Utolsó kommentek

  • Androsz: @pragmaP: Ismerem, amiről beszélsz, de ennek a könyvnek a fordítása teljesen rendben van, nem emlé... (2019.09.13. 17:59) FlashForward - A jövő emlékei
  • Carada: @Carada: Módosítanom kell a fenti kommentemet: nincs kétségem a plágiumot illreően. Érdemes összeh... (2019.04.07. 00:34) Üzenet az űrből
  • Carada: Kölyökkorom egyik meghatározó filmje volt az Üzenet az Űrből. A liabe diók, a keresztvitorlázatú h... (2019.04.07. 00:07) Üzenet az űrből
  • ipartelep: @Gábor Miski: Igen, így van, Rusznyák csaba nagyon melléfogott a "megfejtésével". A The Endlessből... (2019.01.03. 23:55) Resolution
  • Gábor Miski: @Rusznyák Csaba: Logikusnak tűnt ez a magyarázat, amíg meg nem néztem a rendező duó The Endless c.... (2018.08.23. 23:00) Resolution
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

GeexKomix különkiadás: Az új 52, fél év után

2012.03.22. 09:08 Rusznyák Csaba

A DC-nek végül mégis jót tett a szeptemberi relaunch. Értem ezt olyan szempontból, hogy több színvonalas képregényük van most, mint tavaly ilyenkor volt – plusz elintéztek maguknak egy gigantikus financiális boomot, ami ugyan hónapról hónapra apad, de sokkal kisebb ütemben, mint arra számítani lehetett. Azért a pozitív felülütéshez gyorsan hozzáteszem: a relaunch után sem szalonnából van a kerítés DC-éknél. Amellett, hogy a jó címek közé bőven keveredtek közepesek és azoknál is rosszabbak (ez persze várható volt), aligha érte el a kiadó azon hangzatos céljait, hogy új vevőket csábítson a képregényeihez, illetve, a képregényhez, mind médiumhoz általában, és hogy egy olyan line-t indítson, amiben mindenki, azaz nő, férfi, fiatal, idős, megtalálja a maga kedvenceit.

Hogy ez mennyire így van, azt a neves amerikai marketing és reklámkutató cég, a Nielsen Company DC által rendelt felmérése is igazolta. Aszerint az olvasók mindössze 5%-a új a képregények világban (ami pozitívum, hogy a 95%-nyi régi olvasó közt vannak olyanok is, akik most tértek vissza a comicokhoz), mindössze 7%-uk nő, és mindössze 2, azaz kettő százalékuk van 18 éves kor alatt. (Az általános, szomorú tény, hogy a szuperhősök már nem nagyon hoznak be új olvasókat – diverzifikálásra van szükség, és abban a DC egyáltalán nem jeleskedik.) De ennyi elég a statisztikákból, a pro és kontra érvekből, lássuk, milyenek maguk a képregények, most, fél évvel az újraindulásuk után, amikor legtöbbjükben már befejeződött az első sztori. Rövid leszek, úgyhogy csoportokra bontom a sorozatokat.


BATMAN

11 (!) képregény indult szeptemberben, amiknek a főhőse vagy maga a Sötét Lovag, vagy valaki, aki valamilyen úton-módon hozzá köthető. A Red Hood and the Outlaws és a Batwing esetében már a második számmal sem fárasztottam magam (sem Scott Lodbell sem Judd Winick nem hazudtolta meg önmagát). A többi:

Batman: Scott Snyder baromi egyszerű, urambocsá’, bizonyos fordulatiban és megoldásaiban szinte pofátlanul sablonos sztorit ír egy nagy, rejtélyes, árnyékokban munkálkodó, és onnan mindent irányító titkos szervezetről, ami most a Sötét Lovagot igyekszik eltakarítani az útjából. Snyder finoman szólva nem találta fel a spanyolviaszt, de a rohadt életbe is, nagyon tud írni ez az ember. A képregény feszes, intenzív, brutális és sötét, a horrorisztikus-szürreális 5. szám pedig kisebb csoda volt, az egész relaunch egyik legjobbja eddig – de már főszerkesztőnk is dicsérte korábban. Plusz Greg Capullo képei szenzációsak. Még!

Batman and Robin: Amilyen erőltetetten indult, olyan szépen kikupálódott, és mostanra lassan felveheti a versenyt Snyder sorozatával, noha erényei (hozzáteszem: szerencsére) mások. Peter Tomasi nem annyira az atmoszférára megy rá, mint inkább a két címszereplő kapcsolatára, és lépten-nyomon teszteli azt, izgalmasan, kegyetlenül, véresen, fordulatosan. Szinte minden számban meg tud lepni valamivel, a cliffhangerei rendre betalálnak, és a folytatás elolvasása után sem válnak súlytalanná, amit pedig a 7. füzet végén meglép, abból nagyon jó dolgokat lehet kihozni. Patrick Gleason rajzai is szépek és dinamikusak, arcmimikái különösen hatásosak.

Batman: The Dark Knight: Jobb lenne, ha Finch csak rajzolna, és az írói teendőket teljesen Paul Jenkinsre bízná. Egyébként a sztori afféle Hush-utánzatnak tűnik, csak Loebbel ellentétben Jenkinsék meg sem próbálják kifinomultsággal eladni a minden epizódban más-más ősellenséget felvonultató támadássorozatot, ami mögött természetesen egy olyan gonosz áll, aki erősebb, intelligensebb, veszélyesebb, blablabla, mint valaha. Vannak jó pillanatai, Finch képei hozzák az elvárt szintet, szóval összességében szórakoztató, de meglehetősen jellegtelen, banális, és a kelleténél jobban sulykolja a bazisötét atmoszférát.

Detective Comics: Még mindig azt várom, hogy kiderüljön, pontosan mi, hogyan és miért történt a Jokerrel az első szám végén. A többi egyre kevésbé érdekel, mert mostanra határozottan úgy tűnik, hogy Tony S. Danielnek csak az ötletei nagyon jók, ügyesen kivitelezni, kibontani már nem tudja őket. A sorozat így hoz egy olvasható, mérsékelten szórakoztató szintet, de messze nem olyan hangulatos és feszes, mint amilyennek lennie kéne, a pingvines sztori pedig teljes érdektelenségbe fulladt.

Batgirl: Gail Simone-nak köszönhetően Barbara Gordon ismét tud járni, háztetőkön ugrálni, és gazembereket rugdalni. Hogy nekünk ebben mennyi örömünk van, az más kérdés. A Detective Comicsnál és a The Dark Knightnál szimpatikusabb, gördülékenyebb a sorozat, de valószínűleg csak azért, mert eleve nem tör olyan nagy babérokra, mint azok – nyugisan elevickél az erős középszer szintjén, felfelé jó karakterpillanatok, lefelé túlírt narráció húzza.

Batwoman: Relaunch ide vagy oda, J. H. Williams III nem vesződik azzal, hogy magyarázkodjon az új olvasóknak, folytatja ugyanott, ahol szeptember előtt abba sem hagyta. De megéri belerázódni: erős karakterek (a címszereplő a legjobban, leghitelesebben írt női hős most a DC-nél), a mágia, a horror és a krimi határmezsgyéin jó érzékkel lavírozó cselekmény, és persze csodálatos, első ránézésre lenyűgöző és egyedi képi világ (legalábbis az első öt részben, azóta túl vagyunk egy nem pozitív előjelű rajzolóváltáson).

