Utolsó kommentek

  • Androsz: @pragmaP: Ismerem, amiről beszélsz, de ennek a könyvnek a fordítása teljesen rendben van, nem emlé... (2019.09.13. 17:59) FlashForward - A jövő emlékei
  • Carada: @Carada: Módosítanom kell a fenti kommentemet: nincs kétségem a plágiumot illreően. Érdemes összeh... (2019.04.07. 00:34) Üzenet az űrből
  • Carada: Kölyökkorom egyik meghatározó filmje volt az Üzenet az Űrből. A liabe diók, a keresztvitorlázatú h... (2019.04.07. 00:07) Üzenet az űrből
  • ipartelep: @Gábor Miski: Igen, így van, Rusznyák csaba nagyon melléfogott a "megfejtésével". A The Endlessből... (2019.01.03. 23:55) Resolution
  • Gábor Miski: @Rusznyák Csaba: Logikusnak tűnt ez a magyarázat, amíg meg nem néztem a rendező duó The Endless c.... (2018.08.23. 23:00) Resolution
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Hálózat

2013.06.17. 06:00 Parraghramma.

net__1.jpgNehéz pontosan megragadni, mitől lehet egy film vagy bármilyen művészi produktum nemcsak valódi, de igaz. Az érzékenység, a kendőzetlenség, az aktualitás, a profetikusság, a hitelesség, az érvényesség – mik azok az elengedhetetlen tulajdonságok, amik történelmi távlatból is a sokéves átlag fölé emelnek egy kinyilatkozást, függetlenül annak fogadtatásától, a trendeket szárba szökkentő kultusztól vagy az időkapszulától, amibe a cenzúra zárta? A felvetés szélsőséges szubjektivitása miatt jogosan kérdőjelezhető meg annak tényleges értelme, viszont ha valami olyan traumatikus koncentrációban kristályosítja ki korának és az azóta eltelt időnek a leglényegét, mint tette azt a Hálózat 1976-ban, akkor mindenképpen illendő a tisztelet – alsó hangon – egy néma bekezdéssel való megadása. Sidney Lumet filmje a jelenkor két legfontosabb tényét teszi főműsoridős közszemlére.

Teljeskörű recepciótörténeti áttekintést és az akkori televíziós gyakorlatok pontos ismeretét igényelné annak megválaszolása, hogy anno hogy kezelhették a Hálózatot? Miként értelmezték a megcsömörlött televíziós hírbemondó, Howard Beale (Peter Finch) ámokfutását, aki, miután bejelenti, hogy élő adásban fog véget vetni életének, szuggesztív-hisztérikus one-man-show-iban próbálja felébreszteni a szelektált-szintetizált igazságfragmentumok hazugságán vegetáló közönségét? Az eltelt, lassan négy évtized távlatából már majdnem mindegy, hogy megbokrosodott szatíraként vagy szolidan díszletezett disztópiaként lett elidegenítve Beale története 1976 Amerikájától, hogy a forgatókönyvíró, Paddy Chayefsky elrettentő prognózisnak szánta, vagy munkája „mindössze” a jobban értesültek szenvedélyes s egyszersmind rezignált tényfeltárása, a törvény szövedéke fölfeslett. Lumet-nél szinte mindig fölfeslett.

Amennyiben beteljesültnek tekintjük a Hálózatot, egy pillanatra érdemes elmerengeni a prófétaság paradoxonján, a nagyság és a tehetetlenség egyidejűségén, azon az erkölcsi-egzisztenciális peremhelyzeten, hogy a prófécia jelentősége abból fakad, hogy a csúf jövőre való páni figyelmeztetés süket fülekre, vak szemekre talál, és mindennemű és mértékű félelme beigazolódik, megvalósul, hogy hiábavaló. Nem örülne Aldous Huxley, George Orwell és Ray Bradbury, ha kicsivel több dologban tévedtek volna, és a kutya sem ismerné a nevüket? Megváltoztatott, számított valamit a víziójuk, egyáltalán hittek abban, hogy számíthat? Lumet munkásságát, azon belül – tetten ért önreflexióként – Mr. Beale ijesztően pontos őrjöngéseit figyelembe véve igen, hittek. Beale, Lumet és minden művész, aki valami igazat akar mondani, hisz abban, hogy a közönyön, az alul-, félre- és túlinformáltak flegmatikusságán, a pillanatok alatt fellángoló, majd még gyorsabban elillanó érdeklődésen túl lehet más reakció, lehet érdemi hatás. Noha mindenkinél jobban tudják, hogy a rendszer működése csak percekre szabotálható, illetve a szabotázs is csak egy működési fázis. Kalkulált és igen rövid ütem.

