Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Adèle és a múmiák rejtélye

2010.09.01. 17:30 Varga Denes

Adèle Blanc-Sec csodálatos kalandjai. Az eredeti cím szó szerinti fordítása sem lett volna elhibázott döntés, hiszen ebből a változatból is kiérződik az a könnyedség és flegmaság, amellyel a leghihetetlenebb helyzeteket is kezelte a műfajban meghatározó elődnek és megkerülhetetlen pontnak számító Indiana Jones-trilógia. A film hazai forgalmazója azonban semmit sem bízott a véletlenre és inkább egy direkt utalást helyezett el a címben arra a misztikus kalandfilmre (A múmia), amely az elmúlt két évtizedben leginkább megközelítette a klasszikus Indiana Jones filmek által felállított mércét. Most Adèle Blanc-Sec-en van a sor, hogy a kalapos régészprofesszor felemásra sikerült negyedik kalandja után, megzabolázza a természetfelettit és elfeledett kincsek nyomára bukkanjon. Az előzetes legalábbis effajta régivágású izgalmakat ígért: okkultizmust, múmiákat és egy repülő őshüllőt a századelő keménykalapos, nyüzsgő Párizsában. És egy rettenhetetlen hősnőt, aki hűvös eleganciával és színpompás kalapokban lesz úrrá a káoszon. Még sok-sok ilyen tartalomleírást szeretnék olvasni a közeljövőben moziba kerülő filmek kapcsán. Ami előzetesen mégis aggodalomra adott okot, az a rendező személye: Luc Besson. Az új évezredben látványosan nem találja a régi zseniális énjét, ami olyan filmeknek adott életet, mint a Leon, a profi, vagy az Ötödik elem. A kérdés tehát egyértelmű: van feltámadás, vagy egy iparossá szürkült, hajdani csodarendező újabb szériaterméke gördült le a futószalagról?

Adèle expozíciója rögtön a misztikus kalandfilmek legkedvesebb helyszínére kalauzolja el a nézőt: egy egyiptomi sírkamrába. Felsorakoznak a kötelező elemek, fontoskodó idegenvezető, titkos ajtók, gyilkos csapdák, hieroglifa-fejtés, és a lehető legjobb időzítéssel érkező konkurens kincsvadász. Aki a kinézete és a viselkedése alapján simán lehetne az Elveszett frigyláda fosztogatóiban szereplő, megpörkölődött tenyerű SS-tiszt leprás nagybácsija. Adele természetesen sértetlenül megússza (a szó mindkét értelmében) a kalandot, kihasználva csáberejét és tudását a letűnt civilizációkról. Mindeközben humora sem hagyja cserben. Besson célja hamar nyilvánvalóvá válik: megteremteni Indiana Jones női, jellegzetesen francia változatát, és egy nemzetközi piacot megcélzó blockbuster keretein belül sikerre vinni. Az egyiptomi kaland legfontosabb tanulsága mégis az, hogy Besson nem felejtett el hatásos és feszes akciójelenetet rendezni.

Adèle központi figurája kivételével az összes többi szereplő karikatúrává egyszerűsödik a filmben. Ez nagy terhet rakott Louise Burgoin vállára, hiszen – leegyszerűsítve – az ő alakításán áll vagy bukik minden. Besson nagy kockázatot vállalt, hogy egy igen kevés mozgóképes tapasztalattal rendelkező, viszonylag ismeretlen színésznőre bízta a főszerepet, aki alig néhány filmben szerepelt eddig. Előtte pedig az időjárást ismertette a Canal+ nézőivel. A rendező azonban tudta mit csinál. Louise ragyogóan jeleníti meg karaktere kettőségét: egyszerre elbűvölő és megközelíthetetlen. Képes egyszemélyben a film szíve, teste, lelke, motorja, mindene lenni.