Catwoman: A Batwoman szöges ellentéte olyan szempontból, hogy Judd Winick a lehető legotrombább sztereotípiák mentén írja a címszereplőt, pont olyannak beállítva, amilyennek egy tökéletes nőt a fél napjukat a számítógép előtt töltő tinisrácok elképzelnek: dögös, buja, vagány, melltartóban menekül felrobbanó lakásából, és bármilyen körülmények közt kapható egy jó szexre. És a képregény mégis működik: fordulatos, intenzív, Guillem March képei pedig fantasztikusak. Bűnös élvezet.

Nightwing: Kyle Higgins az exrobin és exbatman Dick Grayson múltjában vájkál – onnan minden szuperhős esetében bármikor elő lehet huzigálni bármilyen sötét árnyékokat. A Nightwing egy mérsékelten érdekes rejtélybe csomagol egy tipikus akcióthirllert, nem kiemelkedő, de hatásos rajzokkal, viszonylag jól eltalált tempóval, az elvárt bunyókkal és robbanásokkal. Legnagyobb problémája, hogy nem teszi olyan izgalmassá a főhőst, mint kellene, viszont ehhez képest sokszor feleslegesen nyújtja a belső narrációit.

Birds of Prey: Még egy „korrekt, de semmi különös” cím – pedig a csapatdinamikában (már csak a látványosan oda nem illő Poison Ivy miatt is) nagy lehetőségek vannak, és a sztori is egész ígéretes. De Duane Swierczynskiből hiányzik az a stílus, az a könnyedség, szellemesség, ami a cselekményt izgalmassá, a dialógusokat pedig igazán szórakoztatóvá tenné. Javier Pina rajzai ráadásul kifejezetten elnagyoltak és unalmasak.


SUPERMAN

Action Comics: Az Acélemberrel már évek óta senki nem tudott kezdeni semmi érdemlegeset, Stryczynskit is beleértve. És jő Grant Morrison, a kiváló All Star Superman szerzője – és nem változik semmi. Hiába dobálja be a szokásos, szimpatikusan őrült ötleteit (az internet valójában Brainiac, egy csapat miniatürizált gonosz a hős fejében – nem szófordulat – építi ki főhadiszállását stb.), a sztori kusza, flegmán strukturált, kohézió híján szétesik, és ezúttal Morrison nem képes hozzátenni a mítoszhoz semmi újat. Rags Morales képei sem a legjobbak, Luthort pl. borzalmasan ábrázolja. Olvasható, de az új 52 legnagyobb csalódása.

Superboy: Két-három szám után megváltam tőle – bár nem indult rosszul, félúton sikerült elérniük, hogy elveszítsem minden érdeklődésemet. És már arra sem emlékszem, hogy pontosan miért – ennyi nyomot hagyott bennem.

Superman: Az előzőnél sokkal nagyobb próbatétel volt. Míg azt egyszerűen eluntam, ez borzalmasan idegesített – olyan kibírhatatlan, redundáns szájtépést, amit George Pérez művelt, ritkán látni manapság. (Miért pont a rajzolókból lett írók dumálják feleslegesen túl a képregényeiket? Nem nekik kéne mindenkinél jobban tudniuk, mennyire hatásos a képekkel való mesélés?) Ettől függetlenül visszatérek még a címhez, mert a 7. résztől átveszi az írói teendőket Keith Giffen és Dan Jurgens. Rosszabb nem lehet.

Supergirl: Ki hitte volna… A Superman-címek közül jelenleg ez a legjobb, bár ez inkább a többit minősíti. Micheal Green és Mike Johnson tipikus akció-sci-fit szállít: gyors iram, látvány, sok akció, nagy bunyók, és sötét szándékú világpusztító lények (persze, milyen szándékai lehetnének egy „világpusztítónak”…). Ráadásul a földi életbe való beilleszkedés is rejt magában lehetőségeket, és Mahmud Asrar rajzai is tetszetősek.


JUSTICE LEAGUE

Amik ebből a brancsból hamar kihullottak a rostán: Justice League International, Captain Atom, The Fury of Firestorm, Green Arrow (blöeee… de a 6. résztől új írót kap, tehát van még remény), The Savage Hawkman, Mister Terrific (ezt a DC is kaszálta).

Justice League: Geoff Johns átment Mark Millarba. Sok pózolás, baromság, erőltetett coolság, mögötte meg semmi. Az új 52 zászlóshajójának valami nagy, eposzi durranásnak kellett volna lennie, ehhez képest fárasztó, szájbarágós és ostoba dialógusokkal, egymással felcserélhető, lapos karakterekkel teli, kétmondatos sztorival szolgáló, bombasztikus pofozkodás lett, ami alátámasztja a képregényekkel kapcsolatos legrosszabb sztereotípiákat. Jim Lee rajzai persze szépek, még mindig ő ábrázolja a leghitelesebb (sic!) túlzással a szuperhősöket - valószínűleg jórészt neki köszönhető, hogy a Justice Leage az új 52 legjobban fogyó szériája.

Aquaman: Túl azon, hogy Geoff Johns túlságosan izzadságszagúan győzködi az olvasót, hogy Aquaman nem ciki (erős túlkompenzálás esete forog fenn), ez egy meglepően hatásos, lendületes és cool képregény, a fenti gikszert leszámítva érdekes karakterrel, emberevő szörnyekkel (a horrorbeütés nagyon jót tesz neki, csak aztán tartson ki), és az Atlantisz-legenda kibontásának ígéretével. Sokkal meggyőzőbb, mint a Johns Justice League-e és Ivan Reisnek köszönhetően még grafikai szempontból sem marad el attól.

The Flash: Az első rész finoman szólva nem nyűgözött le, de szerencsémre úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt – más esetben ez nem jött be, itt igen. Francis Manapul képregénye ritkaság: könnyed és kellemes (határozottan távol tartja magát az uralkodó „dark and gloomy” trendtől), mégis tökéletesen átérezni benne a konfliktusok, összecsapások tétjét. Annak az erőlködésnek, ami az új 52 címeinek döntő többségén érződik, itt nyoma sincs, és Manapul rajzolóként is jó benyomást tesz. Sőt, képileg a The Flash az egyik legszimpatikusabb stílusú comic a DC-nél, hála a szép, visszafogott színvilágnak is.

Wonder Woman: Brian Azzarello sorozata az egész új 52 egyik ékköve, ha pedig a jelmezes igazságosztókról szóló képregényeket nézzük, akkor Snyder Batmanével osztozik a dobogó legfelső fokán. Bár – és részben pont ez a szép benne – a Wonder Woman csak amolyan periférikus módon titulálható szuperhőscomicnak. Valójában egy fantasy-horrorba hajló, a görög mitológiát roppant hűen és kreatívan használó (nagy szó ez a mainstreamben!), izgalmas, fordulatos széria, amiben az istenek csatározásai és intrikái közben nem sikkadnak el a címszereplő szuperhősi kvalitásai sem. Tony Atkins rajzai teszik fel a pontot az i-re.


GREEN LANTERN

A Zöld lámpás képregények a relaunch előtt az abszolút DC-s kedvenceim voltak, és bár ezt már nem tudom ilyen könnyen kijelenteni a szeptember óta támadt konkurenciáknak hála, még mindig örömmel követem őket. A kiadónak is van bizodalma a franchise-ban, hiszen az addigi két sorozat/hónap arányt a duplájára emelte. Fontos még, hogy a Green Lanternt nem érintette a relaunch, a sztorik zavartalanul folytatódnak a sok éve megkezdett úton.

