Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Utolsó kommentek

Hirdetés

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Antichrist

2009.09.22. 08:34 kerekgyarto yvonne

A jócskán kizsigerelt csajos-misztikus horror témában nehéz újat mutatni. Felcsillan a remény, hogy ha a dogma-teremtő, független és örök lázadó Lars Von Trier nyúl a témához, nem lesz szokványos az eredmény. A feltételezés igaznak is bizonyul, de azért az eredmény hagy maga után némi hiányérzetet.

Az Antichrist címe utalás a középkor rémképére, az emberi lélek tisztátalan, sötét oldalára, amit akkor, és azóta is, a nőiséggel azonosítottak kedves férfinemű felebarátaink. Hold, természet, éjszaka, halál, szemben a Nap, kontroll, fény és vitalitás fogalmaival. Utóbbi az érthető, másik az ismeretlen, az ember pedig attól fél leginkább, amit nem ismer. Az igazán jó darabok ezzel a mélyen rejlő nemtudással játszanak. Jelen film szintén általszteppel a tűréshatáron, ilyen esetben legjobb feljebb tolni az ingerküszöböt és átengedni magunkat kibontakozó neurózisunknak.

Ha helyén van a trancsír, nincs vele baj (lásd: Inside.) Az Idióták, Dogville után különben is felháborító lenne Von Trier részéről a szemforgató prűdség. Eszembe se jutott volna, hogy ami a durva jelenetek mögött lehet, talán nem más olcsó artisztikusságnál vagy a cannes-i zsűri felé tett gesztusnál a dekadencia védelmében. Imádom Trier filmjeit, mert olyan irányt mutatnak, amire szüksége van a korral haladó filmnek. Kemény, érzékeny és mélyen humánus. Aki az előzmények helyett inkább a filmről olvasna, ugorjon a következő bekezdésre, ami vegytisztán az Antichristról szól.

Trier nevét az általa szervezett mozgalom, a Dogma95 tette világszerte híressé. Nem ő az egyetlen, de ő a legnevesebb alkotója a csoportnak, habár egyetlen, a mozgalom szabályainak megfelelő filmje az Idióták című munkája. A rendező maga is elismeri, hogy az általuk felállított rendszer „tartalmaz pár lehetetlen, paradox szabályt, de ugyanez a helyzet a vallási dogmákkal is...” A Dogma szándéka egy új filmes hozzáállás legitimizálása, nem önmaga korlátainak betartása. Sem a szélsőségesség, sem a sajtó-megnyilvánulások és a merész műfajok közti váltások nem állnak távol a rendezőtől. Thriller, musical, szerelmesfilm, mind új értelmezést kap, ha belekezd. Az életmű és az interjúk alapján világos, hogy Trierben saját PR-főnöke veszett el. Új filmjét is hatalmas érdeklődés közepette mutatták be Cannes-ban, hogy legyen miről kivonulnia a közönség kvázi-erkölcsösebb részének. Mivel én nem rohantam ki a gangra a film nézése közben, kíváncsi vagyok, ki mit tart a legbotrányosabb képnek, értelmezzük akárhogy ezt a szót. Bár teljesen értelmetlen egy alkotó egymást követő mozijait összehasonlítgatni, érezhető, hogy a rendező átmenetileg ismét búcsút intett a dogmának.

A film alapjául szolgáló könyv állítólag két év depresszió és komoly alkotó munka eredménye. Adva van egy dánosan tökéletes házaspár (bár amerikaiak), kellően rideg környezetben. Őket ugyan nem morózus, északi színészek formálják, de ettől még arcukra van írva a beteg, pszichotikus magány, Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourgh kiváló választás. Egy szem gyermekük egészséges fiúcska. Az ő halálának érzékeny bemutatásával kezdődik a film, egyben a pár tudatalatti mélyfúrásának kálváriája is. Elfojtás, bűntudat pedig van bőven, a gyerek balesete közben a szülők ugyanis dugták egymást vadul. A helyzetet súlyosbítja, hogy amint az anya az első sokkból felépülni látszik, a pszichoterapeuta férj rögtön magához veszi a trauma feltárásának ásónyelét (elég sok a szövegben a bányász-metafora... -- W. F.). A kezelés sikerét a félelmek megfogalmazása, majd legyőzése hozná el, a férfi azonban túl mélyre ássa magát a titkok szövevényében, ráadásul mindehhez helyszínnek a világtól elzárt Édent választják. A sűrű, figyelmes élettől és haláltól hemzsegő természetet. A sötét-sötét erdőt.

