Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

KOCSMAPULT: Facsarható-e még tovább az exploitation?

2014.03.06. 10:00 virtualdog

django.jpegKult a pult alól

Van valami mélységesen elkeserítő abban, hogy a hatvanas-hetvenes évek európai és ázsiai kultikus műfaji klasszikusaira manapság a kutya sem kíváncsi - mármint egészen addig, amíg Hollywood elő nem ássa őket egy fejés erejéig, azaz ki nem hozzák odaát DVD-n Quentin Tarantino ajánlásával, vagy az említett fékezhetetlen, ámbátor (pozitív és negatív értelemben is) gyermeki rajongású rendező nem csinál belőle egy paródiába hajló pastiche-filmet. Mi pedig Európában jó áron visszavásároljuk tőlük kirakósdarabkánként saját filmtörténelmünket - mondhatnánk némi cinizmussal (és egy kicsit nagy mellénnyel).

Ilyenkor a tisztalelkű filmgeek bizony komoly dilemmába kerül afölött lamentálván, hogy kezdjen-e kínos, hipster-szagú panaszkodásba arról, hogy ő már akkor szerette a spagettiwesterneket, a szamurájfilmeket, a nácis kalandfilmeket vagy éppen a kreatív gusztustalanságukkal egymásra licitáló olasz horrorfilmeket, amikor még nem volt hivatalosan is menő, avagy legyen-e inkább hálás, amiért így legalább kevésbé süllyednek a feledés homályába eme csiszolatlan gyémántok. (Arról már nem is beszélve, hogy mennyire jogos kulturális kizsákmányolásról beszélni olyan művek kapcsán, amelyek eleve az akkori kor szellemében, azaz a friss amerikai divatot pofátlanul másolva születtek meg, legyen szó a proto-slasherek művészi hajlamokkal terhelt giallo-utódairól, vagy éppen a klasszikus krimi-trió - Bullit, Piszkos Harry, A francia kapcsolat - nyomán kisarjadó olasz rendőrfilmekről).

Disclaimer: esztéták nagyon érdekes eszmefuttatásokat írnak a "trash", "exploitation", "B-film" és más szomszédos fogalmakról, ezek a finom különbségtételeket azonban itt nem használtam. Továbbá hajlamos vagyok összemosni nagy költségvetésű tömegfilmeket igényes műfaji filmekkel és félig viccből leforgatott trashfilmekkel, mert mai befogadóként szíve joga a nézőnek nem annak tudatában és tükrében élvezni egy filmet, hogy elismert mű vagy sem, híres-e a rendezője, annak idején soknak számított-e a költségvetése stb., hanem pusztán csak élvezni.

Nem állítom, hogy tudom a helyes választ a felvetett filmes trash-újrahasznosítás helyes megítélésének kérdésére, annyi azonban bizonyos, hogy az említett szerelmetes korszak varázsát, amikor fiatal rendezők nácikat (Indiana Jones), rosszindulatú tengeri szörnyeket (Cápa) vagy mesei sci-fi elemeket (Star Wars) olyan igényes filmekbe és főként olyan lelkesen pakoltak bele, hogy lépten-nyomon szubzsánereket teremtettek, ma már senki nemigen tudja újraalkotni. Pontosabban, ideát nem is nagyon próbálják, az USA-ban pedig nem tudják, mert a közönségnek mindent kamaszosan kontrasztosra, túlzóra kell fogalmazni, a gonosz fatálisan, feloldozhatatlanul gonosz, a jó pedig akkor is jó, ha gonosz, a morális dilemmák feloldódnak, a történetek szépen véget érnek, mintha nem lenne elég szürke festék hozzá, hogy az átmenetek, a cinikus igazságok, az élet sunyi kis kompromisszumai és kisstílű titkai, azaz az elköhécselt fingások és alkalmatlan pillanatban jelentkező merevedések is a vászonra kerüljenek. (Ez is Új-Hollywood egyik árulása, mert ők, annak idején, egy-két szűkös évtizedig képesek voltak erre, de a közönség kinevelésénél megtérülőbb volt inkább elkurvulni, és ezért ma már laza is csak görcsösen tud mindenki lenni.)

Persze, túlzok és egyszerűsítek, ez már az ötödik-sör-után-vitázni lelkiállapotom, de egyszerűen utálom, hogy mostanában minden menő blog és hírportál állandóan a “geekek korszakáról” meg a “geekek felemelkedéséről” ír. Szerintem ugyanis egyáltalán nem annyival frankóbb ma geeknek lenni, mint egy vagy két évtizeddel ezelőtt, és ezt nem azért mondom, mert hiányolom a belső körös ízét a dolognak, a szubkulturális jelleget, a klubozást meg az összekacsintásokat, hanem azért, mert a mennyiségi túlzások mellett egyre inkább eltűnik az, ami miatt valóban jó volt ez az egész. Mert a nagyi főztjének ízét nem lehet nagyüzemben, három kontinenst ellátó gyárban előállítani - de a százezer nagyi korszaka helyett most pont a General McNagyi King Holding mammutcég korszaka köszöntött be, és a spenót ugyan már fos ízű, de legalább baromi sok van belőle, és muszáj örülni neki, mert “hiszen te régen is szeretted a spenótot, nesze itt van kétszáz liter naponta, most akkor tömjed és fizess”.

Nem akarok Batman VS Godzillát, IMAX-os Raptorjézust, a vikingek a zombirobotok ellen filmet  - pedig milyen vicces és kreatív lenne, tudom! tudom! - nincs szükség új Vissza a jövőbe-mozira digitálisan fiatalított Michael J. Foxszal akkor sem, ha technikailag lehetséges, nem kell nyolc mozifilmes adaptáció Tolkien egy frissen felfedezett lábjegyzetéből, sőt nem akarok folytatást még a Fireflynak sem, meg Cowboy Bebop film sem kell Keanu Reevesszel, és Yoda fiatalkori kalandját sem akarom játszani okoskarórán (pedig akkoriban még nem okoskodott, hanem fülpillán pörgött meg csapkodott a fénykarddal, ahogy az díszjedihez illik). Nem akarok mást, csak hogy az álomgyár-kártyavár újra bedőljön, és jöjjön most el pár évtizedre az írók, a rendezők, a kreatív alkotóművészek új generációjának kora, legyen lehetősége új történeteknek sarjadni a romokon, és a nézőknek némi ideje megtanulni - nézni. Az erőszak fájjon, a szex legyen erotikus, hogy a pornó újra pornográf lehessen, és ne gusztustalan, teljesítménykényszertől gúzsba kötött élsport, a fantáziát ne pixelben mérjék - és én máris kész leszek szemet hunyni az amatőrszínészek, az olcsó megoldások, a kisebb szakmai hibák felett.

Neo-exploitation: van új szemét a Nap alatt?

Egy szellemes megfigyelés szerint a történelmi korszakok, kultúrák fejlettségének jó fokmérője az emberek és az ürülékük távolsága (a ház mögé szarástól az egyiptomi, kapacitásuk elérésekor befalazott illemhely-szobákon és a középkorban az utcán folyó fekálián át a vízöblítéses vécéig). Nos, talán ehhez hasonlóan a szeméttermelés is a fejlődés egy fokmérője, legalábbis úgy tűnik, a kapitalizmus legfejlettebb, legmagasabb bástyái durván köröket vernek a fejlődő országokra, illetve a pár évtizedes eredményekre. Pont filmszemét-termelésben maradjunk alul?...

A neo-exploitation, ha kreativitásban nem is, legalább stiláris mértéktelenségével próbál újat hozni, ily módon megragadni igyekszik a gyaloglás közben is buzgón Tartalmat Fogyasztó, városi kutyaszar-aknákon kívül a villogó-felugró ablakokat is kerülgető derék polgárok figyelmét (akik ugyan két óráig nem bírnak egyetlen mozifilmre koncentrálni, de közben a három másik helyszínen zajló buliról szóló tudósításokat szinkronban húzzák magukra, egyúttal saját pillanatnyi lelkiállapotukról is naprakész tudósítást nyújtva a spanoknak - ez az újfajta hangalámondás bizony egyre gyakoribb multiplex-élmény).

