Utolsó kommentek

  • doggfather: A film egy hétköznapi dráma, nem túl izgalmasan fényképezve, és elmesélve, amibe annyi sci-fi kerü... (2021.03.19. 13:44) Felettünk a Föld
  • doggfather: Futballhuligánból nagymenő gengszter. Igaz történet alapján, és mivel a készítők között volt maga ... (2021.02.15. 13:54) Futballmaffia
  • David Sumner: @megnevezhetetlen: @mrscottpilgrim: Ez az, véletlenül se próbáljatok normális hangnemben fogalmazn... (2020.09.20. 10:08) Vasember 3.
  • Count di Luna: Nagyon jó (és odabaszós) film. Nakadai Tatsuya remek színész, nehéz elhinni, hogy még csak 30 volt... (2020.07.24. 05:17) Harakiri
  • Count di Luna: Szerencsém volt moziban látni egyetem alatt, méghozzá vágatlanul (sok klasszikust vetített az egye... (2020.07.24. 04:54) Kurosawa retrospektív: A hét szamuráj
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

  • Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

GeexKomix 59.

2013.05.03. 06:00 Geekblog

ageofultron7.jpgAge of Ultron #7

Történet: Brian Michael Bendis
Rajz: Brandon Peterson, Carlos Pacheco
Marvel Comics

Az Age of Ultront kétségkívül senki nem vádolhatja azzal, hogy csak egy újabb „jófiúk nekiesnek a világpusztító/uraló ambíciójukkal hepciáskodó rosszfiúknak” sablonhaddelhadot kényszerít le a hű crossover-vásárlók torkán. Pedig nagyjából úgy indult: Ultron átvette az uralmat a Föld nagy része felett, a hősök döntő többsége elbukott, szóval posztapokalipszis volt, menteni kellett a menthetőt. Csakhogy Rozsomák úgy gondolta, a mentés nem azt jelenti, hogy le kell verni Ultront, hanem azt, hogy vissza kell utazni az időben, és megakadályozni, hogy egyáltalán létrejöjjön. És mivel Ultront Hank Pym teremtette, szuperhős szuperhősnek lesz farkasa, mert a kanadai mutáns nem hisz abban, hogy egy apokalipszis-szcenárió veszélyének fennállásakor elég a szép szó, így a „légyszi ne kreálj egy Ultron nevű mesterséges intelligenciát, mert egyszer majd kicsinálja a Földet” helyett inkább csak annyit mond, „snikt”. Ezzel ért véget a hatodik rész (mit mondjak, nem számítottam rá, hogy ilyen fordulatot vesz a sztori). Rozsomák és útitársa, Sue Storm most visszatér a jelenbe, ami persze múltbeli akciójuknak hála megváltozott, de legalább nem hever romokban, és nem halt ki az emberiség fele. De attól még vannak bajok. Pl., hogy nagyon úgy tűnik, ebben a jelenben egy diktatórikus Tony Stark tartja vasmarkában Amerikát (vagy az egész világot?). A koncepció érdekes (alig várom a következő részben az ok-okozati összefüggések levezetését, a „pillangó-hatás” kifejtését), Bendis izgalmasan ír, a rajzok is rendben vannak (bár a múltbeli jelenetekért felelő Carlos Pacheco munkájához viszonyítva a jelen képekbe öntéséért felelős Brandon Peterson bizony felsül), de, csak hogy kicsit kötözködjek is, nem bántam volna, ha az előző rész merészségéből erre is jutott volna. Mert az, hogy majd kiderül, ez a jelen sem feltétlenül jobb, mint amit Ultron robbantott szét, a könnyű megoldás, sokkal érdekesebb lett volna, ha Pym kinyírása után a főhősök egy olyan világba térnek vissza, amiben nagyjából rendben mennek a dolgok. Szép morális gordiuszi csomó lett volna belőle.
(Rusznyák Csaba)


