Utolsó kommentek

  • Androsz: @pragmaP: Ismerem, amiről beszélsz, de ennek a könyvnek a fordítása teljesen rendben van, nem emlé... (2019.09.13. 17:59) FlashForward - A jövő emlékei
  • Carada: @Carada: Módosítanom kell a fenti kommentemet: nincs kétségem a plágiumot illreően. Érdemes összeh... (2019.04.07. 00:34) Üzenet az űrből
  • Carada: Kölyökkorom egyik meghatározó filmje volt az Üzenet az Űrből. A liabe diók, a keresztvitorlázatú h... (2019.04.07. 00:07) Üzenet az űrből
  • ipartelep: @Gábor Miski: Igen, így van, Rusznyák csaba nagyon melléfogott a "megfejtésével". A The Endlessből... (2019.01.03. 23:55) Resolution
  • Gábor Miski: @Rusznyák Csaba: Logikusnak tűnt ez a magyarázat, amíg meg nem néztem a rendező duó The Endless c.... (2018.08.23. 23:00) Resolution
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Geexkomix 63.

2013.08.16. 06:00 Geekblog

Ghosted #1-2

Történet: Joshua Williamson
Rajz: Goran Sudzuka
Image Comics

Ghosted 2.jpg

Mostanában egyre gyakrabban azon kapom magam, hogy Image cuccokat olvasok, pedig (néhány kivételtől eltekintve) korábban valahogy nem igazán kerültek közel a szívemhez a kiadó termékei. Az utóbbi 1-2 évben azonban jól érezhetően történt valamiféle kedvező fordulat a cégnél, mert sorra jelentkeznek olyan újabb és újabb sorozatokkal, minikkel, amik alapján én már nem egyszer az új Vertigónak is kikiáltottam őket. Ugyanakkor meg nem illetném őket azért az eredetiség vagy a formabontó ötletek széles tárházának vádjával sem, egyszerűen csak remekül megírt, látványos és legfőképpen, roppant mód szórakoztató képregényekkel találkozom az "i" betűvel ellátott füzetekben, és nekem legtöbbször pont erre van szükségem. (Előző kritériumoknak pedig még mindig a 2000AD felel meg a leginkább.) A Ghostedre is azért ugrottam rá, mert azon kívül, hogy a nagy kedvenc, Sean Phillips borítói is kellő mértékben meghozták hozzá a kedvet, ma már a kiadó neve is garanciát jelent számomra, és ebben a jelen képregény sem hagyott megingani. A második számnál tartó sorozat a borító és a cím ígéretéhez hűen "szellemes" kalandot nyújt. Jackson T. Winterst kihozatja a börtönből (nem éppen a hivatalos módon) egy Markus Schrecken névre hallgató okkult gyűjtő. A kollektor azt szeretné, hogy egy jelentős összeg fejében lopjon el neki egy szellemet a hírhedt Trask család egykori rezidenciájáról, ami most üresen áll. A Traskok többek között arról híresültek el, hogy egykoron sportot űztek abból, hogy embereket raboltak el, és vadásztak le a házban. Winters, más választása nem lévén, belemegy a dologba, azzal a feltétellel, hogy maga válogatja össze a csapatát. A különféle csodabogarakból álló csoport pedig fészket ver a házban, de szigorúan csak nappal, az éjszakákat ugyanis Winters parancsára házon kívül töltik, és úgy tűnik, hogy nem minden ok nélküli az óvatosság, a házban ugyanis nem csak por és pókháló van, hanem mindenféle nem evilági dolgok is. Ha a szellemek és a szellemház a horrorfilmek világának egyik legelcsépeltebb, legolcsóbb és legunalmasabb kliséje, akkor mégis mitől működne egy képregényben? Hát úgy, hogy Williamson, ahelyett, hogy mindenáron arra törekedne, hogy valami nagyon újszerű(nek tűnő) módon nyúljon a témához, egyszerűen csak baromi jól írja az egészet, persze a szokásos és ismerős elemek mentén. A karakterei érdekesek, színesek, a szövegei lazák és a humort illetve a szórakoztató mértékű macsóságot sem nélkülözik, a történet pedig precízen kiszámított, olvasóbarát ritmusban halad, felesleges időhúzások, bonyolító mellékszálak nélkül. A második füzet végén még nem kezdődött el ugyan a szellemvadászat, de kapunk ízelítőt belőle, hogy mi is vár embereinkre a következő füzetekben, és ez már bőven elég a meggyőzéshez. A Ghosted másik vonzereje a színvonalas képi világ. Sudzuka karakteres arcokkal, kidolgozott részletekkel (az első számban a duplaoldal a házról valami mesésen csodás) és ötletes plánokkal dolgozik, Miroslav Mrva kellemes retrós színezése pedig a cseresznye a habon. A Ghosted tehát egy újabb ígéretes Image cím, amit mindenképpen ajánlott követni. (Chavez)

