Utolsó kommentek

  • Androsz: @pragmaP: Ismerem, amiről beszélsz, de ennek a könyvnek a fordítása teljesen rendben van, nem emlé... (2019.09.13. 17:59) FlashForward - A jövő emlékei
  • Carada: @Carada: Módosítanom kell a fenti kommentemet: nincs kétségem a plágiumot illreően. Érdemes összeh... (2019.04.07. 00:34) Üzenet az űrből
  • Carada: Kölyökkorom egyik meghatározó filmje volt az Üzenet az Űrből. A liabe diók, a keresztvitorlázatú h... (2019.04.07. 00:07) Üzenet az űrből
  • ipartelep: @Gábor Miski: Igen, így van, Rusznyák csaba nagyon melléfogott a "megfejtésével". A The Endlessből... (2019.01.03. 23:55) Resolution
  • Gábor Miski: @Rusznyák Csaba: Logikusnak tűnt ez a magyarázat, amíg meg nem néztem a rendező duó The Endless c.... (2018.08.23. 23:00) Resolution
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Zero Charisma

2013.11.07. 06:00 Elmeboy

ZC2.jpgAzoknak, akik bármikor is lelkesedtek a többség által gyerekesnek, elmaradottnak, furcsának ítélt dolgokért, ismerős lehet az érzés: ami nekünk a világmindenség, az a világmindenségnek valami komikus, egyenesen groteszk, lesajnálandó marhaság. Idővel legtöbben talán azt is megtanultuk, hogyan takargassuk, mentegessük, vagy éppen – micsoda árulás – bagatellizáljuk széles nyilvánosság előtt kedvencünket, pusztán a többség számára elfogadhatónak hitt arcunk megőrzése végett. Aztán vannak azok, akik basznak erre az egész, leginkább tán fejben létező kényelmetlenségre, és felvállalják életvitelszerű rajongásuk tárgyát – vagy azért, mert tényleg nem ismernek, nem is akarnak mást ismerni, vagy pedig azért, mert éppen nagyon is kiforrott, magabiztos személyiségek, akiket egyéb sikereik mellett pont nem izgat, mit gondol róluk szélesebb közegük. Sőt, úgymond még a szart is képesek arannyá varázsolni. Bingó, geekekről, azaz a két legvégletesebb alfajukról van szó, azaz nerdről és hipsterről. Az önkényes címkézés persze veszélyes, kétélű fegyver (sebzése d12 [19-20, x2], sikeres mentődobás felez), a precíz, értékítéletektől mentes jellemrajz (ami nem favorizálja a Lawful goodot a Chaotic neutrallal szemben) viszont talán nagyobb eséllyel célba talál.

A Zero Charisma az egyik legkönnyebben kipécézhető nördségnek, az asztali szerepjátéknak emel pentagrammákkal, fekete gyertyákkal ékesített oltárt, és ha már, hát ugyanazzal a lendülettel le is rombolja. A szerepjáték szülőföldjén a hobbi természetesen még az arányokhoz képest is jóval elterjedtebb, mint az Óvilágban, bőven nyílt alkalma kivívni magának azt a közismertséget, ami már szavatolja, hogy tágabb körök számára is érthető paródiák koncául vessék. Ennek megfelelően kikacsintások az E.T.-től kezdve a stand-upon át a The Simpsonsig és azon is túl mindig is léteztek, érdekes módon azonban mostanáig kellett várni, hogy profi, egész estés film készüljön a jelenségről. Jó, ez nem teljesen igaz, hiszen már '82-ben ott volt a szerepjátékokat akkortájt övező, mondvacsinált botrányokat (Sátánisták! Gyilkosok! Öngyilkosok!) meglovagló, akaratlanul is humoros Mazes and monsters („Misztikus játék” - möhöhö) című bigyó, lélektani dráma (benne a friss, tokátlan Tom Hanks), de arra, hogy valaki, aki ért is a dologhoz, vegye magának a fáradságot, és leforgasson 86 percnyi, kizárólag a témára fókuszáló filmet, még nem volt példa.