Helheim #2

Történet: Cullen Bunn
Rajz: Joelle Jones
ONI Press

Helheim002.jpgFolytatódik az Oni Press vérben tocsogó, óriás viking Frankenstein szörnnyel démoni vad harcosokat felhentelős horror-fantasy sorozata. Hamlet kb. így kezdené a szokásos geekgazmus hatása alatt született cikkét a Helheimről, de tulajdonképpen tényleg így lehet a legjobban leírni, hogy miről van szó. Az első rész végén a frissen megmurdelt helyi híróból, Rikardból, és halott harcosok hozzáadott testrészeiből összebarkácsolt élőhalott viking-Hulk most már bevetésre is kerül, ami során felaprít egy horda mutáns banditát, megmentve ezzel egy családot. Továbbá megtudjuk azt is, hogy bár a draugr-Rikard erős meg nagy, de nem elpusztíthatatlan, viszont szerencsére könnyen és helyben javítható, hiszen pótalkatrész ugye akad bőven arra, amerre jár. Nincs mit szépíteni rajta, a Helheim nem éppen a komplexitása, a bravúros sztorivezetése, a jól kidolgozott karakterei, vagy úgy általában az eredetisége miatt jó, hanem simán csak a magas szórakoztató-faktora miatt. Sallangmentes, egyszerű, villámgyorsan abszolválható olvasmány, ami ideális lehet mondjuk két fajsúlyos eposz közötti könnyed agylazítónak, vagy egy kakkantás időtartamára, de túl sokat valószínűleg nem fognak, mivel nem is tudnak kihozni belőle a jövőben. De ez nem baj. A második szám még gyorsabban kivégezhető, mint az első, hiszen csak az egyetlen hent maga 6 oldalt foglal el, és ezen kívül sem egy szószátyár képregény, ugyanakkor azzal  sem lehet vádolni, hogy nem is halad a történet. Ami számomra meglepő, hogy a két szám között jól láthatóan forrt egy nagyot Joëlle Jones stílusa, mert ugyan még mindig maradtak a rajzfilmes rajzok, de a karakterek már  kevésbé karikatúraszerűek, a vérontás is merészebb és látványosabb lett, és összességében is észlelhető a minőségi javulás, amitől aztán könnyebben befogadhatóbbá vált az egész látvány is. Elnézve az egyébként csini művésznő portfólióját, úgy láttam, hogy kimondottan kellemes és barátságos stílusban szokott dolgozni, emiatt azt gyanítom, hogy az előző szám során talán kísérletezni próbált egy kicsit. Részemről így is, úgyis szerethető volt. Mostanra tehát bebizonyosodott, hogy a Helheimnél semmi nagyszabásúra nem kell felkészülni, egyszerű kis B-képregényes móka lesz, de annak viszont eléggé szimpatikus, pláne, hogy mindössze úgy 5 percet kell havonta rászánnunk.
(Chavez)

