Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Farkaséhség

2014.03.25. 10:29 Nemes András

Ravenous-1999-e1350519617552.jpgNapjainkban zombifilmet is fröccsenő vér és szakadó hús nélkül tálalnak nekünk, a vásznon ábrázolt brutalitás általában csak úgy megengedhető, ha a végtelenségig stilizálva, a valóságtól elemelve kerül bemutatásra. Kivételek csak ritkán akadnak (helló, Snowpiercer), a bevett gyakorlat szerint egymás húsát csak vérfarkasok, vámpírok, vagy mutánsok téphetik. Hátborzongatóan bizsergető érzés visszanézni 1999-re (nem is volt az annyira régen, ugye?), amikor egy mozifilm nem átallott a kannibalizmust választani témájaként, ráadásul idézőjelek nélkül, a maga iszonyatos pőreségében, tabumentes realitással ábrázolta azt. Általában a korhatáros ijesztgetés, vagy a függetlenek gyakran öncélú gore-maratonjai között választhatunk, a Farkaséhség (Ravenous) azonban a klasszikus kalandfilmek erényeit bátor kísérletező kedvvel kombinálja, olyan sötét, tűpontos képet adva az ember-állat valódi természetéről, melynek befogadása a legedzettebb nézőt is próbára teszi. Nincs posztmodern játékosság, nincs mellébeszélés, a horror itt minden értelemben egyenesen a gyomorra hat. 

1847-et írunk, dúl a Mexikói-Amerikai háború. John Boyd (Guy Pearce) egy ütközet során összeomlik: félelmében halottnak tetteti magát, önkívületbe kerül, majd társai oszladozó hullái alól félőrülten előkecmeregve egymaga elfoglalja az ellenség táborát. Felettesei tettét szívük szerint főbe lövéssel honorálnák (Boyd nyilván maga is erre az opcióra szavaz), ám a hadsereg jó hírének megőrzése érdekében inkább előléptetik, és, hogy ne legyen túlságosan szem előtt, az isten háta mögötti Fort Spencer erődbe vezénylik. A helyszín tökéletes terepnek tűnik a tétlen vegetálásra, a nyugalmat azonban hamarosan az átfagyott, a halál torkából menekülő Colquoun (Robert Carlyle) érkezése zavarja meg. Az idegen elmondása szerint egy barlangban rekedt, megtébolyodott, a kannibalizmus bűnébe esett társait hagyta hátra a túlélés reményében. Az erőd személyzete felkerekedik, hogy az esetleges túlélők nyomára bukkanjanak, a barlangban azonban olyan borzalmakkal kell szembesülniük, melyekre egyikük sem számíthatott.

A kannibalizmus a civilizáltság legvégső határa, olyan krízispont, melynek átlépése visszavonhatatlan következményeket von maga után. Nem kimagyarázható, nincs rá mentség, ha egyszer megtetted, lemoshatatlan nyomokat hagy humanitásod köntösén. Mi történik, ha túlélésed érdekében nem marad más választásod? Mit árul el rólad, ha a holnap reményében ráfanyalodsz? És mi van akkor, ha kiderül, hogy kurvára élvezed?

A Farkaséhség elsősorban feszült, impresszív akciófilm, a sodró lendületű cselekmény kibontása közben azonban a fentiekhez hasonló súlyos, húsba vágó filozófiai és morális kérdések felvetésére, majd nem éppen hízelgő, illúziómentes megválaszolásukra is marad ideje. A szituáció alapvetően gyilkos erejét kiváló dramaturgiai csavarokkal teszi teljessé, ellenállhatatlan dinamikával dolgozik nézője folyamatos meghökkentésén. Hőstípusokat látványosan nem szerepeltet (az erőd személyzetében állandóan részeg szeszkazánt, erőszakfüggő agresszort, bolond istenhívőt és indián gyógyfüvekkel kísérletező kábszeres közlegényt egyaránt találunk), ebben a világban a legtöbb, ami elvárható, hogy ember maradsz. A végletekig ragaszkodhatsz erkölcsödhöz és elveidhez, a pokoli valóság téged is beszennyez, a határ átlépése számodra sem elkerülhető. Annyiban különbözöl az emberi szörnyetegektől, hogy kizárólag a létfenntartás érdekében vétkezel, nem hagyod, hogy a hús csábítása eluralkodjon feletted. A legfélelmetesebb, legtaszítóbb vetülete a kannibalizmusnak, hogy nem vírus, nem fertőzés útján terjed: ott lappang mindannyiunkban, csak körülményeinknek köszönhető, ha nem tör felszínre. 

Ravenous234234234344534.jpgA film a teljes elembertelenedés stációit a témát megillető vérmennyiség alkalmazásával jeleníti meg, Antonia Bird rendezőnő kompromisszummentessége mind a fizikai, mind a pszichológiai terror brutalitásában megnyilvánul. A helyszínek sivár, istentől elhagyott hangulatot árasztanak, a díszletek, a színészi munka és a fényképezés egyaránt csúcsminőséget képviselnek, mégis a zenehasználat az, ami a Farkaséhséget semmi mással össze nem téveszthető, felejthetetlen gyöngyszemmé teszi. A Michael Nyman (Gattaca) és a Blur, illetve a Gorillaz zenei agyaként működő Damon Albarn által közösen komponált muzsika élettel teli, lüktető, szerves részévé válik a történéseknek, melankolikusságával és szomorú iróniájával új jelentéseket kölcsönöz a letaglózó erejű képeknek.