Az Antichrist akár tökéletes is lehetne. Minden megvan benne, ami maradandóságot ígér, a film mégsem lesz időtálló. Tekintettel arra, hogy a blogírás személyes és szubjektív műfaj, - ahogy minden vita ellenére a kritikaírás is - saját interpretációm következik hiányérzetem kimagyarázására. A film másfél órája alatt a legkiábrándítóbb lélektani folyamat következményeként nem sikerül megszeretnem a főszereplőket. Sőt, az a gyanúm, Trier sem szerette őket, ami pedig nem éppen szokványos részéről.

A film témája a halandóság után a legnagyobb emberi kérdés: a nemiség, a nemi szerepek betöltésének, követelményeinek határainak feszegetése. Mit jelent nőnek lenni? Mit jelent férfinak maradni? Miért harcol a nő és a férfi? Mi a szeretkezés szerepe a kapcsolatban? Néhány kérdés abból a csokorból, amibe az Antichrist belekap. A film ott válik hiteltelenné, amikor kiderül, a látszat ellenére nem a nő történetét figyelem, hanem végig a férfi szemszögét látom, aki, mintegy flegmán, kis erdei séta alkalmával próbálja felfedezni a női természet rejtekét. Ez idáig stimmel, ez világos alkotói szándék. A férfi terapeutát játszik, érzi, hogy valami nincs rendben, a nő féktelen vággyal palástolja szörnyű titkát. A legmélyebb traumát: a gyerek elvesztését azonban nem lehet rábeszéléssel, erőszakos kérdésekkel megoldani.

Kiderül, a féltést csak félig a jó szándék, nagyrészt a szakmai önigazolás kényszere hajtja. Nem csoda, hogy ő, a valószerűtlenül naiv férj válik áldozattá. Egy percig sem sikerül sajnálni vagy együttérezni vele, bár annyira azért sikerül maga mellé állítania, amikor a „Káosz uralkodik” fejezetben tényleg a káosz lesz úrrá világukon és a férfi kibírhatatlannak tűnő testi megpróbáltatásokkal fizet a mélylélektani baklövésekért. Itt jön a képbe az előző bekezdés utolsó mondata. Trier nem szereti ezeket az embereket, és én sem szeretem őket.

Mindenkinek lehet kedvenc sorozatgyilkosa. Attól, hogy valaki gyilkol, öl, kínoz, még együtt érezhetek vele, ha akarok. Ahogy az Inside keserű gyerekakarása sem volt taszító és az elszántság, ami az őrültet hajtja valahol mélyen megbecsülésre késztet. Legtöbbször a bűn önvédelem, valamilyen kisszerű, de szerethető emberi komplexust takar. Elvileg itt is szó van ilyesmiről, mégsem hat meg. A férfi túl mélyre ásta magát, nincs menekvés, hiszen egy erdőben vannak, amiről már első pillanatra látszik, hogy önálló tudattal rendelkezik.

Nem szabad ugyan lelőnöm a film végét, de a férfi-nő küzdelem valós harccá válik, ez nem nagy meglepetés. A női erő elhatalmasodik, a férfierőnek azonban nyoma sincs. Kicsit ironikus is a vége kép. Hogyan képes mégis túlélni a természet által gerjesztett őrült és érthetetlen támadást a hős, aki csupán egy a millióból, mindenféle extra érzékenység nélkül. Triertől idegen ez a hozzáállás. Miért a happy end és miért kell nekem ezt végignéznem? Igen, igen, sok nő meghalt. A szellemük bosszúért kiált, a patriarchális világ nyugaton már felbomlóban van. A nőkben is van huncutság, egyre homogénebb társadalmunkban mindenki választhat magának egy nemi attitűdöt. A természet pedig nem gonosz, hanem igazságos. Kérdés, mi az igazság és, hogy az itt boncolgatott kérdésekhez mennyire járul hozzá az én fantáziám és mit ad hozzá a szép képek sora.

Olvastam egy kritikát, amiben az operatőri munkát dicsérték az Antichristtal kapcsolatban. A film tényleg ötletes képi megoldásokkal dolgozik, érett és átgondolt, ez nem kérdés és minimum, ha már. Amit hiányolok, az csupán a felelősség vagy az érzékenység vagy nevezzük ahogy akarjuk. Folyhat a vér és fröcskölhet a véres sperma, ha mögötte az értelem vagy az érzelem bújik meg, sőt még a rókák is pofázni kezdhetnek, ha erre szottyan kedvük. Trier Tarkovszkijnak ajánlotta a filmet, őt szeretjük. Meg is nézem a Stalkert, hogy eloszlassa a csalódás halvány árnyékát.

