Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Filmkritika: KARAMBOL (Crash, kanadai, 1996) *****

2008.03.19. 08:01 Parraghramma.

CRONENBERG SOROZAT 1.

A XX. század vége felgyorsult. Technicizálódott. Rideg. Személytelen. Hőse magányos. Elkényelmesedett. Dezorientált. Eszképista. A közösségi kötelékek korábban biztonsági hálóként feszültek mutatványai alatt, most annak foszladozó rojtjain egyensúlyozik. Alatta saját mélységei – régi ismerősként néznek vissza rá.

Jelen, másodközölt írás elemezgetősen okoskodó hevületéből kifolyólag per definito SPOILER, ezért, ha valaki még nem látta annak tárgyát, izibe izzítsa valamelyik p2p alkalmazását. (A magyar kiadás botrány.)

A párkapcsolat, mint formális fonat, még tart, ám Catherine és James házassága valójában és minden értelemben kötetlen. James produceri pozícióját kihasználva fekteti két vállra mutatósabb alkalmazottait, Catherine pedig kivételes nőiességét kamatoztatja. Az esti beszélgetés témája mi más is lehetne, mint a hűtlen kalandok megosztása… a legitim aktus felvezetéseként. A jelzők azonban feleslegessé válnak, a jogosság már mindegy, a moralitás is lassan értelmét veszti. A klasszikus intimitás prűd emlék, már, ha emlékeznének rá. A hangárban egy ismeretlennel, vagy a stúdió laborjában egy kellékessel. Mindegy. Ha összejön, ha nem.

A felgyorsult életvitel talán legillusztrisabb formája a közlekedés. A személyszállítás. A közúti közlekedés. Hatalmi kommunikáció, szimbolikus érintkezések végtelen folyama, melyben áttételesen, a jármű által létesül a ritualizált kapcsolat ember és ember között. A jármű által, mely öntudatlan, engedelmes, dependens alkalmazottként látszólag mindössze eszköze a rítusnak. Jelenléte azonban sokkal inkább szimbiózist, mintsem alárendelt munkakapcsolatot konstituál. Együttélést. Sorozatgyártott gépkocsi és sorozatgyártott fogyasztó között. Fém és hús között. Szótlanul, szemérmesen, udvariasan egymásban. Egészen a karambolig.

A karambolban felreccsen a felek párbeszéde. Testbeszédben. A karambol aktus. Az addig érzelemmentes kapcsolat rövid-idejű és heves együttlétté válása. Technikai behatolás, egymásba-érés, hús és fém ölelkezése. Heteroszexualitás. A baleseti statisztikák vérmes realizálódása, a KRESZ által tiltott bűnök és megelőzni próbált szituációk romlandóságában fennkölt gyümölcse. Fizikai szintézis. Mindemellett metafizikai is, hisz az ütközés pillanata határsértés. Egy rövid időre gyógyítható és visszafordíthatatlan sérülés, karcolás és totálkár, élet és halál között oszcillál, aki idáig merészkedik. A vegetatív ellenkezés és a mámoros önátadás pillanata. A közhellyé fakult egzisztenciális paradoxon, miszerint minél közelebb érkezünk a halálhoz, annál… Szexus és halálélmény. A pornográfia a helyrehozható szétesés örömét fejezi ki (az élvező mintegy annyi lénnyé válik, ahány része van, és mind külön képes örülni), az erőszak a helyrehozhatatlan fragmentáció szorongásait érzékelteti. [1] A karambolban ezek a látszólag ellentétes, egymást kizáró folyamatok már-már elviselhetetlen érzékiségben olvadnak magától értetődő egységbe, a testiség és a sérülés, az egyesülés és a töredezés morbid szinkronja valósul meg. A bensőséges, taktilis észlelés pedig rádöbbent az eddig rutinnak, alapvetőnek, halottnak tekintett helyváltoztatási folyamat mérvére, kockázataira. Lehetőségeire.

