Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét

2009.11.11. 08:26 Rusznyák Csaba

Vér, mocsok, kilátástalanság és egy halott ember feje Mexikóban – Sam Peckinpah westernben gyökeredző, nihilista akcióballadája minden idők egyik legvisszataszítóbb mesterműve.


Legendás filmjeiben Sam Peckinpah vérrel írta meg a vadnyugat hattyúdalát, Warren Oates pedig a rendező egyik utolsó mesterművében a róla mintázott karakterrel írta meg Peckinpah-ét. A sajátos, markáns arcvonásokkal felruházott Oates, akinek a Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét a negyedik közös mozifilmje volt a Véres Samnek is becézett direktorral, épp olyan lecsúszott, iszákos, szikár és darabos modorú a filmben, mint amilyen a lejtőn akkoriban már lefelé csúszó Peckinpah volt a valóságban (következő művét, a Gyilkosok krémjét félig drogmámorban csinálta végig, túladagolás következtében még kórházba is került). Sőt, az Alfredo Garcia örök vesztes, egy jobb élet után hasztalan ábrándozó, kiégett antihőse által bejárt útra akár a rendező művészi vesszőfutásának parabolájaként is tekinthetünk: Oates a végére ugyanúgy undorodik mindattól, amin keresztülment, ahogy Peckinpah is rendre undorodott a hollywoodi filmkészítéstől, minthogy a producerek folyton kivették a kezei közül nehéz munkájának gyümölcseit, és tetszésük szerint szabták át azokat. Egy kivétel van, az pedig a Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét: ez a rendező egyetlen filmje, amit nem vágott meg a stúdió, vagyis az egyetlen, ami 100%-ig az övé. Ezt tartotta legjobb művének, még akkor is, amikor a kritikusok többsége egymást felülmúlva pocskondiázta a vérmocskos bosszúdrámát.

Egy nagyhatalmú mexikói gengszter, El Jefe („a főnök” spanyolul) egymillió dollárt tűz ki Alfredo Garcia fejére, amiért az teherbe ejtette lányát. Benny, a zongorista bártulajdonos már másodkézből értesül az embervadászatról, és csak 10 000 dollárt kínálnak neki a munkáért – de ez is bőven elég egy szebb holnaphoz. Hol komoly, hol alkalmi barátnőjétől, Elitától megtudja, hogy Alfredo Garcia egy hete meghalt autóbalesetben – és hogy közvetlenül azelőtt kettejüknek viszonyuk volt. A pár elindul a temető keresésére, amiben a férfi holtteste nyugszik, hogy új életet kezdjenek a fejére kitűzött pénzből, de az út erkölcsi romlásba és halálba vezet.


A vadregényes tájon elterülő családi farmon felnőtt Peckinpah gyerekkorától kezdve nagy rajongója volt a vadnyugati kultúrának, és ehhez később csatlakozott Mexikó iránti szerelme is. Legtöbb filmjében tetten érhető mindkettő. Az államok déli szomszédja sokszor kapott fontos szerepet a rendezőnél (A szökésben magát a megváltást, a szabadságot jelképezte), aki pedig a western hagyományos eszmeiségének gyilkosaként, és a műfaj újjáélesztőjeként vonult be a filmtörténetbe. Lélekben még azok a művei is westernek, amiknek cselekményét a modern időkbe helyezte: A szökés és a Szalmakutyák minden további nélkül játszódhatna a vadnyugaton, a Vaskereszt is illene polgárháborús kulisszák közé, és a sorból nem lóg ki a Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét sem. Már percek teltek el El Jefe mexikói magánbirodalmában, amikor az embervadászatra induló pribékek nem lovakra, hanem autókba szállnak, és ekkor válik csak nyilvánvalóvá, hogy a XX. század második felében vagyunk.