Márpedig aminél fogva a legkönnyebb és legbiztosabb megragadni és megvezetni a modern embert, az továbbra is (és egyre inkább) táplálékának, azaz az információnak a begyűjtésére szolgáló legfontosabb szerve - a szem. Évtizedekkel ezelőtt még ráérős, intelligens krimit volt érdemes forgatni a megfigyelés és megmutatás anatómiájáról (Kamerales és Hátsó ablak), a VHS-korszak már sötétebb energiákat szabadított el (Videodrome), az internet pedig még explicitebb követőket hozott: a lábnyomok egészen a Fűrész szériáig és az elmúlt évek európai művész-kínzáspornó filmjeiig (A betolakodó, MártírokEgy szerb film) vagy a Black Mirror visszafogottabb média-kritikájáig vezetnek, melyek aligha jöttek volna létre a net sötét bugyraiban csereberélt, az ingyenes terjesztéstől eltekintve snuffnak is beillő, valódi sokk-videókig (iraki lefejezés, orosz csavarhúzós-kalapácsos gyilkosságok és társaik).

A japán neo-exploitation például gyakorlatilag semmi jelentős tematikai újdonságot nem tudott felmutatni a '90-es évek remekművei óta (Tetsuo, Ichi the Killer stb), csupán az elembertelenedő életmódot illusztráló, az egekbe emelkedő ingerküszöböt megugorni próbáló képek bizarr, agresszív támadásának fokozásával kivívott tizenöt percnyi hírnevet váltja aprópénzre (ugyanis mindig a legutóbbi az “eddigi legdurvább”). E filmek temérdek szexuális fétise, a történelmi motívumok (a szamurájfilmek ismerős kelléktára) exploitív beemelése és ilyen módon a bőkezűen mért popkult szószért hálás közönség kiszolgálása pedig mind a '70-es években bejáratott fogás (women-in-prison filmek, pinku eiga-filmek stb).

Ma a gyors és erős képek működnek, amelyek a harctéri fegyverek automatizáltságával és agressziójával állnak maguknak talált céljukra, és nem tágítanak, valamint a falatonként kínált youtube-videók (technikai profizmusban nagyon komoly amatőr rövidfilmes csatornák léteznek már - láttam múltkor egy, a Half-Life 2 gravity gunjával lebegtetett tárgyakkal és szereplőkkel teli kreatív gegfilmecskét, hát én az ilyen igényes gamer-kényeztetést tudnám nézni 15 percnél jóval hosszabb ideig is...).

Ez tehát a “hogyan”, a “mit” pedig jóval egyszerűbb: bármit ki lehet használni, ami brand, és ami nem az, azt brandesíteni kell, azonnal. Nem kellenek felesleges, mert elhagyható körülmények, jellemvonások, apró nüanszok. A szereplők ruházata legyen könnyen fröccsönthető, hajstílusa azonnal felismerhető, barátai és társai politikailag korrekt sztereotípiák alig álcázott variációi. Segít, ha a cselekmény is egyszerű sémákra bontható, mert nem fárasztja el a gyanútlan nézőt: látványos CGI harcjelenetből legalább egy trailernyi kell, ezeket pedig instant dialógusokkal és utazás-szekvenciákkal kell összekötni - csakúgy, mint egy átlagos akció-platformer vagy FPS játékban.

sharknado.jpgEnnek megfelelően vígan burjánzik a közeljövőben elkerülhetetlenül bekövetkező kulturális szingularitási pontjukat előjelző művek két csoportja is: a videojáték-grafikájú filmek (a Transformers 3. egy akciójelenetét konkrétan konzoldemónak néztem egy Media Marktban, amíg Shia LaBeouf fejét nem mutatták egy pillanatra - és azután is - pedig még csak azt sem mondhatom el magamról, hogy “kihagytam egypár évtizedet a videojátékokból az egyetem óta...”), illetve a filmszerű videojátékok (lásd a pazar látványvilágú és nevetségesen kevés valódi választási lehetőséget kínáló Call of Duty-szériát, továbbá a hangsúlyt a történetmesélésre helyező, gyakorlatilag interaktív filmnek titulálható, témájukban is übergeek Telltale Games szériákat (Jurassic Park, The Walking Dead, Fables: The Wolf Among Us) vagy épp David Cage játékait). A fúziót lehetetlen megakadályozni, ha egyszer egy olyan elcsépelt cselekmény-darabokra redukált, hihető és eredeti mese-vázra igényt egyáltalán nem tartó mű sem okoz komolyabb felzúdulást, ami neonízű rágógumi-látványvilágában és primer ösztönökkel gyurmázó kommunikációs eszközeiben leginkább egy játéktermi demóra hasonlít (Sucker Punch) - sőt gyanútlan geekek veszik védelmükbe: “hiszen csak szórakoztatni akart”. A Sharknado pedig nem is próbálja tagadni, hogy itt semmilyen igény nem lesz figyelembe véve, hiszen a tagline: "Enough said".

Talán maradi vagyok, talán öregszem - de azzal igazán nem lehet megvádolni, hogy gyerekkori emlékeim és a nosztalgia húz vissza. Én annak a generációnak a tagja vagyok, amelyik az internettel nőtt fel, valahogy mégis a '70-es évek exploitationjének adom meg magam szívesebben, nem a mai, szégyentelenül nyomulós porszívóügynök-filmeknek.

De hát kinek a géppuskás pap, kinek a szexuálisan túlfűtött papné, ugyebár…

54 komment

Címkék: exploitation kocsmapult

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr905794714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Máté B Pongrácz · http://kulton.hu 2014.03.06. 10:33:04

Én is szomorúnak tartom, hogy a nagyközönség számára sok klasszikus európai műfaj, b film a feledés homályába vész. Pedig ezek is ugyanannyira a kulturális örökségünk része mint egy Oscar díjas mestermű vagy egy látványos tömegfilm.

Jó magam is a 90-es évek szülöttje vagyok még is a régebbi b-filmek/explotaion (most is például egy 60-as évekbeli főleg olasz swor and sandal filmekről írogatok szabadidőmben) művek jobban érdekelnek mint a mai sablon blockbusterek (tisztelet a kivételnek, mert azért bőven van jó is a kategóriában) mert nem csak a pénzre, a látványorgiára mennek rá. Hanem van egy bájuk, hangulatuk és sok esetben kreatívabbak mint a mai Hollywood. A Sharknado-t azért nem keverném ide, mert az (és társai) legalább nem csapják be az embert, ha leülsz elé tudhatod, hogy mit kapsz. Felválaltan szar filmek és azért nem sok vizet zavarnak.

Korunk meg annyiból nevezhető, a "geekek ", hogy manapság geeknek lenni már majdnem menő. Sokkal több geek van mint régen, és sokkal könnyebb azzá válni. Ha megnézed az új marvel filmeket meg felveszel egy superman pólót (igaz fongod sincs, hogy az nem marvel) már geeknek tartod magad és rosszabb helyen mások is.

Máté B Pongrácz · http://kulton.hu 2014.03.06. 10:35:45

Nekem a legnagyobb bajom a mostani filmgyártással, hogy csak franchiseban, brandben mernek gondolkodni. Nagyon ritkán törekednek az eredetiségre.

Szóval, ha jönne bátor filmkészítők egy új generációja és bekövetkezne egy Új-új Hollywood korszaka, koránt sem lennék ellene.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2014.03.06. 10:39:57

@Máté B Pongrácz: Ez igaz, csak manapság a pénz az első. Ezért nem mernek eredetit húzni, mert bukás lesz.

Dredd, Tűzgyűrű, Felhőatlasz, stb....