Infinity #1

Történet: Jonathan Hickman
Rajz: Jim Cheung
Marvel Comics

Infinity 001-000.jpgSok-sok év után, pár hónappal ezelőtt abbahagytam az Avengers-címek olvasását. Mivel már Brian Michael Bendis érájának utolsó évei is elég laposak és érdektelenek voltak, örültem, hogy a franchise-hoz új író érkezik Jonathan Hickman személyében, és kétségkívül totális vérfrissítést hozott, tematikában, stílusban, hangulatban, mindenben – de ami új és egyedi, az nem feltétlenül jó is. Szóval, röviden, kurvára untam a történeteit. Az Infinty ráadásul a Marvel új, nagy, csinnbummos crossover-eventje, azok meg főleg nem sültek el túl jól az utóbbi időben. Duplán nem érdekelt az egész, mégis adtam neki egy esélyt – még szerencse. Hickman egy pofonegyszerű sztorit vezet fel az Infinityben: az Avengers tagjai a Builders egész galaktikus birodalmakat, és persze a Földet is érintő fenyegetését megakadályozandó kénytelenek kiutazni a világűrbe, és így védtelenül hagyni az emberiség bölcsőjét az invázióra készülő Thanos számára. És ennyi, ez a hatrészes minisorozat első száma. De Hickman egész fantasztikusan mesél: ezúttal (pl. a Fear Itselffel ellentétben) tökéletesen átérezni a veszély nagyságát és közvetlenségét, a totális világvégehangulat kérlelhetetlenül uralkodik a sztorin. Az író egy rakás karaktert mozgat, és többségük még csak nem is tartozik az Avengershez: egy gigantikus, univerzumméretű konfliktus előestéjének őrülten eposzi panoptikumát látjuk (Jim Cheung ehhez remek választás, rajzai nagyszerűek) – nyilván eljön majd az ideje a jelmezes héroszok szokásos akciózásának, de az Infinity az első rész alapján még csak nem is szuperhősképregény, hanem egy bazinagy űropera. Ebben rejlik Hickman sikere: oly sok év után el tudja adni a Marvel már unásig ismert világát totálisan frissnek, érdekesnek és izgalmasnak. Remélem, a sorozat legalább részben megőrzi a debütáló szám erényeit – és akkor még az is lehet, hogy Hickman többi Avengers-címének is adok még egy esélyt… (Rusznyák Csaba)