Judge Dredd Year One #2

Történet: Matt Smith
Rajz: Simon Coleby
IDW

JDYO02.jpgMostanra már abszolút bebizonyosodott, hogy Matt Smith nagyon érti a dolgát íróként is, és a Judge Dredd Year One második füzetében még taszajtott is egy kicsit azon a lécen, amit már az egyébként is izgalmas felvezetésben is elég magasra tett fel. Remélem ez exponenciálisan növekedő tendencia lesz nála, és akkor a mini végére kimerülhet majd a szuperlatívuszkészletem. A második füzetben folytatódik a nyomozás a szokatlan pszi-aktivitások után, ami kizárólag gyerekeknél jelentkezik, és kimondottan egy bizonyos szektorban lévő gyerekeknél. A szkeptikus Dredd nem igazán tud mit kezdeni a jelenségekkel, ő maga a földhöz van ragadva, és különben is, az akadémián ilyet nem tanítottak, ezért elsősorban racionális magyarázatokat keres, de csak nem talál. A főbíró viszont elmondja neki, hogy több dolgok vannak földön és egen, és hogy próbálja megszokni, hogy vannak más, párhuzamos világok is a miénken kívül, márpedig ezek újabb, és korábban még nem tapasztalt veszélyforrásokat is jelenthetnek, amikre fel kell készülniük. Márpedig jelen ügyben is úgy tűnik, hogy az igazság odaát van. A sztori szépen, jó ritmusban gördül tovább, nem maradnak el a látványos (és brutális) akciók sem, ugyanakkor szerencsére már nem csak lebegtetés folyik, hanem kapunk válaszokat is, és egy nagyon ütős cliffhangert is a végére, hogy még kegyetlenebbé tegye a várakozást a folytatásig. Az egyetlen "fogást" itt találni rajta, mert hogy a sztori végén Dreddék találnak egy teleportkapuszerű energia-akármit, amibe hősünk gondolkodás nélkül belesétál, ami azért necces, még tőle is. A Year One másik nagy erénye, hogy eredeti rendeltetésének megfelelően eredettörténetként is funkcionál, hiszen most látjuk pl. az okát a psi-osztály létrehozásának, és úgy általában a Dredd univerzum természetfeletti része is itt látszik megalapozódni, valamint ugye Dredd sem teljesen az a kőszikla még, mint amilyenek ismerjük, bár hatékonyságban és keménységben már most is az élen jár. Simon Coleby realista (de egyáltalán nem szárazan), élénk színvilágú rajzai továbbra is zseniálisak, minden részletre kitérőek, az akciók kimondottan nagyszabásúak és látványosak, és különösen értékelem, hogy nem próbálta meg a korai évek látványvilágát áterőltetni a következetesség miatt. A járművek, az épületek, az eszközök és ruhák a mai igényeknek is megfelelő korszerű, illetve inkább futurisztikus külsőt kaptak, miközben a korai évek egynéhány jellegzetessége így is megmaradt. (Pl. a korai években használt, hosszabb csövű Lawgiver, ami azért itt is korszerűbb kinézetet kapott.) Smith minisorozata az egyik legizgalmasabb dolog a mostani kínálatból, ami hálistennek gyorsan segít felejteni a másik IDW-s széria gyalázatos középszerűségét. Kár, hogy nem ebből lett az ongoing. Ha valamiféle veled született képregényes előítélet miatt még mindig nem olvasod ezt a fasza kis sorozatot, akkor jó szar neked, és így jártál!
(Judge Chavez)


Jupiter’s Legacy #1

Történet: Mark Millar
Rajz: Frank Quitely
Image Comics

jupiterslegacy01.jpgMár hosszú évek óta ott tartunk, hogy nem csak a hagyományos szuperhőstörténetekkel lehet  Dunát rekeszteni, hanem az azokat kiforgató, parodizáló, cinizmusba vagy realizmusba ágyazó, azokra reflektáló variációikkal is. Mark Millar is írt jó néhány ilyet, a Kick-Asstől a Nemezisen és a Wantedet át a Supercrooksig, és a Jupiter’s Legacy is ezek sorába tartozik. Szerencsére az első rész alapján ez a képregény nem a Nemezis-féle értékelhetetlen agyrémeire, hanem a kifinomultabb, érettebb, komolyabb, urambocsá’, elgondolkodtatóbb munkáira rímel. A sztori a ’30-as évek elején kezdődik, amikor egy férfit, aki a világválságban mindent elveszített, egy sziget „hívja” magához valahol az óceán közepén. Barátai egy kis csapatával engedelmeskedik a hívásnak, és a szigeten (egyelőre tisztázatlan körülmények közt) mind szuperképességekre tesznek szert, Amerika büszkeségei, hősei, inspirációi lesznek. Ugrás a jelenbe: újabb világválság van, az egykori hősök tanácstalanul nézik, ahogy a világ szétesik körülöttük, miközben csak annyit tehetnek, hogy megalomániás gonosztevőket ütlegelnek – az új generáció hősei pedig kicsinyesek, szenzációhajhászok, önzők és gyávák. Millar éles kontrasztot rajzol aközött, hogy milyennek kellene lennie Amerikának (illetve milyen volt egykor), és milyen valójában. A szuperhősök, akik közel egy évszázadon át harcoltak a mostanra megkopott és elkorcsosult ideákért, lassan a nemzettel együtt degradálódnak. A fő konfliktus két testvér közt látszik kialakulni: egyikük maradna a hagyományos szuperhősködésnél, azokra bízva a világ sorsát, akiket a nép megválasztott vezetőinek, a másik maga venné kézbe a dolgokat. Millar jól építi fel a sztorit, érdekesek a karakterei, és ha következetesen végigviszi a képregény fő motívumait, és nem bagatellizálja el az egészet egy szimpla hős-gonosz harcra, akkor ebből valami nagyon jó is kisülhet. A kezdet mindenestre ígéretes, Frank Quitely rajzai pedig nagyszerűek.
(Rusznyák Csaba)


