Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

A képregény felfedezése

2008.09.18. 14:32 virtualdog

A képregény több szempontból is egyedi helyet foglal el a képzőművészetek között…

Ezzel az indítással tulajdonképpen egy elegáns szökelléssel már át is ugrottam a Nulladik Kérdést: megérdemli-e egyáltalán a Képregény helyét a művészetek sorában? A Geekz olvasói persze biztosan egyetértenek velünk abban, hogy nagyon is! Scott McCloud azonban nem számít ilyesféle kényelmes közös kiindulópontra, könyvének célközönségében ugyanis benne foglaltatnak a szövegbuborék-szűzek, a „popkulturális fertő” ádáz ellenzői és a színes, nyomtatott hangfestő szavakat látva lenézően ajkukat biggyesztők is, így tehát A képregény felfedezésében Ádámtól–Évától kezd neki a történetnek. Nemcsak kronológiailag alapozza meg témája komolyságát, rámutatva, hogy a Képregény sokszorta annyi idős médium, mint az (el)ismert és agyonelemzett Mozgókép, de még a művészet fogalmát magát is boncolgatni kezdi.


Kezdjük akkor el még egyszer: a képregény egyedi helyet foglal el a képzőművészetek között. Széles tömegek fogyasztják nagy mennyiségben (no persze nem itthon – de már Franciaországban is annyi új megjelenés jut minden hónapra, hogy képtelenség normális emberi életmód mellett követni őket, nem hogy Amerikában vagy Japánban…), mégis kevés méltó kritikusi tiszteletet és figyelmet kap, hódolóiról és gyűjtőiről pedig nem a művészet rajongóiként és pártolóiként hallani, hanem jobbára csak geekekként (röstellem, de nem igazán akad erre találó magyar szakkifejezés…). A Magas Művészetek árnyékában sunnyog, holott a mozgóképek világában rengetegszer bebizonyosodott már, hogy a legpopulárisabb és gyakran igen közönséges – saját korukban lebecsült és puszta szórakozásra alkalmasnak ítélt – alkotásokat év(tized)ek múltán mennyire könnyedén és egyöntetűen kanonizálták ama méltóságteljes ítészek.

Ennek fényében Scott McCloud legnagyobb érdeme az, hogy bár rajongó tisztelettel és komoly lexikális tudással áll neki imádott témája alaposan körüljárásának, a hozzá hasonló (és persze enyhébb) fanatikusokon kívül sikerrel szólítja meg az újoncokat és a szemellenzősöket is. Ily módon képessé válik rá, hogy olyan emberek megítélését formálja (ha nem is teljesen megváltoztassa), akik esetleg még az ő képregényformába öntött eszmefuttatását is viszolygással olvassák pusztán formai okok és előítéletek alapján.


Ugyanez természetesen fordítva is áll: McCloud nyugodt szívvel csalja mélyvízbe olvasóját, miközben vaskos elszántsággal vág rendet a képregényeket övező fogalmi és történelmi dzsungelben. Mindezt azonban olyan könnyen fogyasztható, kellemesen komolytalan stílusban teszi – fokozottan hangsúlyt fektetve arra, hogy az éppen górcső alá vett eszközt, módszert, fogalmat magyarázata közben azonnal megmutassa, érzékeltesse is (egyben a kép és szöveg könyvében szintén tárgyalt harmóniáját is szem előtt tartva) –, hogy még az is élvezettel követi majd kacskaringós útjait, akinek annak előtte a Garfield magazin jelentette egyetlen képregényes tapasztalatát.

Közel hozni a témát egy ismeretlen előképzettséggel rendelkező olvasóhoz úgy, hogy egy rajongó se érezze magát hülyének nézve, vagy éppen konkrét példákat hozni úgy, hogy akinek nem ismerős se Crumb, se Spiegelman, se Stan Lee neve, az se érezze magát elzárva a megértéstől: ez talán a könyv legnagyobb fegyverténye.


