Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Pray for Death

2009.01.26. 08:00 Parraghramma.

Én egyik farsangon se öltöztem fekete pizsamába. Voltam csillagász látcsővel, meg favágó fejszével – azt, hogy „Jack Torrance”, akkoriban még nem tudtam kimondani; hála a korabeli angolnyelv-oktatásnak, a „hümpürü apor ündürüxi” azért már egész jól ment. De beismerem: Dudikoff miatt cseréltem le a Hasselhoff poszterem, és csak és kizárólag az ő mozdulatait bálványoztam – amíg a környéken képmagnóval kizárólagosan rendelkező Lacika apukája megint elment a tékába. Akkortól viszont már inkább JCVD akartam lenni. Az újabb trónfosztás nem módosította lényegesen örökifjú, muszkuláris-atletikus hősképemet énképemet, a paradigmaváltás még éveket váratott magára, amikor is Mathilda azt találta mondani a portásnak, hogy Leon nem az apja, hanem a szeretője… (De ez egy másik történet, amivel – rosszabb esetben – a börtönpszichológusomat fogom majd untatni.) Summa summarum, anno ugyan maximálisan élveztem a ninja flick-et, mára csak a közhely unalma maradt: ezek a filmek egy centivel sem akarnak többnek látszani, mint amik, hektóliterszám ömlik belőlük a leghitványabb szerelmek egykori büszkesége. No, meg némi kecsöpnek látszó lé.



Akira (Sho Kosugi) felesége unszolására nyakába kapja a Csendes-óceánt, hátrahagyja a belénevelt ninja eszmény minden durva és metafizikai aspektusát, és a távol-keleti emigránsok példaértékűen produktív naivitásával esik neki az idegen kultúrában való beilleszkedés fáradalmainak. Egy elhanyagolt negyedben udvarias mosoly kíséretében tartózkodik a faragatlan fekete férfiak megregulázásától, neje boltjában bekeretezett egydollárosra cseréli a faliképet, és ha őzikét nem is etet kézből, a szeretteit jobban szereti, mint John Matrix. Pedig ha valaki, ő nagyon szereti a szeretteit.

Makulátlan fénnyel, illedelmesen fel-felvillanó felső fogsora tradicionális japán pedantériát és tekintélytiszteletet sugall, ugyanakkor a finoman sminkelt alsó szempillák aggódó rezzenetében ott szunnyad az a marsölártos múlt, a lopakodva ölés precíz-pragmatikus művészete, melynek végleges eltemetésére a gudold Amerika velejéig korrupt nagyvárosánál találhatott volna jobb helyet is. Gengszterek ugyanis értékmegőrzőként használják újdonsült ingatlanjukat. Pont az ő békés, fehér, tornácos házukat…

Az író James Booth semmit nem bíz a véletlenre. Az időegységre jutó súlyos testi sértések szinten tartása végett úgy szövi a cselekményt, hogy esély se legyen az érdekek békés egyeztetésére. Az általa megformált Limehouse egyre elszántabbul, egyre gonoszabbul kutatja az eredetileg Akira pincéjében elrejtett nyakláncot, nem tiszteli az időseket - például pajszerrel, és nem riad vissza az élveboncolás higiéniás előírásainak esetleges megszegésétől sem. Akira a sérelmeket böcsületes törvénytisztelőként tűri - egy darabig, aztán nagyobbacska rössel veszi az önbíráskodás vészteljes fordulóit. Mint a takaros kis Datsun, amikor a fölényesen pöffeszkedő Ford szélárnyékában egyszer csak odalépnek neki.

Hogy győz-e a nemes bosszú, a magányos kívülálló erkölcsi feddhetetlensége, a a konok és cinikus megélhetési bűnözés, a szervezett és féllegitim kizsákmányolás, a Rossz felett, nem árulhatom el, ha csak annyit, hogy… de nem. Hiába is könyörögtök.

Egy ilyen mozira beülve senki nem számít metsző társadalomábrázolású drámagigászra, formanyelvi hírnökre, tematikai, narratív szabadalmakra, hát, ezeket az elvárásokat hanyag lendülettel túlteljesítő Pray for Death az akció- és ninja- és egyéb klisék valóságos multikulti panoptikuma – pont, mint ahogy másik száz klóntestvére. Itt van minden, az öreg mester toposzától (tudjátok, akinek vagy a fodrásza vak, vagy csak nincs fázisceruzája) a rendőrruhában történő eliszkolás trükkjén, a láncfűrészen, a Szárnyas fejvadász próbababás jelenetén, a Q által feltuningolt bringán (hogy, hogy nem, a küllői pont beleillenek egy köpőcsőbe…), Hattori Hanzo műhelytitkain, meg még a fasz tudja mennyi reminiszcencián keresztül egészen Peter Falk emblematikus egysorosáig, a „Just one more thing!”-ig.

Nem akarom felróni a decens exploitation járt és járatlan úthoz való, szélsőséges viszonyát (pláne, nem neki), az mindenesetre azért jól esett volna, ha látok olyan ütést, urambocsá: ütésváltást is, amit mondjuk az ördög jobb és bal keze nem produkál akármelyik közös és szóló fellépésükkor. A valós, mi több, magasfokú küzdősporti képesítéssel rendelkező Sho Kosugi újra végigugrálja A nindzsa bosszúját, minden statisztába szerel valamilyen hegyes kütyüt, miközben a harci koreográfiát a vágó gondjaira bízza. (Bourne-trilógia? Ugyan már.) Michael Dudikoff citromsárga öves zöldfülűként hozza ugyanezt a szintet, arról nem is beszélve, hogy bár ő sem színészetből doktorált, a minimál-flegma „igen, bazmeg, mind bekaphatjátok” attitűddel már az első percben megveszi a nézőt, kilóra.