Ten Grand #1

Történet: J. Michael Straczynski
Rajz: Ben Templesmith
Image Comics

tengrand01.jpgNoir-horror. Straczynski. Templesmith. Ezek egyike is elég lett volna, hogy rávessem magam az Image (jelenleg minden valamire való geek kedvenc kiadója) új képregényére. De mind a három? Óóóó, hát engem itten kényeztetnek. A felesége halálától gyötört misztikus magánnyomozó(szerűség), Joe Fitzgerard, megbízást kap egy lánytól, hogy találja meg a nővérét, akinek egy Divine Will nevű, gyanús vallási szekta berkein belül veszett nyoma. Csakhogy a fickónak, aki a szektát elvileg vezeti, hősünk két évvel azelőtt röpített golyót a fejébe. Szóval ez sem egy rutinügy lesz, de hát komolyan, látott, olvasott valaha bárki olyan noirt, amiben a főszereplő ténylegesen egy rutinüggyel birkózott? Na, ugye. Akárhogy vesszük, a sztori így, elmesélve, nem tűnik különösebben érdekesnek. Van egy kopó, aki a mennyország piszkos munkáját végzi a Földön, van egy tragikus megözvegyülés, és van némi ronda, mocskos múlt mindennek a hátterében – de Straczynski az ismert hozzávalókból valami bámulatosan izgalmas, az olvasót magába rántó, szenzációs atmoszférájú képregényt gyúr. Az első szám forgatókönyvét tanítani lehetne, olyan hatásosan, precízen vezet be az okkult noir világába, olyan mesteri érzékkel adagolja a főhőssel kapcsolatos információkat (sejtetéssel, dialógussal, flashbackkel), és olyan váratlan emocionális erővel ragad tökön a cliffhangerben. A misztikum és a modern technológia (elsősorban az internet) magától értetődőnek tűnő összeboronálásért külön piros pont jár. És Templesmith képei… dinamikus, gyönyörű szín- és formakavalkádok. Minden panel szinte megszólal. Tökéletes. Az év egyik legjobb debütálása. (A Ten Grand egyébként JMS saját, Image-en belüli, innovatív „Joe’s Comics” nevű projektjének első címe – amit nemcsak olvasni lehet, hanem a füzetben lévő QR-kód segítségével hallgatni is, ugyanis néhány színésszel felvették a dialógusokat.)
(Rusznyák Csaba)

Whispers #5

Történet és rajz: Joshua Luna
Image Comics

whispers-5.jpgA Luna-testvérek (Joshua és Jonathan) már eddig is nem keveset letettek az asztalra az Image berkein belül: szuperhős drámát a szuperhőscelebek hétköznapjairól (Ultra), horrorisztikus elemekkel tűzdelt science-fictiont egy láthatatlan burok alatt rekedt kisváros lakóiról, ahol a nők a férfiak ellen fordulnak (Girls), mágikus-realista eposzt a hatalomról és a bosszúvágyról (The Sword). A fivérek munkái eddig nagyszerűen sikerültek, ezúttal azonban Joshua szólóban próbál szerencsét, hogy elmesélhessen egy eléggé személyes témájú természetfeletti thrillert, melynek középpontjában a szabad akarat kérdése áll. A történet főhőse Sam, egy krónikus pszichiátriai zavarral küszködő srác, aki egyik napról a másikra felfedezi, hogy álmában képes elhagyni a testét és nem csak, hogy ebben az asztrális formában olvasni tud mások gondolataiban, de azok megfelelő irányba lökésével befolyásolni tudja a döntéseiket. Barátnője, akivel frissiben szakított, természetesen nem hisz a fantazmagóriáiban, de a szomszéd lány arra buzdítja, hogy próbálja felfedezni képessége határait. Sam így is tesz, és kiderül, hogy szerte a világon démonszerű lények sarkallják az embereket gyilkosságra, kannibalizmusra és hasonlóan szörnyű tettekre. Hősünk úgy dönt, hogy a tűz ellen tűzzel jegyében egy drogügyletbe keveredett ismerősét fenyegető dílert manipulálva szolgáltat igazságot egy gyerekgyilkos üzletemberen, ám a terv visszafelé sül el: nem csak, hogy a saját személyes és szerettei biztonsága kerül veszélybe, hanem legközelebbi projektálása során kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy egyre inkább kezdi felölteni a már látott démonok külső jegyeit, és valaki más éppenséggel az ő cselekedeteit befolyásolta a kezdetek óta. Joshua Luna nagyon jó érzékkel adagolja a revelációkat, ráadásul a rajzai még a fivéréinél is jobbak, akinek eddig a forgatókönyveket írta. A hat részes limitált széria éppen a finálé előtt áll és az eddig olvasottak alapján valószínűleg nem kell félni attól, hogy nem a kellően hátborzongató lezárást kapja a Whispers.
(Nagy Krisztián)