Ami a felismerhetőség határán túl, organikusan gyűrődött fémlemezeken csillan meg. Először pusztán középszerű perverzió, szinte az egészséges interperszonalitás szabályain belül: szex az autóban. Szex a roncsban. Az ütközés intenzitásának emléke, mint a lelepleződés kockázatát is túlharsogó stimulációs faktor fokozza a gyönyört. Ez azonban nem elég, pusztán könnyen felejthető, vérszegény játék. Amivé a szex is devalválódott. Hisz – miután az érzékelhetőség alsó küszöbén csak a szexualitás képes átmászni – a tényleges érintkezések permanens előjáték-közösülés szekvenciává mosták a napokat. Ívtelen, langyos, unalmas folytonossággá. Aztán a roncsolódási folyamat szemlélése adja az újabb lökést. A reprodukált karambol show-ja.

Vaughan a karambolguru, aki hírességek baleseteit dolgozza fel. „Többlet” biztonsági kellék nélkül, „hitelesen”. Vaughan és kollégái a halállal kokettálnak. Talán az élettel is. Vaughan felismeri, tudatosítja, amit a szerencsés-szerencsétlen kisebbség csak megérzett: a karambol és a szex analóg empíriák. A karambolt, mint valamiféle szado-mazochista viszonyt hívja életre, amelyben a kölcsönös kiszolgáltatottság és deformáció-keltés a lehető legvégletesebb. Itt és csak itt sajátíthatja el újra valaminek a bizalmát. Halálos sebezhetőség és tökéletes bizonytalanság. Meglódulnak a dugattyúk, felugrik az adrenalin szint. Vaughan több ízben megmártózott ebben a felfokozott létélményben, függ tőle, de nincs kiszolgáltatva. Ha a szexen és a karambolon kívüli élet hibernált öntudatlanságnak minősül, a karambolban testet öltő potenciális halál-veszély értelmét veszti. A karambol élet-közeli élményével – annak kimeneteltől függetlenül – csak nyerhet.

Vaughan ugyanakkor művész is. A karambol, mint tökéletes műalkotás: reprodukálhatatlan, csak aktualizálható. Vaughan pedig a tömegtermelés, a futószalag mellett break-elő robotok korában aktualizálja azok termékeinek valamikori pusztulását. És, hogy a dekonstrukció rekonstrukciója rekonstrukció, netán dekonstrukció, pusztulás vagy újjászületés, halálfélelem vagy eksztázis? Érvényét vesztik az ilyen disztinkciók, csak az egyesülés röpke mozzanata számít. Az újra és újrajátszott „itt és most”ok. Ez az élete. Csak ez. Mint egy hithű posztmodern dadaista: vallja, és éli, hogy számára csak a tradicionális eredmények, értékek pusztítása vállalható fel, ez a sorsa. Művészete nem az élet alárendelt funkciója. Inkább fordítva. Ahogy a dada, ő sem esztétikai alapokról indult el, hanem valami perverz humorfelfogásból, mely az életet önmaga ellen irányuló rossz viccnek tekintette. [2] És – ahogy a dada – ő sem foglalkozik alkotása, élete értékesíthetőségével. Messze kimagaslik az általa szervírozott performance-ok közönségeként összesereglő céltalan ingerturisták közül. Vaughan nem vezeti őket, előadásait nem a rémült tekintetek csendje, nem a bizonytalan taps, és nem is a személyes laudációk minősítik, kizárólag a feldolgozott baleset maga. Csodálói instrukciók híján legfeljebb lelkes imitátorok lehetnek, a szeánszok szakrális jellege nem nekik, netán valamiféle haszonelvű propagandának köszönhető, kizárólag Vaughan és pocakos kaszkadőrökből és nyugdíjazott versenyzőkből verődő segítői konok vircsaftjának, s az önkéntes áhítatnak. Az aurának. Mert a valódi műalkotás sajátos értékét az a szertartás alapozza meg, amelyben eredeti és első használati értéke volt. [3] A többiek itt pusztán műélvezők. Pukkasztásra felajánlkozott polgárok. Aki bátrabb, az a későbbiekben talán ki is pukkad… de akkor már nem polgárként, vagy egyéb, társadalmilag funkcionális elemként. Annál is kisebbként, annál is alantasabbként.

