Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

GeexKomix különkiadás - 2009 legjobb külföldi és magyar képregényei

2010.01.18. 08:00 Geekblog

Nem kell aggódni, a GeexComix műsorszünet szignálját hamarosan újra kétheti jelentkezés szakítja meg, de mielőtt visszatérnénk a régi kerékvágásba, még egy kötelezettségünknek kell eleget tenni. A múlt héten górcső alá vettük az évtized legjobb képregényeit, most a 2009-es esztendő termését vizsgáljuk át, különös tekintettel a magyar megjelenésekre, segítséget nyújtva az eligazodásban, hogy a hatalmas választékból mit érdemes mindenképpen elolvasni. 

2009-es Top10: ongoing sorozatok

Dark Avengers (Marvel, 2009-)
Írta: Brian Michael Bendis (New Avengers, Powers, Ultimate Spider-Man)
Rajzolta: Mike Deodato (Amazing Spider-Man, Thunderbolts)

Brian Michael Bendis (lassan hat éve a Marvel zászlóvivője), legújabb sorozatában a gonosz uralkodik. Norman Osborn irányítása alatt pszichopaták, skizofrének, őrültek és gyilkosok pózolnak hősökként, és ugyan ha tehetnék, csak maguknak kaparnák a gesztenyét, de néha kénytelenek ténylegesen a jó ügyért harcolni – miközben saját pszichózisaik és ellentéteik, nameg főnökük bomlott elméje következtében folyamatosan a katasztrófa szélén egyensúlyozik az egész csapat.

Batman & Robin (DC, 2009-)
Írta: Grant Morrison (The Invisibles, New X-Men)
Rajzolta: Frank Quitely (All Star Superman, New X-Men), Philip Tan (Spawn, Uncanny x-Men)

Grant Morrison több éven át kínzott bennünket pocsék Batman sztorikkal, de az új sorozatban végre ismét megmutatta, hogy nem véletlenül jegyeztük meg a nevét. A címszereplők, Dick Grayson és Damien Wayne (Bruce ugyebár „halott”) olyan őrült, felkavaró, perverz és bizarr kalandba keveredtek a malacálarcos gyilkossal az első sztoriban, hogy a cím már csak azzal a három résszel (és Frank Quitely gyönyörű képi világával) kiérdemelte a helyezést a listán.

Green Lantern (DC, 2005-)
Írta: Geoff Johns (Blackest Night, The Flash, Superman)
Rajzolta: Ivan Reis (Action Comics, Infinite Crisis), Doug Mahnke (Batman, JLA), Billy Tan (New Avengers, Uncanny X-Men)

Geoff Johns évek óta írja a DC szóban forgó legjobb sorozatát, izgalmas, fordulatos és kirobbanóan epikus űroperájával folyamatosan, ötletesen bővíti a karakterek hét évtizedes mitológiáját, és a lélegzetelállító űrcsatákban ráadásul nem fél kendezőtlen brutalitást alkalmazni. Az intenzív összecsapásokban (ha valaki nem tudná, dúl a fény háborúja, ld. Blackest Night) gyönyörűen szakadnak cafatokra a legyőzött Lámpások – a rajzolók is tudták, mitől döglik a légy.

Scalped (Vertigo, 2007-)
Írta: Jason Aaron (Wolverine, Punisher MAX)
Rajzolta: R.M. Guéra

Ha egy tanulsága van Jason Aaron hardcore bűnügyi sorozatának, akkor az ez: indiánnak lenni a mai Amerikában szar. Ráadásul emellett még beépített FBI-ügynöknek is lenni egy egész rezervátumot uraló gengszter köreiben, még inkább az. Mocskos, véres, kíméletlen és brutális erejű, vigasztalanul sárgás-barnás-koszos képi világú képregény elveszett lelkekről, akik tűzön-vízen és hullákon keresztül keresik megváltásukat, de csak egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek saját poklukban.

