Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Sukiyaki Western Django

2009.01.22. 08:02 VilosCohaagen

Az első jelenetben minden benne van, ami a filmre jellemző – a kabukikat idéző műtermi hangulat, japán színészek ponchóban és Stetson-kalapban, nomeg Quentin Tarantino.

Az isten háta mögötti, sáros településen az újonnan felfedezett kincs hírére két rivális banda (a vörös Heikék és a fehér Genjik) költözik be a békés falusiak közé, és rátelepednek a helyiekre. Ám egy nap felbukkan egy hallgatag idegen, aki mesterien bánik mindenféle fegyverrel. Őt mindkét banda meg akarja szerezni magának, és ő annak adja el magát, aki
többet fizet – egészen addig, amíg meg nem ismerkedik két tragikus sorsú nővel.


Ha Tarantino vette a bátorságot a Kill Billhez, miért ne lehetne Miike pucájában is elég vér(!) a westernhez? Igaz, inkább QT filmjét követi a rendező, mintsem a címben is megidézett Djangót. Névtelen hős, animebetét, filmes idézetek? Kipipálva, jeles, leül. Nagyobb kedvem lenne a fehérvári közös sírban megtalált Árpád-házi csontokat királyonként összepuzzle-ozni, minthogy a beállításonkénti minimum három utalásból mindent kisilabizáljak.
 
Aki pusztán a Miikére jellemző erőszakosságot és vérfürdőt várja, nem fog csalódni, de nem is lesz maradéktalanul elégedett. A rendező tökéletesen tudja, mi néz ki coolnak a vásznon, de mintha nem találná a helyét. Se témájában (emberi aljasság határai, Japán ellentmondásai), sem stílusjegyeiben nem tipikus Miike-film (bár szerepcsere és árvagyerek azért akad), a rendezői kézjegy legpregnánsabban az asszony megkínzásánál és sárban üldözésénél látható. A véres, kegyetlen erőszak és a különböző halálnemek adnak egy speciális dramaturgiát a filmnek, ha már a hagyományos western nem. Jó keleti szokás szerint gyakorlatilag nincs olyan fegyver, amit ne csodálhatnánk meg használat közben: nyílpuska, szamurájkard, pisztoly, duplacsövű shotgun, Gatling-gyorstüzelő.

Bár a hangsúly az olasz westernen van, azért az amerikai hagyományok is megcsillannak (a Harcos habitusa inkább John Wayne-re emlékeztetett, mint Eastwoodra), de a többség megy a levesbe, bocs: sukiyakiba, pedig az idézetek közé még a Zorro-reminiszcencia is belefér (a zuhanás közbeni füttyre a hű paripa aláfut hősünknek. Vagy a Lucky Luke & Jolly Jumper asszociáció túl durva lenne?)



Az eredeti ’66–os filmmel öszehasonlítva, mint egy Freddie Krüger-plüssjáték. Viccesen néz ki, elnézegeti az ember, de másodszorra elő nem venném. A Corbucci-örökséget sikerült teljesen kilúgozni, maradt pusztán a sár és az arctalan Hős vérfürdői.

A spagetti és a sukiyaki mellett találhatunk mexikói adalékokat a Desperadóból, sőt John Woo-féle hozott anyagokat is. Csupa olyan dolgot, aminek az olasz western volt az alapreceptje.

Egy Django-film nem lehet meg Luis Enriquez Bacalov főtémájának feldolgozása nélkül. Igaz, most Saburo Kitajima énekli, a maga speciális (kobushi) énekstílusában.

Ez a világháború utáni posztmodern végpontja, hol vannak már Godard finom célzásai, Melville áthallásos gengsztersztorijai? Hol az a műgond, amivel Bertolucci és Argento hónapokig nézte a westerneket, hogy azok alapján írják meg a Volt egyszer egy vadnyugatot?

