Utolsó kommentek

  • ekszvájzed: @Pbo: Tévedsz, mivel az ÖSSZES MA LÉTEZŐ VALLÁSBAN MEGENGEDHETETLEN a pornográf cselekményben val... (2019.04.25. 13:42) Filmkritika: KIS VUK (magyar, 2008) * (bár legszívesebben valami mínuszt adnánk)
  • Carada: @Carada: Módosítanom kell a fenti kommentemet: nincs kétségem a plágiumot illreően. Érdemes összeh... (2019.04.07. 00:34) Üzenet az űrből
  • Carada: Kölyökkorom egyik meghatározó filmje volt az Üzenet az Űrből. A liabe diók, a keresztvitorlázatú h... (2019.04.07. 00:07) Üzenet az űrből
  • ipartelep: @Gábor Miski: Igen, így van, Rusznyák csaba nagyon melléfogott a "megfejtésével". A The Endlessből... (2019.01.03. 23:55) Resolution
  • Gábor Miski: @Rusznyák Csaba: Logikusnak tűnt ez a magyarázat, amíg meg nem néztem a rendező duó The Endless c.... (2018.08.23. 23:00) Resolution
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Mob City

2013.12.21. 13:53 Rusznyák Csaba

mobcity01.jpgLos Angeles, ’40-es évek, zsaruk, gengszterek, veszélyes nők és hullák. Ennél több nekem nem is kell felütésnek, hogy azonnal akarjam. Konkrétabban: felnőtteknek szóló, az idézett zeitgeist mocskába könyékig túró drámasorozat egy kábelcsatornánál, Frank Darabonttól? Olyasvalakinek, mint én (fő ismertetőjele: sucker for noir) ez egy olyannyira nedves álom, hogy szinte bele lehet fulladni a gyönyörbe. A hasonló témájú (és hasonló, sőt, adott esetben azonos karakterekkel teli) Gengszterosztag alkotói mindenestül eltöketlenkedték a dolgot, de semmi gond, itt a Mob City, és első évadjának hat része egy csodálatos neo-noir virágzás kezdete. Kellett volna, hogy legyen.

A szomorú helyzet azonban az, hogy már az első duplarész is igen alacsony nézőszámokat produkált, amik a második hétre tovább zuhantak, és valószínűleg ott helyben felkoncolták és tengerbe dobták a sorozat potenciális további évadait. Még szomorúbb, hogy a noir-rajongó még csak ki sem fakadhat jogos dühében a sok idióta nézőre, amiért azok nem tudják, hogy mi a jó. Mert a Mob City bizony csalódás. Darabontnak nincs szerencséje a sorozatokkal, vagy kirúgják őt (The Walking Dead, ami ráadásul jobb lett a távozása után), vagy megbukik saját erőből.

Joe Teage, nemrég még katona a második világháború frontjain, jelenleg detektív a Los Angeles-i rendőrségnél (nem olyan pozitív fejlemény, mint amilyennek hangzik), elvállal egy kis mellékest. Egy Hecky Nesh nevű, aljaéletű senkiházi kéri fel ideiglenes testőrének egy tranzakcióhoz, mert fél, hogy „partnerei” esetleg átverik. Persze, mert nem porszívót akar eladni egy fáradt háziasszonynak, hanem fényképeket a helyi gengszteristennek, Bugsy Siegelnek, akit egy szövetségi tanú kifektetése közben sikerült lencsevégre kapni. Hecky nem véletlenül ideges, és csak Teage-nek köszönheti, hogy a tranzakció során pénzt kap, és nem ólomzuhanyt. Hogy Teage a gengszterek távozása után aztán agyonlövi Heckyt, az már más kérdés: megvan rá a maga oka, és még csak nem is a pénz az. Joe-nak eztán Siegel emberei, köztük Mickey Cohen és Sid Rothman, és saját, a Las Vegast építő gengsztervezérre keresztes hadjáratot hirdető kollégai közt kell lavíroznia, hogy megmentsen egy nőt, akit szeret.

