Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Morbus Gravis

2010.01.28. 08:00 Santito

POSZT-APOKALIPSZIS MOST! - SOROZAT, 12.

Valószínűleg sokan megdöbbennének, ha azt hallanák, hogy a hazánkban is széles körben ismert vaskos, keményfedelű képregénysorozat, A Biblia felfedezése valójában frankofón fumetto, a bigottabbak pedig meg egyenesen agyvérzést kapnának, ha ismernék Paolo Eleuteri Serpieri, az említett ószövetségi vallástörténeti tablósorozat fő kontribútorának kvázi főművét, a Morbus Gravis-t, mert abban aztán van (poszt)apokalipszis, hentai mangáknak is becsületére váló szexuális erőszak, emberhúst zabáló mutáns szörnyetegek, a fertőzést Isten nevében könyörtelenül kipurgáló papok és szörnyű kilátástalanság (nahát, látni vélek bizonyos párhuzamot). Vagyis egy olyan kultstátusszal övezett, rendkívül szórakoztató képregény, amit halálos vétek lenne kihagyni!



Az olasz fumetto (nem keverni a mostanában az internetnek köszönhetően reneszánszát élő fotóképregényeket jelölő fumettivel, mint a Night Zero és az Alien loves Predator) a szereplők szájából előkeveredő füstfelhőről (vagyis a szóbuborékról) kapta a nevét és sajnálatos módon meglehetősen alulreprezentált kis hazánkban. Az első szélesebb közönség elé kerülő fumettok és alkotóik elsőként kilencvenes évek elején a Kertész Sándor nevével fémjelzett Menő Manó és Krampusz magazinban (ide tehető utóbbiban a Morbus Gravis első, részletekben közölt debütálása is Magyarországon), valamint a csaknem ugyabban az időben megjelenő Vampi képregényújságban jelentek meg, de mindkét korai próbálkozás az európai és amerikai felnőtt képregények gyökeret eresztésére Magyarországon teljes és totális kudarcot vallott. Hosszú csend következett, majd 2007-ben a Fumax lépett elő az olasz képregényes atyaúristen Bonelli kiadójának egyik zászlóshajójával, a Dampyrral, ami érthetetlen módon mindössze hat számot élt meg, majd szép lassan ő is tetszhalálba szenderedett.

A fumetto és az erotikus képregények máig megkerülhetetlen monolitja, a Morbus Gravis (avagy a Szörnyű Ragály) egy évvel a francia Larousse kiadóház Biblia-adaptációja után, melyen Serpieri többedmagával dolgozott, 1985-ben lép színre, mint a Druuna-saga első kötete. A történet a távoli jövőben játszódik, a közelről meg nem nevezett Városban, melynek lakói az új társadalmi rend csúcsán élő papok által ellenőrzött falakon belül élnek. Arra, hogy pontosan mi történt a falon kívüli világgal, senki nem emlékezik, csupán azt tudják, hogy az ott a Ragály fertőzte, felismerhetetlenségig eltorzult formájú, emberhúsra éhező szörnyetegek vadászterülete. A betegség befészkeli magát a Városban élők testébe és elméjébe is, ezért a milicisták által ellenőrzött területeken rendszeres szűréseket tartanak. Aki ezen fennakad, azt leeresztik az Alsóvárosba, hogy a félőrült, de többnyire leginkább teljesen eszüket vesztett és emberi formájukból kivetkőző társaik megerőszakolják és felfalják őket, no persze nem feltétlenül ilyen sorrendben. Aki egészségesnek és tisztának találtatik, az bebocsátást nyer a Felsővárosba, ahol luxuskörülmények között töltheti el a hátralévő életét.



Druuna, a zavarbaejtően igéző idomokkal rendelkező főhősnő a realitássá vált Menny és Pokol közti Föld helyét átvett zsúfolt, mocskos Purgatóriumban (mert a Városban csak ez a lehetőség maradt, a normális élet minden reménye elillant már) küzd a túlélésért, és testét áruba bocsátva szerzi be a Ragály hatásait visszaszorítani képes ellenszérumot az ennek megfelelően kellően perverz doktor Ottoneggertől. Szüksége is van rá, hiszen szeretője, Schastar már gyakorlatilag egy gusztustalan, lucskos izomcsomókból és csápokból álló förmedvénnyé degenerálódott, noha még pislákol benne az emberi értelem szikrája. A szérummal otthonába igyekvő lányt a már emlegetett jó doktor segédje állítja meg, hogy miután megerőszakolta, elvehesse tőle az életet jelentő fiolákat, de egy csuklyás gnóm siet a megmentésére. Kiderül, hogy nem felebaráti, vagy egyéb, most inkább nem részletezett szeretetből tette, hanem el kell vezetnie az Alsóváros egyik lakójához, aki beszélni szeretne vele. A találkozás során a jelentős háremmel rendelkező, szuperintelligenssé evolválódott hermafrodita lény felfedi Druuna előtt, hogy Schastar az ő ügynökük, és valami olyan dolgot derített ki a Város falain kívül elterülő világról, ami alapjában változtathatja meg az itt lakók életét. A lány elindul tehát lassan, de biztosan szörnyeteg énjének behódoló szeretője oldalán, hogy megtalálja a Város mélyén munkálkodó titokzatos erőt.