Eleinte még differenciált a testi vonzalom, a nemiség mozgásterét még a konvenciók szabta tartomány definiálja. Vaughan nagy fekete lowridere azonban szabdalni látszik ezeket határokat. Catherine Jamesnek szegezett kompromittáló kérdésére, miszerint hálna-e Vaughannal, még tagadólag felel a partner. A hatalmas kabrió és a sérülésektől attraktív test elementáris vonzerőt éleszt, de a homoszexualitástól való viszolygás még visszatart. Még van mitől viszolyogni, még van értelme az ilyen homofóbiának, az azonostól-való félelemnek, mert létezhet ilyetén különbségtétel ember és ember között.

Eleinte még csak a primer gyönyör számít számukra, az ütközések tesztfelvételeinek szépsége, a bábuk és fényezetlen próbakasztnik mértani, pornográf felvételei, de már a videó előtt egymást manuálisan ingerelve bizonytalan az érzékek hierarchiája: a mozgókép nyújtotta esztétikai élvezet fokozza a humán érintkezést, vagy fordítva?

A szociális struktúrák felszabdalása után azonban további, gyökeresebb bomlást szenved az ingerturisták szubkultúrája. A rendszerek pusztítása után saját magukkal számolnak le James-ék. A karambol oltárára a megélhetési tevékenységeket, a napi rutint követően a társas érintkezések olcsóbb kategóriái fekszenek fel szép engedelmesen, majd ugyanezzel a hajlandósággal a szexuális interakciókat vezérlő, legelemibb attribútum, a nemi identitás mond le a regnálás jogáról. A kifejezéstelen(ségükben beszédes) arcok miatt csak a cselekedetek szintjén tükröződik a személyiség, az egyéni karakterisztika devalválódása, a mimika sem irtózatot, sem élvezetet, sem elutasítást, sem elfogadást nem közvetít, a kommunikáció nem rezdülések, finom gesztusok által zajlik. A cirógatás, a pajkos harapás helyét a ráfutás, a cserbenhagyásos gázolás veszi át, a koccanás flört, a kicsúszás orgazmus. A gesztikuláció léptéket vált.

Ha volt is Catherineben kétely a fájdalom és a gyönyör megfelelését, kölcsönös gerjesztő kapacitását illetően, az autómosóban vánszorgó kocsi hátsó ülésén ejtett gyötrelmes közösülés látszólagos ellentmondásossága ellenére, pontosabban: az által oldja le a nőről a szkepszis legellenállóbb kérgét is. Az eladdig pusztán a karambolok mementói, a sebek nyalogatásaként, netán fellációként artikulálódó csók kereteiben először érintkezik két száj, szenvedély és bensőségesség nyomatékosításaként, miközben a kefék, a vízsugár és a hab lemossák a fémtestről a port, s egy korábbi gázolás vérnyomait. Mélyreható romlás és felszíni megtisztulás. Csendes defloráció és fájdalmas katarzis. Végső kenet és vízkeresztség. A zavarba ejtő kétértelműség monolitikus, bonthatatlan képe – amit az éppen sofőri pozícióban sínylődő James a visszapillantó tükörből szemlél. Arcára most sem ülnek heves érzelmek, de nem kérdés, hogy féltékeny. Csak az, hogy kire.