Unknown Soldier (Vertigo, 2008-)
Írta: Joshua Dysart (B.P.R.D., Swamp Thing)
Rajzolta: Alberto Ponticelli

Egy pacifista összaszabdalja saját arcát, majd gyolcsba tekert, kíméletlen, profi ölőgéppé változik, aki fegyverrel vág véres rendet a káosz felé tartó Afrikában, egy rejtélyes erőnek engedelmeskedve, amit maga sem ért – vagy egyszerűen csak begolyózott? A DC klasszikus sorozatának „vertigósítása” kényelmetlenül realisztikus kulisszák közt játszódik, és kivételesen nem a szarrá rágott terrorizmusra hívja fel a figyelmet, hanem a fekete kontinensre, amelynek egyes részein a gyerekeket csak arra tanítják, hogyan kell lőni a géppuskával.

The Unwritten (Vertigo, 2009-)
Írta: Mike Carey (Lucifer, Crossing Midnight, Hellblazer)
Rajzolta: Peter Gross (The Books of Magic, Lucifer)

Tom Taylor a sosem kért hírnév átkát nyögi: titokzatos módon eltűnt apja róla mintázta a világszerte ismert Harry Potter-szerű fantasy sorozat főszereplőjét, így két dedikálás közt a pohár fenekén keresi a kiutat. Olyannyira gyűlölt élete hirtelen gyökerestül felfordul, amikor egy újságíró kideríti, hogy az összes származását bizonyító irat ügyes hamisítvány, ráadásul egy a könyvbéli alteregójának ősnemezisére, Ambrosio grófra megszólalásig hasonlító őrült próbálja kivégezni egy bomba segítségével élő feed-ben, webkamerák előtt. Szárnyra kel a legenda, hogy Tom a könyv lapjairól lelépett Tommy, a fiú pedig elindul, hogy kiderítse mi áll öröksége hátterében, egy olyan titkos háborúba keveredve, mely egészen egy Kipling által írt elveszett könyvhöz vezethető vissza.

Irredeemable (Boom! Studios, 2009-)
Írta: Mark Waid (Kingdom Come, Ruse, Superman: Birthright)
Rajzolta: Peter Krause (Flash, Birds of Prey)

Mi történne, ha Superman összeroppanna a vállára nehezedő elképzelhetetlenül hatalmas érzelmi és mentális teher alatt? Bár hasonlót már láttunk, Waid mégis képes újszerű tálalásban előadni a témát, jól átgondolt, logikus történettel, amint a Justice League alternatív verziója próbálja megfékezni az elpusztíthatatlan szuperhős őrült(nek tűnő) tombolását és egyszersmind megfejteni, mi okozta a törést a Plutonian lelkében.

Greek Street (Vertigo, 2009-)
Írta: Peter Milligan (Tank Girl, X-Statix, Hellblazer)
Rajzolta: Davide Gianfelice (Northlanders)

A görög mítoszok 21. századi noir-miliőbe helyezett átirata leginkább az Amerikai istenek vagy a Fabulák receptjére emlékeztet: a londoni Soho hírhedt utcáján újra elfeledett hősök és szörnyek járnak, amihez jól ki kell nyitnunk a szemünket és leporolnunk a klasszikus ókorral kapcsolatos tudásunkat, mert semmit nem rágnak a szánkba, Peter Milligan pedig nem sokat vacakol, egy igen erős felütéssel a főhőst az egyik legtragikusabb görög legenda szereplőjévé teszi.

Northlanders (Vertigo, 2008-)
Írta: Brian Wood (Demo, DMZ, Local)
Rajzolta: Ryan Kelly (Lucifer, Demo), Davide Gianfelice és mások

Szakadnak az inak, törnek a csontok és véres ösvény nyílik a vikingek kardja előtt: Brian Wood, akinek nagyszerűen kezdődő DMZ-je középszerbe fulladt, most könnyedén utasítja maga mögé a Dark Horse Conan-jét és az Image Comics Viking-jét, az antológiaszerűen különböző rajzolók által megvalósított, fiktív, ám mégis realisztikusnak ható történetekből összefűzött, legendákat és történelmet értő kézzel összefonó képregényszőttesében.

