Jobbára már szinte elfeledett sorozatunk ereibe egy kis revitalizáló folyadékot fecskendezünk (a la Re-Animator) egy nagyszerű hír apropóján: rendkívül tehetséges magyar grafikusaink közül hárman bekerültek az igen nagy presztízsnek örvendő amerikai Spectrum antológiába, olyan nevek mellé, mint Luis Royo, Brom, Julie Bell vagy Dave McKean. Ennek kapcsán elkaptuk őket egy interjúra, hogy meséljenek nekünk arról hogyan kerülhetnek magyar grafikusok a nemzetközi hírnév közelébe.

Azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem ismernének titeket, kérlek mutatkozzatok be röviden.

Havancsák Gyula: Mindig is rajzoltam, szinte a járókában kezdtem, a gimnázium után a Pannónia filmstúdió rajzfilm szakára jártam, majd az egri Eventus Művészeti suliban fejeztem be ezirányú tanulmányaimat. Szerencsére volt pár "fanatikus alkotó" tanárom, így a hozzáállásuk is kicsit átragadt rám. Ezután szinte párhuzamosan vetettem bele magam a játékfejlesztésbe és a CD- illetve könyvborítók tervezésébe. Mostanában nagyrészt nemzetközi zenekaroknak készítek CD-borítót, szövegkönyveket. A nagyobb nevek: Annihilator, Grave Digger, Destruction, Nightingale, Tankard, Glenn Hughes, Jorn, At Vance, TYR, Stratovarius. Jelenleg főállásban játékfejlesztőként dolgozom. Takaros kis család van mögöttem, szerencsés vagyok :)

Tikos Péter: 1997 óta dolgozom illusztrátorként. Eleinte a M.A.G.U.S. szerepjátékot illusztráltam, később rajzfilmeztem, és egyéb grafikai munkákat végeztem. Az utóbbi években szabadúszóként leginkább amerikai kiadóknak dolgozom (Wizards of the Coast, Fantasy Flight Games, Catalyst Game Labs, stb.), emellett főállásban pedig játékfejlesztőként. 2009 óta készítek közösen illusztrációkat Vass Ricsivel. Van egy meseszép és csodálatosan okos kisfiam, és egy ugyanilyen feleségem.

Vass Richárd: Debreceni vagyok, így ott indítottam a rajzos pályafutásomat '95 tájékán. Eleinte rettenetes dolgokat "rajzoltattak" velem (például kifestőket), de ezért is hálás voltam, mert azért kaptam pénzt, amit a legjobban szeretek csinálni. Sokat utazom a MÁV járatain, mivel a meló soha nem ott van, ahol lakom. Pár éve megismertem Tikos Petit, elkészítettünk pár képet, és beraktak minket a Spectrumba. Enyém a keleti országrész egyik "jónője", és a lakókörzet legrosszabb gyereke.
 

Alkotó: Havancsák Gyula

Mit tudtatok a Spectrum antológiáról, mielőtt felmerült bennetek, hogy be kellene nevezni a műveiteket a válogatásba? Kinek az ötlete volt a jelentkezés?

HGy: Néhányszor a kezembe akadt egy-egy Spectrum antológia, és legtöbbször összeszorult szívvel nézegettem a kedvenc grafikusaim és számomra ismeretlen géniuszok munkái miatt. Igazság szerint már a múlt évben is vekengtem rajta, hogy jó lenne jelentkezni, de akkor elkomolytalankodtam, vagy időm nem volt rá, hogy összekapjam magam. De ha jól tudom, Péter és Ricsi úgyszintén így járt.

Mivel még mindig egy helyen dolgoztunk, az előbb említett urak hozták szóba a dolgot, és ezúttal komolyan vettük. Megléptük.

TP: Van pár korábbi Spectrumom, rendszeresen tanulmányozom őket. Mivel az amcsi munkák miatt állandóan figyelem az ottani történéseket, a szakmát, így régóta tudom, hogy a Spectrumba bekerülni milyen rangot jelent. Ezért sem jelentkeztem korábban, mert féltem az esetleges csalódástól. Aztán Ricsi elkezdte mondogatni, hogy nevezzünk, és mivel akkor épp mindhárman egy helyen dolgoztunk főállásban, ráadásul egymás mellett ültünk, lassan megfertőzött bennünket.

