Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Szeretni és gyűlölni a bombát, 2. rész: Bombabiztos

2013.12.20. 08:00 Rusznyák Csaba

failsafe02.jpgAki kicsit jobban belegondol a hidegháború fegyverkezési agyrémébe, Amerika és a Szovjetunió többszörös világpusztításra elegendő nukleáris arzenállal való faszméricskélésébe, az előbb-utóbb eljut arra a pontra, ahol csodálkozik, hogy életben van, vagy, hogy megszületett, illetve, hogy egyáltalán még mindig létezik az emberi civilizáció. Csak egy dolog: a ’60-as évek elejétől a Fal leomlásáig az amerikai légierő tömegpusztító fegyverekkel felszerelt bombázóinak egy része folyamatosan a levegőben volt, fix pontok közt repkedve oda-vissza, hogy minél előbb le tudják radírozni a térképről a ruszkikat, ha a helyzet úgy kívánja. Utána persze visszatérniük se lett volna hova, de az másodlagos volt.

Az ’50-es és ’60-as évek jogos atomparanoiájával átitatott légkörében egymás után íródtak a könyvek és készültek a filmek, amik ezt az állapotot türközték, amik elrettentettek és figyelmeztettek – a sci-fi műfaját is jórészt ezt a téma uralta akkoriban. Eugene Burdick és Harvey Wheeler 1962-as Fail-Safe című regényéből a legendás Sidney Lumet forgatott briliáns thrillert 1964-ben. Rosszabbul nem is időzíthetett volna.

A Bombabiztost októberben mutatták be, durván nyolc hónappal a Dr. Strangelove után, és azon bukott el, hogy súlyos drámával, nyomasztó suspense-zel, halálosan komolyan vette szinte ugyanazt a sztorit, amin év elején mindenki betegre röhögte magát Kubricknak köszönhetően. (Az ő filmje az 1958-as Red Alerten alapult, aminek szerzője be is perelte a hasonlóságok miatt a Fail-Safe íróit – a jogi hercehurca bíróságon kívüli megegyezéssel zárult.) Olyan ez, mintha valaki forgatott volna egy akciókrimit egy Frank nevű ősz hadnaggyal, aki egy átlagemberekből hipnózissal bérgyilkosokat faragó összeesküvésre bukkan, pár hónappal a Csupasz pisztoly után. Vagy mintha valaki mesélne neked egy komoly történetet, de közben a hülye haverja a háta mögött pofavágásokkal és vad bohócgesztusokkal kommentálná. Hiába kapott a Bombabiztos fantasztikus kritikákat, a kutyát nem érdekelte.

Pedig nagyszerű már a hidegháború paranoid hétköznapjait megfestő felütés is. Egy Pentagonban dolgozó tábornokot rémálmok gyötörnek munkája miatt, egy professzor egy előkelő partin egy esetleges nukleáris háború utáni lehetséges állapotokról és túlélési esélyekről beszél – mindent a bombától való félelem határoz meg.

failsafe01.jpgAztán jön a hidegzuhany: egy ostoba műszaki hiba miatt egy bombázóraj téves parancsot kapott Moszkva megtámadására. A rádiókapcsolat nem él, a gépeket ezért nem lehet visszahívni. Vadászrepülőket küldenek utánuk, hogy lelőjék őket, de hiába, már túl messze járnak. Az elnök felhívja Moszkvát, és az amerikaiak a szovjetekkel karöltve próbálják megakadályozni a katasztrófát - ám egyre inkább úgy tűnik, hogy ez csak egy végzetes döntés meghozatalával lehetséges.
 
A Bombabiztos tárgyilagos, szikár és dokumentarista, többségében egy Fehér Ház alatti bunkerben és egy bombázó pilótafülkéjében játszódik, zenei aláfestés nélkül. Szűk tereivel és közelképeivel Lumet szinte elviselhetetlenül klausztrofób atmoszférát teremt, és a kamaradráma szűkös lehetőségeit döbbenetesen jól használva, zseniális megvilágításokkal és kamerabeállításokkal pumpálja fel a feszültséget: egy szuperközeli az elnök szeméről, ahogy információt próbál kihúzni a szovjet államfőből, hirtelen vágtázó sebességbe váltó kamera, ahogy a katasztrófa megelőzésén fáradozó katonákkal teli szobában érezteti az idő kíméletlen múlását. Az egyébként teljesen statikus helyszínekben minden pillanat vibrál, a forgatókönyv pontos, precíz dialógusokat robbant egymás után újra és újra, anélkül, hogy akár egyetlen felesleges szó is elhangzana.
 
A karakterek mind különbözőképpen reagálnak a pattanásig feszült helyzetre: van, aki hidegvérét megőrizve, vérbeli katonaként teszi a dolgát, van, aki fröcsögő szájjal, fanatikusan üvölti, hogy ez a baleset egy soha vissza nem térő alkalom az ellenség teljes elpusztítására, van, akit az elviselhetetlen nyomás maga alá gyűr. A színészek, élükön az elnököt tartással, tekintéllyel, nagyszerűen alakító Henry Fondától, az intelligens tolmácsot megformáló, szinte felismerhetetlenül fiatal Larry Hagmanen át az elvakult professzor szerepében tündöklő (még elismert komikusi korszaka előtt álló) Walter Matthauig egytől egyik remekelnek.
 
