Utolsó kommentek

  • doggfather: A színészek nagyon jók, a forgatókönyv szikár, de erős, a rendezése is visszaadja ezt. Amerikai, m... (2021.05.07. 13:59) Filmkritika: GYILKOS ÍGÉRETEK (Eastern Promises, angol-kanadai-amerikai, 2007) ****
  • doggfather: Jó 5 perc téjkép, majd egy brutális intermezzó, és onnantól vágni lehet a feszültséget. Egy hatalm... (2021.04.21. 15:53) Last Train from Gun Hill
  • doggfather: A film egy hétköznapi dráma, nem túl izgalmasan fényképezve, és elmesélve, amibe annyi sci-fi kerü... (2021.03.19. 13:44) Felettünk a Föld
  • doggfather: Futballhuligánból nagymenő gengszter. Igaz történet alapján, és mivel a készítők között volt maga ... (2021.02.15. 13:54) Futballmaffia
  • David Sumner: @megnevezhetetlen: @mrscottpilgrim: Ez az, véletlenül se próbáljatok normális hangnemben fogalmazn... (2020.09.20. 10:08) Vasember 3.
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

  • Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

King Kong

2012.04.25. 11:17 Rusznyák Csaba

Ezennel új cikksorozatba kezdünk, amiben a vászon legendás, gigantikus szörnyeit, város- és emberpusztító hadjárataikat vesszük sorra. Lesz itt gorilláktól dinoszauruszokon át hangyákig minden, ami geekszemnek ingere.

Kong! Kong! Kong! 1933-ban egy hatalmas gorilla tombolt a mozivásznakon, először egy Isten háta mögötti szigeten, majd az Empire State Building tetején, és fejeket leharapva, embereket eltaposva, dinoszauruszokat elpusztítva, fél New York-ot romba döntve beüvöltötte magát a filmtörténelembe. És ezt az életnagyságnál nagyobb filmet életnagyságnál nagyobb emberek készítették. A rendezői székben Ernest B. Shoedsack (The Most Dangerous Game) és a kalandfilmbe illő életviteléről híres Merian C. Cooper ült, utóbbi filmgyáros, háborús hős és felfedező volt egy személyben.

Aki hallott már vakmerő vállalkozásokkal és ismeretlenbe tett expedíciókkal teli (egyébként megfilmesítésért kiáltó) életéről, annak nyilvánvaló, hogy a King Kong-béli fanatikus, céljaitól eltántoríthatatlan és rettenthetetlen Carl Denham a rendező mozgóképes alteregója. Arra, hogy miért ő maga kezeli a kamerát, az egyik jelenetben azt válaszolja, hogy mióta egy operatőre elfutott egy rohamozó orrszarvú elől, ahelyett, hogy filmezte volna (az ostoba!), inkább saját kezűleg fényképez

Az ő irányításával utazik egy forgatócsoport egy fiatal színésznő, Ann társaságában egy szigetre, ahol civilizált ember még nem járt előttük. Céljuk, hogy megérkezve elkészítsék minden idők legnagyszerűbb filmjét – ám a sziget bennszülött lakói elrabolják a lányt, hogy áldozatként adják rettegett Istenüknek, Kongnak. Ezzel olyan kalandok sora veszi kezdetét, amelyekhez foghatóról a ’30-as évek moziközönsége még csak nem is álmodhatott.

És igen: akkoriban a „sokkoló”, a „minden idők legnagyobb kalandja”, az „ilyet még nem láttál” és az ezekhez hasonló szlogeneket, reklámszövegeket nem lehetett elintézni egy ignoráns legyintéssel, mint az álomgyár szenzációhajhász marketinggépezetének koholmányait. A hangosfilmkorszak elején jártunk, műfajok, szabályok, módszerek, eszközök, motívumok, klisék voltak születőben – és legendák. A néző bármikor szembesülhetett egy vadonatúj csodával a mozivásznon.

Például egy tomboló óriásgorillával, ami az Empire State Building tetején állva kaszál le az égről rátámadó repülőgépeket. A szörnyek azelőtt jobbára emberméretűek voltak, az egyetlen szignifikáns kivételt Sir Arthur Conan Doyle Az elveszett világ című regényének első, 1925-ös adaptációjának stop-motion dinoszauruszai jelentették – az átütő erejű trükköket Willis O’Brian készítette, és ugyanő felelt az 1931-es, Merian C. Cooper dirigálása alatt forgott Creation effektusaiért. Ebben egy csapat tengeri utazó egy szigeten igyekszik lefutni az azt benépesítő prehisztorikus állatok étlapjáról – de a forgatást sosem fejezték be. Cooper maga javasolta az RKO stúdiónál a leállítását, mert úgy ítélte meg, hogy trükkök ide vagy oda, a film baziunalmasnak néz ki (Michael Bay, remélem, jegyzetelsz).

