Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

X-Men: A kívülállók

2011.06.07. 07:00 Rusznyák Csaba

Malcolm X és Martin Luther King szuperképességekkel: az X-Men koncepciójában már Stan Lee idejében is benne volt a civiljogi mozgalmakkal való párhuzam, de azt Chris Claremont erősítette meg igazán a ’70-es években. Mire az első X-Men adaptáció sokkal később a mozikba került, a mutáns allegória már legalább annyira rímelt a homoszexualitásra, mint a faji kisebbségekre. Vagyis nyilván nem tett rosszat a filmnek, hogy egy meleg rendező, Bryan Singer dirigálta, aki így nem hagyta, hogy a mondanivaló elsikkadjon az akciók javára. A 2000-es X-Men a maga sikerével (egy évvel a Pókember előtt) nem csak elindította a szuperhősfilmek máig tartó hullámát, de egyben az első volt, ami a látvány és a lendület mellett tudott szívvel, lélekkel és aggyal is szolgálni, vagyis tökéletes kombinációját nyújtani a szórakoztató nyári mozinak és a komoly filmkészítésnek.


Persze a szuperhősfilmek alfája mindörökre Richard Donner 1978-as Supermanje marad (Christopher Nolan is bevallottan arról mintázta a Batman Beginst), de annak a filmnek máig nehezen megbocsátható hibája a főgonosz elbagatellizálása és az idővisszaforgatós ostobaság (a „suspension of disbelief” egy dolog, de a „killing of disbelief”…). Tim Burton Batmanje pedig inkább volt egy szürreális Jack Nicholson show, mint stabil lábakon álló szuperhősfilm, főleg, hogy sikerült benne a főhős alapvető motivációit a Jokerrel való konfrontációra degradálni. Az eredeti képregénysorozathoz hűen, Singer és írói az X-Menben egy adott problémára két masszív ideológiai szempontot húznak rá, hogy aztán az így szépen motivált karaktereket ezek mentén ütköztessék. És ez az ideológiai háttér messze nem csak egy kutya szájából kirángatott ürügy az akciójelenetekre, ez az egész film betonbiztos alapja.

A mássággal, a kisebbséggel szemben fellépő agresszió már a nyitójelenetben jelen van, ahogy egy zsidó kisfiút elszakítanak szüleitől egy náci haláltáborban, a második világháború idején. A történelem megtanítja a fiút arra, hogy aki nem olvad be, azt elpusztítják – belőle lesz Magneto, az emberek által félt és gyűlölt új faj, a mutánsok Malcolm X-e, aki szélsőséges eszközökkel küzd fajtájának fennmaradásáért. Egykori barátja, Xavier professzor, a mutánsok Martin Luther Kingje, a békés együttélés megteremtéséért harcol – ideológiai nézeteltéréseik már a film elején túllépnek a verbális vitákon.

Az X-Men kívülről és belülről is ügyesen vizsgálja a mutánsoknak a világban betöltött szerepét. A külső szemlélő Robert Kelly szenátor, az egyetlen fontos nem mutáns karakter: a kongresszusi jelenetben, ahol a mutánsok regisztrálását szorgalmazza, a hallgatóság egyetértően tapsolja meg előadását, egyértelművé téve, hogy álláspontja nem csak az övé, hanem az egész emberiségé. A holokausztot megidéző nyitánnyal együtt ezek a pillanatok már azelőtt egy ellenséges, félelemmel és gyűlölettel teli környezetbe helyezik a szereplőket, hogy egyáltalán megismernénk őket. A film szürkés-kékes, hideg képi világából végig csak úgy üvölt az elidegenedettség és a kirekesztettség – hiába álmodik Xavier a békés együttélésről, a mutánsokat nevelő iskoláját maga is titokban tartja a világ elől, ahogy saját képességeit is.

A belső szempontok még izgalmasabbak: Xavier és Magneto, akik már-már abszolútumok a maguk sziklaszilárd elveivel, az ideológiai hátteret szolgáltatják, míg a tinédzser Vadóc, akinek most manifesztálódnak képességei, a téma személyes, tragikus aspektusait képviseli. Első jelenete, amiben életében először csókol meg egy fiút, csaknem végzetes következményekkel, a pubertáskor és a mutánslét már a képregényekben is rég lefektetett analógiájának riasztó és fájdalmasan életszerű demonstrációja. Singerék cool antihősükkel, Rozsomákkal párosítják össze, furcsa apa-lánya-haver kapcsolatuk képezi az emberi melegség szigetét a film egyébként nyers, kevéssé szívderítő atmoszférájában („balesetük” ráadásul az egész széria legsokkolóbb jelenete). Ezért cserébe persze az egyéb mellékszereplők, élükön a jellegtelen Küklopsszal, és a felesleges Viharral (Halle Berry az egész trilógia során elégedetlen volt a szerepével), elsikkadnak a ma már rendkívül szűknek számító másfél órás játékidő során. Az ellenben, ahogy Magneto egyik csatlósát, Mystique-et, egyetlen jól elhelyezett mondattal árnyalják, kisebbfajta forgatókönyvírói bravúr – a film okosabb annál, semhogy egyértelmű vonalat húzzon a Jó és a Rossz közé.