Catherine innentől már sínen van. És mellette James is, aki szintén aktusba vegyül Vaughannal. Nem Vaughan amúgy triviális dominanciának való meghajlásról van szó – a guru holdudvarában sündörgő Helen és Gabrielle homoszexuális kalandja hasonló személyiségbeli leépülésről tanúskodik –: a korábbi ellenkezését, és ezáltal érzelmi integritásának, önazonosságának végső burkát veti le James, megszabadulva egykori közösségi-ember mivoltának utolsó emlékétől. (Ugyanezen „béklyók” elhagyására törekszik korábban az egyik kaszkadőr, Colin is, mikor hatalmas mellimplantátumot szereltet magára, és azok heves dörzsölése közben fantáziál az autóbalesetről.)

Vaughan pozíciója különben sem az általa kierőszakolt szexuális kisajátítottságban jut érvényre, hisz mindenki mindenkivel. Nincs tartós tulajdonviszony, összetartozás, vagy szembenállás, melyekben a kollektív textus kirajzolódhatna, csak az aktuális, passzív partner. Vaughan egyszerűen „fejlettebb”, sokkal előbbre jár, mint a többiek: az egyre hatékonyabb önpusztítás magasabb, tudatosabb, átéltebb stádiumában van. Ő már szinte teljesen halott, bőre is fakó – „nagyon sápadt”, ahogy Catherine fogalmaz –, mindent elsöprő szeduktív ereje, felsőbbrendűsége ennek az evolutív „előnynek” tudható be. Ezért követnék őt… ha vezetné őket. De Vaughan sokkal önzőbb annál, minthogy egy szektára való embert vezessen a mámorító halálba holmi materiális haszonért, netán párhétnyi 15 percért. Egyedül megy el. Mint mindig. 

Öröksége azonban nagyobb súllyal nehezedik megigézett követőire, mint a legradikálisabb vallási mikroközösség önkéntes tagjaira vezetőjük öngyilkos ideológiája, hisz „rongyos, koszos” próféciája a „modern technológia segítségével” átalakított emberi testről egyszerre „személyes” és „globális”. Catherine-ékben általa tudatosult: ők fémbe temetett, ütközéseket motorikusan hajszoló, lelketlen abjekt-testek, melyeket balzsam és textilcsíkok helyett a halál-kísértések bizonytalanságába, spontaneitásába vetett bizonyosság, és az akármivel való testi egyesülés intimitása konzervál. Élőhalottak, melyek csak a szétesés, a bomlás aktusaiban, a sorozatosan generált töredezettségben képesek létüket tolerálhatóan összefüggőként megélni.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
[4]

...

Jegyzék:
[1] – Király Jenő: A borzalom esztétikája
[2] – A. Alvarez: Dada: öngyilkosság, mint művészet
[3] – Walter Benjamin: A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korában
[4] – Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

27 komment

Címkék: dráma filmkritika 5csillagos cronenberg

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr5384594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virtualdog 2008.03.19. 08:37:24

Remek cikk egy kiváló filmről! (Egyedül az egyszavas mondatokat nem tudtam megszokni. :))

I love you Madeleine · http://torrance.freeblog.hu/ 2008.03.19. 09:23:10

A tejjes képhez azé hozzátartozik egy ignorálhatatlan főszerkesztői javaslatra lehagyott bekezdés:

"(A cikk eredetileg két éve, az Ehe Kulturális Műhely honlapján jelent meg, egy olyan felületen, ahova sem a Lakonizmus, sem a Grafológiai Magyarosság hiú védőszentjei nem vetették komplexusoktól feltüzelt tekintetük, imigyen eme hiú írás még büszkén vállalhatta opponens komplexusait. A nyilvánvaló gyermekbetegségeket (a kezdetleges formai játszadozás, a redundancia, a közhelyekre történő, naiv rácsodálkozás…) pedig szükség esetén az eltelt évek fényében kéretik elnézően tűrni*.)"

Ja, meg az, hogy az írás nyilvánvalóan nem kritika. A sajnos valóban jogos technikai indokból likvidált, eredeti cím ("Narratív eszmesétáltatás: Crash Test Mummies") azonban ennek tudását sejtette.


