Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Képregénykritika: GRIMM-MESÉK MANGA (Delta Vision, 2007) ****

2008.02.11. 02:19 Santito

Valószínűleg maguk a Grimm-fivérek sem sejthették, amikor nekiláttak összegyűjteni a germán mesefolklór történeteit, hogy munkásságuk ilyen maradandó nyomot hagy a gyerekkori emlékekből táplálkozva az elkövetkezendő generációk kollektív tudatalattijában. Mert hiszen az eredetileg az 1812-ben kiadott első nyomtatott kiadást gyermekeknek szánták (már a címe is erre utal: Children's and Household Tales), akik aztán felnőtté válva számtalanszor merítettek ugyanabból a közös forrásból ezzel újabb és újabb felnőttgyermekeket inspirálva.
 
Az eredeti mesék persze rengeteg változáson estek át a kezdetekhez képest, horrorisztikus elemei felhígultak, igazodva a felnőttek által gyermekek számára helyesnek vélt tartalomhoz: eredetileg a Nagy Csúnya Farkas Tarantino-s vérszökőkút kíséretében filézi ki Piroskát, akinek senki nem érkezik a megmentésére, Csipkerózsika esküvőjén hollók tépik ki a mostohanővérek szemgolyóit, a Hófehérkének tulajdonított véres szív a királyné tányérjára kerül, és a Tizenkét fivér gonosz antagonistáját forró olajban főzik meg büntetésképp. Szerencsére az utóbbi évtizedekben a különböző médiumok egyre-másra kezdtek túllépni a nagyközönség számára elsősorban a Walt Disney lebutította és cementbe ágyazta örökségen. Az olyan filmek, mint a Hófehérke (Snow White: A Tale of Terror, 1997, a mostohaszerepben Sigourney Weaver) és az ismertebb Grimm (The Brothers Grimm, 2005) már ezzel a szándékkal készültek, a kortárs urban fantasy zseniális képviselője, Neil Gaiman novellájában (Hó, tükör, almák) egyenesen a kemencében sülő, utolsó perceit élő gonosz királyné szemszögéből ismerjük meg a Hófehérke valódi történetét, a Vertigo képregénykiadó Fables című, jelenleg is futó, igen sikeres sorozata pedig ismert mesehősöket ültet át meglepő, friss ötletekkel napjaink Manhattan-jébe.

Ezen (és sok más hasonló) mű ismeretével felfegyverkezve vettem hát kezembe a Delta Vision Kft. által magyarul kiadott manga adaptációt, ami a japán alkotók európai folklórt és kultúrát illető sajátos szemléletét figyelembe véve érdekes vállalkozásnak tűnt. A Németországban élő japán Ishiyama Kei (teljes nevén Keiko) által jegyzett manga öt története nem a mesék vériszamos gyökereihez tér vissza, hanem kisebb-nagyobb csavarokkal az ismerős alaphelyzetet lódítja teljesen váratlan irányokba, hogy aztán (úgy hiszem ez jelen esetben nem igazán spoiler) a tündérmesék elkerülhetetlen happy end-jében részesítsen minket.

A Piroska és a farkas ifjú szürkebundásának felnőtté válási próbájaként egy szűzlány felfalását irányozza elő rutinos apja, de szegény pára szexuális felvilágosítás híján ironikus módon éppen a nyúlszaporaságú kecskecsaládtól kénytelen tanácsot kérni... a Piroska széttépésére kitervelt találkozás azonban eleddig számára ismeretlen érzéseket szabadít fel benne, ami kissé felborítja az eddig eléggé letisztult világlátását (mely két fő komponensből, az evésből és alvásból áll), így aztán a történet végére (letudva a nagymama és a vadász kötelező kűrjeit) protagonistánk a felnőtté válás egészen más módjára lel rá. A kötet nyitó története egyben a legötletesebb és leghumorosabb is, felsorakoztatva a manga eszköztárának szinte összes vizuális eszközét.

A Raponc, mely az aranyhajú lány, Rapunzel történetének feldolgozása (az ő tornyát fedezik fel a Grimm-fivérek a Grimmben) in medias res hasít a közepébe, az első oldalon a boszorkány már zsákban cipeli haza az erdei raponcáért (más néven erdei varjúköröm) csencselt embergyereket, akiről az olvasó nagy meglepetésére (vagy épp ellenkezőleg, ismerve a japánok vonzódását az androgün karakterekhez) kiderül, hogy valójában fiú. Elkerülhetetlen a konfliktushoz szükséges falusi lányka érkezése a toronyba zárt Raponc magányának megtöréséhez, majd némi aranyhajon folytatott kötélmászás és lelepleződés után a boszorkány haragja indukálta végkifejlet.