17 komment

Címkék: horror dráma filmkritika 3csillagos eurocult

A bejegyzés trackback címe:

http://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr491398626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Hanula Zsolt Péter · http://fb.com/HZSPboyz 2009.09.22. 11:13:48

uh, hát, még mindig nem érzem, hogy meg kell néznem. sőt, egyre kevésbé. kisvuknak nem lesz új része?

TheBerzerker 2009.09.22. 11:50:14

Trier szerintem egy faszkalap, és az egész dogma mozgalom egy csapat sznob barom önigazolása. De ez persze egy szubjektív vélemény.

Varga Denes 2009.09.22. 15:17:47

Nem láttam a filmet, de az egyébként kitűnő kritika elolvasása után maximum gonosz viccként tudom értelmezni, hogy Trier Tarkovszkijnak ajánlotta a filmet. Ég és föld a két ember.

K.Leslee 2009.09.22. 16:39:00

@wurlitzer: szerintem Yvonne még finoman is fogalmazott. Ez a kritika már sokkal inkább helyén van, persze csak szerintem.
Ha másért nem, hát a képi világáért érdemes megnézni.

ninarose · http://adultfilmatrium.freeblog.hu/ 2009.09.22. 20:09:40

Nagyon jó film. Engem teljesen lebilincselt végig. Viszont egy kicsit ad a nőknek vele. Gyakorlatilag elemi bűnösöknek állítja be őket, ami mondjuk már régi forgatókönyv a világ részéről, szóval egyáltalán nem lepett meg.

Ajánlom a filmet!

shiro robot 2009.09.22. 21:53:58

Igazán nem értem, hogy az ajánlás miért okoz gondot a nagytöbbségnek. Amennyiben a film címét tesszük meg a kritika kiindulópontjának, több mint helytálló az elképzelés.

Willem Dafoe, mint inverz Krisztus, tökéletes esszenciája a szenvtelen, célracionalitásnak. Gainsbourgh pedig az önzést és hedonizmust választó, azokhoz egyre görcsösebben ragaszkodó kiüresedett egyénnek. Utóbbi csak ez előbbitől várhatja a kiteljesedést ám az egyúttal szükségképpen halálra is ítéli őt. Ilyen világban nincs megbocsájtás.
Az csak hab a tortán, hogy bibliai párhuzammal a film a "nőt" teszi meg eredendő bűnösnek, vagy, hogy a gőg és a kétségbeesés mit jelent a kereszténységnél.

Tarkoviszkij egy kissé talán arrogáns, de a célnak tökéletesen megfelelő választás.

Wostry Ferenc · http://filmkes.blog.hu 2009.09.23. 08:45:12

Tényleg jó írás, bár egy szavával sem értek egyet. :) Nem azért, mert szerintem jó film - bár egy blöff, gúnyűzés a nézőből, de Von Trier sok filmje ilyen - hanem mert a konklúziókat nem érzem igaznak.

Von Trier mint a figuráit egyébként szerető filmes? Egész filmográfiájából süt egyrészt az embergyűlölet, de főleg a nőgyűlölet, sőt, nála szabadabban ezt senki nem műveli, művelheti a modern filmben (félreértés ne essék, ezt nem rovom fel neki, bizonyos élettapasztalatok után minden férfi utálni kezdi a nőket, csak nem ennyire. Annak, hogy ettől függetlenül megdugnánk őket, ehhez nincs köze.)

A kérdések és a rájuk adott válaszok a filmben szerintem több mint egyértelműek, és a fenti kommentek ezt jól ki is fejtették. Ez a film, blöff volta ellenére, Von Trier saját magán végrehajtott ördögűzése. Ki akarja hajtani magából a gyűlölt nőiséget, amit valóban az eredendő gonosznak állít be. A FÉRFI és a NŐ a filmben a személyiségének két oldala.

