Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Paletta 2: Russ Nicholson

2014.04.09. 09:00 Desrix

RUSS01sz.jpgA téli szünetből való szendergést követően a tavasz első jelére harmatos bimbóként dugja elő fejét a Geekz termékeny talajából a Paletta régóta esedékes, soron következő része. Ám senki ne várjon Bambit és pereputtyát, hiába a természet újraéledése, a zöldellő erdő harsány színeit egyelőre jótékonyan félretesszük Russ Nicholson girbegurba, a hagyományos ábrázolásra fittyet hányó, már-már groteszk tusrajzai kedvéért. Bizony, a palettánk ezúttal két színből áll összvissz, fekete és fehér (rasszizmus nélküli) mementójaként a nemrég magunk mögött hagyott nem is oly rideg télnek. (Ugyan már, ez csak egy Paletta, ha meleg színekre vágysz, elég kinézned az ablakon.) Russ Nicholson neve elsőre talán nem cseng ismerősen, és feltehetően másodszorra sem. Mielőtt nekifutnál harmadszorra is (bár a Gugli korában ki tesz még ilyet), elárulok egy varázsszót: Kaland-Játék-Kockázat. Oké, három szó volt, de üsse kavics, a lényeg, hogy aki 1989-ben (vagy utána bármikor) a kezébe kaparintotta A Tűzhegy varázslója című könyvet, és nem átallotta végigjátszani, annak most hangos koppanással esik le a tantusz. Russ Nicholson az az úriember, aki ebbe, és utána még jópár kötetbe készítette az illusztrációkat.

RUSS04.jpg

Egyik legmozgalmasabb képén megtalálható szinte minden stílusjegye: a már-már anyagiasult tűz és füst, a fa erezése, a bumfordi alakok és a vonásokkal érzékeltetett fény-árnyék

Mr. Nicholson Skóciában született, tanulmányait Angliában végezte, és ő lehetett az a szerencsés, aki a legelső Fighting Fantasy, vagyis Kaland-Játék-Kockázat könyvet illusztrálta. Rövid idő alatt a hihetetlen népszerűségű sorozat zászlóhordozója lett, összesen 17 könyv büszkélkedhet az ő keze nyomával, de munkásságával találkozhatunk még más Games Workshop termékekben is, többek között bedolgozott a Warhammer Fantasy Battles, a Warhammer Fantasy Roleplay, a Warhammer 40,000 címekbe, ahogy a Warlock és a White Dwarf magazinokba is. Házon kívüli munkái közt találjuk a 12 részes Fabled Lands-et, illetve az amerikaiak számára készült Fiend Folio számos szörnyetegét, ami az Advanced Dungeons & Dragons szerepjáték első kiadásának egy fontos mérföldköve volt. Ebben a kötetben a D&D világainak több ikonikus lényét Nicholson alkotta meg elsőként. Azóta készültek színes alkotásai is, ám a fantasy zsánertől szerencsére nem szakadt el, manapság a retro-klasszik dándzsön mászka fantasy szerepjátékok egyik újkori képviselőjében, a Dungeon Crawl Classics-ben lelhetünk rá egyedi képeire.

RUSS05.jpgDúskálunk a részletekben és a göcsörtös hangulatban

Egyet gyorsan szögezzünk le még most: fogalmam sincs, mi az, ami annyira megfog Russ Nicholson művészetében, de minél többet időzöm egy-egy képe felett, annál jobban elvarázsol. Első pillantásra egyesekben talán felvetődik, hogy ilyet ő is tudna rajzolni, vázlatosnak, hányavetinek tűnhet a szokatlan arányokat és karikatúra-szerű ábrázolást előtérbe helyező stílus - Nicholson azonban maga a stílus. Fiatalkoromban, amikor még foglalkoztam rajzolással, számtalanszor kaptam magam azon, hogy A Tűzhegy varázslója, A káosz fellegvára vagy A pusztítás maszkjai illusztrációinak bizonyos rajzfogásait utánozom (a fáklyák fényének és füstjének egyedisége, az árnyékok és a térhatás apró pöttyökkel és vonásokkal való érzékeltetése akkoriban mindent vitt nálam). Nicholson rajzain nem találkozunk tökéletesen kidolgozott izmú, über-arányos szuperhősökkel, épp ellenkezőleg, nyurga, pipaszár-lábú orkok és szósz módjára valószerűtlenül fröccsenő folyadékok, részeg kovácsok által készített fegyverek és pajzsok, több rétegnyi rongyokká aszalódott ruhák integetnek le a képekről.