De lépjünk tovább, elvégre minket gyakorló geekként talán nem hat meg annyira, hogy a nagyi is értené a könyvet, és többre, komolyabb tudásra vágyunk. Nos, nem fogunk csalódni! Scott McCloud szisztematikusan áttekinti az összes kapcsolódó témát a vizuális ikonográfiától (és annak popkulturális jelentőségétől) kezdve az absztrakció jelentőségén át az alkalmazott rajzstílus hatásmechanizmusáig, elméleti fizikusokat megszégyenítő könnyedséggel zsonglőrködik a tér és idő fogalmával és azok papíron való megjelenítésével, mígnem tökéletesen egymásba nem gabalyodik a kettő – szándékai szerint persze.

A szerző nem próbálja a tanulmányozott médiumot más művészeti formáktól elszigetelve, önállóságát bizonygatva tárgyalni: egyaránt rámutat versekben használatos költői eszközökre és filmszerű jelenetekre vagy éppen kvázi-vágásokra, ily módon ténylegesen száz szállal kötve az újonnan átadott (vagy csak felszínre hozott, letisztázott) információkat az olvasókban vélhetőleg már meglévő tudásanyaghoz.
Számomra azonban még csak nem is ez volt a leglenyűgözőbb A képregény felfedezésében…


Miért és hogyan lehet szép, ami nincs ott? Ebben áll a képregény igazi mágiája! A kockák között húzódó csatorna titkai, a fantáziát munkába állító stilizáció, az állóképbe fagyasztott, mégis élő idő… megannyi érdekes kérdés, amit McCloud kíméletlenül, sebészi pontossággal tár fel előttünk. Ő maga Will Eisnerre hivatkozik a legtöbbször, mint mesterére, nekem (mivel a sokszor említett Comics And Sequential Arts című kötetre még nem sikerült rátennem a kezem) Umberto Eco frappáns irodalomelméleti írásai jutottak eszembe, melyek az olvasónak a szöveg életre kelésében, ily módon a mű életre kelésében játszott szerepét boncolgatják, de felrémlettek szép számmal önreflektív, a mozizásról szóló mozifilmek egyes jelenetei is.

Részleteket, gondolatokat külön nem ragadnék ki a könyvből, felesleges: akit kicsit is érdekel a téma, úgyis már rég a polcán tudja, akit nem, az elől pedig nem lövöm le a poénokat. Tökéletes ajándék rajongóknak, akik véletlenül nem hallottak A képregény felfedezéséről (vagy nem volt rá pénzük), szülőknek, haveroknak, barátoknak és barátnőknek, főnöknek, beosztottnak és mindenki másnak, aki furcsán néz rád, amikor ebédszünetben előkapod a Pókembert vagy az import Akira telefonkönyv méretű kiadását a táskádból, esetleg mikor hónod alatt a Maussal sétálsz végig az utcán a Holocaust-emléknapon. 

 


24 komment

Címkék: 5csillagos képregénykritika

A bejegyzés trackback címe:

http://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr11665380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

alvwen wintwex · http://www.myspace.com/alvwenwintwex 2008.09.18. 15:16:36

és tényleg.
most kezdem a Képregény Mesterségét, rem, az is ilyen szórakoztató és tanulságos olvasmány lesz.

travis 2008.09.18. 15:25:35

Én is szeretem a képregényeket, csak már kicsit unom a geekz-en a témát.

vittorio 2008.09.18. 15:27:14

Jó cikk! Nyami.

Chavez 2008.09.18. 15:35:56

Pedig a Geekz profiljába a képregény sokkal jobban beleillik, mint pl. ez a sok ostoba magyar film.

TheBerzerker 2008.09.18. 16:01:50

Képregényből sosem elég!!!