O’Brian munkája viszont lenyűgözte Coopert, és vitte őt magával új filmjébe – okosan elzárkózva annak lehetőségétől, hogy Kongot egy majomruhába bújt színésszel keltsék életre (szóval a ’76-os remake készítői a jelek szerint szerényebb intelligenciával, és ha már itt tatunk szerényebb sokmindennel bírtak). A King Kong lett a filmtörténet első óriásszörnyes filmje, ami a stop-motion technika mérföldkövévé vált, és generációk trükkfilmeseit inspirálta (köztük a legendás Ray Harryhousaent, aki az 1953-as The Beast from 20,000 Fathoms után paradox módon ismertebb név lett a szakmában, mint a példaképévé vált O’Brian).

A „tipikus” óriásszörnyes filmek elterjedéséhez még szükség volt jó 20 évre, az atomkor eljövetelére és az azzal járó hidegháborús paranoiára, úgyhogy nem csoda, hogy az ezek pionírjaként számon tartott King Kong egészen más stílusú. A horrort a kalandtörténet archetípusai és jellegzetes szituációi veszik körül: nem tudósok nézegetnek térképeket, állukat simogatva, hanem kemény, fegyveres-macsós férfiak indulnak a gyönyörű, ártatlan nő megmentésére egzotikus, járatlan tájakon, szörnyek armadáján keresztül, és minden helyzetben elszántan néznek szembe a halállal (majd sikoltva zuhannak bele). És persze jut hely a románcnak is – kell, hogy jusson, ahogy azt az expozícióban Denham önreflektív módon meg is jegyzi.

A szörnyűségek földjére érkezést sokat sejtető dialógusok és pillantások, mendemondák elhintése vezeti fel, majd amikor a hajó átúszik a Koponya-szigetet körülvevő sűrű, dramaturgiai vízválasztóul is szolgáló ködön, elkezdődik a rémisztő kalandok sora, amit Max Steiner addig csak az opening creditsben hallott zenéje kísér egészen végig. Ez a score a maga nemében épp olyan jelentős hivatkozási alap, mint O’Brian trükkjei – a King Kong volt az első nagy film, ami tematikus, drámai filmzenét használt, ráadásul úgy, hogy a hangeffektusokat is hozzáigazították, hogy elviselhetőbbé, befogadhatóbbá tegyék azt az addig példátlan audiovizuális kakofóniát, ami a cselekmény második harmadától kedve rohanja le a nézőt.

Mert Ann elrablása után nincs megállás, az addig kellemes tempó őrült vágtába kezd: akció akciót követ, hatalmas szörnyek verekednek életre-halálra, emberek lövöldöznek, menekülnek, és halnak, a KALAND egy pillanatnyi szünetet nem tart. Jellemző, hogy mikor Kong egy fél percre leteszi valahová a kezében hurcolt Annt, azonnal rátámad a nőre valami prehisztorikus fenevad, amit agyon kell verni – szerencsétlen óriásgorillának a seggét sincs ideje megvakarni.

A King Kong az a bizonyos „valóságnál nagyobb” film, amiben van valami megmagyarázhatatlan időtállóság, valami monumentalitás, amibe csaknem 8 évtized elteltével is beletörik az idő vasfoga. Felejthetetlen, ahogy a zabolátlan horrort (leharapott fej, halálba hajított nő, eltaposott bennszülött) kombinálja a tradicionális kalanddal („It’s the thrill of a lifetime!”), és ahogy agresszivitásába és intenzitásába a szépség és a szörnyeteg következetesen végigvitt analógiája csempész egy csepp líraiságot és tragikumot. Annak ellenére, hogy a remake-ekkel ellentétben Kong itt még alig több egyszerű, gyilkoló szörnyetegnél, pusztán minimális emberi vonásokkal.

De ezeknek a vonásoknak köszönhető az a sokat idézett, bizarr szexuális töltésű jelenet, amiben Kong kéjes vigyorral vakarja le a ruhákat a kezében vergődő Annről (Fay Wray gyönyörű, és végig nagyszerűen sikoltozik). Ezt és az előbb említett pillanatokat a film későbbi bemutatóiból persze kivágták, mert 1934-től a stúdiók kénytelenek voltak komolyan venni az egyébként évekkel korábban érvénybe lépett Hayes-kódexet, ami szigorúan tiltotta az efféle felháborító erkölcstelenségeket – de az ősbemutató idején Kongtól még sikerült távol tartani az ollókat.