Green Lantern: Na, jó, a relaunch azért annyi hatással volt a franchise zászlóshajójára, hogy némileg megtorpant a cselekménye, ami egy nagy, és jól időzített váltásnak köszönhető. A cím ugyanis mostantól elvileg nem Hal Jordanre utal, hanem Sinestróra. Egy legalább ilyen érdekes, ugyanakkor jóval grandiózusabb sztoriszál, hogy a Lámpások szervezetét anno megalapított Őrzők úgy döntenek, ideje lecserélni a galaxis szerintük inkompetenssé vált rendfenntartóit. Johns még felvezető módban van, de lesz itt irgumburgum meg haddelhadd. A színvonal kitart, a Green Lantern a DC legstabilabban jó képregénye már évek óta.

Green Lantern Corps: Itt viszont tényleg nincs semmilyen változás a korábbi állapotokhoz képest. Peter J. Tomasi sorozata ugyanolyan őrületesen grandiózus, hatalmas csatákkal, népirtásokkal, hordányi szörnyekkel és idegenekkel teli, eszméletlenül intenzív, a lehető legjobb értelemben vett megalomán űropera, mint korábban. Csak annyit mondok, hogy a hatodik szám első oldalán egy csapat lőfegyverekkel tökig felfegyverzett (oka van) Zöld lámpás megy neki üvöltve egy bolygónyi rosszarcnak. Fuck yeah!

Green Lantern: New Guardians: A franchise első új sorozatát Tony Bedard, korábbi Green Lantern Corps író viszi, és Kyle Raynerre összpontosít, akinek az első sztoriban a többi corps egy-egy tagjával szövetkezve kell felvennie a harcot egy eddig (persze) ismeretlen és (naná) hatalmas fenyegetéssel. Túl azon, hogy a cselekmény a franchise-hoz illőn eposzi, a csapatdinamikából többet is ki lehetne hozni, ha Bedard nem rohanna ennyire a sztorival, és hagyna időt az ilyen apróságokra – mert amikor véletlenül hagy, az jó. Meglátjuk, kiforrja-e magát, egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy a sorozat létjogosultsága megalapozott.

Red Lanterns: A második új széria Peter Milligané, és ez is elmarad két nagytestvér színvonalától – plusz a többihez képest igen szerények az eladási mutatói. Persze nem könnyű sorozatot írni vért okádó, őrjöngő karakterekről, akiknek mindeddig annyi mélységük volt, mint egy papírlapnak. Másrészt viszont így Milligannek rendelkezésére áll egy csomó figura, akivel azt kezd, amit akar, egy csomó új szituáció, helyszín és lehetőség, és az irány, amiben elindult, egyáltalán nem tűnik rossznak. Lassan, de ügyesen fonja a szálakat, hosszútávon szolgálhat meglepetésekkel. Már ha az eladási statisztikái időben meggyógyulnak.


A "DARK" LINE

Vagyis szuperhősös, de a műfaj hagyományos megoldásai helyett inkább a misztikum, a természetfeletti felé húzó, érettebb sorozatok, amik többnyire akár a Vertigo égisze alatt is megjelenhetnének. Ez a legjobb csoportja a DC 52-jének. Még egyiket sem lőttem le…

Justice League Dark: … mondjuk ez közel állt hozzá. Peter Milligan szériája (olyan szereplőkkel, mint Constantine és Xanadu) a világot a mágikus eredetű veszélyekkel szemben védelmező, kénytelen-kelletlen összeverbuválódott csapatról szól, és bár olvasható, az első sztori kissé kusza volt, sokkal jobb felvezetéssel, mint konklúzióval. A csapatdinamikája sem olyan erős, mint lehetne, viszont masszív potenciál lakozik benne – és a 8. számtól átveszi az írói teendőket Jeff Lemire, úgyhogy kiáltson mindenki háromszoros hip-hip-hurrát.

Animal Man: Mert Lemire baromira érti a dolgát. Az Animal Manről legszívesebben nem is mondanék többet, mint hogy mindenki fogjon hozzá, mert kétségkívül a legjobb a DC új 52-je közül, és úgy ánblok az egyik legjobb jelenleg futó amerikai képregény. Nagyszerű karakterek, fantasztikus sztori, zsigeri horror (a rajzoló érdeme is), remek ötletek, és Lemire attól sem ijed meg, ha filler epizódot kell írnia (a 6. szám jópofa metacomic). Tökéletes.

Franekenstein, Agent of S.H.A.D.E.: Említettem már, hogy Lemire baromira érti a dolgát? Annál szomorúbb, hogy a 8. számtól Matt Kindt veszi át a helyét. Erről a szörnyekből álló, és szörnyekkel harcoló alakulatról szóló sorozat a DC egyik legnagyobb bűnös élvezete, faltól falig coolság és akció bazinagy fegyverekkel, kétpercenkénti világvégével és invázióval, hadseregnyi szörnnyel… hadseregnyi? Az első sztoriban egy komplett szörnybolygót kell kinyírniuk hőseinknek. Na, ennyire cool. Remélem, Kindt már elkezdte felkötni a gatyáját.

Demon Knights: Ezért kellett az „egyik” szó a Frankensteinnel kapcsolatban írt „egyik legnagyobb bűnös élvezet” kifejezésbe. Paul Cornell képregénye mágiával gazdagon átszőtt középkori színfalak közt játszódik, ahol egy rakás, teljesen véletlenszerűen összeverődött fura szerzetű harcosnak, démonnak, lovagnak (pl. Vandal Savage, Etrigan, Madame Xanadu) kell útját állnia egy nagyhatalmú, nagymellű és nagygonoszú boszorkány elsöprő inváziójának. Az egész egy mészárlásokkal, csatákkal, szörnyekkel, sárkányokkal, varázslatokkal és mindenféle egyéb nedves geekálommal teli, véget érni nem akaró gyönyörűség Diogenes Neves impresszív képeivel. Sajnos az eladási mutatói nem túl egészségesek, de ha a DC elkaszálja, számíthatnak tőlem levélbombákra.

I, Vampire: Az 52 meglepetéscíme. Mert ugyan ki várta, hogy jól sikerül majd egy képregény, ami két, egymásba szerelmes, és egymással hadakozó vámpírról szól? Joshua Hale Fialkov képes megadni nekünk mindent, amit egy ilyen koncepciótól elvárunk: véres, kegyetlen akciót, melankolikus, giccstől fényévekre álló tragikumot, világvége hangulatot, és egy nagyon jól a sztoriba csempészett Batmant. Andrea Sorrentino képi világa is nagyszerű.

Resurrection Man: Dan Abnett és Andy Lanning egy olyan szuperhősről ír, aki nemhogy nem halhatatlan, de minden számban meghal legalább egyszer – csak aztán mindig újra feltámad (ld. cím), és mindig más szuperképességekkel teszi. Nagyon jól keverednek a kellemesen-vidáman over-the-top akciók és karakterek (ld. Carmen és Bonnie) a halálosan komolyan vett múlt- és identitáskutatással, és az annak hátterében álló katonai-vállalati-természetfeletti titkokkal. A képi világ nem a legerősebb pontja a képregények, de a forgatókönyv elbírja.