De mi is ez a téma, és mit értek az alatt, hogy „valaki, aki ért a dologhoz”? Ezzel a kérdéssel vissza is kanyarodunk a bevezetőben megszellőztetett ambivalenciához, hiszen nem egy szűkebb rétegnek szóló fanservice-ről, de nem is egy laikusokat olcsón röhögtetni kívánó freakshow-ról van szó. A címét eleve D&D-s szakzsargonból kölcsönző Zero Charisma az előzetesek alapján enyhén alpári, tét nélküli indie vígjátéknak tűnt, kicsit olyasmi attitűddel, mint amit fentebb vázoltam: itt vannak ezek a hülyék, jól karikírozható jellegzetességekkel, röhögjük már ki őket. Ugyanakkor a hobbi hívei is örülhettek egy kicsit, hiszen már a trailerben isakadt klasszikus asztali parti, labirintustervezés kockás füzetbe, ólomfigura, WoW-alázás, szakzsargon. No kérem, a film a kettő között trafált be, mégpedig, hogy közegen belül maradjunk, kritikusan.

ZC1.jpgTúlsúlyos, zsíros hajú főhősünk, pardon, Mesélőnk, Scott, a, hát igen, Mesélő. Sok mást nem is lehet róla elmondani, éspedig azért, mert harmincon túli férfiemberként ő is kizárólag így gondol magára. Nője még nem volt (már ha egy Wonder Woman-füzettel való afférját az általános iskolai slotyiban leszámítjuk), menthetetlenül rajong a harmadrangú szimfonikus metálért (illetve inkább ideális háttérzenének tartja), minimális jövedelmét ételkihordóként keresi, aztán azt is újabb geek-ereklyékre bassza el, ahelyett, hogy mondjuk az őt elszállásoló és eltartó nagyanyjának hazaadná. Egy dolog van, amiért él, amibe szívét-lelkét beleadja, amiben (önmaga szerint) igazán jó, az pedig a kicsiny, hozzá hasonló szerencsétlenekből álló cimboráinak immár három éve mesélt játék, és annak szakszerű levezénylése. Mígnem süvölteni kezdenek a végzet baljóslatú, fekete szelei, mivel a csapatba bekerül Miles, a vagány, vicces srác, aki, horribile dictu, nem elég, hogy sört hoz, megröhögteti a befásult haverokat, de jó nője van, és még azt is képes másodpercek alatt fejben kiszámolni, miért is gyorsabb a Falcon az Enterprise-nál. Scott világa (kartondobozos, gyönyörű borítókép, két vaskos füzet, egy nagy térkép, plusz extrák) alapjaiban rázkódik meg, és hamarosan nem is lehet kérdés: ő és Miles ellenfelek, mit ellenfelek, egymás nemezisei!

Innen nagyon könnyű és kézenfekvő lett volna a klasszikus receptet követni, mely szerint a vesztes underdog idővel megtalálja önbizalmát, felismeri, hogy a mindig is vallott, ám félúton kétségbe vont értékei tényleg értékesek, majd felülkerekedik karizmatikusnak tűnő, ám a végjátékban velejéig aljasnak bizonyuló ellenlábasán. Ebben a formában ez egy unalomig ismert vígjáték (vagy bármilyen más műfaj) dramaturgiája, és sajnos a Zero Charisma az utolsó tíz percben richtig úgy vált erre a vágányra, mintha előtte nem valahol tök máshol zakatolt volna önfeledten.

Egészen a befejezésig ugyanis nincs jó és rossz, nincs szimpatikus és antipatikus, sőt, akkor már csak antipatikus, de átérezhető van. Scott az elejétől fogva nem egy szerethető, bumfordi lúzer, hanem egy saját tehetetlenségében fuldokló, azt másokon gátlástalanul kiélő, zsarnoki hajlamú barom, a családja és tágabb környezete úgy undorító, ahogy van, és minden jámborságuk ellenére még az elnyomott játékostársai is egyszerűen annyira bénák, hogy nagyon nehéz szimpatizálni velük. Akkor már egyedül a velejéig cinikus, de legalább pengén látó Nagyi, és az addigi vonásaitól a film végén elég erőltetetten megfosztott Miles az egyetlen olyan figurák, akikkel jó érzéssel lehet azonosulni nézőként.