Ahogy ő nem adja vissza a labdát, úgy senki nem tudja nem visszaadni. (Pfff, pedig én is mennyit gyakoroltam...)

Mondjuk, akad egy-két ihletettebb pillanata a method acting koronázatlan japán királyának. Amikor például meglőtt, átszúrt, széttrancsírozott lábbal felszaltózik egy emeletet, landoláskor összegyűrődött arcán a nyilvánvaló fájdalom mellett a bajnokaspiráns műugró protokolláris mosoly mögé parancsolt, eleddig csak sejtett csalódottsága is megfigyelhető.

Jó-jó, nem volt tökéletes, de hogy csak 7,8???

14 komment

Címkék: akció filmkritika nindzsa 80 klassix

A bejegyzés trackback címe:

http://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr85900241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Yodz 2009.01.26. 09:15:18

"Ahogy ő nem adja vissza a labdát, úgy senki nem tudja nem visszaadni. (Pfff, pedig én is mennyit gyakoroltam...)"
+1

Yodz 2009.01.26. 09:57:20

Különben meg az imdb-n találtam egy kommentelőt, akinek az a nickje:

"A ninja today, keeps the doctor away"

zseniális.

bakfitty · http://ismerosvalahonnan.blog.hu 2009.01.26. 11:51:01

nekem a pray for death egy hihetetlenül fosadék mortal kombat-klón pécére. :D

www.mobygames.com/game/dos/pray-for-death

Köbli Norbert (törölt) 2009.01.26. 15:28:06

a magyar cím: A nindzsa imája a halálért.

lowfast 2009.01.26. 15:55:05

Basszus, ezaz a "hömpörö apor ündürüxi" ez az a "linda és a zöld szörnyek"-ből van ugye? Te is abból tanultál? De nagyon szar tankönyv volt, meg volt az a fos hangkazetta hozzá, jönnek az emlékek, atyaúristen!!!!

Chavez 2009.01.26. 16:43:12

@HappyTreeButcher: Azaz! :) Én is abból tanultam ált. isk-ben. (Csak aztán abbahagytam, mert az angol tanárom olyannyira beszédhibás volt, hogy az angol helyett inkább valami teljesen sajátos dialektusban beszélt, és éreztem, hogy ezzel a tudással nem sokra vinném az életben. :))

Beyonder 2009.01.26. 21:15:42

@HappyTreeButcher: nem is volt az szar könyv, gyerekként nekem tetszett. Persze, lehet, hogy csak megszoktam... :) De az első angol könyvem úgy emlékszem, hogy a teakészítésről szólt, és Earl Grey is szerepelt benne.

Rorschach · http://lowfast.blog.hu 2009.01.27. 11:35:05

@Beyonder:

Az valami tealand-on játszódott, nem? Volt második része is, de addig sose jutottam el. Az elég jó volt, tényleg.
De ez a zöld szörnyes hangkazettás cucc ez még most is visszhangzik a fülemben:
"ha ha haaa hi hi hiii hömpörö apor ündürüxiii"
Az osztály engedelemesen énekelte, az anglomán öreglány középen artikulálta, és úgy vigyorgott mint a black hole sun klipben (féltem is tőle, hogy mikor támad nekünk egy konyhakéssel)

Santito · http://geekz.blog.hu 2009.01.27. 11:41:29

és jelent is valamit ez a "hömpörö apor ündürüxi"?

ez a vérfagyasztó élmény nekem kimaradt az életemből...

lowfast 2009.01.27. 18:14:55

@Santito:

szerintem törökül van...(de majd megkérdezem a gyrososnál)

hakaba 2009.01.28. 13:52:54

hömpörös tankönyvet én is szerettem. :P
de nekünk mongol volt az angoltanárunk, így én sem tanultam sokat.
a black hole sun klipje is hasonló kellemes élmény.

mintahogy az is, hogy én is voltam ninja (2x is, egyszer fehér, egyszer fekete) farsangon, de hogy Parának ez kimaradt? enyje. :)


hát, ezek történtek 6-tól 10 éves koromig. :)

Parraghramma. · http://torrance.freeblog.hu/ 2009.01.28. 15:22:17

@hakaba: Hát, így utólag sem cserélném azt a kollektív szülői döbbenetet holmi szemig húzott melegítőre, meg kartonból nyiszált tőrőkre, amit az ajkai művház színpadának pallóin vonszolt fejsze hangja gerjesztett. (A látvány könnyebb elképzeléséhez: harmadikban asszem még nem voltam 20 kiló.) Annak a konzervativizmusnak bizonyhogy megvolt a maga bizarr bája.

Amúgy meg mijemmá, hogy ha nem írom bele az ündürüxit, köbö nincs kommentje a cikknek? Ne tudd meg.

lowfast 2009.01.29. 02:46:06

@Parraghramma.:
simán kommentelném, csak nem láttam a filmet. De ez semmit nem von le az írás élvezeti értékéből, az "amikor megállt a föld" kritikád is kibaszott jó volt, csak a fosgyökerek szólták le.

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2009.01.29. 18:41:05

"Hömpörö appor ündürüxi" nekünk is megvolt angol órán. :)
Aztán apám - szintén pedagógus - jobbnak látta, ha inkább otthon , a kétkötetes Tealandi utazásból tanít meg az angolra :)

Beyonder: a második kötet jobb volt mint az előző! ott már főszereplő volt a két hülye lovag (Sir Teapot és Sir Teabag), akik le akarták vadászni a sárkányt! :)