Az az irdatlan terjedelmű oeuvre, amit a nemrégiben elhunyt rendező az emberiségre hagyott, nehezen hozható közös nevezőre, viszont filmjeiben egy alapminta sem annyira markáns és gyakran feltűnő, mint a regnáló rendszert egy csekélyebb számszerű profittal kecsegtető ethosz nevében megkérdőjelező egyszál ember. Az igazságszolgáltatást és a korrupciót tematizáló, az összeférhetetlenség naiv eszméjét szétpukkasztó történetekben a ráeszmélés, a felismert küldetéstudat jutalma ugyanúgy lehet üdvözülés vagy kárhozat, mint egy erkölcsi dilemma feloldhatatlanságának börtöne. A Hálózatban is a rebellió, a fogaskerekek közé hintett homokszemcsék, kavicsok és görgetegek a film mozgatórugói, viszont minden korábbi – és talán későbbi – alkotásánál mellbevágóbb az, ahogy ez az idomtalan mennyiségű törmelék, az ébredés lavinája vezényszóra rakódik, ülepedik, szervesen beépül.

net__2.jpgBeale katasztrofálisan hibbantnak tűnő bejelentése a kamerák kereszttüzében kiloccsanó agyáról egyetlen éjjel során olyan szintre emeli az eladdig csak költségeket halmozó hírcsatorna iránti érdeklődést, hogy a karrierista szerkesztő (Diana Christensen – Faye Dunaway) könnyedén meggyőzi az egyik feltörekvő igazgatósági tagot (Frank Hackett – Robert Duvall) Beale botrányának piacképességéről, még inkább: piacteremtő-képességéről. Beale-nek biztosítani kell egy külön műsort, amiben kitombolhatja magát! A döntéshozók vonakodása jelzésértékű, még épp bele lehet csimpaszkodni az erkölcsi aggályok utolsó foszlányaiba, a százalékok szava viszont már szent.

Fredric Jameson posztmodern fordulata ez, annak a kultúr- és gazdaságtörténeti váltásnak a színrevitele, amelyben már nincs szalonképes és obszcén, elit és ratyi, normakövető és deviáns, csak értékesíthető és kevésbé értékesíthető, a lázadásra pedig mindig nagy a kereslet. Ha a konzumkultúra elleni a legkeresettebb, hát azok kerülnek a szemmagasságban lévő polcokra. És persze, ebben a nagy bizniszben, mint az Orient Expresszen, mindenki benne van, a szerkesztők, a kreatívok, a vágók, a keverők, az igazgatók, a részvényesek, a stúdióban tapsolók, a tévék előtt üvöltők. Lelkiismeretfurdalása csak a szövedéket, a szövevényt átlátni vélő Beale-nek lehet, elvégre pont az lesz belőle, amit megvilágosodva megtagadott: God's bullshit. Prófécia – per definitionem.

Chayefsky forgatókönyve Lumet egyik kedvelt zsánerének, a tárgyalótermi drámának alappilléréből, a – Lumet által még jobban kedvelt – monológból építkezik, erre hivatkozva voltak bírálói a filmnek, mondván az nem több pöffeszkedő szentenciák sorozatánál. Ezt látszanak erősíteni a sztereotip-közeli karakterek, viszont, vélhetőleg a színészvezetésnek köszönhetően, a leírva legteátrálisabbnak, legsematikusabbnak tűnő frázisok is élnek. Finch egyszerre vádlott és esküdt hallgatóságához intézett, tajtékos vádbeszédei kifröccsennek a vászonról, a Dunaway által hozott, törtető érzelmi nyomorék egyszerre lehengerlő és szánalmas. Az Oscar-díjakkal honorált előadásmód ugyanakkor mit sem érne, ha ezek a színpadias sorok udvarias lózungokat idéznének meg, és nem ennek a politikai korrektséget hírből sem ismerő, már-már vallomásos őszinteségnek szolgálnának formai keretéül. Még ha ezt a nyíltságot a média arroganciájaként is olvassuk, itt és most senki sem kertel.