Kick-Ass (Icon, 2008-)
Írta: Mark Millar (The Authority, Wanted, The Ultimates)
Rajzolta: John Romita Jr (Uncanny X-Men, Amazing Spider-Man, World War Hulk)

A YouTube-generáció képregénye, ami internetes víruskampánnyal indult útjára és már a film is készül belőle Mathhew Vaughn vezényletével. Dave Lizewski átlagos srác, aki egy nap maszkot húz, hogy valami heroikusat tehessen, de még aznap megkéselik és törött csontokkal kerül a kórházba. Hónapokkal később, felépülése után, újra próbálkozik és ismételten összeverik, ám valaki felveszi a jelenetet a telefonjával és a maszkos igazságosztó azonnal a YouTube sztárja lesz, MySpace oldalára tömegével érkeznek a gratulációk és segélykérések, ezreket inspirálva fellépésével. Millar a sokszorosan lerágott csontot újra érdekessé és izgalmassá képes tenni, mint ahogy Romero-nak is sikerült friss fogást találnia saját bejáratott zsánerén a Diary of the Dead-del.

2009-es Top10: mini/graphic novel/one-shot

Beasts of Burden (Dark Horse, 2009)
Írta: Evan Dorkin (Milk and Cheese)
Rajzolta: Jill Thompson (The Invisibles, Sandman)

Kutyák és macskák, óriásbékák és szellemek, invázió és gyilkosság, humor és gore – mindez szívvel és lélekkel, és nagyszerű, szerethető karakterekkel nyakon öntve. A mágiához is konyító, a környéküket védelmező háziállatcsorda horrorisztikus kalandjainál nem nagyon jelent meg eredetibb, ötletesebb és jobban megírt képregény tavaly, pedig volt itt még Chew és The Stuff of Legend is.

Hellboy: The Wild Hunt (2008-2009)
Írta: Mike Mignola (Batman, B.P.R.D.)
Rajzolta: Duncan Fegredo (Judge Dredd)

A The Wild Hunt az eddigi legjobb Hellboy mini, és ez bizony nem kis szó. A címszereplő személyes útkeresése itt nyílik ki, és válik igazán epikussá, előrejelezve egy hatalmas háborút, amit hősünknek az Excaliburral a kezében kell majd vívnia egy boszorkány serege ellen. Csakhogy ha ily módon megakadályozza a világ pusztulását, azzal rálép arra az útra, amin végül ő maga hozza majd el az apokalipszist. Tragikus dilemma monumentális, mitikus kulisszák között, a közelgő, minden elsöprő vihar előtt.

Incognito (Icon, 2009)
Írta: Ed Brubaker (Criminal, Daredevil, Uncanny X-Men)
Rajzolta: Sean Phillips (Criminal, Hellblazer, Sleeper)

A szerzőpáros Sleeper című sorozatának eszmei folytatása piszkosul hangulatos és erőszakos, szuperhősös ponyva-noirba csomagolt fejlődéstörténet egy kegyetlen, szupererejű gonosztevőről, aki a mini végére gyilkos antihőssé „nemesül”. A képet gyönyörűen egészítik ki az őrült tudósok, a romlott femme fatale-ok, a lelketlen rosszfiúk és az alig jobb jófiúk. A Brubaker-Phillips páros még egyszer sem okozott csalódást.

Punisher: The Naked Kill (Marvel, 2009)
Írta: Jonathan Mayburry (Marvel Zombies Return)
Rajzolta: Laurence Campbell (Judge Dredd)

A tavalyi év legnagyobb képregényes bűnös élvezete. Frank egy snuff film hálózatot számol fel egy szigorúan őrzött irodaépületben, lőfegyverek nélkül – azaz kreatívan. Végtelenül gonosz, éjfekete humor, szenzációsan cinikus narráció, burjánzó erőszak, ötletesen emelkedő hullahegyek, nagyszerű, sötét, képi világ. Ki mondta, hogy Garth Ennis után nincs szufla a Megtorlóban?