VR: A Spectrum az a flancos kiállítású könyvremek, amit a képregényboltban, meg egy-két havernál forgatsz, és megfogadod, hogy egyszer megveszed. Soha nem veszed meg amúgy, mert drága, viszont a tüskét sikerrel otthagyja benned. Két évvel ezelőtt nekifogtam a Spectrum meghódításának, de mivel sikerült az utolsó pillanatokra hagynom a dolgokat, ezért elbuktam az elégtelen banki-ismereteim miatt. Gondolta a fene, hogy pár dollárt olyan nehéz nekik kijuttatni. Hozzátenném, hogy a Spectrum különlegesen hülyén fogadja a pénzt. Mindegy, így ráfogtam a bankra az akkori kudarcot,"merugye" amúgy bekerültem volna a képeimmel. Tavaly aztán - miután valamin csúnyán felidegeltem magam - elkezdtem mondani a srácoknak, hogy csapjunk bele. Nevezzünk be. Aztán már csak azt vettem észre, hogy vagdossák ki a nevezési lapokat, meg rendezgetik a printjeiket. Az az igazság, hogy idén is elbuktam volna a bankon. Tényleg hihetetlen, de az összes jól bejáratott pénzutalási rendszert kerüli a Spectrum. Hála az égnek, van kéznél egy Tikos.
 

Alkotó: Tikos Péter

Ismeritek egymást személyesen vagy pusztán szakmai kapcsolat van köztetek?

HGy: Péterrel úgy 4-5 éve ismerjük egymást, még a stormregion-os időkből. Ricsi pedig úgy 2 éve csatlakozott a Digital Realityhez. Szerintem elég jó barátság is kialakult köztünk.

TP: Jól ismerjük egymást. Én Ricsit már évek óta ismertem a netről, mikor először találkoztunk személyesen, már barátokként üdvözöltük egymást. Gyulával pár évvel ezelőtt találkoztam a Stormregion nevű, azóta jobblétre szenderült játékfejlesztő cégnél, aztán újra összehozott vele a sors a Nadirim fejlesztőgárdájában. Nem sokkal ezután Ricsit is odacsábítottuk, így több, mint egy évig nap mint nap boldogítottuk egymást hárman. Nemrég újra elváltak útjaink, Ricsi és én már nem dolgozunk ott, de jó barátok lettünk, és továbbra is napi szinten tartjuk a kapcsolatot: Ricsivel a közös munkák miatt is, Gyulával meg hergeljük egymást politikával és zenékkel.

VR: Együtt melóztam velük a Nadirimen közel két évet. Tetszett a közösség. Jókat dumáltunk, jókat vitáztunk. Szerintem többet sikerült kihozni egy egyszerű szakmai kapcsolatnál. Itt van például Gyula, aki hiába rajzol sok halálfejet, meg denevérszárnyat, attól még egy szelíd ember. Péterrel sokat leveleztem régebben. Az MKA berkein belüli, vagy egyéb netes fórumokon is megtapasztalható hozzáállása mindig is szimpatikus volt. Nem csalódtam a személyes találkozás után sem. Jó vele melózni, és meg is tud röhögtetni, ami elég fontos.
 

Alkotók: Tikos Péter és Vass Richárd

Ki miért jelentkezett a Spectrumba, milyen kategóriában és milyen művekkel?

HGy: Engem leginkább a kíváncsiság hajtott, hogy megtudjam, van-e esélyem arra, hogy beválogassanak. Próbáltam növelni az esélyeimet annyival, hogy 6 képet küldtem, de az ok az is volt, hogy nem igazán tudtam választani közülük. Nagyrészt CD-borítókal neveztem: TYR, Opera Diabolicus, Destruction, Mpire of Evil, Svartsot, illetve a legutóbbi Lem könyvborítót küldtem el. Talán az Advertisement kategóriában indultam, már nem is emlékszem.

TP: A dicsőségért jelentkeztem, mert kihívás volt, és mert talán segít a szakmai előmenetelben. Önálló, saját munkákat is adtam be, meg hármat Ricsivel közösen, utóbbiakból került be végül valami. Könyvborítók és belső illusztrációk voltak: pár D&D kép meg a Delta Vision számára készült közös munkák.

VR: Azért jelentkeztem, hogy legyen végre egy Spectrumom... Haha. A szakmai visszajelzésért, egyébként. Bevallom, ha nem kerültem/tünk volna bele, akkor az fájt volna nagyon, még akkor is, ha tudom azt, hogy nehéz bekerülni. Várva a zsűrizés végét, bevallom, csúnyán belelovalltam magam, ami nem jellemző rám amúgy.