- Diana Christensen vagyok, az imperialista uralkodó körök rasszista képmutatója.
- Én pedig Laureen Hobbs, egy piszkos kis komcsi nigger.
- Számomra teljesen úgy hangzik, mint egy szoros barátság kezdete.

Minden médiával, sajtóval foglalkozó film alapvetően azt a kortárs képelméleti közhelyet próbálja megjeleníteni (lett légyen ez bármennyire is ellentmondásos), melynek értelmében a kép nem ablak a világra, hanem egy nyelv, mely az áttetszőség illúziójával takarja el a beszélő szándékát. Ha nem tartjuk teljesen tévesnek Orwell klasszikusát („Aki irányítja a múltat, az irányítja a jövőt. Aki irányítja a jelent, az irányítja a múltat.”), vagy ha emlékezünk Alekszandr Szolzsenyicin 1978-as harvardi beszédére, mely szerint a nyugati világban a sajtó a törvényhozásnál, az igazságszolgáltatásnál és a végrehajtásnál is nagyobb hatalom, felvetődik: van-e az életünket, sorsunkat érintő fontosabb kérdés, minthogy mi a hírközlés valódi szándéka?

A Hálózat kis- és nagymonológjai szórakoztató és látványos architektúrává szerveződnek, aminek a záróköve a tulajdonos-atyaúristen Arthur Jensen (Ned Beatty) előadása. Méregzölden derengő banklámpák hosszú, párhuzamos sorai futnak össze Jensen köpcös, méltóságteljes alakjában. Dörgedelem, ítélet, evangélium egy szép új világról.

Odaáll a kis, 21 inch-es képernyő elé, és Amerikáról meg a demokráciáról szónokol. Pedig Amerika nem létezik. A demokrácia sem.

net__4.jpgAz azóta Money Speech-ként önállósodó jelenet – amit évtizedekkel később a Zeitgeist mozgalom ragadott magához, hogy kilenc élű kardként lóbálhassa minden nyamvadék bűnös feje felett – konkretizálja azokat az aggodalmakat, amelyek a hetvenes évek paranoia thrillereinek mélyén húzódnak. A vállalatok, a márkák, a tőke hálózati szerveződése, a „korporatokrácia”, mely a centralizált hierarchiát, a nemzeti egységeket, a látható, egyértelmű határokat leváltja, és ami mindennapi tapasztalatunkká vált azóta, ex katedra tárgyilagossággal, a fősodratú kultúra kellős közepéből omlik a nézőre. Recenzionista hatásvadászatnak tetszhet, ha ennek a momentumnak a jelentőségét isteni megvilágosodáshoz, függönyök kettéhasadásához találná mérni a kritikus, de az akkori közönség helyzetébe képzelni magunkat éppúgy nehéz, mint amilyen könnyű akár még ma is elcsoszogni a Money Speech egynémely sora alatt.

Vajon amikor Jensen a Beale sokadik hisztériája okfolyományaként leállított szaúdi üzletre tesz utalást („Az arabok dollárok milliárdjait vitték ki ebből az országból, de most eljött az ideje, hogy vissza is hozzák!”), Chayefsky és Lumet csak a homályban tapogat, vagy az 1973-74-es olajembargó után beindult szaúdi üzelmekre tesz utalást, arra a bámulatosan rafinált bizniszre, mely során amerikai székhelyű építőipari és mérnöki cégek jutnak milliárdos munkákhoz Szaúd-Arábiában, és lesznek kifizetve olyan amerikai államkötvények hozamából, amit Szaúd-Arábia vásárolt? Nem olyan bonyolult, így kerülnek plázák és sztrádák a sivatagokba, a dzsungelbe, így terjed a modern nyugati civilizáció, így nőnek az égig a Wall Street tornyai. Így épül a Birodalom.

Ami van, az egy rendszerek felett álló holisztikus rendszer. Egy hatalmas és egymással kölcsönhatásban álló, egymásba fonódó, több lehetőséget is magában rejtő, többnemzetiségű uralma a dollárnak.

