Utolsó kommentek

  • Androsz: @pragmaP: Ismerem, amiről beszélsz, de ennek a könyvnek a fordítása teljesen rendben van, nem emlé... (2019.09.13. 17:59) FlashForward - A jövő emlékei
  • Carada: @Carada: Módosítanom kell a fenti kommentemet: nincs kétségem a plágiumot illreően. Érdemes összeh... (2019.04.07. 00:34) Üzenet az űrből
  • Carada: Kölyökkorom egyik meghatározó filmje volt az Üzenet az Űrből. A liabe diók, a keresztvitorlázatú h... (2019.04.07. 00:07) Üzenet az űrből
  • ipartelep: @Gábor Miski: Igen, így van, Rusznyák csaba nagyon melléfogott a "megfejtésével". A The Endlessből... (2019.01.03. 23:55) Resolution
  • Gábor Miski: @Rusznyák Csaba: Logikusnak tűnt ez a magyarázat, amíg meg nem néztem a rendező duó The Endless c.... (2018.08.23. 23:00) Resolution
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Detention

2013.08.09. 06:00 _Nagy Krisztián_

detention1.jpg„Good taste is not a democracy.”

Ami a nyolcvanas éveknek a Nulladik óra (Breakfast Club) volt, az a kétezres éveknek a Detention: bepillantás a korszak tinédzsergenerációjának fejébe, kísérlet arra, hogy felfedje a korábbi tinédzserek előtt az új generáció érthetetlen viselkedését, a korábbi értékekkel szemben való teljes tiszteletlenségét és visszavonhatatlanul kificamodott ízlését. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy egyúttal az általam valaha látott legönzőbb és mindenféle kompromisszumot totálisan elutasító, tudathasadásos mozgókép, amit egy filmkritikus és egy videokliprendező írt, és ami egyszerre próbálja megszólítani a kilencvenes és kétezres évek generációját, és remekbe sikerült kevercse a Donnie Darko, a Vissza a jövőbe és a Scott Pilgrim a világ ellen kultfilmeknek, akkor még csak épp karcolgatom a Detention lényegének felszínét. A popkultúra diadalmenete és a meta-narratíva násza ez, a Youtube-generáció pozitív értelemben vett himnusza.

Mit érdemes tudni a rendezőről, Joseph Kahn-ról? A mi szempontunkból csak annyit, hogy ünnepelt videokliprendező, aki olyan zeneileg változatos sztárokat segített a csúcsra repíteni, mint Britney Spears, Eminem, Lady Gaga, a U2, Katy Perry vagy a Wu-Tang Clan, és aki hiperérzékeny a célcsoportjának trendváltozásaira, sőt, továbbmegyek, részt vesz azok alakításában, valamint ő követte el a kritikusok által (nem tudom jó érzéssel azt állítani, hogy indokolatlanul) sárba-mocsokba taposott Vas (Torque) című, túlságosan over-the-top, a Warner Bros által motoros Halálos irambanként pozícionált ballépést. Utóbbi különösen azért fontos, mert ezért születhetett meg a Detention olyannak, ami: ezután a bukta után Kahn nem kért a nagy stúdiók fókuszcsoportjaiból, a bevétel szempontjából oly fontos átlag mozinézők által beállított legkisebb közös nevező kényszerzubbonyából, és a saját zsebéből vett ki 10 millió dollárt, hogy megfinanszírozza a mai tinédzsereknek mai tinédzserekről szóló és őket definiálni próbáló filmjét. A szűkre szabott büdzsének köszönhetően a filmből buzog a kreativitás, ráadásul így akkoriban (értsd: a film forgatásakor, azaz 2011-ben) még jobbára ismeretlen, valóban megfelelő korú és nem utolsósorban tehetséges, 17-19 éves színészeket sikerült szerződtetni hozzá. Nem csinálok belőle titkot, hogy a csak pár filmszínházba eljutott Detention anyagi csőd volt és Kahn nagy eséllyel soha nem látja viszont a belefektetett pénzt, de azért mégiscsak szívfacsaró belegondolni, hogy mi lett volna, ha az Éhezők viadala után jön ki, amiben az egyik főszereplője, Josh Hutcherson a fiatal mozinézők generációjának szupersztárjává lényegült.