Lazarus #2

Történet: Greg Rucka
Rajz: Michael Lark
Image Comics

LAZARUS_002_COV.jpgA nem is olyan távoli jövőben, a járványok, éhínség és természeti csapások által meggyötört Földön már csak egy régi-új feudális rendszer ad lehetőséget az embereknek a túlélésre, a hatalom a nemzetek és óriásvállalatok romjain felemelkedett Családok kezében összpontosul. Az általuk uralt domíniumok népessége három részre oszlik: a társadalmi ranglétra tetején a maréknyi Családtag (Family) áll, akiket a tíz- és százezrekben mérhető, védett és mindennel ellátott Jobbágyok (Serf) szolgálnak ki, míg a semmibe nézett, semmiféle hasznot nem hajtó Söpredék (Waste) milliói mindenféle segítség nélkül tengődnek napról-napra vagy hullanak el az állandó éhezés következtében. Minden Családnak van egy tagja, akit költséget és időt nem kímélve a technológiai fejlődés és génmanipuláció csúcsának megtestesítőjévé formálnak, ő a Család kvázi elpusztíthatatlan, halhatatlan tábornoka, orgyilkosa és diplomatája egyszerre. Ő  a Lazarus, a fegyver, amit félni kell, és akit inkább tekintenek eszköznek és befektetésnek, mint élő és lélegző személynek. Legalábbis erre ébred rá Forever, a Carlyle-család Lazarus-a, akit egy kevéssé használt Carlyle telephelyen lő szitává néhány, az éhezéstől felbátorodott Söpredék: ugyanis miután feltámadt halottaiból, köszönhetően a sejtszintű génmódosításoknak, és módszeresen kivégzi támadóit, orvosa csupán mentális egyensúlya és az időközben a fennálló társadalmi renddel és az öléssel kapcsolatban felvetődött erkölcsi dilemmája miatt aggodalmaskodik. Szerencséjére sok ideje nincs ezen rágódni, mert a Morray-család összpontosított támadást indít az egyik mezőgazdasági telephelyük ellen, hogy hozzáférjen a magtárukban őrzött hibrid magvakhoz, ami véget vethetne az ő területeiken dúló gabonavésznek. Foreverre hárul hát a romok eltakarítása, valamint az ítélethozó- és végrehajtói tisztjéből következő újabb döntés: a behatolókat ugyanis belülről segítette valaki, az árulók büntetése pedig halál. Példát kell statuálni, neki azonban meggyőződése, hogy nem a Jobbágyok között van a beépített ember. Az érdekes és egyelőre még csak morzsákban adagolt új világ kibontásának ígérete (érdemes egyébként elolvasni erről az első füzet végén elkövetett elég hosszadalmas, ámde legalább annyira tanulságos kísérőszöveget), Eve-Lazarus testvéreinek egymás elleni áskálódása és a főszereplő belső vívódása egyértelműen a figyelemmel követendő sorozatok közé kategorizálta Rucka új dobását, amit ráadásul a számomra a fantasztikusan jól sikerült Gotham Centralból megismert Michael Lark illusztrál hibátlanul. (Nagy Krisztián)


Robocop: Last Stand #1

Történet: Frank Miller és Steven Grant
Rajz: Korkut Öztekin
Boom! Studios

robolaststand.jpgFrank Millernek finoman szólva nem volt szerencséje a Robotzsaru franchise-zal. Annak idején, nem sokkal a The Dark Knight Returns sikere után, őt kérték fel, hogy írja meg Paul Verhoeven szatarikus sci-fi/akciófilmjének folytatását. Miller egy véres, kegyetlen, vicces, morbid, groteszk és merem állítani, eredeti forgatókönyvvel állt elő, ami persze azonnal vészharangokat kongatott a stúdiónál – a szkriptet kilúgozták, lebutították, konformizálták, nem is csoda, hogy ami végül a mozikba került, csak halvány utánérzete volt mind annak, mind az első Robotzsarunak. Miller ettől függetlenül böcsülettel (Lóvé! Lóvé!) elvállalta a harmadik rész megírását is, de azt a forgatókönyvét még az előzőnél is jobban kannibalizálták (eztán többé szóba sem állt filmesekkel, amíg Robert Rodriguez meg nem kereste a Sin Cityvel) – és mind tudjuk, abból mi lett. A Robotzsaru 2 eredeti szkriptjéből végül Steven Grant írt egy kilencrészes comicot 2003-ban (Frank Miller’s Robocop), most pedig szintén ő dolgozta képregénnyé a harmadik mozifilm Miller-féle forgatókönyvét. A Last Standben az OCP már az egész rendőrséget szélnek eresztette (Lois halott), és exkatonákkal tartatja fenn a rendet Detroitban – a gazdagok a szegényeken élősködnek, a profit nyilván fontosabb, mint az emberélet, Murphy pedig bujkál az őt ámokfutó gyilkosnak beállító karhatalom elől, és a háttérből igyekszik igazságot osztani, már amennyire a szinte posztapokaliptikus közegben ez egyáltalán lehetséges. Miller le sem tagadhatná, hogy a képregény az ő történetéből született, az egészről ordít a The Dark Knight Returns utánérzés – még egy fiatal lány is van, aki megkeresi a főszereplőt, hogy segítsen neki a harcban. Grant atmoszférateremtése fantasztikus, az akciók elevenek és badassek, és elvileg még az sem jelente problémát, hogy a gonoszok szörnyen egydimenziósak, nem többek harsány, fröcsögő szarháziaknál – elvégre ez egy szatíra lenne. Csakhogy nem az. Míg a Frank Miller’s Robocop, noha messze nem volt hibátlan, megtartotta az eredeti kegyetlen, gonosz humorát, a Last Stand már inkább csak egy sima futurisztikus akció (pedig Korkut Öztekin rajzai pont egy szatírához passzolnának jobban). Annak egy rész után nem rossz, de a Robotzsaru franchise-nak azért ennél illik többről szólnia. (Rusznyák Csaba)