(A forgalmazó előszeretettel foglalkozik a leonei és a kurosawai örökséggel, de hogy a filmben verbálisan is megjelenő „A testőr”  maga is Dashiell Hammett Véres aratásán alapul, már kevésbé hangsúlyos. Ez az igazi globalizáció, kérem, még abból az időből, mikor a McDonald’s-nak tíz étterme volt!)



Nem ódzkodom eleve a filmes idézetektől és önreflexióktól (par excellence vadászom pl. Hitchcockot a saját filmjeiben), de ezek helyett inkább a forgatókönyvre kellett volna hangsúlyt fektetni. A dramaturgia alig összerakható, a dialógusok a jellegtelentől a borzalmasig terjednek – Tarantino ellenére, vagy tán pont azért? Pláne, hogy egész jelenetek vannak egy konkrét idézetre kihegyezve és a képembe tolva. Ennek ellenére unatkozni biztos kevesen fognak, egy véres jelenetet egy másik még véresebb követ, és vizuálpoénok is akadnak. Csak én vágynék többre?

Egyik oldalról öncélú paródia, még a Zucker-Abrahams-Zucker-csapatnak is becsületére válna, másik oldalról hommage a nagy elődöknek. De ezt brutál módon vágja a pofádba.

(És a példa, hogy jobban is lehet csinálni az easternt: Ji–woon Kim The Good, the Bad, the Weirdje.)

Az egész film két gondolatjel közti zárójelbe tett idézőjel – ennek megfelelően vehető komolyan; avagy ahogy  Marco Tullio Barboni írta: „Úgy marad meg, mint egy kis zárójelbe tett furcsaság, amit soha, senki nem tud megmagyarázni.”


Sukiyaki Western Django. Japán 2007. rendezte: Takashi Miike. Írta: Takashi Miike és Masa Nakamura. Producer: Toshiaki Nakazawa, Masato Ôsaki, Nobuyuki Tohya. Fényképezte: Toyomichi Kurita. Zene: Koji Endo. Szereplők: Hideaki Ito, Masanobu Ando, Koichi Sato, Kaori Momoi, Quentin Tarantino és még sokan mások...
 

13 komment

Címkék: western japán filmkritika 3csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr74894410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gulandro 2009.01.22. 08:32:57

Valamivel többre számítottam ettől a filmtől. :S

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.01.22. 09:43:52

Az elején mikor festett háttér előtt játszanak és mindenki furán beszél Tarantinoval az élen azt hittem, hogy ez egy paródia, de aztán eszembe jutott, hogy egyáltalán nem az.

Yodz 2009.01.22. 09:46:13

Nekem ez a Tarantino csávó kezd nagyon erőlködőnek tűnni. Amiben mostanában benne van a keze az gyenge eresztés, főleg a Death Proof, amit rendezett is. Kár.

Beyonder 2009.01.22. 10:03:24

@Yodz: Ebben ő csak epizodista. A filmet még nem láttam, de a leírtak alapján épp azt az elméletemet bizonyítja, hogy a zsánerek összemixelése, az idézetek egymás mögé pakolása egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Tehetség és arányérzék kell hozzá, ami nincs meg mindenkinek. Tarantinónak megvan,lásd Kill Bill.

_Henrik_ 2009.01.22. 10:24:22

Teljesen el vagyok bizonytalanodva :-(
Nekem kifejezetten tetszett ez a film.
Este meg is nézem( vagy ötödjére :-D ) , hogy nem-e csak a múló idő szépíti az emlékeim.

virtualdog 2009.01.22. 12:32:27

Bárcsak ne írtad volna oda, Beyonder, hogy "lásd Kill Bill"...