ZC4.jpgRossz érzéssel azonosulni a többiekkel, főleg a főszereplővel viszont végig nagyvonalúan megadatik, olyannyira, hogy olykor már a mi arcunk ég az övék helyett. Scott a haldokló nagyanyjával üvöltözik, hogy ki kapja a házát, képes kiosztani kedvenc hobbija (Gary Gygax-ról mintázott) legfőbb guruját annak kapcsán, hogy is kéne játszani, péntek esti dugás helyett jóval gyengébb fizikumú haverja friss pattanását nyomja ki gyengédnek nem nevezhető erőszakkal (inkluzíve posztkoitális lihegés egymás mellé ledőlve), tőle elpártoló csapatát pedig potya tapasztalati pontok kilátásba helyezésével reméli visszaszerezni. Komolyan, én ennyire kényelmetlenül filmnézés közben ritkán éreztem magam, és szerintem ez arról is sokat elmond, mennyire tűpontos a jellemrajz. Sajnos nagyon könnyű felismerni azt a felnőni képtelen, rajongásában megrögzült, eszképista roncsot, amivé hithű geekként válhat, és – illedelmeskedést félretéve – bizony gyakran válik is az ember, de ugyanígy (bár ismétlem, Miles pálfordulását a végén durván következetlennek tartom, még ha érteni vélem is, mi volt vele a szándék) a felsőbbrendű, távolságtartó, a lelkesedést kizárólag trendként kezelni képes sznobot is.

A Zero Charisma, bár kül- és bennfentesként egyaránt lehet rajta (leginkább kínosan) röhögni, nem vígjáték, végképp nem olcsó szórakozás. Inkább akkor már kegyetlen, de korántsem rosszindulatú szatíra egy olyan jelenségről és rétegről, amit itt szerintem mind jól ismerünk, tovább megyek: közegtől és preferenciáktól függetlenül általános érvényű. És bár – vagy pont, mert – az erőltetett, de azért mégsem egyértelmű befejezéstől eltekintve ódzkodik az állásfoglalástól, a legtöbbünkre, már a tágabb kört megszólítva, érvényes.

33 komment

Címkék: fantasy filmkritika dramedy játék adaptáció

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr455617062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kukilopezromero 2013.11.07. 07:54:45

ez a cikk level 12-es ! elolvasása után Bölcsességem és Intelligenciám nőtt +1-el, a Karizmám viszont csökkent -2-vel...

szüleimmel való beszélgetéseim sikeréhez ezentúl kapok egy bónusz 6 oldalú kockát, a memorizálandó fantasy könyvek számát csökkentem

a téli vizsgaidőszak sikeréhez a heavy metál démonját kell legyőznöm, de karakterem nagyon gyenge, félek a Valhallában (ócska kocsmában ) fogok inni Chrommal ( a hülye barátaimmal )...

virtualdog 2013.11.07. 08:50:44

Az a gáz, hogy habár az előzetes alapján egy kispénzes indie drámának tűnt, már akkor átjött, hogy a sztereotípiákkal nem bánik majd szűkmarkúan a film, illetve a főhős is rögtön antipatikus lett nekem. Ha egy mainstream filmben/sorozatban gúnyolódnak a szerepjátékos kockákon (pun intended), hagyján, a stand-up-osoknál meg egyenesen hivatali kötelesség mindent szétsavazni, de legalább egy ilyen indítással lehetett volna értelmesebb történetet kihozni a témából, még egy félig-meddig sztereotíp főszereplővel is (a cím amúgy zseniális).

Külön vicces, hogy habár az ún. társasági témákhoz (Pistike megbaszta-e Tündikét, szar volt-e a reggeli Balázs Show, ki szerint ciki a tanárnő/prof/főnök új sérója stb) általában valóban kevésbé tudnak hozzászólni az introvertált "geekek" (akik karakterei általában sokkal extrovertáltabbak...), de saját tapasztalatom alapján az átlagnál rendezettebb magánéletük, baráti kapcsolataik vannak. Igaz, kevesebbszer döntik meg Tündikét az E-Klubban/Rockogonban. :)

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2013.11.07. 09:13:36

Fegyver sebzésére mióta van mentő?

Volt még A harcos szíve (El corazón del guerrero, 2000) c. furcsa spanyol film, ebben asszem a gonosz mesélő (démoni félmosolyú, kúl gyerek volt, peheeersze) üzelmeit kellett legyőznie a tiszta szívű, naiv játékosnak.