Swamp Thing: Tekintve, hogy Scott Snyder az American Vampire-rel futott be, balgaság lett volna kizárólag a Batmanre ráállítani, és nem hozzávágni egy dark címet. Ez a cím a Swamp Thing lett, aminek zsenialitása csak hajszálnyival marad el az Animal Manétől. Nem mellesleg, a két képregény cselekménye nemsokára összeér majd, úgyhogy simán lehet belőle az utóbbi év(tized)ek legfaszább crossovere. Nagyon jól megírt horror van szó, aminek atmoszférája olyan súlyos, hogy még Superman első részbeli vendégszereplése sem kezdte ki.


AZ "EDGE" LINE

Vagyis azon képregények gyűjteménye, amik a hagyományos szuperhőszsáner helyett inkább sci-fis, háborús, krimis stb. irányba mennek el, vagy éppen a relaunch idején megszűnt Wildstormból importálták őket. Ebből a brancsból már hármat elkaszált a DC (Omac, Men of War, Blackhawks). Én is kaszáltam őket az első szám után, ahogy a Deathstroke-ot, a Suicide Squadot, a Griftert és a Voodo-t is (a DC Universe Presentst pedig pár résszel később, bár a rotálódó alkotók miatt ahhoz még visszatérek majd).

All-Star Western: Avagy Jonah Hex kalandjai Nincs benne semmi igazán kiemelkedő, főleg semmi újító, de Jimmy Palmiotti tökös, gyakran elsülő hatlövetűekkel teli, olykor elegánsan krimibe hajló westernkalandot szállít. Legnagyobb erénye, hogy Hex nem túl lelkes karakterét összeereszti a pisztoly- és ökölharcban fabatkát sem érő, és a problémákat intellektuális oldalról megközelítő Amadeus Arkhammal, és kettősük igen jól működik. A rajzok kissé elnagyoltak, viszont nyersességükkel szépen illeszkednek a történet stílusához.

Stormwatch: Sokkal jobb lett, mint amilyennek indult. Paul Cornell jó érzékkel hozza azt a no-bullshit attitűdöt, azt a hardcore szuperhős beütést, amit ettől a címtől elvárunk. Vannak belső konfliktusok, vannak kívülről támadó, hatalmas ellenségek, végveszélyek és tökös, kőkemény főszereplők, akik mainstream(ebb) társaikkal ellentétben nem vacakolnak a rosszarcúak letartóztatásával. Kicsit szomorú vagyok, amiért Cornellt a 8. számtól leváltja Peter Milligan, de remélem, ő is tud majd hozni egy legalább ilyen színvonalat.


YOUNG JUSTICE

A tinihősök. Ezt hagytam a végére, mert elintézhető annyival, hogy „szar az egész”. A hat cím (Blue Beetle, Teen Titans, Legion of Superheroes, Legion Lost, Hawk and Dove, Static Shock, utóbbi kettő már törölve) mindegyikéből bőven elég volt egy rész is, sőt némelyiknél már az is károsan soknak bizonyult. (Hawk and Dove: Úristen! Rob Liefeld! Úristen!)


Ennyit az új 52-ről különkiadások formájában. Természetesen a GeexKomix hasábjain a jövőben is értekezünk majd ezekről a címekről, és addig is ne fogjátok vissza magatokat a kommentek közt: aki meggyőz, hogy a Hawk and Dove igenis jó képregény, azt beveszem a végrendeletembe!

63 komment

Címkék: scifi horror képregény akció thriller kaland szuperhős képregénykritika geexcomix

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr674332363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TheBerzerker 2012.03.22. 10:01:24

Én szeretem a Justice League-et. Ostoba, primitív bűnüs szórakozás. Annyira szar képregény, hogy nekem már csak ezért is kurvára bejön!

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.03.22. 10:19:06

Valamiért egyet kell értenem TheBerzerkerrel. Igazából a sztori nem szimpatikus, a karakterek sem(kivéve Wonder Womant), Jim Lee-t egy ideje kifejezetten nem bírom és mégis...valami miatt mindig az "egyből elolvasandó" listám élén végzi az adott héten amikor megjelenik.
Denevércímek: nem vagyok meggyőzve ennek a Snydernek zsenialitásáról(az írási stílusa nem az én világom annyira) és a második számnál majdnem dobtam (motorostul vonat tetejére ugrás, wtf) de egyre jobban kezd érdekelni. Batman and Robint csak átlapozom mostanában de nem tűnik rossznak, Nightwing semmi extra de valamiért szimpatikus (igaz minden részben felmerül bennem a kérdés, hogy honnan varázsol elő a főhős 60 méternyi kábelt amivel a házak közt lengedezik). Batwoman jó de a rajzolóváltás elég negatívan érintett. Birds of pray nem rossz, Catwoman nagyon fájó, az előző 2 érát nagyon szerettem (Bruebaker, Pfeifer).
Superman: sajnos egyik se győzött meg, de lehet a Supergirl kap még egy esélyt.
GL: a Red Lantern baromi unalmas volt a többivel kb egyetértek.
Dark: annyira nem az én világom de egy két cím majd kap még egy esélyt.
Edge: csak az All star western, de azt bírom nagyon.
Young justice: Blue beetle nem volt rossz de abbahagytam, most Marcio Takara vette át a rajzolást (Incorruptible) lehet miatta lecsekkolom megint.
Flash, WonderWoman: tökéletesen egyetértek!

Összességében én jobban szerettem a relaunch előtti világot, sok címnél itt 90 es évek után érzésem van eléggé ami bennem erős ellenérzéseket vált ki(LIEFELD ALERT! Amúgy Zspidernek szoktak lenni érvei Liefeld mellett de engem még nem győzött meg hál istennek)

CruelAngel 2012.03.22. 10:34:05

Nekem így félév után még mindig nem tiszta, h mi is volt ez a relunch? Reboot? (Ha igen, akkor hhogy mégis van pl. a GL címeknél kontinuitás?) Vagy csak önkényesen elfelejtünk dolgokat a dc kontinuitásból? Jól rémlik, hogy indult olyan Szupermen képregény ahol nem tudott repülni? What's up with that?

Rusznyák Csaba 2012.03.22. 10:38:39

@CruelAngel: Igen, az önkényesség a jó szó. Amit akarnak, megtartanak, amit nem, azt nem. Sok sztori ezután is része a kontinuitásnak (a Green Lantern esetében meg kb. minden), ill. van/volt két cím, ami a többihez képest a múltban játszódott: az Action Comics (abban nem tudott repülni - még- Superman) és a Justice League.

TheBerzerker 2012.03.22. 10:46:18

@CruelAngel: Nagyjából igen. Bizonyos dolgokat elfelejtettek bizonyos dolgokat nem. gyakorlatilag elölről kezdődött minde, ami nem teljesen igaz, mert bizonyos fontos storyline-ok részei a relaunch-nak. Pl Killing Joke, Death in the Family, Identity Crisis, elvileg megtörténtnek tekintettek, ugyanakkor Barbara Gordon mégis jár és ő a Batgirl. Az olyanokkal, mint a Zero Hour, Crisis on Infinite Earth meg nemtudom mi van. AZok elvileg nincsenek. Szóval elég kusza és átgondolatlan, de hát ennek a marketing volt a lényege.

Rusznyák Csaba 2012.03.22. 10:54:00

@TheBerzerker: Barbara Gordont egyszerűen elintézték annyival, hogy bár a Joker meglőtte, és lebénult, és tolószékbe került, végül "jobban lett".