Egyébként egyetértek, ez egy nagyon nehéz téma és nem is bír el akármilyen sok műfajt egy film (bár lehet, hogy a nézők befogadóképessége alakulni, tágulni fog ehhez). Szerintem a hagyományos értelemben a Kill Bill és a Sukiyaki Western Django is "rossz film", inkább vicc vagy kísérlet vagy valami mozgóképes emlékmű, mint egy normális, önálló alkotás, bár tudom, hogy nagyonnagyonnagyon ingoványos talajon járok már ezzel. Ennek ellenére mindkettő film élvezetes, de én sem adnék többet 3-4 csillagnál rájuk, valahol a kettő között vannak, és nagyon messze a tökéletességtől (5*), ahova bármelyik agyonidézett és -parodizált, ötletileg bizony nem éppen tiszteletteljesen és gálánsan kifosztott elődjük lazán feljutott... szóval ez a visszás ebben az egészben.

Tarantinot megértem, ez az ő stílusa: átvenni, újrafeldolgozni (lopni, tökmindegy, ne akadjunk fent ezen, legalább mi geekek ne, akik a Btjunkie Videotékában szoktunk összefutni esténként... :D), és jól is megy neki (ment neki valamikor - a Jackie Brown óta nem vagyok elégedett az alkotásaival, és félő, hogy ez nem fog változni a közeljövőben).

DE!!! Miike egy SOKKAL bátrabb, invenciózusabb, tehetségesebb, művészibb látásmóddal rendelkező rendező, és bár szeretem az "egyszerűbb" filmjeit is és megértem azt is, hogy a "Filmes Közösség Fekete Báránya" szerepe miatt nagyon egymásra találtak QT-vel, talán mégis inkább vissza kéne fordulni magához belülre, odaülni a kreatív forrásokhoz és ALKOTNI megint. És nem kollázst meg homázst meg grillázst meg ilyesmiket.


Ja és nagyon jó lett a cikk, Vilos! :D Az agyonutalgatással kapcsolatban én is így éreztem. És a film végén felcsendülő Django főcímzenére csak én rezzentem össze? Az már messze túl sok volt...

VilosCohaagen · http://geekz.blog.hu 2009.01.22. 12:42:15

Igen, különböző okokból, de mindketten a filmművészet külső körén haladnak- egyszer csak találkozniuk kellett.
Állítólag közösen terveznek létrehozni egy étteremhálózatot is.

2009.01.23. 11:52:34

Holnap nézem. Bár tudom, hogy ökölbe szorul majd a kezem.
Pirospont a krikiáért.

Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2009.07.11. 23:02:44

Ez egy szar. Komolyan, imádom a western-t, a japán filmeket, a szamurájfilmeket, tarantinó filmjei rántottak bele egyáltalán a filmnézésbe. Az ő munkái etalonnak számítanak nálam akárki akármit is mondjon róla, de hogy ehhez miért adta a nevét, arcát? Borzalmas, unalmas, klisékből építkező foshalom. A második legszarabb film amit láttam,az első a Feast2 de mondjuk azon szórakoztam, bár inkább a társaság miatt, de ez. Nem találok szavakat, elnézést az obszcén kifejezésekért, igazán nem szoktam dobálózni velük a kommentekben de ez nálam 4betűs.

Chavez 2009.07.11. 23:22:12

Én nem tartom olyan szarnak, pedig a westernt nem szeretem igazán. Olyan jó közepes.
Nekem inkább pont az a bajom vele, hogy ez a Tarantino elbassza nekünk Miike-t. Amióta már nem csak messziről csodálja, és folyamatosan környékezi, azóta Miike mintha nem találna vissza saját magához. Biztos teledumálták a fejét, ezért lett a Sukiyaki is egy ilyen grindhouse utánérzés, ami szerintem mellesleg teljesen feleslegesen készült el.
Tarantinónak üzenem:
Törődjön a saját dolgával és EL A KEZEKKEL AZ UTOLSÓ IGAZI RENDEZŐZSENITŐL!!!

VilosCohaagen · http://geekz.blog.hu 2009.07.11. 23:55:29

Igen, Tarantinonak egy igazi baja van: nincs mondanivalója , se motivációja, se ambíciói.

És lehet, hogy hagynia kéne azokat, akiknek még vannak.
süti beállítások módosítása