Adèle a film alapjául szolgáló képregényhez képest jelentős fazonigazításon esett át. Igen, ezt már előbb is említhettem volna: ezúttal nem saját kútfőből dolgozott a rendező, hanem Jacques Tardi nyolc kötetet megélt képregény-folyamát dolgozta fel. A tartalomleírások alapján legalább három különböző kötetből emelt át történetszálakat. Ez magyarázhatja a gyakran kapkodó tempót és a jellemrajzok elnagyoltságát. Láthatóan a már kipróbált és az elmúlt évtizedekben sikeresnek bizonyult lényeket ugrasztotta össze a hősnővel: egy pterodaktiluszt és a múmiákat. Visszatérve Adèle-re, ő a képregényben ugyanolyan határozott és humoros, ámde szépségben meg sem közelíti Louise-t: szeplőivel, bozontos hajával leginkább egy harcos szüfrazsett (Diane Keaton karaktere lehetne ilyen a Vörösökből a film képregényváltozatában) benyomását kelti. A Louise Burgoin által alakított Adèle azonban egy szexikon is: amellett hogy egy ország várja nagy izgalommal legújabb fantasztikus kalandjairól szóló regényét (főhajtás Verne Gyula előtt?), minden férfi a lábainál hever. Nem beszélve a kádjelenetről, ahol leginkább kiütközik, hogy európai filmmel van dolgunk: egy amerikai filmben a víz magassága mindig elfedi a mellet, itt viszont ép’ hogy, de kilátszanak Adèle mellbimbói! Je t’aime.

A szereplők már említett karikatúraszerűsége egyben azt is jelenti, hogy Adèle-nek nincs igazából se partnere, se nemezise. És ez – főleg az utóbbi – nagy hiba egy misztikus kalandfilm esetében. A fantasztikus lények inkább aranyosak, mint félelmetesek. Párizs utcáin esetlenül totyogó múmiákat bármikor befogadnám a házamba, annyira imádnivalóak. A film elején feltűnő konkurens kincsvadásznak sincs további jelentős szerepe, Adéle-nek leginkább a túlburjánzó bürokrácia és a halál elkerülhetetlensége ellen kell küzdenie. A szereplők jelentős része nem több humorforrásnál.

Itt el is érkeztünk a film legnagyobb hibájához. Az Indiana Jones máig tartó sikerének egyik kulcsa az volt, hogy megfelelő arányban vegyítette a kalandot a misztikummal és a humorral. Ezek az arányok felborultak az Adèle és a múmiák rejtélyében. És mivel nem olvastam a képregényeket, ezért egyedül Luc Bessont tudom okolni. Az egyébként érdekfeszítő történetet vontatottá teszi, a látványos akciójeleneteket pedig felhígítja oda nem illő, jobbára fárasztó poénokkal. Minden vicces geg (a repülő őslény vs. vonuló vadludak) után legalább három kínos (dadogó, lassú észjárású rendőr) következik. Besson egyszerűen nem érezte, hogy mikor fullad ki egy poén, ezért kell nyolcadszorra is tudomásul vennünk, hogy a rendőrfelügyelőnek bizony hatalmas étvágya van. Nem volt senki, aki Besson kezére merjen csapni, hogy ez a geg kabaréba való, nem mozifilmbe. Nem volt senki, aki rászólt volna néhány színészre, hogy nem némafilmben játszik, nem kellene ennyire túlzóan grimaszolni. Ez az egész azért is érthetetlen, mivel a film kevés drámai pillanatai technikailag jól kivitelezettek és érzelmileg hatásosak (a teniszbaleset!), az olcsó tréfák miatt azonban veszítenek erejükből.

Adèle és a múmiák rejtélye legjobb pillanataiban felveszi a versenyt az Ötödik elem gyermeki, ugyanakkor kaotikus fantáziavilágával és szerethetően szétszórt történetvezetésével, és van egy remek hősnője, akit még sokszor viszontlátnék a mozivásznon, legrosszabb pillanataiban azonban egy erőltetett és humortalan kabaré fellépéssé aljasul. A film lezárása (ami egyébként suta és erőtlen – be kellett volna fejezni a filmet Ramszesz briliáns piramisos poénja után) is egyértelműen utal arra, hogy Adèle kalandjai folytatódnak. Remélhetőleg már nem Luc Besson rendezésében. A következő részben meg kell ritkítani a poénokat és több drámát akarok, többet szeretnék megtudni Adèle-ről, hogy miből fakad a kalandvágya, hogy miért ilyen magányos. A múmiák és az őslények után pedig jöhetne valami olyan fantasztikus lény, amit már régen nem láthattunk filmben, mondjuk egy óriáspolip!