Meg a klasszikus Dexter-epizód (nem a sorozatgyilkos, hanem a zseni kisfiú):

www.youtube.com/watch?v=3kZdzyDHMJg

Guild 2013.11.07. 09:23:50

Saját tapasztalat alapján a geekek majd mingegyike teljesen normális életet él, és helyén tudja kezelni hobbiját. Biztos van olyan is, mint a film főszereplője, de nem ez a jellemző. Ahogy a foci rajongók sem mind elborult agyú állatok.
Ezt a filmet még nem láttam, de szerepjátékos filmekből a Gamers filmek voltak jók. Most fut a web sorozatuk, ahol inkább a gyűjtögetős kártyajáték a téma, de nem olyan rossz.

Redcap 2013.11.07. 09:47:50

"sebzése d12 [19-20, x2], sikeres mentődobás felez"

Na, de milyen mentődobás? Reflex? Akaraterő?

Tímea Kurkó 2013.11.07. 09:58:17

Nekem nem csinált kedvet hogy meg is nézzem a filmet pedig szeretem az rpg-t.
Egyébként van egy kis tévedés a kritikában született már normális mű ebben a műfajban is. The Gamers dorkness rising (youtubon fenn van teljesen pl) az egyik és ugyanezektől a srácoktól websorozat is készült már. Sokkal kedvesebb mű mint a fenti. Szeretettel tudom ajánlani minden rpg-zős kockának.

manuva 2013.11.07. 10:05:35

Tökre érdekesnek tűnik, de a pattanásnyomás elvette a kedvem. Sok ilyen van benne?

HavasiG 2013.11.07. 10:40:17

Elég sok emberrel összehozott a hobbim (szerepjáték, mi más) az elmúlt húsz évben és hálistennek nagyon elenyésző volt azoknak a száma, akik a film szereplőihez hasonlóak.

Vagy csak én voltam szerencsés és találkoztam jó arcokkal. :)

A "Gamers" pedig tényleg jó, az első rész jól bemutatja a szerepjátékot és a játékosok hülyeségeit, a második pedig egy lightos, szerintem jól sikerült dráma, kellő mennyiségű és minőségű geek humorral.

Redcap 2013.11.07. 10:49:40

Egyébként szerintem hiánypótló (nos, már ahogy vesszük, hiszen ebben a témában minden az :D ), hogy kicsit a hobbi "sötét" oldalát is megmutatja. Én is sok olyan embert ismerek, aki kicsit... hm... mondjuk úgy, hogy túlságosan is komolyan veszi a dolgot. Ilyen az amikor a hobbi életstílus lesz. Az ironikus az a dologban, hogy ezek rendszerint nem a legjobb játékosok, hanem éppen ellenkezőleg. Jellemzően ők azok akik még a hobbin belül sem váltanak, tíz éve csak 1-2 rendszert próbáltak, azokat kívül belül ismerik (és unják, csak ezt maguknak sem ismerik be), és emiatt rendszerint szabálybuzulásba fordítanak minden játékot. Valamiért ez a rendszer általában a M*, ami mondjuk adott, hiszen itthon jóformán mindenki azzal kezd. (Én is, de sosem jött be igazán egyik változata sem, hamar átnyergeltem D&D-re)

HavasiG 2013.11.07. 11:11:52

"Valamiért ez a rendszer általában a M*"

Én mindig arra gyanakszom, hogy ezek az emberek egyszerűen nem férnek hozzá más rendszerhez, mert azok nem jelennek meg magyar nyelven, ők pedig nem vesződnek idegen nyelvekkel.