RUSS08.jpgMennyit el lehet szöszölni a páncéllal, az övvel, a díszítéssel - és ez a kép még a jóval egyszerűbbek közül van

A tusrajzok egyik egyedisége, hogy fekete-fehér mivoltukból fakadóan meghagyják számunkra a lehetőséget, hogy saját magunk színezzük ki fejben az alkotást. A Photoshoppal utólag felrakott fényeffektek hiányában önkéntelenül komorabb, komolyabb tónust kapnak a rajzok, még abban az esetben is, ha éppen szürreálisan komolytalan tartalmat sugároznának. Nicholson egyik titka valószínűleg ebben rejlik: bámulatosan képes a hihetően valószerű és az eltúlzott képtelenség között egyensúlyozni. A fantasy ezt korábban nem csak megengedte, egyenesen követelte. Hiába emel egy hatalmas bárdot vékonyka karjával egy alak, maga a megvalósítás, a környezetbe illesztés, a nyílegyenes élek leheletnyi gömbölyítése és eltorzítása élővé, érezhetővé teszi, ezáltal egy lépéssel közelebb hozza azt az elfogadás irányába. Manapság a legtöbb fantasy illusztráció a realizmus élő példája, olyan élethűen tárja elénk az elképzelt világok sosem volt alakjait, hogy nekünk a kényelmes befogadáson kívül más dolgunk már nincs. Megfogható, rekreálható, nyilván ez a célja: átadja a művész által elképzelt világot, a legapróbb részletekig – nem megihlet, hanem bemutat, feltár, akár egy anatómia kézikönyv.

RUSS02.jpg

Alapvetés Nicholson módra: úgy csúnya, hogy gyönyörű

Nicholson nem ennek az iskolának a tagja. Lapozgatós könyvekhez készült illusztrációinak lényege ugyan tökéletesen rímel a fenti irányzattal, vagyis fiktív dolgokat mutat meg a szemnek, ezzel levéve a „terhet” saját képzelőerőnkről, de ő ahelyett, hogy pihenőre küldené fantáziánkat, mint egy szikra, lángra lobbantja azt. Alakjai hol a végletekig groteszkek, hol csak nyomokban, így tudatosan állítva be a távolságot alany és befogadó között. A ránézésre szkeccsnek tűnő, ebéd közben szalvétára firkált unaloműző rajzocska azonban aprólékos részletességgel bomlik ki, nullára redukálva ezen mondat első felének valóságtartalmát. A realitás mezsgyéjén való egyensúlyozás innenső oldalát erősíti a használati tárgyak, a környezet Nicholson-féle torz, ám mégis határozott jelenléttel bíró értelmezése. Kábé, mint a különbség egy gyári szétdizájnolt asztal, és annak falun, saját kézzel barkácsolt változata között.

RUSS013.jpg

Minden egyes apró szeglet hasznosításra kerül - a részletgazdagság valószerűbb benyomást ad a szabadkezes formának

Goblinjai és orkjai a humanoid formán kívül másban nem emlékeztetnek emberi lényre, szörnyeteg mivoltuk a lehető leglátványosabb módon kap hangsúlyt. A lapozgatós könyvek hős-perspektívájából adódóan az ellenfelek legtöbbje torz szörny – minél rondább, visszataszítóbb, annál több jogunk van kardélre hányni. Nicholson emberalakjai azonban megtartják a szörnyekre jellemző torzságukat, persze amellett, hogy felismerhetően emberek maradnak. Esendőnek, gyarlónak ábrázolja még a királyokat is, akik a korunk szépségideáljaitól olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. Töredezett körmök és fogak, rongyos vagy rendezetlen ruházat, kócos haj, bibircsókok, ezeket egytől egyig újra felismerhetjük, bárhány képet nézzünk végig.

RUSS014.jpgOké, ez eltarthatott egy darabig, én biztos belegárgyultam volna

Az embereknél maradva mindenképpen szót kell ejteni az arcokról. Legyen akár groteszkül taszító, vagy hagyományosabb az adott kép alakjainak arca, Nicholson egyedien képes nyugtalanító érzelmeket kiváltani pusztán egy éhesen vizslató tekintettel vagy egy riadtan guvadó szempárral. Arcberendezései, szándékosan eltúlzott pofázmányai felébresztik bennünk azt a kényelmetlen érzést, hogy mégsem vagyunk olyan szépek, mint ahogy azt a média sulykolja belénk, vagy mint ahogy hinni szeretnénk; hogy ehhez hasonló emberek igenis léteznek, csak nem akarjuk észrevenni őket. És ez az érzés olyan, mint az a bizonyos pont a hátunk közepén, amit nem tudunk megvakarni.