Superior Spider-Man 014-016-crop.jpg

Superior Spider-Man #15

Történet: Dan Slott
Rajz: Humberto Ramos
Marvel Comics

Superior Spider-Man 015-000.jpgNem tudom mi történt Dan Slott-al, lehet, hogy egy elfogott múzsát rejteget a pincéjében, mint Gaiman Sandman-sztorijában, de hónapról-hónapra képes megugrani a saját maga által tériszonnyal fenyegető magasságokba helyezett lécet. Amennyire hidegen hagyott az Amazing Spider-Man a Big Time sztoriszál (itt szakadt meg végre a Möbius-hurokban keringő, állandó pénz- és nőproblémákkal küszködő lúzer Peter Parker mainstream-átka) elindítása előtt, olyannyira hűséges olvasója lettem a Superior Spider-Mannek, amely menetrendszerű biztonsággal képes meglepni a húzásaival. Mennyire vártam már, hogy amikor egy szuperbűnöző felkínál egy lehetetlen választást a hősnek (ebben az esetben a Spiderslayer Oki-Pókinak, hogy válasszon a polgármester, azaz J. Jonah Jameson és ártatlan civilek megmentése között), az álarcos igazságosztó a harmadik lehetőséghez nyúljon, és semmi mással nem törődve leverje a köpni-nyelni nem tudó gyilkost, hogy soha többé ne árthasson senkinek! Ki lett volna képes megjósolni, hogy a New York polgármesteréből egyenes televíziós közvetítésben kizsarolt, eredetileg szuperbűnözőknek készült börtönsziget lesz Pókember főhadiszállása, aki Oktopusz doki-énjét meg nem hazudtolva, a saját maga építette, páncélozott póktankokkal és összetoborzott csatlósokkal (szakszóval: minionokkal) rombolja a földig egy nap alatt a Vezér (Kingpin) által uralt Shadowlandet? Ugyan mikor leplezte volna le a Vészmanó (szegény Hobgoblin technikai kütyüjein már valóságos bűnöző-generációk nőttek fel és buktak meg) személyazonosságát az egész világ előtt, hogy ezzel tegye véglegesen és teljesen tönkre? Peter Parker soha nem hozott volna ilyen döntéseket, sőt, bármilyen helyzetbe keverik, az összes döntését borítékolni lehetett volna előre. Jelenleg egyes-egyedül Slott tudja hová tart Pókember története, ezért is olyan izgalmas a sorozat jövője, melyet próbálnak kiterjeszteni több minisorozatra is több-kevesebb sikerrel: a The Superior Foes of Spider-Man ugyanis katasztrofálisan rossz (a koncepció sikerre viteléhez gyönyörű példa a Villains for Hire Andy Lanningtől), a Superior Spider-Man Team-Up pedig mindössze erős közepes. Mindez azonban semmit nem von le az eredeti sorozat értékéből, mely jelenleg nem csak a legjobb Pók-széria, de meg merem kockáztatni, hogy a legjobb A-listás hőst felvonultató Marvel-sorozat az utóbbi években. (Nagy Krisztián)