23 komment

Címkék: scifi horror krimi akció szuperhős képregénykritika geexcomix

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr765260955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mizrolist 2013.05.03. 11:32:23

A Ten Grand határozottan érdekesnek tűnik.

Az Age of Ultron fordulata viszont annyira nem lepett meg... legalábbis az ötlet felmerülése. Az kissé szokatlan, hogy ezúttal meg is valósították a dolgot - Amerika Kapitány általában figyelmet fordít arra, hogy kordában tartsa ezeket, de valami azt súgja, hogy most nem jutott rá elegendő embere...

ghavin 2013.05.03. 11:55:07

Ben Templesmith egy állat. Olyan elképesztő erőfeszítéseket tesz azért, hogy egy-egy oldal szerinte tökéletes állapotba kerüljön, ami a végeredmény tekintetében már-már komikus: a kényesen kiválasztott sablonok, textúrák az esetek 99%-ban már nem is látszódnak a megjelent képregény oldalain. Ettől függetlenül az Ellis-szel közös Fell-t az utóbbi évek egyik legdicséretesebb kísérletének tartom, s a Choker-t, Wormwood-ot is imádtam, szóval a Ten Grand is kötelező volt.

jocibmx 2013.05.03. 15:08:45

Ezen a héten a Ten Grand akkorát ütött mint egy ház.
Templesmithet meg JMS-t is bírom, szóval én is vártam de ennyire nem számítottam jóra. Durván jó képregény. Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy egyenlőre itt is a megvalósítás viszi el a vállán az egészet, mert ahogy a cíkk írja is maga az alapfelállás nem túl eredeti.
Kicsit off: Rengeteg hasonló műfajú könyv jön ki, az urban fantasy baromi népszerű, én is sok ilyesmit olvasok, és durva, hogy még mindig nem vesztett semmit népszerűségéből.
Pedig azt gondolnánk, hogy a vámpír őrület után, kicsit megunják az olvasók, de nem.

devDavid · http://blog.hu 2013.05.04. 02:10:24

Nekiestem az Age of Ultron sorozatnak, beszippantott. Tudnátok ajánlani további sorozatokat, ahonnan érdemes lehet belépni a képregények világába?

köszönöm,
D.

ghavin 2013.05.04. 11:32:35

@devDavid: Mivel a kérdésed sem volt túl konkrét :D

i.imgur.com/9ApkN.png

Amúgy meg ha konkrét kiadó/karakter, illetve műfaj/zsáner érdekel, jelezd, nagyon szívesen összeállítok egy listát.

mizrolist 2013.05.04. 11:32:47

@devDavid: nemrég mindkét nagy kiadó rebootolta az univerzumait; a DC teljesen, a Marvel inkább csak új status quo felállításával. Gyakorlatilag a friss #1-es részekkel kezdve nem jársz rosszul.

