Utolsó kommentek

  • Androsz: @pragmaP: Ismerem, amiről beszélsz, de ennek a könyvnek a fordítása teljesen rendben van, nem emlé... (2019.09.13. 17:59) FlashForward - A jövő emlékei
  • Carada: @Carada: Módosítanom kell a fenti kommentemet: nincs kétségem a plágiumot illreően. Érdemes összeh... (2019.04.07. 00:34) Üzenet az űrből
  • Carada: Kölyökkorom egyik meghatározó filmje volt az Üzenet az Űrből. A liabe diók, a keresztvitorlázatú h... (2019.04.07. 00:07) Üzenet az űrből
  • ipartelep: @Gábor Miski: Igen, így van, Rusznyák csaba nagyon melléfogott a "megfejtésével". A The Endlessből... (2019.01.03. 23:55) Resolution
  • Gábor Miski: @Rusznyák Csaba: Logikusnak tűnt ez a magyarázat, amíg meg nem néztem a rendező duó The Endless c.... (2018.08.23. 23:00) Resolution
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Kocsmapult: Szuperhősválság, 2. rész

2014.03.28. 11:45 Rusznyák Csaba

superiorsh21.jpg(A cikk első része itt található.) Bár a múltkori „siránkozással” ellentétben a mostani írásnak az a célja, hogy rámutasson az érem másik oldalára, azaz a szuperhősök jelenlegi helyzetével kapcsolatos lehetőségekre és reményére, azért ahhoz, hogy eljussunk odáig, kénytelen vagyok egy kis további siránkozással indítani. A Marvel és a DC képregényei iránti tisztelet általában véve egyre csökken, és csökken – és nem nehéz megérteni, hogy miért. A kiadók majd’ beledöglenek, hogy menő sorozatokkal álljanak elő, minden a vagány koncepciókról és a monumentalitásról szól (ld. még: Hollywood), csakhogy közben szem elől tévesztik azt a célt, amit a ’80-as évek paradigmaváltó művei után tűztek ki maguk elé. Jelesül, hogy a képregényeiket, illetve a szuperhősöket úgy általában, komolyan vegye a nagyközönség, hogy legitim művészi formát faragjanak belőlük.

Futószalagon való termelés folyik, nagyüzem van, és így nehéz értéket előállítani: a Watchmen, a The Dark Knight Returns vagy a Born Again (Daredevil) olyan szofisztikált, érett, komplex alkotások voltak, amik kihasználták, sőt, hirdették, világgá kürtölték ennek a médiumnak a nagyszerű lehetőségeit. Jelenleg azonban a kiadók furcsa irányelvek szerint működnek: a felnőtt olvasóközönségük igényeinek kielégítésére törekednek, de ezt a képregény határait feszegető, jól átgondolt művek helyett többnyire olyan fröccsentett történetekkel és stílussal teszik, ami inkább a szellemi gyorskajához szokott fiatalokhoz látszik szólni, akiket viszont sehogy sem tudnak megnyerni maguknak.

Persze, az előző részben éppen nem annyira a szofisztikált és érett sztorikat hiányoltam, mint inkább a színtiszta szórakoztatást. De, egyrészt, ki mondta, hogy ennek a kettőnek ki kell zárnia egymást, másrészt, tényleg ideje lenne már, hogy a két nagy kiadó felüsse az értelmező kéziszótárt a „diverzifikáció” szónál (vagy guglizzanak rá). Ez a massza, amit a sorozataik most alkotnak (nyilván tisztelet a kivételnek), a nagy, reklámszövegeik szerint „óriási változásokat hozó” crossoverekkel együtt, nyilvánvaló kreatív zsákutca. Remélem, a Marvel/DC vezetői veszik maguknak a fáradságot, hogy kikukkantsanak a kisebb konkurenciák felé is – úgymint Image és társai.