11 komment

Címkék: filmkritika kaland 3csillagos

A bejegyzés trackback címe:

http://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr822262998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Beyonder 2010.09.01. 20:51:59

Se a filmet nem láttam, se a képregényt nem olvastam, de Besson állítólag direkt paródiára vette a történetet, a képregényben nincs ennyi poén.

Santito · http://geekz.blog.hu 2010.09.01. 21:48:52

Adèle Blanc-Sec-et időjósnak kádban a magyar kereskedelmire! Akkor lehet még tévét is néznék...

Oidipus Prime · http://oidipusprime.blog.hu/ 2010.09.01. 22:20:32

Érdeklődésem feltámadt! (Zárójelben megjegyzem nincs olyan, hogy repülő dinoszaurusz. Ha gondolod kifejtem miért egy rövid összefoglalóban a dinoszauruszok rendszertani behatárolását illetően, de hidd el, hogy a pterodactylus repülő hüllő, akkor élt mint a dínók, de nem az. btw vízi dinoszauruszok sincsenek, azok vízi őshüllők.^^)

Varga Denes 2010.09.02. 01:20:55

@Beyonder: Ebben az esetben még inkább azt mondom: ne Besson rendezze a következő részt (már ha tényleg lesz).

@Oidipus Prime: Beismerem, nem vagyok otthon őslénytanban. Kitessékelem a szövegből a dinoszauruszt.

mesko 2010.09.02. 05:14:45

Oidipus Prime-nak nagyon igaza van..:)én még egydarabig hezítáltam,hogy nem-e használható így is mivel nem egy dokumentum film,de nem,nem...ebben az esetben nem :)

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2010.09.02. 12:58:59

Na, jól megírtál mindent, amit a film után beszéltünk. Most hogy adom le jövő héten a cikket plágiumvád nélkül? :)

Varga Denes 2010.09.02. 14:32:55

@Hamlet: Mindkettőnket a túl sok humor akasztott ki. És persze nehéz egy beszélgetés után szétválasztani dolgokat, de én úgy érzem a saját részemet írtam le.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.09.02. 22:02:28

A film a képregény első és negyedik kötete alapján készült. Nem tudom, hogy csak számomra félreérthető-e az írás eleje, de a biztonság kedvéért csak leírom: az első Adèle Blanc-Sec képregény öt évvel megelőzi az első Indiana Jones filmet. A sorozatból nem 8, hanem 9 epizód jelent meg eddig, és remélhetőleg még nincs vége - bár tény, hogy Tardi elég hosszú szüneteket hagy két rész között: a 8. 1998-ban, a 9. 2007-ben jött ki.
A filmnek nem sok köze van a képregényhez - akit érdekel, hogy mi maradt ki a feldolgozásból, pillantson bele a Filmvilágban megjelent cikkembe. Tardiról pedig tervezek írni részletesebben is a közeljövőben, valószínűleg a blogomon, esetleg egy Buborékhámozóban.
A kritikának egyébként nagyon örülök - nekem nagyon nehezemre esett úgy nézni a filmet, hogy függetlenítsem magamat a képregény ismeretétől. Amely képregény egyébként zseniális, és az első öt része angolul is megjelent a Dark Horse egyik antológiájában, majd önállóan az NBM Publishingnél.

Varga Denes 2010.09.03. 02:37:58

@NeroBlanco: Jogos, tényleg 9 rész volt. A képregény ugyan már Indiana Jones előtt útjának indult, viszont a film most készült és főleg az egyiptomi epizódnál többször is eszembe juttatta az Indiana filmeket.

Elanor_ 2010.09.04. 20:07:57

igen, egy rettentően érdekfeszítő óriáspolipos filmet nagyon szívesen megnéznék, akár három órás terjedelemben is. :)
...most belegondoltam, h végül is, Indyt sem lehetett komolyan venni, mégis/vagy pont ezért - talán a végig fenntartott feszültség miatt - imádtuk. :)