@poszt: utólag jutott eszembe: Superior Spider-Man #9? :)

devDavid · http://blog.hu 2013.05.04. 22:55:39

@Ghavin: Igazad van, nem volt konkrét de én sem tudom mit fogyasztanék szívesen. Age of Ultron azért tetszik, mert (számomra) rengeteg szuperhőst láthatok benne. Van valami hasonló felállás? IronMan, Rorschach, Dr. Manhattan nagy kedvenceim, a 3 részes képregény "könyv" itt pihen a polcon. Watchmen - Az Őrzők.

@mizrolist: Ohh, ez jó hír számomra. Kifejtenétek a Status Quo mit takar? :) Elnézést, csirke vagyok a témában!

üdv,
D.

mizrolist 2013.05.04. 23:17:52

@devDavid: a status quo jelentése "fennálló állapot" - a Wikipedia szerint :) Szóval ez az aktuális alaphelyzetet jelenti.

ghavin 2013.05.05. 04:54:09

@devDavid: A legtöbb ilyen "event" (esemény) általában irdatlan mennyiségű karaktert hoz össze, úgyhogy ha maradnál a Marvel képregényeinél, akkor őrületes mázlid van, ugyanis körülbelül 2004 óta nem telt el olyan év a kiadónál, hogy ne zajlott le volna legalább egy ilyen.

Sorrendben:
-Avengers Disassembled
-House of M & Decimation
-Annihilation & Annihilation Conquest
-Civil War
-Endangered Species & Messiah Complex & Divided We Stand & Manifest Destiny & Original Sin
-World War Hulk
-Secret Invasion
-War of Kings
-Messiah War
-Utopia & Nation X
-Necrosha
-Fall of Hulks
-Siege
-Realm of Kings
-Second Coming
-World War Hulks
-Curse of Mutants
-Shadowland
-Chaos War
-Age of X
-Fear Itself
-Schism
-Spider Island
-Avengers vs. X-Men

A DC-nél igazából számos hosszabb-rövidebb időt megélt csapatsorozat van, ami rengeteg karakterrel operál egyidejűleg, úgy mint a Marvelnél az Avengers, nekem hirtelen a 90-es évek (Teen) Titans és JLA sorozatai ugrottak be, na meg a kettő ideális keresztmetszete: a Technis Imperative.

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2013.05.05. 17:19:08

@Ghavin: @devDavid: Fú azért jó sok mindent összeírtál :D Ezekből azért pár kilóg a sorból. Messiah complex, Second coming, Curse of the mutants...ezek kifejezetten X-men események. Spider Island is inkább Pókemberről szól (viszont nagyon jó).
Annihilation , An. Conquest, War of kings: ezek a Marvel űr részlege, avengers nem igen akad köztük (de ezek is szintén nagyon jók, plussz kimaradt a Thanos Imperative, ami a záró sztori).
Én az Avengerst ajánlanám ezekből kezdésnek az egyszerűség kedvéért (mivel ezeket a karaktereket gondolom nagyjából már ismered): Disassambled-House of M-Civil War-Secret Invasion-Dark Reign-Siege.

Anno a DC-t én az Identity Crisis-al kezdtem amiből jött a Crisis of conscience-Omac és a nagy esemény az Infinite Crisis. Ez torkollik a 52 című heti sorozatba (szintén sok hőst mozgat). Ha jól emlékszem ezek után Countdown című borzalom és a csak fekete öveseknek ajánlott Infinite crisis jön, majd a kevésbé jártasak számára is érthető Blackest Night és Brightest Day.

ghavin 2013.05.05. 17:27:54

@Balakin: Úgy voltam, hogy ha már lúd, legyen kövér, s az összes minimum három sorozatot keresztező Marvel eventet összeírták.

A Countdown teljes terjedelmében kihagyható. Azon túl, hogy borzalmasan strukturált (konkrétan az összes tie-int el kellene olvasni ahhoz, hogy kerek legyen), szinte semmi jelentősége nincs a Final Crisis szempontjából.

ghavin 2013.05.05. 17:34:22

@Ghavin: összeírtam*

Útmutatóul egyébként a Marvel eventjeinek wiki oldalát használtam.

en.wikipedia.org/wiki/Publication_history_of_Marvel_Comics_crossover_events

devDavid · http://blog.hu 2013.05.05. 18:02:44

@Ghavin: @Balakin: Húha, nagyon aranyosak vagytok, megfogadom a tanácsaitokat, ezekbe belelapozok mihelyst. Ászok vagytok. Olyan mint a fantastic four, csak ketten! :D

üdv,
D.

mizrolist 2013.05.05. 19:32:03

@Ghavin: viszont pont a Dark Reign kimaradt a sorból :) (nem kötözködésként említettem, hanem bugreportként)

Lassus. · http://juventuz.blog.hu 2013.05.05. 21:49:41

Sziasztok!