Szemléletváltás kell, mert nem jó, ami most van.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.06. 10:47:41

@Máté B Pongrácz: szóval van egy csomó divatgeek. :D

és tényleg, ez nem biztos, hogy rossz, de, hogy kitermel nem kevés divat meglovagoló dolgot az tuti.

Tolják az eddigi "alacsony" eladásokat hozó filmeket, sorozatokat, képregényeket bármit, csak mert most divat most lehet 400%-os hasznot realizálni az eddigi 120-130% helyett.

(a számok csak amolyan érzékeltetősök nem valósak, tudom, remélem ti is tudjátok)

szkristof92 2014.03.06. 12:58:11

Ahogyan felettem is mondták, szemléletváltás kell, mert a stúdiók manapság egyszerűen betegesen félnek az anyagi bukástól és csak brandben, franchiseban tudnak gondolkodni és ez még az olyan eredetibb filmeknek elkészítési lehetőségének is alávág, amikhez nem feltétlenül kéne 150-200 millió.

Tolve 2014.03.06. 14:39:56

Én és egy jó cimborám pl. nekiálltunk 60-as, 70-es évekbeli, itthon nagyjából soha be sem mutatott, ki nem adott stb. filmeket fordítani, francia bűnfilmet Lino Venturával, Mireille Darc-kal, olasz kémparódiát Vittorio Gassmann-nal, olasz "Mechanikus narancs"-előzményt Morricone zenéjével, ilyesmikre kell gondolni. Egy nagyobb köteg kész fordítást terveink szerint nagyjából egyszerre hozunk majd valamilyen formában nyilvánosságra (nyilvánosság alatt itt az amúgy is a téma iránt érdeklődést mutató "szubkultúra" internetes előfordulási helyeinek némelyike értendő).
Tegye fel a kezét, aki szerint kárt okoz az efféle "műhelymunka" - mely természetesen nem egyedi jelenség (becsülöm, aki erre szánja az idejét, bár nekem is több lenne rá), de nálunk csak pár tucat emberhez jut el jó esetben ezek végterméke.
Megmarad már ez "undorground" jelenségnek, a ValóVilág generáció korában ezen igazán nem csodálkozom, az én "devianciám", hogy egy francia krimi, egy olasz zsarufilm jobban szórakoztat - amnapság, mikor a bármennyire is igényes zsánerfilmezés kvázi megdöglött.
Elnézést az idézőjelek túladagolásáért. :)

ghavin 2014.03.06. 14:48:16

"Persze, túlzok és egyszerűsítek, ez már az ötödik-sör-után-vitázni lelkiállapotom, de egyszerűen utálom, hogy mostanában minden menő blog és hírportál állandóan a “geekek korszakáról” meg a “geekek felemelkedéséről” ír. "

Szerintem te eredendően a geek chic-et kifogásolod, amit a hipsterként aposztrofált réteg tett magáévá azáltal, hogy zömében nulla autenticitással kizsákmányolt egy addig trendinek semmi esetre sem nevezhető, perifériális szubkultúrát. A geek így underground szintre lépett, a szórakoztatóipar törvényszerűen felfedezte magának, s már mainstream-et csinált belőle.

A Sturgeon törvény továbbra is érvényesül: a "geek" filmek, könyvek, képregények, videojátékok, zenék, tévéműsorok és cikkek (stb.) 90%-a továbbra is ugyanolyan szar, mint azelőtt volt, csak a kibocsátásuk üteme nőtt, illetve tovább gyarapodott a kategóriák köre. Sokkal nagyobb problémának tartom, hogy rengeteg hiteltelen és néha tisztességtelen szándékú alak tolakodott be a hobbijaimba, amivel szemben az egyetlen általános érvem az, hogy garantáltan bosszantóbbá teszik azokat, nem csak nekem, de mindenki számára. De kik is felelősek ezért? A kényszeres önigazolási kényszerben szenvedő művészlelkektől kezdve, a szélsőjobbos konteo-őrülteken át, a social justice warrior-okig bezárólag mindenkire, aki nem a hobbi szeretetéért ássa bele magát a szubkultúrába, hanem mert geek-nek lenni most épp divatos, így remek platformot látnak benne ahhoz, hogy minél szélesebb közönségnek vetíthessék a faszságaikat ahelyett, hogy szórakoznának.

szoni_ 2014.03.06. 14:48:34

tisztalelkű filmgeek...jó, hát mindenki annak érzi magát, ahogy mindenkinek lesz olyan filmje, amit húde nagyon szapulni fog, vagy valamiért imádni annak ellenére, h hibái vannak vagy sablonfilm, vagy h a többség (ha egyáltalán az, de ha igen, akkor mi van?) az ellenkező véleményen van...
nem tudom, sztem régebben (70-es évek?) is úgy lehetett, h jóval több tömegfilm volt (azon belül a nagyon jótól egészen a szarig v. a közepesig, kit mi idegesít jobban) és jóval kevesebb egyéni stílusú, szerzői, eredeti, sajátságos, akárhogy nevezzük film. mindig a különlegesből van kevés, ettől különleges:)
azért 'az elköhécselt fingások és ...' résznél igazán meghatódtam:DD

ghavin 2014.03.06. 14:51:28

@Ghavin: "kényszeres önigazolási kényszerben "

Igen kényszeresek avagy kuss, én így szoktam leszállni.

Happy Zoidberg 2014.03.06. 15:02:29

A B-film, azért még nem merült teljesen feledésbe. Azért van itt egy Stephen Sommers meg egy David Twohy nevű csákó, akik értenek hozzá.

szoni_ 2014.03.06. 15:13:50

persze hogy nem, ma már az A az új B :P

Brushy 2014.03.06. 16:09:16

@Ghavin: +1, tökéletesen leírtad.

+ "Régen minden jobb volt" elitista hozzáállás. Mainstream lett geeknek lenni. Elismerésre vágytunk? Igen. Most akkor együk is meg, amit kifőznek nekünk, lásd mit csinál az "álomgyár". Egyébként meg egy idő után úgy is lefut majd, visszamegy szépen undergroundba, mert az izgalmas dolgok úgy is ott történnek, k*rvára felesleges azon nyavalyogni, hogy "jajj, tönkreteszik a kedvenc érdeklődési körömet". A f*szt, ez csak szimplán whine with cheese.

virtualdog 2014.03.06. 16:26:49

@Brushy: Lófaszt vágytunk elismerésre. Jó filmekre vágytunk. Az nem kesereg, aki nem sajnálja, hogy hová tart a filmgyártás, vagy aki megeszi ezt is, mindenki másnak szíve joga megállni néha és megbeszélni a közös fájdalmat (bár nem vagyok rinyáláspárti, és én is inkább a közös örömöt beszélem meg, mint a negatívumokat - ezen a blogon is több a pozitív ajánlás, mint a kesergés és szidalmazás).

Nem az "elitség" hiányzik, főleg hogy soha sem voltam semmilyen elit tagja. (Akiktől én az első eurokult tippjeimet kaptam, és VHS-en cserélgették-másolták a filmeket meg piacra jártak a vasfüggöny mögötti világban nyugati filmekhez jutni - na akkor talán még volt értelme "underground"-ról beszélni.) Az én történetem sokkal egyszerűbb:
- Szar filmeken nőttem fel. Na jó, egy részük (5-10%) jól volt szar, de a többi rosszul.
- Tizenvalahány évesen rájöttem, hogy kurva sok jó műfaji film készült már, csak senki soha nem fog szólni (a környezetemben), hogy mik között keresgéljek.
- Ez idáig még semmi különös, és tisztában vagyok vele, hogy a "régen mennyi jó film készült" érv hatalmas buktatója, hogy a "régen" évtizedeket és kontinenseket ölel fel, és nem igazságos a jelenben egy-egy évi, ráadásul a múlt egyes korszakainál mennyiségileg még aránytalanabbul USA-súlyozású termésével összehasonlítani.
- Csakhogy - és (SPOILER!!!) erről szól tulajdonképpen a cikk - a bajom az, hogy ezen történelmi, kulturális együttállások, tabuk lehullása és még 100 másik ok miatt ÁLDOTT korszako(ka)t ma, a kibaszottul szégyentelenül üzleties korszakban (nem, régen nem volt ez ennyire durva, még ha akkor is megszámolták néha a pénzt, és a közönség elvárásai sem lettek még ennyire manipulatív, belterjes módon a kínálathoz nevelve) utólag feldolgozzák, felhigítják, meggyalázzák és eladják.