trinitysinsh22.jpgAz Image pl. döbbenetesen minőségi és sokszínű képregénykiadást művel az utóbbi két évben. Azelőtt sem voltak rosszak, de jelenleg egyenesen a zászlóvivői annak a tendenciának, ami a független alkotók és sorozatok felemelkedését jelzi. Ezek egyre nagyobb szeletet követelnek maguknak a piacon, egyre nagyobb hype és elismertség övezi őket. Egy brooklyni képregénybolt (Bergen Street Comics) februárban közölte a vevőivel, hogy a következő pár hónapban fokozatosan leveszi a Marvel és a DC sorozatait a polcairól – előrendelni, megvásárolni továbbra is lehet őket, de a polchelyet inkább fenntartják az önálló, alkotóik által birtokolt címeknek, a szerkesztők által igazgatott, írókat és rajzolókat váltogató, más sorozatokba és crossoverekbe átláthatatlanul bekapcsolódó, önellentmondásokba futó, zavaros szériák helyett. Ez csak egyetlen kis amerikai bolt a sok közül, és aligha csinál nyarat, de ezen a példán is jól látszik, hogy a helyzet változóban van.

A nagyoknak érdemes lenne meggondolniuk, hogy igazodjanak ezekhez a trendekhez. Kevesebb, de átgondoltabban szerkesztett sorozatot kellene futtatniuk, nagyobb szabadságot adva a gondosan kiválasztott alkotógárdáknak. Igazi tehetségeket kell leszerződtetni, és nem azért, hogy aztán gúzsba kössék őket, hanem azért, hogy hadd éljék ki kreativitásukat, hadd kísérletezzenek. Nem kell hat Batman-sorozat, öt Justice Leage-csapat és nem kell Rozsomák meg Pókember mindenhova, még mellékszereplőnek sem. Nem kell sorozatgyártás, minőség kell mennyiség helyett, és picsába az 52 címmel. Semmi értelme görcsösen ragaszkodni egy számhoz ostoba presztízsokok miatt. Mindez persze szép elgondolás, de könnyű visszavágni a kérdéssel: hogyan is engedhetné meg magának a kísérletezést egy profitorientált vállalkozás a régi sikerreceptek alkalmazása helyett? Kivéve, hogy azok a receptek már nem olyan sikeresek, mint egykor. És itt jön (jöhetne) elő a pozitív oldala a filmadaptációk előretörésének. Ha egyszer a kiadóknak már úgyis a megafilmek jelentik az igazán nagy bevételi forrást, nem lenne kifizetődő az azokhoz képest szinte elhanyagolható pénzt termelő képregényekkel új utakat keresni? És mintha látnám is annak jeleit, hogy tényleg vannak ilyen próbálkozások.

batmansh23.jpgPersze, nem a DC-nél, ami az olvasók és a kritikusok szemében is folyamatosan csúszik lefelé a lejtőn, egyre érdektelenebb szériákkal, egyre átlagosabb, műanyag látványvilágokkal, egyre kétségbeesettebb gimmickekkel, mind a marketingben, mind a karakterekben és a világújítási szándékban. A kiadót egyébként is alkotók egész sora (pl. Mark Waid) ostorozta az utóbbi hónapokban, nem csak a kreatív szabadság lehető legdurvább korlátozása, de az írók és a rajzolók pofátlan kiszipolyozása miatt is (ettől persze még vannak remek sorozatok a DC-nél is, a Batmantől a Swamp Thingen át a Wonder Womanig). Közben a Marvelnél szép csendben fújdogálnak a változás szelei, és láthatóan sokkal nagyobb teret hagynak az alkotóiknak, mint a DC, vagy mint akár pár évvel ezelőtt ők maguk. Ahelyett, hogy a hozzájuk szerződött tehetségeket beolvasztanák, hagyják, hadd hallassák saját, egyéni hangjukat.