TheBerzerker 2012.03.22. 11:45:02

@Rusznyák Csaba: Ez érthető. Hisz a bénulás múló betegség.

Rusznyák Csaba 2012.03.22. 11:48:45

@TheBerzerker: Szuperhősképregényekről beszélünk. Itt a halálból is "jobban lesznek" az emberek:)

JClayton · http://bumm.sk/blog/szemtanu/ 2012.03.22. 12:50:57

Mi a probléma Judd Winickkel? (az Exilest olvasnám újra, hátha ez ad hozzá egy extra dimenziót)

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.03.22. 14:02:46

köszi az összefoglalót.
én még szokom az 52-t. nem biztos, hogy fogom szeretni hosszú távon.

ghavin 2012.03.22. 14:22:03

"Action Comics: ...Olvasható, de az új 52 legnagyobb csalódása."

Bocs, hogy így, de normális vagy B+?!

Most melóban vagyok, de ha hazaérek/lesz egy kis időm, olyan kiadósan anyázós kommentet kapsz még ezért... :D

Rusznyák Csaba 2012.03.22. 14:33:17

@Ghavin: Szóval szerinted olvashatatlan?:)

knutom 2012.03.22. 15:02:01

Merengtem ezen a relaunch dolgon, mármint hogy valóban nagyságrendekkel több olvasható címet vonultat-e fel, s ha igen, akkor ezek belökéséhez (mellőzve a pénzügyi célokat) szükség volt-e erre az egész őrültségre.
Elsődlegesen az a probléma, hogy néhány kivételtől eltekintve ugyanazon középszar alkotók keze munkája a DCNU, ami meg tényleg jó, az meg vagy a Vertigo-ból kitépett Dark vonal vagy a régi érában is kiemelkedőt alkotó szerzők címei. És mindezt sikerült meghempergetni valami kilencvenes éveket idéző, rossz értelemben vett retró-fekáliában, amit persze legjobban Liefeld neve fémjelez. (És ez nem minden, van annál rosszabb is, mint a már elkaszált 8 cím sorsa; a H&D mellett még hármat bíznak Robra, jaj.)
A matematika persze nem hazudik: az 52 előtti időszakban talán 5-6 cím jelentette (nekem, persze) a krémet (GL - de ez maradt; Secret Six, Xombi - de ezeket amúgy is elkaszálták volna; Detective Comics, Batgirl; Action Comics - amíg Cornell Luthorra koncentrált benne; esetleg a Batman, Inc.). A DCNU 6 hónap után ellenben ennél többet (jobb napokon 11) tud felmutatni, de:
1.) a GL-t nem érintette a relaunch,
2.) a Batwoman-t jóval a relaunch előttre tervezték
3.) a Batman sztorija illenék Snyder eredeti, DCU-s Gothamjába is

Ezeken kívül újdonság a Dark line (főleg az Animal Man és a Swamp Thing) és a Wonder Woman. És a Flash. És ennyi.

knutom 2012.03.22. 15:04:39

Jaj, és Matt Kindt miatt én nem aggódom, sőt! A Tooth című agymenést elnézve (amelyben persze főként rajzolóként vett részt) nem áll tőle messze az őrülten kúl szörnycsaták világa. Már várom, mit hoz ki a Franekenstein-ből.

Rusznyák Csaba 2012.03.22. 15:15:00

"mellőzve a pénzügyi célokat"

Azért ezeket a célokat nem lehet csak úgy mellőzni, tekintve, hogy ezeken a alapult az egész. Csak az a baj, hogy a DC valószínűleg nem csak azt szerette volna elérni, hogy jól megdobja az eladásait a meglévő olvasók érdeklődésének élénkítésével, hanem azt is, hogy magához csaljon egy csomó új olvasót. Ezt meg a statisztikák szerint csúnyán elbukta. És igen, az "újítás" kreatív és alkotói szempontból valóban elhanyagolható.
Ha már reboot, valami új, merész dolgot kellett volna meglépni, komolyabban változtatni az író-rajzoló-szerkesztő gárdán, vért frissíteni, új szempontokat érvényesíteni... de ahhoz nyilván nem voltak elég tökösek.

knutom 2012.03.22. 15:48:03

A pongyola fogalmazásom elfedte a mondandóm velejét, miszerint az általam követett címek bevezethetőek vagy folytathatóak lettek volna a régi univerzumban is, azaz pusztán ezekre alapozva az a véleményem, hogy a piacszerzési, pénzügyi célok domináltak a relaunch esetében és nem a kreatív megújulás szándéka. Persze, pusztán kreatív megújulással nem lehet a családot eltartani.

Case · http://streetartbp.hu/ 2012.03.22. 16:30:02

Az I, Vampire az egyetlen amit olvasok ezek közül, de az tényleg hibátlan, sztori, rajz, meg föleg hangulat szempontjából. Mondjuk amikor célbavették Gotham City-t, akkor szívtam a fogam, hogy nabazz, ebbe is belekeverik a szuperhös vonalat, de szerencsére nem szúrták el azzal sem, sõt. Arra meg pláne kiváncsi vagyok, hogy a 6. rész végén levö csavar után merre viszik tovább a sztorit, mert hát ha valamire, akkor erre a húzásra aztán garantáltan nem számítottam..

Rusznyák Csaba 2012.03.22. 16:35:55

@Case: Azért ez még mindig a DC... tehát nyilván feltámad valahogy:)

Chavez 2012.03.22. 16:42:07

Az I, Vampire nekem is nagy favorit, és imádom a rajzait is, de sokszor azért komoly nehézséget okoz a szereplők megkülönböztetése.

Trocsanyi 2012.03.22. 18:28:16

Élvezettel olvasom a heti válogatásaitokat mint - majdnem - totális kívülálló; ahogy nézem, csak a DC 50+ képregényt ad ki, és akkor a többi kiadó még szóba se került. Első ránézésre havi 100+ képregényről jöhet számításba havonta.

A Törzsgárda a kommentelői véleményekből ítélve ugyancsak képben van mindenki, csakúgy mint a poszt írója.

Az lenne a kérdésem hogy ti egyáltalán vesztek pénzért bármilyen képregényt is? Vagy legalább TP-t, vagy akármit? Itt is mindent elborított a warez?

Vajon a magyar olvasók mekkora része hajlandó *fizetni* azokért az alkotásokért amelyekért az alkotói dolgoztak?

Vajon itt is ugyanez van, mint a játékoknál illetve a lassan már a könyveknél is, miszerint ami ingyen van annak semmilyen (vagy legalábbis minimális becsülete van) a magyar olvasók szemében? Vagy az általam itt érzékelt hangulat csak prejudikáció a részemről?

A fentieket nem provokációnak, vagy támadásnak szántam, őszintén érdekelne a válasz, hogy a Ti szubkultúrátokban mi a jelenlegi helyzet.

Előre is köszönöm a releváns válaszokat!

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.03.22. 18:38:48

Én azt veszem meg ami tetszik, tpb-ben vagy hc-ben, a füzeteket nem szeretem. Mondjuk van olyan ami már lefutott sorozat, olyan író meg rajzoló csinálja akiket szeretek és a kritikai illetve rajongói visszajelzések is jók, azokat hajlamos vagyok előzetes letöltés nélkül is beszerezni(The Goon, Brian K. Vaughan képregényi pl.).

Rusznyák Csaba 2012.03.22. 19:54:09

Rám ugyanaz áll, mint Balakinra. Most épp új könyvespolcot kellene vennem, mert a képregényeim (+könyveim, DVD/Blu-rayeim) már nem férnek az eddigieken.

