Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Képregénykritika: Wormwood - Gentleman Corpse (IDW Publishing, 2007) ****

2008.01.14. 19:04 Santito

Úgy hiszem bátran állíthatom, a Wormwood: Gentleman Corpse* Ben Templesmith alkotói zsenijének kvázi kvintesszenciája: egyrészt szerintem kábé a fehér üröm (wormwood, Artemisia Absinthium) hallucinogén hatása okozhat ilyen baljósan elmosódó háttereket, hagymázas, rémálomszerű lényekkel teli látványvilágot és elborult ötleteket, másrészt ez az első képregénye, melynek írója és rajzolója is egyben, vagyis a két alkotói folyamat elképzelései tökéletesen kiegészítik egymást, ami viszonylag ritka jelenség a képregényiparban.

Aki esetleg még nem hallott Templesmith-ről, annak első körben érdemes megjegyezni, hogy a 30 Days of Night képi világa nagyban neki köszönhető - főleg a vámpírok cápaszerű kinézetének újragondolása - tekintve, hogy a film alapjául az általa rajzolt azonos című trade paperback szolgált. A 2002-ben feltűnt ausztrál illusztrátort többször is jelölték a neves Eisner-díjra és kollaborált a brit fenegyerek, Warren Ellis (Transmetropolitan, Planetary) Fell kísérletében**, mely szakítva az amerikai képregénykiadás konvencióival, kevesebb oldalon, ámde jóval olcsóbban tolmácsolja egy kiégett zsaru küzdelmét egy rémálomszerű város elmebeteg bűnözőivel szemben. Dolgozott a Dark Horse, az Image Comics és az IDW Publishing kiadóknak, melyek közül az utóbbinak köszönheti összeismerkedését jelenlegi feleségével, valamint a Wormwood képregények útnak indítását.

Na de lássuk mi is a teljesen egyedi Wormwood-univerzum receptje:

Vegyünk egy nagy sebességgel egy lovecrafti világvége felé robogó Földet, amely többszöri megmentésre szorul, lehetőleg úgy, hogy az átlagember ebből mit se vegyen észre, szórjuk meg a modern időkhöz alkalmazkodott démonokkal, ősi sumér istenekkel, az Apokalipszis Négy Lovasával (akik, miután felfedezték a videójátékokat és a gyorskajáldákat, próbálják addig húzni a világvégét, ameddig csak lehet), háziállatként tartott gusztustalan leprechaunokkal és örökké éhes cthulhoid csápos rettenetekkel.

Nem kevésbé elvetemült ötletekből keverjünk ki egy illusztris szereplőgárdát: fogjunk egy intelligens és cinikus parazitaférget (Wormwood) egy szomszédos univerzumból, aki ráunva, hogy halott istenek testében lakozik, a bolyongásai során felfedezett Földön vetett horgonyt, miután erős függőséget alakított ki a Guinness sör, a dohányzás és az örömlányok iránt. Jelenleg egy kifogástalan öltözetű és erős brit akcentussal rendelkező holttest boldog birtokosa, akinek jobb szeméből kommentálja a körülötte zajló eseményeket. Hozzuk össze újra egy ex-szeretővel (Medusa), aki egy sztriptízbár tulajdonosa, és a halhatatlanságért cserébe elvállalta egy dimenziók közötti átjáró őrzését, mely köré a bárja épült. Csapjunk hozzá egy sidekicket (Mr. Pendulum), a főszereplő ivócimboráját és egyben személyes testőrét, akit unalmában épített sajátkezűleg egy ingaórából és pár üres sörösdobozból (ha keresztezzük a T2-est a szériatartozék shotgunnal és a ZZ-Top egyik véletlenszerűen választott tagjával, aki aznap épp bal lábbal kelt fel, nagyjából közel járunk a koncepcióhoz). Bolondítsuk meg egy tökös zsoldosnővel (Phoebe Phoenix), aki a rajta lévő tetoválások életrekeltésével és a John Woo filmeket megszégyenítő duplapisztolyos fellobbanásaival vigyáz Wormwood jelenlegi „öltönyére”, és végül, de nem utolsósorban, díszítsük egy zsaru kísértetével (Trotsky), aki karmikus adóssága lerovása fejében kénytelen bűntényeket megoldani mielőtt itt hagyhatná ezt az árnyékvilágot.