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2008.09.18. 18:03:46

Miért csak filmes területen legyünk a legjobbak? :D

Jut eszembe, kellene valaki aki ért a konzoljátékokhoz, és tud is írni.

asztrov 2008.09.18. 18:31:54

Szvsz a képregény tök jól olvasható/nézhető számítógépen, főleg mobileszközökön is, tehát a papírkorszak után is vastagon életképes. Nem kell telefonkönyvméretű szörnyeket a hónod alatt cipelni, bár akkor más nem is látja, mit olvasol...

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.09.18. 18:37:17

A nem-papír képregény már nem képregény. Persze, attól még lehet szeretni, csak más néven. :)

Excel Geek · http://www.hatekonysag.hu/blog 2008.09.18. 18:47:14

Ez asszem kötelező olvasmány lesz, bár a könyv címét nem látom a cikkben. Mi a címe?

Jómagam a videók helyett a diashowba lettem szerelmes, az is elég érdekes :-) slideshare-en vannak gyöngyszemek.

keoma 2008.09.18. 19:02:28

A könyv címe egyben a cikk címe is (de hogy megspóroljam neked a scrollozást: A képregény felfedezése).

gonnaburninflames 2008.09.18. 19:24:29

Anno amikor megjelent a fotografia, mint mufaj, a Magas Muveszetek, mint festeszet lehurrogtak, hogy nem is valodi muveszet, nem alkotas, csak masolas, stb.

A tortenelem azota bebizonyitotta az ellenkezojet.

Szerintem a kepregeny is muveszet, megha sosem lesz szeles korben elismert.

Chavez 2008.09.18. 19:34:07

Én meg mindig azt vallom, hogy a képregény maga nem művészet, csak van/lehet olyan ága, vonulata is, mint ahogyan a filmnél és a zenénél is. Nálam a művészet önmagában nem értékmérő, sőt!

Ramiz 2008.09.18. 22:32:17

"Jut eszembe, kellene valaki aki ért a konzoljátékokhoz, és tud is írni."

És van új generációs konzolja. :)


"A nem-papír képregény már nem képregény. Persze, attól még lehet szeretni, csak más néven. :)"

Ugyan már! A mozi jó darabig élni fog még, de már ma botorság lenne megtagadni a "filmművészet" címkét a digitális formátumban élvezett filmektől, nemhogy 10-20 év múlva, amikorra egy csomó art mozi bezár és sokkal több közvetlenül dvd-re/blu-ray-re megjelenő film lesz... Ugyanígy: a képregény tökéletesen működik monitoron is, még ha a papírhoz szokott embereknek (= nekünk és sok mai rajongónak) furcsa is lesz megszokni. De legyünk őszinték: a nagy tömegeknek (és itt nem feltétlenül az átlagfogyasztóra gondolok, aki azt eszi, amit elé tesznek, hanem a széles látókörű, érdeklődő képregényolvasókra) már most is sokkal egyszerűbb digitálisan élvezni a képregényeket - sőt adott esetben ez az egyetlen lehetőség. Én is szívesen megvennék mindent Crumbtól Moore-on át Tsutomuig, de az istennek sincs arra pénze... :)


"Ez asszem kötelező olvasmány lesz, bár a könyv címét nem látom a cikkben. Mi a címe?"

Az első bekezdésben dőlt betűvel azért előfordul a cím is, bár tény, igyekeztem kerülni a sokszori leírását. De a cikk címe mindig segít. ;)

itelethozo · http://itelethozo.blog.hu 2008.09.18. 22:46:56

igazi korlátolt állat a belinkelt cikk írója. Nekem sem tetszett a sincity,sem témájában,sem történetében de azt elismerem, hogy Miller egy zseni és a film is műremek lett megvalósításában.
Amit meg az elején a képregényről ír!Vaskalapot a fejére és rá is hegeszteni!Meg esetleg szegecselni...