Az a 100+ amúgy inkább olyan 300+ (és az is inkább csak a nagyobb kiadókat - DC+Vertigo, Marvel, Dark Horse, Image, IDW... - fedi le)

Case · http://streetartbp.hu/ 2012.03.22. 21:42:01

@Rusznyák Csaba: Persze, meg hát a vámpíroknak DC-n kivül is mindig jól ment ez a feltámadósdi. :D De ettől függetlenül meglepő húzás volt, főleg a hirtelensége miatt, mert az átlag képregényekben az ilyenek mindig nagyon fel vannak építve, hogy huha, figyeljetek, mert nagy dráma lesz, itt meg csak hopp, ennyi volt.

@Trocsanyi: Én alapból nagyon nem szeretek képernyőn képregényt olvasni, az I Vampire egy kivétel, mert különben nem olvasok DC szériákat, de abba az itteni korábbi ajánló alapján belekezdtem és úgy maradtam. De ha továbbra is tartja a szintet, akkor előbb-utóbb az is a polcon végzi.
Havi szinten csak X-Men sorozatokat olvasok, de azok közül amiket követek, azokat veszem havonta, ott csak pár kevésbé érdekes melléksztorit olvasok letöltve (ilyen X-Sanction, meg Magneto: Not A Hero féle limitedek pl.). Meg pluszba mellé még a régiek közül is szerezgetem be tömegével amik hiányoznak (ami azért eléggé brutális feladat az X-Men szériák kiterjedtsége miatt)
De egyébként szerintem a hazai képregényrajongók nagy részénél ilyesmi válaszokat kapnál egyébként, itthon nem elégé.. 'trendi' a műfaj, így ha valaki mégis belekerül valahogy a témába, az általában komolyan kezd vele foglalkozni és a polcán akarja tudni a cuccokat.

Case · http://streetartbp.hu/ 2012.03.22. 21:42:57

Jah és nálam a TPB nem játszik, mindent csak füzetben. :)

_Nagy Krisztián_ 2012.03.23. 13:31:17

@Trocsanyi:
Az átlag magyar olvasó nem engedheti meg magának, hogy füzetes képregényeket rendeljen az USA-ból látatlanban, aztán vagy tetszik neki vagy nem, ezért az a jellemző, hogy a füzeteket elolvassa elektronikus formában (vagy warez útján vagy legálisan, utóbbira ma már komolyan kiépült piac létezik), majd a neki tetsző képregényeket megrendeli TPB, azaz trade paperback formában, ami egy általában 6-8 füzetet összegyűjtő, könyv formátumú kiadás. Erre a legolcsóbb megoldás az Amazon vagy a Bookdepository.

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.03.23. 13:40:05

Úgy látszik akkor mindenki így van vele.
Amúgy az Amazon mióta olcsó? Eddig akár mit próbáltam onnan beszerezni, a posta elég szép összegre jött ki. Akkor már Ebay vagy ugye az általad is említett Bookdepository.

_Nagy Krisztián_ 2012.03.23. 13:47:12

@Balakin:
Érdemes mindig összevetni az Amazon és a Bookdepository költségeit, mert egyrészt az utóbbinak kisebb a választéka, tehát nem biztos, hogy megtalálod a keresett dolgot, másrészt pedig nem biztos, hogy ha van is nekik, kapsz rá engedményt. Az Amazon pedig alapban minden könyvre 30%-os engedményt ad...

_Nagy Krisztián_ 2012.03.23. 13:49:36

@Balakin:
Ja és, hogy az Amazon olcsó? Nézz be egyszer a Trillianba...

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.03.23. 13:51:36

@_Nagy Krisztián_: úgy látszik mások a tapasztalatok, sokszor összevetettem a két oldalt és mindig a Bookdepo-val jártam jobban mivel amazonon a posta általában annyira jött ki mint maga a képregény (bookd.-in amúgy az előrendeléseket érdemes nézni, ott szoktak ilyen 20-30%os kedvezmények lenni, de elég gyakran találni már megjelent kötetekre is 20% körüli kedvezményt).
Ja tudom, hogy a trillian nem olcsó de érthető, rá kell rakniuk a hasznot amiből megélnek.

weapon x 2012.03.23. 18:06:18

Na, én vagyok az a 0,00001 százalék, aki kvázi minden előképzettség nélkül csöppent bele a DC világába, hála a rebootnak (vagymiazanyámkínja), és mindezt tette úgy, hogy látatlanba berendelt 5-6 címet, lesz, ami lesz alapon. Egy részével mellé lőttem (Dark Knight, Action Comics), egy része telitalálat (Batman, All-Star Western, és még éppenhogy, de a Detective Comics is), amit pedig dicsérnek, de nincs meg füzetben, arra rárepülök TPB-ben, az tuti (Wonder Woman, Animal-man, Swamp Thing, Flash). Beszereztem még mázlival a Resurrection Man és Demon Knights első hat számát potom pénzért, azokat majd ma veszem sorra. :)

Én örültem ennek az egész felhajtásnak, mert így el tudok merülni engem érdeklő karakterek történeteiben, anélkül, hogy úton-útfélen hülyének érezném magam. :)

A másik témához: digitálisan csak elvétve olvasok (negyedévente jut eszembe letölteni egy-két címet), és maximum promónak fogom fel. Ha tetszik, biztosan beszerzem eredetiben.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2012.03.23. 18:28:42

És mit szóltok ahhoz, h újra előszedik az Earth2 vonalat?

Rusznyák Csaba 2012.03.24. 09:32:13

@weapon x: Még pártízezer olyan olvasó kellett volna, mint te, és mostanra pezsgőben úszna az egész DC:)

@MolnarErik: Nem értem, miért van erre szükség. Az egész Justice Society, mindenestül kihagyták az új 52-ből, csak hogy most egy másik világba paterolják őket... és James Robinsonban sincs túl nagy bizodalmam. Majd meglátjuk...

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.03.24. 09:49:28

@Trocsanyi: olvasok neten, magyarul is angolul is.
veszek képregényt, tpb-t magyarul is angolul is.
na nem minden hónapban mindent persze.

ghavin 2012.03.24. 11:53:08

Na nem már, hogy a blogmotor benyelte a wall-of-textemet...

ghavin 2012.03.24. 11:55:45

@doggfather: Írtam egy irdatlanul hosszú kommentemet (netes szlenggel élve wall of text), amit szemlátomást benyelt a blogmotor.