Darabont valós történelmi alakok és események köré építi fel fiktív sztoriját és karaktereit, és pont az általa kitalált főhős, Teage a legkevésbé érdekes figurája. Ezért csak részben okolható a The Walking Deadből importált Jon Bernthal, akinek ugyan kétségkívül megvan a szerep kívánta „szűkszavú, maszkulin hős” kiállása, de híján van a karizmának és az átütő színészi erőnek. Nagyobb baj, hogy szinte mindenki sokkal izgalmasabb körülötte.

A kis patkány, Hecky (Simon Pegg), aki egyszerre fogta meg az Isten és az Ördög lábát, és legalább annyira zsarolja az alvilág nagyjait azért, hogy lássa, milyen pofát vágnak hozzá, mint amennyire a pénzért – monológja a város feletti olajmezőn arról, hogy miért gyűlöli Siegelt és sleppjét, mese a hatalomról, a vesztesekről és a győztesekről, igazi noir-esszencia. Ned Stax, Mickey Cohen ügyvédje és problémamegoldója, Teage barátja és egykori bajtársa, a józanság szócsöve, aki folyton egymás torkát szorongató, öltönybe bújtatott vademberek közt próbálja fenntartani a békét. Sid Rothman, Cohen és Siegel társa, az elegancia és a veszély félelmetes kombinációja (Robert Knepper viszi az egész show-t).

mobcity02.jpgEzeknek a remek karaktereknek csak egy-két villanás jut, egyébként potenciáljuk kihasználatlan marad, mert a cselekmény inkább a fafejű Teage-et követi, ahogy a szintén csak mérsékelten meggyőző femme fatale-t, egykori feleségét (Alexa Davalos) próbálja kívül tartani a tűzvonalból. A sztori a kelleténél jóval ráérősebben építkezik, és csak a végén válik világossá, hogy a sok-sok mellékszál azért lóg a levegőben, mert ez a hat rész egy prológus egy hosszabb sorozathoz, ami már valószínűleg sosem fog elkészülni. Valahol kár, mert a négy és fél óra elteltével kialakul egy komplex szituáció, amiben burjánzanak a lehetőségek, másrészt viszont a baj messze nem csak az érdektelen főhőssel és a felvezetés-jelleggel van.

Ez az a tipikus sorozat, ami leírva baromi jól hangzik, csurig van töltve a noir összes lényeges, gyönyörű kellékével; de a részek sosem tudnak összeállni egy izgalmas műfaji egésszé. Darabont pipálgatja a zsáner kliséit, mechanikusan dobálja a cselekménybe az elvárt karakter- és szituációtípusokat, de semmi többet, semmi meglepőt. Itt egy kis politikai helyezkedés, ott egy kis korrupció, amott egy barátság a törvény két oldalán, emitt egy kis vérfürdő, hol nagyon rosszul (harmadik rész), hol korrektül megvalósítva (ötödik rész) – elszórt morzsák, amik egy nagyszerű, fülledt zsarueposz helyett egy lomha, langyos átlagkrimihez vezetnek. Az atmoszférateremtéshez sem elég a szép képi világ, a sok fedora és a korabeli(szerű) zene: a Mob Cityből nagyon hiányzik az a szédítő sötétség és kegyetlen energia, ami pl. a több szempontból is hasonló Szigorúan bizalmas gonosz, vériszamos szálait összekötötte. Vagyis az, amit nem lehet mérlegen kimérni, amihez egyszerűen kurvára tudni kell.

A Mob City ilyen kis noir light, az „aranyos, hogy megpróbálták” kategória, mint a stréber könyvmoly, aki beáll a focicsapatba, miután elolvasott a játékról egy könyvet, aztán elesik a labdában, és kap cserébe egy „ezt bízd ránk” buksisimogatást.