„Sander_FTW has decided that the general public is stupid. If they respected history they’d know the first black President was Morgan Freeman in Deep Impact.”

detention_02.jpg
Mindezek ellenére vagy éppen ezért, a film az utóbbi évtized legüdítőbb és legokosabb mozija. Nem feltétlenül fogja mindenki tetszését megnyeri, ellenkezőleg: korábban említettem, hogy míg a kilencvenes évek generációja nagy örömmel fog vadászni a filmben elejtett popkulturális utalásokra, rendkívül nehezen fogja viselni az Y-generációra szabott nyaktörő sebességet, géppuskasorozatszerűen egymásra reflektáló, szinte reagálásra sem időt hagyó, remek dialógusokat, a reklámokból ismert motion graphics használatát, a textelés, valamint az internet- és hashtag-kultúra nyelvezetét, és viszont. A kettő keresztmetszetében egy olyan negyven év feletti culture freak áll, vagyis Kahn maga, aki gyakorlatilag hozzá van bilincselve az örökké változó, de mégis bizarrul homogén popkultúrához, mert a munkája kapcsán a nagy lemezkiadók neki küldözgetnek minden új, trendmeghatározónak szánt zenét, így mindig egy lépéssel az aktuális célközönség előtt jár, és jobban megérti őket, mint ők saját magukat.

„Stalker (NOUN): Someone who is not hot enough to be seen with you.”

detentionjosh.jpg
A Detention zsánerfilmnek indul, majd egymásban matrjoska-szerűen megbújó zsánerfilmekké transzformálódik, amik végül szétválaszthatatlanul összefonódnak: Grizzly Lake kisvároskájában egy népszerű horrorfilm főgonoszának, Cinderhellának öltözött sorozatgyilkos szabadul el, célpontjai pedig természetesen a slasher filmekből jól ismert archetipikus szereplők, akikről aztán kiderül, hogy ennél persze azért jóval többek. Az első áldozat a kertvárosi, elviselhetetlen, a helyi középiskola táplálékláncában legfelül álló lányklikk vezetője, aki a negyedik falat áttörő Ferris Bueller-szerű monológgal vezet végig egy átlagos reggelén, míg csak brutálisan meg nem gyilkolja az álarcos ámokfutó. Ez a jelenet gyakorlatilag az 1960-as Psycho dióhéjban, az ADHD-szindrómával (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) tüneteivel megbélyegzett fiatalok eszeveszett iramában tálalva: 5 percet töltenek a bemutatásával, majd mindössze 10 másodpercet áldozva a halálára (az ablakból kizuhanás során egy az egyben a Psycho vonatkozó képkockáit másolják), máris ugrunk a valódi főszereplőre, Rileyra (Shanley Caswell), aki természetesen a suli legnagyobb lúzere (és döbbenten néz a nála is megjelenő Scott Pilgrim-szerű, narratív feliratokra, amikkel a korábbi jelenet áldozata mutatta be az életét). Szerelmes a környék legnépszerűbb srácába, a mindig laza Clapton Davisbe (Josh Hutcherson), aki viszont az ő legjobb barátnőjébe, Ione-ba (Spencer Locke) zúgott bele. Hogy a klasszikus alapfelállás teljes legyen, bemutatkozik nekünk Ione korábbi pasija, a focicsapat izomagya, Billy, aki kihívja riválisát, hogy puszta ököllel rendezzék a tulajdonjog feletti vitás kérdést, valamint a trekkie nerd, aki Rileyt próbálja meghódítani természetszerűleg totális kudarcra ítélt próbálkozásaival.