A tiltott gyümölcs utáni iszonyú vágy ott bujkál, ahová a lelkünket képzeljük: bennünk. Ha egyszer megízleltük, többé nem mondhatunk le róla.

Jó étvágyat.

12 komment

Címkék: horror thriller filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr935861163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.03.25. 12:40:05

Az tuti, hogy egyedi a film, bár én találtam benne humoros részeket is, amiket a cikk nem említ, szóval a véleményünk nem 100%-ban egyezik meg :).

albatrosz ezredes 2014.03.25. 14:14:01

és az a kemény hogy a rendezőnő tavaly halt meg, viszonylag fiatalon

Maya-- 2014.03.25. 21:24:13

ja. és vegetariánus volt. azt akarta, h nekünk is bajunk legyen a hússal :) nem láttam a filmet, de a zenéért meghogy egyéb mély tartalmak is lapulnak benne föltétlen időt szakítok rá. majd valamikor, most kihagyom.

endberg 2014.03.25. 21:40:27

zseniális film, és tényleg van benne humor is, de közben úgy adagolja a borzalmakat, hogy mire végzel vele, tele vagy egy csomó kínos, feszegető kérdéssel. A szereplőválasztás meg pont tökéletes, mindkét színész tipikusan azt hozza, amit a legjobban tud, meg ami miatt a legjobban szeretjük őket. Nekem egyébként folyamatosan egy kis "Lovecraft" felirat mocorgott az agyamban miközben néztem. (amúgy ezek a legjobb cthulhu filmek, amik nem direkt azok, csak van bennük annyi áthallás, meg ott van bennük a nagybetűs MADNESS, a megmagyarázatlan, megérthetetlen borzalom)

finom_rakottkrumpli 2014.03.25. 21:44:11

Imádom ezt a filmet, hatalmas és egyedi hangulata van. Itt hallottam először a vendigó szót is :)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.03.26. 00:37:38

Nagyon jól hangzik, a közeljövőben mindenképpen sort kerítek rá.

kukilopezromero 2014.03.26. 08:47:19

most jutottam el a film feléig, és elég bizarr.. viszont ahogy Jeremy Davies affektál az tök unalmas, egy csomó filmben hozta ugyanezt a kedvesen bárgyú, enyhén szellemi fogyatékos figurát, és ezzel olyan egyszerepes színész benyomását kelti, szinte örültem mikor felvágták a beleit, sőt meg is éheztem

Vendigo témában meg a Creepy Canada szellemes sorozatban hallottam egy jó sztorit, szintén Kanadában történt, egy Fort Kent nevű helyen, hogy valami elkezdte öldösni az állatállományt, és nem nagyon tudták, hogy mi lehet, időközben egy doki is érkezett a településre, aminek a helyiek nagyon megörültek, míg ki nem tört egy járvány, de a dokinak nem volt túl sok gyógyszere és eszköze, hogy mindenkit elláthasson, így ellenségesen fordultak felé, a doktor felesége is megbetegedett majd meghalt,a történet szerint a települést kerülgető vendigo ekkor költözött a doktorba, akit hatalmas lelki trauma ért és képtelen volt ellenállni a gonosz szellemnek, az éjszaka közepén háztól-házig járt, azzal az ürüggyel, hogy meglátogassa a betegeket, de akivel találkozott azt módszeresen lemészárolta, 24 holtestet hagyott hátra, és van amelyikből evett is, az ő testét sosem találták meg, távollétében ítélték halálra, na ez volt a kedves történetem a vendigóról :)))

kukilopezromero 2014.03.26. 09:04:36

ja meg most jut eszembe, régen szerettem a Madventures nevű finn sorozatot is, amiben 2 jó barát utazgat szerte a világban hátizsákkal és mindenfélét hülyülnek, pl az adott ország, régió leggusztustalanabb ételeit is kipróbálják, és a sorozatban azért többször viccesen utalást tesznek arra, hogy milyen lenne embert enni, és mi az ami legálisan fogyasztható az emberi testből ??? hát a méhlepény, amit szülés után kivesznek a nőkből, és ez a 2 állat az egyik részben szépen megsüti a méhlepényt, majd megvacsorázzák, kicsit megfekszi a gyomruk , de egész jól el vannak vele, azóta nem tudom hova sikerült fejleszteni a kannibalizmusukat kamerán kívül, retteghetnek a magányos finn nénik, meg egyáltalán ezt hogy adta le a finn tv?:)))

endberg 2014.03.28. 19:46:14

van egy nagyon jó kis vendigo a King féle Kedvencek Temetőjében (a könyvben). Ha jól rémlik (rémli, éérted), akkor az volt a legütősebb rész az egész könyvben, amikor a főszereplő majdnem meglátja a vendigot...igazi para.

endberg 2014.03.28. 19:53:14

@kukilopezromero: nem abban volt az is, amikor az oroszok piócákkal kezelték őket, és a végén megsütötték és megették egymás vérrel teli piócáját?

kukilopezromero 2014.04.01. 17:36:13

@endberg: de igen, az egyik részben :)