kerekgyarto yvonne 2009.09.23. 11:57:50

@Wostry Ferenc:
A Dogville-ben nem tudsz együtt gyűlölni Kidmannal vagy Björkkel szenvedni a Dancer in the darkban?(utóbbiban én nem tudok, de sokan igen) Az Idióták pedig kifejezetten humánus film. Igen van a Trier filmekben társadalomkritika, irónia, szarkazmus, arányaiban kb., mint Gilliamnél. Ha ez embergyűlölet, akkor én is utálom az embereket. Számomra az Antichrist szereplői üresek és unalmasak, ez zavart. Mert ha a film az ő lelkivilágukról szól, akármennyire átvitt értelemben általánosságokat is pedzegetve, nem árt, ha nem azért drukkolok, hogy nyírják már ki egymást vagy a rókák vagy valami... Ha ez Trier két oldala lenne, az para, de nem hiszem, mivel ahogy írtad ez egy kurva nagy blöff. A forgatókönyv egyébként egyértelműen kidolgozottabb, mint a dogmásabb cuccok. Nem néztem utána, de az a gyanúm komoly team áll mögötte (azaz nem egy ember - maga a szerző). Nem csoda, hogy az alapul állított agyatlan faszság nem jön át elég erősen, jobban megilletődnek az emberek a véres faroktól, mint a nőgyűlölet feldobott motívumától. Nyilván, ezt maga Trier sem gondolta komolyan, ahogy senki más a stábból. Nem érzem az állítást, csak azt, hogy valami olyasmit kell néznem, amit nem értem minek.

A film ötven kérdést vet fel kábé, a felét csak, azért, mert miért ne. De tényleg van, amit megválaszol. Például az a pillanat, amikor Dafoe átöleli haldokolva Gainsbourgh-ot nagyon életszerű, az a kedvencem, benne van a mazochizmus minden árnyalata. Valamennyire ez is válasz: Minden pasi a saját szenvedésének okozója, (picit átvitt értelemben) heh!

kerekgyarto yvonne 2009.09.23. 11:59:26

@Wostry Ferenc:
Viszont az aranyos, hogy a "felőlem a rókák is beszéljenek" -ből a "rókák is pofázni kezdhetnek" lett.
Micsoda macsós svung!:)

shiro robot 2009.09.23. 13:48:51

De miért ne tágítsuk a dolgot?
Gainsbourgh az "ember". Önzésében az élvezetért/tudásért feláldozza az általa világra hozott gyeremekét azaz Istent.
Dafoe az ami megmaradt. Egyszerre kell imádni és félni, mivel rajta kívül már nincs más.
Legyen Dafoe az anyagi világ. Itt az "apa" "gyermeke" előtt is létezett, így egyedül benne hiába is keressük azt ami a gyermekkel elveszet. Isten nem hármoszög, vagy hogy is van ez :)
Az ember (anya) az aki megszenvedett Istenért, vagy ha jobban tetszik rajta keresztül saját magáért. A megmaradt élvezet/tudás üres, és pillanatnyi. Hosszútávon felőrli az embert, mert nem ad valódi értelmet. Legyőzni azonban valóban nem lehet.
CHAOS REIGNS :)

Ez így zseniális és szép, pláne egy horroba ágyazva. Persze lehet, hogy túlspilázom...

salsa kapitány 2009.09.24. 11:00:13

Szerintem nektek nem jött át trier trükkje, a cikkírónak sem, mégpedig, hogy ebben a filmben végig nem lehet tudni, hogy ki és mi az antikrisztus, mindkettőnek vannak olyan húzásai (Defoe megtalálja a franciakulcsot), amik arra engednek következtetni, hogy itt nem tiszta, hogy ki-kicsoda. De valójában ez teljesen mindegy, Trier általánosan az emberi lélek két oldaláról készített filmet, a jó a rossz, a teremtő és a pusztító, az akarat és az alárendelés.
Meg persze ne felejtsük el az erdőt, mint jungi ősszimbólum jelenlétét sem. Ami nemtől és társadalmi szereptől független. De Trier még ezen is csavar egyet, ugyanis az erdő (Éden) itt a Paradicsom torzított képe, Ádám és Éva nem mehetnek vissza, hiszen "megölték" gyermeküket, az ártatlanság elvesztéséért mindketten felelősek. Az Antikrisztus nem egy ember, hanem az emberek hanyagságának közös eredménye.

Balfake 2009.09.24. 12:04:00

Utál a művész úr mindenkit, csak mert embernek születtek, hogy dögölne meg mind. Nekem az a felfoghatatlan rejtély, hogy aki egykor a Rigetet csinálta, hogy lett ilyen szájbarágós, felemelt ujjal prédikáló pedáns tantóbácsi, az egész Dogma-baromságról meg már Oscar Wilde megmondta, hogy a természetesség is póz, ráadásul a legidegesítőbb, amit ismer.

Na mindegy, ettől az új film még lehet akármilyen.

klág 2009.09.24. 14:30:48

@Balfake: már a Rigetnél is tanítóbácsi volt, nem emlékszel az epilógusokra? :)

reapermunky 2009.12.23. 11:06:09

Gainsbourg, emberek, Gainsbourg.