A Money Speech korántsem egyedi kirohanás a rendezőtől, közvetlen előképének tekinthető A zálogos (1964) több jelenete is, melyekben az egykoron Auschwitzban vendégeskedő címszereplő magyaráz undorral és megfásultan „népének” pénzhez való viszonyáról, majd döbben rá arra, hogy ha pénzről van szó, majdnem annyira indifferens a rassz, mint az, hogy háború van vagy békeidő. (Politikailag inkorrekt etnikai balansz érhető tetten a kampány-tematikájú Hatalomban (1986) is, ahol például luxuslimóban meglibbentett ghutra kerül kompenzálásra sábeszdeklivel.) Mindezt úgy, hogy A zálogos az első hollywoodi film, mely a túlélő szemszögéből villantja meg a haláltáborok traumáját. A magát balos zsidónak valló Lumet nem csupán annak ékes bizonyítéka, hogy az Álomgyár a gejl és manipulatív populizmuson túl máshogy is képes kezelni a Holokauszt fogalmát, de egyúttal arra is rávilágít, hogy annak a megboldogult osztrák festőnek a nagy világmegjobbító terve milyen felszínes és/vagy hamis volt. Már csak azért is, mert ugyan egyik fő szponzora, Henry Ford valóban őszintén rajongott az antiszemitizmus nemes eszméjéért, de a például Harley M. Kilgore szenátor által felfedett amerikai vállalatok és pénzintézetek, amelyek a háború alatt is tolták a lét milliómárkaszám a náci Németországba, hát azok nem. A Tőke kíváncsian figyeli az időjárást és a divatot – neki igazából minden zászló, minden ideológia jól áll.

A Hálózat a jelenkor két megmaradt, utolsó tényét teszi főműsoridős közszemlére. Azt, hogy vitán felül minden és mindenki áruba bocsátható. És azt, hogy sejtelmünk sincs, hogy kinek vagy minek adtuk el magunkat.

31 komment

Címkék: történelem klasszikus dráma világvége filmkritika tévéshow tv trauma

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr515318920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

entro 2013.06.17. 07:30:06

Kiváló írás egy kiváló filmről. Köszi szépen!

Bluecollar 2013.06.17. 07:30:31

Szakdolgozatom óta nem foglalkoztam Lumet filmjeivel, így vagy két éve nem is néztem újra bármely művét. Most meghoztad a kedvem, köszönet érte. Tetszetős cikk.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2013.06.17. 09:28:09

Gyűlöltem ezt a filmet. Alig bírtam végignézni. Ráadásul az, hogy Peter Finch kapta meg az Oscar díjat, az még rá is tett egy lapáttal. De Niro is előbb érdemelte volna meg, de én Stallonénak adtam volna, mert vicces, nem vicces, de a Rockyban odatette magát, és jobb volt, mint Finch.

virtualdog 2013.06.17. 13:21:50

Álljunk meg azért! A Rocky jó film, de Stallone leginkább azért meggyőző, mert egy esetlen, érző szívű buta bunkót játszik, és a feje pont olyan, mint a buta bunkóknak szokott, és kellően esetlen is, mert szerencsétlennek el kéne játszania kamerák előtt, hogy ő valaki más, mint aki, és ez eléggé megterhelheti a vasak emelgetése által kijelölt szellemi kihívásokhoz szokott Stallonét.

A Network viszont egy váteszi remekmű, lehengerlő karakterekkel és színészi alakításokkal. Nehogy már a Rocky-t sajnáljuk!

szkristof92 2013.06.17. 15:50:24

Zseniális és kortalan remekmű, fantasztikus cikk.

scorsesefan 2013.06.17. 15:57:15

Parra cikk!!! Méééég ilyet, sokat.

chuck-d 2013.06.17. 22:15:26

@Borbíró Andris: annak a Stallonénak a szellemi kvalitásairól beszélsz, aki annak ellenére, hogy alacsony, guvadt szemű, ferde szájú, különösebb eredmények nélküli a sportokban, színészi kvalitásai finoman szólva behatároltak, mégis gazdag, sikeres és legalább akkora akciósztár lett, mint Arnold, miközben nála jobb megjelenésű, sportban eredményes és ismert, esetleg tehetségesebb próbálkozók mind a farvizeken úsztak? aha, logikus.