„Your nipple was exposed for seven whole seconds. Is that why two of my brightest students were killed?”

Josh-Detention.jpg
Ami a fenti archetipikus szereplőket illeti, mindegyikük megkapja a saját film-a-filmben epizódját, amik egyúttal ráadásul egy-egy filmzsánert is képviselnek, mint Billyé (The Lonely Ballad of Billy Nolan), ami A légy (The Fly) második részének bizarr újragondolása vagy Ione-é (The Freaky Flip-Flop of Ione and Sloane’s Identity Crisis), ami a testcserés Bolondos Péntek (Freaky Friday) feldolgozása egy időutazásos csavarral megfejelve. Az eddig nagyjából a slasher medrében zubogó (említettem már a nyaktörő sebességet?) film akkor kapcsol még nagyobb fokozatba, amikor a szalagavató előtti estén rendezett buli előre nem látott véget ér a szerepébe egyre jobban belemelegedő sorozatgyilkosnak köszönhetően, hőseink pedig a szalagavató szombatját a film címét adó büntetésben kénytelenek tölteni a suliban. Innentől elszabadul a pokol, és a film őrült kaleidoszkóppá robban szét: vissza kell térniük 1992-be, hogy megmentsék a világot a teljes pusztulástól, találkozunk Elliottal, aki tizenkilenc éve tölti a könyvtárban a büntetését, de egy pillanatot sem öregszik (mindez egy zseniális zenés montázsszekvenciából derül ki), az egyik szereplő teherbe esik saját magával, megtudjuk, hogyan került egy időutazó medve a Földre (The Disturbing Abduction of the Time-Traveling Bear), és hogy ki nyerné a párharcot Patrick Swayze és Steven Seagal között.

A ház az erdő mélyén-ben már a film kezdetén tisztában voltunk a zsáner játékszabályaival, és előre tudtuk a fordulatokat (mint ahogy ez is volt a készítők célja), a Detentionben ez pont fordítva van: hiába ismerjük fel az adott zsánert, egyszerűen lehetetlen kiszámítani, hogy mi fog történni a következő percben, és ez nagyszerű érzés. A film bevallottan nem való mindenkinek, és a videoklipszerű megvalósítás is szándékolt: akárcsak azokat, a Detentiont is többször kell megnézni, hogy egyre többet és többet mutasson meg magából, hogy felfogjuk az egymásra halmozott, csattanós replikákat és az elejtett utalásokat. Az, hogy a rendezőnek köszönhetően piszok jó zenéket hallgathatunk közben, az már tényleg csak hab a tortán.

21 komment

Címkék: horror kult filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr875448682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CruelAngel 2013.08.09. 06:34:01

Hmm. Nem hallottam még róla, de ez alapján must see.

prick 2013.08.09. 07:59:18

Én elkezdtem nézni, de bealudtam rajta. Pedig tetszett, de annyira fáradt voltam... :D
Kösz, h eszembe juttattátok.

virtualdog 2013.08.09. 08:42:28

Teljesen beteg, máig nem tudom, hogy merném-e ajánlani bárkinek, de örülök, hogy láttam. :D

virtualdog 2013.08.09. 09:02:46

De azért azt lopva hozzátenném a fialatokat saját maguknál jobban ismerő rendező témájához, hogy nekem azért ebben a filmben (is) volt egy kis erőltetett, "na beszéljünk a fiatalok nyelvén!" íz. Én még soha nem láttam olyan negyvenest, aki tényleg értett volna a fiatalok nyelvén (pedig egy csomó próbálkozást láttam az amatőr könnyűzene színteréről, ami tele van tévelygő, magát örökifjúnak látó negyvenes faszival). Egyszerűen nem megy. És egyre kevésbé fog, ahogy pörög fel a világ. Én még harminc sem vagyok, és már nem értem a kamasz unokahúgom korosztályát.