Az úton, amit Benny bejár, megjelennek Peckinpah filmjeinek jellemző westernmotívumai, úgymint a régi emberi értékek elkopása, a modern világ dicstelensége és becstelensége, a melankolikus hangulat, és a totálisan deheroizált vadnyugati környezet, ami menthetetlenül rohad a vérben, bűzben és mocsokban. De míg az életmű derekán készült alkotások antihősei minden romlottságuk ellenére értékes eszmék szerint (barátság, bajtársiasság) éltek, és (törvényszerűen) haltak, itt a vesztes mivoltát indulatosan tagadó Bennyt már leginkább egyszerű, önös érdekek vezérlik. A Sierra Madre kincsét szándékosan idéző megszállott, önpusztító misszióra a pénz és a szebb élet utáni vágy hajtja (annak ellenére, hogy Elita újra és újra lebeszélné, tartva az azzal együtt járó erkölcsi zülléstől, és mondván, hogy elég a boldogsághoz, ha együtt vannak), a nő halála után pedig főleg a személyes bosszú motiválja a vérgőzös finálé irányába. Így a Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét az egy évvel korábban készült Pat Garret és Billy a kölyök teljes lelki és eszmei sivárságát idézi. Ezt csak fokozzák a kies, poros, koszos mexikói táj képei, amelyek éles kontrasztban állnak Benny és Elita zöldellő réten, egy fa tövében csapott piknikével – előbbi jelképezi a valóságot, utóbbi pedig a vágyott, de soha be nem következő jövőt.

Hasonlóképp, ezúttal a főhős halálában sincs semmi felemelő, pedig még a Vad banda elvetemült gyilkosai is megdicsőülve, egy hadsereggel szembeszállva, hősiesen elbukva távoztak a másvilágra. Benny itt ugyanazzal a „minden mindegy”-féle vállrendítéssel megy a vágóhídra, amivel ott éppen Oates karaktere reagál William Holdenére („Let’s go!” „Why not?”): mindegy már, mi történik velük. Csakhogy Bennyt menekülés közben, akár egy veszett kutyát, lövik szitává hátulról, méghozzá nem a bajtársiasság, hanem az erkölcsi romlás következményeként, és a géppuska torkolattüzének záróképként kimerevített szuperközelije egyértelműen deklarálja: ez a jussa. És bár Bennynek az Alfredo Garcia jégben, vérben, legyek közt rothadó fejével kötött bizarr „barátsága”, és feltámadó tisztességérzete („nem érte meg”, illetve a metafora, hogy a főhős Alfredo Garcia sírjában találja meg Elita holttestét, a fejet pedig később ugyanott mossa le, ahol a nő is zuhanyozott) a közönséges bosszúénál egy szinttel feljebb emeli filmvégi ámokfutását, ez nem változtat semmin. Itt senki számára nincs megváltás.

Míg a Vad banda gyerekeken keresztül ábrázolta, hogy a legártatlanabbakat is magával ragadta a fertő (a kölykök, akik skorpiókat és hangyákat kínoznak a film elején, és a fiú, aki agyonlövi Pike-ot a végén), az Alfredo Garciában a nőknek jutott ez a megtiszteltetés. El Jefe lánya maga szólítja fel Bennyt, hogy ölje meg az apját, de még ennél is beszédesebb az anya szerepe, aki csendes elégedettséggel nyugtázza férje halálát. És persze ott van Elita. Abban, hogy Peckinpah művét a kritika csúnyán elmarasztalta bemutatásakor (mellesleg anyagilag is megbukott), nagy szerepe lehetett a Szalmakutyák hírhedt jelenetét idéző majdnem-megerőszakolásnak is. Az utazásuk alatt egy réten megpihenő Bennyt és Elitát két motoros támadja meg, és egyikük (Kris Kristofferson alakításában) azonnal szemet vet a nőre. Konkrét erőszakra ugyan nem kerül sor, ám a jelenet csak annál zavarbaejtőbb: Elita, hogy megvédje szerelmét, önként vállalja a szexuális aktust, de hogy korábban is említett könnyűvérűsége (filmbéli első találkozásukkor Benny gyengéd szavak helyett lekurvázza), vagy prositként szerzett gyakorlata miatt tűnik úgy, mintha élvezné a dolgot, az a közbelépése előtt láthatóan döbbenten álló főhős számára sem világos. Ráadásul Elita gyorsan átveszi a domináns szerepet: alighogy eltűnnek szem elől, a motoros gyámoltalan fiúvá, a nő pedig határozott anyafigurává válik. Termékeny táptalaj azok számára, akik szerették Peckinpah-t sovinizmussal és nőgyűlölettel vádolni.