ILUM!


* - aki szerint - is - gáz a cikk, az Ramiz és Beyonder felmenőit foglalja kígyósbékás rigmusokba. Csuklott má eleget a muterom, és ez most kiváltképpen jogtalan lenne.

bobbyperu · http://twitter.com/bobbyperublog 2008.03.19. 10:26:46

nyilván kapok majd a szerzőtől valami rettentő sűrű bekezdést, de akkor sem bírom megállni, h meg ne kérdezzem:
vajon, ha egy, max két mondatban kellene egy egyetemi órán, élőszóban összefoglalni e cikk tartalmát (ami jó esetben ugye a filmmel rokon), mi lenne/maradna a dologból?

(lassan rájövök, h ez nem filmkritika (á most látom, h te is így látod. de akkor mi? (ezt nem írod)), inkább valami film által kiváltott lírai eszmefuttatás. nem mondom, h nem értékelem, elvégre igen más, mint a klasszikus analízis, csak nem tudom, h kinek okoz nagyobb örömet. szerzőnek vagy olvasónak.)

akkor most lehet lőni (ha személyeskedsz, ígérem, ez az utolsó kommentem hozzád. ez nem fenyegetés, inkább lehetőség a kezedben:))

vittorio 2008.03.19. 11:40:10

Az Ady idézet nagy ötlet!!!

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2008.03.19. 14:19:56

Most kérdezték: "te Feri ez a Karambol-cikk miről szól? És engedted?" :D

I love you Madeleine · http://torrance.freeblog.hu/ 2008.03.19. 14:50:42

Nagyon kedves és legalább ilyen mélyen tisztelt bobbyperu!


A - triviálisan dilettáns - firkálmányról: amint azt mondottam volt, ezt máshová írtam, régen. Csak úgy. Minden formai kötöttség és purizációs kényszer nélkül. Anno szerettem, skatulyázhatatlanságával, bárdolatlanságával, gyermeki lelkesedésével és hiú stilisztikájával együtt. A "Cronenberg napok" alkalmából az izé régi ismeretében ajánlotta Ramiz és Beyonder, hogy pakológgyon fel a gíxre. Artikuláltam kételyeim. Hessegették.

A filmről: az abjekció egy jól behatárolható, ám annál jelentősebb fázissorozatát jeleníti meg, adekvát, kínosan aktuális kontextusban. A főszerepben korunk emocionális-egzisztenciális válságban agonizáló embere, mely extrém, kézenfekvő vadhajtások és hazárd határhelyzetek akcionista megvalósításában lel újabb, igazibb percepciós lehetőségekre. Szerintem. Eszt írtam le a firkálmányban is. Triviális, mind a kilencezer karakter, tudoménám, de akkor olyanom volt, hogy egy fűzöld és egy égkék tanulmány között időt szakítok erre is. Létjogosultsága? Nemtom, már sajnálom, hogy felkerült, de annyi értelme tán csak van, mint külön bekezdésben értekezni arról, hogy most miért is 7ésfél csillagos a hűdemegértett film, és most miért nincs hangulatom nyócra kerekíteni.

Alkalomadtán a finoman személyeskedő gúny kritériumait _szerintem_ lazán kimerítő kommented ("jó esetben" , "mi maradna a dologból", "kinek okoz nagyobb örömet") _szerintem_ megkérdőjelezhető bátorságú, harmadik bekezdésének megfelelően próbáltam a legtárgyilagosabb, legszemélyeskedőtelenebb lenni.

Amennyiben sikerült: megoszthatnád ontopik véleményed, "ami jó esetben ugye a filmmel rokon".