Hülye analógia következik: ez nem az az eset, amikor szarabb ízű a paradicsom ma, mint ahogy gyermekkorodból emlékszel. Ez az, amikor visszamennek időgéppel a múltadba, elveszik a síró kiskrampótól, aki voltál, a paradicsomot a kezéből, visszajönnek, felnyomják műanyaggal és cukorral, bacon-be csomagolják (OMG bacon! baconnal minden jobb!!!) és eladják újra. És annyira kelendő, hogy emiatt bezár az utolsó normális zöldséges is a közeledben.

Rusznyák Csaba 2014.03.06. 17:41:07

"Elitista"?? A geekség???? Muhahahaha, bazmeg:)

Brushy 2014.03.06. 17:47:02

@Borbíró Andris: Tényleg hülye az analógia. Hányszor, de hányszor olvastam, hallottam már ezt kicsit másképpen. "Jajj, szétbasszák a kedvenc sorozatomat, kedvenc márkámat, kedvenc zenei stílusomat, kedvenc játékaimat, stb." Szerintem nincsen igazad, mert egy dolgot nem kérdeztél meg magadtól.

Az, hogy most a te kedvenc XY dolgodat " utólag feldolgozzák, felhigítják, meggyalázzák és eladják" az még is miben változtatja meg az emlékeidet, a személyiségedet (mert ugye ezek is formáltak kisebb, nagyobb mértékig), a régi művek értékét, mondanivalóját, meg úgy általában a te és mások műélvezeti képességét? Szerintem semmiben.

Lásd Star Wars. Az lett belőle, ami. Az új trilógia, ami bár legyen az kánon, legyen az sajnos már megkerülhetetlen része a sorozatnak semmit, de semmit nem fog tudni elvenni abból az élményből, amikor először láttad az első (4.) részt német szinkronnal, hangalámondással, ugráló hanggal, szemcsés képpel, VHS-en. És semmit sem fog elvenni abból a szeretetből, imádatból, rajongásból, amit a régi trilógia után érzel. Semmit sem fog a régi trilógia értékein csorbítani, semmit sem fog annak műélvezeti értékéből elvenni. Az marad örök és sérthetetlen.

Ahogyan a kedvenc filmjeink, szubkultúráink, zenéink, játékaink, "amik régen sokkalta jobbak voltak" sem vesztenek semmit sem értékükből, hiába jönnek a pénzéhes stúdiók és basszák szét őket úgy ahogy vannak.

Nincs itt szó időutazásról, amiben szétbaszták a kedvenc paradicsomodat már a kezdetek kezdetén. Csak neked és sokan másoknak is zsigeri fájdalmat okoz, ami most történik, mert ugye a legtöbbünknek alapvetően meghatározták fiatalkorban a további fejlődésünket a filmek, könyvek, játékok. Pedig ez természetes velejárója a dolgoknak, ami kezd népszerű lenni, arra előbb utóbb lecsap egy nagy kiadó és mehet a tömegtermelés. Aztán megy vissza minden az undergroundba.

Én örülök, hogy sok film, zene, képregény, franchise népszerű lett és rebootolnak, remakelnek, mert így ha 1000 emberből 1 kicsit jobban beleássa magát és megtalálja magának az eredeti műveket, régebbi művészek munkáit, akkor azzal csak gazdagodik a kultúra. A többi meg nem számít, a fake rajongók tűnnek el a leggyorsabban, a maradék meg max fizet a folytatás mozijegyéért, oszt ennyi.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.03.06. 18:30:21

"Lásd Star Wars. Az lett belőle, ami. Az új trilógia, ami bár legyen az kánon, legyen az sajnos már megkerülhetetlen része a sorozatnak semmit, de semmit nem fog tudni elvenni abból az élményből, amikor először láttad az első (4.) részt német szinkronnal, hangalámondással, ugráló hanggal, szemcsés képpel, VHS-en. És semmit sem fog elvenni abból a szeretetből, imádatból, rajongásból, amit a régi trilógia után érzel. Semmit sem fog a régi trilógia értékein csorbítani, semmit sem fog annak műélvezeti értékéből elvenni. Az marad örök és sérthetetlen."

Ezt jómagam is így vallom.

A baj csak az, hogy a maradék 999 ember nem ássa bele magát jobban és ha az új szar lesz, azzal azonosítja a nevet. A régit vagy nem is ismeri, vagy csak tud a létezéséről, de nem látja. Így, ha szóba kerül a téma az a véelménye, hogy az egy szar. Annak ellenére, hogy lehet, hogy több évtizedes múltja van a dolognak.

Sajnos ilyen emberből pedig több van mint aki kicsit is utána nézz.

Maya-- 2014.03.06. 18:50:42

ajj na, mindenkinek joga van álmodozni..meg az a "mi van" és "mit szeretnék" tök normális. ha 3 órával hamarabb olvasom a cikket, talán beírom, hogy lehetséges még az oviban találunk kreatív kis társaságot. de már ezt sem írhatom, mert az előbb az unokatesóm 3 éves gyermeke, kivett a kezemből, "egy hosszú piros pénzt" (így mondta) mert a "kék az rosszabb". honnan tudja, bazmeg? :O azt mondják senki, de senki nem tanította rá. mi van? :D..ja, és nem adta vissza a hosszú pirossat. a kéket azt igen. :)

RoFä 2014.03.06. 19:45:46

Ami ma van, az
nem elég kedves
nem elég fésületlen
nem elég szertelen
nem elég furcsa
nem elég naiv
nem látszik rajta, hogy szerették elkészíteni.

Kivételek vannak persze. Most valamiért a Looper jutott eszembe.
Wicker Man - szomszédos cikk - szintű megismételhetetlen bravúrt nem látok. Megöregedtem? Nem nézek elég filmet? Nem érdekel.

RoFä 2014.03.06. 19:51:28

Vicces, a cikk felét olvastam el az előző komment előtt, és mégis írnom kellett.

Aztán befejeztem. És javaslom hogy kapjon permalinket a főoldalon, mint ars poetica. Ha a szerkesztőség egy része nem ért vele egyet, akkor is - lelkiismeretként.

Deepblue Noir (törölt) 2014.03.06. 20:12:40

@The Man Who Laughs:

(
persze az új trilógia gyengébb, de attól még nem baj, ha az emberek csak egy része ássa bele magát a régibe, a világ változik
számos film van, legalább olyan jók és bizonyos szempontból értékesebbek, mint ezek az itt említett alkotások, azokat éppannyira elfeledték, vagy éppen újrafelhasználják, szánalmas módon.
számos kétes értékű filmet hypeolnak, díjaznak a maiak közül, színvonalasabbakat pedig agyonhallgatnak vagy lehúznak, ez már nagyobb baj.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2014.03.06. 21:12:30

Ez a "geeknek lenni menő" dolog sztem illúzió, pontosabban a fent taglalt alantas üzleti szándék megnyilvánulása. Nézzünk szét ismeretségi körünkben vagy ha nagyon bátrak vagyunk, a tükörben: társadalmi, anyagi, magánéleti vagy akármilyen szempontból jobb lett bárkinek attól, hogy tudja, milyen kirgiz zombifilmeket csináltak 1977-ben, vagy képzelt szörnyeket öl kockagurigatással vagy a képernyőn? (Egyetlen kivételt tán az informatikus gyíkok jelentenek, akik a rajongás közben pénzkeresésre is használható skillt szedtek össze.) Frászt, igényeinek mainstream "kiszolgálásakor" az átlag gyík max. azt látja, hogy amit kap, annak köze nincs ábrándjaihoz, a kirgiz zombifilmek titkai ezen a marginális (igen, a lényeget tekintve még mindig) és elidegenedett szubkulton kívül pedig aligha kápráztatnak el bárkit.

