap, Iron Man, Thor ongoingokat. Az X-Men line jóval kaotikusabb, de basszuskulcs, már a 80-as évek óta az, a rajongók megszokták, vagy talán többek pont ezért az aspektusáért is szeretik.

@Happy Zoidberg: Deadpool erős C-listás karakter, aki időnként B-kategóriáig jutott, de csak átmenetileg tudtak egyszerre több ongoingot fenntartani a neve alatt, legutóbb 2010 és 2011 között. Így is a legsikeresebb 90-es években debütált karakterek közé tartozik.

Happy Zoidberg 2014.03.21. 18:07:30

@Ghavin:

Deadpool a kedvenc karakterem. Nem bántásból írtam, csak én személy szerint elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is olyan népszerű legyen, mint a többiek. A jelenleg futó sorozatait, mínusz a Cullen Bunn-os zombis-valami, nagyon bírom!

ghavin 2014.03.21. 18:59:01

@Márton Vajda Riefenstahl: Jók a következtetéseid, bár én kiegészíteném annyival, hogy a 80-as évektől kezdve az indie és underground szcéna több ágon is visszatalált a mainstreamhez (British Invasion, Image-exodus után maradt űr kitöltése szabadúszókkal, rekonstrukciós kísérletek), aminek köszönhetően olyan drámai fejlődés ment végbe a narratív technikák terén, hogy aki a 2000-es évek képregényein edződött, az rendkívül nehezen birkózik meg a közepesen vagy rosszabbul megírt bronzkori és még annál is régebbi kiadványokkal. A szuperhősképregény sem elsősorban termék már, hanem még a leggátlástalanabb rókabőrnél és a leghalványabb reményű próbálkozásnál is törekszik a kiadó bizonyos fokú művészi értékteremtésre. Az igazi gyöngyszemek még mindig ritkák, de az elmúlt 30 év kiadványainak színvonala messze meghaladja az azt megelőző 30-ét, még ha nem is kíváncsiak rá annyian.

Márton Vajda Riefenstahl 2014.03.21. 19:18:19

Továbbgondoltam egy kicsit a dolgot: ha a szuperhős-ipar kiadói nem képesek relevánsan alkalmazkodni a korhoz és ezért simán bedarálja őket a filmipar, akkor az miért lenne igazából baj?

Lehetőséget teremtene, egyrészt mert rengeteg író és rajzolónak lenne nagyon erős érdeke, hogy valami nagyon másba kezdjen, ami meg tud állni a lábán franchise nélkül is. Másrészt viszont lehetne egy valódi szuperhős reboot. Persze nem egy éven belül, hanem mit tudom én, 5 év, 10 év múlva. Volt már ilyen, nem? És csak hasznára vált a műfajnak, hogy a '60-as években Lee, Kirby és Ditko valami igazán újjal akart kirukkolni.

Szóval, ha szuperhősválság van, az miért jelent feltétlenül bajt? A nagy kiadók pont azért hirdetnek mindig nagy-nagy változást, mert valóban erre lenne szükség, de erre képtelenek már.

Persze elismerem, hogy ez így elég hideg okoskodás.

Rusznyák Csaba 2014.03.21. 19:20:24

@Márton Vajda Riefenstahl: Na, azért: a szuperhősipar a '30-as évek végén indult Amerikában, amikor a világháború még csak kósza hír volt arrafelé, szóval semmi szerepe nincs a zsáner kialakulásában és elterjedésében. Problémák, fenyegetések, félelmek pedig mindig is voltak és mindig is lesznek, és a szuperhősök ezekre reagáltak/reagálnak. (Mint ahogy Superman anno reményt jelentett a világválságból éppen kilábaló USA számára, és ahogy ő a bevándorlók - vagyis tágabb értelemben egész Amerika - hőse volt, aki a puszta létével azt üzente nekik, hogy képesek felülkerekedni az újvilág kihívásain.)
És azért nem mondanám, hogy a mai világ annyival gondtalanabb, mint az akkori volt, sőt. Azt leszámítva, hogy elvileg nem fenyeget annak a fejére, hogy mondjuk holnap megnyomnak pár nagy, piros gombot, valószínűleg csak bonyolultabb az élet most, mint 70 vagy 30 éve.
A többi valóban így van, különösen a Marvel-hősök problémáját ragadtad meg jól - ami eredendően a nagy előnyük volt (hogy ti. emberibbek, mint a DC titánjai), annak előjöttek a hátulütői (nem véletlenül kellett Peter Parker házasságát visszacsinálni).