manu · http://www.azsiafilm.hu 2008.09.18. 23:01:18

Véleményem szerint a képregény maximum midkult. Jobb esetben.
A problémát abban látom, hogy a technikák, amiket használ, már foglaltak. Egy festmény is csak egy történetet, gondolatot, érzést mesél, csak több teret enged az interpretációnak. Akárcsak az írott szó. A képregény egyszerűen magyaráz és illusztrál.
A fotó azért nem volt jó példa, mert az egy teljesen új eszköz a művész és a valóság viszonyának megfogására.
A képregény csak kölcsönöz a magas művészettől és a tömegeknek szól.
A könyv egyébként érdekel, ha ezt a témát is boncolgatja. Szívesen látom én is ajándékba. :)

Yakuza · http://yakuza-filmes-pagodaja.blog.hu/ 2008.09.19. 02:06:43

Manu, ha gondolod valamikor átvihetem. :)

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.09.19. 08:19:52

"a képregény tökéletesen működik monitoron is"

Ez egyáltalán nem igaz. Bizonyos műfajaira (pl. comic strip) igen, és kifejlődött már a "web-comic" is. De ezt inkább részletesebben és máshol fejteném ki. Valóban summásnak hathatott, amit írtam, de ott volt a végén a szmájli.

"A problémát abban látom, hogy a technikák, amiket használ, már foglaltak."

Hát pont ezért kell elolvasni McCloud könyvét. :)

A képregény egyes technikái közösek más művészetekével, de vannak teljesen sajátjai, amelyeket más kifejezési formák nem tudnak reprodukálni.

"A képregény csak kölcsönöz a magas művészettől és a tömegeknek szól."

Az irodalom is a tömegeknek szól. A szépirodalom (= magas művészet) csak egy pici szegmense az irodalomnak. Ahogy a képregénynek is csak egy pici szegmense művészi. Ugyanez igaz a filmre, és még sorolhatnánk.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.09.19. 09:26:00

Valóban OFF, de a Geekz stábját ismerve, lesz még ebből ON is nemsokára. :)

TheBerzerker 2008.09.19. 09:37:12

Szerintem működik a képregény számítógépen is. Bár tényleg más ha az ember papírról olvassa, és hát egy igazi szép HC által nyújtott vizuális élmény megfizethetetlen.

Ugyanakkor már a Marvel is próbálkozik az online képregények világában. Ráadásul ha bejön, ami szerintem 100% egyre több képregény kerül fel az oldalukra online. Attól persze nem kell félni, hogy megszűnik a nyomtatott képregény. Az kb olyan lenne mintha a mai festők elkezdenének számítógéppel festeni.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2008.09.19. 12:09:37