Mire néhány lefordított játék eljutott hozzánk a kétezres évek elején (D&D3E, az új Gyűrűk Ura Szerepjáték, 7 Tenger - volt még más?), addigra már belegyepesedtek a Nagy Zöldbe, illetve nem is értesültek róla, hogy létezik más is.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2013.11.07. 11:24:38

Meg van még a Fear of girls, ami a kissé fahumor Gamerssel szemben a fenti gecizős irányvonalat képviseli:

www.youtube.com/watch?v=Yb-sCNfE0bM

A M*-begyöpösödöttség oka sztem simán a szellemi restség és az érdeklődés hiánya (különösen vicces egy elvileg fene nagy fantáziájára büszke kisebbségben). A nyelvtudás hiánya sem kifogás, megjelent nálunk csomó klasszikus játék (Ars Magica, Call of Cthulhu, Vámpír, D&D3E, 7Tenger, CP2020, Shadowrun, a hazai termésről nem is beszélve - aztán a kicsi és gyenge magyar piacon be is csődölt mind, de ez már másik történet).

kukilopezromero 2013.11.07. 11:42:03

a legjobb szerepjátékos filmet akkor is Tom Hanks csinálta a Misztikus játék ( Mazes and Monsters ) c. feledhetetlen klasszikussal

iszonyatosan kifinomult színészi játékkal ábrázolja ezt a szubkultúrát

ajánlom mindenkinek, aki nem látta !! :))))

Elmeboy 2013.11.07. 12:01:55

@Tímea Kurkó: Köszönöm, ez valahogy elkerülte eddig a figyelmemet. Pótolni fogom, és még az is lehet, hogy a mostanit ellensúlyozandó írok majd ide róla.

_Nagy Krisztián_ 2013.11.07. 14:24:52

En ezt a filmet mar a trailer alapjan passzoltam es (az egyebkent paradesra sikerult) kritika sem gyozott meg arrol, hogy valaha is abszolvalni fogom, meg ha temaba is vag, ellenben erre az elo szerepjatekosokrol szolo vigjatekra, amiben veletlenul megideznek egy valodi succubbust, mar eleg regota varok:

www.youtube.com/watch?v=dnQ9Vp4fV4I

Elmeboy 2013.11.07. 14:30:00

@_Nagy Krisztián_: Knights of Badassdomot én is várom, már csak Summer Glau miatt is :)

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2013.11.08. 01:04:12

Jó írás. Ügyes. Még ilyet. Meg sört.

Kimaradt az RPG-s filmek közül: www.imdb.com/title/tt1493886/
The Wild Hunt

Az élőben előadott szerepjátékokról szóló, iszonyat kemény kanadai dráma, horrorisztikus elemekkel. Nem a geekséget boncolgatja, hanem a menekülést a való világból. Nagy kedvencem.

HavasiG 2013.11.08. 10:12:45

Ne felejtsük ki a sorból a "Your Highness!" -t sem!

Igaz, nem szerepjátékoznak benne, de az egész film mintha egy kora-tizenéves - kori csapat kalandja lenne. Szerintem az tud rajta igazán jól szórakozni, aki játszott 12-16 évesen és rendelkezik annyi öniróniával, hogy bevallja magának: igen, pont ilyen kalandokat játszottunk, meséltünk, ennyire volt hiteles a karakterek kijátszása és a fő témák is stimmelnek.

borisz 2013.11.08. 15:14:16

@HavasiG: dzsííz, tényleg. ez eddig miért nem esett le nekem?

borisz 2013.11.08. 15:16:14

@HavasiG: mi nagyjából mindent kipróbáltunk, de a M*-t szerettük és kész. van egy fajta szerepjáték sznobizmus, ami szerint a MAGUS szar, de ez egy tévedés, mert valójában tök mindegy a rendszer. érezzük jól magunkat 3-29 óráig, amíg a party tart és ennyi.

HavasiG 2013.11.08. 15:25:43

@borisz: Nincs nekem gondom a MAGUS -al, egészem a 3. kiadásig. :)

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2013.11.08. 16:00:20

A "tök mindegy, mi a rendszer" elég semmitmondó közhely, hozzá még téves is. A CP2020 és mondjuk az Amber elég másfajta hozzáállást igényel már pusztán a rendszerük miatt, meg aztán nem feltétlenül sznobság ismerni mást is a Szent Zöldön kívül (leszólni mondjuk igen... akkor lehet, hogy sznob vagyok).

Kavics 2013.11.15. 09:19:30

Mazson név mond valakinek valamit?