Maya-- 2014.03.06. 21:14:48

@RoFä: nem hiszem, h nem szeretik elkészíteni. csak már sok a certifikátos filmes és automatikusan több az okoskodás..

Chavez 2014.03.06. 23:57:42

Oké, most van egy aktuális hülye trend, de ilyen volt mindig is. Az a két-háromszáz spaghetti-western/policseszkó/giallo is egy szűk évtized alatt született meg, aztán egy tizedük ami jó, még kevesebb az, ami legendás és most etalonként van emlegetve. Mindig is volt valami hülye divathullám filmben, zenében, ami önmagát csépelte el, és ami megpróbált a régiekhez visszanyúlni, azokat megidézni. Csak akkoriban a "geekeknek" nem volt globális felülete ahhoz, hogy elsírják a bánatukat, hanem a falat verték ököllel, vagy mittudomén.

virtualdog 2014.03.07. 09:31:00

@RoFä: Köszi! Az "Ami ma van" kezdetű versed pedig nagyon tetszett! Csak ennyit kellett volna a cikkbe írnom, ha nekem is eszembe jut. :D Egész jó volt a Looper, csak egyszerűen nem merték a szellemiségnek megfelelően (cinikusan, mocskosan) befejezni.

@Chavez: De még a legszarabb giallo, amit eddig láttam, még az is jobb, mint ma (a pár évente egy-két kivételtől eltekintve) az év legjobb horrorjai...

virtualdog 2014.03.07. 09:34:49

Ja, és aki csak a panaszkodást meg a múltba visszavágyódást látja a cikkben (ami tényleg veszélyes, Woody Allen szerintem jól megfogta ezt az Éjfélkor Párizsban című filmjében), annak írok egyet arról, hogy milyen fasza, hogy ma sokkal egyszerűbb hozzáférni egy filmkészítéshez elegendő technikához, mint régen, azaz a szerzőiség is könnyebben teljesül, és a férfizsánerekhez (krimi, horror, sci-fi) szükséges technológia is elérhetőbb (pl. szoftveres filmtrükkök). És a cikk fele Cory McAbee-ről fog szólni. :D

Rusznyák Csaba 2014.03.07. 13:14:06

@Brushy: Két dolgot nem veszel figyelembe.
1. Az igaz, hogy a régi kedvencek attól ugyanúgy kedvencek maradnak, hogy x számú szar remake-et/folytatást/akármit szülnek hozzá, viszont pl. egy új Birodalom visszavág helyett lett egy Klónok támadása, egy új Star Trek helyett lett egy random űrakciófilm és így tovább. Nem gondolhatod komolyan, hogy fontosabb, hogy ezer emberből egy rábukkanjon a mai tömegtermelés "eredetijeire", mint az, hogy ma is eredeti cuccok készüljenek.
2. És ne mondd, hogy ez egy "és-és" szituáció, mert a legnagyobb holllywoodi stúdiónak ugyanúgy megvan a kapacitásbeli határa, mint a legkisebb független produkciós cégnek, vagyis minden tömeggyártott szar elveszi a lehetőséget valami más elől.

Maya-- 2014.03.07. 15:21:06

@Rusznyák Csaba: nem tartotta fontosabbnak, csak azt mondta, hogy örül neki. saját tapasztalatom alapján ezzel egyetértek. tehát nem fontosabb mintha eredeti cuccok készülnének, de igenis valahol értékes ez az aspektusa is a dolognak. jó, nektek nem fontos mert már láttátok :)

Brushy 2014.03.07. 15:43:07

@Rusznyák Csaba: 1. Születnek ma is eredeti cuccok, születnek hű és értékes adaptációk, csak nem látjuk át a képet, még nem szűrte meg az idő rostája a sok mocskot, ami nap, mint nap a fejünkre zúdul. Ahogy fent is írták, régen is sok mocsok közül kellett kiválogatni az értékes dolgokat, csak 30-40 év távlatából már sokkalta szebb képet látunk, mintha mostani énünkkel akkor éltünk volna. Független filmesek és a giga-mega "gonosz" stúdiók egyaránt képesek normális alkotásokra, csak ritkán teszik ezt, mert kell az a zsebpénz nekik. Ez a sok kevés (igen, sok kevés) film majd ugyanúgy alapot fog adni 30-40 év múlva azoknak, akik majd ugyanezt a vitát fogják végigvinni.

2. Filmipar, ipar, tehát versenyszféra, nem tudom mit kell ezen meglepődni a 21. században, amikor minden kulturális és szellemi értéket kiárusít Hollywood. Érthető? Teljes mértékig, hiszen nem művészek, hanem pénzemberek ülnek a döntéshozói székekben. Jó ez a kultúrának? Nem, rohadtul nem.

Persze felháborító valahol, zavar engem is, de most még is mit tudsz tenni ellene? Nem adod nekik a pénzüket, írsz róla, beszélsz arról, ami értékes és jó, mi az, ami szar és kerülendő, lásd geekz.blog.hu. Minden más csak felesleges picsogásnak tűnik nekem, melldöngetésnek, "bezzeg régen minden jobb volt", közhelyes puffogásnak, morgolódásnak. A hitvallásotokat ismertük eddig is, de én személy szerint sokkalta jobban szeretek tőletek régi, ismeretlen alkotásokról, újdonságokról ajánlókat olvasni, mint arról, hogy.. (már leírtam, meg azért kell valahol a kattintás is, néha nem árt felkavarni az állóvizet.:) Szerintem azok az írásaitok sokkalta jobbak, értékesebbek, hasznosabbak.

Épp ezért írtam azt, hogy a fostenger ellen úgy sem lehet túl sok mindent tenni, mert a stúdiók nem vagy csak rohadt lassan és akkor is apránként fognak megváltozni, épp ezért örülök minden egyes olyan újságnak, újságírónak, blognak, bloggernek, kritikusnak, alkotásnak, amik képesek értéket felmutatni, kritikát megfogalmazni, felnyitni szemeket, elősegítve azt, amikor az az egy ember az ezerből elkezd kutakodni, érdeklődni.

Chavez 2014.03.07. 16:16:33

@Brushy: Mindenben egyetértek veled.

Az, aki mindent megnéz, ami aktuálisan kijön, az már a nagy számok törvénye alapján is azt érzékeli, hogy több az ocsú, mint a búza. A filmipar a valóság tükörképe, most egy profitorientáltabb, komformistább világban élünk, ezért most ilyen a filmgyártás is. De az "addig nyúzd a rókabőrt, amíg meleg" mentalitást nem most találták ki.

Rusznyák Csaba 2014.03.07. 16:38:44

@Brushy: TOTÁLISAN nem arról beszélsz, amiről én (több szempontból sem), de azért aranyos vagy, hogy felvilágosítasz, hogy a filmipart üzletemberek vezetik és tsai. - nagyon, NAGYON köszi:)

Brushy 2014.03.07. 16:50:27

@Rusznyák Csaba: Hanem? (A személyeskedéstől eltekintek.)

Maya-- 2014.03.07. 20:01:00

lehet kapni most is fincsi paradicsomot(mmint mikor szezonja van). csak direkt erre specializálódott boltokban, meg drágább, meg rusnyább mint a mutáns társai, de lehet kapni. és ezek a boltok nagyonis rentábilisek és masszív támogatást élveznek.
csakhogy arról beszélgessek, mint ti :P :)

Rusznyák Csaba 2014.03.07. 21:31:46

@Rusznyák Csaba: Személyeskedés? :o Hol? Mi?
Egyébként olvass vissza. Annak, hogy "születnek ma is eredeti cuccok", meg annak, hogy "az egész üzlet", semmi köze ahhoz, amiről beszélünk.