Az attól függ, mit értünk "működés" alatt. Ebbe nem akartam nagyon belemenni, de ha már felmerült, akkor mondom.
Például: a francia képregények a hatvanas években még csak heti 2 oldalas folytatásokban jelentek meg, és csak akkoriban kezdték el a népszerűbbeket albumban, összegyűjtve kiadni. Ez meg is látszik rajtuk: minden második oldal aljára jut egy olyan poén vagy feszültség-teremtő kép, ami miatt alig várta az ember, hogy kezébe vehesse a következő hetit.
A hetvenes évektől kezdve megfigyelhető, hogy már nincs erre kihegyezve a dolog (bár az oldalkompozíciónak még mindig lényeges eleme, hogy a végére kerülnek a hangsúlyosabb, várakozást keltőbb képek).
Kihatott ez az oldalszámra is: míg korábban szinte végtelenek is lehettek a történetek, onnantól kezdve ügyelni kellett arra, hogy 32, 48 vagy 64 oldalba beleférjen a sztori.
De mondhatnék amerikai példát is. Nagyon sokáig csak "egyke" 20 oldalas történeteket közöltek a comic bookok. Aztán jöttek a folytatásosak, szintén "cliffhanger" megoldásokkal a végén, és ezeknél sem volt előre meghatározva, hogy hány részesek lesznek.
Az USA-ban csak később, a 80-as évek közepétől indultak be a gyűjteményes kiadások, és csak kevés olyan sztori készült akkoriban, ami előre fel volt építve (az elsők közé tartozott a most bejelentett Watchmen, amelynek épp ez az egyik fő fontossága a képregénytörténetben, mármint az amerikaiban).
Most viszont már minden sztorinál oda van írva, hogy "part 3 of 5" vagy akármi, és tudatosan építkeznek, nem váltanak történet közben írót vagy rajzolót, stb.
Mindenesetre egész más élmény úgy olvasni egy képregényt, ahogyan azt megtervezték, vagy másképp (pl. képernyőn).
Elképzelhető persze, hogy valamikor már eleve figyelembe fogják venni az alkotók és a kiadók a másodlagos, online fogyasztást is. Erre kiváló példa a film: amióta van videó, vagy pláne DVD, egész másképp állnak hozzá a filmkészítők. Hisz az egy teljesen új helyzet, hogy visszatekerhető, ellenőrizhető, ismételhető - a korábban csak lineárisan fogyasztható film új dimenziókat kapott. (Érdekesség, hogy részben pont olyanokat, amelyek a képregényben mindig is megvoltak.)
A Marvel és más kiadók valóban elkezdték a képregényeiket digitálisan is hozzáférhetővé tenni. Egyelőre még inkább csak DVD-n a régebbieket, az újabbakból csak mintákat, promóciós célból. Ez egy nagyon érdekes fejlemény, nehéz megjósolni, hová vezet.
Annyi biztos: a nagy képregénykiadók a "franchise"-aikból élnek, tehát mindig abba az irányba fognak menni, amely a legtöbb felhasználási lehetőséget, közvetlen vagy közvetett bevételt generál számukra. Innentől a dolog már jövőkutatás.
A kifejezetten számítógépes felhasználásra készülő képregényre én szívesebben alkotnék másik szót. Vannak sajátos lehetőségei (pl. pár évvel ezelőtt a Vadkelet-pályázatra beadott műveknek Flash-animációs részeket kellett tartalmazniuk), de én egyelőre még úgy látom, hogy a legtöbb képregény-kedvelő elsősorban olvasási, szövegcentrikus (vagy legalábbis narráció-közpöntú) élményt vár el a képregénytől, és erre egyértelműen a nyomtatott verzió a legalkalmasabb.
Hogy azért a recenzió tárgyáról is legyen szó: McCloud meghatározása a képregényről nem általánosan elfogadott, nem mindegyik általa felsorolt "ősét" tekinti mindenki képregénynek. De erről majd máskor...

gonnaburninflames 2008.09.19. 15:07:44

manu · www.azsiafilm.hu 2008.09.18. 23:01:18

"A fotó azért nem volt jó példa, mert az egy teljesen új eszköz a művész és a valóság viszonyának megfogására."

A foto emlitese a Magas Muveszetek szemeben tortent fogadtatas szempontjabol kerult emlitesre nem azert hogy miben volt mas a hozza kozel-tavol allo muveszi agazat(ok)hoz kepest. ;)

bakfitty · http://ismerosvalahonnan.blog.hu 2008.09.19. 15:12:25

feri, kopogtass a gemeskut.blog.hu-n ott vannak gémerek.

amúgy meg érdemes megnézni a google chrome-hoz készült online képregényt, azt is mccloud rajzolta és ugyan fingom sincs a java motorokról meg az ilyen hottentottaságokról, de még így is szórakoztató.

Pacey · http://miklosmohr.tumblr.com 2008.09.20. 21:39:29

Zseniális munka ez a képregényekről, nagyon szórakoztatóan, baromi kreatívan. Gondolkodtam, megvegyem-e, mert tudok azért pár dolgot a képregényekről, de nagyon jó vétel volt.

bakfitty: ezt nem is tudtam, de akkor már nem csodálkozom, hogy lett ilyen príma