Egy hollywoodi okosság szerint, az igazán ütős filmek sztoriját egy mondatban össze lehet foglalni. A Dexter ugyan nem film, hanem sorozat – abból is a tavalyi évad legjobbja, megelőzve a Lostot és Hősöket (forrás: szvsz) – de valóban zanzásítható a cselekménye egyetlen félmondatban: egy miami sorozatgyilkos sorozatgyilkosokat sorozatgyilkol. (Bővebben a sztoriról: itt.) Ha minden igaz, az első évadot nálunk is vetíti majd a Viasat ősztől, míg a második évad Amerikában már szeptember 30-án elstartol. Az első két rész azonban – hogy, hogynem – kiszivárgott a fájlcserélőkre. A hivatalos magyarázat szerint egy újságírói tesztpéldányról van szó, de az sem kizárt, hogy maga  Showtime (a sorozatnak otthont adó csatorna) volt a tettes.

A tovább gomb után megpróbálok messzire mutató következtetéseket levonni ebből a két részből a második évad színvonalára, illetve a cselekmény lehetséges irányára vonatkozóan. Értelemszerűen: SPOILER WARNING!

Ahogy a Dexter-fanok nyílván tudják, a széria egy bizonyos Jeff Lindsay könyvéből készült, a második évad sztoriját azonban már saját kútfőből dobták össze az alkotók. Ennek főleg a Doakes őrmestert alakító Erik King örülhet, mivel a könyv folytatásában a karakterének levágják az összes végtagját plusz az orrát, a fülét és nyelvét. Ehelyett a sorozatban tovább szaglászhat Dexter után, aki, mint emlékszünk, már az első évadban is gyanús volt neki. (Itt egy gyors összefoglaló kettejük mókás összezördüléseiről.)

A fonalat alig pár héttel az első évadot lezáró események után vesszük fel, amit se Dexter, se nővére, Debra nem tudott még feldolgozni. Előbbinél ez akut gyilkolási válságban nyilvánul meg, ami annyit tesz, hogy Dex az Ice Truck Killer kiiktatása óta nem tudta gyakorolni titkolt hobbiját, utóbbi pedig képtelen egy üres házban elaludni, ezért odaköltözik a bátyjához. Ebből már sejthető, hogy a második évad egyik konfliktus- illetve humorforrása lesz a két testvér együttélése. A szappanopera ízű szubszüzsétől akár meg is ijedhetnénk, ha nem lenne mind Michael C. Hall, mind Jennifer Carpenter kiváló színész, ráadásul tényleg vicces, ahogy a rendmániás Dexter, látva milyen kuplerájt hagy maga után Deb a lakásban, elkezdi mantrázni magában, hogy „nem fogom megölni a nővérem, nem fogom megölni a nővérem, nem fogom megölni a nővérem”. Különösebb prófétai véna ahhoz sem kell, hogy kitaláljuk, Ritával való kapcsolata is tovább fog bonyolódni, főként miután kénytelen neki bevallani, hogy a balhés exférjet anno ő jutatta vissza a sittre.

Ezalatt néhány eltévedt búvár megtalálja azt a helyet, ahová Dexter az évek során legyilkolt és ízlésesen felszeletelt áldozatait süllyesztette, így újabb sorozatgyilkosos aktát kell nyitni a miami rendőrségen, amihez az FBI segítséget is küld. A nagyhírű szuperügynököt (Special Agent Rock Star, ahogy Dexter hívja) Keith Carradine alakítja, jól. Kedvenc gyilkosunk mindenestre nem ijed meg a kihívástól, mi több, a veszély és az adrenalin kirángatja fásultságából. A pitbull-szorgalmú Doakes kitüntetett figyelmének viszont egyre kevésbé örül, az őrmester követi mindenhova, egy ízben pedig akkor nyit rá, amikor az a munkahelyi számítógépén épp a következő áldozatát csekkolja le. Dex úgy oldja meg a helyzetet, hogy villámgyorsan átkapcsol egy pornószájtra. Ügyes.

Nem tudni, hogy a későbbiekben feltűnik-e egy Ice Truck Killer kaliberű nemezis, az első két részben nyoma sincs ilyennek, így ezúttal (remélhetőleg) végig Dexter Jekyll és Hyde dilemmája marad a fókuszban. A legfontosabb kérdésre, miszerint csökkent-e a színvonal, a válasz egy határozott nem. A hangulat maradt a régi, a fekete humor talán még sűrűbb lett, Dexter karaktere pedig, a sokszor túlburjánzó, hatásvadász narráció ellenére sem vált unalmassá. Alig hetven napot kell várni, és itt a folytatás.