Serpieri művét nem csupán a hiperrealisztikus és részletesen felépített vizuális világ, a női fenekekhez született vitathatatlan érzéke vagy (az azóta több filmben és regényben reciklált) történet végi csattanó emeli ki a sci-fi és erotikus képregények tengeréből, hanem az emberi természet sötét oldalának bemutatása (ahogy az Schastar szájából elhangzik, az emberek már azelőtt állatokká váltak, mielőtt az külsőségekben is megjelenne rajtuk) és a vallás témájának körüljárása (Isten személye és a hitre épített társadalom kérdése). Ez bizonyára nem véletlen, hiszen a velencei születésű Serpieri Rómában tanult festészetet és építészetet. Egy jó évtizedig festőként is dolgozott, de aztán nagy szerencsénkre 1975-ben rátalált Raffaele Ambrosiora, akivel közösen nagy szerelméről, a Vadnyugatról készített képregénysorozatot L'Histoire du Far-West címen. Publikált magazinokban, mint a Lancio Story és a Skorpio, valamint az Il Fumetto és az Orient-Express, de igazán nagy ismertségre akkor tett szert, amikor 1985-ben megjelent a Morbus Gravis, amit a siker hatására újabb albumok követtek, nyolc részesre kibővítve a sorozatot (Morbus Gravis, Druuna, Creatura, Carnivora, Mandragora, Aphrodisia, The Forgotten Planet és Clone). Az amerikai közönség a Heavy Metal felnőtt olvasóközönséget megcélzó magazinjának oldalain ismerhette meg Druuna kalandjait, erősen cenzúrázva, olykor teljes oldalakat kivágva a történetből, ám a vén, sokat látott Európa már nem volt ilyen álszent, így az ottani kiadások csonkítatlan maradtak.

 

Bár a Druuna-saga későbbi darabjainak cselekménye gyakorlatilag már követhetetlenné válik, fordulatot fordulatra, álomszekvenciát virtuális valóságra halmozva, de az első album rendkívül erőteljes felütését és a későbbi kötetek vizuálisan letaglózó szépségét senki sem vitathatja: a Serpieri alkotta hősnő saját jogán vált halhatatlanná.

23 komment

Címkék: horror erotika 5csillagos képregénykritika eurocult post apocalypse

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr971708169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

inigomontoyavagyok 2010.01.28. 09:19:11

A cikk nem túloz,a mű az általam olvasott képregények egyik legjobbika. Bár a nyomtatott termékek híve vagyok, akit érdekel az egyik képregényes oldalon fent van magyarosítva.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.01.28. 09:33:45

Azt a bekezdést a Menő Manóról és a Krampuszról kicsit át kéne fogalmazni, hogy világosabb legyen: mindkettőt a Kertész által vezetett La Linea adta ki (valamint a kisebbeknek szóló Pimpát is), a Vampi viszont egy egészen más vállalkozás volt.

Fumetto-fumetti ügyben nem tudom, honnan származik ez az értelmezés, de valójában az első egyesszám, a második többesszám. Ha bepöntyögöd az olasz Wikipédiába a "fumetti"-t, egyből átirányít a "fumetto"-ra... Némi keresés után azért kiderül, hogy a helyes szó a fénykép-regényre "Fotoromanzo".

Persze ettől még lehet, hogy más nyelven használják erre a fumetti szót, de ezek szerint helytelenül.

Ha már olasz képregények magyarul, még kettőt érdemes megemlíteni: Pratt-tól a Velencei mesét, amely az egyetlen magyarul megjelent Corto Maltese-történet, valamint - bár ez eléggé határeset - Dino Buzzatinak a Képes poémáját. Ezek jelenleg is kaphatók, ahogy persze a Dampyr is.

lojzi1 2010.01.28. 10:06:38

Jópár évvel ezelőtt hozzájuttatam egy nagy tömeg magyarított erotikus képregényre. Kettő volt köztük ami nagyon bejöttt, az egyik ez volt. A perverz erotikán hamar átüt a nyomasztó kilátástalanság, ami el se engedi aztán az embert.
Az említett magyarító olddalon csak az első két rész van fönt, és a másodikon valóban érezni a cikkben említett követhetetlen zavarosságot, tényleg a nyitó rész az igazi.