Nerve 2013.11.26. 16:05:40

"menthetetlenül rajong a harmadrangú szimfonikus metálért"

Nyekk. A filmben (és a stáblisták alatt is) elhangzó dalok jórészt a Therion zenekar Theli albumáról vannak, az meg sokminden de nem harmadrangú, még akkor is ha azóta már valóban szimfonikus zenekarokkal rögzítik a számaikat, tehát fejlődtek hangzásban. Persze izlések...de ha már szimfó-metal akkor ez abból az egyik abszolutum.

Nem, nem akartam beszólni, csak ma megnéztem a filmet és arra számítottam, hogy valami ultragagyi fog szólni közben, de szerencsére nem.

kukilopezromero 2014.01.06. 10:35:17

fú bakker hatalmas volt ez is !!! én szénné röhögtem magam, iszonyat jól eltalálták az egészet

mondjuk sajnálom, hogy kicsit szomorú a film, és inkább dráma, de még normális mértékben

viszont ez a zenei geek szubkultúra, amit a szerepjátékos geekek ellensúlyozására használnak, még szánalmasabb, ezek a kamu ruhák, iszonyat jellegtelen zenék, amit hallgatni képesek, annyira műarcok, és sajnos Budapesten is sok van belőlük, vagy volt pár éve, remélem már kihaltak

a kritikusok egyszerűen annyira gagyi zenekarokat képesek manapság hypeolni, hogy kifolyik az agyam a fülemen , a szarról írnak, mert egyszerűen nincs más, akinek van esze nem hallgat meg semmit ami bármilyen mai toplistán is szerepel, csak keresgél magának a youtubeon

voltak ezek a siteok a pitchforktmediától a quart.hu-ig , kukába való az összes, az a sok felesleges szemét amit a szar zenékről összeírni képesek, betiltatnám komolyan mondom, félrevezetik a zenehallgató embereket

Nerve 2014.01.06. 18:33:05

"viszont ez a zenei geek szubkultúra, amit a szerepjátékos geekek ellensúlyozására használnak"

Huh, ezt nagyon nem ertem. Mit hasznal, ki, mire? Bocs, csak erdekelne mire gondolsz.

Tiger Woods 2014.01.06. 18:51:36

@kukilopezromero: te tuti valamelyik quartos szerkesztő vagy. ;)

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2014.01.06. 18:52:22

A quart.hu rendszeres olvasója vagyok, de nem vezetett semerre, mai napig hallgatok kemény rockot, mint Etus cserépégetés közben, szóval én sem értem.

kukilopezromero 2014.01.06. 20:26:50

@Nerve: hát hogy a filmben ugye ellenpontozásként van ez a zenerajongó, sznob társaság, ez a tipikus meghallgatunk minden mai zenekart, bármilyen fos is legyen, és még el is hisszük, hogy jó, erre gondoltam

kukilopezromero 2014.01.06. 20:45:21

@Tiger Woods: ha az lennék, nem kritizálnám, de nem pont azt az oldalt akartam kiemelni, hanem általánosságban az ilyeneket

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: csak azt mondom, hogy a ma kritika alá vont divatos vagy ajánlott zenék 90 %a egy okádék fos, és teljesen felesleges rontani velük a közízlést, rengeteg zeneszerető ember van akiket ezzel megvezetnek, a szakmájukat komolyan vevő kritikusok, és elpocsékolják az idejüket a sok mű gagyira

sokkal jobban jár valaki, ha fogja a youtubeot és beírja hogy mexikói gengszter rap, vagy portugál mulatós, vagy egy dal a sorozatgyilkosokról, vagy Maradonáról , vagy Nicolas Cage remix oh no not the bees,akármi, sokkal viccesebb és értelmesebb dolgokat fog kidobni a gép, mintha az ember ilyen nagyon komoly kritikai oldalakon próbálná kitalálni mi a " menő "

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2014.01.06. 21:13:39

És hogyan vezetik meg a zeneszerető embereket, valaki mondjuk elolvas egy Lady Gaga-mélyelemzést, és attól fogva csak azt hallgat Bartók Béla helyett? Nem túl életszerű ez nekem még mindig. Amúgy szeretek kritikákat olvasni csomó mindenről, aminek a tárgyáért nem feltétlenül rajongok.

kukilopezromero 2014.01.06. 21:25:42

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: nem, hanem mondjuk olyan zenekarokat ajánlanak mint a Killers, Kaiser Chefs meg hasonló okádékokat