Rusznyák Csaba 2014.03.21. 19:22:11

@Márton Vajda Riefenstahl: Így is sokan másba kezdenek, így is egyre erősebb a független, creator-owned képregények piaca.
Egyébként a Marvelnél speciel vannak most nagyon jó tendenciák, amik talán jelzik, hogy ki lehet lépni a mostani gödörből. De erről majd a köv. cikkben:)

Márton Vajda Riefenstahl 2014.03.21. 19:49:40

@Rusznyák Csaba: "Azt leszámítva, hogy elvileg nem fenyeget annak a fejére, hogy mondjuk holnap megnyomnak pár nagy, piros gombot, valószínűleg csak bonyolultabb az élet most, mint 70 vagy 30 éve. "

Persze, de a társadalomra való hatását szerintem nehéz lebecsülni. Az a gondolat, hogy "odaát valami idióta komcsi bármikor megnyomhatja a gombot", illetve később "vagy valamelyik faszkalap nálunk" állandóan jelen van, eléggé megágyaz egy olyan műfajnak, ahol állandó válsághelyzet és állandó halálközel van. A mostani világ persze bonyolultabb problémákkal küzd, de ebben nem igazán nyújt megoldást egy újabb szupergonosz legyőzése. Szupergonoszok nélküli szuperhős képregény pedig érdekes koncepció. Van ilyen ongoing mostanság? (Tényleg csak a geekz-ről tájékozódom, hogy mi az éppen aktuális, szóval bocsi, ha tudatlan a kérdés :) )

"Mint ahogy Superman anno reményt jelentett a világválságból éppen kilábaló USA számára, és ahogy ő a bevándorlók - vagyis tágabb értelemben egész Amerika - hőse volt, aki a puszta létével azt üzente nekik, hogy képesek felülkerekedni az újvilág kihívásain."

Ha mernének annyira bad-ass társadalmi érzékeny Supermant írni, mint a legelején, akkor az nagyon érdekes lenne. Sőt, talán be is tudna robbanni a dolog. Gondolok itt ilyenre, hogy Superman barátját elüti az autó, erre Superman ripityomra veri a hibás autógyárat és fizikailag fenyegeti a polgármestert, hogy azonnal változtassa meg a törvényeket. :D

walter white 2014.03.21. 21:48:30

a franchise-ok lenyege, hogy barhol jarsz ugyanazt a junk-ot es ugyanolyan kornyezetben fogyaszthassad, marvel-DC, mcdonalds-burger king. csodakra itt nem lehet szamitani.

prick 2014.03.22. 15:53:56

@Márton Vajda Riefenstahl: Én azt várom, hogy mikor fognak a szuperhősök kilépni a havonta "jön az újabb veszély" körforgásból és kezdenek el segíteni az embereknek a világban, mennek neki nagyvállalatoknak stb... Soha, gondolom. Akkor lenne egy terrorista szuperhős.

Új karakterek kellenének,akik tökön ragadják a műfajt és szórakoztatnak közben. Szerintem.

manuva 2014.03.22. 18:16:35

@Rusznyák Csaba: Miért kellett visszacsinálni a házasságát?

Rusznyák Csaba 2014.03.22. 19:00:11

@manuva: Mert idióták ültek a szerkesztőségben.
Vagy, ha a hivatalos verzióra vagy kíváncsi: a nős Pókembert túl elrugaszkodottnak érezték ahhoz, hogy azonosulni tudjanak vele a fiatalok, és túlságosan behatárolta az esetleges romantikus szálakat.

manuva 2014.03.22. 19:02:58

@Rusznyák Csaba: Tehát akkor még nem felnőttek olvasták? Csak pár éve volt.

Rusznyák Csaba 2014.03.22. 19:06:14

@manuva: De, már akkor is, és ez nyilván egy hülye próbálkozás volt arra, hogy visszacsábítsák a fiatal olvasókat. Ez ilyen visszafelé logika.

hmikey 2014.03.25. 14:40:10

@nemorino: "Szerintem az ideális az lenne, ha elengednék a túlírt szereplőket és helyettük új karakterekre koncentrálva új sorozatokat kezdenének, szigorúan egységes univerzumon kívül. A szuperképességeknek kevésbé agyamentnek kellene lenni, az újabb képregényekben egyre őrültebb dolgokat találnak ki a kínlódó szerzők. Picit emberibb szereplőkkel szerethetőbbé válnának ezek a történetek."

This. Ugyanerre gondoltam a cikk végigolvasása során.

Amúgy fura módon engem a sorozatok nem annyira érdekelnek, utálom a végtelenségig elnyújtott szarakodást, pont azért lesz erőltetett a legtöbb, amiért a szomszédokat meg a barátökköztöt is utáljuk. Nem kéne olyan marha nagyot akarni, kisebb sztori íveket kéne nyomatni, friss hősökkel. A tucathősöket meg kivágni a francba az oldalvonalra, jók lesznek néha mellékszereplőnek.
süti beállítások módosítása