Rusznyák Csaba 2012.03.24. 14:30:21

@Ghavin: a szerk. felületben sincs nyoma. én is jártam már így. ha valami hosszút írsz, esetleg másold ki magadnak elküldés előtt.

ghavin 2012.03.24. 14:53:26

Na jól van, kínomban nem tudtam jobbat kitalálni:

sharetext.org/DGY4

Íme az ominózus komment. Már csak a miheztartás végett. :)

Trocsanyi 2012.03.24. 14:53:54

Köszönöm a válaszokat!

szoni_ 2012.03.24. 14:55:49

:D
ez már egy cikknyi adag:)

Rusznyák Csaba 2012.03.24. 15:10:20

@Ghavin: Na jó, Action Comics:
A változások, amikről a linkeken írnak, vagy bolhafingnyiak (a legtöbb eredettörténet ennél többet hozzátett az addigi képhez), vagy egyáltalán nem változások (Az új, hogy Luthor a kezdettől fogva gyűlöli S-t? NEM. Az új, hogy eleinte nem tudott repülni? NEM. stb.)
Arra a bájos érvre, hogy nem "figyeltem eléggé", legszívesebben nyazsgemmel válaszolnék:) De inkább azt mondom, hogy az első hét számot a cikk írása előtt egyben újraolvastam (ezt egyetlen másik címmel sem tettem meg), hátha úgy jobban kijönnek az erényei, mint egyhónapos kihagyásokkal. De nincsenek erényei, amik kijöhettek volna. Úgyhogy valóban: olvasható, de csalódás.

ghavin 2012.03.24. 18:35:34

@Rusznyák Csaba: Ok, akkor átfogalmazom a problémám: mind kritikusok, mind pedig az online körökben aktív olvasók szerint ez a comic igenis kurvajó. Nem azt mondom, hogy neked is hasonulnod kell a konszenzushoz, csupán arról van szó, hogy ilyen sikerek mellett ez az "olvasható, de csalódás", meg hogy nem hoz újat (s amiről már bebizonyosodott, hogy nem egészen igaz) baromi kevés ahhoz, hogy komolyan vehető, ezáltal megfontolásra méltó ellenvéleményként tekintsek rá az általános konszenzus mellett, főleg úgy, hogy nekem is bejön a cucc. Olyan mintha valamit nem mondanál ki a füzettel kapcsolatban mégis fontos lenne ahhoz, hogy megértsem a csalódásod valódi okát.

Rusznyák Csaba 2012.03.24. 18:51:43

@Ghavin: A pozitív külföldi kritikákkal tisztában vagyok (a véleményemet nyilván nem befolyásolják), az olvasók reakcióival kevésbé, de pl. itt a fenti hozzászólások alapján nem én vagyok az egyetlen, akinek csalódás a cím.
Hogy nem hozott újat (persze, kicsit más a kosztüm, meg ehhez hasonló triviális semmiségek vannak benne, de nyilván nem erről beszéltem), azt tartom, és nem érzem, hogy bebizonyosodott volna az ellenkezője. (Egy All-Star Supermanhez képest meg aztán végképp nem.)
Ez a cikk nyilván csak a benyomásaim pársoros összegzése, nem is gondoltam volna, hogy befolyásol valakit, aki tucatnyi kimerítőbb, pozitív kritikát olvasott a sorozatról, és - főleg - tetszik is neki. nem is ez volt a célom.

knutom 2012.03.24. 19:42:18

Az Action Comics-szel pedig valami baj van.
Lehet, hogy a (látszólag?) széttartó túl sok és túl követhetetlen történetszál. Lehet, hogy Morales egyszerűen túl közepes rajzoló, s megöli a sztorit(Kubert persze jó, de túl realista, szerintem). Lehet, hogy nem érdekel a Légió. Lehet, hogy mind együtt.
Felfoghatatlanul indázik a sztori (az első 6 részt olvastam még csak), s talán majd egy-két év múlva minden a helyére rázódik, s az évezred legfaszább Superman-folyama születik meg szemeink előtt, de könyörgöm, hol van annyi pénz, hogy addig kövessek egy egyre kuszább és egyre érdektelenebb sztorit egy revelatív végjáték miatt? (Első Megjegyzés: a relaunch egyik célja az volt, hogy új olvasókat toborozzanak, egy új olvasó viszont könnyen elveszik ebben a keszekuszaságban, s feladja - tudom, még mindig 3x annyit adnak el a címből, mint anno, de mégis.)
(Második Megjegyzés: azért nem egészen egyöntetű a pozitív kritikai visszhang, elég sokan (CBR, Newsarama, IGN példul) minősítették közepesre a produktumot.)

ghavin 2012.03.24. 19:45:51

@Rusznyák Csaba: "A pozitív külföldi kritikákkal tisztában vagyok (a véleményemet nyilván nem befolyásolják), az olvasók reakcióival kevésbé, de pl. itt a fenti hozzászólások alapján nem én vagyok az egyetlen, akinek csalódás a cím."

IGN, ComicVine, 4chan /co/ topikja - mindenhol imádják. Leszámítva a Morrison-hatereket, de őszintén, őket ki nem szarja le? :D

Morrison "újdonságainak" eme trivializálását továbbra sem értem. Az első számból megtudjuk, hogy a kezdő szuperhős, aki még igen távol áll a félisteni/isteni státusztól amolyan szociálisan érzékeny idealista igazságosztóként tevékenykedik, s emiatt nem igazán tekintenek rá amolyan példaképként sem. Ennek egyenes következménye, hogy Luthor sem viseltet iránta olyan gyűlölettel, mint ahogyan azt láttuk az All Starban: még nem az emberi idea hamis megtestesüléseként tekint rá, aki puszta létezésével másodvonalba helyezi az emberi faj legkiválóbb képviselőit, hanem csupán egy megoldandó problémát, egy igen veszélyes idegen betolakodót lát benne. Az ominózus "ha másképp nem megy, megállítom a Föld legnagyobb lövedékével" jelenet éppen ezért zseniális. Az ötödik szám gyönyörűen kibontott család-motívuma is feledhetetlen a maga nemében. A közömbös kamasz hősi útra lépése azáltal, hogy az időben visszautazó Legion tagjait látva ráébred, hogy nem ő az egyedüli különleges képességekkel rendelkező fiatal. S ugyanekkor tapasztalja meg, hogy milyen érzés repülni (6. szám). Ne haragudj, de egy olyan önismétlő médium kapcsán mint a képregény, az ilyen jelenetek után újdonságért kiáltani már-már bűncselekmény. :)

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.03.24. 20:00:05

knutommal értek egyet. Nekem zavaros és egy idő után érdektelen lett az egész de már az első szám hangvétele se nyűgözött le, de ott még úgy voltam vele, hogy ez valami bagyon jó dolog is lehet majd, de aztán a 3-4. szám körül teljesen elvesztettem a reményt. Morrison nekem rettentően határeset író, nagyon le tudja zsibbasztani az agyam, olyankor is amikor kifejezetten nem kéne.

Rusznyák Csaba 2012.03.24. 20:18:28

@Ghavin: Jaaaaahahahaaa, hát úgy könnyű egyöntetűen pozitívnak nevezni a véleményeket, ha a negatívan nyilatkozókat Morrison-haterekeknek bélyegzed, és elegánsan kivonod a képletből:)

A szociális érzékenység, ami az első részben tényleg hangsúlyos volt, elég szépen elsikkadt később, amúgy meg ezt az aspektust már pedzegették a Birthrightban is. Luthor efféle hozzáállását Supermanhez szintén (meg még jópár helyen). Hogy mikor repült először... nem gondolhatod komolyan, hogy ez egy említésre méltó "újdonság":)

ghavin 2012.03.24. 20:36:21

@Rusznyák Csaba: Az említett példáim kapcsán nem is az újdonság jellegük lett volna a lényeg, hanem hogy kurva jó a tálalás.

Morrison-hater alatt pedig én olyan személyt értek, aki explicite kimondja hogy utálja Morrisont. Az AC-t szapulók többsége nem rejti véka alá, hogy alapjáraton nem kedveli az írót.

Rusznyák Csaba 2012.03.24. 20:58:50

@Ghavin: Ja, oké, az, hogy a tálalás kurvajó vagy közepes, szubjektív.