Rick Remender ugyanolyan szimpatikusan őrült és lendületes ponyva sci-fis történettel kezdte pályafutását az Captain Americánál, mint amilyen korábbi Image-szériája a Fear Agent volt. Dan Slott megölhette Peter Parkert (még ha csak ideiglenesen is), és testébe helyezhette egyik legnagyobb ellensége, Doctor Octopus elméjét (Superior Spider-Man). Matt Fraction ritkamód egyedi és emberi, visszafogott történetekkel operáló, stilisztikai bravúrként valósíthatta meg Hawkeye-sorozatát. Jason Aaron a Thor: God of Thunderben a Marvel univerzum egészétől függetlenül írhatott (és írhat máig is) a kilenc világban szerteszét játszódó, óriási fantasy eposzokat. Mark Waid végre eltávolíthatta a Daredevilt abból a „grim & gritty” stílusból, ami Brian Michael Bendis és Ed Brubaker idején még fantasztikusan működött, de ami az utóbbi években már borzalmasan erőltetetté vált. Jonathan Hickman Avengers-sorozatainak erősen tudományos/evolúciós/morális problémaköre és hangvétele is csak rá jellemző. Brian Posehn és Gerry Duggan Deadpoolja az utóbbi évek egyik legviccesebb, független képregényhez méltón vad sorozata. (Néhány hasonló pozitívum nyilván akad a DC-nél is, de ott ezek inkább érződnek kivételeknek, mint tendenciának.)

hawkeyesh24.jpgÉs egyre kevésbé tűnik úgy, hogy az aktuális nagy crossoverekbe beleerőszakolnák ezeket az egyéb címeket, holott – ha már Thor – J. M. Straczynski éppen emiatt a gyakorlat miatt távozott a Marveltől 2009-ben  (bár ez a DC-nél is megfigyelhető szerencsére, pl. a jelenlegi nagy „eventjük”, a Forever Evil is csak néhány szériába ágazik el – csak ott ezt egyéb baromságokkal kompenzálják, mint pl. a Villain’s Month). Ezek a szokásostól elütő, kisebb-nagyobb mértékig merész húzások mind szépen ki is fizetődtek – illetve, ha megnézzük eltérő stílusaikat, műfajaikat, akkor bizony ez kezd nagyjából az a fajta diverzifikáció lenni, ami felé haladniuk kellene a kiadóknak. Könnyen lehet, hogy a DC (ami a diverzifikáció ellenkezőjét csinálja, ld. a Wildstorm és a Hellblazer beolvasztását) azért nem tesz efféle lépéseket, azért toporog a saját szarában, mert még nem nevelte fel magának azt a masszív mozifilmes fejős tehenet, amit a Marvel már vagy 5 évvel ezelőtt megtett, és aminek pénzügyi hátterével merészelhetne elszakadni a régi módszerektől.

Egyébként nyilván nem tudni, hogy a mostani szuperhősfilmes őrület meddig tart ki Hollywoodban, hiszen trendek mindig jönnek és mennek, de a Marvelnek pl. 5-6 évre előre megvannak a tervei. Ami azt is jelenti, hogy a mainstream szuperhősképregények előtt jelenleg két út áll: vagy megragadnak a jelenlegi állapotukban, sőt, egyenesen arra a szintre redukálódnak, amin már csak felhasználható nyersanyagai lesznek a filmiparnak, és a művészi igényesség többé fel sem merül velük kapcsolatban, vagy megújulnak, és utánanyúlnak olyan olvasóknak is, akik már leszoktak az olvasásukról, vagy akik akár sosem olvasták őket korábban. Jól behatárolt, egyértelmű koncepciók mentén meghatározott sorozatok kellenek: olyanok, amik gyerekeknek szólnak, olyanok, amik nőknek, olyanok, amik a gyereklelkű harmincasoknak (a mostaniak általában ilyenek – ezekből is kell, de nem CSAK ezekből kell), olyanok, amik a médium határait feszegetik, olyanok, amik fontos, érdekes és vitatott témákat érintenek – az eposzi akcióktól a vad vígjátékokon át az elgondolkodtató drámákig. A sötét, komor művektől a kellemes, önfeledten szórakoztató darabokig. Olyan sorozatok kellenek, amikre felfigyel a nagyvilág is, nem csak a rajongók, és amikről hírt ad a New York Times (nem, nem gimmickre, nem „Superman halálára” gondolok). És egyikből sem kell húsz, de még tíz, vagy akár öt sem.