Mindez a koncepció csak jó színészekkel működhetett: ugyan Ian McKellen már akkor is kicsit öreg volt az akciózáshoz (pedig itt még kevesebbet követeltek tőle e téren, mint a folytatásokban), de alakítása roppant energikus és szenvedélyes, tökéletes ellenpontja Patrick Stewart nyugodt, bölcs, hasonlóan erőteljes Xavierének. Anna Paquin (Vadóc) nem először, és nem is utoljára bizonyított, Hugh Jackman esetében pedig önmagáért beszél, hogy annyira eggyé vált a popkultúrába pedig már évtizedekkel azelőtt bebetonozott karakterrel, ahogy az hasonló figurák esetében senkinek nem sikerült még Christopher Reeve-en kívül.

A film tempós, Singer nem húzza az időt eredetsztorikkal, az X-Men jóval a film kezdete előtt is létezik már, a nézőt elkapja az a ritka érzés, hogy a karaktereknek hosszú és gazdag történetük van. Az akciójelenetek többnyire rövidek, de kemények, dinamikusak és intenzívek – a rendezés elsőosztályú, a vágás pontos és hibátlan, Michael Kamen zenéje sokkal inkább hűvös, mint hősies, és ha kell, meglepő érzelmi többletet ad a képekhez. A finálé ugyan kevésbé grandiózus, mint bármelyik folytatásé, viszont legalább olyan hatásos. A Szabadság-szobor teteje, mint csatatér (túl azon, hogy a mutánsok ügye természetesen szépen rezonál mindazzal, amit a fáklyát tartó hölgy képvisel), tűzijátékkal a háttérben, Singer dirigálásában, egy szimpla test-test elleni küzdelemnek is olyan epikus erőt kölcsönöz, amihez más filmekben egész háztömböknek kell megsemmisülniük. Rozsomák és Kardfogú vadállati összecsapásában annyi nyers, kegyetlen brutalitás van, amennyit ritkán látunk PG-13-as moziban.

Az X-Men máig a legjobb képregényadaptációk közt van, pedig nem volt könnyű szülés. Először James Cameron kacérkodott vele a ’90-es évek elején, mielőtt inkább továbbállt a Pókemerhez (az is ugyanígy összejött neki…), majd a következő években több stúdión és tucatnyi újraíráson ment át. Singer maga is többször visszautasította a felkérést, mondván, hogy ez „csak egy képregény”. Nem szép előítélet pont tőle, de aztán vette a fáradságot, hogy beleolvasson a sorozatba. Mind örülhetünk neki, hogy így tett.

22 komment

Címkék: scifi akció filmkritika képregény adaptáció 5csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr442961068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A. B. Normal 2011.06.07. 07:47:29

wáááá ... szőke Halle Berry meg az öt csillag ... itt vér fog folyni.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2011.06.07. 07:49:24

nagyon jó volt az első rész, ahogy Rozsit bevezették, ketrecharc meg minden, aztán meg mikor először ugrasztja elő a karmait a vadászpuska ellen felejthetetlen.

ghavin 2011.06.07. 09:37:42

Én rühelltem mint a szart. McKellen és Stewart tényleg jók voltak, de ők ketten is kevesek voltak ahhoz, hogy felmentsék a filmet annak mellékszereplői (Hugh Jackmanen kívül körülbelül mindenki) és párbeszédei (Storm: Do you know what happens to a toad when it's struck by lightning? ... The same thing that happens to everything else.) által nyújtott borzalmak alól.

Rusznyák Csaba 2011.06.07. 09:49:54

@Ghavin: Az az egyik sor, ami Joss Whedon korai forgatókönyvéből maradt benne:)

ghavin 2011.06.07. 10:04:34

@Rusznyák Csaba: Nem ismerem a forgatókönyv történetét, az igazat megvallva alig tudok kulisszatitkokat így majd 12 év távlatából. Rendkívül érzékeny vagyok a rossz párbeszédre, s ha ehhez még közepes/rossz színészi játék is társul (s ami nem csúszik át a viccesen giccses kategóriába), legyen akármilyen jó a cselekmény, képtelen vagyok élvezni a filmet. A legtöbb Marvel filmet ezért nem tudom élvezni - elismerem, hogy képregényből adaptált blockbusternek meglehetősen jók, mégis mindig keserű szájízzel távozok a teremből (na majd a First Class, de lekopogom). A kritika amúgy jó.