Brushy 2014.03.08. 03:24:55

@Rusznyák Csaba: Elmagyarázok én minden alapfogalmat, ha igényed van rá, de nem erről szól a vita. Az már megint más kérdés, hogy "miről beszélünk?" illetve az, hogy te miről akarsz beszélni.

Persze, olvassak vissza! Ilyen betonbiztos érvrendszerrel még senki nem találkozott az internet létezése óta! Bár mintha egy leheletnyi lenézést, felsőbbrendűséget is hordozna magában ez a kijelentés, hiszen én minek is ereszkedjek le a vitapartneremhez (mit partner, pfff), olvasson vissza, nem fogok neki válaszolni, ugyan már!

Szóval. Kezded azzal, hogy régen minden jobb volt. (Ezt ügyesen letagadod, gondolom el akartad kerülni picsogó puncinak tűnj, de erről szól az első bekezdés.) Aztán beszélsz arról, hogy az ipar és főleg Hollywood inkább választotta az egyszerűbb utat és még annyi energiát sem akar/akart belefektetni a filmekbe, amit azelőtt. Aztán jön egy hipszter "before it was cool" sajnálkozás, persze itt is szépen tagadod, de azért a nagyi főztje kicsi mennyiségben volt jó, iparosítva már szar. Mi ez, ha nem a tipikus hipszter sirám? "Fasza volt az XY zenekar, de aztán kijött a második album és kurva sokan elkezdték hallgatni, elkurvultak, már nem azok, mint régen.. Aztán jöttek a gigakoncertek minden nyáron, bezzeg, amikor évtizedenként egyszer jöttek ide! Meg, amikor csak egy fesztivál volt! Meg, amikor vadásztuk a zenéket, most meg unjuk már a ma kijött újdonságokat is, már ha meghallgatjuk egyáltalán." Vagy mint a tipikusan sarkított black metal körökben népszerű mindset: "Ha már van egy hallgatótok, akkor mainstream vagytok." Aztán persze ott az elitista hozzáállás is, nem akarod, hogy a nagyközönség is megismerje a legelborultabb geek faszságokat, mert az csak miénk, mert ők nem lehetnek "igazzy rajongók". Ahogy fent már írták, ez a mostani "fake geek girl" utálat egy tipikus példája.

Az írás második fele meg arra akar rámutatni szerintem, hogy az exploitation ma már egyszerű pornó, semmi más. Robot, cápa, cgi, robbanás, akció, kínzás pornó. Az ipar már nem akar semmit, csak kiszolgálni alantas ösztöneinket, nekünk alantas ösztönlényeknek.

Én így látom az írásod és ezekre reagáltam saját meglátásaimmal. Én kérek elnézést, hogy megpróbáltam gondolatban előremenni és pozitív képet vetíteni a jövőre, hogy hiába az elkurvulás az iparban, de attól még születnek jó és értékes alkotások (legyen szó bármiről). Ami most fullasztó fostenger, az le fog tisztulni szépen lassan az évek során, majd akkor úgy is rosszabb lesz, hiszen most minden jobb. És arra is megpróbáltam rámutatni, hogy teljesen felesleges olyan dolgokon merengeni, amik mindig is így voltak, csak akkor még nem láttunk rá, nem voltunk benne a folyamatokban, nem volt ennyire felpörgetve az ipar. A videó játékos hasonlat meg eléggé mellément, mert bár annak a médiumnak baromi fontos a vizualitása, nem arra épít, mint a film, így semmi keresnivalója itt. Max annyi, hogy ott kórosan másolni akarják a filmek nyelvezetét, ami megint egy fail a stúdiók és a fejlesztők részéről. A játék szórakoztató interaktivitás, nem cutscene, gameplay, cutscene, gameplay.

Szóval biztos van még valami rejtett szemantika a nem is annyira sikerült gonzósan tagolatlan mondataid mögött, de ahhoz már kérek megoldókulcsot is. Kérlek legyél olyan elnéző velem, ereszkedj le a szintemre és magyarázd meg már nekem, hogy miről is akarsz beszélni, mert úgy látom a fentiek értelmezésében valahogy tényleg semmi köze nincs annak, hogy ez az egész csak egy kibaszott üzlet, ahol semmi nem számít, főleg nem a filmek és a folyamatosan átvert néző.

virtualdog 2014.03.08. 08:07:59

Csaba, ez a csávó komolyan már a cikkíró nevéig sem jutott el? :D

Amúgy pedig: igen, erről szól a cikk, régen sokkal inkább olyan filmek készültek, amik nekem lelkesnek, kreatívnak, élvezetesnek hatottak. Nem fog letisztulni semmi a jövőben, basszus, évek óta tart az Oscarra forgatott szájbarágós "művészfilmek" meg a folytatások dömpingje, én nem tudok olyan buta, erőszakos, pénzéhes prostituált filmet a 60-as, 70-es évekből megnézni, mint a mai élvonal... És azért reflektáltam arra, hogy az idő szépít, mert amennyire ezt objektíven le lehet szűrni, annyira leszűröm, és még így is így érzem...

Az én filmes ízlésemnek - és a kommentek szerint sokaknak - szar korszakban élünk. Ennyi. Deal with it!

Attól, hogy rámondod valamire, hogy hipster sirám, attól még nem veszti érvényét. Szerintem - ha valamivel meg lehet fogni a hipsterség lényegét - az az, hogy pusztán amiatt, hogy valami nem népszerű, szereti, és fordítva, ha körülrajongott, akkor elfordul tőle az illető. (Persze mivel a hipsterség is divat, ennek a szituációnak az ellentmondásosságával minden intelligens ember régen tisztában van, de mondjuk, hogy a mainstreamtől még így is el lehet fordulni.) Na már most, egyrészt nem fogod tudni ránk verni, hogy abban a pózban tetszelgünk, hogy már akkor szerettük ezen filmeket, mikor még a kutya sem ismerte, mert nem igaz, ANNYIRA azért nem ismeretlenek, annyira pedig nincs korszaka még most sem pontosan ezen korszaknak, hogy csak azért megutáljuk (ha valaminek, a rágógumi-80-as éveknek van retro divatja).

Ma úgy általában újrahasznosítják azt a kreativitást, amit régen filmesek - ugyanúgy pénzük kockáztatásával! ne feledjük, hogy a 60-as, 70-es évek "áldott korszaka" előtt az USA-ban már rég kiépült, majd összeomlott egy nagyon pénzéhes stúdiórendszer! ennek tart most elnyújtott, tapasztaltabb, még kurvább második reneszánsza... - létrehoztak, és ez bassza a csőrömet. Ez tény. Cserébe amit kapsz, az elbaszott mennyiségű, jó felbontású, 3D-s langyos takony, és van, aki szereti. Nem ciki! Csak ez a blog nem neki szól.

Az egyetlen érv, amit jogosan felpanaszolhatnátok, az, hogy csapongó az írás, de ezt egyrészt elismerem, másrészt ettől még tökéletesen követhető.

Deepblue Noir (törölt) 2014.03.08. 12:36:02

@Borbíró Andris:

ma rengeteg film merít a modern ill. a posztmodern művészfilmekből, melyet anno kreatív emberek a múlt században létrehoztak. és így tovább, ez mindig is így volt.
gyanítom, hogy akkor ott volt jelentősebb igény az ilyen filmekre, most meg már rétegigény.
nyilván hogy aki szereti ezeket, ez zavarja, nekem is igényem lenne bizonyos filmekre, más jellegűekre, de ma már az is rétegigény.
ha nem mennének annyian a transformers 4-re meg a hollywoodi godzillára meg a bosszúállók 2-re, akkor lehet hogy ott is megpróbálkoznának kicsit más filmek készítésével, de amíg ez a tömegigény, addig nincs mit tenni.