chuck-d 2013.08.09. 11:47:47

@Borbíró Andris: én már elmúltam harminc, és a saját korosztályomat sem értem.
ez meg csak úgy eszembe jutott:
www.youtube.com/watch?v=SdClvwG9uH8

Tiger Woods 2013.08.09. 13:25:56

ezt megnézem. akkor is, ha a breakfast club az egyik legerőltetettebb embert próbáló szarság, amit valaha láttam a scott pilgrim melett, ami meg a másik.

mrscottpilgrim · http://twitter.com/mrscottpilgrim 2013.08.09. 13:41:33

kliprendezőként Joseph Khan egy középszerű iparos, kevés kiemelkedő munkával. Ez viszont bitang jó tőle: www.youtube.com/watch?v=b-VijzcWVUA

Tepes 2013.08.09. 21:08:52

Láttam ezt a filmet és kimondottan tetszett, de azért annyira nagy filmnek nem tartom. Inkább egyszernézős, de annak jó szórakozás.

superben 2013.08.09. 22:36:51

Így 40 fokban kellemes agyament baromság volt.

mrscottpilgrim · http://twitter.com/mrscottpilgrim 2013.08.10. 21:45:54

"a nagy lemezkiadók neki küldözgetnek minden új, trendmeghatározónak szánt zenét, így mindig egy lépéssel az aktuális célközönség előtt jár, és jobban megérti őket, mint ők saját magukat"

egyrészt a nagykiadós zene a mainstreamről szól, márpedig popzenében a mainstreambe minden csak 3-4 éves késéssel jut el (lásd dupstep, ami már régen nem menő, de a mainstream most kapta el). Kahn mainstream előadóknak rendez klipet, szóval attól, hogy neki küldözgetnek a nagy kiadók zenéket, még messze nem jelenti azt, hogy a trendek mögött jár, a mainstream ugyanis leginkább a trendek mögött szokott kullogni, alaposan lemaradva.

megnéztem ma a filmet, és halálra idegesített. nagyon meg akarja mondani a tutit, de nekem pont az a bajom vele, hogy nagyon nem ismeri és érzi azt a generációt, amiről képet fest. a külsőségek megvannak neki, de ettől csak felszínes lesz. a Scott Pilgrim ezt tök jól megoldotta, az tényleg "beszélt a generációja nyelvén", ez meg kb. olyan, mint mikor középkorúak nem hajlandóak tudomásul venni a korukat, és próbálnak erőltetetten bevágódni a fiatalokat azzal, hogy szlengben beszélnek iszonyat kínosan. amikor meg éppen kritizálni próbál a film, akkor meg olyan, mintha egy "régenmindenjobbvolt" középkorú morogna, hogy "ezeknek már nem is olvasnak meséket". (miközben Korine-nak azért idén már sikerült egy erős, társadalomkritikus filmet csinálni a Z-generációról, neki ez sokkal jobban ment, jobban is átérezte, és erősen tökön is vágta azt) valahogy úgy vagyok ezzel a filmmel, hogy attól, hogy én gyorsan beszélek, és percenként témát vágok szabad asszociációban, attól még nem leszek okos. és nagyon minden akar lenni a film egyszerre, de egyik sem lesz, csak egy nagy katyvasz.

mrscottpilgrim · http://twitter.com/mrscottpilgrim 2013.08.10. 21:47:16

@mrscottpilgrim: "nem jelenti azt, hogy a trendek mögött jár"
előttre gondoltam természetesen

mrscottpilgrim · http://twitter.com/mrscottpilgrim 2013.08.10. 21:49:06

@mrscottpilgrim: "erőltetetten bevágódni a fiatalokat azzal"
oké, bocsi a további elgépelésekért is :D

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.08.11. 14:01:07

"ha a breakfast club az egyik legerőltetettebb embert próbáló szarság"

Nanemá'! Több, mint 25 év távlatából is elképesztően pontosan festi le a fiatal generációt. Az már más kérdés, hogy azóta mivé lényegültek, mik manapság, de a magjuk ugyanaz. Breakfast Club zseniális. John Hughes mesterművének egy szelete.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2013.08.11. 21:21:57

Nálam a film túl sokat markolt, és keveset fogott. Ha kevesebb témát bont ki, de azt alaposabban teszi, akkor nekem is jobban tetszett volna a végeredmény. Én a filmet a John Dies at the End-hez hasonlítanám: a jó ötleteket és hangulatot simán agyonvágják a gagyi effektek és kapkodás.