Ezen kívül le kell vetni a kontinuitás béklyóit, nem kell mindennek mindennel összefüggésben lennie, nem kell minden sztorinak rögtön három másik sztoriba vezetnie, hagyni kell, hadd menjenek a szériák a maguk útjain, elég, ha külön event képregényekben érnek néha össze. Nem kellenek sorozatok csak azért, hogy ennek meg annak a karakternek is legyen egy sajátja, nem kell szálakat és szereplőket bevezetni sehova, csak azért, mert a filmadaptációkban népszerűek voltak (sőt, ezt a visszahatást jobb lenne teljesen kigyomlálni). Főleg nem kellenek sorozatok csak azért, hogy teljesítsenek velük valami szaros kvótát.

capamsh25.jpgA konklúzió? Én bízom benne, hogy mindez, vagy legalábbis valami hasonló pozitív változás előbb-utóbb bekövetkezik. Szuperhősképregények mindig is lesznek, nem egy hullámvölgyön túljutott már a zsáner, túl fog majd jutni ezen is. A kérdés csak az, hogy mikor, és főleg, hogy addigra mennyire sínyli meg ezeket az állapotokat. Jelenleg az igazán izgalmas és érdekes dolgok jellemzően a Marvel és a DC világain kívül történnek Amerikában, és ha ez sokáig így marad, akkor egyre többen és többen hagyják majd ott a mainstream jelmezes igazságosztók piacát (főleg, hogy a független képregényes szcéna is tele van jelmezes igazságosztókkal, szóval nem mintha nem lenne mindenféle alternatíva). Még ez sem tragédia, mert ha a szuperhősök egyszer kimásznak ebből a gödörből, annak híre megy, és az elpártolt olvasók is visszatérnek majd. De azért jó lenne, ha nem érnénk el egy ronda mélypontot ahhoz, hogy tényleg javulni kezdjenek a dolgok. Talán nem fogunk – megkockáztatom, hogy legalább a Marvel jó úton halad. Márpedig elég az egyiknek jó úton haladnia, hogy a másik előbb-utóbb kénytelen legyen követni.

20 komment

Címkék: képregény szuperhős képregényelmélet kocsmapult

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr155882944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ghavin 2014.03.28. 12:46:43

Valóban jó úton halad a Marvel, egyedül a digitális képregények terén előzi őket a konkurencia. Gyorsan hozzátenném viszont, hogy a DC-nek is lenne még hová fejlődnie a Thrillbent, MonkeyBrain, sőt, az Avatar Press mellett is.

Esszék tucatjain át értekezhetnék arról, miért zuhant meg ennyire a DC színvonala, de a végső konklúzió szinte minden lehetséges magyarázat vizsgálata után azonos: ortodox kiadói politika + tehetségtelen szerkesztők = minimum hullámvölgyes, de általában szar kiadói teljesítmény. Ami működött Archie Goodwin és Paul Levitz idejében, az ma már nyilvánvalóan nem életképes irányvonal, főleg nem a magukat alaptalanul Archie Goodwin és Paul Levitz féle atyaúristeneknek képzelő DiDio-val és Bob Harras-szal. Kilábalna a kiadó válságból, ha megválna ezektől a kontároktól? Nem biztos, de egy próbát mindenképpen megérne a dolog.