13 komment

Címkék: sorozat krimi noir tévékritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr665703372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.12.21. 16:06:35

A duplapilot nekem tetszett, mondjuk SPOILER: azt az amatörizmust nem tudom hova tenni, hogy nem tudja a rendőrség, hogy egy dolgozójuk házas volt, és a felesége tanú?!

Happy Zoidberg 2013.12.21. 18:22:22

Kíváncsi vagyok, hogy Darabont ezt a buktát kire fogja fogni. Egy egészen kicsit sem sajnálom. Talán, az első hibát ott vétette amikor Jon FUCKING Bernthal köré építette ki a sorozatát. Mert az a pancser olyan Istenien játszott (és ezt a szót csak alig bírtam egyenes arccal leírni) a Walking deadben. Mi a franc, Frank?

TommyFCIM 2013.12.21. 22:38:11

Csak az első 2 részt làttam még, de nekem tetszett. Bár nekem is nagyobbak voltak az elvárásaim szóval kicsit csalódás volt. Az a baj ez a sorozat nagyon nem a TNT-re való, valamelyik premium kábelcsatornára kellett volna, itt eleve halálra volt ítélve, főleg, hogy ilyen elbaszott időpontvan adták.

Rusznyák Csaba 2013.12.21. 23:11:32

@doggfather: @TommyFCIM: Az első duplarész még ígéretes volt, onnan még bármi lehetett volna belőle.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.12.22. 16:44:34

@Rusznyák Csaba: Kár érte. Azért azt a duplarészt lehet egyszer bepróbálom.

A kritika tetszetős.

Baleus 2013.12.24. 16:51:50

"Darabontnak nincs szerencséje a sorozatokkal, vagy kirúgják őt (The Walking Dead, ami ráadásul jobb lett a távozása után)"

Na innentől komolytalan, amit írsz, nem is olvastam tovább. A TWD egy igénytelen szutyok lett a 4. évadra. A dráma hiteltelen, a történetvezetés egy rossz vicc, logika nyomokban sincs benne.

Rusznyák Csaba 2013.12.25. 12:59:28

@Baleus: Csak megsúgom, hogy Darabontot még a második évad idején menesztették. Kb. a szezon dögunalmas első fele az övé, a második fele már az utódjáé, és jókora minőségi ugrás következett be. És igen, még mindig az első évad a leggyengébb.

szkristof92 2013.12.25. 13:57:27

@Rusznyák Csaba: +1. Mocskosul nem hiányzik az a farmbeli tökvakarás, ami a másodikban volt.

virtualdog 2013.12.27. 19:48:32

"Olyasvalakinek, mint én, (...) ez egy olyannyira nedves álom, hogy szinte bele lehet fulladni a gyönyörbe."

Véletlenül vizualizáltam:
Nedves álom + belefulladni = fúj! :D

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.01.02. 14:48:23

közben befejeztem, és azt kell mondjam nekem tetszett. Mondjuk nem noir az tuti, meg a főszereplő kiválasztása is téves volt, de összességében nem bánatm mag, hogy megnéztem.

TommyFCIM 2014.01.04. 18:38:43

Nekem is tetszett. Bár azért én is jobbra számítottam Darabont-tól és ilyen színészgárdától, de talán az én elvárásaim voltak túl nagyok. Kb azt hittem az év újonca lesz, de attól messze van, a top10-be azért így is befér nálam az újoncok közt.

Joe Bernthal sztem se volt jó főszereplőnek. Nem a színésszel volt baj hanem a karakterével, voltak sokkal jobb karakterek. Knepper konkrétan mindenki elől elvitte a show-t, kurva jól tudja játszani az ilyen szocipata geci karaktereket. Bugsy lividálása nagyon látványos és brutális volt. A banános jelenet pedig óriási volt.:)

2. évad ilyen nézettség miatt valószínű nem igen lesz.