Most kicsit rákerestem pár kritikára... az kicsit túlzás, hogy mindenhol "kurvajónak" tartják. Olyan 7-8/10-es értékeléseket kap.

Rusznyák Csaba 2012.03.24. 21:32:32

A Morrison-haterekkel kapcsolatban meg annyit, hogy vannak Morrison-loverek is - nyilván érted, miért mondom:)

Case · http://streetartbp.hu/ 2012.03.24. 21:57:43

Az X-Men Regenesisről nem lesz valami ilyesmi? Ott is lefutottak nagyjából az első sztorik és lehet már látni, hogy mi merre halad. Én oldalakat tudnék írni, hogy mitől volt ez jó, meg (inkább) rossz húzás Marveléktől, de nagyon kiváncsi vagyok, hogy másnak hogy jött le ez az egész.

Rusznyák Csaba 2012.03.24. 22:10:57

@Case: már gondoltam rá. talán egy kicsit később...

weapon x 2012.03.25. 10:26:16

@Ghavin: Az általad említett pozitívumok nem azoknak pozitívumok igazán, akik A-tól Z-ig ismerték eddig Superman történetét? Nem "csak" azért tartod ezeket annyira jónak, mert van egy hasonlítási alapod?

Nekem, új olvasónak, ez csak egy kesze-kusza, sokszor érthetetlen történet, elég közepes rajzokkal. És még csak azt sem mondhatom, hogy Morrison-hater/lover vagyok, mert elég kevés írását olvastam. Az viszont határozottan idegesít, amikor minden átmenet nélkül, egy oldalon belül vannak követhetetlen váltások.

Most olvastam a Demon Knights 1-6-ot. Hááát.... Fun, de az első szám után többet vártam. Diógenes Neves rajzai viszont nagyon jók. Az viszont egy vicc, hogy még egy-egy sztorit (6 szám) sem bír végigrajzolni ugyanaz a rajzoló. Itt még kevésbé volt zavaró a Shining Knight mellékszálnál (bár indokoltnak nem mondanám), de a Batwingnél olyan szinten hazavágta az egész képregényt a menet közbeni, egy számos rajzolóváltás, mint a huzat.

ghavin 2012.03.25. 11:41:31

@Rusznyák Csaba: Az említett oldalakon megmutatkozó olvasói véleményekre utaltam korábban. Amúgy abszolúte nem tekintem magam Morrison rajongójának, az egekbe magasztalt Invisibles harmadik volume-ja számomra óriási csalódás volt, a The Filth-et minden idők egyik legfölöslegesebb maszlagának éreztem, s attól a kevés JLA-től amit ő írt és volt szerencsém elolvasni sem vágtam hanyatt magam. Pusztán azért hozakodtam elő a Morrison-haterekkel, mert a minden tekintetben befutott szerzőket számomra mindmáig érthetetlen okokból kifolyólag rendre körülveszi egy olyan olvasókból álló réteg, ami online felületeken minden alkalmat megragad arra, hogy válogatott eszközökkel pocskondiázza a sikeres írókat. Ez alól Moore, Ennis, Ellis, Vaughan, Robinson sem kivételek. Már Snyder és Lemire körül is kezd kialakulni a maguk hater-tábora.

@weapon x: "Az általad említett pozitívumok nem azoknak pozitívumok igazán, akik A-tól Z-ig ismerték eddig Superman történetét? Nem "csak" azért tartod ezeket annyira jónak, mert van egy hasonlítási alapod?"

Nagyon kevés olyan képregényt olvastam korábban, ami Supes-t állította volna a középpontba. All Star alap, megvolt néhány korábbi Action Comics arc is, aztán ott van még Kingdom Come, ami viszont egy elseworlds történet. Az AC egyáltalán nem azért nehéz olvasmány, mert az olvasó Supermannel kapcsolatos ismereteire hagyatkozna, sokkal inkább a már emlegetett sajátos struktúra-építés lehet a ludas, bár a magam részéről nekem egyáltalán nem okozott problémát a történet követése, sőt, egy ilyen címmel alapból elvárom, hogy minél több mindent sűrítsenek bele egy lapszámba (4 dollárért meg főleg).

ghavin 2012.03.25. 11:47:43

Amúgy most jut eszembe, hogy egyetlen szó sem esett az új 52-vel párhuzamosan futó minisorozatokról. Én magam a Huntress-t, My Greatest Adventure-t, Penguin - Pain and Prejudice-t, The Ray-t és a The Shade-et olvastam, a harmadik számtól leülő Huntress-en kívül egytől-egyig kiváló képregény valamennyi.

Rusznyák Csaba 2012.03.25. 12:00:35

@Ghavin: Az egy teljesen természetes dolog, hogy ha valaki nagy sikereket ér el, akkor lesznek imádói és utálói, és a két tábor viselkedése nem sokban tér el. Azaz, miként vannak, akik ész nélkül, csuklóból fikázzák Morrisont, ugyanúgy vannak, akik ész nélkül, csuklóból lemesterművezik azt is, amit szarik. A Morrison-lover megjegyzéssel erre akartam célozni, nem konkrétan rád.

Az 52-n kívüli miniket nem olvastam - arra már nem volt időm/energiám.

knutom 2012.03.25. 12:11:56

@Ghavin: Csak a Penguin - Pain and Prejudice volt meg (a Shade-del már megvárom a trade-et); az viszont elképesztő. Nehéz egy ennyire komikusra hangszerelt figura tragédiáját hitelesen és átélhetően ábrázolni, szerintem. Ez a mini meg egyszerre gyomor- és torokszorító portré egy torz lelkületű figuráról. Szomorú, szép és elborzasztó olvasmány, melyhez képest Jason Aaron egykori one-shotja felszínes skicc csupán. Katarzis.

Rusznyák Csaba 2012.03.25. 12:57:16

@Ghavin: "Nagyon kevés olyan képregényt olvastam korábban, ami Supes-t állította volna a középpontba."
Hogy érted pontosan? A Superman képregény általában Supermant állítják a középpontba :) Ha arra célzol, hogy kevés író tudja érdekesnek, izgalmasnak ábrázolni a karaktert, azzal egyetértek. A DC-s fősodorból nekem egyébként mind a mai napig a John Byrne-éra a kedvencem.

Morrison mostani történetei nekem hasonló agyrémeknek tűnnek, mint a pár évvel ezelőtti Batmanei. Az All-Star Supermanben sokkal letisztultabban, elegánsabban mesélt.

ghavin 2012.03.25. 17:33:40

@Rusznyák Csaba: Úgy értem, hogy kevés Superman képregényt olvastam. "Superman képregény" nem csak ezzel a címmel megjelenő sorozatot jelenthet, hanem vagy egy tucat különböző ongoing és limitált szériát.

Rusznyák Csaba 2012.03.25. 17:51:45

@Ghavin: Ja, értem.

"Superman képregény nem csak ezzel a címmel megjelenő sorozatot jelenthet, hanem vagy egy tucat különböző ongoing és limitált szériát."

Persze, de ezt most miért/mire írod?

A Byrne érát egyébként nagyon ajánlom, meg Geoff Johns sztorik egy részét is, kezdve a Richard Donnerrel közösen írt Last Sonnal.

Rusznyák Csaba 2012.03.25. 17:56:10

(Közben leesett, a "Superman képregény"-ből lemaradt a többes szám, mea culpa. Tehát úgy ánblok értettem volna, nem csak azt a sorozatot, aminek ténylegesen Superman a címe.)