kukilopezromero 2014.03.28. 13:57:11

még nem olvastam a cikket, és nem vagyok nagy képregényügyi szakértő sem, de engem az zavar pl, hogy felmegyek a DC honlapjára, és egy annyira átláthatatlan katyvasz az egész

rákattintok mondjuk Batmanre akkor kidob 4-5 tök régi graphic novelst, meg most asszem Batman 75 éves, odakattintok, erre annyi van kiírva hogy a caped crusader, Bruce wayne 75 és ünnepeljünk együtt

és embertelen átlátni az új megjelenéseket is, teljes összevisszaság, azt se tudom milyen címek vannak, egy ekkora képregénykiadó oldalától azért többet várna az ember

TommyFCIM 2014.03.28. 17:28:35

Egy kicsit off lesz a kérdésem, de hol máshol tenném fel hanem itt.:) Mik azok a DC, Marvel (vagy bármilyen más kisebb kiadó) képregények amik minőségiek? Főlént azok érdekelnének amik magyarul is megjelentek. Ahogy olvasom sajnos elég kevés képregény jelenik meg itthon.:( Jelenleg a The Walking Dead amit olvasok, és a Sin City amit szívesen elkezdenék de az 1 rész szinte beszerezhetetlen.. Az átláthatósag tényleg nagy probléma a két nagy kiadónál, ahogy látom minden karakternek van kismillió külön száma, egy laikusnak mint pl én fogalma nincs melyikkel kezdje vagy éppen honnét..

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.28. 18:51:56

@TommyFCIM: nah ez se egyszerű kérdés. Szerintem itt kábé minden szerző, és minden kommentelő mást mondana. :)

TommyFCIM 2014.03.28. 19:15:07

@doggfather: Nyilván, de azért csak van egy általános vélemény mint a tv sorozatoknál is, hogy mi a minőségi sorozat.:)

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.28. 19:22:02

@TommyFCIM: nem feltétlenül, mert Batman 75 évéből pl szerintem 5en 5 különböző 5 évet választanánk ki, mikor volt a legjobb. És 5 különböző vélemény lenne, hogy melyik éveket/címeket felejtsd el ha jó Batmant akarsz olvasni.

És a többi szuperhős is elég öreg már.

prick 2014.03.29. 09:02:30

@TommyFCIM: Az én válaszom pl. lehet, hogy kommersz, de az utóbbi kb. két évben a Superior Spider-Man és a Batman, ami szerintem abszolút csúcs a szuperhős képregényeket illetően. Az Image Invincible- jét már nem követem, de az még nagyon szuper volt. Állítólag a Greg Pack (jól írom?) által írt Action Comics is jó.

stikli0 · http://filmkupac.tumblr.com 2014.03.29. 13:20:36

Az én kommentem is OFF lesz: Én is küzdök a honnan kezdjem el-mit olvassak problémával, de most feladtam a kétségeimet, és Pókembernél eldöntöttem, hogy ha már úgyis ő a favoritom, akkor ismerkedjünk meg a teljes történelmével. Bár egy emberöltőnyi idő lesz azt a rengeteg képregényt elolvasni, inkább most pihentetem a többi hőst kicsit, és egyre koncentrálok majd.

Rusznyák Csaba 2014.03.29. 13:21:55

@TommyFCIM: Hogy jelenleg mik a jók, azok nagyjából benne vannak a cikkben, ha úgy általánosságban kérdezed, akkor... hát, az tényleg nehéz kérdés.
Ha magyar kiadásról van szó, akkor szerintem ezek a legjobbak, amik megjelentek/megjelennek nálunk: Usagi Yojimgo, Sin City, The Walking Dead, Watchmen, szuperhősösökből meg mondjuk a Pókember: Jean DeWolff halála, Fenegyerek: Alfőnök, meg Batman: Az első év (bár ez utóbbi elég szar kiadás).

prick 2014.03.29. 14:17:35

@stikli0: Szépen feladtad magadnak a leckét. Én javasolnám, hogy a 90-es éveket nyugodtan hagyd ki és olvass el róla egy összefoglalót valahol. :)

stikli0 · http://filmkupac.tumblr.com 2014.03.29. 18:15:29

@prick: Fiatalabb koromban olvastam csak azokból az időkből, azért belenézek majd az akkori számokba is, de ha ergyák lesznek, akkor tényleg skippelem őket.