Star Trek: Crew (IDW, 2009)
Írta és rajzolta: John Byrne (Fantastic Four, Uncanny X-Men)

Egy Star Trek mini, ami friss, intenzív, ötletes, és közben nem köpi szembe a tradíciókat sem, azaz intelligens és gondolatébresztő is egyben. Valahogy így kellett volna a nagyvásznon is. Persze, a főhősnő karakterét csak az elvetemült rajongók ismerik (khm, izé), de a kerek, egyrészes történeteket ettől függetlenül is értheti és élvezheti mindenki.

Umbrella Academy: Dallas (Dark Horse, 2009)
Írta: Gerard Way
Rajzolta: Gabriel Bá (Casanova)

A My Chemical Romance énekese teljesen váratlanul robbant be a képregényes köztudatba szedett-vedett, a Hellboy és a Goon keresztezésére emlékeztető diszfunkcionális szupercsapatával, mely azonnal osztatlan sikert aratott. Legújabb történetében találkozunk az időfolyam legőrültebb, Tarantino-inspirálta bérgyilkospárosával (akik nem mellesleg felrobbantják az egész Földet), hőseink pedig a történelem menetét próbálják megváltoztatni azzal, hogy megnyerik a vietnami háborút (egy múmia feltámasztásával) és megakadályozzák a Kennedy-gyilkosságot. Ahogy ezt Parra kolléga mondta egy közös ismerősünkre, nekem úgy Gerard Way a kedvenc őrültem.

I Am Legion (Devil's Due Publishing, 2009)
Írta: Fabien Nury (W.E.S.T., Il était une fois en France)
Rajzolta: John Cassaday (Planetary, Astonishing X-Men)

A francia Les Humanoīdes Associés (ami a Métal Hurlant magazinnak adott életet és olyan szerzőket tett közismertté, mint Jodorowsky, Bilal és Moebius) második közös kiadása (az első a The Zombies That Ate the World volt a Guy Davis-Jerry Frissen párostól) az amerikai DDP kiadóval. A második világháború alatt, 1942-ben a németek Légió fedőnév alatt új csodafegyverrel kísérleteznek egy kislány testében lakó ősi entitás segítségével, aki távolról képes másokat irányítani, a szövetségesek pedig legjobb titkosügynökeiket vetik be, hogy gátat vessenek a közelgő katasztrófának. Fantasztikusan megrajzolt történet az indiana jones-i hagyományok szellemében.

Crossed (Avatar Press, 2008-2010)
Írta: Garth Ennis (Preacher, Hellblazer, The Boys)
Rajzolta: Jacen Burrows (Scars, Chronicles of Wormwood)

Az egyébként sem a visszafogottságáról híres Garth Ennis (aki olvasta a Preacher című sorozatát, most minden bizonnyal egyetértőleg bólogat), ezúttal egy kilenc részes minisorozatban hozza elől elméjének legbetegebb bugyraiból főhősének inkább töredékes, időbeli ugrásokkal operáló beszámolóját a vándorlásról, melyet egy maroknyi túlélővel folytat egy alternatív, apokaliptikus jövőben, ahol az emberi civilizációt tökéletesen leromboló, megállíthatatlan vírus vérszomjas őrültekké változtatja áldozatait. Itt bizony nincs tabutéma, sem textuálisan, sem pedig vizuálisan: a túlélésért szörnyű árat kell fizetni.

Asterios Polyp (Pantheon Books, 2009)
Írta és rajzolta: David Mazzucchelli (Daredevil, Batman: Year One)

Az év legintelligensebb és invenciózusabb graphic novel-je, mely szinte a képregény teljes eszköztárát felvonultatja a sodró erejű történetmeséléshez. Halott ikertestvérének narrálásában lehetünk tanúi Asterios, a neves építész átalakulásának, amint egy villámcsapás hatására át egy eldugott kis városka autószerelőjeként kell átértékelnie eddigi teljes életét. Vaskos, 320 oldalas olvasmány, de addig garantáltan nem fogod letenni, amíg a végére nem jutsz.