Rusznyák Csaba 2014.03.08. 16:58:46

@Brushy: Mivel valóban nem sikerült dekódolnod még azt sem, hogy ki írta a cikket, ezért tényleg megkérdőjelezhető, hogy mennyit fogtál fel belőle - meg az egyéb kommentekből (pl. az enyémekből), amikkel vitába szálltál. A személyeskedés-részét szerintem ezzel zárjuk le, az első követ amúgyis magadra kéne vetned, mert eleve kissé kioktató hangnemben érkeztél (amit pedig senki nem tett szóvá akkor, mert ennyire jófejek vagyunk).

A lényeg: a cikk szerinted közhelyek gyűjteménye, ehhez képest ezt közhelyek puffogtatásával indoklod, és azokat a közhelyeket húzod rá a cikkre magára, akár ráillenek, akár nem. És ezekkel a közhelyekkel reagáltál az én hozzászólásomra is, ÉRDEMI reakció nélkül. A kutya valahol ott van elásva, hogy nem arról van szó, hogy nem készülnek ma jó filmek (kurvára nem mondott ilyet senki), és még csak nem is elsősorban arról, hogy a régi filmek jobbak voltak, mint maiak (amiben lehet valami, bár én ezt pont az általad is említett "később való letisztulás" folyamata miatt nem feltétlenül merném kijelenteni, az más kérdés, hogy Andris ezt mondja - Andris, aki a cikket írta, és aki nem én vagyok - ha ezt érzi, szíve joga, valaki ízlését leírni divathipsterkedésnek meg elég nagy arrogancia), ha nem arról, hogy MAGUK A RÉGI IRÁNYZATOK JOBBAK VOLTAK, mint a mostaniak. Az irányzatok, amik nagyban meghatározzák, hogy - akár a hollywoodi, akár a független filmes szcénában - milyen művek készülnek.

Egyébként sem értem, mi a problémád. Az, hogy felesleges a cikk? Ez egy konformista filmipar, és kész? Ne is beszéljünk róla? Az a végső halála mindennek, ha már nem is beszélünk. Ez a konformizmushoz való konformista hozzáállás.

Beyonder 2014.03.08. 17:01:42

@Brushy: +1

Az exploitation amúgy definíció szerint maga a pornó. Az ős-exploitátorok mindent, értsd MINDENT megtettek a hatáskeltés érdekében, pont úgy, ahogy ma mondjuk Michael Bay. Ha Roger Corman kőgazdag lett volna és létezik az ő idejében is használható 3D technika, akkor ő is 100 milliós 3D mozikat csinál.

Jobban örülnék persze én is, ha több kreatív energia összpontosulna a fősodorba, de azért lássuk meg az iróniát abban, hogy az "új-kihasználókat" a "régi-kihasználók" kihasználásáért kárhoztatjuk.

Rusznyák Csaba 2014.03.08. 17:17:54

@Beyonder:
"Az ős-exploitátorok mindent, értsd MINDENT megtettek a hatáskeltés érdekében, pont úgy, ahogy ma mondjuk Michael Bay"

Ez konkrétan NAGYON nem igaz. Az ős-exploitátorok határokat feszegettek, olyasmivel keltettek hatást, ami a mainstreamben szimplán nem volt megengedett. Az egész iparág erre épült. Hogy jön ide Bay?

Beyonder 2014.03.08. 18:33:35

@Rusznyák Csaba:
Már hogy ne lenne igaz? Az exploitationnek benne van a nevében a hitvallása. Cormanék idejében, és még korábban, a 20-as 30-as években azzal lehetett _olcsón_ bevonzani nagy tömegeket, hogy rájátszottak a morális pánikokra, vagyis feszegették a tabukat. Csakhogy: ami egykor tabu volt, az a mainstreambe mára szép lassan beszivárgott, kezdve az explicit erőszaktól a szexig.

Bay úgy jön ide, hogy ő is gátlástalanul, a kritikusokat és az úgy nevezett "jó ízlést" leszarva akar hatást kelteni. Hogy közben egyáltalán nem feszeget határokat? Persze, mert már nincsenek határok. Cormanék sem valamiféle kultúrmisszió miatt forgattak arról, amiről, hanem mert azzal lehetett konkurenciát nyújtani a mainstreamnek. A hippikorszak és az ellenkultúra ideológiája persze nyomot hagyott ezeken a filmeken, de az csak a mellékhatás volt. Az elsődleges cél mindig is a hatáskeltés volt, bármilyen eszközzel.

Rusznyák Csaba 2014.03.08. 18:58:57

@Beyonder: Bay nemhogy nem feszeget tabukat, hanem végletesen konformista, még a mainstream viszonyok közegén belül is. Az exploitationök nem voltak azok. Ezért nem jó a hasonlat. Mondhatnám úgy is: Bay manapság sem lép meg olyanokat, amiket az exploitation-lovagok akkoriban megléptek, hiába tagozódtak be azok az eszközök a mainstreambe (mint ahogy az a fajta "jó ízlést leszarás" és ez a fajta "jó ízlést leszarás" közt is ég és föld a különbség, sőt, utóbbit nem is érzem tudatosnak).
És nem igaz, hogy nincsenek tabuk. Persze azok már nem tabuk, amik 30 éve azok voltak, de ma is vannak kényes témák, amiknek Bay (és a mainstream) jellemzően a közelébe sem megy.
Ha csak a hatáskeltést nézzük, akkor minden valaha készült hollywoodi film "exploitation" volt, kezdve mondjuk a hatalmas díszletekkel és hadseregnyi statisztériával dolgozó szandálfilmekkel.

Chavez 2014.03.08. 19:00:25

Az a baj, hogy az ős-exploitation alatt a többség még mindig azt a pár tucat filmet érti, amik pont azért ismertebbek ma, mert jobbak voltak, vagy feltűnőbbek az átlagnál. Persze nagyon tág fogalom, de azért ha valaki jobban beleássa magát a dologba (nagyképűség nélkül ide sorolom magam is), az egy csomó végtelenül unalmas, önismétlő, fantáziátlan és veszélytelen baromságot talál, amikben maximum egy-két jelenet emlékezetes. Szóval ezt a határfeszegetést nyugodtan el lehet felejteni, mert az inkább a művészfilmek sajátja volt. Az exploitation filmek nagy többsége nem talált fel semmit, nem feszegetett semmit, csak ígért valamit, amit aztán nem nagyon tudott teljesíteni, vagy legalábbis nem úgy, ahogy vártuk. A "kihasználás" szó sokkal inkább ezt jelenti. Ebből a nagy turkálóból kerültek elő aztán jobb, rosszabb klasszikusok, amikhez vissza lehet nyúlni.

Rombuljuk már le azt a hamis képet, hogy az exploitation éra egy aranykor volt.

Rusznyák Csaba 2014.03.08. 19:11:50

@Chavez: Az exploitation-filmek minősége egy teljesen más kérdés. Igaz, hogy a legtöbb szar, de hát általában mindenféle irányzat/műfaj, sőt, mindenféle művészeti ág legtöbb képviselője szar vagy max közepes. De hogy nem feszegettek semmit, nem találtak fel semmit, az nem igaz. Kétlem pl., egy-két, a cenzúra '60-as évekbeli bukása után serkent hollywoodi film (mondjuk a Deliverance) elkészülhetett volna a függetlenek "útmutatása" nélkül.
Amit a művészfilmekről írsz, az igaz, de az sem véletlen, hogy a merészebb külföldi művészfilmeket ugyanúgy grindhouse mozikban mutatták be akkoriban, mint a direkt oda forgatott hazai exploitationöket.

Chavez 2014.03.08. 20:05:53

@Rusznyák Csaba: Igen, hozzájárultak egyfajta paradigmaváltáshoz, de ezt nem tudatosan csinálták. A világ változott, és vele együtt a tömegigény is, amihez ők alkalmazkodtak.