21 komment

Címkék: scifi akció szuperhős képregénykritika geexcomix

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr745462427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CruelAngel 2013.08.16. 06:55:06

Szeretném kifejezezni rajongásomat a Tökéletesebb (valaki jobb fordítás?) Pókember iránt. Borzasztóan szórakoztatónak tartom OkiDoki morbidabnál morbidabb húzásait. Most kezd úgy ki nézni, mintha kezdene kicsúszni alóla kicsit a talaj. Kiváncsi vagyok mi lesz vele. Gyakorlatilag drukkolok Oki Dokinak. XD Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondani (írni... khm... gépelni) fogom valaha.

CruelAngel 2013.08.16. 06:56:11

Kiválóbb? Különb? ... nincs valami p betűvel, hogy megmaradjon az alliteráció? Pökhendibb? XD

ghavin 2013.08.16. 09:44:31

Teljesen letetettek a DC képregények követéséről? Nem hibáztatnám egyikőtöket sem ezért egyébként - katasztrófa, hogy hová jutott mára a kiadó.

_Nagy Krisztián_ 2013.08.16. 10:29:38

@Ghavin:
Én személy szerint amúgy is nehezen követem a Marvel és a DC barokkosan egymásba bonyolódó párhuzamosan futó sorozatait és event-jeit, de egyrészt általában próbálunk az első-második számnál tartó újdonságokra koncentrálni, másrészt 5-6 képregényismertetőbe igen nehéz lenne belezsúfolni az aktuálisan a két nagy kiadónál zajló eseményeket.

Ami például ebbe a Geexkomixba nem fért be, de érdemes vetni rá egy pillantást: Avengers A.I., Collider, Sheltered, The Bunker, Trillium, Satellite Sam és Sidekick.

ghavin 2013.08.16. 11:47:38

@_Nagy Krisztián_: "The Bunker"

Valamennyi említett sorozatot ismerem/követem, de ez új. Szerzők, kiadó?

Zsoca87 · http://kilencesterv.blog.hu/ 2013.08.17. 12:30:38

Egyébként ti mit gondoltok Humberto Ramos munkájáról? Szerintem túl rajzfilmes, én el tudnék viselni egy komolyabb, komolyabban vehető rajzolót is.

_Nagy Krisztián_ 2013.08.17. 12:43:56

@Zsoca87:
Nekem borzasztóan nem tetszik a stílusa, de azt gondolom ez egyéni szoc probléma. Dan Slottnak elnézem :)

Zsoca87 · http://kilencesterv.blog.hu/ 2013.08.17. 14:33:20

@_Nagy Krisztián_: No igen, Slott elviszi a hátán a dolgot, csak fájó belegondolni, hogy az összkép lehetne még jobb.

Blazious 2013.08.17. 15:24:45

Nekem a amazing 700ban nagyon nem tetszett a rajzoló, a superiorban elmegy, de lehetne jobb is.
Talán az egyetlen sorozat a Marvelnél, ami közel van a Superior színvonalához, az a Thor God of Thunder. Épp a héten ért véget egy 11 részes sorozat, sztem iszonyúan jó volt.

ghavin 2013.08.17. 17:15:30

@Blazious: "Épp a héten ért véget egy 11 részes sorozat, sztem iszonyúan jó volt."

Miért hozod rám a szívbajt?! Dehogy ért véget, csak az első story arc végére került pont. Direkt megnéztem az októberi soliciteket, s szerepel köztük a 14. szám, ugyanúgy Jason Aaronnal.