Scott Pilgrim vs the Universe (Oni Press, 2009)
Írta és rajzolta: Bryan Lee O'Malley

A Scott Pilgrim sorozat ötödik kötete ugyanolyan humoros, mint a korábbiak, az első rész megjelenése óta többszörösen díjazott, kanadai O'Malley semmit nem vesztett a lendületéből és a mangák és videojátékok inspirálta, egyszerű vonalvezetésű, de mégis kifejező stílusban készített széria egyre közelebb kerül a végső boss fight-hoz: Scott-nak a Ramona elnyerésért legyőzendő hét ex-barátból már csak három van hátra. Habkönnyű, szórakoztató történet majd 200 oldalon, nemsokára pedig a belőle készülő filmet is megnézhetjük a moziban Michael Cera főszereplésével.

2009-es Top5: képregények magyar szerzőktől

Kalyber Joe 4-5 (szerzői kiadás, 2009)
Írta és rajzolta: Pilcz Roland

Az Angyalok a pokolban Kalyber Joe és barátai történetének negyedik (két részben megjelent) felvonása, amiben a címszereplő már igazi kalandhőssé válik: dzsungelen, sivatagon, folyókon, vadállatokon, ezer veszélyen keresztül kutatja a kincset, de közben szem előtt tartja az igazán fontos dolgokat is. Humor, kaland, barátság: mondanám, hogy a legjobb magyar képregénysorozat, de majdnem az egyetlen is, úgyhogy ez nem volna elegendő dicséret. Egyszerűen csak: rohadtjó!

Pszicho Dzsánki (szerzői kiadás, 2009)
Írta: Mráz István
Rajzolta: Oravecz Gergely


Három rövid, de annál hatásosabb, delíriumos merengés egy apokalipsziséből bágyadtan ébredő, beteg, bizarr világról. Történet alig van (legalábbis még: a szerzők folytatást ígérnek), atmoszféra annál inkább: megragad, magával ránt, és nem ereszt.

Mi van, Dodó? 2. (Kepregeny.hu, 2009)
Írta és rajzolta: Marabu

Az empiriokriticizmus diadala! Napjaink nagy gondolkodójának privát szigete, amelyre a dodókat menekítették a Kretén 100. számával megszűnt eredeti élőhelyükről, most már a nagyközönség számára is látogatható. A jelenleg létező legjobb magyar strip-sorozat.

Bábel verme (Roham Kiadó, 2009)
Írta: Kemenes Iván és Varga Péter
Rajzolta: Kemenes Iván

A Stromfeld-ciklus második kötete a 2008-as Alfabéta-díj nyerteseitől, ezúttal színesben, amelynek készítését még egy blog formátumú munkanaplóban is dokumentálták. Ismét Budapesten járunk, ezúttal a Milleniumi Földalatti építésének idején, ahol a főhős, a börtönviselt építőmunkás úgy ereszkedik egyre mélyebbre saját elméjének tébolyába, ahogy az alagutak mélyítése közeledik a földalatti átadásának dátumához. Egyszerűnek tűnő, de bonyolult szerkezetű történet, mely utána jó ideig nem fog szabadulni a gondolataink közül.

Az elveszett cirkáló (Képes Kiadó, 2009)
Rajzolta: Korcsmáros Pál
Átdolgozta: Garisa H. Zsolt és Varga Zoltán

Korcsmáros Pál legendás Rejtő-adaptációinak újabb csodálatosan felújított, színes, keményfedelű kötete, ugyanakkor talán a legdrágább magyar képregény a piacon. Ettől függetlenül minden Rejtő- és képregényrajongó polcán bérelt helye van.