Amennyiben nem sikerült: _sajnálom_, hogy a benned lévő szakmai értés ellenére megint elvetél egy tárgyba(húsba)vágó vita lehetősége _szerintem_ prűd és _szerintem_ tekintélyelvű, kvázidurcis megfontolásokból.
Sajnálom, de legfeljebb közepesen.


És külömbenis, a Feri a hüje, mer jól kéne tudnia, hogy szerkesztőként kötelessége az oda nem illő írásokat kikúrni, no, meg hogy neki van egy kress kritikája. Ami jól-könnyen belátható formailag, kevesebb betűből van, és érthető is, hogy "miről szól".


ILUM!

virtualdog 2008.03.19. 14:52:36

Bobbyperu: nem filmkritika, hanem filmelemzés. Tudjuk, hogy tudod, mi az, te is írtál olyanokat. :) A stílus más kérdés, de én speciel annak a híve vagyok, hogy tartalomhoz passzoljék a forma, és a Crash esetében ez bőven megengedi a cikk stílusát.

frankchi 2008.03.19. 15:34:47

szóval itt az abjekció az alávalóság, nyomorúság és nem a megalázottság vagy lealacsonyítás értelemben van használva...

bakfitty · http://ismerosvalahonnan.blog.hu 2008.03.19. 16:36:43

látom valaki frivol múzsát reggelizett

I love you Madeleine · http://torrance.freeblog.hu/ 2008.03.19. 16:37:05

Frankchi


Nem egészen világos számomra az általad csoportosított, két fogalompár árnyalatnyi különbsége. Kristevai értelmben használtam a kifejezést (mer mi másban hasznátam vóna? :-), s mint ilyen fogalom, perpill nemtom, hogy a nyomor, vagy a megalázottság hogy fér képbe. A filmben nemhogy önként vállalt, de a messianisztikus katarzis igéreteként vágyott interakció a karambol. (Sőt, a "messianisztikus" helyett-mellett a "szuicid" is helyénvaló, emlékezzünk csak a film utolsó mondatára, amikor James az MX-5ös roncsai alatt vígasztalja feleségét, akinek minden erőfeszítése ellenére _nem_ sikerült _úgy_ Vaughan keréknyomdokaiba lépni, ahogy szeretett volna.)

Nézője válogassa, hogy a megjenített érzelmi-értékrendbeli változást züllésnek, redukciónak, recessziónak, vagy fejlődésnek tudja be. Szvsz ezekkel a - felesleges - előjelekkel csak saját erkölcsi beállítottságunkról teszünk tanúbizonyságot :)

Aki mélyrehatóbb, okosabb írást akar, és nem riasztják vissza az olyan mondatok, mint:

"a szimbolikus modalitás a nyelvi bináris rendszer logikai-predikációs műveletekre épülő szintje, amely folyamatos identitáspozíciót artikulál a szubjektum számára, és ennek a pozíciónak az eléréséhez nyújt „táplálékot" a szemiotikus, ugyanakkor kaotikusságával állandóan veszélyezteti is a szimbolikus rögzüléseket."

az az Aperturán talál egy végdurva fejtegetést a posztmodern szubjektum igazi testhatárává vált, totemizálódott protézisről: a verdáról. Nem csupán a sok ínycsiklandó idegen kifejezés és a brutkó nyelvezet miatt éri meg a fáraccságot, hanem azért is, mert a nagyon okos bácsi, aki írta, hozzám hasonlatosan nem fétis-kapcsolat mentén értelmezi a Crash-t.