Blazious 2013.08.17. 18:55:29

@Ghavin: Meh, de a Godkilleres sztori véget ért. Nyilván nem a képregény. De össze kell szednie magát, hogy ennél jobb történetet hozzon össze.

qwertz012345 2013.08.18. 17:34:42

Sziasztok!

Régóta követem a Geexkomix sorozatot, de csak most vettem rá magam, hogy regisztráljak. Szeretnék gratulálni a bloggereknek, hogy hétről - hétre, hónapról - hónapra ilyen színvonalas kritikákkal rukkolnak elő. Most pedig lenne egy - két kérdésem pár képregénnyel kapcsolatban.
Mi a véleményetek a Bendis féle X-Men sorozatokról? Ugyan még csak 3 rész jelent meg, de mit gondoltok a Batman: Zero Year-ről? Mi lehet az oka annak, hogy ennyire rosszak a Superman sorozatok (Elsősorban Superman, Action Comics)? Az IDW most indított egy új X-Files sorozatot és ha valaki ismeri és írna róla pár sort azt megköszönném. Utolsó kérdésem pedig, hogy érdemes-e belekezdeni a Waid féle Green Hornet-be és a Shadow/Green Hornet Dark Knights című sorozatba. Előre is köszönöm a válaszokat.

ghavin 2013.08.18. 19:50:28

@qwertz012345: "Mi lehet az oka annak, hogy ennyire rosszak a Superman sorozatok (Elsősorban Superman, Action Comics)?"

Ez nem vélemény-, hanem ténykérdés, úgyhogy erre én is tudok válaszolni. Két név: Bob Harras és Scott Lobdell.

Bob Harras, aki például Mark Waid szerint többet járult hozzá a 90-es évek képregényes összeomlásáért, mint az összes többi személyes felelős együttvéve, valami érthetetlen oknál fogva 2010-ben főszerkesztői állást kapott a DC-nél, elég mély barátságot ápol Lobdell-lel. Lobdell régen sem volt túl jó író, mára viszont mintha teljesen elfeledkezett volna a "show, don't tell" alapelvéről, emellett nulla bizalma van a melléosztott rajzolókban, így az általa írt képregényszámok 90%-ban expozíciós narrációból, expozíciós párbeszédből és "sima" expozícióból állnak. Ha a DC is alkalmazná a Marvel féle, szám eleji recap page megoldást, egy-egy Lobdell képregényből nem maradna több 4 oldalnál.

qwertz012345 2013.08.18. 21:02:14

@Ghavin: Köszönöm a választ. Gondoltam, hogy Lobdell csókos a DC-nél de a részleteket nem tudtam. Nem ismerem a régebbi írásait de ez amit most művel és nem csak Supermennel hanem az általa írt többi sorozattal az elég tehetségtelen fickónak állítja be. Az pedig mindent elárul a DC mostani vezetéséről hogy az eladási számokat is figyelmen kívül hagyva hagynak dolgozni ilyen írókat a legnagyobb húzó címeiken.

_Nagy Krisztián_ 2013.08.18. 22:35:54

@qwertz012345:
Köszönjük a dicsérő szavakat, a rendszeresség és a színvonal elsősorban Csaba, a jelenlegi főszerkesztő érdeme.

Mainstream sorozatokkal kapcsolatosan tőle kaphatsz kompetens választ, én egy kérdésedre tudok csípőből válaszolni: igen, a Waid-féle Green Hornetet érdemes olvasni, mert ráadásul nulláról építi fel a sztorit (értsd: semmiféle előismeret nem kell a hőssel kapcsolatban).