Parraghramma. · http://torrance.freeblog.hu/ 2013.06.18. 08:15:10

@chuck-d: persze. Teljesen logikatlan lenne egy masik Stallone szellemi kvalitasairol beszelni. A Rocky kapcsan meg kivaltkepp.

kukilopezromero 2013.06.18. 09:43:35

@Parraghramma.: jó van fikázzátok még Stallonét, főleg egy geekblogon

a te értékrended szerint a pattanásos, korpás hajú, vékony emberek biztosan sokkal intelligensebbek, és egy felsőbbrendű fajt képviselnek ezen a bolygón

hogy veszitek egyáltalán az arcot, hogy Stallonét megszóljátok?

kukilopezromero 2013.06.18. 09:48:12

@Borbíró Andris: nem Stallonét kéne aláznod, hanem mondjuk Remyt ha nem tetszik a kommentje,

az egészséges emberek törődnek a külsejükkel is, és egy felnőtt férfinek számít, hogy normálisan nézzen ki

ráadásul számtalan forgatókönyvet írt, és filmet is rendezett, nem tom a te önéletrajzodban ezt elmesélheted-e magadról te váteszi nagy művész te

a buta bunkóság alá meg inkább a te kommentedet raknám

virtualdog 2013.06.18. 09:56:05

Te jó ég, még jó, hogy nem tértem ki The Rock-ra! (Pedig terveztem!)

kukilopezromero 2013.06.18. 10:01:30

@Borbíró Andris: igen ő aki a világ egy legtehetségesebb pankrátora, gyerekek millióinak példaképe, plusz szuper filmek sztárja

aki szintén mindent kemény munkával és edzéssel ért el

mindezt úgy, hogy abszolút jó szívű és normális ember maradt

miért is akartál rá kitérni????

kíváncsi lennék neked mi a munkád ??? vagy miért fikázol mindenkit ilyen magas lóról?

aki ki van gyúrva az bunkó, aki meg nem az intelligens???

szerintem te egy közhelyszótárból veszed a gondolataidat, vagy egy beprogramozott robottól

Parraghramma. · http://torrance.freeblog.hu/ 2013.06.18. 10:17:37

@scorsesefan: sajnos nincs tul sok idom, de latva, hogy milyen fajsulyos vitat generalt a cikk, fellelkesultem: minden korabbinal erosebb irhatnek lett urra rajtam.

virtualdog 2013.06.18. 10:19:55

És neked melyik a kedvenc jeleneted a Networkből? Nekem talán a fekete forradalmárok tárgyalása főhadiszállásukon az opportunista tévés csajjal... hű de nagyot kacagtam rajta!

kukilopezromero 2013.06.18. 12:19:16

@Parraghramma.: nem vitatkoztunk, csak Stallone feleslegesen ide lett keverve, semmi köze az egészhez

szuper cikk, írj még sokat

memora 2013.06.18. 18:43:55

Ez elég ütős cikk lett, gratula, nekem is megjött a kedvem az újranézéshez.
...a Rocky is jó film persze, csak az a világos oldalt hozza. A kevés saját jogon happy end-el bíró film egyike :)

chuck-d 2013.06.18. 19:16:36

@Parraghramma.: touché a smartass páston, kategóriának megfelelő riposzt lenne a "köszönöm válaszod Andris", vagy valami hasonló jópofa bőrbe varrt okosság, de ebben te jobb vagy.

amúgy kiraksz egy olvasható írást egy olyan filmről, amit az új Batman trilógia simán megelőz az IMDb toplistán, és releváns beszélgetést, fajsúlyos vitát vársz. majd persze.

@Borbíró Andris: egyszerűbb, ha könyvet írsz róluk.

@kukilopezromero: add át kérlek üdvözletem a The Rocknak.

Maya-- 2013.06.18. 20:30:33

érdekel. megyek megnézem a filmet. Parra meg persze, hogy írjon még. ez csak természetes.

kukilopezromero 2013.06.19. 07:46:55

@chuck-d: azt üzeni, hogy nem látott az idei Wrestlemanián, és ezért nagyon szomorú

RoFä 2013.06.20. 04:44:25

Parra, írj gyakrabban.