Adjunk a szereplők szájába friss, vitriolosan ironikus, nemritkán trágár dialógusokat, melyek egy, az eddigi koncepcióhoz igazodóan, őrült történetet szőnek át, és voilá, egy valóban egyedi, színes és szórakoztató koktélt kapunk. Fogyasszuk egészséggel!

Az első gyűjteményes kötetet Wormwood: Gentleman Corpse – Birds, Bees, Blood & Beer címmel adta ki 2007-ben az IDW Publishing, mely összesen 152 oldalon terpeszkedik két történettel. A Taster című egyrészes (tulajdonképp nulladik szám) teljes egészében Medusa éjszakai bárjában játszódik, ahol is Wormwood kellemes sörözgetését a vendégekből kinövő ördögkender szakítja félbe, ami aztán egy rövid nyomozás és 52 öltés (hja, kérem, ha valaki ráharap a shotgun csövére, ritkán marad egyben) után kötelező jellegű showdownban végződik a húsevő dudvák Spóra Atyjával. Ezt követi a kötet címadó négyrészes sztorija, ami egy újabb variáció a világvégére, csak éppen itt potencianövelő szerbe kevert szlötyivel megfertőzött áldozatokból kikelt csápos szörnyekkel kísérlik meg megidézni a soron következő démonurat, hogy délutáni snack gyanánt elfogyaszthassa a mi lakájos kis dimenziónkat. A gyilkosságsorozat után nyomozó Trotsky természetesen ebbe is belerángatja kedvenc férgünket, aki társait erősítésként hozva újabb pokoli hatalmasságnak mutat be és ússza meg a következményeket. Ja, természetesen itt is kapunk csápokat, vért, beleket és kettétépést. Úgy tűnik ez Templesmith-nek lassan kezd a védjegyévé válni.

Mint látszik, a Wormwood bőven kölcsönöz Lovecraft, Gaiman és Pratchett munkásságából (Good Omens, valaki?), ám azt olyan képi világgal, humorral, de legfőképpen nagybetűs HANGULATTAL teszi, hogy nem tudja az ember nem a szívébe zárni azt a rothadó hulla szemüregéből kikandikáló kis láncdohányos férget.

 

*Nem összekeverendő a Garth Ennis (Preacher, Hellblazer, The Authority, The Boys) által jegyzett The Chronicles of Wormwood című sorozattal, amelynek főszereplője a Pokol Hercegének fia, aki együtt kocsmázik Isten Fiával, és Joan of Arc (másoknak Jeanne D'Arc) a szeretője...

**A standard 22 oldal képregény plusz 10 oldal reklám 2.99 $-ért hullámzó színvonalú taralommal vs. 16 oldal képregény plusz 8 oldal artwork 1.99 $-ért, ütős történettel. Na, te melyiket választanád?

24 komment

Címkék: képregénykritika 4csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr71296372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virtualdog 2008.01.14. 19:14:40

És meg is jött a CIKK, amire mind vártunk! :)

exactlee 2008.01.14. 19:57:48

Én csak annyit egyeznék meg csendben, hogy nem ez az első képregény amit írt is, létezik ugyanis a Singularity 7 is.
Egyébként helyes hogy erről is írtok, mert megérdemli.

kroat 2008.01.14. 20:03:56

Na ez meggyőzött, hogy vessek rá egy pillantást a C4a-n. Köszi!

Santito · http://geekz.blog.hu 2008.01.14. 20:04:29

Helyes a meglátás, ott a pont, ennek ellenére úgy vélem, hogy ennél a munkájánál érett össze igazán író-rajzoló entitássá...

egyébként örvendetes, hogy a knetről is olvassák a blogot... bienvenue! :D

Santito · http://geekz.blog.hu 2008.01.14. 20:08:27

a fentieket természetesen exactlee-nek szántam válaszként... :)

groundwalker 2008.01.14. 20:48:25

Informatív kritika. Tastert olvastam csak, de az alapján szerintem is nagyon jó. De miért "csak" négy csillag? Vagy mihez képest 4 csillag?