Összesen kilenc képpel jelentkeztem, ebből hármat Péterrel közösen nevezve. Borítók voltak, illetve egyéb illusztrációk. Küldtem fekete-fehéreket is, de nem akarom most kudarcként felfogni, hogy azok nem landoltak sikerrel a könyvben. Felejtsük is ezt el gyorsan. Majd lerendezem magamban.
 

Alkotó: Vass Richárd

Hogyan zajlott a nevezés és milyen visszajelzéseket kaptatok eddig (azon túl persze, hogy beválogattak a kiadványba) ?

HGy: A4 méretű színes nyomtatványokat készítettünk, ezeket küldtük el a nevezési díjjal és a pályamunkák adataival együtt. Visszajelzések egyenlőre még nincsenek, de nagyon jól esik az érdeklődés, illetve hogy elismerik az eredményünket.

TP: A nevezésnél a legnagyobb macera a bankokkal volt, mert semmilyen más módon nem lehetett befizetni a nevezési díjat, csakis a számunkra legnyakatekertebb módon. Végül megoldottuk, bár Ricsinek volt egy kis gondja, ő még levelezgetett kicsit a Spectrumékkal. Elég izgalmas volt. Visszajelzés szerintem majd talán akkor lesz komolyabban, ha megjelenik a kiadvány az év vége felé. Persze sokan gratuláltak, ami nagyon jól esett. Ami szokatlan, hogy az elmúlt két hétben több interjút adtam, például egy lengyel magazinnak is.

VR: Áh, hagyjuk a nevezést... Nehezebb volt a nevezési díjakat elküldeni, mint a rajzokat elkészíteni.

Csodás figyelem irányult rám/nk utána. A Facebook, ugyebár. Aztán azóta már voltam a 7 grafikusa is. Ennél a pontnál viszont már feszengtem. Valahogy már ez is sok volt. Én már csak ilyen vagyok.
 

Alkotó: Havancsák Gyula

A Spectrum 19. számának zsűrijében nem csak művészek, hanem a szórakoztatóipar prominens résztvevői is képviseltették magukat, mint a Blizzard Entertainment, a Disney animációs részlege vagy a Wizards of the Coast. Lehet számítani arra, hogy a bekerüléssel megnövekednek az esélyeitek, hogy hasonló kaliberű cégektől kapjatok felkérést?

HGy: Nem igazán számítok semmire, nem hinném hogy beleégtek a képeim a zsűritagok retináiba, de azért a saját véleményem az, hogy egy kép akkor "jó", ha megmarad az emberben. Viszont itt olyan mennyiségű pályamunkát nézett át a zsűri, hogy kételkedek abban hogy esetleg beugrana nekik a későbbiekben bármi is. Az esélyeket valamilyen mértékben talán növeli, de ez innen most még láthatatlan szerintem.

TP: Reméljük, hogy igen, hiszen az egyik cél is ez volt. Én korábban már dolgoztam párszor Jon Schindehettevel (ő a Wizards senior art directora), de nem hiszem, hogy ez bármiben is befolyásolta volna (ha emlékezett egyáltalán a képeimre). Az egyik, hasonlóan wizardsos művészeti vezető hölgy, akivel szintén dolgoztam már korábban, lájkolta a hírt a Facebook falamon, de egyelőre ennyi. Az biztos, hogy jól fog mutatni a dolog az önéletrajzban, de odakint ez még édeskevés. Ott mindig csak az számít, milyen az aktuális portfoliód, a legutolsó munkád. Lehetsz a legkitüntetettebb művész, ha nem úgy teljesítesz, ahogy elvárják, nem kapsz munkát. Arra jó még ez a Spectrum dolog, hogy megmérettük magunkat ezek előtt az emberek előtt, és átmentünk a rostán, ez nyilván jól esik, jelent valamit, és ad némi önbizalmat. De nem dőlünk hátra, mert nem lehet.

VR: Szerintem nem. Esetleg adhat egy támpontot a folytatáshoz. Még azt sem tudjuk, hogy melyik képünk tetszett meg nekik, de számomra ez lesz a legfontosabb Spectrum-tanulság a későbbiekben. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor több, hasonló cuccal megint berajzolhatjuk magunkat a gyűjteménybe.
 