A filmet a sötét humor, a rendezőre jellemző sajátos vizualitás (virtuóz vágástechnika és lassítások), és Warren Oates briliáns játéka tökéletesíti (már félig rogyott testtartása is lenyűgözően kifejezi a karakter lényegét). Vigasztalan, nihilista, hullákban gázoló bosszúballada ez, aminek már az elején is esélytelen hősét nem várja útja végén senki és semmi – csak egy géppuska csövének feketesége.

A KIADVÁNY

Sam Peckipnah western-díszdoboza már 2006-ban megjelent, de erre a filmre egészen mostanáig kellett várnunk (persze lehetne rosszabb is: Szalmakutyák még mindig nincs). Ehhez képest nem vagyunk elkényeztetve: a kép szemcsés, életlen, akadnak benne kisebb hibák, összességében csupán egy jó minőségű VHS-re emlékeztet. A magyar és angol hang csak sztereó, ráadásul utóbbi baromi halkan szól, a felirat sem mindig áll a helyzet magaslatán, az egyetlen extra pedig egy Peckinpah-filmográfia, ami csak a mozifilmeket tartalmazza, és elfelejt különbséget tenni forgatókönyvírás és rendezés közt. De egyrészt mert a külföldi kiadás sem jobb, másrészt pedig mert ezt a filmet itthon szinte a kutya sem ismeri, még ennek is örülni kell.



Kiadó: Fantasy Film
Kép: 1,85:1 (16:9)
Hang: angol, magyar (sztereó)
Felirat: magyar

Bring me the head of Alfredo Garcia. Amerikai. 1974. Rendezte: Sam Peckinpah. Írta: Sam Peckinpah, Gordon T. Dawson. Fényképezte: Álex Philips Jr. Zene: Jerry Fielding. Szereplők: Warren Oates, Isela Vega, Emilio Fernández, Kris Kristofferson

21 komment

Címkék: klasszikus akció dráma filmkritika 5csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr91514817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.11.11. 10:07:08

Peckinpah az egyik legnagyobb western-rendező, egy baj van, főleg a későbbi filmjeivel, hogy olyan szinten szét volt már akkor esve a herointól, hogy nehezen lehet egyértelműen kijelenteni az adott film az ő filmje. Ahogy nézem, ez is 74-es, tehát eséllyel ilyen.

Rusznyák Csaba 2009.11.11. 10:16:23

Kb. ekkoriban kezdődött az igazán komoly leépülése, de itt azért még egyben volt - látszik is a filmen. Sőt, még utoljára a '77-es Vaskereszthez is összekapta magát.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2009.11.11. 10:44:11

én most láttam először, valóban kurva jó és nagyon erős mozi!habár már biztos, hogy Peckinpah sosem lesz a kedvenc rendezőm!
valóban P. legszemélyesebb filmje, de számomra éppen ebből a filmből nem annyira a nőgyűlölet süt, hanem éppen annak felülvizsgálata, kvázi egy csendes elfogadás:"Igen, sosem érthetjük meg őket, és igen, jobb, ha
rettegünk tőlük, de nem élet az élet nélkülük!"

VVega · https://debugme.eu/ 2009.11.11. 11:32:19

Fantasztikus film ez is. A Szökésnél jobban tetszett, de nálam nem ütötte meg a Vad Banda, és főleg az abszolút favorit Pat Garrett szintjét. Talán majd második nézésre :)

norbert hellacopter 2009.11.11. 11:48:07

A Wild Bunch szerintem benne van a valaha készült három legjobb amerikai western közöztt,a Pat Garrett-et viszont én annyira nem szeretem...