ILUM!

bobbyperu · http://twitter.com/bobbyperublog 2008.03.19. 16:52:30

:))))) az apertúrás cikken végig kiakadtam, h mekkora fasság, de a végére megnyugodtam, h nyilván vicc az egész, komolytalan, amolyan összekacsintós ÁLfasság. erre gondolok: "Igazságtalan lenne végül, ha nem jegyeznénk meg, hogy Máriássy Félixnek is van egy Karambol című filmje 1964-ből..."
rég röhögtem ekkorát:)))

bakfitty · http://ismerosvalahonnan.blog.hu 2008.03.19. 17:05:13

p2pről jut eszembe, nemrég szedtem le egy változatát a filmnek, amiben a szexjelenetek vagy hiányoztak, vagy hatalmas fekete karikákkal takarták őket. azt hittem szétgéppuskázom a tévét.

virtualdog 2008.03.19. 17:13:18

Nekem a Crash még a te és Feri kritikája után is végtelenül erotikus: ahogy a fetisizálás lelki határait feszegeti, ahogy a csábítást a vonzalom-érzet tanulásának és az újszerűség bizsergetésének függvényeként ábrázolja, varázslatosan izgató. Lehet, hogy bennem van a hiba, de éppen nem mértaninak - és emiatt pornográfnak - érzem a karambolokat, a róluk készült felvételeket és azok körülrajongását.

A kedvenc momentumom amúgy ez:

"A cirógatás, a pajkos harapás helyét a ráfutás, a cserbenhagyásos gázolás veszi át, a koccanás flört, a kicsúszás orgazmus. A gesztikuláció léptéket vált."

Meg a pukkasztásra felajánlkozott polgárok. Akárki akármit mondhat, de ezek nemcsak gyönyörűek: értelmük is van. :D (A belinkelt cikkhez viszont kevés vagyok, mint [insert random vicces hasonlat].

I love you Madeleine · http://torrance.freeblog.hu/ 2008.03.19. 17:26:34

Bobbyperu

Öfkósz, vicces, bár én a "jelentés ontológiáján", vagy a "fenomenológia transzcendentális egójának absztrakcióján" nevettem igazán.

Ettől függetlenül a cikk első harmadát-felét adó, műszagú szakrizsa és az epilógust képező, Bujtor-Latinovits stírpárbaj debil evokálása között azér minimum fontolandó következtetéseket vonogat le Kiss... hmm, hogy is hívták, na, most nem ugrik be.

Persze, félve, rettegve írom le, az is megeshetik, hogy neked van igazad*, ám ennek visszatérő bekövetkezésétől nem elhanyagolhatóan szorongva még mindig várom a filmre vonatkozó észleleteid.

----

Bakfitty

Részvétem.

----

Ramiz

Nem akarlak megrémíteni, de a kedvenc momentumod egyébiránt pont az apertúrás cikk felület-elméletére rímel - lehet, hogy csak incidentálisan, de roppant tisztán.

"insert random vicces hasonlat"

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá, ez gecikurvavicces.**


ILUM!

* - aszt például nagyon okos bácsik és valószínűsíthetően majdnem olyan okos nénik komolyan gondolják, hogy a CÁPA, mint fallikus vagina dentata (!!!) egyszerre hordozza a kasztráció és a penetráció pszihoszexuális fenyegetését? Vagy ez is egy olyasféle, összekacsintós blöffizé?

** - még most is röhögök.***

*** - még most is.

bakfitty · http://ismerosvalahonnan.blog.hu 2008.03.19. 17:27:49

van ez az elmélet, miszerint ha az ember kocsiba ül, a saját szféráját tágítja ki a karosszéria határáig. ilyenkor hajlamos az ember azt mondani, hogy "nem fér be az orrom oda", meg hasonlók.
nekem a karambol arról, szól, hogy amikor csattannak a kocsik, akkor találkoznak úgy az emberek, hogy előjön belőlük a mag, a legbelső baszatós vadállat. amint levágják a lemezeket, ultimately mindenki csak kefélni akar.

de az is lehet, hogy a kokainról szól, mittudomén.

I love you Madeleine · http://torrance.freeblog.hu/ 2008.03.19. 17:36:26

Ja, a kocsi verbális megszemélyesítése, és a sietős, pongyola alanykezelés ("meghúztam a hátulját") is de idevág má!