Rusznyák Csaba 2014.03.08. 20:16:04

@Chavez: Hát, a paradigmaváltás ritkán tudatos :)

Beyonder 2014.03.08. 20:53:06

@Chavez: +1

@Rusznyák Csaba: Nem állítottam, hogy Bay feszegeti a határokat, de a blockbuster-gyártók közül talán ő a leggátlástalanabb. (Lásd: szexizmus, enyhén rasszista poénok, és a többi.)

"Ha csak a hatáskeltést nézzük, akkor minden valaha készült hollywoodi film "exploitation" volt, kezdve mondjuk a hatalmas díszletekkel és hadseregnyi statisztériával dolgozó szandálfilmekkel. "

Ez persze igaz, de szerintem te is érzed, hogy Bay esetében nem erről van szó. Spielberg is pl. sok mindent feláldozott egy jó poénért (lásd: Indiana Jones), de ügyelt rá, hogy a film azért tematikailag, hangulatilag koherens maradjon. Bay meg nem is akar _filmet_ csinálni, hanem "csak" _mozit_, ahol a parasztvakítás a lényeg, minden más (cselekmény, stb.) csak sallang.

A vicc az, hogy ennek ellenére sem állítom azt, hogy Bay az exploitation klasszikus rendezőinek örököse lenne. Nem az, ahogy Tarantino vagy Rodriguez sem, mert náluk már túl sok az idézőjel. A Neveldine-Taylor páros viszont exploitationt csinál, ahogy bizony a Jackass krú is, meg (ha eltávolodunk a filmtől) az összes trash reality is.

Rusznyák Csaba 2014.03.08. 21:24:24

@Beyonder: "A vicc az, hogy ennek ellenére sem állítom azt, hogy Bay az exploitation klasszikus rendezőinek örököse lenne."

Hát jó nagy butaság is lenne: ) Alapvetően az a bajom a hasonlatoddal, hogy egymás mellé teszed a hollywoodi, komfortzónán belüli "kihasználást" meg a klasszikus, a komfortzónán direkt túlnövő exploitationöset.

Bay: még csak azt sem mondanám, hogy a filmjei hangulatilag nem koherensek, elég markáns esztétikarendszerük van. Mondjuk a mai dolgai már saját korábbi műveihez (pl. Szikla) képest is kilógnak (de ezt látni Spielbergen is, csak össze kell vetni az Indy 4-et a korábbiakkal), és pont ebből is látszik, hogy lejtőn van az egész, ahogy Andris is írta. Mindaz, ami fönt előkerült, tök igaz (ma is vannak jó filmek, régen is volt sok szar), és nekem jellemzően pont nem fűlik a fogam a "régen minden jobb volt" mantrához, mégis vaknak kell lenni, hogy az ember ne lássa a különbségeket. Egyszerűen a mai TRENDek sokkal szarabbak, mint a régiek, plusz lényegesen kevésbé diverzifikáltak a filmek, mint egykor (a.k.a. minden ugyanolyan - régen egy Jack Ryan-film Jack Ryan-film volt, egy Star Trek az Star Trek volt, ma meg ezek is tipikus kémakciók/űrakciók).

Error Flynn 2014.03.09. 00:58:31

Jó cikk, majd elolvasom a kommenteket is, ha lesz időm. Örülök, hogy említetted a játékokat is, mert valóban, a filmek egyre inkább játékprogramokká válnak, míg a játékok filmszerűbbek lesznek. Szerintem ez az egyik médiumnak jót tesz, míg a másiknak kevésbé. A játékoknál egyébként is egyre nagyobb teret hódítanak mostanában maguknak az indie fejlesztések, így némileg ellensúlyozva van a mainstream. A filmes hatás pozitívumaira gondolva nekem egyébként is az említett két példa közül -Call of Duty, és David Cage játékai- az utóbbi lebeg a szemeim előtt.

kukilopezromero 2014.03.09. 16:46:53

miért nem szervez a geek egy jó kis forgatókönyvírói pályázatot, és aztán támogatókat a legjobb írások megfilmesítésére ?:)

mrscottpilgrim · http://twitter.com/mrscottpilgrim 2014.03.10. 08:28:33

@Beyonder: Annyiban azért javítanám a Cormanes részt, hogy Cormant Új-Hollywood születése idején a nagy stúdiók szerették volna megnyerni blockbusterekhez, lett volna alkalma nagy költségvetéssel A kategóriás filmeket csinálni, mert amiben Corman és tanítványai kiemelkedtek a B-filmes vonalból, hogy nagyon profik voltak szakmailag, és a körülmények miatt fel voltak készülve mindenre, kvázi feltalálták magukat szorult szituációkban is - ezért is került Hollywoodba a legtöbb akkori "tanítványa". Corman viszont már alapból azért kezdett önállóan filmeket gyártani, mert Hollywoodból indult, ott végigjárta a lépcsőket, aztán amikor eljött a nagy lehetőség, nem volt túl elégedett az ottani körülményekkel. Nagyot rizikózott, de bejött, főleg az üzleti érzékének hála. Ha úgy tetszik, szerette volna megteremteni a saját kis utópiáját, és sikerült is neki, így nem vágyott vissza az álomgyárba. Meg pl. az Easy Rider azért nem lett Corman-film, mert sokallta a film (nagyon alacsony) költségvetését. Ahogy Jack Nicholson is mondta, kibaszott sóher volt, erre építette fel az üzleti modelljét. Ezért sem dolgozott volna soha olyan nagy költségvetéssel, mert annak az árából legalább 100 nagyon olcsó filmet legyártott volna.

Forgács W. András · http://geekz.444.hu 2014.03.10. 10:02:30

Csak azon gondolkodom, hogy mikor fogunk nosztalgiával tekinteni a kora kétezres évek jutyúb kisfilmjeire-sorozataira, mint most pl a hatvanas-hetvenes évek futószalagon gyártott spagettiveszternjeire. Félre ne értsetek, kedvelem nagyon őket, csak ugye hát megváltozott a zinfrastruktúra: amíg régebben audiovizuális monopóliuma volt a mozinak-tévének, addig kevesebb helyen gyártottak sokat. Ma már mindenkinek van HD felbontású kamera a telefonján - a gyártás szaturálttá vált, egyedül a márketing meg az advertájzing különbözteti meg Hollywood-ot pl. a magyar filmgyártástól. (legalábbis elméletben). A Sok-beszél-sokhoz korszaka van most. Az Iron Sky pl. Roger Corman-nál készülhetett volna el, ha adott esetben a stáb nem a festői Finnországba, hanem mondjuk Kaliforniába születik. Egyébként meg nem. Hacsak nem jut eszébe valakinek Odaát. Ami lehet, hogy megtörtént, nem tudom, lehet hogy a széfben van valakinél egy könyv űrnácikról, ami 1971 óta porosodik.

thegoddamnbatman 2014.03.10. 12:46:47

Ez egy nagyon király cikk, jó volt olvasni.
Szerintem a legnagyobb baj hollywooddal ugyanaz, mint az emberi társadalommal általánosságban: az igények és az értékek köszönőviszonyban sincsenek.
A mai polkorrekt hozzáállás mindenhez szuper-érzékeny és szuper-álszent egyedeket (és műveket) formál. Míg az exploitation egyik lényege a határok feszegetése, a tabudöntögetés volt, ezek mára a visszájára fordultak, konkrétan elvárás minél "durvább" dolgot alkotni, csak pont eme elvárás miatt válik súlytalanná a kész termék.
Mesterségesen semmit nem lehet hitelesre alkotni. A trash, mint fogalom, már magában foglalja a tudatosságot, amivé művi úton akarják tenni a "szemetet". Pedig a régi szemét, az már műemlék, az új pedig csak műtrágya.
süti beállítások módosítása