2009-es Top5: magyar megjelenések külföldi szerzőktől

Watchmen (Cartaphilus, 2008-2009)
Írta: Alan Moore (From Hell, Swamp Thing, Lost Girls)
Rajzolta: Dave Gibbons (Green Lantern, Rogue Trooper)

A 2009-es egy nagyon jó év volt a Kilencedik Művészet szempontjából kis hazánkban: Moore képregénytörténeti mérföldköve a filmfeldolgozás körül kialakult hype korbácsolta hullámokat meglovagolva megérkezett a könyvesboltok polcaira. És hogy miért is akkora nagy durranás ez a képregény? Ezt már részletesen kifejtettük nektek egy korábbi cikkünkben, egészen pontosan ITT.

Sandman - Prelűdök és noktürnök (Cartaphilus, 2009)
Írta: Neil Gaiman (Amerikai istenek, Csillagpor, Coraline)
Rajzolta: Sam Kieth (The Maxx, Zero Girl), Mike Dringenberg (Doom Patrol), Malcolm Jones III (The Question)

A képregénysorozat, amely nemzetközi hírnevet szerzett Neil Gaimannek végre hozzánk is megérkezett! Merész lépés a Cartaphilus kiadótól, hiszen a Sandman egyértelműen nem a képi világával hódította meg olvasóit, de aki beleveti magát a szédítő részletességű, mitológiát, popkultúrát és művészeteket magába fogadó univerzumba, annak emlékezetes élményben lesz része. Külön öröm, hogy az egyébként nehéz eredeti angol szöveget remekül magyarították és a kötet végi függelékben számos utalásra és összefüggésre rávilágítanak a témában kevésbé járatosak számára.

Guszti történelmet ír (Nyitott Könyvműhely, 2009)
Írta és rajzolta: Pieter De Poortere

De Poortere-nek semmi sem szent: kövér, Hitler-bajszos, kecskekúró, együgyű parasztján, Gusztin keresztül nem egyszerűen görbe, de cinikus, gonosz és szatirikus tükröt tart az emberiség története elé. Ha kíváncsi vagy, mi köze Jézus feltámadásának a madárijesztőhöz (a kötet legjobb és legszemtelenebb poénja), ez a te képregényed.

Mutánsvilág (Kingpin, 2009)
Írta: Brian Michael Bendis (Daredevil, Powers, Ultimate Spider-Man)
Rajzolta: Olivier Coipel (Thor)

Soványka év volt a tavalyi a szuperhősképregények terén, de a Mutánsvilágnak egy izmosabb felhozatalban is a legjobbak közt lenne a helye. Az Új Bosszú Angyalait, az X-Ment és Magnetót szerepeltető történet egy meglepően erős emocionális töltettel bíró családi tragédiát bújtat egy nagyszabású, alternatív világos, gyönyörű képi világgal életre keltett csihipuhiba.

Usagi Yojimbo 6-7 (Vad Virágok Könyvműhely, 2009)
Írta és rajzolta: Stan Sakai

A gazdátlan nyúlszamuráj története töretlenül folytatódik itthon (és közben Amerikában is, immár túl a 125. részen), továbbra is a Sin Cityvel osztozva a legjobb Magyarországon megjelenő sorozat címén. Sakai egyaránt nagyszerűen ír és rajzol humoros szösszeneteket, horrorisztikus démon- és kísértetmeséket, melankolikus karakterdarabokat, moralitástörténeteket és sodró lendületű akciókat.

9 komment

Címkék: toplista képregénykritika geexcomix

A bejegyzés trackback címe:

http://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr371673637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2010.01.18. 11:06:29

Fasza lista, csak a Blackest nightot hiányolom:( dehát ugye szubjektív, csak ha már Green Lantern van....

Rusznyák Csaba 2010.01.18. 11:29:13

Nem véletlen az, hogy Green Lantern van, Blackest Night meg nincs.