A Bombabiztos egyébként nem közvetlenül az emberi magatartásban vagy a fegyverkezési versenyben látja az igazi veszélyeket (feltételezve, hogy a roppant – és kölcsönösen – pusztító erő alkalmazását minden épeszű vezető visszautasítja), hanem az ebből következő elgépiesedésben. A film elején a pilóták arról beszélnek, hogy a világ mennyire megváltozott, mert például a szabályok szerint mindig más legénységgel kénytelenek repülni, hogy így zárják ki az érzelmi alapú döntéseket. Később, amikor a szinte robotként engedelmeskedő rajvezető már közel jár Moszkvához, és a rádiókapcsolat helyreállt, nem hajlandó reagálni sem az elnök parancsára, sem a Pentagonba behívott felesége könyörgésére, mert a kiképzésen keményen a fejébe verték, hogy egy bizonyos pont után (fail-safe) semmilyen hangbéli utasításra, üzenetre nem hallgathat.

failsafe04.jpgA háborúnak már kutyái sincsenek, csak gépei, amik hidegen, ridegen, szenvtelenül kattognak, teszik, amire programozták őket, és nem gondolkodnak, nem mérlegelnek. Az emberi tényezőt, mindazt, ami képes lenne morális szempontból tekinteni a helyzetre, ami a gomb lenyomása előtt eljuthatna a „várjunk, hiszen ez őrültség” következtetésre, kihúzták az egyenletből. A történelem legképtelenebb abszurduma: a világot a béke és az életben maradás nevében embertelenítik el, majd csodálkoznak, hogy emóciók és humán kontroll nélkül az egész bolygó gyorspályán száguld a pokolba. Veszettül vicces lenne, ha nem volna olyan átkozottul félelmetes – és ha nem vonatkozna a mai világra is, évtizedekkel a hidegháború vége után.

Amikor a zárójelenetben 10 életkép kimerevedik létezésének utolsó pillanatában, mindörökre kíméletlen erővel égve bele az emlékezetbe, Lumet vérfagyasztó víziója nem hagy kétséget afelől, hogy mi a legkisebb (!) ára az emberi tényező kizárásának. Elsöprő erejű, katartikus tragédiája a Bombabiztost a legnagyobb háborúellenes filmek sorába emeli. 

10 komment

Címkék: thriller dráma háborús filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr35698032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kukilopezromero 2013.12.20. 08:56:14

manapság az atombomba is annyira közhely lett az akciófilmekben, nagyon el tudja venni a kedvem, hogyha a terroristák már megint ezzel fenyegetőznek, pl a Mission Impossible 4-ben, vagy a Sötét Lovag Felemelkedésben

viszont, ha már a film aktuális jelentőségével foglalkozunk, fél éve az irániak még épp atomot gyártottak, és ott van is annyira elmebeteg vezetés, hogy képesek lennének bevetni

sajnos egy ideje nem olvasom a külpolitikai híreket, szóval nem tudom mi most a helyzet ott, és tényleg azt gyártanak-e, vagy csak békés célokra használják fel, de azért állt a bál rendesen

thegoddamnbatman 2013.12.20. 12:32:31

Szó se róla, nagyon jó film ez pár éve megnéztem pont a Strangelove kapcsán, remek színészekkel, fényképezéssel és forgatókönyvvel. De nem csoda, hogy Kubrick műve nagyobbat szólt, és ez szerintem nem annak tudható, hogy előbb jelent meg. (vagy mert elfogult vagyok:)
Az atomparanoia korszakában teljes mértékben komoly és reális volt ez a fenyegetettség, mindenkit ez foglalkoztatott, és egy ilyen halálosan abszurd dolgot csakis provokatív szatírával lehet igazán feldolgozni. Sokkal nagyobb felháborodást is váltott ki, mint ez a politikai kamaradráma.
A halálos fegyveres hasonlat nagyon jó.:)

thegoddamnbatman 2013.12.20. 12:33:21

*fukk, I mean Csupasz pisztoly. :D

Valandil 2013.12.21. 09:59:25

@kukilopezromero: Ha visszaemlékszel, akkor már legalább 8 éve 1 éven belül kész az iráni atom...
Iszonyatos a média felelőssége, kb. 1 hónapja arról cikkeztek, hogy Irán már többszáz kiló 20%-osra dúsított uránnal rendelkezik, ami szerintük már fegyvertiszta. (Ennél nagyobb marhaságot nem írhattak volna, de újságírókról van szó.)

ON

Az emberi tényező egyszerre lehet áldás és átok egy ilyen kaliberű döntésnél - reméljük soha nem kerül sor rá.

kukilopezromero 2013.12.21. 11:23:13

@Valandil: csak ők aztán tényleg olyan ország, akik vallási fanatikusok és felelőtlenül kezelnék ezt a dolgot

kukilopezromero 2013.12.21. 13:06:46

Magyar Atomot a Magyar Népnek !

garael 2013.12.23. 14:26:37

@kukilopezromero: Azt már megadta Moldova György a hasonló című groteszkjében. Ajánlatos igencsak elolvasni.

kukilopezromero 2013.12.23. 17:19:04

@garael: ő kommunista volt, tőle félek

Forgács W. András · http://geekz.444.hu 2013.12.23. 18:48:27

Felhívom a figyelmet a 2000-es tévés feldolgozásra, amely amellett hogy remek szereposztással bír - Harvey Keitel, George Clooney, Brian Dennehy - egy másik szempontból is érdekes: annak idején élőben(!) vetítették, ergó visszanyúlva az ötvenes-hatvanas évek élő műsoros televíziózásához.

Flankerr 2014.04.11. 01:17:56

Köszönöm az ajánlást, megérte megnéznem. És még meg is lepett a film egy kicsit..:)
süti beállítások módosítása