DunaiLaci · https://wordjoke.wordpress.com/ 2009.11.11. 11:58:41

@norbert hellacopter: A Vad Banda nálam is a favorit, igazán mestermű főleg a vége hatott meg, mikor a biztos öngyilkossába menetlnek a fiúk. Az egyik legszebb film a barátságról.

Rusznyák Csaba 2009.11.11. 12:09:38

A Vad banda legjobb western, ami valaha készült ("Let's go"), a Pat Garret meg ott van a nyomában.

pat bateman 2009.11.11. 13:27:58

érdekes egybeesés: épp most láttam egy szupermarket ócsó dvd-i között ez ta filmet 1000 pénzért. vmikor meg akartam nézni, de kimaradt. hülye kérdése lesz, de megéri a film ezt a pénzt vagy várjak amíg adja a kir. tv vagy a duna???

Bankó · http://cinegoredottk.wordpress.com/ 2009.11.11. 14:42:23

@pat bateman: Szerintem megéri. Én is látatlanban vettem meg kb. két hónapja és nem kellett csalódnom Peckinpahban.

Bajtai András · http://bajtaiandras.hu 2009.11.11. 16:39:39

Szerintem hatalmas film, nekem talán pont ez a kedvencem Peckinpah-tól.

David Sumner 2009.11.11. 18:17:12

Peckinpah nyilatkozta régen, hogy tele van a töke azzal, amiért nőgyűlölőnek állitják be, az Alfredo Garcia-ban pont a szebbik nem iránti csodálatát akarta megmutatni. Nos, hát, Bennie - aki maga Peckinpah, Oates bevallottan a rendező gesztusait játszotta el - törekedne is arra, hogy az a gyönyörű jelenet Elitával a zöld réten, az (élet)fa tövében megismétlődhessen, de "Fred C. Dobbs"-szá alakulása nem kecsegtet sok jóval - finoman szólva.
A barátságról szóló legjobb film szerintem Woo-tól a The Killer cimű remekmű (hihetetlen, ahogy a rendező a nemes szerelmi misszióról a remember shotban kibomló rövid barátságra vált), a kedvenc "Véres Sam" mozim a.... Straw Dogs:) Ez a dobogó második helyén szoritja az ezüstöt.

Rusznyák Csaba 2009.11.11. 19:06:28

A nőgyűlölet túlzás, de a csodálat is.

OriginalBateman 2009.11.11. 22:21:02

ép 3 napja vettem meg a dvd-t, egy tökéletes mitoszfilm. a kritika méltó hozzá.

Balfake 2009.11.11. 23:48:55

A bárhölgy leápolása az elején könyökből azért nem túl lovagias :D

Nem akarom rontani a kiadó boltját, de én is láttam már turkálóban, meg fenn van darabokban a tudjátokmin is.

2009.11.12. 11:20:46

Szép elemzés. Nagyon szép.
Gratula.

710barracuda 2009.11.15. 12:43:48

@VVega:

21:00, Csütörtök (november 26.), Cartoon Network / TCM

Pat Garrett és Billy, a kölyök
(Pat Garrett & Billy the Kid)

amerikai western, 106 perc, 1973
15 éven aluliak számára nem ajánlott

wim · http://sajatszoba.blog.hu/ 2009.11.15. 15:28:26

Azt nem tudtam, hogy Peckinpah nőgyűlölő hírében áll. Számomra viszont egyértelműen a nő halála utántól kezdett a film elviselhetővé válni. Erőszak ide, durvaság oda, egyszerűen irritált a szentimentalizmusa. Sokkal jobbat vártam. Sokat ígérő, erős felütés után zuhanás. 1. Vad banda, 2. Pat Garret. Ez a "futott még" kategória.

martinriggs 2009.12.28. 17:16:23

Azér' az má'fájt egy kicsit, hogy csak úgy lepuffantották a Gumikacsát...
süti beállítások módosítása