A 2. bekezdésed pedig vitán felül valszeg a kokóról is szólhat. De: jó .-)

Dr. Benway 2008.03.19. 17:38:09

A főszereplőknek sikerült dehumanizálódniuk ami evolúciós fejlődés szempontjából mindenképp üdvös dolog.
Cronenberg életművében a legpontosabb jövendöléssel állt elő el ezzel a filmmel.

Én dicsérném a zseniális Howard Shore-t is aki ismét
fantasztikus "tapétával" járul hozzá a műhöz.

I love you Madeleine · http://torrance.freeblog.hu/ 2008.03.19. 17:45:42

A hang mellett a kép is bőven dícsérendő, csakhogy jelen betűhalom szerényen felvállalta, hogy teljes mozgástere a film cselekményére korlátozódik.

Egyébként, Mr. Benway, maga hitvány díler, amikor a Meztelen ebéd kerül terítékre, önről fájdalmas cizelláltsággal fogunk minden álságos bőrt letépni! MUHAHA!

Dr. Benway 2008.03.19. 18:04:40

Ha a regény kerül terítékre,nem pedig a film akkor állok-állunk elébe.

virtualdog 2008.03.19. 18:11:57

Az is igaz, hogy az autó alapvetően férfias szexuális jelkép, és ez a Crash-ben is megjelenik (például ahogy Catherine, James felesége egyre önállóbb, kezdeményezőbb Vaughannal és a karambollal való kacérkodással is - lásd a film vége).

Beyonder 2008.03.19. 18:24:34

Az igazi Crash számomra a 2004-es. Pedig még azt is tudom, hogy ki az a Király Jenő.

Az Apertúrás szöveg: viccnek kicsit erős.

virtualdog 2008.03.19. 18:54:46

A 2004-es Crash olyan hullámvasút-szerűség. Végig attól féltem, hogy belelép minden sztereotípiába, aztán mikor a felét büszkén elkerüli, és míg ezzel dicsekszik, a másik felét áttrappol, akkor szomorú lettem. Meg olyan látványosan ütősnek szánt film, és azok engem sosem találnak el...
/OFF.

Mazs 2008.03.19. 22:59:52

Jó kis cikk. Ez egy elég komoly és nehéz film(legalábbis nekem), amiről nem tudnék két értelmes mondatot sem írni és ennek az illetőnek mégis sikerült egy egész cikket megírnia róla.
Gratula.

egy kis negatívum is: az "insert random hasonlat"-on nem is nevettem. Egyáltalán... :[ Lehet bennem a hiba! :D

Joshua 2008.03.20. 16:09:11

David Cronenberg: Crash - Partial Seductive Reverse Engineering

1. Kurt Vonnegut:
"Az egész poszt-modernizmus nem egyéb, mint mindenféle fasz, meg háromszögek."

2. A Sátán Bibliája:
"...az Ige Hússá lett".

3. Észak-amerikai indián szertartás:
"Oil and blood ceremony
Hold an eagle feather to my heart
On my heart.

A time for magic driftin’ in
Pushin’ molten fire in
Yeah, fire in.

A celebration that we need
To cleanse a world that is bleeding deep
Bleeding deep."

mothe 2008.03.21. 01:51:24

ez az egyik kedvenc cronenberg-filmem.
az írás egyébként nem rossz, bár szerintem kicsit überfilozofikus a filmhez képest (a könyvhöz képest is), és azt sose értettem, hogy minek egy művészi alkotásról művészi nem-alkotást írni, de van, aki ebből él, szóval biztos van létjogosultsága az ilyesminek is.
ady endre azért talán kicsit erős ballard mellé. vagy hát, ördög tudja. :)

feribá 2008.03.21. 03:53:06

szerintem pont az a jó benne hogy ilyen "überfilozofikus", egyben mélységesen elszomorító is, mivel én valószínűleg sosem leszek képes ilyen mélységekig elmélyedni egy filmben..
süti beállítások módosítása