Alkotó: Tikos Péter

Mennyire visszaigazolás nektek a teljesítményetekről és a képességeitekről, hogy olyan illusztris társasággal kerültetetek egy kiadványba, mint Julie Bell, Brom, Luis Royo vagy Android Jones, hogy a képregény- és szerepjátékipar sztárjainak krémjéről már ne is beszéljünk (Frank Cho, Richard Corben, Joe Madureira, Dave McKean, Wayne Reynolds, Todd Lockwood, Kalman Andrasofszky) ?

HGy: Részben visszaigazolás, ugyanakkor hatalmas büszkeség. Viszont ez a "visszaigazolás" 2011-nek szól, és erre inkább építkezni kell, keményebben, mintsem rátespedni. Mi most bekerültünk, ezek az alkotók pedig állandó vendégek a Spectrum oldalain...

TP: Egyrészt nyilván jó dolog ez, de ahogy Gyula is mondja: ezek az emberek minden évben szerepelnek a Spectrumban, esetenként díjazottak is (mert ugye minden évben, minden kategóriában kihirdetnek arany- és ezüstérmeseket), vagy éppen a borítóképet alkotják meg. Ehhez azért még sokat kell dolgozni. Lehet az újabb cél az, hogy jövőre ismét bekerüljünk.

VR: Piszok jó érzés, és mivel ismét át akarom élni azt a bizonyos pillanatot, amikor megláttam a nevünket a sorban, ezért, ezt szem előtt tartva fogok dolgozni ebben az évben.
 

Alkotók: Tikos Péter és Vass Richárd

Többeteknek van olyan szerencséje, hogy Magyarországon abból élhettek meg, amit szerettek csinálni, ami itthon nem annyira evidens, mint mondjuk az USA-ban. A munkán kívüli életetek mekkora részét tölti ki a rajzolás (hiszen vannak művészek, akik pusztán munkaként gondolnak az alkotásra)?

HGy: Valóban szerencsénk van, de azért ebben irdatlan mennyiségű munka, lemondás, küzdelem és idő van. A szerencse pedig akkor jön, ha minél több alkalmat adunk neki. Sajnos Magyarországon nem evidens, hogy valaki abból él, amit szeret, vagy ha az a munkája, amit nem szeret, akkor legalább hobbi szinten (hobbi szó nagyon nem degradáló ez esetben!!!) űzhesse azt, amit a lelke megkövetel.

Egyelőre a munkán kívül keveset tudok rajzolni, mert ha van időm, zenélek. De a legtöbbször nem is munkaként tekintek a rajzolásra, hiszen sok esetben igyekszem úgy nekiülni, hogy valóban felspanolom magam, kedvet generálok. Munkába akkor csap át a dolog, amikor küzdeni kell a megrendelővel, vagy megerőszakolni a képet. Gyakran napi tizen-órákat töltök munkával, van, hogy a hétvége is rámegy. Persze azért fontos a szabadidőt is kiharcolni, ha lehet. Érzi az ember, mikor elég, és mikor kell feltöltenie magát :) Input, inspiráció mindig kell. Lehet ez könyv, film, zene, zenélés, séta, bármi.

TP: Elcsépelt közhely, de tényleg akkor is dolgozom, amikor nem dolgozom. Ha megnézek egy filmet, olvasok egy könyvet, vagy éppen kirándulok, akkor is gyakran "grafikus szemmel" nézem a dolgokat. Persze ez egészen más, mint a gép előtt görnyedni. Az utóbbi egy-két évben nem nagyon aludtam: főállás után otthon folytattam szabadúszóként, gyakran hajnalig. A Spectrumba nevezett képek is így születtek meg, éjszakánként. Nagyon fárasztó tud lenni, amikor hónapokig csak napi 4-5 órát alszik az ember, az utóbbi hónapokban ráadásul vidékről utaztam be Pestre a munkahelyemre, ami napi 3 óra utazást jelentett. De minden csak előbbre visz, ami nem öl meg, erősebbé tesz, és mindenből tanul az ember: én például megtanultam állva aludni a buszon. Ezekért a nehézségekért is kárpótol most ez az elismerés.

VR: Rengeteget melózom. Az alvásból vettem el időt ehhez. Most fogok változtatni az életemen emiatt. Egyébként szerintem is munka. Na jó, nyolcvan százalékban az csak.
 