Egyébként érdekes dolog ennyire régi képregényeket olvasni: Most járok 1964-ben az Amazing #09-nél és olyanokon vagyok meglepve, hogy anno mennyire rámentek a történet szavakkal való kifejezésére. Nem osztom a mai képregényeket ezért, amiért nincs bennük annyi szövegi kifejezés, inkább csak érdekes számomra, hogy mennyivel több időt töltök el egy régi számmal, mint egy mostanival.

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2014.03.29. 21:36:40

nálam a képregény olvasás nagyjából kimerült garfiled/snoopy/calvin and hobbes hármasban, és ott se mindent végig követve

igaz, hogy mostanában megnéztem néhány superman/batman rajzfilmet

kukilopezromero 2014.03.29. 22:33:46

@pingwin: pedig hihetetlen jó sztorik vannak hidd el, annyi horror, kaland, fantasy, jobb mint egy film

Kretén kimaradt?:)

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2014.03.29. 22:39:01

@kukilopezromero: elhiszem én, még annó nagyon régen, egy szinte egy másik galaxisban, rohan, dr justice és társai, bár egy más világ

jó malacként néha azért bele-beleolvasok, tegnap voltam a libribe és ott egy kicsit elmerültem a manga(lica) világában

kukilopezromero 2014.03.30. 12:03:24

@pingwin: ha szereted a horrort, akkor Hellblazert vagy Sandmant mindenképp olvass, legalább az első pár füzetet, megéri

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2014.03.30. 12:18:47

@kukilopezromero: ha gaiman-es sandman, akkor hozzá volt szerencsém, amúgy is szeretem az írásait

thegoddamnbatman 2014.03.31. 14:17:29

Vicces, 4-5 évvel ezelőtt ép azért tendáltam át a DC-hez a Marveltől, mert összetettebb, komolyabb sztoriaik voltak. Most meg azért pártolok vissza a Marvelhez, mert általánosságban szórakoztatóbb és kevésbé érzem, hogy le akarnak húzni.
De mindemellett is kb harmadjára csökkentettem a képregényes megrendeléseimet zusammen.

huoc 2014.04.01. 15:29:29

Ha jól számolom a New52 sem 52 már, meg betmennel kapcsolatos is vagy 11 fut egyszerre.
Villains’ month borítók nekem konkrétan nagy kedvenceim voltak, nekem azok magukban megértek $3-at. Nyilván én is boldog lennék, ha nem csak a borítóért fizetnék, hanem élvezhető tartalomért is.
Egyébként akármennyit gondolkodom és olvasok képregényt a két nagytól, mindig erre jutok:
„Ezen kívül le kell vetni a kontinuitás béklyóit, nem kell mindennek mindennel összefüggésben lennie, nem kell minden sztorinak rögtön három másik sztoriba vezetnie, hagyni kell, hadd menjenek a szériák a maguk útjain, elég, ha külön event képregényekben érnek néha össze.”
Kifejezetten fel tud dühíteni ez és igazából emiatt fogynak a Marvel, DC előfizetéseim és adnak teret másoknak, pedig feltételezem a két kiadó célja pont az ellenkező lenne, szeretnének ezzel magukhoz láncolni. Ha a fent idézett tendencia elindulna, még azt is megbocsátanám (na jó, azt soha, ez a másik amin kiakadok), ha minden szám all-all-über-extra-NEWEST 1-es szám lenne. Volt a Marvelnek mostanában olyan borítója, amin nem volt egy hatalmas 1-es?