RUSS012.jpg

Az egyik kedvenc képem A Tűzhegy varázslójából - pisisként rendesen féltem tőle, de naná, hogy folyton odalapoztam

Képeinek kidolgozottsága szinte hihetetlen határokat feszeget. A padló deszkáinak erezete kivehető, a ragyás bőr minden egyes négyzetcentiméteren árnyékot kap, a szobák zsúfoltak, és a mindennapi rendetlenség, ezáltal a lakottság érzetét keltik. Elég ránézni a Tűzhegyből arra a bizonyos könyvtárszobás képre, amin minden egyes könyvet egyenként meg lehet különböztetni, mert mindegyik más. És nem csupán néhány vonallal lettek jelezve, hanem tényleg ott vannak, hol egymás hegyén-hátán, hol félig eldőlve - és papírlapok lógnak ki a polcokról, és nyoma sincs a steril konformitásnak. Ez itt kérem a nagybetűs hangulat. (Sajnos a képről csak egy vacak minőségűt sikerült találnom, de akinek megvan a könyv, üsse fel bátran.)

RUSS07.jpg

Minden tiszteletem a művész úré, de ez a pacák vajon minden alkalommal, amikor dobnia kell egy sárgát, kénytelen átmászni az asztalon?

Vagy nézzük meg ezt a zsúfolt középkori utcás alkotását. A kép minden egyes apró részlete él, szinte lefolyik a monitorról. Nicholson zseniálisan tölti meg az üres papírt, nem túlzsúfolja, hanem értelmet ad a burjánzó részletgazdagságnak, létezést, hihetőséget – úgy, hogy közben a stílusa mellőzi a precíz, kimért realizmus jegyeit.

RUSS06.jpg

A Where"s Wally? középkori változata - a Geekz összes szerkesztőjét elrejtettük a képen

A művész úr természetesen a göcsörtök és tekergőző benyomást ébresztő alakok mellőzésére is képes. A Fabled Lands esetén visszafogottabb, de mégis felismerhetően Nicholson-stílusú kikötőt és városképet kapunk, míg a Dungeon Crawl Classics-ben egy vállalható hölgyalakot egy unikornissal. Ettől függetlenül nem az ilyenekért szeretjük Nicholsont, viszont jó tudni, hogy képes disztingválni, ha akar.

RUSS010.jpg

 Erről így elsőre meg sem mondanám, hogy Nicholson rajzolta

RUSS03.jpg

A folyondárokkal több meló lehetett, mint a lánykával - a háttérben a hegyek baromi hangulatosak

Stílusjegyei miatt a Boros-Szikszai alkotópáros jelentette valósághű ábrázolás kedvelői nagy valószínűség szerint elborzadva olvassák ezt a cikket. Jól van ez így, nem egyformák az ízlések. Ami biztos, hogy Nicholson úr egyedi színe a palettának, nélküle szürkébb lenne a világ. Fekete-fehér művészete – vigyázat, képzavar jön – káprázatos színfolt.

RUSS09.jpg

És íme, az a bizonyos sárkányos kép - na miből? Naná, hogy A Tűzhegy varázslójából!

16 komment

Címkék: fantasy paletta

A bejegyzés trackback címe:

http://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr665879903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LakatosIstván 2014.04.09. 10:17:00

Imádom a munkáit. Itt az a bizonyos rajz is megtekinthető jó minőségben: zagor.hu/?oldal=kep
Egyszer valaki megrajzolta Nicholson stílusában E/1 szemszögből azt a jelenetet, amikor a Tűzhegy varázslójában benyitsz abba a szobába, ahol a két ork iszogat, aztán lekardozod őket. A sorozat több képből áll, zseniális.

Chomy 2014.04.09. 10:19:07

"Dungeon Crawler Classics" - az valójában Dungeon Crawl Classics.

Amúgy mindenben egyetértek. :) A kortárs photoshopbűvészek elbújhatnak a Russ-féle klasszikusok árnyékában. Ezekből a képekből ordít a hangulat és az inspiráltság, nem csak pár túlméretezett kardot lóbáló, jellegtelen arcú tucatkaraktert ábrázolnak speedpaintelt háttér előtt.

Azt hozzátenném, hogy Iain McCaig KJK illusztrációi még nagyobbat ütöttek nálam, mint Nicholsoné. Az ő figurái is rettentő bizarrak, de az illusztrációi átláthatóbbak, ~életszerűbbek. (Tudom, pap és papné esete.)