A „legnagyobb” film szinte túlságosan is lehengerlő kalandjainak sora stílszerűen az Empire State Buldingnek, a világ legmagasabb épületének a tetején ér zenitjére, majd a mélyben, egy legendás kódával zárul, ami a Casablanca híres végszavaival vetekszik.

24 komment

Címkék: horror klasszikus filmkritika kaland óriásszörny

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr14472424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cseh Dániel · http://aeonflux.blog.hu/ 2012.04.25. 13:14:26

Élvezetes írás, határozottan meghozta a kedvem a meglehetősen komoly hiányosság pótlására.

A sorozatnak pedig nagyon örülök, remélem, hogy a japán Gojira filmekkel kapcsolatban születik néhány, a fentiekhez hasonló minőségű írás.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.04.25. 14:05:15

Azért az poén, hogy a három filmfeldolgozás közül teljesen egyértelműen a '33-as a legpörgősebb :)
Godzilla lesz? :D

Geekblog 2012.04.25. 14:32:41

Az eredeti, 33-as film egész egyszerűen baromi jó. A többi... ugghh.

David Sumner 2012.04.25. 15:58:59

Ezt a változatot egyik sem übereli. Jackson meg bújjon el.

Maya-- 2012.04.25. 18:31:53

ez tetszett. s már előre érzem, hogy ez egy istenigazi De puta madre cikksorozat lesz.

ps: a zenés nem folytatodik? :)

Maya-- 2012.04.25. 18:42:13

a ff vagy a színes változatot nézzem meg? rontanak rajta a színek vagy javítanak?

Rusznyák Csaba 2012.04.25. 19:28:04

@Maya--: hűűűű, fekete-fehér filmet fekete fehérben nézed, utólag színezett szarokat elfelejted. értem?
és akkor még zenés cikk is lesz:)

tistedur 2012.04.25. 20:41:31

"Then something went wrong for Fay Wray and King Kong
They got caught in a celluloid jam"
:)
nem is tudtam, hogy csináltak színes változatot is, én a fekete-fehéret láttam először.

Chelloveck · http://chelloveck.sfblogs.net 2012.04.26. 00:00:06

Nagyon örülök a cikknek.
Csaba, ha van egy ráérő órád, nézd meg ezt:
youtu.be/drfmiqW1VoM
Tavalyi előadásom a King Kongról, faszajó képekkel.

NickelADeón 2012.04.26. 10:14:28

Lesz 50 láb magas asszonka is?

szoni_ 2012.04.26. 10:33:15

nem, legközelebb fordított lesz: egy hatalmas nőstény majom és egy szőke herceg:D

NickelADeón 2012.04.26. 10:37:10

@szoni_: Hát igen, lehet ragozni :) Trendbe illő homoszex majom és szőke herceg, egy 50 láb magas nő egy aprómakival...

Maya-- 2012.04.26. 13:42:59

nem nem..nem ragozunk semmit :), marad a nőstény majom(hosszú szempillákkal, mert fogalmam sincs, hogy miben különbözik a hímtől:)) és egy szőke herceg. pont.:)

NickelADeón 2012.04.26. 14:07:36

@Maya--: Legalább szegény szőke herceg elbújhat valahova, ha olyanja van...

Maya-- 2012.04.26. 14:13:32

@NickelADeón: :D..erre nem gondoltam, tudod mit, szerintem akár lakhat is benne :D

_Nagy Krisztián_ 2012.04.26. 19:53:38

@Rusznyák Csaba:
talán az egyetlen kivétel a Night of the Living Dead, the egyébként egyetértek... :)

TheBerzerker 2012.04.27. 08:05:32

@_Nagy Krisztián_: Na és abból melyik? Mert 3 fajta is van.:)

Rusznyák Csaba 2012.04.27. 08:23:08

@_Nagy Krisztián_: Nincs kivétel:) Night of the Living Dead kiszínezve? Blaszfémia!:)

TheBerzerker 2012.04.27. 08:38:19

@Rusznyák Csaba: Ráaádsul 3 különböző verzióban. Én láttam mind3at. Amúgy érdekes de inkább elvesz az élményből mint hozzátesz.

Maya-- 2012.04.27. 18:39:34

a film tényleg jó, elhiszem, hogy egy legenda. amúgy elképzelem, hogy élték ezt meg '33-ban..az lehetett egy műsor :))

Nightrider 2012.04.28. 19:40:52

"Michael Bay, remélem, jegyzetelsz" :D

scorsesefan 2012.05.23. 09:13:40

A színészi játék azért hagy némi kívánnivalót maga után (Fay Wray baromi jól sikoltozik, de egy-két arckifejezésén azért jókat lehet derülni szvsz).
Egyébként tényleg jó film, nagy film.
süti beállítások módosítása