Vagy csak öreg vagyok.

Agent Ricsko 2013.08.11. 22:51:34

@Werewolfrulez: Tokeletes parhuzam, ugyanigy voltam en is mindket filmmel. Csak mig ebbe teljesen veletlenul futottam bele, igy egy kisse felresiklott, de ertekelheto probalkozaskent maradt meg, a John Dies... az alapbol felfokozott varakozasok miatt nagyon rut kapufa erzest adott. Az meg nem feltetlenul ezen filmek erdeme, hogy igy is mindketto kiemelkedik az utobbi evek - fuggetlen, mainstream, szinte mindegy - felhozatalabol.

MAYNARD 2013.08.12. 12:58:23

Egyszer jópofa mórika,de komolyabban megvizsgálva nálam is kapufa a film.
Nekem valamiért Jan Kounen 99 francs-ja ugrott be róla, bár az nagyságrendekkel fajsúlyosabb film.

Szoltik 2013.08.13. 13:17:53

@MAYNARD: az a világ egyik legviccesebb filmje, de csak igazi műértőknek szoktam merni ajánlani :)

Maya-- 2013.08.14. 18:34:10

én még mindig azt hiszem, hogy ez paródia. na mindegy. viszont említették fennebb a Breakfast Club-ot, amit eddig nem láttam, s most pótoltam. tetszett, komolyan. pedig nagyon óvatosan közelítettem hozzá, mert rühellem a '80-as évek ruha és hajkölteményeit. de tökjó volt a film. nem untam. sőt. köszi azoknak akik szóba hozták, ki így, ki úgy :)

Beyonder 2013.08.18. 15:36:27

A kritika sokkal okosabb lett, mint a film. :)

SoulMiner 2013.08.24. 23:14:06

Ez nagyon kapufa volt. Sajnos a kritika egekig magasztaló hangneme előtt értetlenül állok. Ez sem lett jobb a Vasnál. Annó az egy gagyi akciófilm-paródiának érződött, ez meg egy Donnie Darko VS Sikoly paródia lett. Pedig ígéretesen indult, de a vége akkora baromság, hogy bármiféle intertextualitása értelmét veszti a végére. MRSCOTTPILGRIM érvelése a leghelytállóbb a film kapcsán, egy katyvasz, ami egyszerre próbálja a mai tinédzsereket megszólítani, de kb. ezerszer belesír az arcunkba, hogy 20 éve minden jobb volt, a vége meg tényleg egy szabad asszociációs pokoljárás.

memora 2013.09.03. 01:43:50

Engem pont a vége ragadott leginkább magával, addig csak meglepett némely valóban frissnek ható ötletével. Jó a John Dies at the end hasonlat is, nekem ez mintha szemernyit összeszedettebb, átgondoltabb lenne annál (annak ellenére, hogy stílusilag az áll közelebb hozzám). Kár, hogy a slasher szál is teljesen a háttérbe szorul.
Amit viszont valóban hiányoltam belőle, amitől maradandó alkotássá vált volna a szememben, az a mélység. A Donnie Darko-ban megvolt, ez inkább megmarad egy ötletek tárháza, és azokat egy egészbe összefogó, csavaros forgatókönyv szintjén. Lehet, hogy jól festi le ezt a generációt, ráadásul a hozzá illő forma-nyelvel, de ennél mélyebbre nem akar ásni.