Desrix 2014.04.09. 11:51:53

@Chomy: Jogos, ezt benéztem. Köszi, javítva. :)
McCaig is nagyon jó, bár nekem a későbbi munkái jobban tetszenek.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.04.09. 12:50:25

Hű meg ha. Szóval ez a fickó Russ Nicholson?! Nem is tudtam, hogy ki határozta meg gyermekkori ork/goblin/és úgy általában az egész fantasy világképemet :)

Ian McCraig KJK illusztárcióit is bevizsgáltam (ismertem a képeit, csak a nevét nem), és ő is világklasszis, főleg a borítói iszonyat jók.

A cikk meg, áhhh... "A téli szünetből való szendergést követően a tavasz első jelére harmatos bimbóként dugja elő fejét a Geekz termékeny talajából a Paletta régóta esedékes, soron következő része." Leborulok a tisztelettől.

Szóval ez egy, csak felsőfokú jelzőkkel illethető bejegyzés. Még ilyet! :)

HavasiG 2014.04.09. 14:19:04

Ezt itt kérem A Művészet!

Elmeboy 2014.04.09. 14:38:12

Alapvetés. Az első találkozásom orkokkal és goblinokkal, evör - a klasszikus fantasyben részben mindmáig ugyanazt a feelinget keresem, mint amit ezek az illusztrációk sugalltak. Amikor még azt hittem magamról, hogy tudok rajzolni, tudat alatt szerintem nagyon sokat nyúltam tőle.

Tiger Woods 2014.04.09. 16:42:04

legjobb poszt! nekem a bajnokok próbája volt meg először, így brian williams (nem ennyire egyéni, de azért elég ízléses) rajzai tetszettek meg először, de tényleg nicholson stílusa volt talán a legeredetibb.

kukilopezromero 2014.04.10. 12:48:00

a könyvekben mindig vártam, hogy mikor érek olyan szörnyhöz, ami le is van rajzolva, általában azok a durvábbak voltak, meg miután kijátszottam végignéztem a rajzokat, hogy mindegyikkel találkoztam-e, a Halállabirintus borítóját iszonyat imádtam, az nem tom kinek a műve, és annyira mega jó filmeket lehetne ezekből készíteni, mindig elképzeltem mondjuk a Vértenger kalózainak filmes verzióját, ahol 3 kalózbanda versenybe kezd, hogy kinek lesz több aranya 1 év múlva, tele szörnyekkel, kalanddal, de a labirintusos témák is jók, ahol bemennek a hősök, és mindenféle csapda van, ezek tényleg igazi fantasy klasszikusok, jó móka volt mind, hihetetlen, hogy steve jackson és ian livingstone micsoda képzelőerővel bírt, a Skorpiók Mocsarához meg kurva jó térképet rajzoltam, anélkül teljesíthetetlen volt, kb mint a Doriath C64en , ami viszont térképpel is teljesíthetetlen, tényleg kíváncsi lennék, mi az a játék amihez a legtöbb házi térkép készült, C64 játékokról voltak itt cikkek egyáltalán?

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2014.04.11. 10:04:42

Ez nem fantasy. A fantasy az, amikor nagy mellű, tökéletes testű nők, brutál izmos, szép arcú férfiak vannak a képeken. Akiket az emberek meg akarnak baszni amikor meglátják őket.

Az igazi fantasy: Google keresés muhahaha:

www.google.com/search?q=%22fantasy%22&safe=off&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=1aFHU-eGHszWsgb-kIDoCQ&ved=0CAYQ_AUoAQ&biw=1170&bih=767

LakatosIstván 2014.04.11. 11:40:07

@endike: Nem, ez a gagyi fantasy. Ráadásul épp a leggiccsesebb szarokat linkelted.

LakatosIstván 2014.04.11. 11:41:40

@LakatosIstván: Oké, közben leesett, hogy ez csak tréfa. Másnapos vagyok, elnézést érte. Ez esetben az a szomorú, hogy a legtöbb embernek tényleg ez a fantasy. Bár a legtöbb ember mindenből a fost preferálja, így megy ez.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2014.04.11. 12:35:04

@LakatosIstván: leggagyibbat linkeltem? Nézd már meg a keresőszót. XD

devDavid · http://blog.hu 2014.04.14. 00:03:59

Megláttam az 1. képet de nem tudtam honnan ismerős. Belepörgetve a posztba ismertem fel az egyik képet, majd jött a többi is. KJK, imádlak! :)

Köszönöm RUSS NICHOLSON-nak, hogy megforválta gyermekkorom egy részét!

üdv,
D.