Alkotó: Vass Richárd

Mennyire vagytok kapcsolatban a hazai grafikusokkal?

HGy: Nagyon sokakkal igen jó a munkakapcsolat, legtöbbször baráti is a viszony. Évek óta együtt dolgozunk. Gyakran kikérjük egymás véleményét, és szidjuk a másikat, ha az valami jó képet hozott össze:)

TP: Nagyon sok mindenkivel tartom a kapcsolatot, vannak nagyon jó barátaim a szakmából. Gyula, Ricsi ugye ilyenek. Aztán szeretek dolgozni Ricsin kívül másokkal is, így például rendszeresen színezek storyboardokat Cserkuti Dávidnak, aki szintén nagyon jó barátom. Az MKA tagjaként is sok szakmabélivel ismerkedtem meg, játékfejlesztőként szintúgy, és igyekszem mindenkivel jóban lenni, ami nem túlságosan nehéz. Rengeteget tanultam az évek során ezektől az emberektől.

Aztán nagyon jó volt személyesen is megismerkedni nagy kedvenceimmel és példaképeimmel, például Vass Mihállyal vagy Boros Zoltánnal és Szikszai Gáborral. Nagyon sajnáltam, mikor utóbbiak függetlenedtek egymástól és egyúttal országunktól is, de épp pár napja írt rám Gábor a Facebookon, úgyhogy nem vesztek el ők sem.

VR: Lassan mindenkit megismerek. Bár inkább a vonatellenőröket ismerem. Haha.
 

Alkotó: Havancsák Gyula

Milyen tanácsot tudnátok adni kezdő grafikusoknak, akik hasonló babérokra törnének, mint amit ti már elértetek?

HGy: Elhivatottság. Kritikusság a saját munkával szemben. Annyi kép készítése, amennyi csak lehetséges, hiszen mindig lesznek jobbak és rosszabbak közöttük. Meg kell tudni találni a hangot a lehetséges megrendelőkkel, el kell tudni juttatni hozzájuk a referenciákat, és nem bomlasztani a munkakapcsolatot. Ugyanakkor az alkotónak tudni kell kiállni önnmagáért. Nem annyira misztikus dolog ez, ráadásul ebben a netes világban azért elég könnyű eljutni a megrendelőkhöz, illetve bennünket sem nehéz megtalálni.

TP: Tudni kell, mit akarsz elérni, és a kitűzött cél felé haladni. Nem elég jó rajzolónak lenni, abból rengeteg van. Ha megrendelésre dolgozol, tisztában kell lenned az elvárásokkal, alázatosnak kell lenned, és nagyon szigorúan tartanod kell a határidőket. Folyamatosan figyelned kell a szakmát, a pályatársakat. Folyamatosan fejlesztened kell magad. Erre itthon szinte semmilyen lehetőség nincs, ezért tanulj angolul, és olvass blogokat, szakmai fórumokat, magazinokat. Az önmenedzselés csaknem olyan fontos, mint a szakmai tudás: ha senki nem tud rólad, ha nem vagy elérhető, ha nem találod meg a csatornákat, ahol eljuttathatod a munkáid a potenciális ügyfeleknek, senki nem fogja megtudni, milyen ügyes vagy. Ha nehezen mennek a dolgok, ne add fel, ne keseredj el. Készülj fel arra, hogy egy 24 órás nap semmire sem elég. Ne szeress aludni.

VR: Hardcore önkritika. És kiterjedt bankismeret.
 

Alkotók: Tikos Péter és Vass Richárd

Utoljára pedig egy külön kérdés Vass Richárdnak: van valami bíztató híred a Vortex City-ről?

VR: Ffuhh. Egy kicsit eltávolodtam tőle, de nincs olyan nap, hogy ne agyalnék rajta. Egy fejezet le lett fordítva angolra, én pedig felírtam a füzetembe, hogy egy iPades kiadás kellene inkább, a nyomdai helyett. Ehhez pedig illő lenne megmozdítani az illusztrációkat, csakúgy, mint a Nadirim-képregényben. Nem adtam még fel.

Lapzárta után érkezett: kiderült, hogy a Tikos-Vass páros Ifini éjszakák 2 című munkája került be a Spectrum válogatásba. A szóban forgó festmény lentebb látható:
 

Tikos Péter - Vass Richárd: Ifini éjszakák 2