Örülök, hogy Santito írta az Unwrittent, nekem végül kiesett a válogatásomból, de azóta újra elolvastam az eddig megjelent részeket - és így már az én listámat is átvariálta. A fő, hogy szerepel:)
(Mondjuk a Crossedot én semmilyen létező listára nem raktam volna.)

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2010.01.18. 12:16:33

Gondoltam h nem véletlen bár nekem egy indoklás még elfért volna hogy mért a GL van itt és mért nem a Blackest night márcsak mert ugye Hal Jordan kvázi a főszereplő(meg Barry Allen)...de abbahagyom a rinyálást ugyis még megy a BN majd írtok róla ha érdemesnek találjátok:D
Amúgy kicsit Off de a Daytripperről fogtok majd írni?

Rusznyák Csaba 2010.01.18. 12:28:10

A Blackest Nightról már írtam többször is, mióta megy, és még fogok is. Röviden: az első rész kurvajó volt, és most már az öt-hatodik is igen szépen sikerült, de ezek közt unalmas és felesleges volt. Hiába az a crossover főminije, középpontja, Flashék részeken keresztül csak pöcsöltek benne a Földön, miközben a lényegi cselekmény CSAK a Green Lanternben mozdult előre. Mintha a Blackest Night lett volna a tie-in és a GL a főmini, nem fordítva...

Santito · http://geekz.blog.hu 2010.01.18. 13:05:47

@Balakin:

A Daytripper-ből nem jelent meg annyi rész, hogy nyugodt szívvel értékelhettük volna egy éves listában, de úgy gondolom írunk róla még.

Olórin, mikor is lesz a következő hagyományos GeexComix? ;)

A Crossed-ot illetően pedig egyrészt posztapok sucker vagyok, másrészt olyan ötleteket láttam benne, amivel még nem vagy nem ilyen formában találkoztam, és ez manapság drága kincs.

Rusznyák Csaba 2010.01.18. 13:19:58

Geexkomix: most egy hét alatt volt kettő (még ha különkiadás is), úgyhogy a következő majd nyáron várható.

Crossed: welcome to the club (posztapok suckerek), de ezzel együtt is csalódtam. Abszolút az az érzésem, hogy Ennis kutyafuttában akarta megvalósítani azt, ami Kirkmannek évekbe telt - naná, hogy nem ment neki, és mivel ideje/helye nincs a kibontásra, ezért olyan szövegeket ad a szereplő szájába, hogy "Kezdünk embertelenekké válni". Jaj. A Walking Deadben soha nem volt szükség rá, hogy KIMONDJANAK ilyeneket.

space&azbizony 2010.01.19. 16:14:58

Huh... azt nem értem, hogy mi mit keresünk ott, de köszönjük szépen a belénk vetett bizalmat! Na azt hiszem vissza kell mennem írni, mert ezek után most már muszáj...

Space

rhynn · http://comicbooks.blog.hu 2010.01.22. 21:52:25

Mi történhetett az állarcos igazságosztóval?

Számomra ez a Batman - DC crossover volt az év legjobb pillanata. Hiányolom az one shot / mini listából.

Case · http://streetartbp.hu/ 2010.01.27. 15:46:30

A napokban olvastam el az X-Infernus-t és nálam lazán az a 2009-es év képregénye. Iszonyatjó, pörgös, akciódús sztori, kiemelkedösen jó, itt-ott kicsit Madureira stílusát idézö rajzok (az elkövetök számomra ismeretlenek, az író C. B. Cebulski, rajzoló pedig Giuseppe Camuncoli volt), meg alapból az egész a klasszikus Inferno sztori folytatása (hivatalosan, igazából mondjuk ez csak többkevésbé igaz), ráadásul itt tér vissz úgy igazából Illyana aka. Magik, a másik központi karakter, pedig az aktuális favorit Pixie. Négy rész az egész és minden megvan benne ami egy mini-sorozathoz kell és föleg úgy volt nagyon pozitív meglepetés, hogy közben ugye a fõ X sztori (elsösorban a mostanában kész continuity katasztrófa Uncanny) kicsit... nos, fura mostanság.