A másik említett képregény a Nagarya első része volt. Arról azóta sem tudtam meg többet.

Santito · http://geekz.blog.hu 2010.01.28. 11:26:12

@NeroBlanco:

A fumetto/fumetti olasz nyelven valóban a képregények összefoglaló neve, külföldön pedig a jellegzetes olasz képregényt jelenti, de az ebből eredő fumetti strip kifejezés angol nyelvterületen a fotóképregényeket jelöli (ami viszont olaszul tényleg fotoromanzo), némi jelentésváltozáson átesve. Érdekesség, hogy az USA-ban ilyen formátumban készült számos filmadaptáció a 70-es években (Grease, Rocky 2, Star Trek: The Motion Picture).

A világutazó Pratt Corto Maltese-je már nem fumetto a szó hagyományos értelmében, hiszen gyakorlatilag nemzetközi kinccsé vált, a franciák például ugyanannyira magukénak érezhetik az olasz származású alkotózsenit, mint a magyarok Jules Verne-t. Ugyanakkor igazad van, mindenképp meg kellett volna említeni, főleg a magyar kiadása miatt.

A Menő Manóra és a Krampuszra vonatkozó részt pedig átfogalmaztam, köszi.

clive. 2010.01.28. 12:18:02

Jól hangzik. Gondolom ilyenekre meg klasszikus Heavy Metal magazinba illő történetekre itthon ne nagyon számítsunk nyomtatott formában. Vagy van remény?

Chavez 2010.01.28. 12:26:23

@clive.: Heavy Metal magazinba illő történetek vannak itthon is. Szép nagy albumban vannak, és pár éve itt nálunk az év kiadványa lett.
Nem kellene azért mindig olyan sötéten látni a hazai helyzetet.

clive. 2010.01.28. 13:21:13

@Chavez: Mire gondolsz kedves Chavez, melyik albumra? Veszem a képregényeket szép szorgosan, de nekem a Heavy Metalról (lehet tévesen) mindig ezek az erotikus beütésű sci-fi-fantasy keverékek jutnak eszembe (mint amilyen a fentebb tárgyalt mű vagy amilyen a Gor regények). Valami ilyenre gondolok. Ehhez talán még a Metabárók áll legközelebb. Egyébként nem látom sötéten a hazai helyzetet főleg a Metabárók, Berserk, Watchmen, Sandman óta, de gondolom azért fel kell készülni, hogy nem mindenre kell várni amit szeretnék.

lojzi1 2010.01.28. 13:43:25

@clive.: a Metabárók következő kötetének már nagyon ideje lenne

Chavez 2010.01.28. 14:14:45

@clive.: A Hódítok végzetére gondoltam, és természetesen a Metabárókra. Ezeket például ki várta volna itthonra pár éve?
Évekig idegesítették saját magukat a képregényrajongók azzal, hogy itthon úgysem lesz Sandman meg Watchmen, nem is érdemes várni rá. Lett. Várni mindenre érdemes, biztos befutó pedig nincs, csak valószínűleg a Pókember, mert abból mindent el lehet adni, akármilyen tré is.

~zoli79 2010.01.28. 14:46:39

@clive.:
sőt az említetteken kívül van még több HMM-es cucc:
Bilal: Szörny tetralógia (Bilalt nagyon szépen képviselte a HMM a 80-as években, ez aktuálisabb cucc)

És azért az enyhítő körülmény, hogy ezt (vagyis a Morbus Gravist) is kiadta egy darabig a Krampusz (3. számtól).

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.01.28. 15:32:48

@Santito: bocs, de még kicsit lovagolok ezen a szóhasználaton. Ha olasz képregényekről írsz, legfeljebb érdekességként említhető, hogy a fumetti szót mire használják bizonyos amerikai körökben. Nem hinném egyébként, hogy általánosan elterjedt lenne ez a "fumetti strip", rákeresve a neten is csak pár tucat említést találtam.

Másrészt pedig ahogy minden japán képregény manga, ugyanúgy minden olasz képregény fumetto, tehát a Corto Maltese is az. Az, hogy milyen olasz szerzők milyen művei milyen formátumban jelentek meg Franciaországban, kitöltene egy teljes Buborékhámozót. :)

Chavez, Zoli79: a Heavy Metal-Métal Hurlant vonalhoz még hozzávehetitek a a Papírmoziban 3. számában megjelenteket is (Moebius, Guy Davis, Portela és Pastoras).