A másik mese a Hófehérke mellett, aminek szerepeltetésére már a képregény felütése előtt szemrebbenés nélkül fogadtam volna egy hatos pakk sörben, a megunhatatlan Jancsi és Juliska. Jancsi, akit eddig egy habzsolháp kövér disznónak képzeltem el, most egy vonzó, ámde tenyérbemászóan narcisztikus ifjú, akit húgával együtt szülei annak rendje és módja szerint elvesztenek az erdőben, miután már képtelenek négy száj etetésére. Az általam ismert verziótól eltérően szokatlanul elmésen nem kenyérmorzsával, hanem fehér kavicsokkal (ami aztán úgy a kurva madarak torkán akad, hogy gyorsan le is szoknak a felcsipegetésének bohó gondolatáról) jelzik a hazafelé vezető utat, amely tényt aztán ügyeletes playboyunk hamarosan agya leghátsó traktusába helyez a mézeskalácsház dögös boszorkányának láttán. Jancsi azonnal átavanzsál kitartott selyemfiú státuszba Hildegard (oly sok hasztalan elpocsékolt gyermekév után végre megtudjuk boszorkányunk böcsületes nevét) vidéki kúriájában, de nyomban felvetődik a kérdés: vajon meg vannak-e számlálva az ennivalóan szép ifjonc napjai? Erről ugyan nem lebbentem fel a fátylat, de az ígéretesnek induló történet sajnos eléggé összecsapott lezárásban részesül. No de félre bú, ne legyünk telhetetlenek, elvégre ez mégiscsak egy tündérmese, ugyebár.

A Tizenkét vadász egy kevésbé ismert Grimm-mese adaptációja, melyben apja utolsó kívánságát teljesítve az újonnan megkoronázott király az előre kijelölt arát választja szerelme helyett, aki aztán vadásznak öltözve próbálja visszanyerni a kedvese szívét. A kötet legromantikusabb darabja feltehetőleg a bishounen-eket olvasó lányok fiatalabb korosztályának szívét is be fogja venni.

Az utolsó történet a két felvonásban előadott Két fivér, mely a leghűebben követi a klasszikus meseelemekben bővelkedő eredetit, megmentendő királylánnyal, tűzokádó, háromfejű sárkánnyal, állatkísérőkkel, álnok miniszterrel és a haragosait kővé változtató boszorkánnyal. Ishiyama, aki düsseldorfi otthonában legszívesebben állatportrékat rajzol, valósággal tobzódik az egy oldalra jutó minél több kisnyúl, kisróka, kisoroszlán és kismedve által nyújtott kihívásában, amit tökéletesen sikerült is abszolválnia, ennek láttán a legkérgesebb szívű állatgyűlölő is rohanna a kisállatkereskedésbe valami büdös angóranyúlért.

Nem ejtettem még szót a magyar kiadás külcsínyéről: egyáltalán nem érheti panasz a ház elejét, a Delta Vision igen tisztességes munkát végzett, a kötet a japán olvasási rend szerint jobbról balra nyílik, a fekete-fehér oldalak tiszták, nem sötétek, mint a rosszemlékű Dragonball manga nevetségesen vékony füzeteiben, dícséretes módon megtartották az eredeti színes oldalakat és a borító aranyozott felirata, valamint a strapabíró kötés kiemeli társai közül a könyvesstandon.

Egy szó, mint száz, még annak is bátran ajánlom ezt a bájosan humoros kötetet, aki hupililát hány a mangától, a témája és antológia jellege miatt, de leginkább a gyerekkori emlékekre apellálva ez a mesegyűjtemény most könnyen leveheti a lábáról.
 