Beyonder 2008.01.14. 20:50:14

Kellően elborult a téma ahhoz, hogy én is beleolvassak majd. (Amint átrágtam magam a Watchmenen...)

xyzdg1981 2008.01.14. 22:07:30

A Good Omens nekem megvolt (mit volt, van), aki olvasta, tudja hogy jó, aki nem az olvassa el mindenképp, aki még így se olvassa el az szégyellje magát :)

Grim Répa 2008.01.14. 22:13:49

Ez is teljesen érdekel, de közben rámozdultam én is a Watchmenekre. Most olvasom, hogy a Watchmen máig az egyetlen képregény, ami Hugo díjat nyert. Úgy tudom azt nem osztogatják úgy, mint a Melba cukorkát.

virtualdog 2008.01.14. 22:32:49

Az biztos, hogy kibaszott jó képregény, és filmen nehéz (lehetetlen) lesz visszaadni. És az is biztos, hogy nehéz cucc, nem lehet átpörgetni: rengeteg a szereplő, a melléktörténet benne, sőt szöveges betétek is vannak! De már csak Rorschach zseniális (magyar! :D) karakteréért érdemes végigolvasni. :)

Santito · http://geekz.blog.hu 2008.01.15. 01:07:47

groundwalker: a csillagozás nyilvánvalóan szubjektív, de hogy legyen viszonyítási alap, számomra a következők 5 csillagosak:

Fables, The Walking Dead, (a sokat emlegetett) Watchmen, Sandman, Transmetropolitan, Top Ten, The League of Extraordinary Gentlemen, 100 Bullets, V for Vendetta, Rising Stars, The Ultimates, Planetary, Fell, American Virgin, DMZ, Midnight Nation, Girls, The Escapists, Crossing Midnight, La trilogie Nikopol, Hellboy, B.P.R.D. és még sorolhatnám...

a fenti lista jelzésértékű az eljövendő recenziókat illetően is... :)

Joshua 2008.01.15. 14:59:11

Csak érdekességképp: a címben is szereplő wormwood (artemisia absinthium) a kevés hallucinogén egyike, amelyhez teljesen legálisan hozzá lehet jutni - leginkább absynth (tudtommal ez a közismert ital nevének officiális, a XVII. századi neolatinban gyökeredző irásmódja) formájában. Azt azonban tapasztalatból -és más pszichonauták megbízható elbeszéléseire támaszkodva- állíthatom, hogy az általa produkált látvány inkább a egy fekete-zöldbe dermedt monokróm pokolra hajaz (innen származik beceneve is: green fairy) mintsem a fenti mű szürreálisan színpompás világára. Az "üröm-vizuál" másik jellegzetessége, a "rádióaktív" ragyogás viszont kétségkívűl ott van... Mindazonáltal azt is el kell mondjam, hogy a Ben gyerek engem nem győzőtt meg maradéktalanul, ti. ebben (az eléggé nehezen definiálható) kategóriában imho továbbra is az isteni Albrecht (mielőtt bárki hülyegyereknek bélyegezne: igen, ő, Dürer) mondja ki a végső szót, még így 500 év múltán is, igen durván relativizálva mindenfajta, a modern "alkotói zsenire" tett megjegyzést.

groundwalker 2008.01.15. 16:42:57

Kösz, Santito a listát! Transmet, Hellboy, BPRD és Nikopol), jeh, várós... :)

Santito · http://geekz.blog.hu 2008.01.15. 17:18:05

Joshua: csak érdekességképpen, ha az abszintra, mint alkoholra gondoltál a legális beszerzést illetően, már jó ideje korlátozzák a hallucinogén hatású összetevő mennyiségét, egyszóval a most kapható abszint kábé annyira hasonlít a Baudelaire és Rimbaud által fogyasztottra, mint a mai Coca-Cola a korabeli koka cserje kivonatot tartalmazó eredetire...
ennyit a Zöld Tündérről...

ami pedig a "durva relativizálást" illeti, úgy vélem Templesmith párhuzamba vonása Dürerrel pontosan ebbe a kategóriába esik...

Beyonder 2008.01.15. 18:23:25

off (?): van teljesen legális, a fehér ürümhöz (legalábbis erejében) hasonló hallucinogén:
hu.wikipedia.org/wiki/Salvia_Divinorum

Csak leírásból ismerem a dolgot, úgyhogy lehet hogy tévedek, de youtube-os videók alapján elég brutális a szer.* És csoda lenne ha sokáig legális maradna még.
* pl: www.youtube.com/watch?v=WHVHqCQH0_U

Chavez 2008.01.15. 18:54:19

Hűha! Lehet, hogy ezért még megkapjuk a magunkét! :D

Santito · http://geekz.blog.hu 2008.01.15. 19:21:01

Alternatív és természetes alapú tudatmódosító szerek mindig is léteztek, én itt konkrétan az abszintot illetően reflektáltam...