Abban tudnátok nekem segíteni, hogy Judge Dreddet hol lenne érdemes elkezdeni olvasni?

Nagyon érdekelne a cikkeitek alapján, de már iszonyat mennyiségű szám jelent meg eddig, jó lenne valahol beszállni. A Year One-t biztosan elolvasom, de az csak egy mini, ha jól tudom.

Nagyon köszi előre is!

Üdv,

Lassus

ghavin 2013.05.05. 23:32:43

@mizrolist: A Dark Reign nem is crossover, inkább egy Secret Invasion és Siege között fennálló állapot. Nem akarom elspoilerezni, a lényeg, hogy ezzel az erővel az Initiative és Heroic Age is crossovernek tekinthető.

@Lassus_: Én mondanám, hogy Judge Dredd Case Files 1 és/vagy 2, de JD-ben inkább Chavez a szakértő.

Chavez 2013.05.05. 23:46:54

@Lassus_: Elhatároztam, hogy ha legközelebb felmerül ez a kérdés, akkor nem veszem el rögtön a reménybeli olvasó kedvét azzal, hogy egy rakás címet bemásolok (köztük a mára kissé avittasnak tűnő 70-es, 80-as évekbeli sztorikkal), hanem egyszerűen azt mondom, hogy bárhol. Persze nem egy éppen futó sztori 4. részénél, de bármely újonnan indulónál meg lehet próbálni elkapni a fonalat, akár az aktuális 2000AD-ben futónál is. Ehhez annyi kell, hogy a wikipédia vonatkozó részét átfussa az ember (illetve a cikkeimet), az alapján képbe lehet kerülni annyira a karakterekkel, a világgal, az eseményekkel, hogy ne nagyon legyenek homályos foltok és akadályok a továbbiakhoz. Az újabbak közül a tavalyi Day Of Chaos pl. jó beugrópont lehet, mert ugyan hosszú, de egyben az egyik legjobb eposz, és az utolsó jelentősebb esemény volt, ráadásul bőven alkalmas rá, hogy meghozza a kedvet az egészhez.
És ha az ember rákap az ízére, és úgy érzi, hogy visszafele is olvasna, akkor lehet érdemes a klasszikus sztorikon is végigszánkázni párhuzamosan, akár a 70-es évektől is kezdve. A Judge Dredd különlegessége, hogy sokféle tud lenni, az akciódús zúzdától, a komolyabb, áthallásos politikai tartalmútól a társadalomkritikus szatíráig bezárólag mindenfajta hangvétel megjelenik benne, ennek megfelelően érdemes sokfélével próbálkozni. A Day Of Chaosban pl. ezek mind egyszerre is benne vannak.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2013.05.06. 12:04:41

Az Age of Ultron első részébe belekezdtem, de félbemaradt. Szóval ott van a néhány gengszter (oké, Kalapácsfej csatlósai) átlag fogva tartott Parker, akit sima kötéllel tartanak lekötözve egy székhez. Na, oké:D

mizrolist 2013.05.06. 12:12:44

@koimbra: SPOILER: nem mellesleg annyira bedrogozták, hogy nincs magánál... szóval nem csoda, hogy nem szabadul ki.

Blazious 2013.05.07. 21:39:42

Nekem az Age of Ultron eléggé bejön, legalább nem az évek óta tartó jók püfölik egymást vagy a rosszakat sok számon keresztül mintára húzták fel. Eddig jó volt az összes szám, jó cliffhangerekkel, de igazából a végén dől el, mennyire lesz kiváló. Engem az se zavar, ha nem ágyazódna bele annyira a jelenlegi mainstreambe, nem ez maradna a status qou, ha normális lezárást kapna.
süti beállítások módosítása