W.A. 2011.06.07. 10:39:27

Nahát, nahát. Általában hasonló a véleményünk, itt viszont többször is ellenőriztem, hogy ugyanarról a filmről beszélünk-e. Szerintem ebből a témából ennél kevesebbet kihozni művészet lenne. Ott van egy halom, érdekesebbnél érdekesebb karakter, mindegyik kínálja magát, nem feltétlenül eredettörténetes témában, csak hogy legalább kezdjenek vele valamit (bármit!), de igazából mind csak oda van fosva, aztán kicsit fakardozgatnak, és győz a jó, a folytatás szagában a levegőben.
A First Class egyébként tetszett.

Danis 2011.06.07. 10:49:06

Nem epikus, eposzi... Bocs, háklis vagyok rá. Amúgy jó elemzés, de nem 5 csillag sztem...

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2011.06.07. 12:49:26

közepesnél hajszállal jobb a film

TheBerzerker 2011.06.07. 12:59:08

nekem semmi bajom nem volt az X-Men trilógiával. Az egészet együtt nézve egy kellemes szórakoztató "filmes" frencsájz. Én sosem éreztem benne, hogy meg akarja váltani a világot.

minuteman 2011.06.07. 15:06:55

Nagyon jó cikk, én is ilyen szinten imádom ezt a filmet, még 2000-ben ez csinált belőlem képregényrajongót! Ámen

elefes 2011.06.07. 17:49:51

Az első elég gány volt, egyszerű, mint a bot, a második pedig már marhajó, viszont már túl izgalmas lett.

nuklearis_baromfi · http://nuklearispillanatok.blogspot.com 2011.06.07. 23:45:21

Én sem voltam 100%-ig megelégedve vele, de azért mégiscsak olyan volt moziban látni ezeket a figurákat egészen hitelesen megjelenítve, mintha egy álom vált volna valóra...

prick 2011.06.08. 08:53:35

Emlékszem, mikor mentünk a moziba megnézni... nem lehetett velem bírni. Ilyet, hogy X-Men... Film! Én egyetértek az írással, sztem a top 3 képregényfilmben még ma is simán benne van.

Konya Sándor 2011.06.08. 11:42:34

én is most újranéztem, és meglepetten tapasztaltam hogy még mindig teljesen magával tudott ragadni. tényleg az egyik legjobb képregényfilm, nem hivalkodó effektekkel próbálja levenni a lábáról a nézőt, hanem a történettel és a karakterekkel. plusz, a zene is baromi jó! egy valami van amivel nem tudok kibékülni, az pedig Halle Berry. azt a csajt én nem bírom, hiába kapott oscart. bleeh

David Sumner 2011.06.08. 13:11:01

A szóban forgó nyitójelenet legalább annyi, ha nem több kegyetlenséget tartalmaz, mint Rozsomák és Kardfog összecsapása, és ez a felütés szerintem még jobban feszegeti a PG-13 határait.

Jancsa Jani · http://burger.blog.hu 2011.06.08. 14:42:22

egyik első moziban megnezett filmem volt (a the cell, és a pitch black mellett), és rám is iszonyat nagy hatassal volt tiz evvel ezelott, valamint a mai napig barmikor elo tudom venni megnezni...

superben 2011.06.08. 22:01:01

Sztem egy korrekt 4-es.

Vincenzo90 2011.06.10. 03:54:22

Batman, X-Men, Bókember, Gumimacik.

David Sumner 2011.06.10. 08:41:18

Mikor jön a második rész kritikája?

7thArT 2011.06.10. 20:10:46

én is újra néztem a héten...és még mindig leköt...
szerintem elég nehéz ennyi karakterről szóló sztorit így összehozni, pedig nekem bejön ez a sok figura...
persze vannak furább mondatok, meg egy-két gyengébben sikerült mutáns, de dinamikus az egész és szórakoztató

Rusznyák Csaba 2011.06.10. 20:59:15

@Vincenzo90: Jól megmondtad!

@David Sumner: Hétvégén vagy hét elején.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2011.06.11. 17:19:04

Én is újráztam: még mindig le tudott kötni - pedig már vagy 5-ödszörre láttam - jók az akciók, a Charles kontra Eric párbeszédek meg úgy az egész jelenlétük, totálisan felpumpálja a hangulatot. Wolverine karaktere markáns és végig kedvelhető, Hugh Jackman itt tényleg mindent odarakott, amit kibírt préselni magából. A finálét mindig kissé kevésnek éreztem, valahogy az előtte lévő harcok, az akciók sokkal jobban működtek, de persze ettől még az a jelenet sem rossz, sőt.

Varangy még mindig a legnagyobb arc, kár, hogy egyből elhullik az első részben. Mystique ábrázolás pedig gyönyörű. A mai napig jó ez a film, de az X-men: az elsőknek sikerült szintet ugraniuk, így ez nálam 4*, az pedig valóban megérdemli az 5*-ot.
süti beállítások módosítása