Blazious 2013.08.18. 23:38:36

@qwertz012345: Én a magam részéről egyelőre nem vagyok megelégedve Bendis X-Menjével.
Az All New X-Men azon alapszik, hogy az eredeti Xmen ötösfogat a jelenbe időutazik. Vannak benne érdekes részek, néhány igen jó jelenet (a fiatal Scott és Amerika kapitány találkozása pl), és potenciál is lenne benne, de érzésem szerint több szám óta valahogy egyhelyben toporog. (Viszont nemrég megmutattak egy későbbi borítót, az jót ígér) Az Uncanny a renegáttá vált Cyclopsot és csapatát mutatja be, de valahogy ez sem működik igazán. A megbolondult képességek érdekesek, az új szereplők kevésbé. Egyik sem elég karakteres, a régebbi new mutansos(Sunfire, Cannonball stb, x-men academys (Pixie és társai) mutánsbővítés jobb volt.
Egyik X-men cím sem az igazi, viszont az elmúlt pár év x-menes hülyeségei után még így se rossz.
Ellenben a Bendis-féle Guardians of the Galaxy eléggé bejön, bár korábban nem ismertem a GoGot, úgyhogy összehasonlítási alapom annyira nincs e tekintetben. Viszont örömmel tapasztaltam, hogy Rocket Racoon karaktere igencsak jó az előzetes várakzásaimhoz képest :)

ghavin 2013.08.19. 01:43:27

@Blazious: "Ellenben a Bendis-féle Guardians of the Galaxy eléggé bejön, bár korábban nem ismertem a GoGot"

Sosem késő pótolni. Ha csak kicsi affinitást érzel a képregényes űropera iránt, akkor az Abnett-Lanning duó cuccai Novától kezdve, a Guardians of the Galaxy-n át az event minikig (Annihilation, War of Kings, The Thanos Imperative) bezárólag remek kikapcsolódást nyújtanak, mellesleg világépítés szempontjából köröket ver a DC kozmikus szárnyára. Egyetlen "bűne", hogy a korszakot indító Thanos, Drax minikkel és az Annihilation Prologue-gal szépen bemárt a mélyvízbe, s onnantól kezdve sajnos, nem sajnos, időrendben haladva mindenen át kell rágnod magad, hogy képben maradj, egyedül a "Saga" végződésű recap képregényszámok segíthetnek, ha az Annihilation után átugranád a Conquest-et, s rögtön a War of Kings-zel folytatnád. Ennek oka, hogy az írók jóval nagyobb mozgásteret kaptak, mint azok, akik a földi székhelyű hősök sorozatait igazgatják, így kötetről-kötetre olyan sorsfordító változások tömkelege zajlik le, mint egy Avengers képregényben évek, olykor évtizedek alatt.

Blazious 2013.08.19. 13:48:38

@Ghavin: Kösz, amúgy is az volt a tervem, hogy ezzel folytatom. Űroperát meg a Fear Agent óta eléggé bírom, bár azt nem igazán lehet túlszárnyalni.

Rusznyák Csaba 2013.08.20. 13:58:12

Supermanes sorozatokkal min. egy éve teljesen leálltam a borzalmastól a középszerűig terjed a minőségi skálájuk - egyáltalán nem követem.

Bendis X-Menjei nekem tetszenek, nagyon ráfért az X-ekre egy kis vérfrissítés (Bendisre is).

És igen, a Fear Agent túlszárnyalhatatlan. Bár Remender a hasonlóan ponyva-sci-fis Captain Americával kitett magáért. Ha a Superior és a Thor mellett kell mondani egy harmadik szuperhőscímet a jelenlegi felhozatalból, akkor az az. (A DC meg teljesen döglődik, még Snyder Batmanjét sem érzem túl erősnek jelenleg.)

Drall 2013.08.21. 09:01:35

Bendis X-Men-jei közül nekem csak az Uncanny tetszik. Elég őrült eddig a sztori és ehhez a Bachalo-Irving duo telitalálat választás volt. Viszont az All-New-t 4-5 szám után meguntam. Kb. egy filler képregénnyé redukálódott, ami lazán összeköti az Uncanny-t meg a Wolverine and the X-Men-t.
A Thor-Cap. Am.-Superior triót meg én is imádom, de a Daredevil és a Hawkeye szerintem még ezeknél is jobb. Az a színvonal, amit a Waid-Samnee és Fraction-Aja párosok hónapról hónapra produkálnk, valami döbbenet.