Tiger Woods 2013.06.20. 07:10:39

@Borbíró Andris: OFF a rocky egy szociodráma, amiben néha boxolnak is. még igazi happy end sincs benne... szvsz stallone legmeglepőbb filmje, mert ugye, mint tudjuk, ő írta a forgatókönyvet (értsd: ismeri a betűket) és hitelesen el is játssza azt.
bár én sem értem, hogy a faszba jön a network-höz. tolhatnátok egyszer egy rocky-cikket.

Tiger Woods 2013.06.20. 07:15:40

@Tiger Woods: (alatta biztos kialakulna egy kommentháború a networkről.)

virtualdog 2013.06.20. 08:41:33

Én nagyon csípem a Rocky-t, főleg az ügyetlen udvarlási jelenetet Rocky lakásán, az mesteri. Viszont tényleg tök jó lenne, ha a Network-ről is esne szó. Csak gondolom azt kevesebben látták (én is csak most, és szégyellem, hogy eddig elkerült), Parragh úrral meg ábeszéltük élőben alaposan, mikor megmutatta. Tényleg nagyon ritkák az olyan művek, amelyek ennyire érvényesek maradnak, vagy talán még inkább azzá válnak évtizedek múltán is!

cszn · http://cszn83.blogspot.com/ 2013.06.20. 15:15:57

Na ez már czikk. Köszönet érte.
Szép kis thread lett ez itt Rockyval meg Rockkal, by the way.

chuck-d 2013.06.20. 17:44:01

igaz is, mindenképp - végképp - foglalkozni kell a cikk által taglalt alkotással, van aktualitása is a nagy ráébredések idején, eljött a lázadás politikája és a szintünknek megfelelő televíziók is idedobták nekünk a szintünknek megfelelő Beale-csontot - láttam a lázadónkat én, lágy volt, körszakállas és másfél mázsa -, de Robi még csak nem is valódi. a film még egy megőrült emberrel mondatja ki azt, amit ma már vagy összeesküvők, vagy bohócok szájába adnak.
a szerzők váteszek, vagy csak makacs realisták? hiszen a hatalom természete mindíg - for Parra - megegyezett, csak az eszközök és lehetőségek változtak.
az igazsághoz hozzátartozik, hogy Finch posztumusz Oscar díja a honorálás utolsó - utáni - lehetősége volt az Akadémiának. és a film karizmatikus, azóta emblematikussá vált zenéje is megérdemelt volna legalább egy fél mondatot:
www.youtube.com/watch?v=ioE_O7Lm0I4

Parraghramma. · http://torrance.freeblog.hu/ 2013.06.20. 19:23:12

@chuck-d:

egyrészt

the madman is the man who has lost everything except his reason.

másrészt

www.youtube.com/watch?v=Zjt9sej5zMw

.m.

memora 2013.06.20. 20:11:12

@Tiger Woods: A First blood is szociodráma (amiben néha elnyisszan pár nyak, kiloccsan pár agyvelő, stb), de a First blood part 2 (micsoda cím ez, kérem? :) már nem :D

chuck-d 2013.06.20. 23:38:32

@Parraghramma.:

egyrészt

Sports make ya grunt and smell. See, be a thinker, not a stinker.

másrészt

ez még mindig az értelmiségi válasz. persze, teljesen logikátlan lenne egy nem értelmiségi válasz egy értelmiségitől.

amúgy meg nem tudom mikor volt a nagy leleplező alkotás mint műfaj megszületése - de nem a Hálózat volt az első -, akkor talán még rágták is a körmeiket az érintettek, de azóta leszarják, sőt. azt juttatja eszembe, ahogy egy kisgyerek meghallja egy barátjától a felnőttek jelenlétében, hogy baszd meg, és örül neki, kimondta a lázadó, pedig nem szabad. ez a film meg a felnőtt - értelmesebb - ember ilyen öröme, Lumet kimondta.

ettől még a film fontos és jó, de ne offoljuk szét a kommenteket, szóval Rocky:

@Tiger Woods: @memora: igen, attól még tökre happy end, hogy nem nyert, ahogy a Rambo meg tökre nem, hiába jön a jóságos ezredes megmenteni a napot.

Maya-- 2013.06.22. 18:55:33

jó cikk hej. s az igazság az, hogy valóban ez az egész ma sokkal relevánsabb mint akkor volt. jobb is, hogy most láttam.