Chavez: hát lehet lassan ki kell tenni a táblát hogyaszongya: "For mature audiences only!" :D

tistedur 2008.01.15. 20:08:36

a fehér üröm is legális..teakeverékben :)

Beyonder 2008.01.15. 20:12:49

a mák is... tésztában :)

lát knock 2008.01.16. 03:43:34

A szalviás videók elég jók a YouTube-on, ja. Úgy olvastam hogy a legmasszívabb természetes pszichedelikus különben a dimetiltriptamin, avagy DMT.

Nomen est omen, TRIPtamin. Érdekes, hogy az agyunk is termeli alvás közben, valszeg vezérszerepe van az álmokban tapasztalt világok vizuális megkonstruálásában, de rá lehet kínálni egy kis extrát külsőleg. Állítólag a hatás minden egyéb piszchedelikus kalandozásnál profánabb. A Parraghnak adhatnánk szerintem kicsit.

Videó DMT-ről, rögzített rádióműsor formájában:
www.youtube.com/watch?v=grcqs9cDuN8

Joshua 2008.01.16. 10:27:18

Santito: nem(csak) az italra gondoltam, hanem az eredeti "keverékre", aminek azért elég fontos összetevője a nyolctized résznyi alkohol... Megjegyzem teljesen legálisan léteznek (bár megtalálásuk kétségkívül némi kutatómunkát igényel) 100 mg-os koncentrációt meghaladó absynthok, amelyek bőven megütik a pszichoaktív határértéket. Persze az expertek nem fanyalodnak erre, hanem némi utólagos vegyészettel teszik potenssé. Mondjuk nem én, mert én egy egyszerű meditációs gyakorlattal bármikor előhívom a holisztikus vizuált...:) Amúgy meg ne érts félre, egyáltalán nem szóltam le Ben művészetét, csak épp elhelyeztem a SENKI MÁSNAK NEM KÖTELEZŐ NAGY KOORDINÁTARENDZSERBEN. Peace

PS: Beyonder, a Salvia zért legális még világszerte, mert a használatának volumene elhanyagolható - értsd: nincs benne üzlet sem a kormányok, sem a bűnszövetkezetek számára... Amúgy rendkívűl érdekes a kultúrtörténete - van benne minden, eksztázisba esett azték papoktól kezdve konviszátodorokon és örödögien gonosz hittérítőkön át tudományos kiváncsiságtól hajtott, modern pszichonautákig. Mehetne nyugodtan Kounen következő filmjének alaptémájául, most, hogy végzett az ayahuasca-alapú Shipibo-Conibo sámánizmussal:)

virtualdog 2008.01.16. 21:31:59

Elolvastam az első kötetet, hát tényleg elég beteg :D de nagyon bejön a humora! :) Kicsit a Hellsingre emlékeztet, de lusta vagyok most utánanézni, melyik volt előbb. No és persze Good Omens (+ más Pratchett és Gaiman könyvek), Lovecraft meg kis Shadowrun-feeling is van (amit talán csak én látok bele). Szééép! :)

Grim Répa 2008.01.17. 12:07:59

Nem tudom, szoktatok e sneak peek-elni, azaz értelmetlen módon, véleltenszerűen belenyitni valahol egy benyammogás előtti képregénybe, nálam ez jött ki a Gentleman Corpse egy részénél:

"You guys just like farts in the elevator!"

Ezek után 110% hogy megolvasom az egészet. :)

A Hellsing főcímzenéjének refrénjétől csak én vagyok kész?

Grim Répa 2008.01.17. 12:16:18

Ramiz: előbb volt a Hellsing, a hasonlósággal pedig egyetértek, de szerintem nem nyúlt a képregény szerzője, ez egy atmoszféra, egy hangulat, amit először talán a korai White Wolf asztali szerepjátékok - Vampire, Werewolf, Wraith - kezdtek felfesteni, mára pedig ide jutott az ebből táplálkozó kultúrnyelv.
süti beállítások módosítása