Nagy kár egyébként, hogy annak idején a La Lineának le kellett húznia a rolót - valószínűleg egész másképp nézne ki az egész magyarországi képregénykultúra, ha életképesek tudnak maradni a lapjai, és ha az egy szem Zsoldoson kívül meg tud valósulni a többi tervezett kötetük is. Sajnos, a kilencvenes évek eleje kaotikus terjesztési viszonyainak az áldozatává vált mindez. Pedig bőven tízezer fölötti volt az eladott példányszáma Sándor szerint.

clive. 2010.01.28. 16:16:26

Látszik kisdobos vagyok hozzátok képest, mert most hallok először a Krampuszról. Túl fiatal voltam mikor az megjelent. A Geekzen mindig tanul valami újat az ember :)

Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.01.28. 16:18:57

Tényleg érdekes történet, a nyilvánvalóan csöcsökkel és seggel eladott kereten belül. Amit mondjuk bánja kánya. Poszt-apokalipszis, mutánsok, nemierőszakoló fegyveresek, fogyatkozó túlélők, csápos szörnyek, félőrült igehírdetők. Minden megvan benne ami kell, nekem nagyon tetszett anno, lehet most újraolvasom majd.

~zoli79 2010.01.28. 16:31:02

@NeroBlanco:
What if... :)
Lehet, hogy igazad van és tényleg minden másként menne most, ha annak idején sikerül kitartania néhány lapnak. De talán az sem véletlen, hogy akkoriban csak bizonyos képregények élték át ugyanazokat a kaotikus terjesztési viszonyokat. Vagyis eleve elrendeltetett, mi ezt érdemeljük. :)

Alal 2010.01.28. 21:11:36

@inigomontoyavagyok: melyik oldalon van? Nagyjából követem az oldalakat, de így hirtelenjében nem emlékszem, hogy bármelyiken is összefutottam volna ezzel.

Tulazon 2010.01.28. 21:49:31

bocs, nem frissítettem

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.01.28. 23:46:44

Képregény Kedvelők Klubja utáni sörözés közben Santitóval rádöbbentünk, hogy a nagy fumetti felsorolásból kimaradt még egy komoly név, Milo Manaraé. Tőle is először Kertész lapjaiban olvashattunk magyarul képregényt, nemrég pedig két nagyon és egy kevésbé erotikus albumát jelentette meg a Sombrero Comix.

Zoli79: Igaz, de Kertészéknék még azzal a hendikeppel is meg kellett (volna) küzdeniük, hogy nem Pesten, hanem Nyíregyházán székelt a kiadó. Nem mindegy.

inigomontoyavagyok 2010.01.29. 09:06:32

@Alal:

Zsák, bár a többiek már megválaszolták.
Egyébként nekem a A Biblia felfedezése is megvolt,karácsonyra kaptam jópár évvel ezelőtt, és akkoriban kedvenc olvasmányaim közé tartozott, a végén már szétment a borítója is,annyit olvastam, pedig elég jó minőségű, keményfedeles, remek papír stb.Na abba aztán voltak jó csatajelenetek...

Alal 2010.01.29. 11:22:48

@Chavez: @Talamandas: @inigomontoyavagyok: Köszönöm! Pedig direkt meg is néztem azt a szekciót, nem tudom, hogy siklottam át fölötte...
De legalább meg van a képregény, amit elolvasok jövő heti államvizsgám után... :)

~zoli79 2010.01.29. 12:14:02

Apró kiegészítés: Manarát itthon korábban még a Napóleon és Világ felfedezése Larousse sorozatokból is ismerhettük. ;)

inigomontoya: a Biblia felfedeztése nekem is kedvencem volt kiskoromban és én is szétolvastam. Nekem az a gyanúm, hogy a gerincét kicsit elrontották, az ment tönkre először és amióta néhány éve leminőségiztem a teljes sorozatot, azóta is azt a részét kezdi ki először az idő. És hogy kapcsolódjak a témánkhoz: engem egyáltalán nem lep meg a dolog: a Biblia felfedezése tele volt erőszakkal és orgiákkal. ;)

inigomontoyavagyok 2010.01.29. 16:01:45

@~zoli79:

"a Biblia felfedezése tele volt erőszakkal és orgiákkal. ;) "

Tehát egyből hívő lettél... ;)
A Morbus Gravis olvasásakor nagyon ismerősek voltak a képek, de nem tudtam hova tenni, de hála a postnak most már megtaláltam a kapcsolatot.És igen, a női seggek voltak a legismerősebbek :)