13 komment

Címkék: magyar manga képregény adaptáció képregénykritika 4csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr60334426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chavez 2008.02.11. 14:55:50

Na azt hiszem egyszer majd ezt is begyűjtöm. Bár a Grimm mesékkel kapcsolatos ismereteim is elég hiányosak, szóval lehet, hogy előbb inkább azokat kellene elolvasnom.

virtualdog 2008.02.11. 21:54:56

Tito, egyre viccesebbek a cikkeid... ez kifejezetten tetszik. :D A Grimm testvérek mesehorrorjai kétségkívül termékeny magok az arra fogékony gyermekek lelkében, én például tisztán emlékszem, hogy elsőre kicsit furcsa volt mondjuk a Jancsi felhizlalása meg a várható kannibalizmus témája, de hamar napirendre tértem felette, és elfogadtam teljesen normális dolognak. (Persze a magyar népmesék hentelős fantasy-sztorijai is megérnek egy misét, az acides látomásra hajazó stílusú magyar rajzfilm-változatok meg különösen. Még csodálkoznak a szüleink, hogy milyen emberek lettünk?! :D)

tistedur 2008.02.12. 08:44:29

kinder- und hausmärchen az eredeti címe a mesegyüjteménynek.nem voltak anglománok :)

tistedur 2008.02.12. 08:48:04

kaori yuki is feldolgozta "kicsit másképp" ezen történetek egy részét a ludwig kakumei cíű mangasorozatában :)

Santito · http://geekz.blog.hu 2008.02.12. 11:04:42

tistedur:
tisztában vagyok vele, hogy a Grimm-testvérek német címmel látták el a művűket, ám mivel én csak állításom alátámasztásaként (ti. gyerekeknek készült) használtam azt, úgy véltem többen értik meg angolul, mint németül...

habár ebből kiindulva a magyar címet is írhattam volna... ehh, no mindegy...

itelethozo · http://itelethozo.blog.hu 2008.02.13. 08:42:45

a deltavision manga kiadványok eddig se voltak rosszak,legalábbis az én laikus szememmel nézve például az árnybíró is tökéletesen megfelel a műfaj támasztotta igényeknek.(javasolnám is egy késöbbi kritika számára a sorozatot.)csak kicsit drágállom őket,nem vagyok tisztában a japán árakkal de ott vastagabb,több történetet tartalmazó kötetek vannak,kicsit igénytelenebb kiadásban.azt hiszem az ilyen fapados verziók nálunk is kelendőbbek lennének.
a mese kategóriában pedig javaslom mindenkinek Benkyo Tamaoki, Tokyo Red Hood c. Piroska feldolgozását.már aki bírja a gore-t.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.02.13. 13:41:27

Lehet, hogy nem ezt akart mondani az előttem szóló, csak egymás mellé kerültek a szavak, de az Árnybíró nem a Delta, hanem a MangaFan kiadványa.
Azok a "telefonkönyvek", amelyekre utalsz nálunk aligha jönnének be. Általános tapasztalatunk szerint a képregény-antológiáknak, válogatásoknak kevesebb itthon a vásárlójuk, mint az egyetlen sorozatot tartalmazó zsebkönyveknek.
Őszintén szólva azt sem hiszem, hogy sikerülne nagyon olcsóra kihozni egy ilyen 500 oldalas kiadványt, hisz ez csak akkor lenne kivitelezhető, ha több tízezer példányban tudna fogyni. (Feltéve, egyáltalán, hogy a japánokkal sikerül megegyezni, ami nem egy evidencia.)

Chavez 2008.02.13. 13:45:32

Arról nem is beszélve, hogy ott olvasás után kidobálják azokat a "telefonkönyveket". Nálunk meg hamar betelne a polc velük.

mano · http://mano.kepregeny.net 2008.02.14. 22:11:55

Ilyenre pocsékolni azt a jó papírt...

Kukabúvár 2008.02.15. 10:28:39

"Az eredeti mesék persze rengeteg változáson estek keresztül a kezdetekhez képest"

Vagy keresztülmegy, vagy átesik, a kettőt együtt még Indiana Jones sem tudja. Figyeljünk egy kicsit oda, T. Írók/Szerkesztők!

Santito · http://geekz.blog.hu 2008.02.15. 11:10:11

Jogos, javítottam.
Bár szerintem Indy-nek menne a kettő egyszerre... :

Thirlen 2008.02.27. 09:55:21

Egész jó kis manga volt ez, bár a Dramacon és az Árnybíró még így is magasan ver mindent a piacon.
A cikk is érdekesre sikerült, fejlődsz! :)
süti beállítások módosítása